Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-24 / 50. szám
A „DUNA szövetkezetben iiiiieiiiiiie Kész a részletes aratási terv • Minden gépet kijavítottak • Próbaaratás — a gépek minőségi ellenőrzése Én már régen tudom, hogy a legszebb a Duna-part. Ilyenkor a füzek úgy hajlonganak a szélben, mintha ágaikkal a futó hullámokat akarnák megslmogatni. A töltésen állva nem is látni most a partot, meg oda se lehet menni, mert kifutott egy kicsit s elárasztotta az ártéri réteket. Vajkánál a tavasz és a nyár határán mindig így szokott ez lenni. Nem nagy újság egy kis áradás az itt élő embereknek. Ettől még nyugodtan dolgoznak, mert munka az van bőven ilyen hatalmas szövetkezetben. Nem régen egyesült ugyanis Vajka, Keszölce és Doborgaz, s ma már a „Duna“ nevet viseli a szövetkezet. Vajka a központ, itt vannak az irodák, a gépállomás, a javítóműhely, az emberek meg a három faluból járnak ide, vagy a vezetők egyike megy át a másik faluba, ahol éppen valamit el kell intézni. És mostanában egyre több elintéznivaló akad; ahogy sokasodik a munka, úgy növekszik az emberekben a tettvágy, a sietés, hogy mindent elvégezzenek. Itt még félben az egyik herekazal, de nem messze tőle már á másikat is megkezdték, kocsisok szidják a lovakat, a kazalrakók meg mosolyognak a kocsisok mérgén, még oda is mondanak valamit, csak úgy ugratásképpen, már ahogy az ilyenkor lenni szokott. A kazalrakók magasról néznek a kocsisra, mert az emberek már a természetüknél fogva olyanok, hogy örülnek, ha egymás kárára mulathatnak. Mint most is. Széllé Imre a kazalmester néz lefelé a dühöngő kocsisra, és hallgatja miket beszél, aztán leszól; — Egy rongyos munkaegységért nem érdemes ekkora zajt csapni. — Azt én jobban ttidom — vágja vissza a kocsis. — Elintézzük, ha mondom — szól Magasodik a kazal. Felvételünk a „Duna“ EFSZ dobrogazi részlegének gazdasági udvarában készült; a kazalrakók Szelte Imre, « Széllé Vince és Kiss József. bele a vitába az elnök. Bors János. És elintézi, mert a kocsisnak van igaza, tévedésből levontak egy munkaegységet tóle, de már minden rendben van. Telik a kazal. Már délfelé jár, de még egy kocsival felraknak. Ne maradjon félbe, ha már egyszer hozzáláttak. S mikor az utolsó villára való is a helyére kerül, indulnak csak haza a kazalrakók. Így élnek, így dolgoznak itt az emberek. Délután az utolsó kombájn is elkészült. Az aratás már nincs nagyon messze, hát készülnek hozzá. Itt van például Szalay László, fiatal ember, nemrég nősült. Az idén hetedik éve, hogy kombájnnal arat, s a mostani gépén már a negyedik termést várja. Az agronómus, Cséfalvay József és az egyetemesen gépesített csoport vezetóje Bartalos Ferenc, meg az elnök is, Bors elvtárs, most a legfontosabb munkákkal vannak elfoglalva. És érdekes, az aratási és cséplési munkákról keveset beszélnek. Valahogy úgy tűnik; ezt még távolinak tartják, van ennél sürgősebb is. De ez csak a látszat, mert az aratási és cséplési munkák terve már régen elkészült. Méghozzá részletes terv formájában, amelyben minden lehetőséggel számolnak. — A legfontosabb az, hogy minden gépet kipróbáljunk — «mondja az agronómus. — Nem elég ám csak kijavítani a gépeket, meg is kell járatni, hogy aztán, ha elérkezik -a nagy hajrá, bírják az iramot. Ez biztos. Egyébként a próbaaratást az őszi árpában végzik majd. — Ha csak egy forduló jut minden gépre, akkor is jó lesz, így minden kis hibát kijavíthatunk. Lesz rá az őszi árpa aratása után legalább 3-4 napunk, mert a többi kalászos nálunk annyival később érik be. Jó lenne, ha ilyen próbaaratást a többi szövetkezetben is végeznének. Nem lehet sehol közömbös, hogy a gépek minőségileg hogyan lettek kijavítva, s hogy milyen nehézségekra 1 Bors János, a szövetkezet elno“ ke, Cséfalvay József agronómus és Bartalos Ferenc az egyetemesen gépesített csoport vezetője az új kombájn felszedőszerkezetét vizsgálja. számíthatnak az aratásban. Továbbá ezáltal könnyen ellenőrizhetnék az egyes traktorosok munkáját, már ami a gépek javítását illeti. A „Duna“ egyesített szövetkezetben az aratási munkákat a tervek szerint kétmenetesen végzik majd, s a 18 nap alatt 267 hektárról takarítják be a gabonát. Nagy, és fontos szerep jut a rövidlejáratú munkaversenyek kialakítására. Az aratási és cséplési tervek pontosan feltüntetik a verseny résztvevői számára a feltételeket, és az értük járó jutalmat is. Ezt tulajdonképpen prémium formájában kapják az egyének és a csoportok. Vegyünk példának ezek közül: Traktorosoknál napi tíz hektár learatásáért újtípusú rendrakó aratógéppel, minőségi munka mellett a jutalom 150 korona. Az átalakított gépen dolgozó traktoroknál ez a feltétel 8 hektár. (Az ellenőrzést minden nap a kijelölt bizottság végzi.) A kétfázisos aratásnál a kombájnos napi 250 mázsa kicsépelt gabona után 50 korona jutalmat kap. így, ilyen formában vannak megszabva a feltételek a cséplőgépnél dolgozó csoport részére, a szalmapréselésénél, és a többi munkálatoknál is, amelyek összekapcsolódnak az aratással és a csépléssel. -gs-Elkészült a javí▼ tással Szalay László is. A biztosító intézet ajándéka a gümőkórmentes állományért Azelőtt a biztosító intézetek csak a biztosítási díjakat igyekeztek beszedni, de a kártérítéstől annál inkább húzódoztak. Addig, addig számolgattak, míg a károsultnak jutott is valami, meg nem is. Rendszerünk olyan biztosító intézetet létesített, amely a szövetkezeteknek egyik legnagyobb segítője. Megtéríti a jégkárt, szélkárt stb. Az utóbbi években az állattenyésztésben emelkedtek legmagasabbra a gazdaságok. A rosszul gondozott állatért is adtak kártérítést, ha elpusztult. Ezután a rossz táplálás következtében fellépő balesetekért senki sem kaphat kártérítést a rozsnyói járásban. Felvetődhet a kérdés, mi lesz ezután a biztosítási díjból összegyűjtött összeggel? Ebből a pénzből már számos gazdaságot megjutalmaztak, amelyek szép eredményeket értek el az állategészségügyi követelmények példás betartása terén. Az Állami Biztosító Rozsnyón versenyt indított a járás szövetkezetei között a fertőző betegségektől mentes állatállomány eléréséért. Ebbe a versenybe a járás szövetkezeteinek 85 °/o-a már bekapcsolódott. S ez év első negyedében három szövetkezetei megjutalmaztak, ötezer koronát kapott a kúntapolcai EFSZ és ugyanannyit a gömörhorkai és a goőaltovói szövetkezet, mert állatállományuk gümőkórmentes. Ezenkívül egy-egy táblát is kaptak ezek a szövetkezetek, amelyet gazdasági udvarukon helyeznek el s messziről hirdeti, hogy az illető gazdaság állatállománya gümőkórmentes. A díjakat értekezlet keretében adta át Pusztay Gyula, az Állami Biztosító károsztályának főnöke Rozsnyón. Ezen értekezleten értékelték az állattenyésztés első negyedévi tervének teljesítését, s jelen voltak a szövetkezeti elnökök, könyvelők és számos járási vezető. Igyhát nemcsak a pénznek örülhettek a nyertesek, hanem az elismerésnek is a résztvevők. De nem ez az első eset, amikor a biztosító intézet megjutalmazta a szövetkezeteket a színvonalas jó állatállományért. Ezt megelőzően már tízezer koronás jutalmat is adtak ilyen esetben. A rozsnyói járásban beigazolódott, hogy a jutalmazás többet használ, mint az állattenyésztésünk fellendjtése érdekében adott kártérítés. Ezétt a megindított verseny tovább folytatódik s minden szövetkezetnek alkalma van a jutalomra. Itt kétszer lehet nyerni. Egyszer a biztosító intézet révén, másodszor az állattenyésztés hasznosságának növelésével; mert az csak természetes, hogy az egészséges állat több hasznot hoz, mint a beteg. (Cs) Kritikus lencsével | Nemsokára aranysárgába hajlik a kalász. Gyorsan fel kell készülni az aratásra. Mondanunk sem kell, hogy az aratás sikere nagyrészt a gépek munkaképességétől is függ. Sajnos, sok helyen még csak most fogtak hozzá a kombájnok javításához. A napokban ellátogattunk a gyerki udvarán találkozunk ilyen hanyagságszövetkezetbe, ahol bizony van még gal? A karbantartás elhanyagolása javítanivaló. miatt tönkremegy a gép, a . gumiabroncs és nem térül meg a befektetés. Fritus Lajos javító épp a kombájn körül forgolódott. — Javítgatja a gépet? - kérdez- ! tűk. — „Tatarozok", amint látják ... — Bizony, a kombájn nem a legjobb állapotban van. Egész évben a szalmát és a búzaszemet nem tudták eltávolítani belőle ? — Hát, kérem, a gépen nincs nagy javítás, csak az a baj, hogy az őszön nem konzerváltuk le és a rozsda lemarta a festéket. — Maga a kombájnos ? — Én volnik. 130 hektárt akarok aratni géppel. — Nem fájt a szive így hagyni gépét? — Hát bizony, mindannyian hibásak vagyunk. — Nem gondolja, hogy a gépek karbantartásának elhanyagolása is hozzájárul a szövetkezet gyenge gazdálkodásához? — Van benne valami. De hát több gép is mostoha. Nézze csak azt a pótkocsit. Egy hónapja kilyukadt a gumi, és azóta sárosán ott áll. Senki se ragasztja be. Mert (gy legalább nem viszik el a traktorosok. — Mért nem tartják karban a gépeket ? — Kapunk rá fizetést, de hát... elhanyagoljuk. Tavaly a gyűjtőgépet hasonlóan hagyták sorsára. A gumi elrothadt és most nem használhatták a szénabegyűjtésben. Országszerte panaszkodnak, hogy nincs elég gumiabroncs. Lám, a meglévővel is mostohán bánunk. Hány szövetkezet gazdasági Nem lehetne ezen változtatni a gyerki szövetkezetben és máshol is?-b-A tatarozás alatt álló kombájn A megrokkant gumiabroncs, nemsokára kitörik Nyáreleje Füssön A füssiek azt mondják, őket valahogy elkerüli az eső. Legalábbis Tábor Tibor agronómus így nyilatkozott előttem. Elhiszem, mert a csallóközi bekötőutak ugyancsak porzanak. A zápor, az meg csak a port permetezi be. A kukoricára édeskevés. Pedig elkellene. — Olyan harmincöt hektár kukoricánk van — mondja az agronómus. Kérdezem, van-e gondja-baja a körösnek a kukoricával. — Dehogyis. Itt vannak a gépek. Négyzetesen vetettük, kétszer megsaraboltuk, egyszer megkapáltuk. A keresztbe kapálás gyorsan megy. Aztán már keveset kérdezek, hiszen az agronómus érti a szakmáját. A gyakorlatban is. Meglátszik ez abból, hogy az Atrazinról már ő tesz említést. Mert ha a kukorica gyomtalan, az ember is gondtalan. Különösen pedig akkor, ha a gépek mellett ott van az ember. Erről keresettebb szavakkal akarok megemlékezni, de Németh István könyvelő olyan hirtelen rátért a tárgyra, hogy gondolkodási időm nem maradt. — A fiatalok, a tizenegy leány, Toncsenka Magda vezetésével, azoknak a gondja a kukorica. Nos, a gond nem a fejtörésre vonatkozik. Inkább a cél, az eredmény izgatja a csoportot. No meg a prémium, a száz százalékért, a terven felüliért. Valaki azt mondhatná, helyes-e a száz százalékért prémiumot adni, hisz azt a terv amúgy is előírja. Elméletileg a kételkedőket igazolná az állítás. Csakhogy a gyakorlat, a valóság olyan, fogyatékosságaink elsősorban is' onnan erednek, hogy sok esetben száz százalékig nem teljesítjük a tervet. A prémium gyorsabb és jobb munkára ösztönöz azért is, mert a terven felüli termésért újabb jutalom jár. Füssön a kukoricatermesztés mázsánként öt korona prémiumot hoz a konyhára, a tervteljesítésig, azon felül pedig huszonöt koronát mázsánként. Ilyen a gyakorlat a cukorrépánál, dohánynál és a gabonaféléknél Is. Persze, az egyiknél az egyén, a másiknál a csoport kapja a prémiumot. Azonban nem sablonszerűén. Termények szerint váltakozik a tarifa. Talán már sokat is időztünk a kukoricánál. A füssiek főleg a cukorrépájukra büszkék, ötszáz mázsás hektárhozamot várnak. Mikor a fejem csóválgattam, Németh István könyvelő észrevette a kétkedésem, s nehogy csorba essék az ügyön, nagyhirtelen megszólalt. — Nem hiszi? Volt már nekünk ötszáz mázsán jóval fölül is. Aztán magyarázatot ad az agronőmus a talaj előkészítéséről, a növény ápolásáról. Erről különben személyesen is meggyőződtem a helyszínen, a cukorrépaföldön, ahol Szabó Kálmán és Vojtek József saraboltak, trágyalével öntözték a fehér arany talaját. Már a beszélgetésünk elején azzal álltak elő, hogy az állatállomány a szövetkezethez viszonyítva nagy, (háromszáznegyvenöt hektárra kétszáznegyven szarvasmarha). S a takarmánymennyiség így létkérdés a közösben. Hatvan hektáron vetettek takarmányt. Most az első kaszálásból ötszáz mázsáig van a kazlakban, ehhez jön majd a silókukorica huszonhárom hektárról, meg az őszi keverékek után vetett csalamádé. Miért a nagy igyekezet a takarmányokkal? A tejhozamot akarják növelni, ahogy mondják, mert az most alig haladja meg az öt litert. S ők bizony ezt a számot kissé szégyenkezve ejtik ki. A számadatokkal egyébként is óvatosak. Talán az is inti őket, hogy nagy az állatállomány, s nem kis feladat az elegendő takarmánytermelés. A háromszázkilencven mázsa lesilőzott őszi keverék is sokat segít majd. Ezt az agronómus mondja. Jobban pedig aligha tudja valaki a 'szövetkezetben. (— d) 1962. június 21.
