Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-10 / 46. szám

„Tíz év egy ember életében nagy idő. Egy iskola életében nagyon is kevés. Igaz, szocia­lista mezőgazdaságunk fiatal még, de a további sikerekhez, a további jó munkához már a mi iskolánk is hozzájárul. Az iskolánkból kikerülő mezőgazdasági szakemberek feladata lesz a ma még csak téziseket, a még csak elképzeléseket valósággá, tényékké változtatni“ - mon­dotta a mezőgazdasági főiskola tizedik évfordulójának ünnepi megnyitóján bevezető és egy­ben üdvözlő beszédében dr. Spaldon mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola rektora. A továbbiakban beszélt még az iskola fejlődéséről. * Az ünnepi megnyitón résztvett Vaszil Bilak miniszter és több más fontos politikai, vala­mint közéleti személyiség. Mint vendégek félen voltak: a Gödöllői Mezőgazdasági Tudomány­­egyetem, a Hallei Mezőgazdasági Tudományegyetem, a Krakkói Mezőgazdasági Tudomány­­egyetem képviselői, valamint a prágai és a brnói mezőgazdasági egyetem rektorai is, akik szintén üdvözölték a tízéves Nyitrai Mezóffaz dasági Főiskolát. SpaldoA elvtárs beszédének zárórészében még a következőket mondotta: „Az eltelt tíz év rövid idő ahhoz, hogy pontosan lemérhessük az eddig elért eredményeket. A tények azonban azt bizonyítják, hogy jó úton haladunk, mert mezőgazdasági mérnökeink jól megállják he­lyüket a termelésben. Az elkövetkező évek döntő fontosságúak mezőgazdasági termelésünk szempontjából, de a jübiláris 10. év legyen határkő iskolánk életében és még jobban mun­kára serkentsen bennünket." Szakképzett dolgozókat a mezőgazdaságba A Nyitrai Mező­gazdasági Főiskola minden igényt ki­kielégítő korsze­rűen berendezett új diákszállója. (Foto: TE) Lakosságunk életszínvonalának ál­landó emelkedése mezőgazdasági dol­gozóinktól évről-évre nagyobb telje­sítményeket követel. Ez a feladat csak oly módon teljesíthető, ha szö­vetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói teljes mértékben érvényesí­tik a haladó mezőgazdasági tudo­mány ismereteit, fokozzák szakkép­zettségüket és minden lehetőséget felhasználnak a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére. Ma már a szo­cialista nagyüzemi termelés a mező­­gazdaságban is olyan dolgozókat igé­nyel, akik a tudomány és a technika korszerű ismereteivel felvértezve használják ki a természet törvényeit a nagy terméshozamok és a gazdasá­gi állatok minél nagyobb hasznossá­gának elérése érdekében. Szlovákia mezőgazdasága részére az utolsó 10 esztendőben a Nyitrai Me­zőgazdasági Főiskola nevelte a leg­jobb szakembereket. A München előtti köztársaságban Szlovákiában csak néhány alsóbb fokú és egyetlen középfokú mezőgazdasági szakiskola működött, 1943-ban egész Szlovákia mezőgazdaságában mindössze 133 sze­mély bírt főiskolai képesítéssel, s ezek diplomájukat Brnóban, Prágá­ban vagy Magyarországon szerezték. A felszabadulás után 1946-ban a Szlovák Nemzeti Tanács határozata alapján Kassán megnyilt a Mezőgaz­dasági és Erdészeti Főiskola. Hat évvel később kormányrendelet alap­ján Szlovákiában önálló mezőgazda­­sági főiskola nyitotta meg kapuit. A mezőgazdasági és állattenyésztési fakultások Nyitrán, az állatorvosi pedig Kassán kezdte meg működését. Nyitrán átalakított, ideiglenes épü­letekben kezdték meg az előadáso­kat. A főiskola kiépítése fáradságos, Derék lány Alig egy esztendeje, hogy a gú­­tai Adamec Éva elvégezte a ko­máromi 11-éves középiskolát. Már az iskolában sokat törte a fejét, vajon milyen pályát válasszon ma­gának. hol tudna többet nyújtani a közösségnek. Nem földműves szülők gyermeke, mégis megszerette a me­zőgazdaságot. Ezért elhatározta, hogy mezőgazdaságot választ életpályául, így történt, hogy a nyitrai Mezőgazda­­sági Főiskola öko­nómiai tagozatára jelentkezett. A zselizi Állami Gazdaság zála­­gosi részlegén találkoztunk vele, ahol termelési gyakorlaton vesz részt kollégáival együtt. , — Mivel foglalkozik szabad ide­jében? s — Vizsgák előtt állok, s azért mostanában minden szabad idő­met a tanulásra fordítom. Igen, tanulnia kell, csak így vá­lik hasznossá az ember. — Milyen tervekkel indul az életbe a mérnöki diploma meg­szerzése után? — Minden vágyam, hogy vala­melyik szövetkezetbe vagy állami gazdaságba kerüljek. Manapság bizony nagy szükség van a jó szakemberre mezőgazda­ságunkban. Ezért tanul Éva és a többiek. (hai) nehéz munka volt, hiszen a szükséges tapasztalatok is hiányoztak, azonkívül évről-évre emelkedett a hallgatók száma. A főiskola új központi épülete most épül. Elkészült már a diákszálló 1200 hallgató részére és biztosított­nak látszik, hogy 1964-re az iskola­épülettel is elkészülnek. Nagyon értékes munkát végeznek a nyitrai főiskola pedagógusai, akik gyakorlatilag is támogatják mező­­gazdaságunkat. A nyitrai tanszékek szaktanácsokkal és szervezési kérdé­sek megoldásában 18 szövetkezetei támogatnak, az állatorvosi fakultás pedig 24 EFSZ-nek nyújt segítséget. A nyitrai tanárok ezenkívül a Tudo­mányos és Politikai Ismeretterjesztő Társulat keretében is előadásokat tartanak a legkorszerűbb mezőgaz­dasági ismeretek népszerűsítése ér­dekében. A főiskolán ma már a tu­dományok 34 kandidátusa és 4 aka­démiai tag működik. Szép sikereket értek el a nyitrai szakemberek a tudományos kutató munkában is; ed­dig már 140 komoly jelentőségű ku­tatási feladatot oldottak meg. Nyitra a mezőgazdasági tudomá­nyok központjává vált. De a várost ez a funkció meg is illeti, hiszen Szlovákiának legtermékenyebb kör­zetében fekszik. A közelmúltban ünnepelte a Nyit­rai Mezőgazdasági Főiskola fennnállásának 10. évfordulóját. Eb­ből az alkalomból kerestük fel a főiskola néhány magyar nemzetiségű diákját, hogy feleletet kérjünk tőlük pár kérdésre. Hogyan érzik magukat a szlovák tannyelvű főiskolán? Mi­lyen problémáik voltak és vannak? Milyen segítséget kaptak tanáraiktól és diáktársaiktól? S megtalálták-e számításukat a mezőgazdasági főisko­lán? Ezek voltak a fő kérdések, s most alább nézzük a válaszokat. • * * PÖLHÖS KÁROLY: agromérnök, idén fejezi be tanulmányait, nagycsalomiai születésű, 25 éves. — Nekem egészen érdekes a tör­ténetem. A nyolcéves iskola elvégzése után a poéuvadlói rekreációs köz­pontba mentem dolgozni. Az ottani igazgatónk Adamec János azonban rá­beszélt, hogy ta­nuljak tovább. így kerültem aztán az Ipolysági 11-éves iskolába, s onnan ide a főiskolára. — Hogy őszinte legyek, öt évvel ezelőtt kevés segít­séget kaptam a nyelvi nehézségek leküzdésében. Pedig jól jött volna, mert nagyon féltem a szlovák nyelv­től. De aztán megtanultam, úgy hogy már a második félévben minden nagyszerűen ment. Mindent meg le­het tanulni, csak egy kis akarat, ki­tartás kell hozzá, s valamivel többet kell foglalkozni a könyvvel, mint a szlovák kollégáknak. — Faluról jöttem, apám néhány hektáron gazdálkodott. Szeretem a földet, s elégedett vagyok az iskolá­val is. Most, hogy választani kellett megyek vissza a faluba, hisz utó­végre ezért tanultam — Mint mezőgazdasági szakember azonban tudatában vagyok annak, hogy segítenem kell a falu kulturális felemelkedését. Kulturális ismere­teim, főleg ami a népművészeti, tömegmozgalmi munkát illeti, eléggé hiányosak. Ezt tapasztalom kollé­gáimnál is. Szerintem lehetne ezen segíteni? Hogyan? Egyszerűen! Mint ismeretes, pár évvel •*­Pölhös Károly Mezőgazdasági termelésünknek a legközelebbi években lényegesen emelkednie kell, tehát a jólképzett szakemberek százaira lesz szüksé­günk. A nyitrai főiskolából eddig mintegy 2000 mezőgazdasági mérnök és állatorvos került ki, ez a szám azonban még mindig kevés, s ezért Szlovákiában erre a főiskolára hárul a feladat, hogy az előttünk álló nyolc év folyamán évente 650 képzett szak­emberrel lássa el mezőgazdaságun­kat. A jövő generáció nevelése mel­lett arról is gondoskodni kell, hogy 1966-tól kezdve utánképző tanfolyam kezdődjék a gyakorlati szakemberek számára, amely 2 — 3 évig tartana. Már ma várható, hogy a negyedik ötéves terv kezdetén a Nyitrai Me­zőgazdasági Főiskola hallgatóságának száma eléri az ötezret. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola fennállásának tíz esztendeje nem ele­gendő ahhoz, hogy teljes mértékben megítélhessük működésének hordere­­jét mezőgazdaságunk fejlődésében. Azt azonban már ma Is megállapít­hatjuk, hogy végzett hallgatóinak túlnyomó része a termelésben, tudo­mányos téren jól érvényesül, felada­tát lelkismeretesen és becsületesen teljesíti és munkájával nagy szolgá­latokat tesz mezőgazdaságunknak. Akarni kell 'A Zsetlzi Állami Gazdaság zdía-B gosi részlegén találkozunk. Nyu­“ godt tekintetű, jó hatást keltő _ fiatalember. Dunaszerdahelyen n-1 érettségizett 1955-ben. Utána egy ideig dolgozott Mezőgazdasági és most a Nyitrai Főiskola ökonó­miai tagozatának elsőosztályos hall­gatója. Üjjairól olaj csepeg. A trakto­ron javít valamit. Május 2-tól elmé­leti tudását gya­korlati tapasztala­tokkal bővíti. — Csak hasznom­ra válhat, ha meg­tanulom a traktor­­vezetést — mond­ja mosolyogva Gál Sándor, — a gya­­mestert. mm A kulcsodi szövetkezetből került TM az iskolába. Kezdetben voltak ne­hézségei, főleg a szakkifejezések II! elsajátításában. De megbirkózott a tananyaggal. At elet vizsgákat eredményesen tette le. — Akadnak elfogultak, akik azt hangoztatják, hogy iskolánkon ki­zárólag csak nyelvi nehézségek miatt nem tudnak érvényesülni — jegyzi meg. — Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Akik „le­morzsolódtak" már előző iskolán is gyenge tanulmányi eredménye­ket értek el. A tanulás mellett alaposan tanulmányozom a ma­gyar és a szlovák irodalmat is. Kifogásolom, hogy a középiskolá­kon nem tanítják elég színvona­lasan a szlovák nyelvet. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy érett­ségizett diák ne tanuljon meg szlovákul. Jönnek a többi vidám fiúk és lányok, indulnak a zálagosi határ­ba. Gál Sanyi felpattan a traktorra és beindítja. Indulás közben még visszakiált: — Megy minden, csak akarni kell! -b­előtt megalakult a CSISZ SZKB mel­lett a Magyar Népművészeti Együt­tes, azzal a küldetéssel, hogy a jövő magyar tanítóit megismertesse az ének, zene, és néptánckultűra alap­jaival, hogy az iskolából kikerülve, mint tanítók hatékonyabban segíthes­sék a népművészeti munka mennyi­ségi és minőségi fejlődését falvaink­­ban. — Á népművészeti együttes érté­kes tömegalapja azonban már nem Bratislavában, hanem Nyitrán van, s így az együttes jelenleg nem tölt­heti be az említett fontos küldetését. Véleményem szerint helyes lenne te­hát az együttes székhelyét Nyitrára helyezni és ezáltal mi is — bekap­csolódva az együttes munkájába, — gazdagíthatnánk népművészeti szak­ismereteinket és sokoldalú felkészült­séggel kapcsolódhatnánk be a falu közösségi életébe. VANYEK GYÖRGY: idén végzi be tanulmányait a növényter­mesztési tanszéken. Érsekújvári születésű. Hivatalnok családból származik, 24 éves. — Valamivel könnyebb dolgom volt, mint a többi magyar diáknak, én ugyanis a nyol­cadik osztályig szlovák nyelven végeztem az isko­lát. Majd magyar tannyelvű kereske­delmiben tanultam tovább, ahol aztán érettségiztem is. A szlovák terminoló­gia elsajátítása okozott csak na­gyobb gondot, de fél év alatt bele­jöttem s a többiek is megállják a helyüket, hisz 20-an kezdtünk magyarok és ugyanannyian végzünk az évfolyamban. — Kegy segftettek-e ? Mint mond­tam én nem nagyon szorultam se­gítségre, de azért ha szlovák diák­társaimtól kérdeztem valamit, nagy­részük szívesen elmagyarázta a dol­gokat. a Alti mezőgazdasági főiskolára EMBER VÉLEMÉNYE jelentkezik, mindjárt az elején el­­jegyzi magát a faluval. Ezt tudtam már akkor is, amikor jelentkeztem, nem ért hát semmi csalódás, illetve egy mégis csak ért. Most, amikor a munkahelyek elosztására került sor. Én azért tanultam, hogy majd vala­melyik magyar faluban gazdálkodjam, hogy magyar emberekkel ismertes­sem meg az újat, és most mit tesz az elosztóbizottság „szellemessége“? A poprádi járásba osztottak be dol­gozni. Ugyanakkor fogadni mernék, jőnéhány eset van, hogy magyar fa­luba olyan magyarul nem tudó kol­légákat helyeztek, akik szívesebben mentek volna oda, ahol tudásukat nyelvi nehézségek nélkül, tehát job­ban tudták volna érvényesíteni. MAG ISTVÁN: másodéves ta­nuló, az állattenyésztési tan­szék hallgatója. Almádi szüle­tésű, 24 éves. — Amikor 1960-ban felvételizni jöttem, még az épülettől is féltem. Féltem annak elle­nére, hogy az Ipolysági Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskolán vé­geztem s onnan jöttem főiskolára. Szaktudásom már volt, de a szlovák nyelvvel, főként ami a szakkifeje­zéseket illeti, ne­kem is nehézsé­geim voltak. Ko­vács professzor elvtárs védnökséget vállalt felettünk s az ő segítsége nagyon értékes. Mindig kész segíteni. Ha valamelyikünk nem ért valamit, ő mindig szívesen elmagyarázza. Megtörtént azonban az is, hogy egye­sek próbáltak visszaélni magyarsá­gukkal. Ha valamit történetesen nem tudtak a vizsgán, azt mondták, hogy magyarul el tudnák mondani, erre a tanár megkérdezte ők t magyarul, de bizony úgy sem ment. SOÖS ERZSÉBET: idén fejezi be tanulmányait az állatte­nyésztési tanszéken. Bodoki születésű, 23 éves és földmű­ves családból származik. — Á Komáromi Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskolából kerültem ide ■ főiskolára, s hát ‘ mint minden ma­gyar diáknak, ne­kem is éppen elég nagy gondot oko­­zot a szlovák nyel­ven való tanulás. Különösen az első év bizonyult ne­héznek, s nem ma­radt más hátra, mint szótárakból kikeresgélni a szakkifej ezés eket. Nehéz volt, de egy év alatt jól megtanultam szlovákul. Csak akarat kellett hozzá.- Megkedveltem a mezőgazdasá­got, hisz a mezőgazdaságban még annyi a rejtett tartalék, az ismeret­len fehér folt, hogy az embernek .tág teret nyújt a továbbfejlődésre. Én Banská Bystrica mellé a szászovai szövetkezetbe megyek dolgozni. Igaz, hívtak haza a falumba, de mivel a vőlegényem Besztercebányán van, hát én is oda megyek.- Két-három évig szeretnék a gyakorlatban maradni, alaposan meg­ismerni a munkának ezt az oldalát is, és utána jó lenne a tejgazdálkodás problémáival foglalkozni, valamelyik kísérleti állomáson. Nagyon várom, hogy kint lehessek az emberek kö­zött. Persze egy kicsit tartok is tőle. Sokszor gondolok arra, hogy hogyan fogadnak majd a faluban. Bízom azonban, hogy megértjük majd egymást, s a falu vezetői segítenek a munkámban. — Még valamit, de ezt már nem magamról mondom, hanem azoknak, akik még csak most gondolkodnak a pályaválasztáson. Minél többen je­lentkezzenek mezőgazdasági főisko­lára, ne hagyják magukat elriasztani, mert már maga az a tény is megér valamit, hogy az ember közvetlen kapcsolatba került a természettel. * * * Négy ember vallott Itt magáról, négy ember mondta el egyéni néze­tét, véleményét. Hárman, akik már végeznek s egy, akire még három áv küzdelmes munkája vár. A négy vé­lemény bizonyítja, hogy aki akar tanulni, az tanulhat, és szorgalom­mal megállhatja a helyét a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán is.-tó— Vanyek György Mag István Soós Erzsébet gorlat teszi 1962. jumus 1«.

Next

/
Thumbnails
Contents