Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Álmok valóra válnak Zemplén vidékén sok nemze­déken keresztül hiába várták, hogy megszabaduljanak az ár­vizek veszélyétől. Most valóra válik ennek a vidéknek az ál­ma. Abara község a Kelet-Szlovákiai Alföld közepén fekszik. Szövetkezete már kidolgozta a talajjavítás komp­lex tervét és részt vesz 140 000 hek­tár terület teljes lecsapolásában. va­lamint öntözőrendszerének kiépítésé­ben. A Laboré, Latorca és Ondava folyók körülveszik és átszelik az egész határt. Némrégig a Latorcának és Laborénak nem voltak ilyen gát­jai, amelyek az őszi és tavaszi ára­dásokat felfogták volna. Medrük jó­val a környező terep fölé emelkedik, a így a nagy esőzések idején és ta­vasszal, hóolvadáskor elárasztották a földeket, amelyek csak igen nehezen szikkadtak meg. A talajvíz szintje is magas. Mindez hátráltatta a mező­gazdasági termelés fejlesztését, csök­rona költséggel számolunk. A lecsa­­polásra fordított költségek tehát több mint négymillió koronát tesznek ki. Ezeket a réteket a szövetkezet fel­szántja, s így 700 hektár szántóföld­re tesz szert. A rétek és legelők feltörése után haladéktalanul sor kerül a határ déli részén a holtágak és kisebb vízmosá­sok eltávolítására. Ezek kitöltésére mintegy 40 000 köbméter földanyagra lesz szükségük a szövetkezeteseknek. Ez a talajjavítás további 347 000 ko­rona befektetést igényel. A hatalmas munkák elvégzése után a következőképpen szervezik meg a mezőgazdasági termelésük egyes ága­zatait: A növénytermesztésben két vetés­forgót vezetnek be, mégpedig egy 361 hektár kiterjedésű rét- és legelő­­vetésforgót és egy növénytermesztési vetésforgót 540 hektáron. Az egyes termények százalékarányos részese­dése a következő lesz: szemesek 54,4 Néhány szó a szövetkezeti munkaiskolákról Kotrógép a Laborcán kentette a terméshozamokat, sok föld parlagon hevert. Ezért széleskörű talajjavítással hozzá kellett látni az abarai földek lecsapolásához és az öntözőberendezések építéséhez. Ezek­kel az intézkedésekkel az abaraiak 1965-ig 40 %-kal növelhetik terme­lésüket. Nézzük csak meg, mit rejt magá­ban a szövetkezetesek komplex talaj­javítási terve. Legjobban mocsarasodott a szövet­kezeti földek déli része. Mindmáig vannak ott kisebb mocsarak és holt ágak, amelyek egész éven át „dédel­getik“ az állóvizet. Ezeket a földeket rétekként és legelőkként használják a szövetkezetesek, mert megművelé­sükre gondolni sem lehetett. Ezért elsősorban a Labore és Latorca jobb partján kezdték meg a gátépítést, hogy ezeket a kishozamú réteket fo­kozatosan szántófölddé alakítsák. Az álló felszíni vizeket nyitott árkokkal, meg alagcsövekkel vezetik el. Az abarai szövetkezet összesen 700 hektár, főleg rét és legelő lecsapo­­lását tervezi. Ebből 306 hektárt nyi­tott árkokkal csapolnak le, ami 613 ezer 240 korona befektetést igényel, 383 hektárnyi területet alagcsövek­kel, amelyek kiépítésére 3 523 968 ko­°/o, ipari termények 11,2 °/o, takar­mánynövények 28,1 %, gyökér- és gumósnövények 4,5 %, zöldségfélék 1,7 %. A terv szerint alapvetően, vagyis mintegy 774,4 hektárral 73,8 %-kal csökkentik az állandó rétek és lege­lők területét. Ezzel szemben a szán­tóföldet 752,35 hektárral 137,87 %-kal bővítik. E terület feltörését termé­szetesen több • részletben végzik--«!, s ennek megvalósítása az említett vízgazdálkodási beavatkozásoktól függ. Számításuk szerint növénytermesz­tésük teljes bevétele 1965-ben 7 mil­lió 967 591 koronát tesz majd. ki, ami­ben a takarmánynövények 49 %-kal, vagyis 3 905 697 koronával részesed­nek. Állattenyésztésüket tejtermelésre, növendékmarha- és sertéshizlalásra szakosítják. Tervük szerint a szántó­föld 100 hektárára 988,3 liter tejet. 96,5 kg marhahúst, 134,2 kg sertés­húst, 4,7 kg baromfihúst és 410 darab tojást termelnek. A tehenenkénti tej­termelést 2800 literrel növelik. De miképpen érik el mindezt? Elsősor­ban is a takarmányalap fokozatos bővítésével, a gazdasági állatok törzs­­állományának gyarapításával és minő­ségének javításával. Eddig az abarai szövetkezetesek mftit­­egy 500 hektár terméketlen rétet és legelőt törtek fel, s földjük máris dús terméssel fizetett. é S most tekintsünk egy kissé bele az abarai szövetkezet gazdálkodásába. A vízgazdálkodás rendezésére java­solt területből a szövetkezetnek 657.51 hektár rétje és legelője van. szántóföldje csupán 32.15 hektárt tesz ki. A teljes bevétel kiszámítása­kor az utóbbi két év hektárhozamá­­bó! kell kiindulni. Növénytermesztésükben a teljes bevétel jelenleg hektáronként 1307,20 koronát tesz ki. állattenyésztésükben 1980.30 koronát eredményezett. Me­zőgazdasági termelésük hektáronkénti teljes bevétele tehát 3287,50 korona volt. A jövőben hektáronként 9618 korona teljes bevétellel számolnak, ebben a növénytermesztés 5071 koro­nával és az állattenyésztés 4547.45 koronával részesedik. A hektáronkénti hozamtöbblet tehát 6531 koronát tesz ki. De az abarai szövetkezeteseknek számolniuk kel! az önköltségekkel is, amely szerintük a következőképpen fest majd: vetőmag és ültetőanyag 241,45 Kcs műtrágyák 197,20 Kcs a takarmánynövények értéke 1420,60 Kcs a munkára ráfordított költségek 1789,65 Kcs Istállótrágya 159,— Kcs leírás a beruházási költségekből (4%) 345,05 Kcs Harmadik ötéves tervünk termelési feladatai nagyobbak, teljesítésük ala­posabb szaktudást követel a szövet­kezetek gazdaságától is. Erről már sok sző esett, s egyes szövetkezetek gondoskodnak is szakemberekről. Tag­jaikat iskolákba küldik, akik aztán onnan hazatérve a szövetkezetben gyümölcsöztetik ismereteiket. Ezzel azonban még félig sem oldottuk meg az előttünk álló feladatokat, mert a szakképzett vezetők mellett szüksé­ges a 'tagok szakmai képzettségének a fokozása is, amit a szövetkezeti munkaiskola hivatott megoldani. Hogyan is állunk ezzel? A szövetkezetekben a múltban el­készült az iskolázás terve, de leg­több helyen terv is maradt (tisztelet a kivételnek). Ismerünk azonban olyan eseteket is. ahol kezdetben összejönnek a tagok. Vannak közöt­tük, akiket a tanulnivágyás hozott ide, vannak akik csak azért jelen­nek meg, hogy senki se vethesse a szemükre a távolmaradást és akad­nak olyanok is, akik „nem érnek rá“ vagy azt tartják, hogy ők már min­dent tudnak, amiről esetleg az isko­lázáson szó esik. A vezetőség a helyi problémák is­merete alapján dolgozza ki az isko­lázás tervét. Ök tudják ugyanis leg­jobban, hogy „hol szorít a csizma". S ugyancsak ők látják legtisztábban azokat a problémákat, amelyek föl­vetése. illetve megvitatása az iskolá­zás keretén belül a jövőben előbbre viszi a szövetkezeti termelést. A vezetőség minden tag számár* tegye kötelezővé a téli szövetkezeti munkaiskola látogatását. Költségveté­sében vagy a kulturális alapból biz­tosítson a hallgatóknak ún. munka­díjat, azzal a feltétellel, hogy az is­kolázás befejezésével ezeket az óra­díjakat csak azok kapják meg, akik rendszeresen részt vettek az előadá­sokon, s akik megállják a helyüket a vizsgákon is. Ami a vizsgát illeti, legyen egyszerű, de ölelje fel az összes előadott anyagot. Az eddigi szövetkezeti munkalsko­­lázással nem értünk el különösebb eredményt. Egyrészt a fept említet­tek hiánya okozta ezt, másrészt vi­szont hiányzott az illetékes felettes hatóságok ellenőrzése. A felettes szervek ugyanis megelégedtek az írásbeli jelentésekkel, s ezek alapján értékelték a téli szövetkezeti munka­iskolákat. A jövőben azonban ezt a hibát ki kell küszöbölni. A jól előkészített és rendezett téli szövetkezeti munkaiskolázásnak bizo­nyos, hogy a termelésben rövidesen megmutatkozik az eredménye. Nagy József (NSna) Jó tapasztalatok összesen 4152,95 Kcs Ha a teljes bevételből levonjuk az önköltségek összegét, megállapítjuk, hogy minden' hektárról 2178 korona" tiszta bevételt érnek el. S hogy szá­mításunk teljes legyen, nézzük csak meg, mennyit tesz ki a befektetés összesen. A beruházási költségekre, vagyis a lecsapolásra, a talaj újra­­művelésére, az istállók és raktártér­ségek kiépítésére 6 472 388 koronát terveznek. Ez hektáronként számítva 9384,90 koronát tesz ki. S ha a hek­táronkénti tiszta bevételük 2178,05 korona lesz, ez annyit jelent, hogy a befektetett költség a lecsapolt te­rületen 4 — 5 év alatt visszatérül. Aránylag rövid idő ez, s még na­gyobb a haszon, ha tekintetbe vesz­­szük, hogy e terület 95,3 %-át ter­méketlen rétek és legelők képezik. Ilyképpen az abarai szövetkezete­sek elsőként érik meg a Kelet-Szlo­vákiai Alföldön földjeik komplex új­­raművelését. Jánosov Ján A kelet-szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság decemberben érté­kelte a hatáskörébe tartozó szö­vetkezetekben és állami gazdasá­gokban és egymás között folyó szocialista munkaverseny eredmé­nyeit és hiányosságait. Újra be­bizonyosodott, -hogy a jól meg­szervezett és helyesen irányított szocialista munkaverseny jelentő­sen elősegíti a mezőgazdaságban is a kitűzött feladatok teljesíté­sét. Joggal ítélte oda az értékelő bi­zottság a kerületi vándorzászlót a kenyhecieknek. Az említett szövetkezetnek közel száz tagja 727 hektár területen gaz­dálkodik. Ebből 535 hektár szántó. Szarvasmarhaállományuk fejlesztési tervét 104,4 százalékra (ebből a te­hénállományét 102,2 százalékra) tel­jesítették. Tehenenként napi 5,6 lite­res tejátlagot értek el az év kilenc hónapja alatt. Eladási kötelességüket húsból 150, a tejből 101, és a tojás­ból pedig 107,9 százalékra, gabonából pedig 116 százalékra teljesítették. Gabonából átlag 27 mázsás hektár­hozamot takarítottak be. Készítettek 2400 köbméter komposztot, amely jó­minőségű, s a földterület minden hektárára 3,3 köbméter jut. A kenyheci szövetkezet a munka­verseny keretében 169 000 korona ér­tékű vállalásából 9 hónap alatt 142 500 koronát bevételezett. A kerület szövetkezetei közti ver­senyben a kenyheciek mögé a sabi-Munkaverseny a termelés motorja egy mországi szövetkezetből Tizenegy éve gazdálkodnak már közösen, itt a Morva folyó mentén. Termelési eredményeikkel — ame­lyeket a gazdálkodásuk első évei­ben értek el — nem voltak meg­elégedve. Nagy fordulópontot je­lentett a szilárd pénzjutalmazás, amelyre 1959-ben tértek át. Ezzel a jutalmazási rendszer­rel kezdték az elmúlt gazdasági évet is. Takarmánykészletüket a többi között 50 vagon silőtakar­­mány, 12 vagon árpa és 10 vagon széna képezte. Mindez lehetővé tette, hogy a vysokái szövetkeze­tesek túlteljesítsék tej-, tojás- és húseladási tervüket. Az év 9 hó­napja alatt hektáronként 113,8 kg húst (ebből 102 kg sertéshús), 312 liter tejet és 380 darab tojást ad­tak el az államnak. — Szövetkezetünk pénzjövedel­mének 70 százalékát az állatte­nyésztés adja — állítja Visváder elvtárs, a szövetkezet könyvelője. Az állandó munkaerők átlagos havi keresete — az év háromne­gyed részében — elérte a 850 ko­ronát. Az egész évet számítva, több lesz 1000 koronánál. De nemcsak a szilárd jutalma­zásnak köszönhető a vysokái szö­vetkezet gyors és egészséges fej­lődése. Nagymértékben segített az önköltség állandó ellenőrzése is. Így ellenőrizték például a tej költ­ségét, amely az év 9 hónapjában literenként 1,67 koronába került (1,79 koronáért adták el). Egy kiló marhahús ellenőrzött önköltsége 8 korona volt, a sertéshúsé huszon­öt kilogramostól a vágási súlyig 6,27 korona. Prémiumot csak azok kapnak, akik fontos és sürgős feladatokat végeztek el. Például 1961-ben több mint száz vagon széna és évelő takarmány feküdt lekaszálva a mezőkön. Betakarítását nem sür­gették a tagok, amíg nem volt prémium. A jutalmazási alapból az említett takarmány betakarítá­sának meggyorsítására 11 000 ko­ronát fordítottak, azaz mázsán­ként egy koronát. A kifizetés elő­feltétele az volt,, Ijogy a kocsis és két adogató " naponta 45 ' mázsa hereszénát, vagy 35 mázsa réti­szénát hordjanak a rendeltetési helyére. Az emberek érdemesnek találták a mázsánkénti egy koro­nát, s nem szalasztották el az al­kalmat annak megragadására. Még a hiányzó négy-öt mázsa széna beszállítására is „expedíciót“ szer­veztek. Az eredmény: a széna ide­jében, gyorsan kazlakba került. Hasonlóképpen jól kifizetődött' a tagoknak az idényprémium a kapásnövények betakarítása idején is. Ami azt jelentette, hogy no­vember elsején már befejezték ezt a munkát, beleértve a kuko­rica betakarítását is. A vysokái szövetkezet vezetői a szilárd jutalmazás bevezetésé­vel, prémium fizetésével, valamint az önköltség rendszeres ellenőr­zésével nagymértékben hozzájá­rulnak a termelés hatékonyabbá tételéhez, így az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. B. D. növi, a stretavkai, a cigl'ai és a stu­­deneci szövetkezet sorakozott fel. Kitűntek a kerületi verseny muta­tói alapján: a kassai járásban a Tor­nai Állami Gazdaság, a péderi szö­vetkezet, a Nagyidai Állami Gazda­ság, valamint a vajkóci és a králov­­cei szövetkezet; a rozsnyói járásban a lubeníki, a gocaltovói, a berzétei és a páskai szövetkezet; a terebesi járásban a szomotori, vajkóci, nagy­­kövesdi és a polyáni szövetkezet. A verseny legjobbjai 3000 — 1000 korona jutalomban részesültek. A verseny egyéni győztesei: a fe­jők kerületi versenyében Firák Anna, a Tornai Állami Gazdaság dolgozója érdemelte ki az első helyet. Tizen­nyolc tehéntől, 9 hónap alatt átlago­san 2894 liter tejet fejt ki, ez 10,6 literes napi tejhozam tehenenként. A második helyen ugyanennek az ál­lami gazdaságnak a dolgozója, Ba­­nyáz Mihály fejő végzett, napi 10,2 literes átlaggal. A kerület további 18 fejője 300 — 300, s tizenhat fejő pe­dig 200-200 korona jutalmat kapott. Legjobbnak bizonyult az etetők kö­zül a Vysny Hrabovec-i szövetkezet tagja. Bunda Károly, aki a gondjaira bízott 30 hízómarha esetében másfél kilós napi átlagsúlygyarapodást ért el kilenc hónap alatt. Bunda és to­vábbi 11 vetélytársa 300 koronát, s 7 pedig 200 koronát kapott jutalmul. A kerület legjobb sertéshizlalójá­nak a berzétei szövetkezet Lupták Pálja bizonyult, aki 182 sertést hiz­lal, s 0,92 kg-os súlygyarapodást ér­tek el a gondjaira bízott sertések. A kerület további 8 kiváló sertés­­gondozójával együtt Lupták Pál 300 korona jutalomban részesült, további 11 vetélytárs pedig személyenként 200 koronát kapott. Kerületi méretben legjobb trakto­ros hírében áll a csécsi szövetkezet Sváb Sándora, aki traktorával 344 hek­tár gabonát aratott le. Ö 1000 korona jutalmat érdemelt ki. A legpéldásabb kombajnos a sebastovcei szövetkezet­ből került ki, Németh Pál, aki 404 hektár gabonát learatott és ebből 223 tonna magot kicsépelt. Jutalma: 2000 korona. A hárommenetes aratásban a budkovcei szövetkezetnek Harbuiak Andrej által vezetett csoportja vitte el a pálmát. ☆ Tény: a szocialista munkaverseny a termelés motorja. Előfeltétele és elősegítője kiváló eredmények eléré­sének. Tehát, mindent el kell követ­nünk, hogy a munkaverseny meg­honosodjék a kerület minden szövet­kezetében, állami gazdaságában, s el­választhatatlan tartozéka legyen a jó gazdálkodásnak. Bohus Nemiek (Kassa) Ahol hiányzik a tervszerű irányítás Á CSILIZRADVÁNYI szövetkezet 1950-ben alakult; kezdeti nehézsé­gekkel mint másutt. Csakhogy ezek­kel a nehézségekkel még azóta sem birkózott meg. Munkaegységenként 12 korona előlegnél s 5 korona év­végi osztaléknál soha sem fizettek többet. Az 1050 hektáros szövetkezetben 565 darab a szarvasmarha. Takar­mányalapjuk nincs kellőképpen biz­tosítva, amelynek már most érzik a hatását: a napi fejési átlag már csak 4 liter. 25 000 liter tejjel maradtak adósak. Esztergályos János, a helyi nemzeti bizottság elnöke és F1 u - dics Lajos, a szövetkezet zootech­­nikusa abban látják a legnagyobb hibát, hogy nincs meg a kellő össz­hang a szövetkezet vezetősége és a tagság között. Az elnök többször helytelenül jár el a problémák meg­oldásánál: sokszor ígérget minden megfontolás nélkül. A szövetkezet vezetőségi és tag­sági üléseit nem tartják meg rend­szeresen, ez szintén káros hatással van a szövetkezetre. Sűrűn váltakoznak a funkcionáriu­sok. Még nem sikerült olyan vezető­ségi kollektíva kialakítása, amely ma­gával ragadta volna a tagságot. így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a fiatalok, akikről nem gondoskod­nak, a városban keresnek jobb mun­ka- és szórakozási lehetőséget. IDEJE VOLNA MÁR gondoskodni a szövetkezeti munkaiskoláról is, amely máshol már régóta működik. Nagy szükségük volna a tanulásra, műve­lődésre, olvasásra, amire éppen most, a tél folyamán jutna a legtöbb idő. Reméljük, hogy a csilizradványiak megtalálják a helyes utat, s azon ha­ladva pótolják a sok évi lemaradást. Pongrácz Gábor (Mihályía) Hasznos tanulmányút A vízkeleti szövetkezetesek a kö­zelmúltban Magyarországra látogat­tak el, viszonozva ezzel az alpári szövetkezetesek korábbi látogatását. A vízkeletiek tanulmányozták a TSZCS (termelőszövetkezeti csoport) gazdaságát, és kölcsönösen kicserél­ték tapasztalataikat. A csaknem két hétig tartó tanul­mányút még jobban megerősítette a két állam szövetkezeteseinek barát­ságát. Kozma Géza (Vízkelet)

Next

/
Thumbnails
Contents