Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-14 / 4. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES NAGY ANKÉTJA • A SZABAD FÖLDMŰVES NAGY ANKÉTJA Hogy a terv valóra váljék Körtvélyes, hegyekkel körüliért apró község, eredetéről, keletkezéséről nem maradt ránk sok feljegyzés, a legrégibb a XV. századba nyúlik vissza. Mint azt a neve is elárulja, határában jól díszük mindenfajta gyümölcs. A feudális korban az Andrássygrófoké volt a falu, egészen a földreformig. Az első világháború után a falu lakói bérelték, később megvásárolták a földet, s egyéntp leg gazdálkodtak rajta. 1952-ben megalakult a szövetkezet, de nem épült szilárd alapokra, szétesett, s csak 1957 őszén győzedelmeskedett végérvényesen a közös gazdálkodás eszméje. Azóta a szövetkezet s a tagság minden igyekezete arra irányul, hogy minél jobban teljesíthesse a rá háruló feladatokat. A harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítése különösen nehéz feladatnak látszik, s az első pillanatra úgy tűnik, hogy megoldhatatlan. De ha részleteire bontjuk, megvizsgáljuk a lehetöaégeket, feltárjuk a helyi rejtett tartalékokat, kitűnik, hogy sikeresen teljesíthetők azok az Irányszámok, amelyeket a harmadik, ötéves terv kitűzött. Körvonalazzuk elsősorban is a feladatokat. A növénytermesztésben a következő hektárhozamokat kell elérni 1965-ig: Búzából 27,5 mázsa Rozsból 21,5 mázsa Árpából 26,5 mázsa Cukorrépából 335 mázsa Az állattenyésztésben 100 hektár mezőgazdasági területre 82 darab szarvasmarha, ebből 30 fejőstehén, továbbá 102 sertést kell nevelni. A juhok darabjaként 12 kg sajtot és 3,5 kg gyapjút kell kitermelni. Ezek az irányszámok mondjuk egy répatermesztő körzetben talán kevésnek is\ tűnnek, de egy ilyen hegyvidéki körzetben bizony nagy gondot okoznak, s komoly feladat elé állítják a szövetkezet dolgozóit. De nem lehetetlenség, mert a tudományos kutatás kimutatta, hogy rossz föld nincs, csak rossz gazda. A f8ld anynyit ád, amennyit a földnek adunk. Ezen elv alapján, még a Sütőtető és az Akasztódomb is adhat jő termést, pedig köztudomású, hogy ez a két legsilányabb dűlő a határban. Több figyelmet a talajerő fokozására A növénytermesztésben a termelés alapja a szervestrágya, tehát ennek kezelésére különleges gondot kell fordítani. Az összegyűjtött istállótrágyát minden nap ki kell hordani azon parcella szélére, amelyet trágyázni szándékozunk, így a gazdasági udvarban nem gyűlik öSsze, s szarvasokba rakva, szakszerű kezelés mellett jő minőségű, nitrogéndús trágyát nyerünk. A trágyalé kezelésére is gondot kell fordítani, mert ez is fontos tápanyagot tartalmaz. Nem szabad megengedni, hogy belőle elillanjon a nitrogén. A gyűjtőmedencékbe szabályos időközönként ajánlatos olajat önteni, amely a felszínen elterülve megakadályozza a nitrogén elpárolgását. Kellő hígítás után az összegyűjtött trágyalevet jól fel lehet használni sorközi öntözésre a kapásoknál: nagyon meghálálja az ilyen eljárást a cukorrépa és a kukorica. A kilences vetésforgót nálunk nemigen lehet alkalmazni talajegyenlőtlenség miatt, amely megbontja a határ egységes klímáját, s csak egyharmadán lehet megtermelni az általában termesztett kultúrnövényeket. A hegyesebb részeken nagy károkat' okoznak a vadak (szarvas, vaddisznó) stb.). Ilyen rész főleg a Hegyalja és a Láz környéke. Ezen okok indokolják azon nézetem, hogy eredményesebb volna négyes vetésforgó alkalmazása. Ahogy a gabona lekerül a tarlóról, azonnal el kell végezni a tarlóhántást; ne hallgassunk azokra, akik a tarló legeltetése mellett kardoskodnak. A legeltetés drága és nem kifizetődő. A gyom szaporulását is elősegíti, s a talaj nem érhet be kellőképpen. A mélyszántást korán — legalább négy héttel a fagyok beállta előtt — fejezzük be, hogy a talajélet megindulhasson. A Péntek-patak mellett lévő mintegy húsz hektáros legelőt talajjavítás szempontjából fel kellene szántani, s helyette az Akasztódomb környékét — ami most szántó és aránylag gyenge talaj - begyepesíteni. Ez a rész is lehet 20 hektár. így humuszban gazdag szántóterületet nyernénk, s legelőnek az Akasztódomb bizonyára beválna. Épül a harminc hektáros víztároló Ez hármas feladatot szolgál: növeli a környék páratartalmát, így a harmatképződés aránylag kedvezőbb lesz, a a felgyülemlett víz felhasználható öntözésre, s nem utolsó sorban hal- és kacsatenyészetet létesíthetünk rajta. Az öntözésnél számításba, jöhet az I., II., és 111. dűlő. Ez a terület mintegy 35 hektárnyi. A II. dűlőn kertészetet lehetne létesíteni, ami azért is előnyős lenne, mivel a Kelet-szlovákiai Vasmű építésével nagy mértékben megnövekedett a zöldségfogyasztás. A halastó környéke Igen szép fekvésű, s alkalmas volna pionlrtábor, esetleg kisebb üdülő létesítésére is. Aránylag kedvező feltételeink vannak a szőlőtermesztésre. A szövetkezetnek jelenleg 10 hektár szőlője van. s ehhez a harmadik ötéves terv végéig még 10 hektárt kell telepíteni. Mivel a régi telepítésű szőlőben gyakori a filoxére, szükséges, hogy ezt a veszélyt elkerüljük az új szőlő telepítésénél. Ez megoldható szénvalö oltással: vannak jö szakembereink, s így a szénkénegezéssel járó költségek megtakaríthatók. A gyümölcstermesztésben 1965-ig 25 hektáron kell új gyümölcsöt létesíteni. Ehhez szükséges a talajt kellően előkészíteni. Ajánlatos volna, ha a szövetkezet e célra saját faiskolát létesítene, amelyben nemcsak a maga számára, de eladásra is nemesíthetne facsemetéket. Leginkább megfelelne a mi körülményeinknek a dió, alma és a barack. A kiültetett csemetéket azután kellő gondozásban kell részesíteni, hogy megadják azokat a hozamokat, amelyre a közellátásnak szüksége van. Jobban ki lehetne használni a Péntek-patak vizét Az állattenyésztés fejlesztése megkívánja a meglévő rétek feljavítását. El kell tüntetni a keskeny parcellákat, és el kell végezni a tisztogatási munkálatokat (fűzfabokrok!), amelyek akadályozzák a rétmüvelést, s a kaszálást is. A savanyú réteket meszezéssel fel kell javítani. Szükséges az Egérkút és a Gyüreféje dűlőket vízteleníteni. A kevéshozamú, száraz réteket, így a Krisót és a keresztútnál lévő dűlőket felszántani és silőtakarmányt termeszteni rajta. Ez jó hatással volna a tejtermelésre. Nálunk aránylag sok a hegyi legelő, ezeket rendszeres tisztítással és műveléssel kellően fel lehet javítani, s bevezetni rajtuk a szakaszos legeltetést. A Felsőhegy legnagyobb része tölgyes. A lehullott lombot összegyűjtve, fel lehetne használni mélyalmozásra, ami által jó minőségű istállőtrágyához jutnánk. .76 volna a sertésistállók mellett lévő kifutóknál alkalmazni a villanypásztort. A fejőgépeket pedig a lehető legrövidebb időn belül üzembe kell helyezni! Nagy hiány mutatkozik az istállóknál a vízellátásban, mivel a helyszínen nincs víz. Sok baj van a géppel is, amely a vizet nyomja szét. Ezt azonban meg lehetne oldani. Aránylag közel terül el a Péntek-patak, amelynek vizét fel lehetne használni, annál is Inkább, mert magas fekvésű, s így alkalmazni lehetne a közlekedő edények törvényén alapuló vízvezetékrendszer. Ez aránylag olcsó megoldás lenne, s teljesen megváltoztatná a mostani állapotot. A baromfitenyészetet szintén fel kell karolni. Be kel! vezetni a modern ketreces tyúktartást. Nagy gondot kell fordítani a tojótyúkok selejtezésére is. Két évesnél idősebbeket ne állítsunk be tenyészetbe. gépszínt építeni. Az építkezésnél használjuk fel a saját forrásokból eredő anyagokat, amelyek bőven előfordulnak szövetkezetünk területén. Gondolok itt a tufára, keménykőre, homokra és a faanyagra. Ezek felhasználásával aránylag olcsón és gyorsan megoldhatók a fenti problémák. A jutalmazás terén is előbbre kell jutnunk. Fontos, hogy érdekeltté tegyük dolgozőfnkat a termelésben. Felül kell vizsgálni, pontosan körülhatárolni és megszilárdítani a normákat, hogy megfeleljenek a termelési feltételeknek. Az állattenyésztésben pedig bevezetni a hozamok szerinti jutalmazást. Ki kell használni a prémium nyújtotta lehetőségeket. Továbbá pontosan meghatározni az egy munkaegység értékét, hogy megszilárdíthassuk a szövetkezet gazdasági helyzetét. Nagyobb összegeket kell előirányozni a tartalékalapok teltöltésére. Gondot kell fordítani a helyes munkaszervezésre is. Szükséges az elsődleges nyilvántartás pontos vezetése. Nem szabad megfeledkezni a munkaverseny szervezéséről sem. A traktorosok bérezésével pedig külön kell foglalkozni, s olyan megoldást találni, mely érdekeltté teszi őket is a termelésben. Szükséges szólni a munkaerőről is. Szövetkezetünkben a tagok átlagos életkora 45 — 50 év között mozog. Aggasztó a fiatalság elmaradása, elszakadása, a mezőgazdasági munkáktól. Ez azonban olyan probléma, amelyet a szövetkezet keretén belül egy kis jóakarattal meg lehetne oldani. Csak törődni kellene a fiatalsággal. Meg-kell teremteni számukra a megfelelő művelődési 'és szórakozási lehetőségeket. A sport-, tánc-, valamint műszaki körök egy szövetkezeti klub keretén belül úgyhiszem gyökeres változást idézhetnének elő. A fiatalságot be kell vonni a kulturális munkába is. A föltételek részben már most adva vannak, csak ki kell használni azokat. Kell, hogy a szövetkezeti tagok gyermekei mezőgazdasági iskolát végezzenek, hogy legyen elegendő olyan saját szakemberünk, aki ismeri a falut és szövetkezet dolgozóit. Sajnos, itt a szülők még nem értették meg azt, hogy ma már a mezőgazdasági szakképesítés egyike a legértékesebbeknek. Még mindig az a 'nézet uralkodik, ahhoz, hogy valaki a mezőgazdaságban dolgozzon, nem kell iskola. Ez téves felfogás! A mezőgazdasági munka ma egyike a legszebbeknek. Ha mindezt amit elmondottunk, a szövetkezet vezetősége s a tagság fontolóra veszi, rájön, hogy a harmadik ötéves tervet mi is képesek vagyunk teljesíteni négy év alatt, de ahhoz mindannyiunk közös akarására van szükség. Zsebík Sarolta (Körtvélyes) . £>evelezőink ívjak k ☆ MOKCSAKERÉSZI HlRADÄS Zárszámadásra készülnek a mokcaakarészl szövetkezetben. Örvendetes tény, hogy a szövetkezet az elmúlt évben olyan eredményesen gazdálkodott, hogy az egy munkaegységre tervezett pénzösszeg másik felét is teljes egészében kifizetheti. Ehhez nagyban hozzájárul Albert János zootechnikus, aki a növendékmarhák nevelésére és hizlalására fordított különösen nagy gondot. Terven felül így adhattak el 100 növendéktinót a szomszédos szövetkezeteknek. A téli szövetkezeti munkaiskola is eredményesen kezdődött. A hallgatók itt megbeszélik azokat a teendőket, amelyek a szövetkezet termelése szempontjából fontosak. így jut előre a mokcsakerészi szövetkezet tagsága, Így él, dolgozik, s készül a ráváró szép feladatok teljesítésére. Gylire József (Mokcsakerész) ☆ IGYEKEZETÜNK GYÜMÖLCCSÉ ÉRETT A Pusztafalusi Állami Gazdaság már jónéhány éve rendszeresen teljesíti eladási tervét. Makrai Béla állatgondozó, a tervteljesítéssel kapcsolatban elmondotta, hogy valamennyi állatgondozó túllépte a múlt évre tervezett irányszámokat. November 1-ig Micsuda János 31494 liter, Blaskó József 31 418 liter, ő pedig 30 624 liter tejet fejt ki. — Minek köszönhetik az elért szép eredményeket — kérdeztem. — Természetesen a helyes szervezésnek és a jő munkamegosztásnak — válaszolt Makrai elvtárs. — S milyenek az eredmények a növendékek nevelésénél s a hizőmarháknál ? — Ezzel is meg vagyunk elégedve. Tóth István gondozó magas kora ellenére is lépést tart a legjobbakkal. December első negyedében például a növendékeknél 25 kg-os súlygyarapodást ért el. Hasonlóak az eredmények a hizlalásra fogott növendékbikáknál is. Mindezeket a jó takarmányalap megteremtésével érték el. Remélhető, hogy a jövőben is ezen az úton haladnak tovább, • minden erejüket latba vetik a kitűzött tervek eléréséért. (Belányi János, katona) ☆ SZEPSI FIATALOK A műhelyekben pattogó tűz mellett fiatal gépészek, s a helyi mezőgazdasági iskola tanulói javítják a gépeket. Ezek a fiatalok sokat tanulnak Gaál János gépésztől, aki készséggel s nagy szakértelemmel magyarázza, hogyan kell az egyes mezőgazdasági gépekkel bánni. A téli időszakban kijavítanak minden gépet, hogy a tavaszi munkákat időben és agrotechnikai határidőn belül elvégezhessék. Ezek az ügyeskezű gépjavítók már a tavaszra készülnek. — A helyi középiskolába járó fiatalok is megértették, hogy a szövetkezeteknek szüksége van szorgos kezükre. Százötvenen iratkoztak mezőgazdasági szakiskolába. Már tavaly is nagy segítségére voltak a szövetkezetnek, s most készülnek, hogy a szakiskola elvégzése után még jobban hozzájárulhassanak a szövetkezet megerősítéséhez. (Radácsi László, Szepsi) ☆ BÜSZKESÉG Még 1958 tavaszán kezdődött. A lakszakállasi szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy mintegy 2 hektárnyi gidres-gödrös, futóhomokos területen szőlészetet létesít. Azóta már eltelt pár esztendő, s a kiültetett szőlővenyigék visszafizették a fáradságot. A múlt év őszén már másodszor szüreteltek a lakszakállasiak. Arra a legbüszkébbek a szövetkezet tagjai, hogy az ősszel Itt járt szovjet vendégeket saját termésű borral vendégelhették meg. S az idei évzáró taggyűlés utáni közös vacsorán sem hiányzik majd a megtérített asztalokról a saját termésű búfeledtető. (B, J. Lakszakállas) Számoljuk fel a túlméretezett meiiéktefmelést A szövetkezetek akkor gazdálkodnak helyesen, ha minden erejüket a mezőgazdasági termelés fokozására összpontosítják. A közszolgáltatási vállalatok viszont arra hivatottak, hogy minél több szolgálatot nyújtsanak a lakosságnak. Azonban sok szövetkezet túlméretezi a melléktermelést és helyettesíteni akarja a helyi gazdálkodási üzemet. Gondot okoz a szövetkezetnek a műtrágya és ez erőgépek raktározása. E szempontból a közeljövőben szükséges agy mütrágyaraktárt és egy A Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alaposan foglalkozott a melléktermelés problémájával. Határozatot is hoztak a melléktermelés csökkentésére. Egyes szövetkezetekben ennek ellenére sem hagynak fel a melléktermeléssel. Elhanyagolják a mezőgazdasági termelést és bevételben mutatkozó hiányt a melléktermelésből származó összeggel akarják pótolni. Viszont több szövetkezet megszívlelte a bírálatot és túlméretezett melléktermelés nélkül is kiváló eredményeket ért el. A kerületben a melléktermelésből származó bevételből 136 korona jut egy hektárra. Első pillanatra kevésnek tűnik, azonban a járások között nagy a különbség. A Bratislava-véros-i járásban 1960-ban 1613 korona, 1961-ben pedig 2842 korona jutott egy hektárra a melléktermelés bevételéből. Ez már nem kicsiség. Közel 12 millió korona jövedelemről van sző. Majdnem hasonló a helyzet a Bratislava-vidék járás szövetkezeteiben is. Az utóbbi időben azonban komolyan foglalkoztak a melléktermelés problémájával és az egy hektárra jutó melléktermelés bevétele 20 koronával csökkent. Átlagosan már csak 410 korona jut egy hektárra. A trenöíni járásban az egy hektárra jutó melléktermelés bevétele 731 koronáról 496-ra csökkent. A %alántai járási Nemzeti Bizottság még komolyabb sikereket ért el. A szövetkezetek eredetileg több mint 5 millió korona bevételt terveztek melléktermelésből, alapos vita után azonban a felére csökkentették. Átlagosan egy hektárra csak 49 korona bevétel jut a melléktermelésből. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelésből származó bevétel hektáronként átlagosan 206 koronával emelkedik. A galántai járás egy hektár földterületre számítva a legjobb eredményt éri el a nyugat-szlovákiai kerületben. Az állattenyésztésből származó bevétel is 100 koronával emelkedett hektáronként. íme a jő példa, hogy a bevételt melléktermelés nélkül is növelhetik a szöevtkezetek. Nagyon helyes volna, hogyha a járási és helyi nemzeti bizottságok a téli időszakban alaposan foglalkoznának a melléktermelés problémáival. Természetesen helyeseljük az olyan melléktermelést, amely segíti a mezőgazdasági termelést. De harcolni kell a spekulációk árán szerzett bevételek ellen. A Bratislava-vidék-i Járási Nemzeti Bizottság tanácsa határozatot hozott, hogy minden olyan melléktermeiést megszüntetnek, amelynek nincs mezőgazdasági jellege. Csak az olyan melléktermelés marad meg, amely szorosan összefügg a főtermeléssel. A túlméretezett melléktermelést pedig átveszik a helyi gazdálkodás üzemei, A járásban a múlt év kilenc hónapja alatt az állattenyésztésből származó bevétel emelkedése hektáronként 141 koronát tett ki. Ha követnék a dunaszerdahelyi járás példáját, ahol az állattenyésztésből egy hektárra 1803 korona átlagos bevételt érnek el, nem volna szükség a spekulációs melléktermelésre. Cikkünk végén mégegyszer le kell szögeznünk, hogy az EFSZ-ek fő küldetése a mezőgazdasági termelés állandó fokozása. A járási és helyi nemzeti bizottságok tegyenek meg mindent, hogy a szövetkezetek erre a helyes útra vegyék az irányt. B. Dusek Az állattenyésztésben könnyen gépe síthetö munkafolyamat a kifutók tisztítása. Amint képünkön is látható, aHolíéi Állami Gazdaság sertéshizlaldájában traktorra szerelt lapáttal tisz-títják el a naponként felgyülemlő trágyát a kifutókból. (Oy) (Simko mérnök felv.) 1962. január 14.
