Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-27 / 42. szám
Hogyan szerezzünk elegendő vizet az öntözéshez A tápanyagban gazdag talajon kívül a víz a mezőgazdasági termelés legfontosabb alaptényezője. A növénytermesztés a legnagyobb mértékben a víztől függ. A talaj tápanyagait csakis a víz juttatja a növényi testbe ún. transzspiráció útján. A víz elszállítja a tápanyagokat a növény minden részébe, kezdve a hajszálgyökerektől egészen az utolsó, éppen alakulásban lévő levélsejtekbe. Ám a víz ezenkívül oldja is a tápanyagokat, hogy így minél hozzáférhetőbbek legyenek a növények számára. A talaj lehet bármilyen tápanyagokban gazdag, de vízhiány esetén a növény ezeket nem veheti fel és elhal. A víz tehát életfontosságú közvetítő szerepet tölt be a növény és környezete közt. Hiszen minden biokémiai folyamathoz is, amely a napsugárzás hatására megy végbe a növényekben, kell a víz, amely a növényi test fontos alkotórésze. Mi történik, ha a növényeknek nincs elegendő vizük? Ezek nemcsak hervadnak és elhalnak, hanem megváltozik a talaj típusa is, s vegyi és fizikai tulajdonságai leromlanak. A tartós vízhiány teljesen leronthatja a talajt, amely így lösszé és később sivataggá változik. A víz légköri csapadék és éjjeli harmat alakjában jut a földbe. Ha kevés vagy nem rendszeres a csapadék, a hiányzó nedvességet, legalább a tenyészidő folyamán öntözéssel pótoljuk. Fontos, hogy a növényeket időben lássuk el vízzel, mert ellenkező esetben fokozott öntözéssel sem mentjük meg őket. A talaj vízgazdálkodását az intézkedések egész komplexumával szabályozzuk. Az agrotechnikai határidők és beavatkozások pontos betartása elősegíti a talajnedvességgel végzett helyes gazdálkodást. Az agrotechnikai intézkedések azonban nem mindig elegendők. Mezőgazdasági dolgozóinknak, különösen a dél-szlovákiai lakosságnak sokáig emlékezetében marad az 1947-es rendkívül száraz esztendő, a kiszáradt, perzselő A Stúrovói Állami Gazdaság bereki részlegén 15 ha őszikeverék és 15 ha takarmány-cukorrépa öntözését végzik a régi sóderbányából — egy 50 lóerős gnotor segítségével — kiszivattyúzott vízzel. Polec Ede, Csvirik Vilmos, Polozsányi Zoltán és a képünkön látható Sztankovics Gyula valamint Tesár István a szivattyú üzembehelyezésével foglalatoskodott. (Kúti Sz. felv.) naptól megcserepesedett föld, a ritka, száraz gabona, az összetöppedt cukorrépa és takarmányrépa. Az ilyen esztendő csapás, amelyből csak jónéhány év múlva gyógulunk fel. Nemcsak a folyó évi termést pusztítja el, hanem jelentős mértékben a következő évit is. Az ilyen év válságot jelent a mezőgazdaságban. Az ültetőanyag-hiány, az elkésett vetés és ültetés, kisebb állatállomány, kevesebb istállótrágya, a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak leromlása és nem utolsó sorban a már fejlődő termés elszáradása és a fásnövények pusztulásával beállott károk milliókra rúgnak, amelyeket már sosem pótolhatunk. Ilyen száraz időszak természetesen csak ritkán fordul elő, viszont gyakoribb nálunk a csapadékhiány, vagy annak rossz megoszlása, ami jelentős ingadozásokat okoz a mezőgazdasági termelésben. Az ilyen állapot úgyszólván periodikusan jelentkezik főként köztársaságunk déli vidékein (a Labe vízgyűjtő területén, Dél-Morvaországban, a Csallóközben és a Kelet- Szlovákiai Alföldön). Az elmúlt esztendőben is a kedvezőtlen csapadékviszonyok nagy károkat okoztak a mezőgazdaságnak, s következményeit idén nagyon is érezzük. Hogyan küszöböljük ki tehát a mezőgazdasági termelés ingadozását és csökkenését? Elsősorban is a talaj állandósult, legmegfelelőbb vízgazdálkodásának kialakításával. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a talajon kívül a víz a mezőgazdasági termelés alaptényezője. A talaj lehető legkedvezőbb vízgazdálkodásának fenntartását — a tenyészidő folyamán is — öntözéssel érjük el. Az öntözések terén nyert eddigi tapasztalatok viszonyaink közt teljes mértékben igazolják nagy jelentőségüket és továbbfejlesztésüknek lehetőségét. Miképpen biztosítsunk azonban elegendő vizet és hogyan terjesszük ki az öntözést a lehető legnagyobb területre? • 1. Közönséges fa zsilipekkel a helyi patakokban megfelelő mennyiségű vizet tárolhatunk a nyári hónapokra. • 2. Vízforrásként kisebb módosítások után felhasználhatjuk a kavicsgödröket, a különféle anyaggödröket, a malomárkokat stb. • 3. Az öntözési rendszert kibővíthetjük kutakkal is, melyekből közvetlenül öntözünk. A kutakat a terepen is fúrhatjuk, miközben úgy helyezzük el őket, hogy minél nagyobb területet lássanak el vízzel. • 4. A múltban számos EFSZ-ben és állami gazdaságban rizstelepeket létesítettek, de a rizstermesztéstől már elálltak. Ezeken a területeken felfogott vizet igen jól felhasználhatjuk más mezőgazdasági termények, elsősorban takarmánynövények és kapások öntözésére. Az öntözést itt ki is bővíthetjük, mert a tápláló csatornákból a szomszédos táblákat is öntözhetjük. • 5. A lecsapoló árkokat is felhasználhatjuk öntözésre. Egyszerű zsilipekkel elegendő vizet tarthatunk fel a nyári öntözésre. Már magában a víz feltartása is igen kedvező hatást vált ki, mert megfelelő magasságú talajvízszintet biztosít a növények számára. • 6. EFSZ-einkben és állami gazdaságainkban körülbelül 4500 öntözőberendezés áll rendelkezésre, amelyekkel úgyszólván 45 000 hektárnyi területet öntözhetünk. Idén mezőgazdasági üzemeink további kb. 50 darab öntözőberendezést kapnak. Ezek áthelyezésének és kétműszakos üzemeltetésének minimális költségével alapvetően növeljük kihasználásukat. • 7. Egyes szövetkezetekben és állami gazdaságokban már régebben létesítettek csatornás öntözést, esetleg egyéb öntözőberendezéseket. Az öntözőhálózat kibővítésekor ezeknek felújításával és kiterjesztésével is számolnunk kell. • 8. A nyári hónapokban az öntözővizet a már meglévő és üzemeltetett halastavakból is nyerhetjük. • 9. Azokon a folyókon, melyeknek vízgyűjtő területe 150 km2-nél kisebb, s elsősorban a kevésbé termékeny földeken, vízfelfogó (retenciós) tárolókat létesítünk az öntözőhálózat vízellátására. • 10. Nagy folyókon a vízgazdasági és erőművi létesítményeket használjuk vízbeszerzésre. Ezek közelében nagykiterjedésű öntözőrendszereket létesítünk. A további kérdés, hogy az egyes terményeket mikor öntözzük. Leggazdaságosabb és fontosság szempontjából legcélszerűbb a zöldségen kívül a gyökérés gumós növények, valamint a takarmánynövények öntözése; ezek elsősorban a cukorrépa, a takarmányrépa, a kukorica, a tarlókeverékek, meg a here füves keverékeké. Az eddigi eredmények szerint ezek a termények hálálják meg legjobban az öntözést. Terméshozamukat 150 %-kal is növelhetjük. Ezenkívül további nagy mennyiségű kiváló minőségű takarmányt, például répaszeletet, melaszt és természetesen sokkal több silózható és zöldtakarmánynak alkalmas takarmánynövényt is nyerünk. Az öntözés hatékonysága, és gazdaságossága közvetlenül a helyi viszonyoktól és az alkalmazott öntözési módszertől függ. A réteket sávos csörgedeztetéssel, esetleg részbeni árasztással öntözzük. A többi termény esetében permetező öntözést alkalmazunk, mert agrotechnikai, szempontból és a műszaki megoldás tekintetében is a mezőgazdasági termények és talaj öntözésének ez a módja felel meg a legjobban. Fojtík Stefan mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági főosztályának dolgozója 1962. május 27.
