Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-06 / 45. szám

AMIKOR az öreg Suja Lajosnak úgy tűnt, hogy a szomszédos porta tetején gunnyasztó hangszóróból a saját nevét hallja, csodálkozva en­gedte le lába mellé a fejszét. A köz­ségházára hivatják. Vajon mit akar­hatnak tőle? Mivel rendtisztelő em­­j bér volt, sarokba állította a fejszét, ' helyrerángatta a nadrágját és elin­dult a községháza, jobban mondva a nemzeti bizottság irodája felé. A kékesen gomolygó dohányfüstben tucatnyi embert pillantott meg. Ren­• des gyűlésnek is nézhette volna az t összejövetelt, hiszen ott volt a szö­­v vetkezet néhány vezető embere, pár tnemzeti bizottsági tag, a pártelnök. , De a hosszú asztal mellől három is­­'meretlen arc nézett vele szembe. Talán a járásról jöttek — gondolta. : A titkár szó nélkül rámutatott az ' egyik szabad székre. Nem kérdezős­ködött sokat, lehuppant rá és rátö­mött. Nagyon érdekes beszélgetést zavart meg. Ezt az első percben látta. Az idegenek egyike magyarázott az asz­talon kiterített térképekből. Mert 'Suja Lajos az első pillanatban látta, ’ hogy térkép. Nem először lát ilyes­mit. Évtizedek óta egyetlen földmé­rés sem valósulhatott meg nélküle a faluban. S a mérnökökkel hányszor • járta már végig a falu határát, de a folyómenti területeket is. Ahány­szor jöttek a mérnökök, hogy szabá­lyozzák a folyót, mindig ő járt velük. Mint figuráns. S ahogy az idegen magyarázatát figyelte, fejében derengeni kezdett valami. Nem szólt. Várt. Majd szól­nak ... Szótlanul pöfékelt és figyelte az idegen magarázatát. — Lajos bácsi, ezek az elvtársak mérnökok és szükségük van a maga segítségére —, fordult feléje a titkár, amikor az idegen befejezte a magya­rázatot. t — Az én segítségemre? Hogy tud­nék én nekik segíteni? — tetette a csodálkozót. — Hát úgy, hogy felmérjük a folyó mellékét s ehhez a munkához kell a segítség. Amint halljuk, Lajos bácsi ezt már csinálta valamikor —, mond­ta a fiatal mérnök. Az öreg úgy tett, mintha nagyon gondolkozna. Majd megszólalt: — És miért kell a folyó melletti részeket felmérni? — Megszabályozzák a folyót, Lajos bácsi —, szólalt meg látható öröm­mel a szövetkezet elnöke. — Fújtak az Ördögsaroknak!... Az öreg végigpillantott a társasá­gon. Elmosolyodott. — Na mi az, már megint választá­sokra készülünk? A jelenlevők kényszeredetten ne­vettek. Megértették mit mond az öreg. — Milyen választásokról beszél a bácsi? — nézett a legfiatalab mérnök várakozásteljesen az öregre. — Milyen választásról beszélnék ... hát képviselőválasztásról. — Dehát nem készülünk mi sem­miféle választásra. Mérni akarunk -, mondták a mérnökök. — Aztán meg szabályozni. »★★★★★★A*********** A Prágai Tavasz minden évben zenei életünk kimagasló eseménye. Az im­már május közepétől tartó zenei ünnepségeknek újabb kedves vendége érkezett, a fiatal japán művésznő Yuriko Kuronoma személyében. HIRDETÉS Földművesszövetkezetek és állami gazdaságok figyelmébe! Cirokszalmát seprőkészítésre átveszünk! Ajánlatukat kérjük a következő címre: Miestne hospodárstvo Dolny Peter okres Komárno — Á, kérem alássan, ismerem már én ezt a cécőt — mondta az öreg Suja Lajos, pipából bodor felhőket eregetve. — Én már ezt egypárszór végigcsináltam. A régi világban. Mert tetszik tudni, akkor úgy volt, hogy ha közeledett a képviselőválasztás ideje, úgy jöttek a mérnökök, akár a méhraj. Hogy aszongya, ha erre meg erre a jelöltre szavazunk, tel­jesül régi kívánságunk: megszabá­lyozzák a patakot. Mi el is hittük eleinte, az egész fo’ 'ómentét a mér­nökkel bejártam, mértünk, mérics­kéltünk, levertünk egy szekérderék­­nyi karót, etettük, itattuk a mérnö­köket. Aztán elmentek. Mi meg rá­szavaztunk a jelölt úrra, oszt minden maradt a régiben. Hej, kérem, engem nem lehet olyan könnyen meggyőz­ni... A mérnökök figyelmesen hallgat­ták az öreget. Aztán ők is nevettek, a többiekkel együtt. — Nem olyan világ van ma már, Lajos bácsi —, mondta még mindig nevetve a fiatal mérnök. — Majd meglátja, olyan egyenes folyót esz­­kabálunk ebből a kanyargós szúnyog­fészekből, hogy csodájára jár az egész környék. — Hiszen ha már látnám, mérnök elvtárs... De azért neharagudjanak, addig még sok víz nem folyik el, hanem megáll az Ördögréten... Szóval, mikor kezdjük a munkát? Sem Suja Lajos, sem a falubeliek — idősebbje nem hitte, hogy a mérések ezúttal nem üres ígérgetést jelente­nek. Igaz, a szövetkezet tízéves fenn­állása alatt tapasztalhatták, hogy ma már az adott sző, az állam adott szava mögött tettek feszülnek, dehát a múltban, az urak világában túlsók volt az üres ígéret. Különösen az ördögsarok ügyében hangzott el sok torok fogják szelni az újjászülető ígéret. földet. Emitt meg — lendült a karja Suja Lajos azonban azt tartotta, a part más pontja felé — víztároló hogy ha lesz valami a szabályozások- lesz. Onnan kapja majd a vizet a ból, ha nem, neki kötelessége a leg- szövetkezet kertészete. Olyan zöldség jobb tudása szerint segíteni a mér- terem majd az Ördögsarok mocsa­nökök munkáját. Hiszen fizetnek érte. S ö olyan ember volt, aki ér­demtelenül soha egy fillért nem vett el. Szeretett megdolgozni a pénzért. S különben is hátha ... Rótta hát a folyóparti nádasokat. Sokszor azt is elfelejtette, hogy az évek ólomkoloncként tapadnak lábára. Biztos kézzel verte le a karókat. Munkatársul a fiatal szőke mérnö­köt kapta. Nála is lakott a fiú. Sokat beszélgettek együtt. Cigarettaszüne­teket tartottak, s miközben az ég felé kígyózott a kékes füst, szaporán cserélgették a szavakat. Az öreg a múltról beszélt. Csaló­dásaikról. .. A falu legnagyobb kese­rűségéről, az immár használatlan, terméketlen ördög-földjéről. A szőke mérnök a jövőről beszélt. Suja Lajos elámulva hallgatta. .. — Minden folyót megnyergelünk, Lajos bácsi. Nemcsak a magukét... Minden folyót és patakot. Elhiszi, hogy ott, ahol a legsűrűbb a nádas, ott, ott — mutatgtt a part egy pontja felé a mérnök — jövőre trak­rainak helyén, hogy olyat még nem is látott a falu ... A mérnök beszélt, beszélt, szavait a szilárd hit fűtötte át. Oj betonhíd a folyó felett! Haj, hányszor beszél­gettek ők, a falu földművesei ezek­ről a dolgokról... Még hogy zöldség az Ördögsarkon! Nem, ezt már nem tudja elhinni az öreg Suja. Hiszen elég egy pillantást vetni arra az el­átkozott területre, friss szélben bó­logató nádasaira, fodrosszélű víz­tükreire s hitének tornya rombadől, mielőtt teljesen felépülne. S eljött a nap, amikor leverték az utolsó karót is. Most már a gépek­nek kell jönnie. így mondotta a szőke mérnök. Azok egy-kettőre rendet teremtenek a vadvizek között. A mér­nökök összecsomagolták műszereiket, feljegyzéseiket s elrobogtak. . .*/ — Nemsokára találkozunk, Lajos bácsi —, nyújtotta búcsúra a kezét a fiatal mérnök, mikor kinyitotta az értük érkezett autó ajtaját. S hoz­zuk a gépeket is ... * * * Teltek a hetek. Se gépek, se mér­nökök. A járás ugyan ígérgette, hogy ekkor meg ekkor érkeznek, de sem­mi sem történt. Valami mégis. Suja Lajosban, meg a többiekben felütötte fejét a fekete kétség, amely mint taplóban a tűz, napról-napra terjedt. — Nem különbek ezek sem, mint a régiek voltak ... Csak ígérgetnek, mert az nem kerül pénzbe —, rá­gódott az öreg. — Majd jönnek, Lajos bácsi, hiszen előbb be kell fejezniük a munkát ott, ahol belefogtak —, hűtötte • kedélyeket a tanító. A régi sebeket azonban nehezen lehet gyógyítani. S az öreg valahány­szor az Ördögsarok-dülő közelében járt, úgy látta, mintha a-nádas csú­­fondárosan zizegett volna feléje s a víz fodrai fürgébbeknek tűntek, mint máskor... — Jönnek a bágerek! Jönnek a bá­­gerek!... A kiáltás úgy harsant végig a fa­lun, mint valami szózat. Mikor az első őriásszájú, félméteres fogú, hosszúnyakú gépszörnyeteg feltűnt, jóformán mindenki az utcán volt. S jött utána a második is, talán az elsőnél is hatalmasabb. Láncaik csö­rögtek az utca hepe-hupáin. Rövid pihenő után egyenesen a folyó felé tartottak. Egy kis tájékozódás a tér­képek szerint és a két szörny vad indulattal mart bele a folyőmellék homokos-agyagos talajába. Suja Lajos a part egyik emelkedé­sén állt. A gépeket figyelte, fárad­hatatlanságukat, elképesztő erejüket. Hirtelen furcsán távolinak tűntek a szívdobogtató éjszakai riadalmak, amelyeket annyi éven keresztül az alattomosan érkező ár okozott. Tehe­tetlen keserűségük, a torkot fojto­gató indulat, ami annyi évtizedeken át ölte őket kicsinységük miatt. Hi­szen maroknyian semmit sem tehet­tek az ár ellen. — Nos, hogy tetszenek a gépek, Lajos bácsi? — szólította meg va­laki. Megrezzent. A szőke mérnök állott előtte. Hirtelen jött restelkedés mart Suja Lajos szívébe: félre ismerte ezt az embert. Jobban mondva nem is a mérnököt ismerte félre, személy szerint. Valami másban nem bízott. Agócs Vilmos €E3 A Spartak Komárno életéből Komárom a sportok városa. Jogo­san nevezhetjük annak, mert a kü­lönféle sportágakban elért sok-sok siker igazolja ezt. Önkénytelenül is felvetődik a kérdés; hogyan lehetsé­ges az, hogy ebben a városban az ifjúság egyre nagyobb megértést tanúsít a testnevelés iránt. Ha jól meggondoljuk, nincs ebben semmi különös. Az ifjúság itt is éppen olyan mint az ország bármely más városában, vagy községében, csak talán az önkéntes testnevelők munkája eredményesebb. A Spartak Komárno testnevelési egyesület, sikerekben gazdag múlt­tal rendelkezik. Az elmúlt évtizedek alatt különösen a labdarúgás ját­szott nagy szerepet a város sport­életében. A labdarúgócsapat felküz­dötte magát a divízióba, s ez két­szeresen növelte eddigi jő hírnevét. Megnövekedett a szurkolók népes tábora és ez az egyesület anyagi erősödését is jelentette. A labdarúgás mellett azonban méltó helyet harcol­tak ki a víziszakosztály fiatal ver­senyzői is. Cséplő László sporttárs — a szakosztály elnöke, aki egyben a fiatalok oktatását és nevelését is irányítja — ezen a szakaszon múl­hatatlan érdemeket szerzett. Az ifjú­ság látja a szakvezetők önzetlen, fá­radságot nem ismerő munkáját és jó szereplésével, igyekezetével hálálja azt meg. Munkában a súlyemelők Deiszler elvtárs, a súlyemelő-szak­osztályt vezeti. Sportszerű magatar­tásával, példamutató viselkedésével,­­valamint e sportág népszerűsítésével nagy szolgálatot tett a testnevelés ügyének. Az ifjúság nevelését szív­ügyének tekinti és minden alkalmat megragad, hogy ezt a sportot ifjú­ságunkkal megkedveltesse. A mun­kája nyomán született siker, tehát nem a véletlen műve. Hosszú eszten­dős fáradságos munka előzte meg. Cél a további jó eredmények elérése, s ezzel is öregbíteni a Spartak Ko­márno sportegyesületének hírnevét. Az ökölvívók sikere Az ökölvívó szakosztály fiatal ver­senyzői a közelmúltban tették fel a koronát kitartó munkájukra. Ko­vács és Bukovszky a csehszlovák ökölvívó bajnokságon szép sikert ért el, ami a komoly felkészülést és a vezető jó munkáját dicséri. Szénási, Jády és Hamran oktaktók fáradozása nem volt hiábavaló. A kisebb-nagyobb nehézségek ellenére is sokat ígérő az ökölvívók újabb sikere, a II. ligás Dukla' Viskov ellen. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy a komáromi ökölvívás jó úton halad, s ha továbbra is ilyen szorgalmasan végzik munkájukat, bizonyos, hogy ,az újabb sikerek sem maradnak el. Csaknem egy évi hallgatás után a közelmúltban a birkózók is hallattak magukról. Az első nyilvános szerep­lésük sikerült. S talán ez indította feohus és Strecko sporttársakat arra, hogy ismét megalakítsák a birkózók szakosztályát. Az eddigi eredmények azt mutatják — érdemes volt! A jó együttműködés fél siker De ha már ily részletesen foglal­koztunk a város sportjával, sport­életével, nem szabad megfeledkez­nünk a hiányosságokról sem. Itt a hiányosság főként a Spartak Komár­no testnevelési egyesület vezetősé­gének nem kielégítő munkájából ered. Különösen az elmúlt évben tör­téntek nagy mulasztások az ifjúság nevelésében. A labdarúgócsapat pél­­nául kiesett a divízióból, s a kerü­leti I. osztályban sem nyújtotta a legjobb teljesítményt. Ezzel szem­ben az ugyanitt szereplő CH Ko­márno labdarúgói teljesítményükkel felülmúlták riválisukat. Dacára an­nak, hogy mindkét egyesületnek egy­azon küldetése volt, mégis klub­villongás lett a dologból. A két tábor Megértéssel, jóakarattal A zselízi sportélet régi hagyományokra tá­maszkodik. Kezdetben, — mint mindenütt t itt is a futball hódított, de később a többi sportág, úgy mint a kézilabda, röplabda és a kajak is fölzárkózott a futball mellé. A kézi­labdázók országos vi­szonylatban is figye­lemre méltó eredmé­nyeket értek el, leány­csapatuk három éven keresztül az országos bajnoki címért állt ver­senyben. Egyszer har­madik, kétszer pedig a negyedik helyen végez­tek. A zselízi sportolók szép eredményeket ér­tek el, annak ellenére is, hogy állandó anyagi gondokkal küzdöttek és nem rendelkeztek meg­felelő sportpályákkal sem. Edzésrendszerük sem volt tökéletes. Tor­naterem hiányában té­len, valamint rossz idők esetén, kényszerpihenőt kellett tartaniuk. Az elmúlt két évben ez a helyzet gyökere­sen megváltozott. Álla­mi támogatással és kö­zös brigádmunkával gyönyörű új stadiont létesítettek, korszerű öltözőkkel, klubhelyisé­gekkel, külön edzőpá­lyákkal. A stadion be­fogadóképessége meg­haladja az 5000 főt. Az utóbbi időben a torna­terem kérdése is meg­oldódott, s igy télen már lesz hol edzeni, sőt mérkőzéseket ját­szani is. Hogy ilyen kedvezően alakult a helyzet, ennek rövid története van. Zselízen két művelődési otthon épült. Egyiket a nem­zeti bizottság, másikat a gépállomás és az ál­lami gazdaság szak­­szervezete építették. A városi nemzeti bizott­ság jóváhagyta a spor­tolók kérését, 'hogy az egyik művelődési ott­hont engedjék át a sportolóknak. Kisebb­­nagyobb tanácskozások után ez meg is történt, s mivel ez a művelő­dési otthon átalakítá­sokkal az egyes sport­játékokra megfelel, megoldódót a gordiuszi csomó. Ebből a zselízi pél­dából is látni, hogy megértéssel, jóakarattal sok problémát meg le­het oldani és sok ne­hézséget le lehet küz­deni. Zselízen most már a sportolóknak, a fia­talságnak minden lehe­tőség adva van a za­vartalan felkészülésre és továbbfejlődésre. S most már a sportoló­kon, a fiatalokon a sor, hogy bizonyítsák: meg­érdemelték a nemzeti bizottság segítségét. Tóth Károly (Léva) szurkolói, de maguk a sportvezetők is, szembe kerültek egymással, és így a nemesebb célra való törekvés, a munka szétforgácsolódott. A Spartak Komárno új vezetősége, okulva a múlt hibáiból, feladatául a párt Központi Bizottsága által ho­zott határozatok végrehajtását tűzte ki. Az alig néhány hónapos munka eredményei máris mutatkoznak, s ha a Spartak vezetősége nem téveszti szem elől a kitűzött célt, egészen bizonyos, hogy munkája eredményes lesz. Andriskin József (Komárom) Chilei híradó **♦*★**»*★* ************ Szombaton és vasárnap folytatód­tak a VII. labdarúgó-világbajnokság küzdelmei. Az eddigi eredmények alapján a vendéglátó chilei csapat már biztosította részvételét a legjobb nyolc csapat között. A nyolcas dön­tőbe való bejutásra legnagyobb esé­lye van még Brazíliának, Csehszlo­vákiának, a Szovjetuniónak, Jugoszlá­viának, Magyarországnak, Angliának és Nyugat-Németországnak. Az egyes csoportokban a követke­zőképpen áll a helyzet: 1. Brazília 2 110 2:0 3 2. Csehszlovákia 2 110 1:0 3 3. Spanyolország 2 10 1 1:1 2 4. Mexiko 2 0 0 2 0:3 0 1. Szovjetunió 2 110 6:4 3 2. Jugoszlávia 2 10 1 3:3 2 3. Uruguay 2 10 1 3:4 2 4. Kolumbia 2 0 11 5:6 1 1. Magyarország 2 2 0 0 8:2 4 2. Anglia 2 10 1 4:3 2 3. Argentína 2 10 1 2:3 2 4. Bulgária 2 0 0 2 1:7 0 1. Chile 2 2 0 0 5:1 4 2. NSZK 2 110 2:1 3 3. Olaszország 2 0 11 0:2 1 4. Svájc 2 0 0 2 2:5 0 Kiadj« a Mező- Ezdö- és VIzgazdasági Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban - Megjelenlh hetem« kétszer - Főszerkesztő: Pattié Károly - Szerkesztésig és kiadóhivatal: Bratislava Suvorovová 16. - Telefon: fészerkeszté 516 58. szerkesztéség 501 00. - Telefonközpont: 543 91, 511 10, 550 93. - Belsé vonalak: Iés2erkeszté helyettese: 635. Polit. titkárság 584, mezőgazdasági osztály 632. aglt-prop osztály 639 szakmelléktet 519 - Nyomja a Polygraflcké zävody, n. p.. Bratislava, ul. Februárového vltazstva 6/d. - Terjeszti a Post! HIrlapszolgálat előfizetést felvesz minden postahivatal és kézbesítő. Külföldi megrendeléseket e Poctat HIrlapszolgálat - sajttiklviteli osztály - Praha I., Jlndfláská ul. 14. intézi. — Előfizetési díj évente 36.40 Kés. K-19*21144

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents