Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-13 / 38. szám
Vegyszeres gyomirtás a kukoricában A gyomnövények igen káros hatása az, hogy elfoglalják kultúrnövényeink termőhelyét, elvonják tőlük a fényt, a tápanyagokat és a talajnedvességet, ami azután természetesen a talaj hőmérsékletének csökkenésében, a betegségek és kártevők nagyobb mérvű előfordulásában, a termés gyengébb minőségében és kisebb mennyiségében nyilvánul meg, arra készteti mezőgazdasági dolgozóinkat, hogy mind nagyobb mértékben alkalmazzák a gyomirtőszereket i szuperszelektív hatású Simazint és Atrazint melyeknek mérhe tétlenül nagy a gazdasági jelentőségük. Alkalmazásuk esetén ugyanis sokkal kevesebb agrotechnikai beavatkozás szükséges, mint a gyomirtás hagyományos módszerének alkalmazásakor. Főleg a fáradságos emberi munka t— amint azt a már végrehajtott kísérletek egész menynyisége bizonyítja — teljesen elmaradhat. Tekintettel ezeknek a szereknek a hosszan tartó gyomirtó hatására, amely a termény egész növ kedése folyamán mcb.--------, ----------------- ...jiattaK » kultivációs munkák teljes elhagyásával. Ezek a kísér letek a Magyar Népköztársaságban és az Egyesült Államokban teljes sikerrel jártak. A csupán Simazinnal történő kezelés jobb eredményeinek elérését azzal magyarázzuk, hogy abban az esetben, ha ezt a kezelést kultivációs munkákkal kapcsolnék egybe, a növényzet, különösen a gyökerek igen könnyen megsérülhetnek és érzékenyebbé válnak a Simazinnal szemben. Igen szép eredményeket értek el a Simazin és Atrazin adagolásával a növényállomány egyidejű sorközi mechanikai ápolásával, ami jelentősen csökkentette a gyomirtószerek fogyasztását. A gyakorlat számára ajánlatos a Simazin vetés utáni alkalmazása, de még a kukorica kikelése előtt, hektáronkénti 2 — 5 kg-os mennyiségben. A gyomirtószer adagolása különben a talaj humusztartalmáról és a gyomnövények fajtájától függ, s ha évelő és rendkívül ellenálló gyomokról van szó, nagyobb adagokat használunk. Tapasztalataink szerint legjobban bevált a kora tavaszi kezelés, rögtön a simítózás után, mert így kihasználtuk a téli talajnedvességet is, s ha nagyobb szárazságok lépnek is fel a tenyészidő folyamán, a Simazin feloldódik és hatása kielégítő. Az Atrazint, amely könnyebben oldódik, a kukorica kikelése után is alkalmazhatjuk, amikor a növényállomány legfeljebb 20 cm, a gyom pedig 5 cm magas. Ez a módszer előnyösebbnek mutatkozik, mint a vetés idejében végzett kezelés, mert a gyomnövények összetétele szerint pontosan előre meghatározhatjuk a gyomirtószernek azt a mennyiségét, amely elpusztításukhoz szükséges. A külföldi irodalomban közölt adatok szerint kipróbáltuk az Atrazin hatását a jellegzetesen kukoricatermő tájegységben, és megállapítottuk, hogy teljesen elegendő, ha hektáronként 1000 liter vízre 2—3 kg gyomirtószert adagolunk, s hogy ennek a kezelésnek a hatása teljesen megegyezik azzal a hatással, amelyet a Simazin eddig szokásos és bevált 4 kg-os adagolásával érünk el. Ezt a jó eredményt nemcsak annak tudhatjuk be, hogy amint már említettük — az Atrazin könnyen oldódik, hanem annak is, hogy a növények jól felveszik, mégpedig nemcsak gyökerükkel, hanem levélzetükkel is, és Ifly természetesen gyorsabban hat a gyomnövényekre. Hanem az Atrazin nagy'oldődóképességének megvan a hátránya is, mert korlátozza felhasználásának lehetőségét egyéb kultúrák, mint például a bokrok, fák és még inkább a szőlő' esetében. A külföldi irodalom az Atrazin nagy hátrányaként gyenge hatását említi a kakaslábfűfélék esetében. Viszonyaink közt az igen elterjedt közönséges kakaslábfű (Panicilum crus galli) jönne számításba. Ezzel az állítással azonban nem értünk egyet, mert ellenőrzése során, amelyet úgy végeztünk, hogy a kukorica 10 cm magas növényállományát hektáronként 3 kg Atrazinnal kezeltük, ezt a gyomnövényt kb. 80 %-ban kipusztítottuk. S ami egyes hagyományos agrotechnikai beavatkozások elhanyagolását illeti, az említett gyomirtószerek alkalmazása esetén valóban kikerülhetjük a fáradságos emberi munkákat, de a vegyszeres gyomirtás kukoricáinkban egymagában, vagyis sarabolás nélkül, viszonyaink közt nem valósítható meg. Olyan esztendőkben ugyanis, amelyekben a zsenge kukoricanövényzet fejlődését nagymértékben befolyásolják a hosszan tartó szárazságok, a mechanikai talajporhanyítást, melynek célja többek között a talaj hajszálcsövességének megbontása, vagyis az improduktív vízelpárolgás megakadályozása, valamint a talaj átlevegőzése, csupán vegyszeres gyomirtással sosem helyettesíthetjük. A talaj kiszáradásának és cserepedésének veszélye a gyomtalanított, vegyszezik a talaj beárnyékolása. Ha azonban a kukorica megrekkel kezelt területeken mindig nagyobb, mert hiány- Celelően megnő, maga nyújt árnyékot a talajnak és így megakadályozza kiszáradását és cserepedését. Addig tehát, amíg a növényállomány el nem éri a kívánt magasságot, az olyan talajokat, amelyek egyes években hajlamosak a kéregképződésre, a vegyszeres gyomirtáson kívül sekélyen porhanyítanunk is kell. Mivel azonban — amint ezt a sokéves tapasztalatok is bizonyítják — zsenge kukoricáink általában, és különösen a száraz körzetekben (Dél-Szlovákia, Dél-Morvaország) szenvednek a talaj rossz fizikai állapota következtében, elvből ne hanyagoljuk el legalább a sorközi porhanyítást, ami viszont semmiképpen sem akadálya annak, hogy a gyomirtószerek a gyomnövények elleni harc egyik legfőbb Simazinnal kezelt kukorica, az agrotechnikai * beavatkozás elvégzése előtt Jobbra: Atrazinnal kezelt kukorica — balra: kezeletlen kukorica. Az egész táblán egyforma agrotechnikát alkalmaztunk. (A szerző felvételei) eszközévé s következésképpen a munkatermelékenység és hektárhozamok növelésének egyik legfontosabb tényezőjévé ne váljanak. Tusanová Éva mérnök, A Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet kassai kirendeltségének dolgozója 66 Szarvasmarha állományunk átmeneti takarmányozása A zöldtakarmány szarvasmarhaállományunk alaptakarmányát képezi a nyári időszakban. Értékes természetes takarmány, mely minden szükséges tápanyaggal ellátja állatainkat. Nemcsak elegendő szerves anyagot, de ásványi anyagokat és vitaminokat is tartalmaz, melyek különösen a hosszú téli takarmányozási időszak után bírnak nagy jelentőséggel. A zöldtakarmányozásra főleg tavasszal kell nagy gondot fordítanunk. Azonkívül, hogy gondoskodunk a helyes átmenetről a téli takarmányok etetéséről a nyárira, az egész zöldtakarmányozási időszakra kidolgozzuk a takarmányozási tervet. Ezt olyképpen állítjuk össze, hogy a takarmányozás célszerű és takarékos legyen, vagyis, hogy a feletetett anyag a lehető legnagyobb hasznot hozza állati termékek alakjában. A nyáron megtakarított takarmány nagy értéket jelent télen, mert hiszen saját tapasztalatból tudjuk, hogy minden mázsa jó minőségű széna és szilázs alapvetően javítja szarvasmarha-állományunk takarmányozását. A ZÖLDTAKARMÁNY ÖSSZETÉTELE A zöldtakarmány vegetációs víztartalma a zöld növényzet faja és kora szerint 70 — 90 °/o körül ingadozik. Nedvdússágánál fogva könnyen emészthető és elősegíti a fejőstehenek tejmirigyeinek működését. További különlegessége, hogy nagy mennyiségű emészthető nitrogénanyagot és fehérjét tartalmaz. A zsenge zöldtakarmányban jelentős mértékben megtalálhatók az amidok. A növények korával csökken azok amidtartalma és a nem fehérjés nitrogénanyagok fehérjékké változnak. A kérődzők nagymértékben értékesítik az amidokat és velük pótolják a fehérjéket. Ezzel fokozódik a zöldtakarmányok fehérjeértéke. A zöldtakarmányban elegendő vitamint és csontképző ásványi anyagot találunk. További összetevője a nyersrost, amely — s ezt hangsúlyoznunk kell — jelentősen megváltoztatja a zöldtakarmány tápértékét. Amint a növények virágozni kezdenek, s főleg közvetlenül elvirágzásuk után, növekszik a nyersrost-tartalmuk. Következésképpen csökken a többi, értékesebb tápanyagok részaránya, s a takarmány, kevésbé ízletes és nehezebben emészthetővé válik. Mindebből kitűnik, hogy a virágzás kezdetén etetett zsenge zöldtakarmány teljes mértékben megfelel haszonállataink, elsősorban a szarvasmarha szükségleteinek. ÁTMENET A ZÖLDTAKARMÁNYOZÁSRA Mivel a zöldtakarmány nedvdús, könnyen emészhető és nagy mennyiségű emészthető nitrogénanyagot tartalmaz, igen óvatosan kell áttérnünk a nyári etetésre. Az állatok érzékenyek minden hirtelen változásra, ami azután emésztési zavarokban és csökkent termelékenységben jut kifijezésre. Legkönnyebb áttérni a zöldtakarmányozásra akkor, ha télen szilázzsal etettük az álatokat, mert ez esetben csak más nedvdús takarmányra térünk át. Azokban a gazdaságokban, amelyekben a téli időszakban nem etették az állatokat nedvdús takarmánynyal (szilázzsal, takarmányrépával), nem szabad túl hirtelen beiktatni az étrendbe a zöldtakarmányt. Ezért ezt kezdetben csak kisebb adagokban adjuk, és az adagot fokozatosan növeljük. Eleinte természetesen felaprítjuk a zöldtakarmányt és szalmaszecskával keverve etetjük, mert magában a zöldtakarmány súlyos emésztési zavarokat, hasmenést, felfúvódást stb. okozna. Ezenkívül a szalmával az emészthető fehérjék és a keményítőérték arányát is kiegyenlítjük a takarmányadagban. A zöldtakarmányra történő rászoktatást nemcsak az istállózott állatok esetében alkalmazzuk, de ehhez az elvhez igazodunk a legelőn tartott állatoknál is, mégpedig úgy, hogy a legeltetés tartamát egy héten belül fokozatosan meghosszabbítjuk. így minden nehézség nélkül rászoktathatjuk az állatokat a takarmányváltozásra. A zöldtakarmányozásra történő áttéréskor a takarmányadagokat a következőképpen állítjuk össze: őszi zöld- S'1020^ „ . takarmány- V 8 Széna Takarmánykeverék 'S o kg sz?Ima kg 5-0, k9 A téli takarmányozás utolsó napján — 10 15 6 2 Az átmenet 1—2. napján 10 — 15 10 10 ö — S 2 3 — 4. napján 20-30 10 10 4-3 2-3 5 — 6. napján 35 — 45 5 10-5 3 3—2 TAKARÉKOSKODJUNK A FEHÉRJÉKKEL Virágzás előtt és egészen elvirágzásig a zsenge zöldtakarmány nagy mennyiségű fehérjét, de aránylag kevés keményítőértéket tartalmaz. Ezért ha azt akarjuk, hogy a takarmányadag emészethetö fehérjetartalma és keményltőértéke megfelelő arányú, s a takarmányozás gazdaságos legyen, a következő elvekhez kell igazodnunk: Zöldtakarmánnyal nem etetünk jóllakatásig, vagyis nagy adagokban, hanem csak kisebb adagokat adunk az állatoknak, s azt szénhidráttartalmú takarmányokkal, például cukorgyári répaszelettel vagy kukoricaszilázzsal egészítjük ki, később csalamádét és takarmányszalmát is adhatunk. Ha az állatoknak a zöldtakarmánnyal túl sok fehérjét juttatnánk, keményítőérték hiánya következtében az emésztési zavarokon kívül csökkenne a tej zsiradékfoka is. Fontos, hogy a megkezdett zöldtakarmányozást abba ne hagyjuk. Ezért már a vetési tervben a zöldtakarmány-növények megfelelő vetésterületével kell számolnunk. A zöldtakarmányozás megszakítása rögtön csökkenti az állatok termelékenységét, amit ki kell kerülnünk. / TAKARMÁNYADAGOK A NYÁRI IDŐSZAKBAN Az egyes szarvasmarha-csoportok takarmányadagjának haszonirány szerinti összeállítása a zöldtakarmányok ésszerű kihasználását és értékesítését biztosítja. Például 550 kg élősúlyú fejőstehenek számára, napi 10 literes tejelékenység esetén, elegendő 50 kg gabona-hüvelyes keverék és a szalma pótadagolása jóllakásig; vagy 40 kg vöröshere és 6 kg takarmányszalma; esetleg 30 kg lucerna, 20 kg silózott répaszelet és 6 kg takarmányszalma. Ha teheneink naponta ennél több tejet adnak, a zöldtakarmány, a szalma vagy a szénhidráttartalmú takarmányok mennyiségét arányosan növeljük. Hasonlóképpen a növendékmarhát is a zöldtakarmányok átlagos adagjaival etetjük. A 350 — 400 kg élősúlyú növendékmarhának következőképpen állítjuk össze a takarmányadagját: 15 kg lucerna, 1 kg széna, 13 kg silózott répaszelet, 2 —3 kg takarmányszalma; vagy 15 kg lucerna, 1 kg széna, 10 kg kukoricaszilázs, 2—3 kg szalma. A zöldtakarmányok, különösen zsenge állapotban, kedvező hatást gyakorolnak a tej minőségére. A helyes átmenettel a zöldtakarmányozásra és a takarmányozási elvek pontos betartásával a nyári időszakban, nemcsak az állatok megbetegedését akadályozzuk meg, de a zöldtakarmányok jó kihasználását és hasznosítását is biztosítjuk, Blaho Rudolf mezőgazdasági mérnök, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozója Értékes zöldtakarmány a napraforgó A napraforgót eddig főleg olajnyerés céljából magnak, illetve zöldtrágyázásra termesztették. A Dunántúli Mezőgazdasági Kutatóintézet (Iregszemcse) több éves kísérlete szerint a napraforgó termesztése igen gazdaságos zöld-, illetve silótakarmányozásra. Tisztán termesztve is nagy fehérjetartalmú, borsóval pedig a lucerna fehérjetartalmát is eléri. Termeszthető fővetésű vagy tarlóvetésü növényként. Nagy előnye, hogy a fövetésű napraforgó korán — az őszi bükkönyös takarmányfélék után — júniusban kaszálható, s enyhíti a gazdaságok szálastakarmányozási gondjait. Másodvetésként az őszi árpa, vagy búza tarlójában szárazabb időjárás esetén is kielégítő termést ad a nyárvégi, ősz eleji időkre, s ezzel jelentősen megnyújtja a zöld futószalagot. A hozzáfűzött reményeket azonban a napraforgó akkor váltja be, ha takarmányozásra a legkedvezőbb időben takarítjuk be, amikor viszonylag legnagyobb az emészthető fehérjetartalma, s a rosttartalmának emészthetősége a legkedvezőbb. A betakarítás legkívánatosabb ideje a bimbózás kezdete. Ekkor nyerünk nagy zöldtömeget, s viszonylag legtöbb fehérjét (17 %-os nyers fehérjét száraz anyagban), s a rosttartalom viszonylag alacsony (10 —14 ®/o).Afejiődés későbbi szakaszán a szár megfásodik s rosttartalmának emészthetősége csökken, a szaporodó viaszanyagoktól kellemetlenné válik az íze is. A gondosan betakarított zöld napraforgó, valamint a belőle készített szilázs és szénaliszt kitűnő karotinforrás, karotintartalma meghaladja a sárgarépáét is és a lucernáét. Keveréktakarmánynak a napraforgó legjobb társnövénye a borsó. Hektáronként 120 — 130 kg borsót, 32 — 35 kg napraforgót használjunk. Jól társítható csalamádéval is, s növeli annak alacsony fehérjetartalmát. Bár a csalamádés napraforgó tápértéke nem éri el a borsós napraforgóét, szerepe azért jelentős, mert olyan időszakban szolgáltat tápláló anyagot, amikor egyébként kevés a zöldtakarmány a gazdaságokban. A napraforgó és a kukorica vetőmagjának leghelyesebb aránya az, ha hektáronként 18 — 20 kg napraforgót, 85 — 90 kg kukoricát számítunk. Fővetésként átlagosan hektáronként 300 — 350 mázsa zöld termést betakaríthatunk. A tarlóba vetett napraforgó zöldtermése is meghaladja hektáronként a 150 — 180 mázsát, kedvező csapadékos időjárás esetén mindkét esetben 30 — 40 a/o-kal több termés kerülhet betakarításra. A napraforgót és keverékét zölden silózva szívesen fogyasztják az állatok, s a tehenek kiválóan tejelnek tőle. A zöld napraforgó kukoricaszárral is silózható, s javítja annak fehérjetartalmát. A takarmány-napraforgó termesztése és betakarítása teljesen gépesíthető. Ha azt akarjuk, hogy minél huzamosabb időn át zölden takarmányozhassuk, a napraforgót vessük szakaszosan 6 — 7 napos időközökkel. A fel nem takarmányozott napraforgót elvénülés előtt járva-szecskázóval, silókombájnnal takarítsuk be és télire tartósítsuk. Számos előnyére való tekintettel a nyári szálaslakarmánygondok megszüntetésére, s tartalék takarmányalap létesítésére érdemes tehát a napraforgót az eddiginél fokozottabban megbecsülni és takarmányozás céljára termeszteni. Fehér Gyula (Budapest) C t i ^ d) N O O •Sii « s o «5 •= e £ ,2s nj N > ■ « 'O § § £ = A: a a c ° 'S S3 „ V. §t» c5 £ Siti 1962. május 13. 1962. május 13.
