Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-03 / 44. szám

Mellékosvényen Győzőit az ember A vámosladányi szövetkezet 1517 hektár földterületen gazdálkodik, de ebből csak 917 hektárt tett ki a szántó. A többi posványos, vizenyős terület volt. Azonban a szövetkezet­ben már a múlt év folyamán 480 hektár területet lecsapoltak és egy részén cukorrépát termesztettek. Az eredmény: 340 mázsát értek el hek­táronként. Idén a többi mocsaras területről vezették el a vizet. Itt is szép ter­més mutatkozik. A szárazabb terüle­teket pedig mesterségesen öntözik. Ebből is látható, hogy a szövetkezet­ben az eddiginél nagyobb gonddal láttak a talajerő fokozásához, amely­nek egy részét képezi a vizenyős területek lecsapolása, s a száraz dombos részek öntözése. Azt is mondhatnánk, hogy a mostoha ter­mészetadta körülmények felett győ­zőt az ember. ifj. Gál Gyula (Vámosladány) A művelődési otthon, amely már három éve épül A rappi szövetkezet került az élre A Losonci Járási Nemzeti Bizott­ság a napokban értékelte az EFSZ- ek versenyét. A versenyfeltéte­lek meghatározásakor a főhang­súlyt az állattenyésztési termékek piaci termelésének fokozására fektették. A kukorica-körzetben a rappi szövetkezet a versenyben kitűzött hektáronkénti 30 kg hús helyett 43,9 kg húst adott el az államnak. Tojásból a kitűzött 67 db helyett 133,5 db-ot adott el hektáron­ként. Második helyen a buzitkai szövetkezet végzett, harmadik helyre pedig a busái < szövetkezet került. A szövetkezetek gazdálkodásá­nak eredményeit összehasonlítva a szocialista munkaversenyt érté­kelő bizottság a rappi szövetkeze­tét hirdette ki győztesként és el­nyerte a járás legjobb szövetke­zetének címét. Megkapta a járási versenyzászlót és 6000 korona pénzjutalmat. AGÖCS VILMOS (Hajnácska) 1862. június 3. falu, s főleg a szövetkezet Karara. Vállrándítással pedig nem lehet egész falut érintő kérdéseket elintézni. De ebben a faluban törvényszerűen be kellett következni az ifjúságot érintő fenti problémának, hisz még ma is az egyke járja, bár a szövet­kezet megalakulása óta mintha némi­leg változott volna a helyzet. Annak azonban csak tizenöt év múlva lesz látható eredménye. Kit lehet ezért felelősségre vonni? Bűnös-e ezért egyáltalán valaki? Én egyedül a műit társadalmat, annak embertelen erkölcsét, a hará­­csolást, a gazdagodás, a pénz és föld­éhség testet-lelket szennyező és bé­nító bűnösségét látom. Ezelőtt három évvel megkezdték a művelődési otthon építését. S med­dig jutottak el? Elkészült az alap fele, a másik részén lassan elkorhad a saluzásra felhasznált deszka. Az ' alap körül ott a salakbetonkockák, 1 csak össze kellene illeszteni, egy- ’ másra rakni, hisz a párt kongresszusa ’ tisztéletére mindenki saját kezével * írta alá, hitelesítette a vállalást: „le­dolgozunk 2419 órát a művelődési ‘ otthon építésénél“. Az adott szónak csak akkor van ! ereje és hitele, ha betartják. Eddig a nagyzellőiek nem nagyon igyekeztek ' betartani... A termelésben is valahogy ilyen 1 a helyzet. Főleg szervezési hibák kö- * vetkeztében nem végzik el az agro­technikai határidőkön belül a szűk- 1 séges munkálatokat. A búzát például . tavaly decemberben vetették s ott­­jártamkor osztották el a tagok között '• az őket megillető háztáji földeket - ■ bevetetlenül! S míg a cukorrépa sa- ! rabolását és egyelését el se kezdték 1 (ez május 21-én volt) a traktorok 1 kihasználatlanul álltak. Egyébként 1 érdemes megjegyezni, hogy a trak- • torosok a szövetkezetben egész más 1 elbánás alá esnek, mint a többi tagok. Hogy ne említsek mást, a fizetésük állandósítva van, s hogy ezer koro­nán felüli. Foglalkozott-e a vezetőség azzal, hogy milyen hatással van a tagok munkaerkölcsére az ilyen egészség­telen kivételezés?! Ha nem, hát na­gyon ajánlom, hogy minél hamarabb találja meg a legmegfelelőbb formát és módot ennek eltávolítására. Vagy alkalmazottak legyenek a traktoro­sok, vagy szövetkezeti tagok! Az elscf esetben a teljesítmény és a minőség utáni 'jutalmazást kell alkalmazni, minden természetbeni juttatás nélkül, ha pedig a traktoro­sok a szövetkezet tagjai, akkor a jutalmazás formája ugyanolyan kell ; hogy legyen, mint a többi dolgozóké. Egy közösségen belül nem lehetnek kivételek. Egy jegyzőkönyvből kiragadott rész: „Szocialista munkaverseny nincs megszervezve. A falu lakói a párt XII. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy a művelődési otthon építésénél ledolgoznak 2419 órát; a vállalás eredménye azonban még nem látható. A 15-ik dekád húseladási tervének teljesítésére nincs semmi kilátás..." A jegyzőkönyv Nagyzellőn Íródott ez év május 20-án a helyi pártszervezet, a HNB éSj a szövetkezet veze­tősége közös ülésén. időben a szövetkezet sokkal eredmé­nyesebben gazdálkodott, mint ma­napság. Erről tanúskodik a szövetke­zet irodája falát diszítő két minisz­teri oklevél. Most, hogy így végiggondolom, egyszerre érthetővé válik minden: akkor még a mai hatvanévesek tíz évvel fiatalabbak voltak, másként álltak a kapanyél mellé ... A szövetkezet megöregedett anél­kül, hogy megérte volna saját ifjú­ságát. Hogy történhetett ez? Nyolcvan olyan fiatal él a faluban, aki 1937 és 1947 között született, vagyis 15 — 25 éves. Ezeknek egy része — két kor­osztály a fiúkból — jelenleg katona, egy része diák, tanúi, s az a része amely a szövetkezetben dolgozhatna, reggel felül az autóbuszra, s este tér haza. A helyi funkcionáriusok is tudják ezt, hisz ők engedik el a fia­talokat, helyesebben ők engedték el A mi korunk, ez a mindent változ­tató, mindent" megújító, nagyszerű kor, gondot, örömet, sikert halmoz az emberek elé; lehetőséget nyújt fiatalnak, idősnek falun, tanyán, vá­roson. Felénk nyúl, magához hív: gyertek, lássatok, tanuljatok, éljetek, értetek vagyok, s általatok. S az em­berek megértik. Az életlehetőségek új erkölcsi normákat teremtenek, az emberek értelme, érdeklődési köre szélesebbre tágul, magukba fogadják az építés, a termelés új formáit; a mezőgazdaságban szinte naponként változó technológiai folyamatok ta­nulásra ösztönzik a parasztságot az országban. Annál döbbenetesebb a helyzet Nagyzellőn. Az idézett jegyzőkönyvi rész lényegében képet ad az egész szövetkezet helyzetéről. Itt nem eredményeket és hibákat kell felso­rolni, mert nem is lehet; eredményt azért mert nincs, hibákat azért, mert A 72 éves Janó György A szövetkezet 700 hektáron gaz­dálkodik, amelyből 400 a szántó. A fennmaradó területen azelőtt szőlőt termesztettek és gyümölcsösök vol­tak. Az emberek azt mondják azelőtt évente megtermett 2000 hektóliter bor is a falu dombjain; ebből éltek, ezzel kereskedtek. Nagy hiba, hogy a szövetkezet vezetősége annyira ki­használatlanul hagyja ezt a nagyszerű lehetőséget. A szőlő ami volt, már nagyrészben kipusztult, de új tele­pítéssel helyre lehet hozni a mulasz­tást, csak hát az munkát és befek­tetést igényel. A szövetkezetben egyedül az állat­­tenyésztésben tapasztalható bizonyos javulás az utóbbi hónapokban. Ez érthető is. Ez az egyedüli termelési ág, ahol szakember dolgozik. Sztra­­nyovszky László a Komáromi Mező­­gazdasági Technikumban tanult, s ez­­év februárjától van Nagyzellőn. Az ő érdeme, hogy az • állattenyésztésben ma már állandó gondozók vannak, s hogy a baromfi és juhtenyészetben némi eredmény mutatható ki. Egyébként szerinte, és többek sze­rint a vezetőség tagjai közül a ba­romfifarmon dolgozik a szövetkezet legodaadóbb leghűségesebb tagja: Rozimant Etel. Már túl van a hetve­nen, de szorgalma nem lankad, éjjel­nappal ott va» a farmon, ott is alszik, hogy mindig szem előtt tarthassa a gondjaira bízott kiscsirkéket. Talán bővebben foglalkoztam a hibákkal, de mindezt azért tettem, hogy a szövetkezet, a HNB és a helyi pártszervezet vezetősége végre pró­bálja összefogni a szövetkezet tag­ságát, s főleg a falu fiatalságát. Nagyzellőn adva vannak a lehetősé­gek, csak okosan, célszerűen ki kell használni azokat. GÄL SÁNDOR Felhívás A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓKHOZ A komáromi Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola felhívja a mező­­gazdasági dolgozókat, hogy jelentkez­zenek a hároméves,/ szakérettségivel végződő távtanulás 1962/63-ban kéz­fődé első évfolyamára. A hallgatók ebben az iskolában elsajátítják a nagyüzemi termelés alapfeltételeit, megismerik a kor­szerű technika vívmányait, s ezáltal munkahelyükön hatékonyabb tevé­kenységet fejthetnek ki. A dolgozók tanulmányaikat munkájuk megszakí­tása nélkül végezhetik. Havonként kétnapos konzultáción, félévenként pedig egyhetes kémiai és biológiai gyakorlaton vesznek részt. A tantárgyak évfolyamonként az Iskolaügyi Minisztérium által kiadott tanterv szerint változnak és a kö­vetkező szaktantárgyakat foglalják magukban: 1. növénytermelés, 2. ál­lattenyésztés, 3. földméréstan, 4. ta­lajjavítástan, 5. gépesítés, 6. könyv­viteltan, 7. üzemszervezés, 8. takar­mányozástan. Felvételre jelentkezhetnek mind azok, akik legalább 5 éves mezőgaz­dasági gyakorlattal rendelkeznek. Szükséges azonban még az egészség­­ügyi- és a nyolcéves középiskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, a munkaviszonyt és az üzem vezető szerveinek javaslatát igazoló irat is. A hallgatók anyagi ellátásáról — a tanulás folyamán — a „10y“ törvény gondoskodik, továbbá 50 százalékos autóbusz- és vasúti kedvezményben részesülnek. Az érdeklődők jelentke­zési íveiket küldjék be mielőbb az Iskola igazgatóságához. A KOMÁROMI MEZŐGAZDASÁGI MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA IGAZGATÓSÁGA az elmúlt években. Nem a jelenlegi vezetők, hanem az elődeik, mert itt szokássá vált, hogy minden évben más vezetőséget válasszanak. (A szö­vetkezetnek például most a nyolcadik elnöke van, persze volt olyan eset is, hogy egy ember négy évet elnökölt, csak nem egyfolytában.) Ez arra jó, hogy így senki sem hibáztatható. Helyesebben: mindenki hibázott, s mindenki hallgat. Elhallgatják egymás helytelen tetteit, eltakarják az egész ami itt történt, és történik nem is ; hiba, hanem valami lélekbemaró ben­ső meghasonlás. Dolgoznak az embe- < rek, igyekeznek, de igyekezetük ifim i a benső, közösséget gyarapítani aka- ■ ró igyekezet, hanem az „én“, egyedül 1 a saját haszon látása. Az EFSZ már 1 több mint tíz éves, de a tagság vi- < szonya a szövetkezethez, a közös 1 munkához, s a közösséghez — ha 1 ugyan lehet így nevezni — annyira i mellékösvényen járt az évek során, 1 hogy felszámolásához jó néhány évre lesz szükség. A szövetkezetben dolgozó tagok legfiatalabbja 39 éves — és csak I egyetlenegy van belőle! Egyébként az átlagos életkor hatvan éven fe­lüli. Ezzel a ténnyel magyarázható, | hogy az, ami alakuláskor még meg­volt, ma már nincs. Hiányzik az a lendület, ami a nagyüzemi gazdálko- ■ dásban erőt, lüktetést, s a termelés­­ben eredményeket hoz. Hiányzik a fiatalság? A faluban nincs fiatal! ' Illetve van néhány, de azok nem haj­landók megérteni és elfogadni a me­zőgazdaságot mint szakmát, s a szö­vetkezetei mint megélhetést nyújtó munkahelyet. Érdekes, hogy az alakulás utáni szóval; csak jutna, de a losonci vil­lanyszerelő vállalatnak még nincs a tervében. Terven felül azonban elké­szítenék, de majdnem háromszorosá­ért. Ugyanis a bevételük nem haladta meg a tervezettet, így jót tenne nekik ez a pénz. A szövetkezet in­kább vár, minthogy háromszorosan fizessen. — Ha már a hizlalda megvan, nem' állhat üresen. Vajon ki vállalja a munkát gépek nélkül? Ilyen érvek és ellenérvek szület­tek. A szövetkezet elnökének eszébe jutott, hogy Kovács Etelka néni már többször kérte, hogy férjének olyan munkát adjanak, ami leköti az idejét, s elszokna a toroköblögetéstől. Kovács Barna a volt nagygazdák közé tartozott. Ellentétben került a nincstelenekkel osztálya révén, a fele­ségével pedig a gyakori iszogatás miatt került szembe. A hizlaldában férj és feleség 620 sertést gondoz április 17-től. Mikor beléptünk a hizlaldába egy szerény emberrel találtuk magunkat szembe. — Gyarapodnak-e Kálmán? — fordult az elnökhöz kedvező válasz után kutatva. — Híznak. Nagyon szépek, csak magát sajnálom. Sokat dolgozik. — Nem baj. Majd megpihenek, ha a villanyt bekapcsolják. Én már csak akkor érzem jól magam, ha a felesé­gemmel együtt gyönyörködhetek ezekben a jóétvágyú hízókban. A szövetkezet 120 százalékra tel­jesíti sertéshúsbeadási tervét, dekád­ról dekádra. Marhahúsból is száz­százalékon felül eladtak. Az új módszer nemcsak a terme­lésben hoz jó eredményt, de az em­ber nevelését is elősegíti. Csurllla József földön. A többit Sajben Pál. A ku­korica egyenes sorokban kelt, min­denki megnézheti. Hektáronként 40 mázsás hektárhozam elérésére vál­laltak kötelezettséget. A cukorrépa­sorok is nyílegyenesek. Most nem okoz gondot a sarabolás, mint az el­múlt évben, s bizonyára sikerül majd kombájnnal betakarítani mind a cu­korrépát, mind a kukoricát. Papp Flórián gépesítő a traktorosbrigád vezetőjének azonban az a nézete, hogy az eddigi csak félig komplex­brigád. És azt is hozzátette, hogy majd jövőre. nek is ennyi volt a legnagyobb tel­jesítményük, de nyolc óra alatt. így hát ők tartják Panyidarócon a para­dicsomszedés csúcsát. — Az asszonyok nem akarják visz­­szahódítani az elsőséget? — Arról nem beszélnek, de annál több szó esik a növényápolásról. VITA ÉS VIRTUS Ezekkel az asszonyokkal legutóbb a szövetkezet évzárógyűlésén talál­koztunk. Tele voltak panasszal. Csak 2 korona osztalék jutott nekik. A Esőfelhőt kerget a szél az Ipoly­menti mezők felett. Hajszolja, kavarja nyugatról keletre, az­tán visszafelé tereli, mint boj­tár a nyájat. Zúgó széltől futó felhő sokáig kavarog, míg végül úgy megered, mintha kannából öntenék. Estétől reggelig zuhog. Nappal már csak szemerkél, de elég is belőle. Tócsákban áll a víz a földeken. Azt hinné az ember, három napig ki sem nézhet a határba. A panyidaróci asszonyok meg ép­pen erre vártak. Mit sem törődve a szitáló esővel, összeszedelőztek hat híján nyolcvanan és a melegágyak felé tartottak. Már várt rájuk az elnök, a kertész, meg az agronómus. Izibe kiszedték a palántákat a kövér televényes földből és a Lapos dűlőbe vették az irányt. Három napig pa­­lántáztak hangyaszorgalommal. Há­rom napig szemerkélt az eső, ezért locsolásra nem volt szükség. Gyor­sabban haladhatott a munka, és dol­gos kezük nyomán 370 000 paradi­csompalánta került a földbe. Férfi nem igen akad, aki versenyre kelne az asszonyokkal, de azért mégis került vetélytársuk. — Az úgy történt —, emlékszik vissza Barta Kálmán, a szövetkezet elnöke — a losonci pedagógiai inté­zet tanulói eljöttek segíteni, mert látták, hogy rengeteg a paradicso­munk és kevés a munkaerőnk. A ka­pásnövények ápolása, takarmány­gyűjtés és egyéb munka igen sok asszonyt is lekötött. Szóval jókor kaptuk a segítséget. Igaz, mire kiér­tek a mezőre már kilenc óra volt. A mieink akkorra már eleget dolgoz­tak, de a fiatalok nagyon nekigyűr­­köztek. Az egyik mosolygós lányka azt mondja nekem: — Elnök elvtárs! Szeretnénk meg­­dönteni a paradicsomszedés helybéli rekordját. — Én nem bánom -, mondtam neki — de akkor korábban kellene hozzáfogni, mert másképp lehetetlen. És lehetséges volt. Délután 2 órára 7, mázsát szedtek felenként. A mieink­< A jelek szerint ehhez nem férhet j kétség. Idén is még jobban menne ( a munka, ha valahol már személyes tapasztalatokat szereztek volna az j egyetemes gépesítés terén. , ÜJ MÓDSZEREK 1 AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN A növendékállatok gondozói közül : Róth Pál régi kommunista tesz ki < magáért a legjobban. Az ő szorgalma < a többieket is felbuzdítja. Ez az em­ber, aki azelőtt nem sokat mondba- . tott magáénak, a közöst elsőként 1 magáénak tekintette. Vele együtt ■ több volt munkásember neheztelt a „nagyokra", ők a miénket tiéteknek ■ mondták. De a munka nevel, össze- 1 kovácsolja az embereket. E tavaszon érdekes eset történt. A szövetkezetnek felépítették a 600 férőhelyes modern hizlaldát, amely­ben gyerekjáték lesz a munka, ha a villanyt bevezetik. A 10 000 literes tartályból üvegcsöveken jut majd el a meleg moslék az önetetőbe. Egy­rukorica és a cukorrépa keveset ter­ített, pedig másutt ezek a növények jövedelmeztek a legtöbbet. A hibá­kért egymást is, de leginkább a traktorosokat okolták. — Én is amondő vagyok — állt az asszonyok pártjára Sajben Pál trak­toros — ki mint vet, úgy sarabol. Egyenlőtlen görbe sorokat húztak a traktorosok vetéskor. Ezért vágta ki a répát a saraboló, s megmaradt a gyom. A kukorica is ezért adott 15 mázsát hektáronként. > Ezért tanakodtak sokat afelől, ho­gyan szabadíthatnának fel több kézi­erőt a kapásnövényektől a kertészet javára, viszont a‘ kapásnövények ter­mesztésében is alapvető változás következzék be. így vetődött fel a komplexbrigád alakításának a kérdé­se. Barta Kálmán szavát adta, hogy ha törik, ha szakad is ... Sajben Pál is vállalta, ha megbízzák a vezetés­sel, majd megmutatja. Úgy is történt. Az első kerülőt az elnök tette a vetőgéppel a kukorica-Panyidaróci asszonyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents