Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-17 / 48. szám
Jobb elvtársi együttműködést az értelmiségiek között „MŰVELTEBB FALUÉRT“ címmel közel fél évig tartó vita folyt lapunk hasábjain a falusi értelmiség szerepéről és feladatairól, a falu kulturális felemelkedéséért folytatott harcban. E széleskörű, bonyolult kérdést nehéz lenne néhány hasábon összefogni. Tanító, orvos, mezőgazdasági szakember, könyvelő, az állami közigazgatásban dolgozók tevékenysége átfogja az egész falu életét — róluk, problémáikról, gondjaikról, feladataikról csak úgy beszélhetünk, ha felvetjük az átalakuló falusi társadalom legégetőbb, legfontosabb kérdéseit. A vitaindító cikkhez hozzászóló 18 értékes írás sem tudta egészében ezt a sokoldalú problémát kimeríteni. A vita összefoglalójában mi is csak arra vállalkozunk, hogy felidézzük a hozzászólások néhány legfontosabb gondolatát és tovább boncolgassuk a falu művelődésének útját. A hozzászólók közül szinte mindenki azt a véleményt nyilvánította, hogy elsősorban a tanítók feladata a falusi népművelő munka vezetése. „Igaz és helyes az a megállapítás, hogy a falusi kulturális élet irányítójának főleg a tanítónak kell lennie. Ám igaz az is, hogy ha nem kapnak elegendő segítséget a falun élő dolgozó értelmiségtől, magukra hagyatva képtelenek megoldani a kitűzött feladatokat. Jobban ki kéne bontakozni az értelmiségiek között az elvtársi segítségnek, és a kölcsönös együttműködésnek.“ (Kurucz Nándorné, Sz. F. 12. szám) Sajnos, még ma is sok faluban tapasztalható, hogy ami a népműveléssel kapcsolatos mindent igyekeznek csak a tanítóra hárítani. Főleg a kisebb falvakban a tanító az elnöke a CSISZ-nek, titkára a CSEMADOK— nak, vezetőségi tag a tűzoltóknál, a labdarúgók edzője és Így tovább. A helyi nemzeti bizottság is be-befogja őt a különböző összeírásoknál és legtöbb esetben a különböző jegyzőkönyvek megírása is rá hárul. Nagyon találóan ir erről Mőzsi elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi dolgozója. „Nem egy faluban voltam tanúja annak, hogy a tanító tizenkét tisztséget is viselt. A falu funkcionáriusai az egekig dicsérték őt. Sajnos, azonban azt nem látták, arról nem tudtak, hogy a faluból évek hosszú során egy fiatal sem végezte el sikeresen a középiskolát. A tanulók az ötödik osztály elvégzése után nem tudták az egyszeregyet, az ötödikesek szötagolva olvastak. De a tanító „jő tanító“ volt, hiszen elvégezte sok esetben a HNB elnökének és titkárának a munkáját is, csak éppen a leglényegesebbet, a sajátját nem.“ Vajon az ilyen tanító egyedül felelős-e a tanítás színvonaláért az iskolában, a tudás bölcsőjében? Nem, nemcsak ő a felelős. A hivatalos ellenőrző szervek mellett felelősek a helyi nemzeti bizottság dolgozói, akik elvonják a tanítót legfontosabb munkájától és saját munkájuk megkönnyítése céljából feje tetejéig terhelik funkciókkal. Ahelyett, hogy a helyi nemzeti bizottság titkára, aki a közéletben betöltött szerepénél fogva maga is értelmiségi, törődne az értelmiségiek összefogásával, bevonná őket a kulturális albizottság munkájába, s megnyerné őket az egyes feladatok elvégzésére és a tömegszervezetekben a népnevelő munka szervezésére és irányítására, kényelmi szempontból sok mindent a tanítóra hárít. Dél-Szlovákiában nagyon sok faluban csak egy, esetleg két tanerős . iskola működik. Főleg itt nem szabad túlterhelni a tanítókat, hogy ez a tanítás rovására menjen. Nem szabad elfelejtenünk és mindig szem előtt kell tartanunk a népművelés fő célját: sokoldalúan képzett, szakmailag magas műveltségű dolgozókat formálni. Mindenkinek tudatosítania kell magában, hogy az általános és szakmai műveltség hiánya egyik legfájóbb visszahúzó tényezője a munkatermelékenység emelésének, de a több, jóminőségű mezőgazdasági termény termelésének is. Ennek a formálásnak, nevelésnek, oktatásnak az iskolában kell elkezdődnie. A mezőgazdaság szeretetét, a tanulás iránti vágyat a napi nevelő munkán keresztül kell a gyermekekbe oltani. A tanuló ifjúság sokoldalú nevelése, oktatása elsőrendű feladata a tanítónak. A mezőgazdaság megszerettetése és a tudományos világnézetre való nevelés természetesen csak ott jár sikerrel, ahol a szülők nem az ellenkezőjére tanítják gyermekeiket. A szülök állásfoglalása természetesen nagyrészt függ politikai és szakmai műveltségüktől. Éppen ezért a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában keletkezett új körülmények között a falu vezetősége és az értelmiség munkájának értékét elsősorban az határozza meg, hogy hányán igyekeznek a falu lakossága közül magasabb műveltséget, képzettséget szerezni. * * * „A szocialista termelés feltételei között végzett szabad alkotó munka új embereket hoz létre.“ Ez természetesen igaz. De a művelődési folyamatot a szocialista erkölcsű ember kialakítását meg lehet gyorsítani és meg is kell gyorsítani. „Kulturális életünk fejlődésében döntő jelentősége volt a munkásosztály alkotó kezdeményezésének, amely megteremtette a szocialista munkabrigád-mozgalmat.“ (Szigeti József, S. F. 17. szám) A szocialista munka brigádja büszke cím elnyeréséért már nemcsak az iparban versenyeznek, hanem a mezőgazdaságban is. Sok olyan szocialista munkabrigád dolgozik szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban, amely már elnyerte ezt a megtisztelő címet. Sok száz brigád áll versenyben mind a szocialista munka brigád, mind a XII. kongresszus brigádja cím elnyeréséért is. „Szocialista módon dolgozni és élni“ nemes jelszó alatt a brigádok tagjai élen járnak a munkában, de az önképzés, a továbbtanulás terén is. Egymást ellenőrzik, segítik mind a munkában, mind a tanulásban. Meg kell azonban azt is mondanunk, hogy a szocialista munkabrigádok szervezésében és munkájában sok a formalizmus. Sok helyen csak a nevet viselik és lényegében minden marad a régiben. Sajnos, az egységes földmüvesszövetkezetek vezetői sem támogatják ezt a mozgalmat kellően. Nem teremtenek számukra megfelelő munkalehetőségeket. A szocialista munkabrigádok művelődni vágyó tagjai és a többi szövetkezeti dolgozók számára még mindig nagyon kevés helyen teremtettek jól felszerelt szövetkezeti klubot. Sok helyen a fiatalokat egyszerűen „kocsmatölteléknek“ becézik. De főleg az ilyen szövetkezeti vezetők tartják fölöslegesnek a fiatalok meleg otthonának megteremtését, ahová megfelelő szakembert is állítanának a népnevelő munka irányítására. Egyes szövetkezetek vezetői akkor is csak legyintenek, ha a szövetkezeti munkaiskolák szervezéséről van szó. „Nálunk úgy sem járna senki“ - mondják. Amíg az egyes községekben már népi akadémiák szervezésén fáradoznak, addig akadnak községek, ahol még egy évben sem tudták a szövetkezeti dolgozók téli munkaiskoláját megszervezni. A felvetett hiányosságok mellett meg lehet állapítani, hogy a falusi dolgozók politikai állásfoglalása sokat változott, fejlődött. „Ismerem a falusi ember lassú, äe egyre szilárduló állásfoglalását, amely egyre érlelődik és az épülő nagyablakos házakon belül kialakítják az új embertípusokat. Ezek a falusi emberek pártprogramot teljesítenek. Igen! Rendet, békét, nyugalmat, boldogságot teremtenek, saját környezetükben, családjukban s ezt elviszik szívükben, magatartásukban, gondolataikban a többiek közé, és igy lassan kialakítják az új őszinte, egymást segítő közösséget.“ (Fecsó Pál, Sz. F. 29. szám) Ha valaki figyelemmel kísérte a falu fejlődését és visszaforgatná az idő kerekét tíz évvel, akkor látná igazán, hogy sok esetben a szövetkezeti gondolat egykori ellenzői ma már szakmailag jól képzett vezetői, élharcosai a szövetkezetnek. Közülük sokan elvégezték a különböző mesteriskolákat, sőt mezőgazdasági technikumot is és nemcsak szakmai, hanem általános ismereteiket is bővítették. Érdeklődnek minden iránt, ami nagyszerű és szép, amit az emberiség sokezeréves kultúrája teremtett. Ezek a szövetkezeti dolgozók jól dolgoznak a nemzeti bizottságokban és különböző tömegszervezetekben. A sokéves tapasztalat, az állandó önművelés, a sajtó rendszeres olvasása során sokan vezetői lettek a népművelés egyes ágazatainak. A rendes hallgatókként végzett szakemberekkel fs a különböző továbbképzéseken végzettekkel állandóan bővül az értelmiség tábora, akiknek az összefogása, helyes irányítása előfeltétele a kulturális forradalom széleskörű kibontakozásának, a kommunista eszmék terjedésének a falusi dolgozók széles rétegei között, tehát az új erkölcsű, gondolkodásmódjában fejlettebb embertípus kialakításának. * * * Véget ért a „Műveltebb faluért“ címmel indított vita. De semmiképpen nem zárjuk le e kérdéssel foglalkozó cikkek sorát, mert a falu gyors ütemű fejlődése, átalakulása szükségessé teszi a népművelési munkával kapcsolatban felmerülő nézetek tisztázását és a tapasztalatok kicserélését. Tóth Dezső Ez sem mellékes Sütik az ínyenc cigánypecsenyét Azt tartják, hogy a jól lakott ember rózsás színben látja a világot. A zselízi dal- és táncünnepélyen a környék lelkes CSEMADOK tagsága ínyencségről is gondoskodott. A nézők műsorszünetben ugyancsak nagyot ettek és ittak. Mi is bekukkantottunk néhány sátor alá. Baka Gábor és Urbán László, az ipolyszakáltasi sátor alatt elújságolta, hogy több mint 300 liter bort adtak el. A szakácsok sem vallottak szégyent. Melicherné és Sántáné olyan ízletesen sütötték a különlegesen elkészített házi kolbászt, hogy már naplemente előtt elfogyott. Összesen 1000 porció lacipecsenyét és kolbászt adtak el. Az ünnepélyről nem hiányzott a hagyományos bográcsgulyás sem. Belopotocky Mihály, a zselízi szövetkezet főszakácsa 9 kondér csípős paprikával ízesített birkapörköltet készített. ízlett a fogyasztóknak és a délutáni órákban már ürességtől kongott a három kondér. A garamkissallói sátor alatt is nagy volt a forgalom. 570 adag pörköltet, 480 hurkát és 400 darab lacipecsenyét adtak el. A föszakács nem más mint Kajtár Pál, a szövetkezet elnöke volt. Rásózták a nagy funkciót, mert katonaságnál szakács volt a szakmája. A lacipecsenyét különleges, finom ropogósra készítették, ezért pár óra alatt ez is elfogyott.-b-A Cesky Tesíni lengyel együttes a felvonuláson Néha kellemesen is megtréfál az időjárás. A barátságtalan zord, esős, júniusi napokat hirtelen ragyogó szép idő váltotta fel. Mintha az időjárás június 9 —10-én a Zselízen megrendezett CSEMADOK területi dal- és táncünnepélyét köszöntötte volna. A hagyományos dal- és táncünnepély megnyitója a CSISZ SZKB mellett működő Magyar Népművészeti Együttes új műsorral való sikeres bemutatkozása volt. A vasárnapi, többrészes műsorban a legjobb CSEMADOK, a CSISZ, az iskolai, valamint szlovák és lengyel vendégegyüttesek léptek fel. ugrós" volt. A népes tánccsoport művészileg is magas színvonalon szerepelt. A lévaiak a „Szabadság májusa“ című tartalmas táncfeldolgozással lepték meg a közönséget. A dcáki és csallóközi népi együttesek voltak az ünnepi műsor legtechnikásabb tánccsoportjai. A zenekarok szereplésénél az egyik legörvendetesebb jelenség volt a sokat hallott „saját“ zenekar szó, amely egyúttal a tökéletesebb kíséretet is jelentette. A vendégként szereplő komáromi „Dunaj” nevű szlovák és a Cesky Tesíni Csehszlovákiai Lengyel Kultúregyesület népművészeti együttese szintén sikerrel mutatkozott be. A CSEMADOK nagyfödémesi tánccsoportja az „Aratótánccal“ szerepelt sikeresen. Az együttesek színpompás felvonulása után az iskolás csoportok „Úttörő táborban“ címmel mutatták be kedves műsorukat. A nagykéri, izsai, tonkházi iskolai együttesek, valamint a diószegi énekkar és tánccsoport tolmácsolták gyermekeink örömteli életét. Különösen a diószegiek „Gyermekjátékosok“ és az izsaiak „Tavasz — nyár — ősz — tél“ című műsorának ötletessége nyerte meg a közönség tetszését. Az ünnepély műsorának tartalmi magvát a „Szövetkezeti zárszámadás“ című összekötő szövegre épített műsor szolgálta. Meg kell mondanunk, hogy ez a músorrész a tánccsoportok jó szereplése mellett sem nyújtott egységes egészet. Az ilyen jó gondolat kivitelezéséhez sokoldalú alapos rendezés és az összekötő szöveg kiváló tolmácsolása szükséges. A népművészeti bemutató két részből állott. A műsor első részében három új csoporttal is találkoztunk. A nagyfödémesiek az „Aratótánc“cai, a jókaiak a „Kendőstánc“-cal, bátorkesziek pedig „Csárdás“ című táncukkal szerepeltek. A három közül a legcsiszoltabb a nagyfödémesi CSEMADOK tánccsoport fellépése volt. Az újváriak is kitettek magukért. Három csoporttal szerepeltek az ünnepi műsoron. Az ismert énekkar mellett jól szerepelt az ifjúsági és a CSEMADOK tánccsoport is. Nagy sikert aratott az izsai CSEMADOK az „Izsai varrottas“ című népitánccal. A bemutató kiemelkedő száma az újvári és az udvardi tánccsoportok közös fellépése „A háromújdonságot is hozott a műsor. Népi elbeszélő először szerepelt a CSEMADOK KB által rendezett táncünnepélyen. Csekély Ernő, a felsőszecsei szövetkezet fiatal zootechnikusa annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban „akasztották le a szögről“ jó népi elbeszélőként mutatkozott be és a „Meggyilkolt a Hét“ című monológja nagy sikert aratott. összegezve: a nyugat-szlovákiai kerület népművészeti seregszemléjén résztvett közel 900 szereplő sokoldalú, sok esetben magas színvonalú műsorral lepte meg a közel 6000 főnyi nézőközönséget. A műsor pozitívuma mellett talán egy közmondást mégis idézhetünk: „Jóból Is megárt a sok“. Akármennyire tarka és színes is volt a vasárnap délutáni műsor, mégis a közel öt óra sok volt belőle. És bizony a közönség nagy része lassanként akkor „párolgott“ el a nézőtérről, amikor a legszínvonalasabb műsorszámok kerültek bemutatásra. A pompás zöld köntösbe öltözött zselízi parkban kellemesen, vidáman szórakoztak, társalogtak a környék dolgozói. A többezer ember között ott volt Bozsenyík Pista bácsi is, aki közel hatvan évig cselédje volt a park urának, most pedig nézője, élvezője az öröm és a szépség ünnepének. Lehet, hogy a színpad helyén feltűntek emlékezetében az uraság méhkaptárai és a 83 éves ember egy pillanatig csodálkozott, hogy ott, ahol a fűre sem volt szabad lépni, most embersereg nyüzsög. De ez az elkalandozás csak néhány percig tartott, mert nagy bajusza alatt már újra mosolyra húzódik szája és összecsattan munkában megkérgesedett tenyere s többször odaszól hasonló korú szomszédjának: „Mind egyszerre csinálják, még egy lépést sem tévesztenek el!" Tóth Dezső A népművészet seregszemléje ZSELEZEN 1962. június 17.
