Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-06 / 45. szám
/ Megközelítik az ipar színvonalát... A LEKÉRI SZÖVETKEZET a múltban a hátul kullogők közé tartozott. Pár nappal ezelőtt kellemesen meglepődtünk a Lévai Járási Nemzeti Bizottságon, amikor a kimutatásból megtudtuk, hogy a lekéri szövetkezet az első csoportban a harmadik helyet érte el az eladási versenyben. Ez azt jelenti, hogy eladási kötelezettségeit magasan túlteljesíti. Előjáróban el kell mondanunk, hogy a szövetkezet 600 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, ebből 550 hektár szántő. Az első negyedévben hektáronként 49,4 kg húst, 108 liter tejet és 109 db tojást adtak el. A negyedév után sem csökkent a termelés. Május végéig 229 mázsa sertéshúst kelleít volna eladniuk és 255 mázsát adtak el. A tejeladási terv 95 000 litert irányzott elő és 103 ezer literre teljesítették. Félévre 146 má-Rimaszombati gondok zsa marhahúst kellen. eladniuk, és már eddig 183 mázsánál tartanak. Amikor ezeket az adatokat megtudjuk, feltesszük a kérdést Muzslai Sándor szövetkezeti elnöknek. — Milyen csodát művelnek a szövetkezetben, hogy ennyire megjavult a gazdálkodás ? — Nem „gordiuszi csomó“ a takarmánykérdés megoldása és a gazdálkodás megjavítása. Egyszerűen .figyelembe vettük az állatállomány számát, ahhoz mérten termeljük a takarmányt. BIZONY A SZÖVETKEZETI ELNÖK kijelentésében nagyon sok az igazság. Két évvel ezelőtt Lekéren Is az „ahogy esik, úgy puffan“ alapján termelték a takarmányt. Nagy hiba volt az állatállomány hasznossága körül is. Amikor fiatal, szakmailag is hozzáértő vezetők kerültek a szövetkezet élére, papírt és ceruzát fogtak a kezükbe és hozzáláttak ■ gazdálkodás elemzéséhez. Vérfrissítés miatt ki kellett cserélni az anyakoca állományt. Az állattenyésztésben törölték a „pausál“ jutalmazást. Elsősorban tehát megteremtették a kellőszámú egészséges állatállományt és az igazságos jutalmazást is. Aztán kiszámították, hogy a havi hústermeléshez 340 mázsa szemestakarmányra van szükségük. Ennek megfelelően a vetésterületet úgy szabták meg, hogy legalább 40 vagon szemestakarmány legyen. A negyven vagon szemestakarmány feloszlik a 12 hónapra. Láthatjuk, hogy lényegében elég szemes takarmányuk van. A szálastakarmány nem okoz különösebb problémát. Fehérjetartalmát a műszárítással lényegesen emelik. A termelési eredményekről nem kell külön beszélni, hisz az egy hektárra eső eladás mindent megmagyaráz. Az állattenyésztésben elég megjegyezni annyit, hogy amíg a múlt évben egy anyakocától 7,2 malacot választottak el, most átlagosan egy anyakocára már 9,8 malac jut. A szövetkezetben lényegesen megszilárdult • munkafegyelem. A díjazás már nem munkaegységre történik. Mindenki a teljesítménye szerint kapja a fizetését. Nagy súlyt fektetnek a premizálásra. Összesen 70 000 koronát irányoztak elő prémiumra, de ezen felül aki 100 százalékon túl termel, a kitermelt érték bizonyos százalékát megkapja pénzben. Záhorec András például 1444 koronát kapott egy hónapra és még 160 korona prémiumot. Sorolhatnánk tovább a hasonló példákat. Tehát a többtermelésre serkentő prémium a fizetés kísérője. AZ IGAZSÁGOS DÍJAZÁS lényegesen kihatott a tavaszi munkákra is. A cukorrépa eryelését már rég elfelejtették. Szinte napok alatt elvégezték ezt az igényes munkát. Kiváló eredményt ért el a cigányszármazású *Rafaj-házaspár. Ők fejezték be elsőként a répa egyelését, s jogosan kapták a legjobb dolgozóknak kijáró nótát. A szövetkezet már eddig is az ipari munkásokhoz hasonlóan fizette a családi pótlékot. Az új szociális biztosítással további előnyhöz jutnak. Áprilisra 5328 koronát fizetnek ki családi pótlékra, ebből, mivel eladási feladatukat magasan túlteljesítették, 3554 koronát az állam pótol. Persze a negyedév után, amikor a Járási nemzeti bizottság értékeli az eredményeket. Azt mondhatjuk, hogy ebben a szövetkezetben a tagok már elérték az ipari dolgozók színvonalát. A háromgyermekes Rafaj Péter a múlt hónapban 1037 koronát keresett és 430 korona családi pótlékot kapott. A LEKÉRIEK KEZÉBEN egy pillanatig sem szünetel a munka. Javában kaszálják a hereféléket. A takarmányt gépekkel takarítják be. Nem kaptak boglyázógépet, ám nem ijedtek meg a nehézségtől. Bálái Rudplf szerelő ötlete alapján egy silókombájnt alakítanak át boglyázógéppé. Minden csodaszer nélkül, egyszerűen, paraszti becsülettel dolgoznak és termelnek. Bállá József A rimaszombati Járás tejfelvásárlásában mutatkozó hiány már hoszszabb ideje foglalkoztatja a járási pártszervezet és a JNB illetékes tényezőit. Az ottani központi tejüzem májusi terve összesen 2,192 000 liter tej felvásárlását irányozta elő. Tehát naponta 80 722 litert kellett volna bevételezni. A lemaradás azonban már az plső két dekád folyamán csaknem félmillió liter volt. Az év kezdete óta pedig a járás tejtermelői már mintegy másfélmillió liter tejjel tartoznak a közellátásnak. A helyzet okainak kivizsgálása folyamán megállapítást nyert, hogy az objektív okok — pl. a túl hosszú tél — nem befolyásolhatták annyira a szövetkezeteket, hogy ne lettek volna képesek a reálisan meghatározott terv teljesítésére. Hiszen akadnak a járásban EFSZ-ek, amelyek nemcsak hogy teljesítik, hanem alaposan túl Is szárnyalják eladási feladatukat, így pl. a polomi szövetkezet tehenenként 6,6 literes átlagos napi tejhozamával 176 %-ra, az Uzovská Panlca-i EFSZ 3,06 literes tejhozamával 151 %-ra teljesíti tejeladási tervét. Az illetékes szervek utána jártak az ügynek és megállapították a lemaradás okát; 1. a háztáji tehenek után a járás számos községében nem vállaltak megfelelő részt a tejeladásban. így történhetett meg aztán, hogy több szövetkezet különféle okok miatt nem teljesíthette eladási kötelezettségét. 2. Egyes „jól gazdálkodó" szövetkezetek a sertéseket tejjel takarmányozzák. De nemcsak a szövetkezet által kitermelt tej nagyrészét használják fel az említett célra, hanem a faluba szállított fölözött tejből is gyakran többet használnak fel, mint amennyit a közszükségleti célokra szállítanak. (Pl. Hrnc. Zaluzany) 3. A járási pártbizottság, az Állami Bank és a JNB szervei által végzett ellenőrzés folyamán megállapítást nyert az is, hogy nagy mennyiségű tej különböző okok, — főleg tisztátlan kezelés következtében kárbavész. Ideje volt tehát hogy véget vessenek ennek az áldatlan állapotnak. A JNB aktivistái a tejfelvásárlás szerveivel és a tejüzem dolgozóival végigjárták a falvakat. Változásokat eszközöltek a feladatok szétírásában és minden háztáji fejőstehén után 600 liter tej eladását írták elő. Felkerestük a rimaszombati tejr üzem igazgatóját, Juraj Belica elvtársat, aki az említett intézkedések alapján most már megígérhette, hogy a májusi hiányt 1962. június 15-ig, az egészévi lemaradást pedig szeptember 1-ig behozzák. St. Kovác (Rimaszombat) Versenyeznek az idővel Begyűjtötték az őszi bükkönyt és á lucernát • Jelenleg a lóherét kaszálják • A réti füvek kaszálását is megkezdték • Üj módszer segítségével szárítják az összes pillangós takarmányt Az időjárás áprilisi játékot űz a kelet-szlovákiai kerületben. A Szepességen, a bardejovi, eperjesi és a rozsnyói járásban több az eső, mint amennyire szükség lenne; a terebesi járásban pedig szomjazik a föld. Ha nem igyekeznénk a növényápolással, bizonyára meg is repedezne a nagy szárazságtól. A michalovcei és a kassai járás egyes vidékein esik az eső, méghozzá elég kiadósán, sok falut viszont teljesen elkerül. A szövetkezetek dolgozói ennek ellenére hangyaszorgalommal végzik a munkákat. Kaszálnak, kapálnak vagy takarmányt gyűjtenek, attól függően, hogy mikor melyik sürget. Természetesen az időjárás már nem befolyásolja annyira a munkát, mint azelőtt és éppen ebben rejlik az eredmények titka. Ahol bátrabban alkalmazzák az új módszereket, előbbre jutottak; ahol nem, ott lemaradtak. A legszebb eredményeket a terebesi járásban érték el. A korai burgonyát már feltöltögették, elvégezték a kései burgonya első kapálását s a cukorrépa több mint felét kiegyelték. Legtöbb gazdaságban már másodszor sarabolják a kukoricát. A növényápolásban a komplexbrigádok haladnak az élen. A cukorrépát legkorábban a pólyán!, zétényi, imregi, szürnyegi, garaji és a nagykaposi szövetkezetben egyelték ki. Ugyancsak jól haladnak a takarmánygyűjtéssel. Számos szövetkezetét említhetnénk még, amelyek a munkák nehezén már túljutottak. Csupán a takarmánygyűjtés az egyedüli, amely tavasztól őszig ismétlődik és nem tűri határidejének halogatását. A terebesi járás pe*dig éppen ebben a munkában kiváló. Mondhatná valaki, hogy segít nekik az ottani szárazság. Valóban kedvez a szénagyűjtésre, mégis úgy dolgoznak, mintha mindennap esőtől kellene tartaniuk. Legtöbb gazdaság félszárazon kazalozta be a lucernát a gazdasági udvaron s ventillátorok segítségével szárítják tovább. Javában kaszálják a lóherét és a rétek kaszálását is megkezdték. Nem várnak Lécvázra rakják a kazlat. A kazal közepén pedig lécből készített hasábot húznak fölfelé, ahogy a kazal növekedik. Utána aknaszerű üreg keletkezik, ami elősegíti a jó légáramlást. arra, hogy az esetleg bekövetkező eső gyarapítsa a növényt. A here és a réti fű már virágzik. Ilyenkor tartalmaz legtöbb tápanyagot, s várható a legjobb sarjú. A takarmánygyűjtésben elért eredményeket a jő felkészülés, munkaszervezés, a szocialista verseny és az új módszer tette lehetővé. A legsürgősebb munkák idején is jutott egy, két nap a hasznos tapasztalatcserére. A Szomotori Állami Gazdaságban a komplexbrigádoknak tartottak gyakorlati bemutatót a takarmánygyűjtésről és a növényápolásról. Terebesen és Leleszen pedig a takarmányszárítás új technológiájával s annak legújabb módozataival ismerkedtek meg a járás szövetkezeti vezetői, hogy saját gazdaságukban máris hasznosíthassák. Az egyik kazal félig megrakva, a másiknak pedig kijelölt helyén felállított lécváz fogadta az érkezőket. A félig megrakott kazalba állandóan fújta a ventillátor a levegőt és rendszeresen ellenőrizték a széna száradását. Erről már korábban is tudomást szereztünk, mert a szénaillat messziről árulkodott. / — Ez már ventillátor nélkül sem romlana el - jegyezte meg Kacsó Ferenc, a szürnyegi szövetkezet agronómusa. — így olyan szénaliszt lesz belőle, amelyet szívesebben esznek a malacok, mint az árpadarát. Mi a múlt évben szárító és ventillátor hiányában az útépítészettől kölcsönzött hófogókon szárítottuk a lucernát. Kétszer is megázott, mégis úgy nőttek tőle a malacok, mint a kender. — Nem penészedéit meg ? Mert a félszáradású here, ha semmi baja sincs, ha megázik meg szokott penészedni — vetette fel a kérdést Vargaestók Imre, a garanyi szövetkezet zootechnikusa. — Láttad azt a nagy kazlunkat?... Három mázsa sóval besóztuk. Ez volt a titka az egésznek. Szerintem az új módszer segítségével szárított szénát is érdemes lenne sóval beszórni, különösen ha begyűjtés közben megázott. Mások pedig azt mondták, hogy ventillátor hiányában a gabona- és szecskafúvókat is felhasználják erre a célra. Egyszóval igaz az a közmondás: Több szem többet lát!“ Több ember cserélte ki hasznos tapasztalatait s ez a további takarmánykészítésben mutatja meg majd a hatását. Cl. J. Vincze bácsi Vincze Lajos már 56 éves, de reggelenként úgy négy óra tájban fürgébben ugrik ki az ágyból, mint akármelyik katona. Már harmadik éve hizlalja a kolozsnémai szövetkezet sertéseit. Csak most, a közösben mutathatta meg igazán, mire képes. A felszabadulás előtt ő la, éppúgy mint az apja, mezőgazdasági munkásként tengődött. Majd építőmunkásnak ment, de a föld, a házacska, az asszony és a két gyerek visszahúzta szülőfalujába. A szövetkezetbe 8 évvel ezelőtt lépett be. A falu népe becsületes, szorgalmas emberként ismerte, s így nem csoda, hogy már tagságának első évében elnökhelyettesnek választották meg. Ezt a tisztséget viseli ma is munkája mellett. Kezdetben az építőcsoportban dolgozott, de érezte, hogy más munkaszakaszon többet tudna tenni a, közös ügyért. Ekkor bízták rá a sertések hizlalását. Az első évben — 1960-ban — Vincze bácsi nem volt megelégedve az elért eredményekkel. Tavaly azonban a szövetkezet már 101 %-ra teljesítette a sertéshús eladási tervét. A kolozsnémai szövetkezet ez évben 512 mázsa sertéshúst ad a közellátás céljára. Ez annyit jelent, hogy minden hektár szántóterületre 13J. kg sertéshúst *kell előállítaniuk. Vincze bácsi nem ijedt meg ettől a feladattól. Jelenleg 270 hízót gondoz. A szövetkezet — tekintettel az adott takarmányhelyzetre — napi 35 dkg-os állatonkénti súlygyarapodást tervezett. Vincze bácsi azonban pártunk XII. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy a szemestakarrhány-mennyiség növelése nélkül a tervezettnél nagyobb súlygyarapodást ér el, és ez évben 54,75 mázsa sertéshúst termel terven felül. Már az első negyedév eredményei megmutatták, hogy Vincze bácsi becsülettel teljesíti munkafelajánlását. Napi 45 dkg-os állatonként! súlygyarapodást ért el átlagban, és már az első negyedévben 52 q sertéshúst adott terven felül a dolgozók asztalára, így a kolozsnémai szövetkezet a sertéshúseladásban a komáromi járás - második legjobb szövetkezetévé vált. Ezt a szép eredményt Vincze bácsi főként lelkiismeretes munkával érte el. Hiszen a sertéseket régi típusú sertésólban hizlalja, amelyet kissé átalakítottak a szárazetetés kívánalmai szerint. A sertésől és a betonozott kifutók azonban mindig tiszták. Nagy gondot fordít a takarmányfélék pontos adagolására és a rendszeres etetésre. Naponként háromszor etet és tiszta vízzel itat, mindig ugyanabban az időpontban. A napi állatonkénti takarmányadag aránylag alacsony; 140 dkg takarmánykeverék. Délben 20 dkg, vagy ennél is kevesebb lucernalisztet ad a hízóknak. — A hizlalásnál nemcsak a takarmány mennyisége a fontos, hanem a helyes gondozás, a takarmányozási technika és a higiénia — árulta el beszélgetésünk alkalmával Vincze bácsi. — Tudok olyan esetekről is, amikor napi 3 kg abrak adagolásával alig értek el 30—35 dkg-os súlygyarapodást. Hiába, a termelésben mégis az ember a döntő. A lelkiismeretes, dolgos ember — olyan, mint Vincze bácsi. J. Sluka Bálái Rudolf, Kell József és Kalict József szerelik i boglyázógépet. Kalita Gizella a hízósertéseket eteti. 1962 június 6.
