Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-09 / 36-37. szám
Nagy érdeklődés előzte meg a Szabad Földműves Nagy Ankétjának értékelését, amelyet a lap szerkesztősége az elmúlt napokban tartott Léván a »Lev« szálló „Vörös-sarok“ helyiségében. A meghívott pályázók várakozással tekintenek a beszámoló elé. Szívük mélyén ott lappang, vajon írásuk megüti-e azt a mértéket, amely lehetővé teszi, bogy birtokosai lesznek valamelyik nyereménytárgynak. Elmondhatjuk, hogy a szerkesztőségbe érkezett 60 pályamű mind, mind értéket képviselt. Ankétünk tömegeket mozgósított, hiszen a pályázók nemcsak alaposan körültekintettek portájukon, tanulmányozták a gazdálkodás menetét, de az anyaggyűjtésbe bevonták a szövetkezet vezetőségét és számos tagját. Ezután ültek csak asztalhoz, ragadtak kezükbe ceruzát, hogy írásuk a gazdálkodás mélyébe hatoljon, feltárja a‘ hiányosságokat, megmutassa a kivezető utat, s a ^ rejtett tartalékok feltárásán keresztül javaslatokat tegyenek a gazdálkodás ütemének meggyorsítására. Sőt, számos pályázó a helyi viszonyoknak megfelelően a jövőre vonatkozólag konkrétan egyes dűlőkhöz kötötte javaslatát. Ennél a pontnál mondjuk meg azt, hogy épp ebben különböztek pályázóink írásai a szerkesztők cikkeitől. A pályázó szemtanúja a mindennapi életnek, nyakig benne van a munka árjában, így élethű képet adhat a gazdálkodás hogyanjáról, mikéntjéről. Lehetősége nyílik saját elgondolása szerint a legmesszebbmenően bemutatni a gazdálkodás jó és rossz oldalát. Az ilyen mű megjelenése a lapban kétszeresen segít, mivel a leközölt írást nemcsak a vezetők, de az egész falu tanulmányozza, olvassa. Beszédes tényként bizonyítja ezt több szövetkezeti elnök levele, akik a szövetkezetüket érintő pályaműről nemcsak elismerőleg írtak, hanem arról is’ beszámoltak, hogy a Szabad Földművesben megjelent ankétcikket a taggyűlés megtárgyalta, jóváhagyta, s a javaslatoknak megfelelően határozatot hoztak a felvetett hibák eltávolítására, illetve a rejtett tartalékok feltárására. Vitathatatlan, hogy pályázóink nemcsak szakmai tudásukat, de szívüket is beleadták mondanivalójukba. Ankétünk értékét növeli az is, hogy az egyes írásokban felvetett kérdések — bár egy szövetkezetről szóltak — előfordulnak sok-sok más nagyüzemi gazdaságban is. A leközölt pályamű tehát nemcsak otthon segített, de gondolatokat szült mindazon szövetkezetek vezetőiben, tagjaiban, ahol hasonló intézkedésre van szükség. Az elmondottakat figyelembe véve az értékelőbizottságra felelősségteljes feladat hárult, mert a 60 pályamű közül, a legértékesebb 29-et kellett kiválasztania. Alapos tanulmányozás és vita után a bizottság következő sorrendben ítélte oda a díjakat: Kása Mihály, Nemesócsa I. díj Moped motorkerékpár Zsebík Sarolta, Körtvélyes II. díj „Variace“ rádió Cséfalvay Gábor, Calovo III. díj táskaírógép A pártkongresszus tiszteletére Pályázóink egyik csoportja, előtérben Cséfalvay Gáborral, a harmadik díj nyertesével Czita Béla, Nagykeszl IV. díj Flexaret V/A típusú fényképezőgép Kemény József, Érsekújvár Flexaret IV. típusú fényképezőgép Jakab Sándor, Ptruska Flexaret IV. típusú fényképezőgép Varga József, Köbölkút Flexaret IV. típusú fényképezőgép Gáspár Imre, Nagyabony Flexaret IV. típusú fényképezőgép Gábris József, Érsekújvár Flexaret IV. típusú fényképezőgép Knábel Blanka, Rozsnyó Pobeda karóra Polák Károly, Felsőpatony Pobeda karóra Farkas István, Rozsnyó Pobeda karóra Pathó Károly elvtárs, a Szabad Földműves főszerkesztője jókívánságait fejezi ki Kása Mihálynak, az első díj nyertesének Kertész Pálné, Nagykapos Pobeda karóra Pósa Gyula, Nagyida Pobeda karóra Jóba Ferenc, Martos „Cubitel“ típusú fényképezőgép Török Benedek, Nyárasd „Eubitel“ típusú fényképezőgép Zsebík Sándor, Körtvélyes „Lubitel“ típusú fényképezőgép Kajtor -Pál, Zsély „Lubitel“ típusú fényképezőgép Kovács János, Path ,,Lubitel“ típusú fényképezőgép Bottka János, Calovo aranytöltőtoll Nagy József, Nána aranytöltőtoll Iván Sándor, Kassa aranytöltőtoll Trenka Tibor, Madar aranytöltőtoll Gutray Gyula, Felsökirályi aranytöltőtoll Majoros András, Gömör 5 kötet könyv Koleszár János, Turn. N. Vés 5 kötet könyv Erdélyi Pál, Gellér 5 kötet könyv Mikóczy József, Aranykalász 5 kötet könyv Kertész Pál, Nagykapos 5 kötet könyv Méry Rozália, Tornaija 5 kötet könyv Ráez Olivér, Kassa 5 kötet könyv A díjak kiosztása utáni vitában bebizonyosodott, hogy pályázóinkat nem a nyereménytárgyak utáni vágy késztette, hogy tollat fogjanak, de a segíteniakarás jegyében kapcsolódtak ankétunkba. A Szabad Földműves szerkesztősége mégis úgy határozott, hogy a közeljövőben meginduló ankét résztvevőit ismét jutalmazni fogja. Reméljük, hogy új ankétünk az előbbihez hasonlóan meghozza a várt eredményt. Pályázóinknak előre is jó munkát kívánunk. Sándor Gábor Vlkyna. A rimaszombati járás vlkynai nőbizottságának tagjai a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalták két hektár cukorrépa, két hektár burgonya és ugyancsak két hektárnyi kukorica ápolását és betakarítását; a gabonabetakarítás meggyorsítását pedig majd 400 óra ledolgozásával segítik elő. (Nagy Árpád leveléből) Komárom. A CSISZ komáromi járási vezetősége kukoricatermesztési értekezletre hívta meg a fiatalok képviselőit. A járás 7000 kékinges fiataljának nevében vállalták, hogy 3000 hektáron félszáz mázsa kukoricát érnek el átlagosan. Ugyancsak vállalták ezer hektár silókukorica és 40 ha cukorrépa gondozását. Külön meg kell említeni az alsőpéteri fiatalokat, akik 3500 köbméter komposzt készítésére vállalkoztak. Papp János (Komárom) Szalka. A szálkái EFSZ kertészeti csoportjának tagjai a pártkongreszszus tiszteletére munkafelajánlásokat tettek, amelynek értéke eléri a 10 ezer koronát. Farkas Mária és Németh Ilona sertésgondozók arra kötelezték magukat, hogy anyakocánként átlagban eggyel emelik az évi szaporulati tervet. (Vércse M., Szalka) Tyeszár. A nyitrai járás CSISZ vezetőségének felszólítására — amely a mezőgazdasági termelés színvonalának további emelését szorgalmazza — többi között a tyeszári fiatalok is vállalták, hogy 800 köbméter komposztot készítenek, 15 hektárról betakarítják a szálastakarmányt, s a faluszépítés keretében ledolgoznak 4750 briaádórát. A baromfitenvésztésben dolgozó Menyhárt és Valachy elvtársak pedig hatezer toiás terven felüli kitermelését segítik elő szorgalmukkal. (Czakó Géza, Kalász) Naq.vfödémes. Idén a Nagyfödérriesi Állami Gazdaságban 220 hektárral növeli a kukorica vetésterületét (szemtermesztésre!): 45 hektárral pedig a silókukoricáét. A Schweitzer János vezette komplexbrigád a kongresszus tiszteletére kukoricából 50 mázsás termés elérésére, valamint 5 hektáros kísérleti parcellán 80 mázsa szemeskukorica kitermesztésére vállalkozott, silókukoricából pedig 550 mázsás termést akarnak elérni. (Krajcoviő F., Galánta) Elvetették a kukoricát T éván találkoztak. A Szabad -AJ Földműves Nagy Ankétjának értékelésére hívták meg a két diákot, Zsebík Sárikát, a tornai Mezőgazdasági Műszaki Iskola tanulóját és Zsebík Sándor bácsit, a nagykaposi Mezőgazdasági Technikum hallgatóját. — Azt hittem, nem tudsz eljönni — üdvözlik örömmel egymást. Érthető az efajta üdvözlés. Sok a tanulnivalójuk. Mindketten érettségire készülnek. Az apát egy év alatt készítik elő az érettségire. Így sokkal nehezebb dolga van, mint Sárikának, aki kiváló tanulója az osztályának. Az első kérdésük ez volt egymáshoz: „Hogy sikerült az írásbeli?“ Bíztató mosolyuk azt árulja el, hogy mindkettőjüknek jól sikerült. De hátra van még a nehezebbje. A szóbeli érettségi. Vajon melyiküknek sikerül jobban? Sárika négy évem keresztül tanulta a mezőgazdaság sokoldalú tudományát. Ezalatt Sándor bácsi sem tétlenkedett. Elvégezte a mesteriskolát és emellett az élet iskolájában, a körtvélyesi szövetkezetben működött mint agronómus. Tegyük hozzá, hogy nem is rosszul. Szövetkezetük eredményesen gazdálkodott. Mégis, amikor néhány hónappal ezelőtt elolvasta leánya cikkét a Szabad Földművesben, amely alapos szakértelemmel boncolgatta a körtvélyesi szövetkezet gazdálkodását és fejlesztésének további lehetőségeit, rájött, hogy nem tettek meg mindent a szövetkezet fejlesztéséért. Erről jutott az eszébe, hogy a „viharsarok" (Almás, Körtvélyes és Jablonca községek) szövetkezeteinek egyesülése után határtalan lehetőségek nyílnának a nagyüzemi gazdálkodás terén. Tollat ragadott és erről írt a Szabad Földműves Nagy Ankétjának a keretében. A nemes vetélkedésben Sárika lett a győztes. Sárika hozzászólását a megérdemelt második díjjal, rádiókészülékkel jutalmazta az ankét-bizottság. Sándor bácsi írása is a jók közé tartozott. Hentes vetélkedés Zsebík Sándor mégsem a saját nyereményének örül. Apai szíve leánya sikerére büszke. A vitafelszólalásában ezt vallja: „Öröm és megelégedés tölti el szívemet, hogy nem csalódtam lányomban és ugyanúgy szereti a meleg barna földet, mint jómagam", simogatja végig barna szemével a vele szemben ülő leánya arcát. „Az első találkozásunk is a zöldellő határban történt. A frontról jöttem haza néhánynapos szabadságra. Otthon zárt ajtókra találtam. A határban leltem rájuk. Akkor láttam először és öleltem keblemre a négyhetes kis csöpséget. Feleségemnek kapálnia kellett és a kicsit nem volt kire hagynia. Még jóformán meg sem tudta jegyezni merre van a cselö, vagy a hajsz és már naphosszat az ökröket vezette a szántásnál. Talán nyolc éves tehetett akkor. Azóta koratavasztól késő őszig, ha csak lehetett minden munkában segédkezett." „Tíz éve vagyok funkcionáriusa a szövetkezetünknek. Főleg eleinte sok nehézséggel kellett megküzdeni. De otthon sohasem siránkoztam. Inkább a jövő nagyszerű távlatairól beszélgettem családommal, az éltető föld szeretetéröl. Talán ezért is szereti a családomban mindenki a földet.“ Sárika felszólalásában a mezőgazdasági műszaki iskolások életéről beszélt. — Sajnos még mindig vannak olyanok közöttünk, akik siránkozva azt vallják, pályatévesztettek. Csak azért jöttek mezőgazdasági iskolára, mert más lehetőségük nem volt. Az ilyenekből lesznek aztán a „fénytelen csillagok", akik alig várják, hogy elmeneküljenek valami más állásba. Persze a szülők és az iskolai nevelés mellett ludasak az egyes szövetkezetek vezetői is. Egyes szövetkezetekben úgu fogadják a gyakorlatra kiküldött diákot, hogy isten hozott, ördög vigyen! Csak nagy nehezen lehet kikönyörögni tőlük valamilyen munkát. Mindenféle semmittevő másolásokkal töltjük el a drága időt az irodában. Valami gyakorlati tanácsot kikönyörögni művészet az egyes vezetőktől. Egy jónéhánynak meg is mondtam a magamét — villan meg kíváncsi elmélázó szürke szeme, amely hatalmas akaraterőt árul el. - Azért vagyunk fiatalok, hogy ne hagyjuk magunkat félreállítani, elnyomni. Minden szövetkezetben akad néhány jógondolkozású vezető is, akikre támaszkodva csatát nyerünk a maradiság bajnokaival szemben. Két ember egy csalóidban — apa és a lánya, akiknek nem foglalkozásuk, hanem hivatásuk a mezőgazdaság. Ésszel, kézzel, tollal a kezükben harcot indítanak a föld szeretetéért a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséért. — tő — A farnadi szövetkezetben az idén jelentősen emelkedett a kukorica vetésterülete. A tavalyi 400 hektár helvett az idén 500 hektárba vetettek kukoricát. Ezenkívül 165 hektáron termesztenek silókukoricát, amelyet tejes-viaszos érésben silőznak majd le. A vetés és a növényápolás nem okoz gondot, mert négy egyetemesen gépesített csoport gondoskodik a kukorica ápolásáról. Az egyetemesen gépesített csoportok versenyeznek egymással, sőt az egyes csoportokon belül megszervezték az egyéni versenyt is, amelynek fő célja: kiváló minőségű munkát végezni. Az eredménye ennek Levelekből röviden • SZÖGYÉN. A szőgyéni szövetkezetben az idén 110 hektáron vetnek cukorrépát. Ebből 40 hektáron egycsírájú koptatott vetőmagot használnak fel. Első ízben használják ezt a magot, és azzal számolnak, hogy ilymódon a cuokrrépa megmunkálásánál jobban kihasználhatják a gépeket, és munkaerőt takarítanak meg. (9- j ) • SZALKA. A múlt hónap 24-én kezdték el a kukorica vetését a szálkái szövetkezetben. Az átalakított vetőgépekkel egy műszak alatt 10 hektáron került földbe a mag. Molnár László, Vojtek István és Trieb György munkáját dicséri az elvetett 160 hektár kukorica. (v. m.) • KEHNYEC. Ünnepélyes keretek között adták át a kenyheci szövetkezetnek a Szlovák Nemzeti Tanács másodfokú érdemrendjét. Az ünnepi gyűlésen a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztályának alelnöke Simon Zbirka elvtárs adta át a kenyheci szövetkezet elnökének, Tóth Imrének az oklevelet és a 10 000 korona jutalmat. Az ünnepi gyűlésen a kenyheci szövetkezetesek elhatározták, hogy versenyezni fognak azért, hogy a szövetkezet elnyerje a „XII. pártkongresszus“ címet. (Bohus Nemcek) • TALLŐS. A galántai járásban elsőként a tallósi szövetkezet végezte el a kukorica vetését. Nagy érdeme van ebben az egyetemesen gépesített csoportnak, amelynek tagjai Kuna, Drancsík és Énekes elvtársak, naponta 45 — 50 hektáron tették a magot a földbe. A szövetkezet ezért a teljesítményéért külön jutalomban részesítette a traktorosokat. (Vadovics József) • ALIG EGY ÉVE alakult csak meg a terebesi járásban a Járási Mezőgazdasági és Erdészeti Társaság, amely a Gálszécsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola mellett szaktanácsadó központot létesített. Ennek a központnak a járás területén 20 kisebb tanácsadó szolgálata működik, összesen 202 dolgozóval, a szövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások és a mezőgazdasági iskolák mellett. (Palágyi) ★ ★ ★ IDŐ ELŐTT A bodrogi szövetkezet az első negyedévben a tervezett 36 600 helyett 42 710 tojást adott el. Ügy számítják, hogy az évi tervet szeptember végére teljesítik, (pl.) az lett, hogy a tervezett május 5. határidő helyett már április 27-én földben volt a kukorica. A kukoricán és a koratavasziakon kívül elvetették a takarmányozás céljára termesztett cukorrépát is. Bolfa János (Farnad) Répaföldön A cséza kocsisa a lovak közé csördített ostorával, mire azok szaporán vágtáztak a cukorrépatábla irányába. Az út két oldalán szépen sorit a vetés. Itt-ott sárga szigetecskék jelzik, hogy nagyon elkelne egy kiadós, csöndes eső. Mindjárt jobban fejlődne minden. A 45 hektáros tcukorrépatáblánál a kocsis megálljt int. Leugrunk a száHító alkalmatosságról, s nézegetjük a növényt. JUHÁSZ Ferenc, a Párkányi Állami Gazdaság párkányi részlegének vezetője megjegyzi, hogy nem egyszerre vetetnék az egycsírájú répamagot. Ez látszik is. A tábla elején már szépen sorol, míg a végén csak most-'-bújik elő a földből. A növény csak az első két levélkéjét dugta ki. Az is még igen kicsi. A gyom pedig erősen mutatkozik a sorok közt. Félő, hogy túlnövi a répát. Sarabolni kell! A gépről még nem látni a sorokat. Tehát kézi erővel. Jókora területet vesz kapa alá a 20 tagú munkacsapat. Szaporán mozog kezükben a kapa, s közben folyik a terefere is. Biztatják egymást ki ér hamarabb a közel egy kilométer hosszú sor végére. Április 26-án álltak a tábla elejére és 28-án már jelentették, hogy 12 hektár kész, s mire e sorok napvilágot látnak, készen is lesznek a sarabolással. Utána következik a gépi sarabolás, valamint a trágyalevezés. Ez előreláthatólag május 20-ig tart majd s 10 napon belül elvégzik az egyelést is. Hideg, csípős szél süvít a Duna felől. Hirtelen beborul. Nehéz, esőtől terhes felhők úsznak fölöttünk. Ügy látszik, mégis lesz eső. Eleinte csak szitál. Aztán szaporábban hull. Nagyokat lélegzünk. Beszívjuk a tavaszi eső hódító illatát. A sarabolók szedelőznek. Esik az eső. Nem dolgozhatnak. Még nem érkezett el a munkaidő vége, de más alkalommal majd bepótolják. Nekik is érdekük, hogy a gyomok elszaporodása előtt befejezzék, hisz így gyorsabban megy a munka. A cséza gurul visszafelé a mezei úton. Gondolataim versenyt futnak a két paripával. Jó ez az eső. Ügyes vezető ez a Juhász Ferenc. Sok ilyen ember kellene állami gazdaságainkba. HOKSZA ISTVÁN 1962. május 9. Befejeződött
