Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-06 / 45. szám
VI. ÉVFOLYAM • 11. SZÄM 1962 június 6. ASZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE r ^ TARTALOM Nádasky V.: Javítsuk meg rétjeink és legelőink állapotát . . 78 Hauptmann Jaroslav: A nyitott istállóban tartott tehenek tejelékenysége ...........................80 V____________________________J Egy maroknyi őszikeverék se vesszen kárba Túl vagyunk már a cukorrépa, a burgonya és a többi kapásnövény ápolásának első munkálatain. Jelenleg a takarmányok, az őszi keverékek betakarításának befejezése előtt állunk. Azok a szövetkezetek és állami gazdaságok, amelyek a takarmányalap biztosítása céljából ősszel elegendő őszikeveréket vetettek, még akkor is megtalálják számításukat, ha a termés a szokottnál gyengébb lenne, mert a munka és a kiadás a tejtermelés emelésével sokszorosan megtérül. A közeli napokban az a fontos, hogy az őszikeverékeket minél jobban hasznosítsák az egyes mezőgazdasági űzetnek. A keverékek betakarítása akkor a leggazdaságosabb, amikor a legtöbb emészthető fehérjét tartalmazzák. A gabonás őszikeverékeket ezért a kalászhányás előtt legjobb vágni, később ugyanis a tápanyagok már nem rakódnak le a szárban, meg a levelekben, hanem csakis a szem fejlődésére halmozódnak fel. Ilyenkor a növény rohamosan öregszik, erősen rostosodik, fogynak belőle a fehérjék és lényegesen romlik emészthetősége. Elsőként a rozs és a repce keverékét vágjuk, majd a rozsosbükkönyt, végül pedig a búzás-bükkönyös keveréket. Természetesen ilyenkor törődnünk kell azzal is, hogy a bükkönyből és a repcéből maradjon magnak való. Az őszikeverék vetésterületének 15 — 20 %-át kell meghagyni a magtermesztés céljaira, hogy a következő ősz folyamán szükség szerint még nagyobb területen termeszthessük ezeket. Helytelen takarmányozással — főleg ha túl sokat adagolunk — nagymennyiségű takarmány vész kárba. Ne pazaroljuk így a fehérjedús zöldtakarmányt, inkább keverve szecskázzuk fel. Sok helyen az utak mentén és a gazdasági udvarban is találunk szétszórt takarmányt. Ne felejtsük el, hogy ez télen hiányzik majd. Őszikeverékeink 30 %-ából készítsünk silótakarmányt. A tartósításhoz hígított melasz, vagy Silosil nevű silózó szert alkalmazzunk, amely ugyancsak nagyon jónak bizonyult. Helyes eljárással és idejeben döngöljük a betakarított zöldanyagot, hogy jóminőségű silótakarmányunk legyen. A szilázs készítésekor főleg arra törekedjünk, hogy minden silógödör két nap alatt megteljen. Tetejére 10 cm-es rétegben pelyvát, vagy szalmát teregessünk, ennek befödésére pedig 40 — 50 cm vastagságban agyagot rétegezzünk. Kaszálás után azonnal hasznosítsuk a talajt, mert az őszikeverékek itt tulajdonképpen csak eiöveteményként szerepeitek és csak utánuk termesztjük a fönövényt. Ne késlekedjünk tehát a szántással, meg a vetéssel. Bár a növények fejlődése idén néhány héttel elmaradt, a mostani, aránylag csapadékos időszakban másodnövényként termeszthető a silókukorica, tarlóburgonya, száznapos kukorica, csemegekukorica, napraforgó, cukorcirok-csalamádé, szudáni cirokfű, cukorcirok, árpás borsó, köles, muhar, hajdina, fehér mustár, valamint egyéb növények zöldtrágyázás céljából. Az olyan gazdaságokban, ahol a silókukorica előreláthatólag nem érné el a tejesviaszos érést, inkább hüvelyes keverékeket vessünk. Egy napig se hagyjuk kihasználatlanul a termőtalajt. Használjunk ki minden alkalmat és lehetőséget a bő takarmányalap biztosítására és a talajerő fokozására, mert jelentőségük mezőgazdaságunkban alapvető. Santa Michal mezőgazdasági mérnök, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója A Kismuzslai AU lami Gazdaságban az őszikeverékként termesztett rozsosbükköny betakarítását végzik egy Zetor 3011-es traktorral huzatott SfiZ - 42 jelzésű univerzális silókombájn segítségével. Képünkön Csutora Sándor traktorost, Juhász Lajos gépkezelőt és a segédkező Kovács Tibort látjuk munka közben. (Kúti Szilárd felv.)
