Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-09 / 36-37. szám
Egyik napról a másikra olyan csend lett, mintha minden jó lélek búcsút mondott volna a falunak. Tegnap este még német beszédtől tankok lánctalpainak nyikorgásától volt hangos a falu minden zege-zuga, talán nem is volt olyan udvar, melyből nem meredt volna ágyúcső kelet felé, reggelre azonban már nagyítóüveggel is hiába kereste volna az ember a németet. De nem is kereste őket a faluban senki, mert aki otthon volt, az mind egy szálig a magakészítette bunkerban töltötte az éjszakát. A mi „bombabiztos" fedezékünkben — mit tehettem mást — egész éjjel a háznál található egyetlen könyvet, a naptárt olvasgattam. A viharlámpában volt még petróleum elég, hát öregapám kérésére, abban az évben talán már huszadszor, fennhangon olvastam a rongyosra forgatott naptár legérdekesebb részét, a „Farkaskaland" című elbeszélést. — Azt hiszem, kisfiam, — mondta az öregapám hogy még soha se volt, egyetlen kalendáriumban sem, ilyen szép farkaskaland. Pedig de sok kalendáriumot átforgattam én már...! Mert nem volt kalendárium a kalendárium farkaskaland nélkül. Röviden megmondva: a farkaskaland fogalommá vált az öregapám-féle emberek gondolatvilágában. — Nem ártana — mondta öregapám —, ha évente legalább két kalendáriumot vehetne az ember... Pitymatlott már, a kalendáriumot is kiejtettem a kezemből, rádöltem öregapám térdére, ott szundikáltam, mikor elszórt géppisztoly-lövésekre lettem figyelmes. — Nofene, - mondta félálomban öregapám a távoli lövések hallatára. — Nyughassatok! Hanem nemsokára aztán furcsa, soha nem hallott beszédre lettünk figyelmesek. Füleltünk egy kicsit, aztán ennyit mondott öregapám: — Hallod-e te, ezek oroszok! Valaki aztán belerúgott egy nagyot a „bombabiztossá" nyilvánított óvóhely deszkaajtajába, mire az ajtó sarkig kinyílt és egy térdig sáros katonacsizmát láttam csak magam előtt, meg a koratavaszi ég kékjét a távolban. — Germán nyet? — kérdezte a katona. Kimásztunk a bunkerból, az orosz katona bepislantott még a félhomályba, aztán felénk fordulva mutogatni kezdett a bárónő kastélya felé. Csak azt vettük ki a beszédéből, hogy arrafelé küld bennünket. — Jézusmáriaszentjózsef, — hallottam egy asszonyi hangot valamelyik szomszéd udvarból, ahol nyilván hasonló eset zajlott le, mint a mi bunkerunk előtt, — ezek most elhajtanak bennünket Szibériába. Legalább a meleg kabátot vedd magadra, András... — Nyenáda, nyetiáda — nem kell, magyarázott a katona, aztán felmutatott az égre, hogy valóban nem kell már a nagykabát, mert jó idő mutatkozik. Aztán hogy igaza van, azt is akarta talán bizonyítani, aminek jeléül végig kigombolta mellén a vastag, vattával bélelt katonakabátot és szélesen nevetett. Meglepő kép fogadott bennünket a kastélyudvarban. Mintha zsibvásárt tartott volna a nagy ház tulajdonosa, olyan volt ott minden. Csakhogy a bárónő nem volt sehol. Ellenben: mintha mindig ő lett volna a házigazda, úgy állt a kastély főbejáratánál az egyik oszlopnak támaszkodva az öreg Keserű Péter. Olyan nagy nyugalommal pödörte cigarettáját a leveles dohányból, mintha mindennap egy-egy arisztokrata kastélyának szétosztásával kereste volna eddig is a kenyerét. — János komám, hát te miért nem szeded fürgébben a lábad? - szólt oda Péter bácsi az öregapámnak. - Nosza gyorsan, nézzetek csak valami bútordarab után, mert majd nem jut. Teljesen ki kell a kastélyt üríteni, mert katonakórházat csinálnak belőle. Lóduljatok, fogjatok meg valamit, elég szegény a házatok tája. Öregapám oldalra bökte a kalapját, megkavarta a füle tövét, aztán óvatosan így szólt Keserű Péterhez: — Komám, hát komolyan gondolod, hogy én vén létemre belefeküdjek a bárónő ágyába? Melyben az urakkal szajhálkodott ? Inkább a jászolban alszom'. — Megérdemli a nép, amit itt talál, hiszen az ó verejtékéből vették az urak, amijük volt... Öregapámnak azonban nem lehetett eleget beszélni, sarkon fordult, faképnél hagyott bennünket. A tiszt oroszul kérdezett valamit a beszélgetésünkről Keserű Pétertől, aztán nagyot nevetve elindult és intett. hogy menjek utána. Végigjártunk vagy tizenöt szobát, de nekünk való bútordarabot sehol sem találtunk. Mert ha a kapitány rámutatott valamelyik hatalmas bútordarabra, mindig megmagyaráztam neki, ahogy tudtam, hogy ez nem csak nem illik, de be sem fér a mi földes szobánkba. Végül aztán megálltunk egy hatalmas teremben, ahol körös-körül egészen a mennyezetig könyvből volt mindenütt a fal. A terem akkora volt, mint egy kisebbfajta templom, olyanformán is éreztem magam a könyvek között, mint valami szent helyen. Az orosz tiszt odalépett a könyvállványokhoz és nézegetni kezdte a köteteket. Nem sokáig keresett, mert csakhamar kivett egyet a sorból, belelapozott furcsán megcsóválta a fejét, aztán leült az ablakpárkányra, elővette zsebéből a kését és felvágta a könyv első lapjait. Ojra felém intett, oda is mentem hozzá, éreztem a beszédjéből, hogy nagyon dühbe gurult, miközben a könyv lapjait vagdalta fel. Mindössze azt értettem beszédéből, hogy „kultúra", „burzsuj", meg hogy a grófokat emlegeti, úgy látszik nem a legtiszteletrentéltóbb értelemben. Bepillantottam a szépkötésű, azt hiszem, német nyelven írott könyvbe, aztán otthagytam a tisztet, mert láttam, nagyon belemélyedt az olvasásba. Talán félóráig is ott keresgéltem már a könyvek között, mikorra magyar könyvre leltem az egyik polcon. Valamennyit egymásután kiszedtem, odaraktam a könyveket az asztalra, lapozni kezdtem bennük. Azaz csak lapoztam volna, ha nálam is lett volna kés, mint a kapitánynál. így csak ott nyithattam ki a könyveket, ahol nem kellett felvágni. Keserű Péter bácsi zavart meg az olvasásban. — Ebadta kölyke, hát te még mindig nem vittél haza semmit? Mit szól az apád, ha hazajön Németországból, hogy nektek semmit sem juttattam? — Péter bácsi, hiszen itt könyvek vannak, — feleltem neki, mire az orosz tiszt is abbahagyta az olvasást, odajött hozzánk, beszélgetni kezdett Péter bácsival, miközben oda-oda pislantott felém. Es úgy látszott, elismerően bólintott, ha rólam volt szó. — Azt kérdezi a kapitány, szereted-e a könyvet — szól aztán hozzám Keserű Péter. — Hogy szeretem-e? Nézze, milyen rongyosra olvastam már ezt a naptárt — húztam ki a zsebemből a salátává változott kalendáriumot. \A kapitány kezébe vette a könyvet, aztán odalépett a magyar könyvek felé, válogatott közöttük, majd megfogta a kezem, a könyvekre tette, közben állandóan beszélt. — Azt mondja a kapitány, hogy ez a hét könyv a tied. Ezután majd a többiből, az egész könyvtárból is, annyit olvashatsz, amennyit csak akarsz. Azt kívánja, hogy ezeket a könyveket is olvasd. Ne úgy, mint a báróék. Itt van a rengeteg könyv, de sokat közülük fel sem vágtak. Az a gyanúja, hogy a báróék csak dísznek tartották a könyveket a háznál. A kapitány a nekem ajándékozott könyveket nézegette. Az egyiknél így szólt: — Petőfi Sándor. Zsebébe nyúlt, elővette zsebkését és a kezembe adta. En felvágtam a könyvet és olvasni kezdtem: „Feltámadott a tenger .. * Azóta ha elmegyek egy szovjet hősi emlékmű mellett, mindig arra gondolok, hogy a géppisztoly és a béke olajága mellől a szovjet katona kezéből valami hiányzik. Ha szobrászművész lennék, én könyvvel a kezében faragnám márványba az orosz katonát. Tóth Mihály Szabad élet — gazdag népművészet A csata! kilencéves iskola tánccsoportja az „Ünnepre készülünk“ című táncot mutatja be a zselízi parkban. Öröm és szépség ünnepélyének színhelye minden évben a hatalmas fákkal koronázott zselízi park és a festői szépségű hegykoszorúval szegélyezett gombaszögi völgykatlan. Az utóbbi években a CSEMADOK KB ezeken a helyeken rendezi a népművészet seregszemléjét. A területi és országos dal- és táncünnepélyek évről-évre tanúbizonyságot tesznek a népművészeti együttesek fejlődéséről. A' szinaiak tavaly is eredményesen szerepeltek. Táncegyüttesük új műsorával szerepel majd a gombaszögi dal- és táncünnepélyen Az egy évtizeddel ezelőtti szürke, műmagyarkodó műsorokat a haladó hagyományokra épült tartalmas egységes műsorlibrettó alapján felépített program váltotta fel, amelyet magas művészi színvonalon tolmácsolnak a művészek. Ezek a találkozók elősegítői a nemzetek és a nemzetiségek kultúrája megismerésének is. A különböző nemzetiségű népművészeti együttesek a kölcsönös megismerésen keresztül közelebb kerülnek egymáshoz és ezáltal fokozottabbá válik a kultúrának az egymásra gyakorolt termékenyítő hatása. Ebben az évben a zselízi kerületi dal- és táncünnepély megrendezésére június 9-én és 10-én kerül sor. Szombat este a Magyar Népművészeti Együttes (Ifjú Szívek) mutatkozik be új műsorával. Vasárnap a koradélelőtti órákban a gyermekek műsorától lesz hangos a zselízi park. A CSEMADOK és a vendégegyüttesek népművészeti bemutatója a délelőtti és a késő délutáni órákban lesz. A libretto alapján összeállított ünnepi műsorra délután három órakor kerül sor. A gombaszögi országos dal- és táncünnepélyt június 30-án és júlibs 1-én rendezi a CSEMADOK Központi Bizottsága. Szombat este az „Emberiség, szabadság, béke“ című. Laterna Magika-szerű műsor kerül bemutatásra. Az éjféli órákban is az együttesek műsorától lesz hangos a hegyalja. Az egyes népművészeti csoportok „Lakodalom van a mi utcánkban" című műsorral lepik meg a közönséget. Vasárnap reggel a gyermekcsoportok „Üttörő-táborban“ címen mutatkoznak be. Vasárnap délután a „Szövetkezeti zárszámadás" című műsorban láthatjuk a szebbnél szebb táncképeket, énekkari számokat, csasztuskákat, rigmust mondó kórusokat. Befejezőként a népművészeti csoportok ünnepi műsorában gyönyörködhet a közönség. A műsor keretében fellépnek majd a hivatásos együttesek, továbbá szlovák, ukrán és természetesen a műsor zömét adó CSEMADOK és CSISZ népművészeti csoportok. A kellemes környezetben éjjelnappal szól majd a vérpezsdítő cigánymuzsika, de kielégítik a dzsessz-muzsikát kedvelők igényét is. A kistárkányi, leleszi, losonci, rimaszombati, füleki, lévai, deáki, szinai és még sok más együttes lelkesen próbál, készülődik. Minden együttes, szólista a legjobb teljesítményt akarja nyújtani a népművészet nagy seregszemléjén. Szabad életünk gazdag lehetőséget nyújt, hogy ifjúságunk és a népművészetek kedvelői gazdag tartalmas színpompás műsorokkal tegyék szebbé, örömtelibbé életünket.-tő■ Költők Színháza nyílt Bratislavában fiatal színészek közreműködésével, ahol csehszlovák és külföldi költők műveit szólaltatják meg. ■ Varsó legnagyobb operaházának építése befejezéshez közeledik. A 2000 személyes színház az év végén Moniuszko „A régi udvar“ című operájának előadásával nyílik meg. ■ Angol zenei fesztivált rendeznek az év őszén Moszkvában és Leningrádban, amelyen a többi között Benjamin Britten és Julian Breans is részt vesz. ■ Több mint ezer amatőr filmstúdió működik a Szovjetunióban, 115 közülük a moszkvai gyárakban, főiskolákon. ■ A 750 éves lipcsei Thomas énekkarról a nevezetes évforduló alkalmából filmeket készít a DEFA filmstúdió. ■ Rostockban nagy sikerrel mutatták be Kuba Nemzeti-díjas német költő átdolgozásában Büchner „Danton halála“ című drámáját. ■ Ivette Hernandez kubai zongoraművésznő nagy sikerrel vendégszerepei az NDK-ban, koncertjein kubai zeneszerzők műveit is bemutatja. ■ A párizsi Opera-Comique sikerrel újította fel Flaubert Bovaryné című regényének opera-változatát, melynek zenéjét Massenet szerezte. ■ Móricz Zsigmond regényeinek és elbeszéléseinek 12 kötetes sorozatát indítja meg az ünnepi könyvhéten a Magyar Helikon Könyvkiadó. A sorozat bibliapapíron készül, s egy-egy kötet öt-hét regényt tartalmaz. A májusi élmények elkísérik az embereket mindenhová. Néha elég egy pillanat, egy szó, egy mosoly, hogy megmaradjon benned örökre. Az emberek emlékeznek ... Csallóköz barnaarcú parasztjai em-. lékeznek és beszélnek a múltról. Az elmúlt tizenhét év küzdelméről, sikereiről, bánatáról, öröméről, Felsőpatonyban, Csécsénypatonyban. Itt kezdődött. 1949 augusztus forró hevében, egy rettenetes háború még közeli, és fájó emléke után..Tizenhét magyar kisparaszt, és földnélküli zsellér megalakította hazánkban az első egységes földművesszövetkezetet. Felsőpatonyban, Csallóköz szívében. Miklós Vince Most, hogy Miklós Vince emlékeiben kutat, mosolyog: — Persze a felsőpatonyiak voltak az elsők, de csak annyival, hogy náluk délelőtt, nálunk pedig délután alakult meg a szövetkezet. — Szóval, amolyan ikertestvérek lettek. — így is mondhatjuk, mert tényleg egyformák voltak a gondjaink, legalább is a kezdetben, Miklós elvtárs két évig volt elnöke a . csécsénypatonyi EFSZ-nek, előtte csoportvezető, utána pedig hosszú ideig a párt helyi szervezetének elnöki tisztségét töltötte be. Most a szövetkezet egyik legszorgalmasabb dolgozója. Túl van már az ötvenen, de még ereje nem lankadt, nagy, nehéz harcokban edződött acélkeménnyé. — Legnehezebb a kezdet; mindig a kezdet a legnehezebb. Akkor még nem voltak gépek, ló is kevés volt, meg szerszám is. És a kulákság ellenséges, mindent gáncsoló szándéka rontott talán legtöbbet. De valahogy túljutottunk minden akadályon. Az emberek emlékeznek ... Virágzó almafák alatt járok. Az lám Csécsénypatonyból Felsőpatonya vezet. Két szövetkezet — ikertestvérek ■oltak. Egészen 1959-ig. Akkor egyesültek, hogy a megkezdett utat ezután együtt járják. A falu közepén üdezöld park, gyerek-sereg futkároz alatta. Ők nem ismerik azt a küzdelmet, amelyet apáik harcoltak végig. 1954 óta 54 új családi ház épült fel Felsőpatonyban. Ez is bizonyíték: az itt élő emberek életében a szövetkezet gyökeres változást hozott. Az egyesített szövetkezet a „Vörös zászló“ nevet viseli, jelenlegi elnöke Szűcs Gyula. Nyolc évig volt a szövetkezet csoportvezetője. 2038 hektáron gazdálkodnak, amelyből 1760 hektár a szántó. A munkaegység értéke az idén 26 korona, amelyből előlegként 15-öt fizetnek ki. S ha már a számoknál vagyok egy igazán meglepő, és megnyugtató számot is hadd jegyezzek fel: 39 — ez a szám a szövetkezeti tagok átlagos életkorát jelenti. A legrégibb szövetkezetünkben talán a legtöbb a fiatal. Tóth Vince ez év elejétől tölti csak be az agronómusi tisztséget a szövetkezetben, ugyan azelőtt dolgozott már itt, de elkerült a komáromi Mezőgazdasági Iskolába, s most új erővel látott munkához. Járjuk a határt. Szépek a „Vörös csillag“ vetései. A tél itt is okozott ugyan kisebb károkat, de már bepótolták azokat. A május, a felszabadulás, a napfény, s a tavasz mindent serkentő ereje él az itteni emberekben. Idősek, fiatalok egyaránt igyekeznek, dolgoznak, és ha egy-egy percre megállnak szót váltani vagy elszívni egy cigarettát, látni rajtuk, hogy tudják: ők voltak a legelsők, akik elkezdték, s akik rendületlen hittel dolgoztak, még akkor is, ha néha munkájukat ' nem koronázta a várt siker. S még egy utolsó kép: A helyi nemzeti bizottságon fehér hajú bácsi fogad, Dunay János. Kisebb, nagyobb megszakításokkal már hét éve a helyi nemzeti bizottság elnöke. Egyike annak a 17 embernek, akik megalakították Felsőpatonyban a szövetkezetét. Ma már 66 éves, és 1921 óta tagja a pártnak! így, s ilyen emberek hite, s akarása változtatta meg, s terelte új irányba a falusi emberek életét, Felsőpatonyban, s szerte az egész országban ... Május van, orgonavirágok nyílnak a kertben; a tizenhetedik szabad május orgonái, s az emberek emlékeznek... — gs — ■ Franciaország is résztvesz az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon azoknak a tárgyalásoknak eredményeképpen, amelyek nemrég Prágában folytak a francia és csehszlovák filmigazgatók között. Megállapodtak kölcsönös filmhetek rendezésében, koprodukciók gyártásában és oktal ófilm-cserében is. ■ Fegyin „Őrtűz" című könyvének példányszáma még a Szovjetunióban is szokatlanul magas. Az első kötet 700 000 példányban jelent meg Moszkvában. ■ Háromszáztíz gyilkosság látható a Nyugat-Németországban tavaly bemutatott 400 filmen - állapította meg a lüneburgi ifjúságvédelmi konferencia. Ezenkívül 642 csalás, 165 rablás, 74 zsarolás és 200 házasságtörés, filmenként tehát átlagos öt köztörvényi bűntett szerepelt, Emlékeznek az emberek
