Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-17 / 48. szám

Tervszerű talajerőfokozás - magas hefcfárfiozam T~|

HOGY TÖBB LEGYEN A TERMŐFÖLD

Talajerőtől függ a termés

A kelet-szlovákiai és a szepsi síkság talajjavítási dolgozói, munkákon résztvevő tervezők, technikusok, a kotrógépesek és buldozeresek közös igyekezete, hogy 1965-ig 45 520 hektár terület elárasztását megakadályozzák, 96 751 ha-ról pedig a talajvizet lecsapolják. Eddigi munkájuk nyomán már megszűnt 1700 épület és 35 km úthálózat majdnem évenkénti elárasztása. Elrekesztették a tífusz és a váltóláz forrásait. Az új földterületeken megindult a mezőgazdasági munka. Hosszú szakaszokon védettek már a Labore, a Latorca és az Ung partjai. A szepsi síkságon a Bódvát 10 kilométeres szakaszon szabályozták és a belvizek levezetésére 37 km csatornahálózat épült.

Ez évben további széleskörű munkák indulnak meg, többek közt a vihorláti víztároló építése. E napsütésben gazdag vidéknek öt évre tervezett átalakítása folyamán 25 millió köbméter föld áthelyezésével, 450 km csatorna, 90 km gát, 200 híd és a vízműveknél 52 őrház építésével számolnak. Több mint 300 halastó és a 33,5 km2-re tervezett vihorláti táztároló létrehozásával megváltozik itt a természet arculata. A vidék a halászat és a baromfitenyésztés központja lesz, és az öntözés forrásává válik. A stretávkai, cicarovcei és raskovcei szivattyú állomások elvezetik a felszíni vizeket és a gátak térségében szabályozni fogják a talajvíz szintjét. Nincs már messze az az idő, amikor ebben a júniusig, sőt gyakran július közepéig posványokkal, köddel, szúnyogokkal és betegségekkel terhes vidéken a legmodernebb tudományos ismeretekre támaszkodó, korszerű nagyüzemi gazdálkodás indul meg.

A kelet-szlovákiai síkság mezőgazdasági problémáival a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia michalovcei körzeti kirendeltsége foglalkozik. Vezetője Síkra mérnök elmondotta, milyen közvetlen-feladatok várn.ak a védett földterületeken a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóira. 19S5-ig a kelet-szlovákiai síkság földalapjában igen jelentős javulások várhatók. “ 32 000 hektár rétet és legelőt szántanak majd fel. A kassai járásban pl. a teljes mezőgazdasági földalapból 37,1 °/o-ot tett ki a rét és a legelő. Ugyanez volt a helyzet a michalovcei és a terebesi járásban is. 1965-ig a kassai járásban kiterjedésük 14,5 %-ra, a michalovcei járásban 14,8 és a terebesiben 14,5 %-ra csökken.

A felszántott talajon alkalmazandó agrotechnikai beavatkozásokat több szempont figyelembe vételével kell irányítani. Döntő jelentőséggel bír, mikor végezték a szántást, művelést, a talajmeszezést stb. Kimondottan kedvezőtlen feltételekkel számolva, különösen a savanyú földek kései meszezése után legalkalmasabb' a

baltacím-, csillagfürt-, fehér- és svédherekeve-rékek vetése. Ha azonban a talajt időben és szakszerűen rendbehozzuk, számolhatunk, kukoricával, napraforgóval, kenderrel és a kellőképpen előkészített táblákon búza, lóhere vagy lucerna is vethető lesz. Az utóbbiaknál azonban a következő években jobb eredményekre számíthatunk, amikor a talaj biológiai tevékenysége már élénkebbé fejlődik.

A kelet-szlovákiai síkságon az 1961. évi eredményekkel szemben a búza hektárhozamának 1965-ig 83 Vokal, a kukoricáénak 63 %-kal, a cukorrépának 106 %-kal kell növekednie. A további években — mindenekelőtt az öntözött területeken, hektáronként 40 q-ra emelkedik a gabonafélék átlagos hektárhozama, míg a kukoricáé 65 q-ra, a cukorrépáé 550 q-ra és a lucernaszénáé mintegy 120 q-ra.

A tudományos kutatóintézet michalovcei kirendeltsége dolgozóinak kutatási eredményei arról- tanúskodnak, hogy kedvezőbb feltételek mellett a kukorica nagy mértékben elősegítheti a termékenyítési folyamatot. Terméshozama tavaly Palínban megkétszereződött, Stretavkán 130 %-kal, Trhovistén pedig 200 %-kal volt magasabb a már megművelt területek átlagánál. Évelő takarmányok után nagyon jól sikerült a kukorica, mely nagyobb hasznot hajt a búzánál.

A szemes- és silókukoricának állandó, nagy részesedése a szántóterületekben, valamint a megfelelő területarányban vetett egyéves és évelő takarmányok az állattenyésztési eredményekben tükröződnek vissza. A kelet-szlovákiai síkságon tervezett gazdálkodási feltételek alapján 1965- ben 100 hektáronként 139 számosállattal számolunk, s ebből 84 % lesz a szarvasmarha részesedése. A tehenek hasznosságának és állományuk növelésének évi előirányzata már a legközelebbi években háromszorosát képezi majd a tejhozam II. ötéves terv szerinti növekedésének. A kelétszlovákiai síkság legintenzívebben gazdálkodó üzemeiben évenként előreláthatóan 182 liter tejjel, 848 tojással és 416 kg élősúlybani húsgyarapodással számolunk hektáronként. A legfontosabb ágazatnak a szarvasmarhatenyésztésnek kell lennie, amelyben a leghatásosabban értékesíthetők a terimés takarmány gazdag forrásai. A sertés- és baromfitenyésztést 1970-ig túlnyomó részben komplex technológiájú nagyipari húsfeldolgozókban szándékozzuk összpontosítani.

* * *

Hogy milyen eredmények érhetők el a felszántott kelet-szlovákiai „szűzföldeken", arról a legszemléltetőbben az úttörő munkát végzett stretavkai szövetkezet dolgozói, a Szomotori Vízgazdálkodási Kutatóintézet, a Cicarovcei és a budkovicei szövetkezetek első tapasztalatai tanúskodhatnak. Januska György, budkovicei agronómus szavai szerint a földalapot 300 hektárral kibővítették; s hektáronként 400 q cukorrépát gyűjtöttek be (80 hektárról). A kukorica termeléshozama hektáronként 55 q-t ért el (56 hektáron) és hektáronként 85 q kendert (40 hektáron). Szomotoron az áradás veszélyétől mentes, termékenyebb talajon már érezhető a helyes vetésforgó alkalmazása. Az 1959-ben még anynyira nedves talaj az idén már öntözve lesz és rajta hektáronként talán már 150 q lucernaszéna és 600 — 900 q cukorrépa is megterem.

Másképp mutatkoznak már előttünk Kelet-Szlovákia járásaiban a rétek és legelők mint 1959-ben, amikor a talajtermékenyítési munkálatok megindultak. Eltűntek a mindent elárasztó és pusztító beláthatatlan víztömegek. Meggyőződhettünk róla, hogy a munka jó ütemben halad és ma már a földeken dolgozó emberek is magukévá tették a nagy mű mielőbbi felépítésének feladatát. B- Dusek

A felsőtúri EFSZ-ben tudják, hogy jó termést csak megfelelő talajerőben levő földön érhetnek el, ezért minden erre alkalmas napon kihordják az istállói ragyát a mezei rakványba, ahol érlelik és előkészítik a használatra a 480 ha-os mezőgazdasági üzem terményei alá. Képünkön Sliacky Miklóst látjuk, amint gépi erővel a 100 fejőstehén alól kikerülő istállótrágyát pótkocsira rakja, hogy Pavlenda János traktorával azt kivontathassa rendeltetési helyére. (K- Sz.)

A homoki gazdálkodás problémái

A mezőgazdaságban az éghajlati hasonlóság és talajszerkezeti azonosság esetén egyes termelési módszerek általánosíthatók, de minden esetben figyelembe kell venni a helyi adottságokat. A termelést az összetevők egész sora befolyásolja és előfordulhat, hogy helytelen értékeléssel nehezen helyrehozható kárt okozunk. Vonatkozik ez a homok művelésére is.

Az utóbbi években mind gyakrabban találkozunk a homokos területek belterjesebb művelésére szolgáló javaslatokkal. Ezek a javaslatok inkább elméleti oldalról indulnak ki, ezért fogyatékosak. Általában a homokról beszélnek, ami arra vall, hogy egy kalap alá vesznek minden homokot és bizonyos körülmények között bevált kaptafára akarják ennek az égető kérdésnek a megoldását ráhúzni. Aki pedig ezzel a problémával foglalkozni akar, ismernie kel! a homokok fajtáit, azok természetét és a kihasználhatóság határait.

Dél-Szlovákiában a homokosodás két formáját ismerjük. Az elsődleges elhomokosodás harmadkori eredetű, valószínűleg a Szarmata tenger visszamaradt homokdünái az alapjai. Láncszerű homokdomb vonulatot alkotnak Naszvadtól az ímelyi határ északi részén át Ögyalla felé, majd Heténynél délre kanyarodnak Dunaradvány felé. Általában megülepedett fedőnövénnyel borított halmok ezek, amelyek részben szőlővel vannak betelepítve. A másodlagos elhomokosodás az emberi beavatkozás következménye. A művelés alá vett elsődleges dombok meglazításával az eddig nyugvó homok mozgóvá vált és az agyagos termőréteget fokozatosan elborította. Imelyen például a baromfitelep mellett ásott szondával 30 cm-re termőföldet találtunk a homok alatt. A radványi határban szondázással 40 cm mélyen humuszos réteget lehet találni. Imelyen a talaj elhomokosodása körülbelül 100 — 150 évvel ezelőtt történhetett, ami egybeesik a környéki szőlőművelés kezdetével. A homokosodás tanúi lehetünk napjainkban is. Most már nemcsak az elsődleges homokdombok a homok terjedésének a tényezői, hanem a másodlagosak is fertőző gócokká váltak.

A homoktalajok művelésénél Dél-Szlovákiában figyelembe kell venni a homokosodás két jellegzetes fajtáját. Az ésszerű elgondolás mindenképpen azzal a végkövetkeztetéssel jár, hogy amennyire lehet, az elsődleges

homokdombok művelését meg kell szüntetni. Erre a következtetésre jutottak az ímelyi, naszvadi és a többi szövetkezetek tagjai is. A homokdombokat olyan fedőnövényekkel kel! beültetni, amelyek a felső réteget megkötik és így csökken a szél hordóhatása. A mozgó homokréteg így megnyugszik és a környéki szántók további elhomokosodását előidéző góc megszűnik. Erre a legalkalmasabbak a csenkesz-íélék, amelyek szárazságtűrők és a fűfélék közül legalkalmasabbak a homokok gyepesítésére. Az így keletkezett legelők legeltetése azonban nem ajánlatos, mert az állatok patája a gyengén kötött felső réteget felvághatja. Ahol a homokréteg vékonyabb, ott erdősítéssel is lehet próbálkozni. A magasabb dombokon még az akác, a legszárazságtürőbb fafélénk sem marad meg. Az erdősítésnél meg lehet próbálkozni esetleg diófák ültetésével is, de ebben az esetben az első években (amíg a csemete át nem töri a vastag homokréteget), a fákat külön gonddal kezeljük és ajánlatos' néha öntözrii. *

A másodlagos homokok művelésénél a legfőbb cél a felső mozgóréteg megnyugtatása. Példaképpen megemlítem, hogy Imelyen 1956-ban őszi keverékeknél a homokon a szél 2 — 2,5 cm-re elhordta a termőtalajt és az alig meggyökerezett növények csupasz gyökérzettel pusztulásra voltak Ítélve. A megnyugtatásnak két módja van: egyik a feltalaj humusztartalmának fokozatos növelése, másik a speciális agrotechnika vezetése. Mindkét módszernek komoly irodalma van. Ezek közül kimagasló helyet foglalnak el Vestsík Vilmos munkái. A másodlagos homokok intenzív termelésbe illesztése köztársaságunkban törvényszerű kötelezettség. Helytelen az a nézet, amely szerint egyes szövetkezetekben ezen területek kihasználását erdősítéssel akarnák meqoldani.

Ami a nemrég felmerült szőlőtelepítési terveket illeti, véleményem az, hogy, bár a tervek készítői és propagálói ezt nem korlátozták a homok fajtái szerint, ez csak a másodlagos homokon lehetséges. Az elsődleges homokok betelepítése a fent vázolt veszélyekkel jár.

Ennek a cikknek az a célja, hogy a homoki gazdálkodás olyan körülményeire mutasson rá, amelyekkel a jövőben feltétlenül számolni kell. ■

Kemény József (Ögyalla)

Mintegy három és fél járás mezőgazdasági földterületére terjed ki a Nyugatszlovákiai Talajjavító Vállalat garamkálnaí üzemének tevékenysége.

Ebben az évben nem kevesebb, mint tizenhét millió korona értékű munka elvégzése vár az üzem dolgozóira. Számos talajgyalu, réselő, buldozér (angol, holland és saját gyártmányú), valamint nagyteljesítményű kotrógép segít az előirányzott

Földegyengetés a csiffári víztároló gátján

Ami a csiffári építkezést illeti, az itteni munkálatok június végéig befejeződnek. Elkészül a 36 hektáros víztároló. Az itt felgyülemlett vizet

Kifizetődik a talajjavítás

feladatok valóra váltásában. Csak néhány dolgot említsek: három halastavat építünk, 600 hektárnyi vizenyős területet alagcsövezünk, ezenkívül a patak- és csatornamedrek szabályozását is nekünk kell végezni.

Mostanában fejeztük be egy két és fél kilométer hosszúságú vízlevezető csatorna munkálatait a kozárovcei

határban. Szabályoztuk a Liszka patak medrét Rendve és Hűl községek között, 7 kilométeres szakaszon. Itt meg kell említenem, hogy ez a patak — főleg a tavaszi hóolvadás idején — nagyon sok kárt okozott. Nem kevesebb, mint 250 — 500 hektárnyi termőföldet és legelőt árasztott el vízzel. Ugyanitt két és fél hektár kiterjedésű víztároló is létesült.

Befejeződtek a vámosladányi alagcsövezési munkálatok is. Ezáltal az itteni szövetkezetnek 650 hektár földje válik termékenyebbé. Sőt még ennél is több: nyílt csatornákat építettek dolgozóink, s ezáltal 1500 hektárnyi terület vált használhatóvá a mezőgazdaság szempontjából. Az előirányzott munkálatok célszerű elvégzésével a beruházási összeget félmillió koronával csökkentettük.

Nagy munka folyik Mohiban, Csiffáron és Fegyverneken. Ez utóbbi építkezésen a munkaszervezés kiváló, s még az ősz folyamán befejeződik a nyílt és fedett csatornák öt kilométernyi hosszú hálózatának építése, valamint a 133 hektár mocsaras terület alagcsövezése. Az alagcsövezés költségei 8 — 10 éven belül megtérülnek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az alagcsövekben nem folyik mindig a víz, — szárazabb, csapadékszegény időszakban az alagcsövek „levegőztetik“ a talajt. Ezeken a

A víztároló építői- amelyet források táplálnak - öntözésre és haltenyésztésre használják majd fel. Ennek a víztárolónak a beruházási költsége körülbelül egymillió korona. Környéke kiválóan megfelelne üdülési célokra.

DEMETER ISTVÁN (Garamkálna) (Tóth András felvételei)

csöveken keresztül sok millió hasznos baktérium jut a talajba, amelyek hozzájárulnak a talaj összetételének átalakításához, feljavításához.

Ilyen alagcsövezés 50 évre szól. Nemrégiben nyitottunk meg egy 1907-es alagcsövezést, s a csövekből szabályosan folyt a víz a csatornába.