Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-09 / 36-37. szám

Nagy érdeklődés előzte meg a Sza­bad Földműves Nagy Ankétjának ér­tékelését, amelyet a lap szerkesztő­sége az elmúlt napokban tartott Léván a »Lev« szálló „Vörös-sarok“ helyiségében. A meghívott pályázók várakozással tekintenek a beszámoló elé. Szívük mélyén ott lappang, vajon írásuk megüti-e azt a mértéket, amely lehe­tővé teszi, bogy birtokosai lesznek valamelyik nyereménytárgynak. Elmondhatjuk, hogy a szerkesztő­ségbe érkezett 60 pályamű mind, mind értéket képviselt. Ankétünk tö­megeket mozgósított, hiszen a pá­lyázók nemcsak alaposan körültekin­tettek portájukon, tanulmányozták a gazdálkodás menetét, de az anyag­­gyűjtésbe bevonták a szövetkezet vezetőségét és számos tagját. Ezután ültek csak asztalhoz, ragadtak ke­zükbe ceruzát, hogy írásuk a gazdál­kodás mélyébe hatoljon, feltárja a‘ hiányosságokat, megmutassa a ki­vezető utat, s a ^ rejtett tartalékok feltárásán keresz­tül javaslatokat te­gyenek a gazdál­kodás ütemének meggyorsítására. Sőt, számos pályá­zó a helyi viszo­nyoknak megfele­lően a jövőre vo­natkozólag konkré­tan egyes dűlőkhöz kötötte javaslatát. Ennél a pontnál mondjuk meg azt, hogy épp ebben különböztek pályá­zóink írásai a szerkesztők cikkeitől. A pályázó szemtanúja a mindennapi életnek, nyakig benne van a munka árjában, így élethű képet adhat a gazdálkodás hogyanjáról, mikéntjéről. Lehetősége nyílik saját elgondolása szerint a legmesszebbmenően bemu­tatni a gazdálkodás jó és rossz olda­lát. Az ilyen mű megjelenése a lap­ban kétszeresen segít, mivel a lekö­zölt írást nemcsak a vezetők, de az egész falu tanulmányozza, olvassa. Beszédes tényként bizonyítja ezt több szövetkezeti elnök levele, akik a szövetkezetüket érintő pályaműről nemcsak elismerőleg írtak, hanem arról is’ beszámoltak, hogy a Szabad Földművesben megjelent ankétcikket a taggyűlés megtárgyalta, jóváhagy­ta, s a javaslatoknak megfelelően határozatot hoztak a felvetett hibák eltávolítására, illetve a rejtett tar­talékok feltárására. Vitathatatlan, hogy pályázóink nemcsak szakmai tudásukat, de szívüket is beleadták mondanivalójukba. Ankétünk értékét növeli az is, hogy az egyes írásokban felvetett kérdé­sek — bár egy szövetkezetről szól­tak — előfordulnak sok-sok más nagyüzemi gazdaságban is. A leközölt pályamű tehát nemcsak otthon segí­tett, de gondolatokat szült mindazon szövetkezetek vezetőiben, tagjaiban, ahol hasonló intézkedésre van szük­ség. Az elmondottakat figyelembe véve az értékelőbizottságra felelősségteljes feladat hárult, mert a 60 pályamű közül, a legértékesebb 29-et kellett kiválasztania. Alapos tanulmányozás és vita után a bizottság következő sorrendben ítélte oda a díjakat: Kása Mihály, Nemesócsa I. díj Moped motorkerékpár Zsebík Sarolta, Körtvélyes II. díj „Variace“ rádió Cséfalvay Gábor, Calovo III. díj táskaírógép A pártkongresszus tiszteletére Pályázóink egyik csoportja, előtérben Cséfalvay Gáborral, a harmadik díj nyertesével Czita Béla, Nagykeszl IV. díj Flexaret V/A típusú fény­képezőgép Kemény József, Érsekújvár Flexaret IV. típusú fényképezőgép Jakab Sándor, Ptruska Flexaret IV. típusú fényképezőgép Varga József, Köbölkút Flexaret IV. típusú fényképezőgép Gáspár Imre, Nagyabony Flexaret IV. típusú fényképezőgép Gábris József, Érsekújvár Flexaret IV. típusú fényképezőgép Knábel Blanka, Rozsnyó Pobeda karóra Polák Károly, Felsőpatony Pobeda karóra Farkas István, Rozsnyó Pobeda karóra Pathó Károly elvtárs, a Szabad Föld­műves főszerkesztője jókívánságait fejezi ki Kása Mihálynak, az első díj nyertesének Kertész Pálné, Nagykapos Pobeda karóra Pósa Gyula, Nagyida Pobeda karóra Jóba Ferenc, Martos „Cubitel“ típusú fényképezőgép Török Benedek, Nyárasd „Eubitel“ típusú fényképezőgép Zsebík Sándor, Körtvélyes „Lubitel“ típusú fényképezőgép Kajtor -Pál, Zsély „Lubitel“ típusú fényképezőgép Kovács János, Path ,,Lubitel“ típusú fényképezőgép Bottka János, Calovo aranytöltőtoll Nagy József, Nána aranytöltőtoll Iván Sándor, Kassa aranytöltőtoll Trenka Tibor, Madar aranytöltőtoll Gutray Gyula, Felsökirályi aranytöltőtoll Majoros András, Gömör 5 kötet könyv Koleszár János, Turn. N. Vés 5 kötet könyv Erdélyi Pál, Gellér 5 kötet könyv Mikóczy József, Aranykalász 5 kötet könyv Kertész Pál, Nagykapos 5 kötet könyv Méry Rozália, Tornaija 5 kötet könyv Ráez Olivér, Kassa 5 kötet könyv A díjak kiosztása utáni vitában be­bizonyosodott, hogy pályázóinkat nem a nyereménytárgyak utáni vágy kész­tette, hogy tollat fogjanak, de a se­­gíteniakarás jegyében kapcsolódtak ankétunkba. A Szabad Földműves szerkesztősége mégis úgy határozott, hogy a közeljövőben meginduló ankét résztvevőit ismét jutalmazni fogja. Reméljük, hogy új ankétünk az előb­bihez hasonlóan meghozza a várt eredményt. Pályázóinknak előre is jó munkát kívánunk. Sándor Gábor Vlkyna. A rimaszom­bati járás vlkynai nő­bizottságának tagjai a CSKP XII. kongresszu­sának tiszteletére vál­lalták két hektár cu­korrépa, két hektár burgonya és ugyancsak két hektárnyi kukorica ápolását és betakarítá­sát; a gabonabetakarí­­tás meggyorsítását pe­dig majd 400 óra le­dolgozásával segítik elő. (Nagy Árpád leveléből) Komárom. A CSISZ komáromi járási veze­tősége kukoricater­mesztési értekezletre hívta meg a fiatalok képviselőit. A járás 7000 kékinges fiataljának nevében vállalták, hogy 3000 hektáron félszáz mázsa kukoricát érnek el átlagosan. Ugyancsak vállalták ezer hektár silókukorica és 40 ha cukorrépa gondozását. Külön meg kell emlí­teni az alsőpéteri fia­talokat, akik 3500 köb­méter komposzt készí­tésére vállalkoztak. Papp János (Komárom) Szalka. A szálkái EFSZ kertészeti csoportjának tagjai a pártkongresz­­szus tiszteletére mun­kafelajánlásokat tettek, amelynek értéke eléri a 10 ezer koronát. Far­kas Mária és Németh Ilona sertésgondozók arra kötelezték magu­kat, hogy anyakocán­ként átlagban eggyel emelik az évi szaporu­lati tervet. (Vércse M., Szalka) Tyeszár. A nyitrai já­rás CSISZ vezetőségé­nek felszólítására — amely a mezőgazdasági termelés színvonalának további emelését szor­galmazza — többi kö­zött a tyeszári fiatalok is vállalták, hogy 800 köbméter komposztot készítenek, 15 hektárról betakarítják a szálas­takarmányt, s a falu­szépítés keretében le­dolgoznak 4750 briaád­­órát. A baromfitenvész­­tésben dolgozó Meny­hárt és Valachy elvtár­sak pedig hatezer toiás terven felüli kitermelé­sét segítik elő szor­galmukkal. (Czakó Géza, Kalász) Naq.vfödémes. Idén a Nagyfödérriesi Állami Gazdaságban 220 hek­tárral növeli a kukorica vetésterületét (szem­termesztésre!): 45 hek­tárral pedig a silóku­koricáét. A Schweitzer János vezette komplex­brigád a kongresszus tiszteletére kukoricából 50 mázsás termés el­érésére, valamint 5 hek­táros kísérleti parcellán 80 mázsa szemeskuko­rica kitermesztésére vállalkozott, silókukori­cából pedig 550 mázsás termést akarnak elérni. (Krajcoviő F., Galánta) Elvetették a kukoricát T éván találkoztak. A Szabad -AJ Földműves Nagy Ankétjának értékelésére hívták meg a két diákot, Zsebík Sárikát, a tornai Mezőgazda­­sági Műszaki Iskola tanulóját és Zse­bík Sándor bácsit, a nagykaposi Me­zőgazdasági Technikum hallgatóját. — Azt hittem, nem tudsz eljönni — üdvözlik örömmel egymást. Érthető az efajta üdvözlés. Sok a tanulnivalójuk. Mindketten érettségire készülnek. Az apát egy év alatt ké­szítik elő az érettségire. Így sokkal nehezebb dolga van, mint Sárikának, aki kiváló tanulója az osztályának. Az első kérdésük ez volt egymáshoz: „Hogy sikerült az írásbeli?“ Bíztató mosolyuk azt árulja el, hogy mind­kettőjüknek jól sikerült. De hátra van még a nehezebbje. A szóbeli érett­ségi. Vajon melyiküknek sikerül job­ban? Sárika négy évem keresztül tanulta a mezőgazdaság sokoldalú tudomá­nyát. Ezalatt Sándor bácsi sem tét­lenkedett. Elvégezte a mesteriskolát és emellett az élet iskolájában, a körtvélyesi szövetkezetben működött mint agronómus. Tegyük hozzá, hogy nem is rosszul. Szövetkezetük ered­ményesen gazdálkodott. Mégis, amikor néhány hónappal ezelőtt elolvasta leánya cikkét a Szabad Földművesben, amely alapos szakértelemmel boncol­gatta a körtvélyesi szövetkezet gaz­dálkodását és fejlesztésének további lehetőségeit, rájött, hogy nem tettek meg mindent a szövetkezet fejlesz­téséért. Erről jutott az eszébe, hogy a „viharsarok" (Almás, Körtvélyes és Jablonca községek) szövetkezeteinek egyesülése után határtalan lehetősé­gek nyílnának a nagyüzemi gazdálko­dás terén. Tollat ragadott és erről írt a Szabad Földműves Nagy Ankét­jának a keretében. A nemes vetélkedésben Sárika lett a győztes. Sárika hozzászólását a megérdemelt második díjjal, rádióké­szülékkel jutalmazta az ankét-bizott­ság. Sándor bácsi írása is a jók közé tartozott. Hentes vetélkedés Zsebík Sándor mégsem a saját nye­reményének örül. Apai szíve leánya sikerére büszke. A vitafelszólalásában ezt vallja: „Öröm és megelégedés tölti el szívemet, hogy nem csalódtam lá­nyomban és ugyanúgy szereti a meleg barna földet, mint jómagam", simo­gatja végig barna szemével a vele szemben ülő leánya arcát. „Az első találkozásunk is a zöldellő határban történt. A frontról jöttem haza né­­hánynapos szabadságra. Otthon zárt ajtókra találtam. A határban leltem rájuk. Akkor láttam először és ölel­tem keblemre a négyhetes kis csöp­­séget. Feleségemnek kapálnia kellett és a kicsit nem volt kire hagynia. Még jóformán meg sem tudta jegyezni merre van a cselö, vagy a hajsz és már naphosszat az ökröket vezette a szántásnál. Talán nyolc éves tehe­tett akkor. Azóta koratavasztól késő őszig, ha csak lehetett minden mun­kában segédkezett." „Tíz éve vagyok funkcionáriusa a szövetkezetünknek. Főleg eleinte sok nehézséggel kellett megküzdeni. De otthon sohasem siránkoztam. Inkább a jövő nagyszerű távlatairól beszél­gettem családommal, az éltető föld szeretetéröl. Talán ezért is szereti a családomban mindenki a földet.“ Sárika felszólalásában a mezőgaz­dasági műszaki iskolások életéről be­szélt. — Sajnos még mindig vannak olya­nok közöttünk, akik siránkozva azt vallják, pályatévesztettek. Csak azért jöttek mezőgazdasági iskolára, mert más lehetőségük nem volt. Az ilye­nekből lesznek aztán a „fénytelen csillagok", akik alig várják, hogy el­meneküljenek valami más állásba. Persze a szülők és az iskolai nevelés mellett ludasak az egyes szövetkeze­tek vezetői is. Egyes szövetkezetekben úgu fogadják a gyakorlatra kiküldött diákot, hogy isten hozott, ördög vi­gyen! Csak nagy nehezen lehet kikö­nyörögni tőlük valamilyen munkát. Mindenféle semmittevő másolásokkal töltjük el a drága időt az irodában. Valami gyakorlati tanácsot kikönyö­rögni művészet az egyes vezetőktől. Egy jónéhánynak meg is mondtam a magamét — villan meg kíváncsi el­mélázó szürke szeme, amely hatalmas akaraterőt árul el. - Azért vagyunk fiatalok, hogy ne hagyjuk magunkat félreállítani, elnyomni. Minden szö­vetkezetben akad néhány jógondolko­­zású vezető is, akikre támaszkodva csatát nyerünk a maradiság bajno­kaival szemben. Két ember egy csalóidban — apa és a lánya, akiknek nem foglalkozásuk, hanem hivatásuk a mezőgazdaság. Ésszel, kézzel, tollal a kezükben har­cot indítanak a föld szeretetéért a nagyüzemi mezőgazdaság megterem­téséért. — tő — A farnadi szövetkezetben az idén jelentősen emelkedett a kukorica vetésterülete. A tavalyi 400 hektár helvett az idén 500 hektárba vetettek kukoricát. Ezenkívül 165 hektáron termesztenek silókukoricát, amelyet tejes-viaszos érésben silőznak majd le. A vetés és a növényápolás nem okoz gondot, mert négy egyetemesen gépesített csoport gondoskodik a ku­korica ápolásáról. Az egyetemesen gépesített cso­portok versenyeznek egymással, sőt az egyes csoportokon belül megszer­vezték az egyéni versenyt is, amely­nek fő célja: kiváló minőségű munkát végezni. Az eredménye ennek Levelekből röviden • SZÖGYÉN. A szőgyéni szövetke­zetben az idén 110 hektáron vetnek cukorrépát. Ebből 40 hektáron egy­­csírájú koptatott vetőmagot hasz­nálnak fel. Első ízben használják ezt a magot, és azzal számolnak, hogy ilymódon a cuokrrépa megmunkálá­sánál jobban kihasználhatják a gépe­ket, és munkaerőt takarítanak meg. (9- j ) • SZALKA. A múlt hónap 24-én kezdték el a kukorica vetését a szál­kái szövetkezetben. Az átalakított vetőgépekkel egy műszak alatt 10 hektáron került földbe a mag. Molnár László, Vojtek István és Trieb György munkáját dicséri az elvetett 160 hek­tár kukorica. (v. m.) • KEHNYEC. Ünnepélyes keretek között adták át a kenyheci szövet­kezetnek a Szlovák Nemzeti Tanács másodfokú érdemrendjét. Az ünnepi gyűlésen a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztályának alelnöke Simon Zbirka elvtárs adta át a keny­heci szövetkezet elnökének, Tóth Im­rének az oklevelet és a 10 000 korona jutalmat. Az ünnepi gyűlésen a kenyheci szövetkezetesek elhatároz­ták, hogy versenyezni fognak azért, hogy a szövetkezet elnyerje a „XII. pártkongresszus“ címet. (Bohus Nemcek) • TALLŐS. A galántai járásban elsőként a tallósi szövetkezet végezte el a kukorica vetését. Nagy érdeme van ebben az egyetemesen gépesített csoportnak, amelynek tagjai Kuna, Drancsík és Énekes elvtársak, na­ponta 45 — 50 hektáron tették a magot a földbe. A szövetkezet ezért a tel­jesítményéért külön jutalomban ré­szesítette a traktorosokat. (Vadovics József) • ALIG EGY ÉVE alakult csak meg a terebesi járásban a Járási Mező­­gazdasági és Erdészeti Társaság, amely a Gálszécsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola mellett szakta­nácsadó központot létesített. Ennek a központnak a járás területén 20 ki­sebb tanácsadó szolgálata működik, összesen 202 dolgozóval, a szövetke­zetek, állami gazdaságok, gépállomá­sok és a mezőgazdasági iskolák mel­lett. (Palágyi) ★ ★ ★ IDŐ ELŐTT A bodrogi szövetkezet az első negyedévben a tervezett 36 600 helyett 42 710 tojást adott el. Ügy számítják, hogy az évi tervet szeptember végére teljesítik, (pl.) az lett, hogy a tervezett május 5. határidő helyett már április 27-én földben volt a kukorica. A kukoricán és a koratavasziakon kívül elvetették a takarmányozás céljára termesztett cukorrépát is. Bolfa János (Farnad) Répaföldön A cséza kocsisa a lovak közé csördített ostorával, mire azok szaporán vágtáztak a cukorrépa­tábla irányába. Az út két oldalán szépen sorit a vetés. Itt-ott sárga szigetecskék jelzik, hogy nagyon elkelne egy kiadós, csöndes eső. Mindjárt job­ban fejlődne minden. A 45 hektáros tcukorrépatáblánál a kocsis megálljt int. Leugrunk a száHító alkalmatosságról, s néze­getjük a növényt. JUHÁSZ Ferenc, a Párkányi Ál­lami Gazdaság párkányi részlegé­nek vezetője megjegyzi, hogy nem egyszerre vetetnék az egycsírájú répamagot. Ez látszik is. A tábla elején már szépen sorol, míg a végén csak most-'-bújik elő a föld­ből. A növény csak az első két levél­kéjét dugta ki. Az is még igen kicsi. A gyom pedig erősen mu­tatkozik a sorok közt. Félő, hogy túlnövi a répát. Sarabolni kell! A gépről még nem látni a sorokat. Tehát kézi erővel. Jókora területet vesz kapa alá a 20 tagú munkacsapat. Szaporán mozog kezükben a kapa, s közben folyik a terefere is. Biztatják egymást ki ér hamarabb a közel egy kilométer hosszú sor végére. Április 26-án álltak a tábla ele­jére és 28-án már jelentették, hogy 12 hektár kész, s mire e so­rok napvilágot látnak, készen is lesznek a sarabolással. Utána kö­vetkezik a gépi sarabolás, valamint a trágyalevezés. Ez előrelátható­lag május 20-ig tart majd s 10 napon belül elvégzik az egyelést is. Hideg, csípős szél süvít a Duna felől. Hirtelen beborul. Nehéz, eső­től terhes felhők úsznak fölöttünk. Ügy látszik, mégis lesz eső. Eleinte csak szitál. Aztán szapo­rábban hull. Nagyokat lélegzünk. Beszívjuk a tavaszi eső hódító illatát. A sarabolók szedelőznek. Esik az eső. Nem dolgozhatnak. Még nem érkezett el a munkaidő vége, de más alkalommal majd be­pótolják. Nekik is érdekük, hogy a gyomok elszaporodása előtt befe­jezzék, hisz így gyorsabban megy a munka. A cséza gurul visszafelé a me­zei úton. Gondolataim versenyt futnak a két paripával. Jó ez az eső. Ügyes vezető ez a Juhász Fe­renc. Sok ilyen ember kellene állami gazdaságainkba. HOKSZA ISTVÁN 1962. május 9. Befejeződött

Next

/
Thumbnails
Contents