Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-10 / 46. szám
A FOGOLYCSALÄD A gümőkór és a bang elleni küzdelem szükségessé teszi minden mezőgazdasági üzemben bizonyos szervezési intézkedések foganatosítását, mégpedig a helyi adottságok szerint. A Stúrovői Állami Gazdaság bereki részlegén egy olyan 120 férőhelyes központi borjúneveidét állítottak üzembe, amelynek közelében nincsen semilyen szarvasmarhaistálló, amelyből a kór terjedhetne. Ennek és a fokozott állatorvosi felügyeletnek — melyet Dr. Cibula Gábor gyakorol — köszönhető, hogy az utóbbi időben elhullás egyáltalán nem fordult elő a borjúállományban. Hegedűs János részlegvezető tájékoztatása szerint március 15-től, amikor ezt a központi borjúneveidét megnyitották mindössze csak négy borjú hullott el, az is mindjárt az első napokban, amikor még a véres hasmenés coli-bacillusa elleni védekezésre nem készültek fel kellőképpen. Azóta a tejbe állandóan adagolnak Sulfadimidint, aminek következtében hasmenés nem fordul elő. Jelenleg száz borjú nevelését végzi Kerék Lajos é s Lukács János. Az állatok közül a kissebbeket hatosával, a nagyobbakat tizenkettesével tartják egy-egy kutricában. A műszoptatás minden menetében tizenkét borjú vesz részt, amelyeket áthajtanak a szopófülkébe. A műszoptatás eddig még máshol nem alkalmazott új módszerrel történik. Medovarsky Mihálynak, az állami 'gazdaság igazgatójának újítási javaslata alapján az itatásra előkészített tejet ötliteres ú. n. uborkásüvegbe öntik, melynek aljáig egy gumicső vezet. A cső másik vége gumiból készült mű-tőgybimbóba irányul, amelyet a fülkébe engedett borjú szopni kezd. A szívás hatására a tej a csövön keresztül a szopókába, illetve a mű-tőgybimbóba kerül. Ez a módszer nagyon jól bevált és bármely gazdaságban csekély befektetéssel megvalósítható. Az itatott tejjel azonban baj van. Ugyanis a stúrovői tejüzemnek egalizált tejet kellene adni a nevelőben tartott borjak részére, azonban csak fölözött tejet ad vissza, s így a berekiek rákényszerülnek, hogy teljestejet használjanak, amely egyébként a közellátás célját szolgálná. Pedig rendelkezés történt arra vonatkozólag, hogy a borjak itatásos nevelésére kötelesek a tejüzemek 2 °/o zsírfokra egyenlősített, vagyis egalizált, pasztőrözött tejet visszaadni. A szóbanforgó tejüzem azonban, hivatkozással saját üzemük felsőbb szerveire, nem hajlandó egalizált tejet adni. A föcstejet fogyasztó kisborjúk 5 napos korukban kerülnek ide a bereki nevelőbe — az állami gazdaság 5 részlegén még ezidáig felszámolásra nem került fertőzött istállóiból, — hogy kellő szakirányítással és orvosi felügyelettel menjen végbe további nevelésük. Itt 14 napos korukig a szopósborjak teljestejet fogyasztanak. Azután fokozatosan csökken a teljestej adagolása és emelkedik a fölözött tej, mennyisége, — mivel egalizált tej nem áll rendelkezésükre —. Közvetlenül a reggeli itatás előtt 20 gramm Calacidot oldanak fel a tejmelegítő és hűtő berendezés segítségével 38 C fok hőmérsékletűre előkészített tejben, s ilyen tőgymeleg állapotban adagolják. A Galacid e 20 grammos napi adagja 8000 n. e. (nemzetközi egység). A vitamint, 2000 n. e. D2 vitamint, 1 mg K3 vitamint, 40 mg C- vitamint, 40 mg klórtetraciklint, 400 mg nátriumsaliciliumot, s az E és B csoportba tartozó vitaminok szükséges mennyiségét tartalmazza. A Galacidot nemcsak a tejtáplálás időszakában adják a borjaknak, hanem később is, amikor már fokozatosan áttérnek a növényi eredetű takarmányok etetésére. Ekkor a napi 1 kg árpadarával, vagy abrakkeverékkel együtt kapják a borjak a tápszert, míg a felnevelésük idejére megszabott 2 kg Galacidot az állatok el nem fogyasztják A finomszálú ú. n. „borjúszénát" 16 napos koruk után kapják a növendékállatok. Az itatást naponta három ízben végzik a borjúnevelde dolgozói, mégpedig reggel 6-8 óra, délben 11-13 óra, délután pedig 16-18 óra között. A leválasztás három hónap elteltével történik meg. Egy kellemetlen jelenségre panaszkodnak a bereki borjúnevelde dolgozói. A stúrovői tejüzem még a fölözött tejet sem adja át nekik megfelelő minőségben és számtalanszor előfordult, hogy ez a tej megsavanyodva érkezett. Vajon hogyan képzelik el a tejüzem vezetői az elkövetkezendő években üzemük létezését és működését, ha a jövendő fejőstehenek felnevelésében a mezőgazdasági dolgozóknak nem nyújtanak segédkezet. A betegségek elleni harc bereki részlegén látott módja példát mutat minden mezőgazdasági üzemnek, ezért reméljük sok követője akad. Kúti Szilárd Mikor kaszáljuk a rétet? Sokan azt a rétet tartják jónak, amelyen a magas szálfűvek közül a felnőtt ember is alig látszik ki. Pedig korántsem biztos, hogy ezen a réten jóminőségű széna terem, még akkor sem, ha idejében kaszálják. Az ilyen széna javarészét ugyanis a nagyranőtt, könnyen fásodó szálfüvek adják. Tehát ne a magasságban, hanem jó összetételében, tömöttségében és finomszálúságában keressük a jó rét alkotóelemeit. Jó rét az, amelyen a finomszálú, jóminőségű fűfajok és herefajok megfelelő arányban nőnek. Ha ezt időben lekaszáljuk és korszerű eljárással szénává szárítjuk, jól tároljuk, megfelelő rétiszénát kapunk. Ne a magasnövésü, de ritka állományú gyepet értékeljük, hanem azt, amely közepesen magas, amelyben térdigérő aljfüvek és pillangósok találhatók. Ha az ilyen fűbe belelépünk, letaposott nyom marad utánunk. Tudjuk jól, hogy a fiatal növények zsengék, az idősebbek megfásodnak. A fásodás bizonyos fokig szükséges a növekedéshez. A szilárdító elemek lerakódása természetesen csökkenti a takarmány emészthetőségét és annak tápértéke annál kisebb lesz, minél fásabb a növény. A takarmányfüveknél különösen a szálfüveknél, de a pillangósoknál is annál fásabb a növény, minél jobban közeledik az élettani érettség: a -nagérlelés felé. Minél korábban vágjuk le a takarmánynövényeket, annál ízesebb és könyebben emészthető takarmányt kapunk. De ha ilyen fiatal korban kaszálnánk le a takarmánynövényeket, termesztésük nem volna gazdaságos. A szénakaszálásra tehát azt az időt kell kiválasztani, amikor a gyep gazdaságilag érett; vagyis arra a célra, amelyre szántuk a legmegfelelőbb. Ez pedig akkor következik be, amikor a réti gyep fűtermésének tápértéke kiváló, egyben a várható szénatermés mennyisége is megfelelő. Ez tehát a rét virágzásának a kezdete. Bebizonyosodott, hogy a virágzás kezdete és vége között olyan nagyarányú a széna minőségi romlása, hogy a késői kaszálást a mennyiségben való gyarapodás nem bírja ellensúlyozni. A rét növényzete több növényfajtából áll, melyek természetszerűleg nem egy időben fejlődnek és virágoznak. A gyepalkotó növények közül mindig a vezérnövényt figyeljük, vagyis azt a növényt, amely a legnagyobb mennyiségben szerepel a gyepben. Ennek kezdeti virágzásához szabjuk a kaszálás megkezdését. Amennyiben kaszálógépet csak sík és nem süppedő területen használhatunk, sok helyen még ma is kézi kaszálással segítünk a bajon. De akár kézzel, akár géppel kaszálunk, egyaránt ügyelni kell arra, hogy túlságosan ne borotváljuk le a gyepet. A tövigvágott gyep ugyanis elveszti egész áthasonító felületét, semmi zöld rész nem marad rajta és sarjadása csak nehezen indul meg. A növények áthasonítása a napfény hatására megy végbe. Az áthasonítás termékei: a keményítő, a cukor az éjszaka folyamán vándorolnak szét a növény különböző szöveteibe. Ebből a szempontból tehát tartalmasabb takarmányt kapunk, ha délután kaszálunk, mert késő délután a zöd növényi részek több asszimi-Egyes gyógynövények, amelyeket lapunk 28-ik számában részletesebben ismertettünk, június havában továbbra is szedhetők. Ezek a következők: a szagos müge szára, a közönséges nyír levele, a vérehulló fecskefű szára, az izlandi és tölgyfazuzmó egész telepe. A fentieken kívül júniusban még a következő gyógynövények lesznek begyűjtésre alkalmasak (zárójelben az összeg, amelyet a felvásárló vállalat a szárított növény kg-jáért fizet): A fehér akác kelyhes virága (3.60 korona). Az anyarozsnak rozson élősködő lilás-fekete gombája (120 korona, termesztési szerződés előzetes megkötése nélkül 80 korona). A fekete áfonya fiatal levele (6 korona). A fehér árvacsalán virága (60 korona). Csupán fehér virágát szedjük a kelyhek és sötétedő virágok hozzákeveredése nélkül. Szárítsuk minél gyorsabban! A fekete bodza virágzata, legfeljebb 1 cm hosszú főszárral együtt (6,50 korona). A kék búzavirág sötétkék, fészkes virágzata fészekörvvel együtt (9 korona), vagy kitépdesett, sötétkék virágocskái murvalevelek nélkül (38 korona). Kissé szellős helyen, vékony rétegekben kiteregetve, a lehető leggyorsabban szárítani! A közönséges cickafark fészkes virágzata 1 cm-es kocsánnyal a virágzás kezdetén (3 korona), vagy virágzó szára fás részek nélkül (1,60 korona). A nagy vagy kétlaki csalán fiatal levele a virágzás kezdetén (5 korona), vagy legfeljebb 40 cm hosszú, leveles hajtásvége (2 korona). A közönséges dió fiatal levele (3,50 korona). A kis ezerjófű virágzó szára (16 korona). lációs terméket tartalmaznak, mint délelőtt. A lekaszált anyagot - a szénává száradásig — különböző veszteségek érik. A levágott növény él és lélegzik, ez után megindul az erjedési folyamat, a baktériumok működése, ami szintén csökkenti a növényben tartalékolt anyagokat. Ha a rendeken megázik a fű, a veszteségek fokozódnak, mert a csapadék hatására a növények tovább élnek. Legfőbb törekvésünk tehát az legyen, hogy a levágott növények elhalása minél előbb bekövetkezzen, valamint, hogy a kaszálástól, a széna kezelésén keresztül egészen az állatokkal való feletetésig minél kevesebb tápanyagveszteség érje a takarmánynövényt, — tis — A kis- és nagylevelű hárs virágzata murvalevelekkel együtt a virágzás kezdetén (I. osztályú 20 korona, II. osztályú 17 korona). A kétféle hársfaj virágzatát külön-külön kell szedni és csomagolni, az ezüsthárs virágzata azonban értéktelen. A réti here piros vagy kárminszínű fejes virágzata murvalevelek nélkül (7,50 korona). Gyorsan szárítani! A kamilla vagy székifű fészkes virágzata a virágzás kezdetén (minőség szerint 12-től 60 koronáig). Árnyékban, vékony rétegekben teregetve, gyorsan szárítani! A mezei katáng virágzó szára (2,60 korona). A málna fiatal levele a növény virágzása előtt vagy annak kezdetén (3,50 korona). A mályvarózsa sötétlila virága rövid kocsánnyal a virágzás kezdetén (13 korona). A mórmályva virága nyílás kezdetén (35 korona), vagy fiatal levele (12 korona). A martilapu fiatal levele a növény elvirágzása után (5,50 korona), mielőtt kártevők vagy rozsda kimarná. Ne tévesszük össze az acsalapu levelével! A nadragulya egészséges .levele a virágzás kezdetén (16 korona). Vigyázat, mérges! A lándzsás útifű levele rövid nyéllel együtt virágkocsány és gyökér nélkül (6,50 korona). Gyorsan kell szárítani, a levelek könnyen megbarnulnak! A nagy és a közepes útifű levelei értéktelenek. Az orvosi zsiliz levele virágzás előtt (14 korona). A mezei zsurló nyári, nem termő szára a sötétbarna, alsó szárrész nélkül (2,60 korona). Erdei vagy mocsári zsurlót ne keverjünk hozzá! Alapos szárítást igényel, különben könnyen penészedik! Bővebb felvilágosítással a Liecivé rastliny, Nemzeti Vállalat, Bratislava, Stúrova 9. szolgál. K. E. Gyűjtsünk gyógynövényeket! Védjük vadállományunkat! Akkor szép a természet, amikor magára ölti erdők, mezők zöldjével, virágával tarkított ünneplő ruháját. De néma, üres, ha nem hallik a kakukkszó, a szarvasbőgés, a fácánkakas riogása. Mindannyiunk számára kedves élmény, ha találkozunk egy szerény őzikével, deli szarvassal és már messziről üdvözöljük jó ismerősünket, a tapsifüles nyuszit. Az erdők, mezők vadja kiegészíti a természet harmőnikus szépségét. A vadállomány védelme tehát esztétikai szempontból is kívánatos. Jó érzéssel sétál az ember a határban, ha maga körül látja az ékestollú fácánkakasokat, élvezi a fel-fel röppenő foglyok szárnysuhogását. A cseh országrészekben a vadvédelembe minden polgár bekapcsolódik. Ha őz, vagy fácán jár a családi ház közelében, megvendégelik. Csehországban a fácánok majdnem olyan szelídek, minnt a házityúkok. Sajnos, Szlovákiában a helyzet még más. Ha fácánkakas közeledik a porta felé, botokkal üldözik. Legrosszabb a helyzet ezen a téren a kelet-szlovákiai kerületben. Az orvvadászok vadászkutyákat tartanak és az éj leple alatt irtják vadállományunkat. Persze ez -a különbség nem véletlen. A cseh országrészekben már évtizedekkel ezelőtt is népesebb volt a vadászat. Nálunk ezzel szemben csak a kiváltságosoknak, a földbirtokosoknak és bérenceiknek volt vadászati joguk. Ezért a dolgozók többsége még úgy néz a vadászatra, mint valami úri sportra. Pedig a helyzet lényegesen megváltozott. A szlovákiai 19 000 vadász fele munkás. A vadászok főfeladata elsősorban is a vadvédelem, a vadnevelés és csak azután következik a vadászat. A hiányosságok ellenére is értünk el sikereket a vadállomány nevelésében. A múlt évben például a történelemben először szállított Szlovákia külföldre 1000 db fácánt. Nyúlkiszállításunk több mint 21 000 db-ot tett ki. Ebből is láthatjuk, hogy apróvad-állományunk örvendetesen szaporodik. Ez igen nagy jelentőségű a vadászat feladatainak teljesítése szempontjából. Idén egy hektár vadászterületre 17 dkg vadhústermelés jut. Az ötéves terv végéig ez hektáronként 50 dkg-ra emelkedik. A tervek szerint az egy hektárra eső hústermelést főleg fácán-, fogoly- és nyúlhússal akarjuk teljesíteni. Tehát fokozott mértékben kell törődni a fácán-, fogoly- és nyúlállománnyal. Milyen módon szaporíthatjuk vadállományunkat? Országszerte folyik a takarmánynövények kaszálása. Ilyenkor nagyon sok kisnyúl, fogoly és fácán esik áldozatul az éles kaszáknak. A Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium rendeleté értelmében minden kaszáló traktorra riasztó berendezést kell szerelni. Sok szövetkezetben és állami gazdaságban eleget tesznek ennek a rendeletnek, pl. a zselízi ÁG-ban a láncos riasztó nagyszerűen felriasztotta a foglyokat és fácánokat. Azonban több helyen ügyet sem vetnek a riasztó berendezések felrakására. A szövetkezetek vezetői kötelesek a helybeli vadászgazdának IA Szovjetunió hétéves tervének végéig az egykor oly borzalmasan sivár Karakórum-sivatag (ami „fekete kavicsmezőt“ jelet) arculata is teljesen megváltozik: 15 hatalmas szovhoz épül a 300 000 hektár kiterjedésű, termékennyé varázsolt kötengerben. (K. E.) három nappal elöTjb jelenteni a kaszálást, hogy az felkészüljön a kisnyúlak és tojások összeszedésére, valamint, hogy ^ellenőrizze a riasztó berendezéseket. A vadásztársaságok tegyék érdekeltté a traktorosokat a vadvédelemben. Előírás szerint a vadásztársaságok egy kisnyúlért 5.— koronát, egy fácáncsibéért egy koronát és egy fogolycsibéért 50 fillért fizetnek a traktorosoknak. Jó volna, ha ezt minél több vadásztársaság szorgalmazná. Országunkban több helyen rendeztünk be csibekeltetőket. A múlt évben az érsekújvári keltetőben több mint 2000, a csallóközaranyosi keltetőben pedig 2000 fácán- és fogolycsibét keltettek ki. A felsőszeli vadászegyesület 700 tojást gyűjtött. Remélhető, hogy idén még FÄCÄNKAKAS sokkal több tojást gyűjtenek össze a vadászegyesületek és igy lényegesen emelhetik az apróvad létszámát. Amint már említettük, vadállományunk szépíti a természetet, jelentős valutát kapunk a kiszállított vadért külföldről és nem megvetendő az évi 5600 mázsa vadhús termelése sem. Ezenkívül a szárnyas vad nagy mértékben írtja a kártevő rovarokat és bogarakat. A becslések szerint a fácánok és foglyok évente 30 000 vagon kártevő rovart és bogarat fogyasztanak. Egyes szakemberek szerint, ha a fácánok és foglyok jobban elszaporodnak, nem lesz szükség a répabarkó vegyszeres irtására. Mivel a vadászat ma már társadalmi Jellegű, a vadállomány a nép vagyona, csakis a széles tömegek bevonásával gyarapíthatjuk vadállományunkat. A vadászegyesületek tarthatnának beszélgetéseket a vadállomány jelentőségéről. Fel kell venni a harcot az orvvadászok és könynyelmű vadpusztítók ellen. A múlt héten például egy fiatal lány szórakozásból 60 fácánt pusztított el flóbert puskájával. Egyszerűen céltáblának használta fel a fácánkakasokat és tyúkokat. Mindannyiunk érdeke a vadállomány szaporítása. Tehát júniusban, a vadászok hónapjában tegyünk meg mindent a vadvédelem érdekében. Bállá József 1962, június 10.
