Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-17 / 48. szám

Tip határozott és komoly tény* kedése ebtársai érdekében abban a pillanatban nyerte el végleges formáját, amikor a

kávéház tükrében, gazdája arcán felfedezte a halál jeleit. Tip szimatja a halállal kapcsolatban csalhatatlan volt, e téren nem lehetett őt félrevezetni, jöhetett volna akármilyen nagy sebész vagy orvostanár, életre injekciózhatta volna őt akármilyen csoda-gyógyszerrel, elhatározásán, további magatartásán mit sem változtatott volna. Gazdája széles ábrázatán már megszimatolta a halál érintését, az oszlást, ez pedig éppen elegendő volt számára. Tip diagnózisa magával hozta a várva-várt döntést, most már egyetlen pillanatot sem akart késni, mert úgy érezte, hogy végre elérkezett az ideje...

Csak most derült ki, hogy micsoda rejtett erők szunnyadtak benne, most derült ki, hogy hetek, hónapok mostoha sorsában Tip egyebet nem tett, mint előre megfontolt szándékkal tervezett és gyűjtögette az erejét, várta a megfelelő, alkalmas pillanatot. A pillanat itt volt, gazdája, aki esetleg számonkérhette volna tőle tetteit, már a halál jeleit viseli magán és nincs többé kitől tartania. Se címe, se bejegyzett lakása sem egyházi, sem forgalmi adót nem fizet, állampolgársága nincs, holott legalább is úgy megérdemelte volna, mint a gazdája, így hát senki sem keresheti, senkinek sem kell számot adnia viselkedéséről, senki sem tanúskodhat többé arról, hogy valaha közönséges eb módjára szolgált és engedelmeskedett. Tip egyedül volt, egyedül, az alkotó értelmezésében, amikor a szabadságérzettel együtt a felelős szerep is egyre nő. Olyan szerep volt ez, amely a hivatással rokon, amit az alkotó önként magára vállal. A feladat végrehajtására Tip alaposan felkészült, elmélete oly szilárd alapokon nyugodott, akárcsak Hitleré. Egyetlen pillanatig sem kételkedett harcának végleges sikerében. Amikor Mickával közölte az ebgyűlés összehívását, mellékesen azt is megjegyezte, hogy nagy események vannak készülőben. Micka, egyetlen szóval sem mert érdeklődni a nagy események részletei felől, bár olyan kíváncsi volt, hogy a fene majd megette. E viselkedéssel Tip elégedett volt, jó előjelnek vette Micka részéről a tisztelet megnyilvánulását, mert ebtársaitől megkövetelte, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjenek neki. Ennyit az önfeláldozó Vezér igazán megérdemel, egyelőre, előlegnek ennyi is elég, amíg nem közli pontosan programját, a módszert, a taktikát, hogyan, miképp kell és lehet legyőzni a hatalmas ellenfelet, a kétlábúak szervezett társadalmát.

Mickával a gyűlés helyszínét és időpontját. is pontosan megbeszélte. Az esti órákban, amikor a toronyóra elveri a kilencet, már mindenkinek a bombázott naftagyár romjai között kell lennie. Lelkére kötötte, hogy minden ebnek, társadalmi rangkülönbség nélkül, ott kell lennie, Tip azt is megjegyezte, nagyon jól tudja, hogy Mickának milyen nehézségei lesznek, de mégis ragaszkodnia kell kívánságához és bízik Micka komoly összeköttetéseiben, és főleg szervező erejében, hogy kívánságát teljesíteni fogja.

Micka boldog volt, hogy Tip őt szemelte ki ilyen bizalmas és komoly feladat végrehajtására. Tudta, hogy mindenkit összecsődít majd, ha máskép nem megy, hát fenyegetésekkel, mert ily bizalmi állást csak akkor tölthet be, ha megmutatja hozzáértését is. Felcsigázott harcikedvvel, egy komoly ebtitkárnő magatartásával, rövideket vakkantva indult Micka hírül adni ebtársainak, a nagy, páratlan eseményt, ahol mindenkinek jelen kell lennie, még a Grófnak meg a Grófnőnek is, akik eddig alig álltak vele szóba. És Micka nemcsak másokat, hanem önmagát sem kímélte, lógó, lihegő vörös nyelvvel fáradhatatlanul rohant a városban és meg kell állapítani, hogy remekül, célszerűen végezte a dolgát.

A házmesterebeket külön-külön azzal vesztegette meg, hogy a vásárcsarnoki csontokat, amelyekhez úgyszólván monopóliuma volt, nekik ígérte. A házmester-ebek viszont ünnepélyes fogadalmat tettek Mickának, gondjuk lesz rá, hogy a házban lakó kutyák a jelzett időben ott legyenek a gyűlésen. Megnyugtatták Mickát, nincs mitől tartania, mert ha valamelyik eb nem engedelmeskedne, akkor velük gyűlik meg a baja, ők majd megmutatják neki foguk fehérét.

A hatalmas Hektor természetesen segítségére volt Mickának. Igaz, Hektor nem volt valami lángész, de a

toborzás céljára megfelelt, hatalmas ereje miatt mindenki félt tőle és többnyire engedelmeskedtek neki.

(Részlet

SZABÓ

BÉLA

Ebek lázadása" című új, szatirikus regényéből)

Miska bácsi

a heverő llm-lom között a legmagasabb pontot képezte.

Tip hirtelen megjelenése nem maradt hatás nélkül, óriási üdvrivalgást, ugatást váltott ki a hálás kutyaközönségből. Érezte, hogy számításai beváltak, jól tudta, hogy ebtársai nemes, finom idegei annyira zaklatottak, hogy meglepetésszerű, pontos megjelenése meghozza a várt eredményt. De Tip számításaitól eltekintve, ahogy ott állt a tér legmagasabb pontján karcsú, arányos testével, valóban elragadó jelenség volt, Legalább is Micka hasonlót érzett, könnyei megeredtek a mély meghatottságától, és rekedtre ugatta magát lelkesedésében. Persze a rosszmájú kis Zelma, aki azt a széles, kék szalagot hordta vékony, karcsú nyakán elfintorította pisze orrát, mint aki tapintatlannak és ízléstelennek tartja Micka viselkedését. Szólt is barátnőjének, hogy egy holmi viszonyt vagy kalandot fölösleges ennyi hévvel a világ szeme elé tárni. Már láttak ilyet, azt amit ez a Tip úr tud, azt mások is tudják, ő legalább is beszélhetne, ha akarna ... Neki például egy tengerész-ebe volt, aki monoklit hordott... de aztán senki sem mondhatja róla, hogy úgy vonított volna valaha, mint Micka. Rosszmájú fecsegését azonban abba kellett hagynia, mert Tip néhány kezdő vakkantás után végre ünnepélyesen és hangosan elvakkantotta magát.

— Kedves Bajtársaim, kedves Bajtársnőim — kezdte — sötét és homályba borult történelmünkben ma találkozunk elsőízben azzal az őszinte szándékkal, hogy változtatnunk kell végre keserves rabszolgasorsunkor és nemes fajtánkhoz méltó életterei teremtsünk. Azt hiszem e szándék végrehajtásában mindenki, kivétel nélkül segédkezni fog és közös erővel meg egyetértéssel siker koronázza nemes törekvésünket. Törekvésünk célja a korlátlan szabadság és feltétlen győzelem. Ezért óhajtom és kívánom gyűlésünk minden egyes tagjától, rangkülönbség nélkül, hogj vésse emlékezetébe ezt a nagy napot mert ez lesz a mi faji ünnepünk ! A mai naptól kezdve új korszak kezdődik számunkra, egy öntudatos i harcos kor és a szabadságharc érdekében kell, hogy ez a döntő nap mindenkinek a szeme előtt lebegjen Hogy az ünnepnek külön nyomatékei adjunk, szükséges, hogy mindenk felejthetetlen eskü formájában fecskendezze be a trónt, amelyen állunk amely a kétlábúak dicstelen romjain a mi dicsőségünk zászlóbontását fogja hirdetni. Ez az eskü a feltétler engedelmességre kötelez mindenkit.

Egyetlen pillanat alatt a teherkocsi romjai körül óriási tolongás támadt, mert minden eb komoly lelkesedéssel, minél előbb le akarta tenn az esküt. Tip elérzékenyülve, homályos szemmel nézte az igyekvést, miközben ő is áhítattal és páratlan élvezettel végezte el a fecskendezés' a trón legmagasabb pontján. E tolongás közepette lehetett visítást morgást hallani, de az eskütéte gyorsan és minden komolyabb incidens nélkül zajlott le. A csönd mél; és komoly volt, az ebek áhitatta néztek fel Tipre mint egy felken; császárra a koronázás után. ö viszon miközben mély lélegzetet vett, < holdra nézett és vakkantva, majc párat pislogva folytatta abbahagyott beszédét.

hogy érzelmeit először az Illem finom selyempaplrosába csomagolta. Tiphez való nagy szerelme pedig alig fért már el elhízott kövér szívében, ezért akart vallani és vallomását tartalék könnyeivel megöntözni. Micka azt sem bánta volna, ha valaki jelen lenne a vallomásánál.

Amikor azonban lihegve a helyszínre érkezett a csonttal, keserű lett a szájíze. Tipet sehol sem látta. Oly nyugtalan lett szegény, hogy leejtette a csontot, amelyért aztán parázs verekedés támadt a házmester-ebek között. Micka azonban oda se hederített, kínlódott, mély fájdalom mardosta, azt hitte, hogy Tippel valami komoly baj történt, talán nem is jelenhet meg a gyűlésen, és nem fogja látni, hogy titkárnői minőségben milyen kiváló munkát végzett. Tip mindezt messziről figyelte, de nem mozdult, Micka -éppúgy nem érdekelte, mint a velőscsont, hanem szívdobogva leste az ebek sokaságát, akik ezért jöttek lihegve és izgatottan, hogy őt meghallgassák. Tip szíve tájéka dagadozott az örömtől, a meghatottságtól és nemes részvéttől, amikor végignézte az erőteljes, egészséges fiatal generációt. Abban a pillanatban agyában és szívében szinte reflektor-fénnyel világosodott meg a később híressé vált jelszó: az ebek mindenek felett.

Mindenki őt kereste. A jelenlevőkön is kezdett elhatalmasodni a nyugtalanság és e nyugtalansággal párhuzamosan Tip egyre hevesebben érezte, hogy társait fel kell szabadítania a kétlábúak járma alól.

Érezte, hogy készülő beszéde, amely eddig csak nagy vonalakban volt meg benne, most egyre elevenebb és erőteljesebb formát nyer. Meggyőző hangja ezen az estén vetekedni fog a legbölcsebb kutyák hangjával, amelyek valaha is a kutyatörténelemben szerepeltek. Ez a hang nem fogja többé a kétlábúakat szolgálni és a hozzájuk való hűséget sem fogja magasztalni. Ellenkezőleg, utat fog mutatni, határozott utat, a szabadság, a hatalom lábrakerítése felé. Amikor a toronyóra ütni kezdte a kilencet, hűvös tiszta nyugalom szállta meg hirtelen és a kilencedik

hatásos helyszínre, ahol intő példaként és vádként burjánzottak még a véres háború pusztító emlékei.

Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt, boldogan, minden feltűnés nélkül lehetett a kerek, ezüstszínű holdra ugatni. A levegő is lágy volt, olyan lágy, hogy Tipet egy fiatalkori tavaszi éjszakára emlékeztette. A Vezér egy hatalmas teherkocsi szétroncsolt kerekei közé bújva titokban figyelte gyülekező társait. Nem akart mutatkozni addig, amíg a létszám nem felel meg a várakozásnak. Ezen az estén nem is vacsorázott, de nem is volt éhes, oly izgatott és ingerült volt, holott szegény Micka a diétáskonyha csatornájánál egy remek velőscsonttal a szájában türelmetlenül várta. Ogy állt ott, csonttal a szájában, mint a „Hűség eleven szobra“. A csont őrzése nem volt oly nagy teljesítmény, mint az a tény, hogy Micka ez idő alatt nem ugathatott. Hektor maga is bámulattal adózott Mickának e kitartásáért. Hektor nem emlékezett rá, hogy Micka valaha is ily hosszú ideig némán kibírta volna.

Ám Micka Hektor bámulatán is túltett, mert csonttal a szájában rohant a helyszínre is, hogy vallomást tegyen Tipnek őszinte, szívből jövő szerelméről. Micka ugyanis ezen az esten még a gyűlés előtt mindenképp vallani akart. Puffadt, kövér szemzacskójában erre a célra már a könnyek is összegyűltek, hogy a vallomás szent és meghitt

lektor párja, Micka mostohahuga, iki valaha kóristanőnek készült, igyancsak segített neki és pedig igen íatásos eszközzel. Őt Ditának hívták, gén ízléses nyakörvet hordott, araíyozott számmal. Dita a hatalmas lázak előtt hátsó lábára ült és voní:ani kezdett gyönyörű hangján egy;gy operaáriát, amelyet gyakori látojatásai során a színházban sajátított >1. Az ária hallatára, a hatalmas lázból és az utca minden részéről jsszecsődültek az ebek és Micka akcor közölte a jelenlévőkkel a fontos íírt. Ha nem kaptak nyomban ígére;et, akkor Hektor dühösen morogni cezdett, Micka pedig fenyegetőzött. Mem volt nagyon válogatós eszközeiaen, de nem is lehetett.

A kétlábú járókelők azon a napon megfigyelhették Micka heves szóvál:ását a szíjakon sétálgató kényes árihölgyekkel. Az úrihölgyek azzal védekeztek, hogy azért nem mehetnek a gyűlésre, mert gazdájuk a szíjjal fogva tartja őket. Erre aztán Micka felhúzta a szemöldökét és azt Eelelte; nagyon jól emlékszik még, íogy holmi csinos csavargók kedvéért igenis meg tudtak szabadulni a gazdájuktól. Tehát neki ne beszéljenek holmi szíjakról, egyébként is, Eejezte be a vitát békítő vakkantással, úgy értesült, hogy „Főszeres Karcsi“ és más ebgavallérok is ott lesznek. így szédítette Micka a hölgyeket és a férfiakat hasonlóképp vonzó hölgyekkel szédítette. Micka és segítőtársai igyekvése azt eredményezte, hogy azon az estén, az ebek szinte megvadultak, ötletet és erőszakot felhasználva kiszabadultak valahogy és még mielőtt a toronyóra elverte volna a kilencet, ott voltak tömegestől a helyszínen.

A gyülekező hely megválasztását alapos megfontolás előzte meg. Tip semmit sem hagyott figyelmen kívül, világjáró kőrútjain látta, hogy a nagyvárosi világcirkuszokban a hatáskeltésnek mily óriási szerepe van a kitörő sikerekben. Neki, a Vezérnek a veszély legapróbb részleteire is kellett gondolnia. A rombadőlt rafinériának először is az a komoly előnye volt, hogy a városon kívül feküdt, kilenc óra tájban kevés volt arra a járókelő és így senkinek sem tűnhetik fel az ebek óriási tömegének a hangorkánja.

A gyűlésnek titokban és főleg minden külső zavar nélkül kellett lezajlania, nehogy a kutyapecér értesüljön a készülődésről és beleavatkozhasson. Ha egy sintér megjelenne gyűlés közben, oly zűrzavar támadna társai között, hogy megfontolt terveit alapjaiban rendítené meg. Ezt pedig szem előtt kellett tartania ... Másrészt pedig a raffinéria romjai súlyos bizonyítékoknak szolgáltak és a kétlábúak hiteles történelmének feltárásához járultak hozzá. A felfordított, rozsdás gépkocsik, amelyek úgy hevertek a rombadőlt gyár közelében, mint döglött szörnyszülöttek oszló hullái, komoly segítséget jelentettek Tipnek. Nem volt szükséges, hogy távoli példákra hivatkozzék, ha bizonyítani akarta a kétlábúak kultúrálatlan, káros és bűnös magatartását, mert itt voltak a szemük előtt a háború pusztításának kegyetlen és tagadhatatlan nyomai. Ezért volt szükséges terve végrehajtásához erre a

ütéssel egyidőben, egyetlen ugrással, meglepetésszerűen fenntermett a teherkocsi roncsának a tetején, amely

aillanatában készenlétben légyénél Micka így szerette volna. Világéleté aen mindig úgy hódolt élvezeteinél

Olyan, aki tud és szeret dolgozni. A szövetkezeten múlik ...

Érdekes megfigyelni, hogy ebben a faluban tulajdonképpen nem okoz semmi gondot a „kulturális élet". Miért? Itt ezt a fogalmat nem úgy értelmezik, hogy évente egy színmű esetleg kettő a CSEMADOK részéről, egy műsorost ad a CSISZ, öt előadás, vége, volt, punktum. Hallgassuk csak meg Miska bácsit:

— A mi embereink nagyon szeretik a könyvet, sokat olvasnak, hiszen a könyvtár is jól működik. Persze szeretnek színdarabot is játszani. Nem probléma a szereplők kérdése. Nálunk büszkék az emberek arra, hogy a környéken is híres műkedvelő falu vagyunk. S nem csak azok élnek kulturális életet, akik pont színdarabot játszanak vagy egyéb akcióban szerepelnek.

Ezt kellene sok faluban elérni. Mindenki, közösen éljen kulturális életet. Akkor nem lesz probléma a téli vagy nyári időszak, szakember-kérdés, helyiség kérdése stb.

— Lehetősége mindenkinek van. A többi az embertől függ — mondja elgondolkodva Miska bácsi.

Igen. Minden az embertől függ.

(P- *•)

a mezeket, cipőket, a szertárat. Tisztelettel beszélnek vele a fiúk. Felém pillant. Tekintetéből szinte olvasni lehet: látja, mennyire szeretnek engem a fiatalok.

Biz, Miska bácsit mindenki jól ismeri a faluban. Valójában ö a falu Miska bácsija. Jóval túl van már az ötvenen, de nem nyugszik egy percre sem. Minden érdekli ót s szereti a munkát. Már fiatal korától kedveli a színjátszást. Mostanság inkább már csak igazítja a fiatalokat, de játszani is nagyon szeretett. Szakértelemmel beszél az egyes szerepekről, a színpadról. A művelődési otthonban képeket, elismerő okleveleket mutat.

— Ezt mind mi kaptuk.

Bólintok. Ellenben ez a művelődési otthon nem valami megfelelő.

— Az nem. Hiába... — Miska bácsi sóhajt, mélyet, nagyot sóhajt.

Oj művelődési otthon kellene a falunak. Klub. Talán akkor minden még jobban menne. A szövetkezet is.

— Hát a szövetkezetünkkel nem nagyon dicsekedhetünk. Négy éve alakult, s úgy néz ki, hogy a napokban mond le a hetedik elnök.

Pedig a faluban lenne fiatal.

A gyár füstje a faluig ér. Ide, az épülő, magasodó házakig, a lankás dombok fölé. A délutáni csendben csupán a gyermekek boldog, gondtalan játéka jelent életet. A falu dolgozik.

Kovács Miska bácsi kerékpáron jár munkába. Már évek óta a fiileki zománcgyár alkalmazottja. Szereti a gyárat, de faluját is — Fülekpüspökit. Beszélgetünk. Széttárja karját és a dombok felé mutat:

— Nézze!

Nem szólok semmit. Nézem. A dombokat is, meg Miska bácsit is. Tehergépkocsik robognak el mellettünk. Tekintetünk belevész a tájba, elkalandozik messzemessze.

Estefelé felenged a falu délutáni csendje. Az utcák megtelnek emberekkel, fiatalokkal. Motorkerékpár motorkerékpár után suhan az úton.

— Ezek... Mennyi van már belőlük — szól újból nagyon is megfontoltan Miska bácsi.

Sok fiatal él a faluban. Jó gyerekek, ahogyan Miska bácsi mondja. Szeretnek sportolni, színdarabot játszani, szórakozni. Épper edzésre gyülekezik a labdarúgó - csapat. Miska bácsi tartja rendber.

1962. június 17.