Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-17 / 48. szám

Szövetkezetünk fejlődésére ezek a szavak a legtalálóbbak. Gaz­dálkodásunk 12 éve alatt sok mindenen átestünk. Hol jól, hol rosszabbul állt a szénánk, 'de va amlcskét évről évre előbbre­jutottunk. Annak ellenére, hogy üres kézzel indultunk, közös erőfeszíté­sünk révén ma már 30 milliós va­gyont mondhat magáénak tagságunk. Ebből csupán 5 millió korona az adósságunk. A 2204 hektár szántó bőséges terméssel fizet a munkáért. Növényeinkre idén sincs panasz. Búzáink, árpáink szépek. Nem kellett kiszántani a kenyérnekvalóból. Bárki megtekintheti kalászosainkat, dúsan hullámzó búzatábláinkat. Bízunk ab­ban, hogy a 440 hektárnyi búzánk megadja a tervbevett 31 mázsás át­lagos hektárhozamot. Igaz, mi is megadtuk neki a magáét. Búza alá minden évben kiválaszt­juk a talajt. Főképpen takarmány­­növények, kender, silókukorica az elővetemény. Alaposan előkészített magágyba október 15-ig földbe került a mag. Nem késtünk, nemesített ve­tőmaggal rendelkeztünk, de bizton­ság okáért mégis 220 kg-ot vetet­tünk hektáronként. Az említett intéz­kedéseknek köszönhetjük, hogy szép terméssel számolhatunk. sával nagyban növelhetjük. Amíg ta­valy csak próbálkoztunk a takarmá­nyok hideglevegős szárításával, most az összes takarmányt 4 ventillátor és 3 szalmafúvó segítségével szárít­juk. Az aratásban ugyancsak nagy sze­repet szántunk az új technológiának. A tavalyi tapasztalatok meggyőztek bennünket a kétmenetes aratás elő­nyeiről. öröm volt nézni a rendvágó, majd a rendfelszedő kombájn mun­káját. Ott is kitűnő munkát végez­tek, ahol javarészt földön feküdt a gabona. Ezért határoztuk el, hogy a 834 hektár kalászosból 760-ról két­­menetesen takarítjuk be majd a ter­mést. Ami az új technológiát illeti, állat­­tenyésztőink sem maradnak le a nö­vénytermesztők mögött. Sőt, ezen a téren elsők között szerepelnek a já­rásban. A borjak részére egy-egy 80-80 darabot befogadó nyitott is­tálló áll rendelkezésre. A 130 növen­dék szintén jól érzi magát a szihonyi részlegen épült mélyalmozású, kifu­­tós nyitott istállóban. Legbüszkébbek azonban a teljesen gépesített ezres, nedves etetésre beállított sertéspa­vilonra vagyunk. Két műszakban Már az 500-as hizlalda üzembehe­lyezésekor felmerült a gondolat: Két műszakban szervezzük a sertések gondozását! A gépesítés alkalmazása az új technológiával párosítva lehe­tővé tette a két műszak bevezetését. Ekkor két emberre bíztuk az 500 sertés gondozását. Az egyik reggel 5-től 12-ig, a másik 12-től este 7-ig teljesített szolgálatot. Első hónapok­ban kissé döcögött a munka, de a későbbi eredmények legmerészebb álmainkat is felülmúlták. Akadt olyan hónap, amikor 70 — 80 dkg-ra rúgott a darabonkénti napi átlagos súlygyarapodás. Ez késztetett ben­nünket arra, hogy az 1000-res hizlal­dában és a befejezés előtt álló 128 férőhelyes nyitott tehénistállóban is két műszakban szervezzük meg a munkát. Hosszabb vita után megállapodtunk: mázsánként egy munkaegység. Nehéz volt az egyezség, mert annakelőtte 2,80 munkaegységet fizettünk egy mázsa hús termeléséért. Csőz Lajos és Molnár László, akik a sertéseket két váltásban gondozzák, így is ki­jönnek keresetükkel, hiszen egy-egy alkalommal két vagon hízót dobnak a piacra. Fizetésük később még nö­vekedhet, mert a hizlalda évi kapa­citása 35 vagonra tehető. Milliós vállalás Mázsánként egy munkaegység Az 500-as hizlalda bár jól bevált, és nagyot lendített sertéstenyészté­sünkön, nem fedezte a szükségletet. Szövetkezetünkben 10 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. Jórészt nekik köszönhető, hogy pártunk XII. kongresszusa tisz­teletére közel egymillió korona ér­tékű vállalást tehettünk. Ebből az állattenyésztők részesedése 600 000 korona. Szinte hihetetlen, mennyire rúg csupán két ember, Csőz Lajos és Molnár László vállalása. A hízóser­tések napi súlygyarapodását terv sze­rint fél kilóra szabtuk. Ok 53 dkg-os gyarapodásra tettek ígéretet. A 3 dkg-os többletgyarapodás 1200 ser­tésnél naponként 36 kg-ra rúg, és évenként 131 mázsát jelent. Ez biz­tosíték arra, hogy a sertéshúseladás terén egy dekával sem maradunk adósak államunknak. Juhos Szilveszter és Juhos Nándor, akik 50 szarvasmarhát hizlalnak, ugyancsak kitesznek magukért. Amíg a terv napi egy kg súlygyarapodást ír elő, ők 1,05 kg-ot vállaltak, de eddig 1,22 kg-ot elértek naponként. Csupán az 5 dekás többlet évenként 36 mázsa húst jelent, amelyből ed­dig 14 mázsát máris teljesítettek. Eredményeiket növeli az, hogy egy kiló hús kitermelése csak 3,99 koro­nába kerül. Az anyasertésgondozók a 12 terve­zett malac helyett 13 darab 15 kg súlyú malac választását tűzték célul kocánként. Ez 300 terven felüli ma­lacot jelent a közösnek. Nagy Ala­­josné és Király Dezsőné anyasertés­gondozók például áprilisban 146 °/o-ra teljesítették malacelválasztási tervü­ket. Jórészt ennek is köszönhető, hogy a tavaszon 450 malacot tehetett pénzzé a szövetkezet. A borjaknál, ahol Sándor Vilmos és Sándor Mária dolgozik, ugyancsak szép eredmények születnek, ök a 75 dekás napi súlygyarapodást 87-re emelték, de 1,16 dkg-ot is elérnek naponként. Hajtóerő: A« „1200-as hűsgyér“ karmánnyal számolunk, a többit nedv­dús takarmánnyal, illetve speciális silóval pótoljuk. Hogy az erőtakar­­mány-szükségletet még kisebbre szo­rítsuk, a 3,5 kg-ból megtakarított takarmány 35 %-át pénzben kapja a dolgozó jutalomként. Ugyanez áll az állattenyésztés többi szakaszára is. Lényeg az, hogy a súlygyarapodás nagyobb hányadát ne a hektáronként 30 mázsát termő árpából, 50 mázsás kukoricából, de a 400 - 500 mázsát nyújtó silókukori-. cából, cukorrépából, avagy a hektá­ronként 200 mázsát adó burgonyából érjük el. 280 ezer korona idényprémiumként Dolgozóink jó munkáját mind a növénytermesztésben, mind az állat­tenyésztésben prémiummal jutalmaz­zuk. Minden munkaszakaszra apró­lékos tervet dolgoztunk ki, amely pontosan kimutatja az elvégzendő munkát, megszabja ar terven felül elért termény értékét, s azt, hogy ebből mennyi jár jutalomként. A pré­mium magassága 10 °/o-tói 35-ig terjed. A többtermelésre irányuló pótju­talmon kívül 280 000 koronát idény­prémiumra szántunk. Ennek a répa­­egyelés, a takarmánybetakarítás, egyszóval a tavaszi munkák terén máris megvan az első gyümölcse. A verseny eredményeit ezen célra felállított bizottság havonta értékeli. Ilyenkor jelen vannak mindazon sze­mélyek vagy képviselőik, akik része­sei a versenynek. Nagyon érdekesek, tanulságosak ezek az értékelések. Az eredmények felszínre hozása minden esetben további jó munkára ösztönzi a jelenlevőket. Ahol szorít a csizma a szocialista munkaverseny és a prémium A felsorolt eredmények nem poty­­tyantak az égből. Azt sem állíthat­juk, hogy a bőséges, jő minőségű takarmánynak köszönhetők. Takar­mányhiányban ugyan nem szenved­tünk, de nagyon csínján bántunk vele. Inkább az ember munkaviszo­nyában, a szocialista munkaverseny mozgósító erejében, s nem utolsó­sorban a pótjutalomban látjuk sike­reink titkát. A hízósertéseknél például 1 kg súlygyarapodásra 3,5 kg szemesta-A Feketevíz több kilométer hosszú­ságban kanyarog határunk mentén. Iszapos vize tápanyagban bővelkedik. Az öntözés mégis mostohagyerek nálunk. Ez a termésfokozó lehetőség valahogy kicsúszott a kezünkből. Tavaly épp az említett helyen a ló­here második kaszálásából kétszer­­annyi zöldtömeget nyerhettünk vol­na, ha legalább egyszer megöntöz­zük. A Szeliföld dűlőn 37 hektáron termelt cukorrépa a szárazság követ­keztében idő előtt beérett, s csak 240 mázsát adott hektáronként. Ha meg­öntözzük, minden bizonnyal 350 má­zsára is felrúg a hektárhozam. Ezen a téren erősen szorít a csizma, de máris megtettük a szükséges intéz­kedéseket. Ha elemezzük gazdálkodásunk fej­lesztésének lehetőségeit, rájövünk, hogy csak most kezdünk rálépni arra az útra, amely a nagyüzemi gazdál­kodáshoz vezet. A központi trágyalé­­gödör építése, a moslékgyár, amit az ősz folyamán üzembe helyezünk, szintén nagy lépés lesz az előreju­táshoz. Mindannyian azon vagyunk, hogy pártunk és kormányunk cél­kitűzéseinek megfelelően mezőgazda­ságunk mihamarabb elérje az ipar színvonalát. A cikk szerkesztésében közreműködtek: Bartalos Lajos, a nádszegi EFSZ elnöke: Puskás János, a HNB titkára; Nagy István, a helyi pártszervezet elnöke; Juhos Dezső agronőmus. A Szabad Földműves részéről: Sándor Gábor és Nádszegi Kovács István szerkesztők. Úíraveióül Június negyedikén kezdődtek az érettségi vizsgák a Szepsi Mező­gazdasági Műszaki Középiskolában: Gyakorlatból. A gyakorlati vizsgák eddigi eredményei azt mutatják, hogy a tanulók négy év alatt jól jelké­szültek jövendő hivatásukra. Megkérdeztem a gyakorlatból jól vizsgázók közül CZETŐ MIHÁLYT, hová akar menni az érettségi vizs­gák után.- A Királyhel­­meci Állami Gaz­daságba megyek. — Milyen fel­adatkörrel bíznak meg? — A mechanizátor tisztét töl­töm majd be. Egy esztendőn át dolgozom itt, azután megyek ka­tonának. Elmondja, hogy a katonai szol­gálat letelte után ismét visszatér előző munkahelyére. — Falun születtem, a föld a mindenem. Becsületesen meg aka­rom állni a helyimet. Majd a fizetésre terelem a szót. — Ezerháromszáz koronát kapok havonta, ha elfoglalom a munka­helyet. — Mit sajátítottál el az iskolán négy év alatt? — Megtanultam a gépekkel bánni, esztergályozni, marógépen dolgozni, gépeket szerelni, s javí­tásokat végezni. Ha például köny­­nyebb baja esik a traktornak — megjavítom, s mehet tovább ... Azt is megtanulta CZETŐ Mi- HÁLY, sogy sok nehézséggel, elő­ítélettel meg kell majd küzdenie. De azért fiatal, tettrekész mező­­gazdasági szakkáder, hogy ahová dolgozó népünk bizalma állítja, keményen helytálljon, sorra le­­küzdje munkatársai segítségével az eléje gördülő akadályokat. KON JÁNOS (Battyány) Jozef Turcina, a Dedina Miádeze-i szövetkezet dolgozója gyönyörködik a magnak hagyott lucernában. (Foto: B. Duáek) Előzzük meg a vadkárokat Mezőgazdasági területeinken ilyen­kor nagy károkat okoz a vaddisznó. A kár megelőzése érdekében a va­dászgazdának és a termelőnek egy­aránt meg kell tennie a szükséges intézkedéseket. A termelő riasztó anyagok alkal-A szövetkezet emeletes házat építtetett a szakemberei részére; a lakók nemrégiben be is költöz­tek. (Foto: NKI) Az évenként eladásra kerülő 24 va­gon sertéshús kitermelése még na­gyobb, korszerűbb hizlaldát feltéte­lezett. Megépítettük tehát az ezres pavilont. Sörös Lajos elvtárs, a já­rási pártbizottság titkárának javas­latára az istálló közepén húzódó be­tonjáró fölé deszkahidat építettünk, miáltal a hizlalda befogadóképessége 200 darabbal növekedett. Tavasszal, amikor az istállót be­népesítettük, sor került az állatgon­dozók normájának megszabására. Jó munkaverseny, jó eredmény Az Ivánkái Állami Gazdaságnak négy részlege van. Az állt mi gazdaság az első negyedévi tervét 122 °/o-ra teljesítette. Januárban igen alacsony volt a tejhozam, tehenenként 5,8 liter. A gaz­daság vezetői az üzemi pártszervezettel és szakszervezettel azon gon­dolkodtak, hogyan lehetne a tejhozamot felemelni. Munkaversenyre hív­ták fel a fejőket és díjakat osztanak azoknak, akik a tervüket túltelje­sítik. Az első díjat, 300 koronát az kapja, aki tervét 2000 literrel túlteljesíti, a másodikat, 200 koronát az, aki a tervét 1500 literrel teljesíti túl, a harmadik díj 100 korona, 1000 liter tej túlteljesítéséé: t, a negyedik pedig 30 korona, 500 liter tej túlteljesítéséért. A verseny meghozta a várt eredményt. Nap nap után emelkedett a tejhozam. A legjobb ered­ményt a pozsonypüspöki részlegen Belenyősi József elvtárs érte el. Ter­vét 4747 liier tejjel lépte túl. Második helyre az ivánkai részlegen Hron­­ca Tornái került, aki tervét 31241iterrel túlteljesítette. Harmincnyolc dolgozónak a nevét írhatnám fel, akik a tervüket túl­lépték. Ilyen versenyt más állami gazdaság és szövetkezet is hirdet­hetne, ahol alacsony a tejhozam. Már az Ivánkai Állami Gazdaságban tehenenként 8,23 liter a tejhozar.u Siegl László (Vereknye) mazásával igyekezzék távoltartani termelvényeitői a károsító vadat. E célra alkalmas a drótra vagy zsi­negre akasztott fémhulladék, üveg­cserép, a fehérre meszelt vagy fes­tett, a holdfényben villőzó, a szél járására hangot adó, csilingelő, zörgő tárgy, a szél járására végtagjait mozgató „madárijesztők“, a kátrá­nyos anyag, a kerepelő, kolomp, időnként az éjjeli tűzrakás, füstölés stb. De a különféle riasztőanyagok használata is csak akkor eredményes, ha azokat váltogatjuk, mert ellenkező esetben a vad pár nap elteltével már nem riad vissza a kezdetben riasztólag ható szagtól vagy eszköz­től. Feltétlenül szükséges, hogy a termelő a károsítási időben gyakran megtekintse a veszélyeztetett ter­­melvényt és ha szükségesnek látja, úgy az ott észlelteknek megfelelően módosítson az eddigi vadkár-elhárí­táson. — tis — 19C2. júniui 17. Nádszeg a fejlődés tükrében ötven mázsa szemeskukorica hektáronként Nálunk a kukorica nagyon megbe­csült portéka. Nemcsak tavaly, de most is kihúzott bennünket a csává­ból. Ahol súlyt fektetnek a kukorica termesztésére, ott nem ismerik a ta­karmányhiányt. Ezért idén szántónk 28 °/o-án termeljük a kukoricát. E fontos takarmánynövénynek szövet­kezetünkben tradíciója van. Már 1957-ben országos méretben elsők lettünk a 100 mázsás hektáronkénti terméssel. Azóta is voltak hasonló eredményeink, de nem kérkedtünk vele. A tavaszon azonban szövetke­zetünk CSISZ szervezete kilépett a porondra és a nagy nyilvánosság előtt letette a garast. Versenyre hívta az ország CSISZ szervezeteit; 50 mázsa szemtermés elérését tűz­ték célul hektáronként. Bátor, di­cséretes kezdeményezés! Biztosak a dolgukban, mert mellettük áll a falu apraja, nagyja. A tápanyagban gaz­dag, jól előkészített talaj és szövet­kezetünkben dolgozó 130 fiatal lelkes munkája a biztosíték, hogy céljukat elérik. A növényápolás nagyobb há­nyadát ugyan a gépek végzik, de az egyszeri boronálás és háromszori sarabolás mellett két ízben kézi erővel is megkapáljuk a kukoricát. Mindenekelőtt a talajerő fokozása A növénytermesztők egyszer így szóltak az állattenyésztőkhöz: „Mi kitermeljük a szükséges takar­mányt ti pedig termeljetek elegendő trágyát“. Papír nélkül, de megtörtént az egyezség. Azóta az állattenyésztők jóvoltából a földterület 25 %-ára jut istállótrágya. Ezenkívül komposzttal is növeljük a föld táperejét. Idén 7700 m3-t készítünk mésziszapból, melegágyakból visszamaradt trágyá­ból, s egyéb növényi hulladékból. A komposzt minőségét trágyalével és sertések híg ürülékével javítjuk, kü­lönösen abban az időben, amikor ezt nem haszno­síthatjuk a növényeknél. A pillangósok termesz­tése ugyancsak kihat a talaj erőnlétére. Különö­sen az évelő takarmány­­növények bírnak nagy jelentőséggel a talaj fi­zikai állapota, és a táp­anyag dúsítása szem­pontjából. Emiatt, de főképpen az önálló ta­karmányalap biztosítása céljából a meglévő 298 hektár évelőtakarmány mellett 251 hektáron he­­refélékfcől alávetést vé­geztünk. Ebből 30 hek­tárnak őszi keverék a védőnövénye. Mivel a keverék e hónapban le­kerül, még kétszer is megkaszálhatjuk a ta­karmányt. S ha hozzá­számítjuk a 90 hektárnyi búzás-borsós keveréket, az új vetésű tarlóherét, minden re­mény megvan arra, hogy szálasta­­karmányből nem lesz hiány. Tért hódít az új technológia A takarmányról szólva, meg kell mondanunk, hogy teljesen gépesítet­tük a termesztését. Géppel kaszál­juk, forgatjuk, boglyázógépekkel gyűjtjük. Csupán a kazalozás igényel kézi erőt. Mindez meggyorsítja a munkát, miáltal elejét vesszük az időközben bekövetkezhető tápanyag­­veszteségeknek. Szerintünk a takarmány értékét a szárítás új módszerének alkalmazá­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents