Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-21 / 6. szám
A vitamin és a meleg ivóvíz jelentősége Hideg környezetben fokozódik az állatok anyagcseréje, s ezzel arányosan növekszik a takarmányokból nyert tápanyagok felszívódása is. Ahhoz, hogy az állatok a hideg telet minden komolyabb megbetegedés nélkül átvészeljék és hozamukat, valamint súlygyarapodásukat megtartsák, biztosítani kell a szükséges tápanyago£\szervezetüknek. Habár az energiaforrások között nem kis szerepe van a szénhidrátos vagy a zsiradékot tartalmazó takarmányoknak, a téli energiaszükségletet mégis fehérjetartalmú takarmányok által kell biztosítanunk. Miután a nyári zöldlakarmányokról fokozatosan áttértünk a téli száraz takarmányok etetésére, a takarmányok fehérje tartalma annyira csökkent, hogy az egész fehérjeszükségletet még a jól szárított takarmányok etetésével sem tudjuk biztosítani. Ilyenkor fontos szerep jut a fehérjedús silótakarmányoknak, főleg az anyaállatok, a tehenek, és a kocák etetésénél. A silótakarmányok közül legjobbak a füvekből, a pillangósokból, a gabona-zöldkeverékekből, a répafejből és a cukorrépából előállított silók. A téli takarmányok nemcsak kevés fehérjét tartalmaznak, de vitamintartalmuk is nagyon hiányos, sőt sok esetben még a legkisebb vitaminmennyiséget sem tartalmazzák. A rosszul betakarított takarmányok esetében a nyomelemek hiánya is észlelhető. A legjobb vitaminpótló takarmányok a jó minőségű silók, majd a sárgarépa, valamint a takarmányrépa. Ha vitaminokban szegény takarmányok kerülnek fogyasztásra, szükséges a vitaminokat kivonatok formájában adagolni, mert különben a tavaszi időszakban nagyon sok megbetegedés fordul elő. A legtöbb megbetegedés és a legtöbb ún. hiánybetegség az A-vitamin hiánya esetén fordul elő, amikoris a magzat fejlődése gátolt, az újszülöttek életképtelenek, ellenállóképességük gyenge, és nem védi meg őket a különböző fertőzések ellen. Az A-vitamin hiánya okozza a tavaszi borjú és malacelhullások zömét. Az A-vitamin gazdag forrása a sárgarépa és a jó siló, de ha másféle takarmányban nincsen jelen, csukamájolajjal pótolható. A zöldtakarmányok dús nyomelemtartalmát hiány esetén különböző tápszerekkel pótolhatjuk. A hiányzó nyomelemek közül legszembetűnőbb a mész, a foszfor, valamint a vas hiánya. A mész és a foszfor hiánya az állatok csontlágyulását okozza. A vas és a réz hiányának következményei leggyakrabban a malacoknál mutatkoznak, ami vérszegénységgel jár. A nyomelemeket naponta adagoljuk. Erre alkalmasak a különböző tápszerek, mint a Plastin, Miral, Konvit, Vitása stb. A takarmányok elkészítésére is nagy gondot fordítunk. Télen sokkal fontosabb a takarmányok pácolása, ízesítése, meszelése, mint nyáron. A takarmányokat legalább 24 órával az etetés előtt készítsük el és óvjuk a fagytól. A fagyó« takarmányok takarmánymérgezést okozhatnak. A sertések, valamint a tyúkok etetésekor előnyben kell részesítenünk a meleg moslékokat vagy keverékeket. Rendkívül fontos az itatással nevelt borjak által fogyasztott tej hőmérsékletének a test hőmérsékletéhez való igazítása (38—» 39 fok). Az ivóvíz hőmérséklete ne legyen túlságosan alacsony, mert' akkor a hideg víznek a test hőmérsékletére történő melegítéséhez a szervezetnek jelentékeny hőmennyiségre van szüksége. Ha egy szarvasmarha 50 liter 5 fok meleg vizet iszik meg, ennek testhőmérsékletre való melegítéséhez 1700 kalóriára van szüksége. Ha az állat bőséges takarmányon van. s külső hőmérséklet is elég magas, akkor az állat anyagforgalmában termelődik annyi felesleges hő, hogy az ívóvíz felmelegítése nem okoz különösebb anyagfelhasználást, különösen akkor nem, ha az itatás kisebb részletekben történik. Ha azonban az állat fenntartó takarmányon él, s a vizet egyszerre nagy mennyiségben kapja, akkor az ivóvíz felmelegítésére a takarmány kalóriaértékének 15 %-át kell fordítania. A víz az önitatókban, valamint a jól épített és szigetelt istállókban eléggé felmelegszik. Ha a víz nagyon hideg, akkor forró víz hozzáadásával teszszük ihatóvá. A lovak szívesebben isszák a kissé hidegebb vizet, a szarvasmarhák viszont a melegebbet. Bőven tejelő tehenek termelésében néhány %-V>s növekedést figyeltek meg. amikor az állatok a vizet legalább 18 — 24 fok melegen, moslék yagy ivós alakjában kapták. Dr. Márton István állatorvos, az Ipolysági Állategészségügyi Központ dolgozója Megvalósításra vár a szakosítás A nagyvárosok közelében a mezőgazdasági termelés szakosítása nagyon fontos kérdés, amely jelenleg sok szakembert foglalkoztat. Ennek a kérdésnek a megoldása nehéz, mert a város igényei nagyok, különösen olyan mezőgazdasági termékekből, mint a tojás, a tej, a hús és a zöldség. Ezek az élelmiszerek nehezen állíthatók elő, viszont az ember táplálkozási szempontjából igen fontosak. A felsorolt termékek előállításához bőséges takármánytermés szükséges. Hazánk népessége és iparosodása nemcsak a városhoz közeleső gazdaságokkal szemben támaszt nagy követelményeket, de hazánk többi mezőgazdasági üzemével szemben is. Nálunk minden négyzetkilométerre 107 lakos jut átlagosan. A CSKP XI. kongresszusa a lakosság közszükségleteinek megfelelően határozott, amikor megszabta, hogy minden hektár mezőgazdasági területre 175 kg hús, 730 liter tej és 420 darab tojás eladását kell terveznünk. Ezen termékek egy hektárra előirányzott mennyiségének kitermelése főleg attól függ, hogy milyen a talaj összetétele és termőképessége. Megvalósításra vár az egyes mezőgazdasági üzemek szakosítása. A sertéshizlalást nagy üzemegységekbe kell összpontosítani, ahol a termelékenységet a kis hizlaldákkal szemben a sokszorosára lehet emelni. Összpontosítanunk kell a tojóstyúkokat, ellenkezőleg a növendékcsirkék nevelését öthónapos korig el kell osztani. Ebben a korban azután a kiválogatott növendékek olyan üzembe kerülnek, amely új módszerekkel végzi a jércéböl kifejlődött tojőstyúkok tartását amíg azok rendszeresen tojnak. A kétéves tyúkokat, melyeknél a következő idényben a tojáshozam jelentősen csökken, fiatal állománnyal cserélik fel. A sertésállomány esetében ugyancsak a legmagasabb termelékenység figyelembevételével rendezzük az állománycserét. A további termelési ágazat, amely szakosításra vár, a zöldségtermesztés. Ezt a termelési ágazatot nem szakosíthatjuk teljes mértékben. A városok közelében bővítsük a korai zöldség termesztését. A városoktól távoleső gazdaságokban termeljünk káposztát, paradicsomot, paprikát és sárgarépát. Nem szükséges, hogy ezeket a terményeket a kertészeti csoport gondozza, de a szükséges munkákat jó beosztással a növénytermesztési csoport tagjai végezhetik. A többi termelési ágazat nagyobb mértékű szakosítását nem ajánlom, csak az egyes üzemek keretén belül. A Nagyidat Állami Gazdaság már ez év folyamán megtette a kellő lépéseket a szakosítás bevezetésére. A gazdaság öt üzemegységből áll. Az egyes üzemegységek nagysága különböző. S ezek közül a legnagyobban összpontosítottuk a sertéshizlalást. Itt 2600 mázsa sertéshúst termelünk évente. Ebben az üzemegységben 360 darab tehenet helyeztünk el. A következő üzemegységben csak 150 darab tenyészkocát találunk terjedelmes kifutóban. A harmadik üzemegységbe 150 darab tehén került, de 1962 végére 250-re nő a tehénállomány, ami 1963 végére 400 darabra gyarapodik. A negyedik üzemegységben főként fiatal üszők nevelésével foglalkozunk, melyekből 400 — 450 darabot tartunk a közeljövőben. Itt kiegészítésképpen még 150 darab tehenet nevelünk. Az ötödik udvaron csak üszőket tartunk. Az eddigi tapasztalatok szerint megkönnyebbül az üzemegységvezetők dolga, mert csak egy. esetleg kétféle állatállomány gondját viselik. Ebben az irányban kívánunk továbbra is haladni és ennek megfelelően a növénytermesztést is szakosítjuk a közeljövőben, mert ezzel jelentős önköltségcsökkenést érhetünk el gazdaságunkban. Smajda József, a Nagyidai Állami Gazdaság igazgatója A termeszhangyák az Egyesült Államokban évente körülbelül 250 millié dollárnyi kárt okoznak. A legkülönbözőbb fajtájú rovarirtó szerek is hatástalanoknak bizonyulnak ellenük, mert a termeszhangyák rövid idő alatt védettekké válnak a vegyszerek ellen.
