Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-20 / 40. szám
Jónéhány esztendaja már innak, hogy a muzslai szövetkezetben jártunk. Épp akkor egy népes magyarországi parasztküldöttség tartózkodott ennek a Duna balparti közös gazdaságnak a portáján, avégből, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Azidőtájt Sulczi elvtárs elnökösködött. ő tájékoztatta a vendégeket arról, ' milyenek az eredményeik, s miként küzdik le a nehézségeket. Akkor még két-három istállóban elfért a közös jószágállományuk. Most meg nem egy, de három állattenyésztő telepen alig fér meg. Az istállókban mindenütt rend, tisztaság honol, mely az állatgondozók lelkiisrrteretes munkájára vall. VÁRNI, VAGY NEM VÁRNI? Nagy halastavat létesítenek, mindjárt a falu mellett, amelynek a munkálatai már meg is kezdődtek. Dicséret illeti azokat, akiknek az agyában megszületett ez az okos gondolat. Az igaz, hogy sok befektetést igényel egy ilyen nagyméretű halastó elkészítése, de egy-két éven belül nemcsak a ráfordított költség térül vissza, hanem gazdag jövedelemforrása lehet a szövetkezetnek. Évente több tonnányi hil nőhet benne, ezerszámra tenyészthetnek rajta vlziszárnyast, no meg a halastó „elhasználódott" vize kiválóan alkalmas öntözésre is. A többi között megtekintettük a Duna melletti állattenyésztő telepet is, amely hízósertések és kacsák tanyája. Szétnéztünk a hangyaszorgalmú Kovács Erzsiké birodalmában, ahol több mint ezer tenyészkacsa hűsölt a még gyérlombú gyümölcsfák alatt. Erzsiké éppen a tojás teherautóra hordásával volt elfoglalva. Amikor a 2160 tojást útnak bocsátotta Újvárba, néhány szót váltottunk. Nagyon meglepett minket amit ezt a friss mozgású, ügyes farmvezető újságolt: — Azt mondják, nagyon szép helyen van ez a kacsafarm? Ez igaz! De amikorra rendbehoztam itt mindent, akkorra itt kell hagynom — beszéli elkedvetlenedve. Nyomban meg is kérdezzük, mi okra-végre, hiszen ettől jobb helyet nemigen lehet a kacsák részére találni. A kérdezett olyképpen válaszol, hogy a kacsafarmot azért akarják megszüntetni, mivel a halastó mellett új kacsafarmot létesítenek. Ámde nem volna helyesebb a mostani kacsafarm felszámolásával várni, legalább addig, amíg a halastó elkészül ... ? AZ ÖTÖDIK KERÉK Tavaly 14 hektárnyit tett ki a kertészetük. A kertészeti dolgozók dicséretére legyen mondva, jól munkálkodtak. Előirányoztak 314 ezer korona bevételt, 2000 munkaegység megtakarítása mellett, s elértek 432 ezret, vagyis több mint 100 ezer koronával túlteljesítették a bevételi tervet. Az már egészen természetes, hogy a bevételi terv túlteljesítése után prémium illette volna meg a kertészetben dolgozókat. Érdekes, hogy amikor a prémium szóba került, nem a vezetők voltak ellene, hanem a tagok egy jelentős része valósággal felhördült. S jogtalanul! Mert a terv túlteljesítéséért minden tag — a maga szakaszán — megérdemli a prémiumot, éppen azért, mert ezáltal gyarapította a MUZSLAI PROBLÉMÁÉ közös gazdaság jövedelmét. Ám teljesen helytelen volna, ha például a kertészeti dolgozók többletjövedelme után a termelés más ágazataiban dolgozó tagoknak is prémiumot juttatnának. Ez nem lenne más, mint egyenlősdi, amely káros! Káros azért, mert nem serkenti, de fékezi a termelést, ha — a szocialista jutalmazás elvét felrúgva — olyanok is részesülnek prémiumban, akik nem dolgoztak meg érte. A prémium éppen azt a célt szolgálja, hogy a tagság a termelési terv túlteljesítésére törekedjék: olcsóbban, többet és jobbat termeljen. Ezáltal, miután anyagilag érdekeltek a tagok a termelésben, érvényesíthetik szaktudásukat, szunnyadó tehetségük szárnyakat bonthat, okos elgondolásaikat sorra megvalósíthatják ... Visszakanyarodva a kertészethez, még annyit, hogy a tavalyi sikereken felbuzdulva idén tíz hektárral bővítik a zöldségfélék területét. Ez rendjén is lenne, csakhogy a kertészet akkor válhat igazán jövedelmezővé, ha nem tavasszal szántanak a zöldségfélék alá, ha nem mindenféle lőtlen megoszlása a szövetkezeti tagság körében oda vezetett, hogy egyesek keveset, mások mégkevesebbet dolgoznak a közösben, a éppen a legsürgősebb csúcsmunkák idején munkaerőhiány lép fel. Ideje lenne, ha az említett szövetkezet tagjai végre tudatosítanák, hogy jólétük, gazdasági és kulturális felemelkedésük alapja a közös gazdaság, nempedig a már hírnevét mindjobban elvesztő és Othelló-ban bővelkedő háztáji szőlőtermesztés. Ezt a tényt elsősorban a szövetkezet vezetőségének és a község közéleti tisztségviselőinek kell a tudatukba vésniük. Eljött az ideje annak, hogy az egész tagság érdekében határozott intézkedéseket tegyenek a Szőlőhegy ésszerű kihasználására. Meglepő, hogy Párkányból jövet az országútmenti szántón gyümölcsfák díszlenek, holott ezen a területen jól megteremne a gabona, vagy bármelyik kapásnövény. Ugyanakkor a Szőlőhegy, amely kitűnően megfelel gyümölcstermesztésre, még jórészt kihasználatlan. Mindössze vagy ötazer gyümölcsfát telepítettek újon-Szomjukat oltogatják a tenyészkacsák nan, ami édeskevés, ha a kínálkozó nagy lehetőségeket figyelembe veszszük. Csupán gyümölcsből — ami itt megteremhetne - igen szerényen számítva is sok százezer koronával növelhetné a szövetkezet jövedelmét, s ezáltal a tagok bugyellárisába is az eddiginél több jutna. Az igazat megvallva, el kell ismernünk azt is, hogy a szövetkezet vezetősége már régóta rágódik a Szőlőhegy rendezésén; ezirányban már némi kezdeményezés történt, így például megemlíthetjük, hogy már hat hektár szőlőt telepítettek. Ez az intézkedés azonban semmi esetre sem mutat arra, hogy ezen az úton a Szőlőhegy teljes rendezése vette volna kezdetét. Az elaprőzás törvényszerűen magával hozza a háztáji szőlők cserélgetését, a hegy rendezésének céltalan, végnélküli folyamatához vezet és állandóan izgalomban tartja a tagságot, megbontja az egységet, széthúzás lehet úrrá a tagok soraiban, mely körülmények gátolják a szövetkezet további fejlődését, előrehaladását. A Szőlőhegy-probléma megoldható, mégpedig végérvényesen éa J61, a tagok károsodása nélkül. Senki sem akarja, hogy a tagság háztáji szőlő nélkül maradjon! De a háztáji szőlő az Igazságosság elve alapján, vagyis úgy legyen megoldva, hogy az arra jogosult tagok egyénid nagyságú területhez jussanak. A KIVEZETŐ ÚT Ahhoz, hogy a Szőlőhegy valóban aranybánya lehessen és a közös vagyon gyarapítását segítse elő, elsősorban is az egész hegy hasznosításának tervét kell elkészíteni a nagyüzemi szőlő-' és gyümölcstermesztés követelményeinek megfelelően. A háztáji szőlő (ennek a tervnek a keretébe beillesztve) a hegy bizonyos részén egy tagban lehetne. Ezt a területet aztán a szövetkezet a tagok költségére felszánthatná, majd öt vagy tíz áronként — a közös érdek elsődleges szem előtt tartása mellett - Szétparcellázhatnák. A par-A hangyaszorgalmú farmvezető cellák betelepítését a tagságnak kellene megvalósítania. Persze a vezetőségnek ez esetben ügyelnie kell arra, hogy a legnemesebb szőlőfajták jussanak az egyes parcellákba, s előfeltételeket teremtsenek arra is, hogy a gépi művelés érvényesülhessen. Magától értetődik, hogy a háztáji szőlő kérdésének ilyen megoldásával egyidőben kezdetét veheti az egész Szőlőhegy gyors, ésszerű és telje» rendezése Is. • * * Végül annyit: a vezetőség as eddiginél többet törődjék a tagok szakmai-politika! nevelésével; hiszen olyannyira szükséges az embertől emberig történő felvilágosító munka a szövetkezetben, mint ételbe a só. Kell, hogy a vezetők hozzáértésével végezzék munkájukat, jó példát mutassanak. A tagság bevonásával, közösen küzdjenek a lazaság megszüntetéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a dologszervezés színvonalának szüntelen javításáért, s nem utolsó sorban száműzzék a maradi nézeteket, hogy az új, a haladó győzedelmeskedjék a termelés minden szakaszán. Nádszegi Kovács István zöldségfajtát termesztenek, hanem csak néhány növény — paprika, vöröshagyma, fokhagyma — termesztésére vennék a fő irányt. Éppen annálfogva, hogy a felvevő piac, vagyis a város messze esik a szövetkezettől. Amellett nem szabad megfeledkezniük a vezetőknek a jutalmazás szocialista elvének érvényesítéséről, így a premizálásról sem! Ha ilyenképpen cselekszenek, akkor nem lesz a kertészet úgymond „ötödik kerék“ a szövetkezetben. A JÓKEDV ÉS BOSSZANKODÄS FORRÁSA A szőlő- és bortermelésnek Muzslán gazdag a hagyománya. Az egész környéken jó hírnévnek örvendenek a nagyhegyi, csípányi és a rézhegyi borok, Sok nóta, vígség terem a muzslai hegyen. De a szőlő- és bortermelés jelenlegi formája nemcsak a vígságnak, hanem a bosszankodásnak is forrása. Különösen a mezőgazdasági csúcsmunkák idején, vagyis május, szeptember és október havában. Vajon miért? Erre egyszerű a felelet. Azért, mert az egyéni szőlőtermelés egyen-EGY twJju.Ar7ÖL EZER BORJÚ Jó méhlegelő a virágzó őszi repce és fölé még az említett pépet helyezem és jól elsimítom a fészket a hőmérséklet megőrzése szempontjából. Amikor megkezdik a méhek a hordást, akkor kezdem a serkentő etetést. A repcetáblát virágzás előtt egykét héttel megvizsgálom, hogy menynyire van megtámadva repcebolhával. Erről értesítem az agronómust, hogy a bolhák elleni védőporzást idejében elvégezzék. A virágzás előtt közvetlenül újra megvizsgálom, hogy az első beporzás milyen eredménynyelt járt, és ha szükségessé válik, a porzást újra elvégezzük. Ezt azért ajánlom, mert nálunk, az ifjúságfalvi szövetkezetben az elmúlt évben akkor poroztunk, amikor a repce körülbelül 5 %-os virágzásban volt, a méhek már szállták és nagy károkat szenvedtek ezáltal. Két nappal virágzás előtt a melleket a repcetábla mellé szállítom, mert így intenzívebb a hordás, ami természetesen a kaptárban tükröződik vissza. A repce virágzásakor általában hűvös, szeles idők vannak, ami azt jelenti, hogy ha a méhek a repcetáblától körülbelül 2 kilométernél messzebb vannak, ki se repülnek. De ha a repcetábla mellé állítjuk a kaptárakat, akkor hűvös idő ellenére is gazdagon lepik a virágot, amely által mind a méhészetben, mind pedig a repce beporzásánál igen szép eredményeket érünk el. PUSKOT J. (Dedina Mládeze) Nem ritkaság, hogy jó takarmányozással az egyik tehén csak tíz liter tejet ad, a másik meg húszat, vagy ennél is többet. A különbséget a fajták közötti eltérés okozza. Rossz takarmányozás esetében egyik tehén sem ad sokat, csupán életét tengeti, esetleg ezenfelül borját neveli saját szervezetének megrontása árán. A szűkös takarmányozás egyúttal a betegségek terjedését is elősegíti. Állattenyésztésünkben oly sok kárt okozó gümőkór is főképpen ezért terjed annyira. Ezért ha állattenyésztésünk jövőjét akarjuk körvonalazni, a jól takarmányozott állatokat kell alapul vennünk. A takarmányozás kérdését minden gazdaság önállóan megoldhatja, de a fajállattenyésztés problémáit nem. Ez már központi irányítást igényel. Azelőtt az apaállatok kiválogatásánál a küllem játszotta a főszerepet. Eszerint vásárolta a növendékbikákat egy-egy falu. Ennek következtében inkább az úgynevezett húsmarhák szaporodtak a tejelő fajták rovására. A tejelő fajtáknak gyengébb a küllemük. Az pedig, hogy mind a két jel; a hústermelés és a tejelékenység egyszerre érvényesüljön, ritkaság közé tartozott azelőtt. Napjainkban a kettőshasznú fajtákra alapozzuk állattenyésztésünket. Mesterséges megtermékenyítő állomásainkon csakis kettőshasznú apaállatokat tartanak s így az állatok hasznosságának fokozódása természetes. Míg egy jó tehén egy jó borjúval szaporíthatja az állományt, addig egy apaállattól százak származhatnak. A kassai járásban már 12 éve alkalmazzák a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítését. Azóta szemmelláthatőan szaporodnak a kettőshasznú állatok és a termékenyítést végző technikusokat mindenütt örömmel fogadják. Arra azonban sokan kíváncsiak, honnan származik az a jó tenyészanyag, amit a bőrtokba zárt üvegcső rejteget. Erre Kacsmárik József, a Bárcai Mesterséges Megtermékenyítő Állomás zootechnikusa adott felvilágosítást. — Jelenleg húsz apaállattal rendelkezünk. Ebből négy Elitrekord, tizenöt Elit és egy első osztályú minősítésű. Az első osztály tulajdonképpen harmadik osztályt jelent a minősítési sorrendben. Igyhát valamennyi bikánk kiváló származású és küllemű. A teljesítőképességük is nagyon jő. Az Omár 9 nevű bikánktól például 1010 borjú származott a múlt évben. De a többi sem nagyon maradt le mögötte, hisz a 20 bika 93 falu 20 752 tehenét látja el tenyészanyaggal. — Meddig bírják az apaállatok ezt a nagy teljesítményt? — Sokáig. A Drgo nevű bikánk 11 éves korában került vágóhídra a múlt évben, de akkor is csak azért, mert hasznosság tekintetében nem volt Elitrekord származású. Ennek az anyja egy laktációban 2930 liter 3,9 százalékos zsírtartalmú tejet termelt. — Ez nem kevés, különösen a minőség tekintetében. szerzése, mert a legjobb fajta is csak jó tartás révén örökli elődei jó tulajdonságait. Szűkös takarmányozással erre nem képes. A fajállattenyésztés is a Micsurin elveken alapul, vagyis a környezet először csak átmeneti hatást gyakorol, de hosszabb idő után rányomja bélyegét az öröklésre is. — Eszerint mit tanácsolnak az állattenyésztőknek az állatok hasznosságának növelésére? — Elsősorban, hogy még jobban Több mint ezer borjú származott ettől a szép bikától a múlt évben i — Négy, öt évvel ezelőtt a 4 százalékos tejzsír ritkaság számba ment, de most alig kerül olyan bika a mesterséges megtermékenyítő állomásra, amelynek anyja ennél gyöngébb tejet ad. Itt van például a szintén jó teljesítményű Júdás nevű Elit minősítésű bikánk, az anyja 5245 liter 4,1 százalékos zsírtartalmú tejet adott egy laktáció alatt. Az Elitrekord bikák még jobb és több tejet adó tehenektől származnak. — Valóban kár az ilyen bikákat korán levágni, de azelőtt három évenként azért cserélték ki, hogy saját ivadékaikat ne fedezhessék. Most hogyan oldják meg ezt a kérdést? — Három évenként más fedeztetési körzetbe osztjuk. Hisz az első három év letelte után mégcsak növekszik az apaállat haszna és manapság is elég gond az ilyen kiváló bikák be-: vegyék igénybe a mesterséges megtermékenyítést és ne fedeztessenek „feketebikákkal“. Mert a hízóbikákból, ha a legjobbat is használják erre a célra, kevesebb a fogamzás, az utódok hasznossága pedig 40-50 százalékkal csökken. A tehén minden évben neveljen borjút, mert a tejmirigyek működése az ellést követő időszakban a legnagyobb. A borjazott és a meddő tehenek évi termelése közöt 30 — 50 százalék különbség, sőt jóval több is lehet a meddő tehenek termelésének a rovására. Ugyanilyen fontos tényező a takarmányozás. Ezek nélkül a legjobb módszer sem hozhat eredményt. Nálunk az apaállatok tízféle takarmányból összeállított eledelt kapnak. Ez is hozzájárul a teljesítményhez és az öröklési jó tulajdonságok érvényesüléséhez. Lényegében tehát itt is érvényesül a régi közmondás, hogy „Gazda szeme hizlalja a jószágot“. Csurilla József A repce a legfontosabb korai méhlegelők egyike. Virágzása 2-3 hétig is eltart. A gyümölcsfák és az akác virágzása közti hézagot tölti ki. Bőséges virágpora van, ami nálunk így tavasszal nagyon fontos. Ha azt akarjuk, hogy a repcebeporzás tökéletes legyen, akkor arra kell gondolnunk, hogy a méhek a repcetábla közelében legyenek, mert a repce aránylag korán virágzik és a méhek ebben az időben még gyengék. Hogy ezt ellensúlyozzuk, méhészetünkben a következő eljárást alkalmaztam: Még az előző évben, amikor a fűzfa virágzott, minden családtól elvettem egy keretet, szépen feltöltve virágporral. Ezeket a kereteket porcukorral behintettem és száraz, hűvös helyen tároltam. Ezt az elraktározott virágport tavasszal, amikor még nincs a természetben virágpor, visszaraktam a képtárakba. Ez családonként 1 — 2 kg virágport jelent, amelyre így tavasszal a Hasításnál nagy szükség van. A virág-' poros kereteket az első tavaszi átvizsgálásra előkészítem, ezenkívül minden keret mellé készítek egy kg-os adagban cukros-mézes pépet. A virágporos keretet az első fiasításos keret mellé teszem fedőkeretnek, 1962. május 20.
