Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-24 / 50. szám

Magasra szökött a nemzetközi események barométerének higanyszála. A legfontosabb világpolitikai kérdések tengerén teljes a zajlás. Jellemző, hogy a nyugati hírügynökségek mind gyakrabban cáfolják meg az általuk előzőleg kiadott hírek valóságát, és így egyre erőteljesebben bontakozik ki az a tény, hogy a világimperializmus elkerülhetetlen válsága elő! menekülő politikusok mindinkább veszélyesebb örvényekbe jutnak - eszeveszett módon igyekeznek kiélezni a nemzetközi helyzetet. Ezzel szemben a szocialista tábor országai minden erejükkel a vitás nemzetközi kérdések mielőbbi tárgyalások útján való rendezését sürgetik. Ezt bizonyítja a KGST, illetve a varsói szerződés tagállamainak moszkvai értekezlete is.

WALTER ULBRICHT:

„ ... az NDK az egész német nép érdekeit fejezi ki“

A múlt hét vasárnapján jelentős politikai esemény zajlott le a Német Demokratikus Köztársaság életében. Ülést tartott a német nép nemzeti kongresszusa, amelyen az NDK dolgozóin kívül 350 nyugatberlini, illetve nyugat-németországi küldött is résztvett. A tanácskozás főtémája a német békeszerződés megkötése és Németország békés úton történő egyesítése volt. Záróbeszédet Walter Ulbricht elvtárs mondott, aki többi között kijelentette, hogy az NDK az egész német nép nemzeti érdekeit fejezi ki, amikor feladatul tűzi maga elé a semleges Németország megvalósítását.

Felszólalt az illegalitásban működő Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Max Reimann elvtárs is, aki felhívta a német és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy Nyugat-Németország megkezdte a saját atomfegyverek és atomhordozórakéták gyártását.

Amíg a berlini tanácskozás a nyugatnémet háborús előkészületek elítélésének jegyében zajlott le, a város nyugati övezetében botrányok és tömegverekedések közepette Adenauer kancellár mondott beszédet az ún. „német egység ünnepe“ alkalmából rendezett revansista gyűlésen. A demokratikus érzésű nyugat-berlini diákok csoportba verődve tiltakoztak Adenauer megérkezésekor, amelynek következtében összetűzésre került sor a diákok és a rendőrök között. Több diákot letartóztattak.

A kancellár beszédében éles támadást intézett a „szovjet zóna“ ellen, s ugyanakkor dicsőítette az 1953. június 17-i berlini puccskísérlet szervezőit. Adenauer után Willy Brandt főpolgármester emelkedett szólásra. A hitleristák szótárából kölcsönzött szavakkal ócsárolta az NDK vezetőit és kijelentette: „mi őszintén megmondjuk Keletnek és Nyugatnak, hogy nem törődünk bele Németország kettéoszíottságába“. (De, hogy Brandték mint gondolják, azt már ismerjük.)

Két látogatás —

kétféle célkitűzés

A Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség romániai látogatása fontos nemzetközi esemény. A moszkvai Pravda vezércikkében részletesen foglalkozik a szocialista országok nemzetközi munkamegosztása alapelveinek a napokban nyilvánosságra hozott dokumentumával és a szovjet vezetők látogatásának jelentőségével Romániában. Többek között leszögezi, hogy a szocialista országok vezetői közötti baráti látogatások jó hagyománnyá váltak.

Hruscsov elvtárs és a szovjet küldöttség Romániában történt látogatása nagyban elősegíti a két ország közötti politikai, gazdasági és tudományos együttműködés elmélyítését. A két ország képviselői ugyanakkor megvizsgálják a legfontosabb nemzetközi eseményeket is.

Amíg a szovjet vezetők romániai látogatása a szocialista országok közötti együttműködést szolgálja, addig Rusk amerikai külügyminiszter azért jött át az óceán túlsó oldaláról Európába, hogy az atlanti politika egyre nagyobb repedéseit próbálja itt-ott befoltozni. Párizs, Nyugat-Berlin, Bonn, Róma, London és Lisszabon jelzik útjának irányát. Nyugati lapjelentések szerint a külügyminiszter leginkább gazdasági kérdéseket óhajt megvitatni szövetségeseivel, különös tekintettel az Európai Gazdasági Közösség körül támadt ellentétekre. A jelzett állomások valóban ezt a bejelentést igazolják, de Rusk minden bizonynyal a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok problémáit is kipakolja táskájából vendéglátói előtt. Ami pedig közvetlen a nyugat-berlini látogatást illeti, az Washington eddigi hajthatatlanságát igazolja továbbra is ebbgn a kérdésben.

Az amerikai államtitkár legnehezebb „házi feladata“ szerintünk az, hogy nyugat-európai körútja során kiderítse: vajon az Adenauer által beharangozott Bonn —Párizs tengely létrehozása nem jár-e végzetes következményekkel az atlanti politika amerikai hegemóniájának már amúgy is megtépázott helyzetére.

Legyen bármilyen eredménye is a Rusk-körútnak, az biztos, hogy

a Fehér Ház ural távolról sem látják rendben a dolgok menetét

európai „szövetségeseik" házatáján, mert különben az utazást egyáltalán nem kedvelő külügyminiszter úr inkább tengerparti dolgozószobájából nézné a sétahajók tarka áradatát. Hogy melyik megoldás az előnyösebb, azt pillanatnyilag aligha tudnák megmondani Washingtonban is...

Szakadás vagy kettős taktika?

Az algériai helyzetről szinte egyik napról a másikra egymással ellentétes hírek érkeznek. Hol azt jelentik, hogy meghátrál az OAS, hol azt, hogy újból dühöng e fasisztaszervezet terrorja. A legutóbb felrobbantották az algériai városházát is, amely tulajdonképpen az előzőleg beharangozott meghátrálás ellentéte.

Miközben Algéria népe a július 1-i népszavazásra készül, az utóbbi napokban érdekes helyzet fejlődött ki: az OAS-ban bomlás állt be. A fasiszták két csoportra oszlottak. Az egyik csoport végre belátja a megtorlások hiábavalóságát és Algéria függetlenségének szükségességét. Tárgyalásokat Is kezdett az ideiglenes végrehajtó tanács tagjaival.

A másik csoport viszont nem ismeri el az első csoport által megkötött egyezményt.

Algéria jövőjének szempontjából történelmi jelentőségű lesz a július 1-1 népszavazás, amelynek következtében az ország politikai és gazdasági életének irányítását független algériai kormány veszi át. Ezáltal végre rendeződik majd az évek óta vajúdó algériai kérdés.

Vajon az új algériai kormány véget tud-e vetni hamarosan az OAS terrorhadjáratának, amely minden bizonnyal legújabb taktikájával is az algériai nép függotlenségének elnyerését próbálja akadályozni.

Ismét felhős a laoszi égbolt

Az amerikabarát Nosavan-klikk tovább mesterkedik a laoszi koalíciós kormány sikeres működése ellen. Ugyanis a Nosavan-klikk vezette reakciós vientiáme-i nemzetgyűléssel akarja jóváhagyni az új kormány megalakítását. A másik ilyen mesterkedés a Laoszról tárgyaló genfi nemzetközi értekezlet munkája ellen irányul, amelynek a közeli napokban kellene összeülnie és jóváhagynia Laosz békéjének és függetlenségének biztosításáról szóló okmányokat. A thaiföldi kormány ugyanis visszahívta megbízottját az értekezletről.

Egy pillanatra sem vitás, hogy e sötét mesterkedések mögött az amerikai imperialista körök állnak, amelyek nem jó szemmel nézik a laoszi helyzet rendezését, az ország függetlenségének és békéjének helyreállítására kifejtett törekvéseket. (tg)

Egy negyedszázad kevésnek bizonyult Franconak, a spanyol diktátornak arra, hogy eltiporja a nép szabadságszeretetét, vágyakozását olyan élet után, amelyet az asztúriai munkások, Katalónia bányászai és Valencia halászai a rövid ideig tartó köztársasági kormányzat alatt egyszer már megízleltek, miután annak idején, a harmincas években véget vetettek egy középkori, feudális monarchiának ' és elzavarták a királyt.

Franco diktatúrája azonban még a királyénál is durvább. Spanyolországban ma a hatalmat a legreakciósabb nagybirtokosok, a hadsereg és a rendőrség bitorolja az egyház erőteljes támogatásával. Uralmuk által a helyzet az utóbbi időben kibírhatatlaná vált. Ez év áprilisában országszerte sztrájkok törtek ki, s ezeket már a legdurvább rendőrterrorral és később a barátságos hangú ígéretekkel sem tudták letörni. A mozgalom a nép legnyomorultabb rétegében, az ország lakosságának a felét alkotó mezőgazdasági munkások és kisparasztok között is erőre kapott. Spanyolországban a kisparasztok csak 1936-ban, a republikánus kormányzat Idejében jutottak először földhöz. Amikor azonban Franco fasiszta zsoldosok segítségével hosszas harcok után magához ragadta a hatalmat, a

FELJEGYEZTÜK

■ • Harold MACMILLANRE, az angolok miniszterelnökére nem panaszkodhat a családja, amelynek minden tagjáról igyekezik gondoskodni. A fia, Maurice, az angol alsóház képviselője, veje, Julian Amery repülésügyi miniszter, Andrew Duke, az unokaöccs, a brit államközösségi minisztérium államtitkára. A miniszterelnök családja újabban legfiatalabb sógornője házassága által kibővült. A fiatalasszony férje lord A. Hinchinbrooke. Rossz nyelvek szerint ez a házasság is a nagy családfő műve. A fiatal férj ugyanis a konzervatív képviselők azon csoportjához tartozik, mely élesen szokta bírálni a kormányelnököt.

• Pierre SUDREAU, a franciák új iskolaügyi minisztere néhány képviselő felszólalására válaszolva kijelentette, hogy minisztériumát a múlt század bürokratikus módszerei „fojtogatják". ' Elmondotta, hogy míg Franciaországban a nép évente nem

egész 1000 milliárd régi frankot neu*

tel iskolaügyi célokra, dohányra és szeszre több mint 1040 milliárdot ad ki.

• Hollandiában az áprilisban lefolyt községi választásokon az am* sterdami választók egy része új politikai pártra adta le szavazatát. Az új párt neve: „A biztonságos közlekedés pártja". Programja igen egyszerű. Az a követelése, hogy felszámolják Amszterdam híres csatornáit, s ezáltal több helyet szereznének parkoló autóik számára. Az új párt egy mandátumot szerzett.

• Nyugat-Németországban a hes

seni szociális bíróság egyik tanácselnökét, Hans MONDOREOT másfél évi börtönbüntetésre ítélték, mivel részegen vezette gépkocsiját és elővigyázatlanságában halálra gázolt egy polgárt. A bíróság ezzel indokolta ítéletét: „Mondorf olyan ember, aki képtelen gyors gondolkodásra és az észlelt jelenségek feldolgozására".

Zsigárdi

parádé

tóversenyét, amelyen a körzet fal* vainak tűzoltói mérték össze tudá* sukat, felkészült* ségüket. Jó felké* szültségröl tettek tanúbizonyságot « selyei és a vecsei tűzoltók, akik az elért 710 pontjukkal az 1. helyen végeztek. Felvétő* lünk a győztes vecseieket mutatja

be. Tányérsapkával a fején (jobbról) az 57 éves Horváth Lőrinc látható,

aki 42 éves tűz* oltóskodásából már 27 éve parancsnoka a jónevű vecsei tűzoltóknak.

Plesznivi) László (Galánta)

Az állati hullák hasznosítása

Évente az ország állatállományából fertőző- és különböző állati betegségek folytán jelentékeny az elhullás. Sokan azonban nem tudják, hogy ezeket a károkat ma már részben a javunkra fordíthatjuk. Kormányunk rendelkezése alapján az állati hullákat mind össze kell gyűjteni és azok ipari feldolgozásával állati eredetű fehérje-takarmányt és ipari zsírt kell készíteni belőlük.

Az egyik ilyen állati hullafeldolgozó üzem (Kafiléria) Nyitra mellett Krskanyban van. Felkerestük tehát a Nyitra folyó mellett épült és még jelenleg is épülő, nagyobbodó üzemet, ahol dr. Bélák állatorvos szolgált felvilágosítással.

’— Szlovákiában csak egy-két ilyen feldolgozó üzem van — mondotta dr. Bélák —, így a mi üzemünknek is nagyon nagy a működési területe. Pl. Trnava, Trencín, Zilina, Handlová, Losonc, Léva, Párkány, Komárom és környékük Is mind ideszállítják állati hullákat. Az állati hullák összegyűjtését részben maga az üzem végzi,

1662. júnh» 24.

falusi népet megfosztották vagyonától és a földet visszaadták a nagybirtokosoknak. A statisztika száraz adatai számolnak be arról, hogy csupán 1946 és 1956 között 2 millió kisparaszt és zsellér volt kénytelen elhagyni otthonát és földjét. A megmaradt spanyol földművelőket mindmáig 33 különféle adó terheli. A mezőgazdasággal foglalkozó tömegek elnyomatása olyan fokot ér el, hogy a mai termelés ebben az ágazatban az 1936-ban elért eredményeket sem éri el.

A diktatórikus rendszer sohasem élvezte a nép rétegeinek támogatását és csak a nagytőkére, a hadseregre és a rendőrségre támaszkodhatott. S mivel a Franco-állam gazdasági sikereket sohasem érhetett el, a diktátor kénytelen volt a reakciós világ jelenleg legerősebb bástyájához, áz USA-hoz fordulni segítségért. Spanyolország adóssága 1959-ben az Egyesült Államokkal szemben 33,5 milliárd pezetára rúgott és a tartozása azóta is állandóan emelkedik. Az USA kormánya azonban ingyen semmit sem ad. Gazdasági megsegítése ellenébe katonai támaszpontok kiépítésére kért és kapott jogot Spanyolországban. A dolgozók helyzete az országban ezáltal még rosszabbodott, reálbérük a felére csökkent. És hogy a kormánynak ürügye legyen a dolgozó tömegek minden megmozdulásának megfékezésére, 1960 szeptemberében törvényt hozott, mely szerint a sztrájkok, mindennemű tüntetések és illegális gyűlések súlyos politikai bűncselekményeknek tekintendők s ezért a hadbíróságok hatáskörébe esnek.

De még e törvényesített, tipikusan fasiszta intézkedésekkel sem tudták elhallgattatni a dolgozók tömegeit. Ez év tavaszán egész kerületek, nagy körzetek léptek sztrájkba, mellyel szemben a rendőrség tehetetlen. Asztúria lankás vidékén minden elcsendesült. A földeken nem láthatók dol>gozó földművesek s a gyárkémények sem füstölögnek. A bányászok kint üldögélnek a szénrakásokon, a munkások a gyárak előtt, gyermekeik és kézimunkázó asszonyaik társaságában. Olykor elszáguld előttük az úton a „Guardia civil“ egy-egy rendőrautója, de nem bántalmaznak ma már senkit, mint az elmúlt években annyiszor. Ez a mozgalom ma már olyan méreteket öltött, hogy maga Solis, a falangista szakszervezetek elnöke is megrémült és eljött, hogy „jóakarattal“ személyesen tárgyaljon a sztrájkotokkal. De semmit sem ért el.

Ez a sztrájkmozgalom már nem hasonlítható össze a katalánlai munkások 1951. évi kiseb akcióival, amelyeket könyörtelenül elfojtottak, még mielőtt visszhangra találtak volna

napjainkban

más ipari körzetekben is. Ma már maga a diktátor is rájött, hogy ebben az esetben nem alkalmasak többé a megszokott terroreszközök. Ezért a rendőrök bárány-türelemmel, barátságos hangon igyekeznek rábeszélni a munkásokatj hogy újra munkába lépjenek. Sztrájktörőket sem találnak már, bármennyire is nagy a munkanélküliség.

Látják tehát ma már nemcsak Spanyolországban, hanem a legreakciósabb körök külföldön is, hogy Francoéknál ezúttal már nem a megszokott bérharcról, hanem a néptömegek felzúdulásáról van szó egy rendszer ellen, amely ezeket a szégyenteljes életviszonyokat idézte elő.

Az események azt igazolják, hogy Franco fasiszta diktatúrájának egész épülete roskadozik. Nem segítenek rajta az USA dollárinjekciói sem. Ez a sztrájkmozgalom ma már nemcsak a munkások ügye, csatlakoztak már hozzá az értelmiség képviselői is és Pidal, a tudományos akadémia elnöke maga is aláírta tiltakozó nyilatkozatukat. A dolgozók egységének erejét érzi az egyház is és a spanyol főpapság hátat fordít Franconak, nehogy egyszer vele együtt söpörjék ki az országból.

Az asztúriai Oviedo és Gijon sztrájkoló munkásai új fejezetet írtak Spanyolország történetébe ...

M. A.

de sok esetben a szövetkezet, vagy az állami gazdaság is beszállítja az elhullott állatot.

— Sajnos — folytatta dr. Bélák —, gyakran megtörténik, hogy nyitott autón, vagy traktoron csak letakarva szállítják a hullákat. Grülünk azonban, hogy rövidesen már megfelelő menynyiségű „speciális“ zárt autó fogja ezt a munkát végezni, úgy hogy a további fertőzés minden lehetőségét kizárjuk.

Az üzembe beérkezett állati hullát felboncolják és az állatorvos megállapítja az elhullás okát. Amennyiben valamiféle fertőző betegségről lenne szó, úgy azonnal értesítik az illető körzet állatorvosát, hogy a szükséges oltásokat és védekezési rendszabályokat maradéktalanul hajtassa végre.

A felboncolt hullát feldarabolják és egy nagy mozgó (forgó) duplafalú főzőhengerbe helyezik el. A főzőhenger duplafala közé magasnyomású (három-négy atm.) 130—140 fokos gőzt engednek. A feldarabolt nyersanyag semmiféle nedvességet nem kap, így a nagy száraz meleg következtében saját nedvének (húslé, vér) elpárologtatósával keletkezett gőzben megpuhul és szétfő. Majd ezen gőzöket is kiszivattyúzák a hengerből és a húst lassan öt-hat óra alatt kiszárítják, sterilizálják.

A főzőhengerben lévő 130 — 140 fokos száraz meleg minden ártalmas anyagot, kórokozókat, fertőző csírákat elpusztít.

Az így kiszárított állati hullaanyagot egy teljesen fertőzésmentes helyiségben még meleg állapotban 200 atmoszféra nyomású melegíthető hydraulikus présben zsírtalanítják, vagyis teljesen szárazra, könnyen szállítható pogácsákká préselik, majd raktározzák.

A kipréselt kész lisztet részben Letovicére és részben a környékbeli takarmánykeverő állomásokra szállítják, ahol ezeket a préselt pogácsákat felőrölve sertés- és baromfi részére készített fehérjedús takarmányokba keverve újra visszajuttatnak a szövetkezetekbe és állami gazdaságokba mint tápláló állati eredetű takarmányt. A kipréselt zsiradékot pedig átadják az iparnak, ahol ipari kenőcsöket, zsírokat készítenek belőle.

Az időközben hozzánk csatlakozó Kurucz igazgató elmondotta azt is, hogy az üzem dolgozói az idén szocialista munkaversenyben vannak a bratislavai testvérüzemmel és így minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a termelésüket minél olcsóbbá és minél jobb minőségűvé tegyék, s ez által minnél jobb állati eredetű takarmányt adjanak vissza mezőgazdaságunknak.

PÉTERFALVI LASZLÖ (Nyitra)’

A közelmúltban Isigárdon rendezték meg a galántai járás vágsellyei körzetének tűzol-