Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-14 / 4. szám
Tartják a szavukat A tőbeszámolót figyelmesen hallgatják A tervet teljesíteni kell Ä Béke-utcai diákotthon Reggel a 6.30 órakor megszólaló csengőszóra, zajjal nevetéssel telik meg a Tornaijai Mezőgazdasági Tanonciskola Béke-utcai internátusa. A nevelőknek bizony sok dolguk akad a 172 erőtől duzzadó diákkal. Ennyien gyűjtik itt a tudást, ennyien igyekeznek behatolni a növénytermesztés és az állattenyésztés titkaiba. Érdekes dolog ez. Három nap az iskolában tanulni, s a tanultakról a következő három napon át meggyőződni a valóságban, a termelésben. — Nekünk célunk van, — szokták mondogatni a diákok — s azért tanulunk, azért akarunk minél többet tudni. Itt az iskolában ennek meg is van a lehetősége, hisz a tanári kar Kiszling elvtárssal az élén lelkiismeretes szakemberekből áll, akik minden percüket a fiatalok nevelésére fordítják. Mezőgazdasági iskola. A szó nemsokat mond. Például Kísérlet a laboratóriumban. A diákokat Pekarcsik elvtárs (baloldalt) irányítja. — Boldog vagyok, hogy ifjúságunk Ilyen jó példát mutat. Sokat segít a nagy szövetkezetnek és bizony a felnőttek is tanulhatnak tőlük. A pionírszövetkezet elnökét már velélytársamnak tekintem, úgy érti a dolgát. De nem vagyok rá féltékeny ... — mosolygott az .elnök. — Örömmel mehetünk nyugdíjba. Ha ilyen emberek váltanak fel bennünket, jó kezekbe kerül a nagy szövetkezet jövője is. Gyermekek, csak így tovább! Bátran, a megkezdett úton! NEM KELLETT TÖBB BIZTATÁS a tanulóknak. Visszatért a derű az előbb még izgatott arcokra. A vita azonban abbamaradt, mert mindenki úgy érezte, elmondtak mindent, amit akartak és a pionírokfőzte ebéd nyálcsordító illata is evésre csábította a résztvevőket. Ebéd után ropogós táncba csapott a jókedv. Először lány lánnyal táncolt, mert a fiúk szégyenkeztek egy kicsit, de később úgy nekibátorodtak, hogy még a tanítónőket is táncraperdítették. Ha ezt látná Mari néni, bizonyára még jobban sajnálná, hogy nem most, hanem a régi világban kellett Marikának lennie. Csurilla József Kezdődik a tánc sportban, faliújság szerkesztésében, a kulturális munkában, mindenben, ami az életet jelenti, derekasan megállták helyüket. Ezt a kérdést tisztázta Dorko Bertalan szövetkezeti elnök hozzászólása is. — Ilyenek a mai fiatalok! Nem | hallgatnak az öregekre — zsörtölö- ■ dött magában Mari néni, de azért csak ment ő is a mezőre. Ott aztán, amikor megpihent, egy hangos sóhajba fojtotta mérgét. - Mily kár, j hogy már nem vagyok fiatal! Én is felcsapnék közéjük örömest! A pionírszövetkezet évzáró gyűlése A faliújság cikket közölt róla, hogy a karácsonyi szünetben tartják meg. Mindenki elolvasta többször is, pedig anélkül is tudták, hiszen régen készülnek rá és ez már a második évzáró gyűlés. Három falu népe, három nemzedék készült erre a nagy napra. Sok volt a sürgés-forgás, míg elérkezett ez az ünnep, amit nem a naptár hirde- * tett piros betűvel, hanem a szívek • me.lege. ! Terített asztalok mellé a békét i hirdető, csillogó díszbe öltözött fertyőfácska tövében telepedett meg a 1 tagság és a vendégek. Itt van a pionírszövetkezet apraja, nagyja. Csillagszemük megtelt kíváncsisággal, munkájuk elismerésének várásával. Eljöttek a szülői munkaközösség vezetői, a párt és a nagy szövetkezet képviselői. Varga tanfelügyelő elvtárs és Négyesi János nyugdíjas tanító is, aki 37 évig dolgozott ebben a szép hivatásban. Mellette ül élete párja, aki tavaly még tanított, ök ■ ketten már a harmadik nemzedék nagyszüleit képviselik. A főbeszámolót élénk vita követte. : De amikor Négyesi tanító kért szót, olyan csend támadt, mintha csodára várnának. A régi tanító dicsérte az új módszert, amely a tudományra és az életre egyszerre tanít.- Én egy percig sem kételkedtem abban, hogy ez a tanítás hasznotokra válik, de sokan nem nézték jó szemmel és nemcsak az öregek, de a Hatalok között, szüléitek körében is akadtak kételkedők. Itt az alkalom gyerekek, feleljetek a kérdésre! Nem gátolja az élet iskolája a másik iskolát? A testi munka nem megy a szellemi munka rovására ? A FELVETETT KÉRDÉSRE néma csend felelt. Erdélyi Laci is összehúzta magát az asztal mögött. Pedig milyen bátran beszélt Mari nénivel, most meg olyan bátortalan. Igen ám, de akkor a szövetkezetről volt szó, most meg úgy érzi, őt magát érinti a kérdés. Hogy mondja meg ennyi ' nép előtt, hogy jeles bizonyítványt vitt haza. Izgalmában arról is megfeledkezett, hogy számos más példát ■ is hozhatna fel, hisz minden társa, , aki szép eredményt ért el a mezőn, . a tanulásban is élen járt. , A csendet Gerl Zoltán, igazgató törte meg. Név szerint felsorolta a t legjobb tanulókat. A közvélemény i nagy helyesléssel fogadta, mert egy , sem volt közöttük olyan, aki csak a I tanulásban szerzett volna érdemeket i és a testi munkában nem. Ehhez még csak ahnyit, hogy ezek a diákók a értékesek az elért eredmények. A terv 100 tehén után 80 borjút irányzott elő. Az állatgondozók azonban 82 borjú elválasztására tettek ígéretet; végeredményben pedig átlagosan 86.9 darabot értek el, s önkéntes vállalásuk így 106 %-ra sikerült. Szavukat tartották a baromfigondozók is. A szövetkezeti terv tojónként évi 114 tojást irányzott elő. tlogol Júlia és Jakubács Ilona azonban 116 darabra tett felajánlást. Keveset ígértek, mivel tyúkonként átlagban 129 tojást gyűjtöttek össze, s a tervet így 113 °/o-ra, vállalásukat pedig 111.2 %-ra teljesítették. A kitűnő eredményeknek természetesen az állam is hasznát látta. Az imelyi szövetkezet arra kötelezte magát, hogy 1961-ben 5401 q gabonát ad el az államnak. Az imelyiek azonban 502 q-va! többet, azaz 5903 q-t szállítottak be az állami raktárba. De büszkék lehetnek arra a hústöbbletre is, amellyel túlteljesítették eladási tervüket, mégpedig 533 q-val (286 q marhahús, 65 q sertéshús és 69 q baromfi). Eladtak azonkívül 95 936 liter tejet és 55 072 db tojást. Az imelyi szövetkezet dolgozóinak gazdaságos, példás munkáját talán az a teljesítmény bizonyítja legjobban, hogy 571 637 korona értékre számított kötelezettségvállalásukkal szemben 1133 505 korona értéket termeltek ki. Ha a következő évek folyamán is így dolgoznak, tartják a szavukat és 4 év alatt teljesítik a III. ötéves terv rájuk váró feladatait. J. Kollár, ONV Komárno Az elmúlt év folyamán sok munkahelyen hangzott el az a kijelentés, hogy a III. ötéves tervet négy éven belül teljesítik. Azt ígérték az imelyi szövetkezet (komáromi járás) dolgozói is. A szövetkezet 510 főnyi tagságából 376 állandó munkaerő. Mezőgazdasági területük 1776 hektár, ebből 1585 ha szántó. Imelyen a III. ötéves terv feladatainak teljesítése érdekében bevezették a szilárd jutalmazást. Munkaegységük értékét 18 koronára tervezték és jő munkájukat bizonyítja, hogy 1961-ben ezt az értéket el is érték. Egészévi tevékenységüket áldásos módon befolyásolták a kötelezettségvállalások és a szocialista munkaversenyek. Mivel már az év elején elővették maguknak, hogy 4 éven belül teljesítik az egész tervet, erős mozgalmat indítottak az 1961. évi feladatok túlteljesítéséért. A szövetkezet 11 kollektív kötelezettségvállalásának tervezett értéke 571673 korona volt, ebből a növénytermesztésé 248 059 korona. A szocialista munkaversenyekben 367 szövetkezeti dolgozó vett részt. Termelési feladatukat a hosszan tartó szárazság ellenére is túlteljesítették: kukoricából 464 q-val, dohányból 4720 kg-mal, fűszerpaprikából 2479 kg-mal, lucernából 15 q-val, heréből pedig 14 q-val termeltek Nagyon jók voltak Imelyen az állattenyésztési eredmények is. A szövetkezet marhaállománya 1961. január 1-én 870 darabból állt, ebből 302 tehén volt. Az év végére az állomány 1040 daratyra, a tehenek száma 380-ra emelkedett. A szövetkezet ma 30 tehénnel rendelkezik terven felül. Az állatok hasznossága terén is igen Az élet iskolájában szorgos munka gyermekfej nagyságú karalábékká, ökölnyi hagymákká, fél- f kar-hosszú uborkákká változott, c Nagyra nőtt a petrezselyem, még c nagyobbára a sárgarépa. Némelyik j takarmányrépának is beillett volna. I Gazdag paprika és paradicsomtermés \ piroslott szépen; hát még ha meg- f ázhatott volna!, Pénzt hozott a házhoz a zeller, retek, burgonya, tök, bab és a többi konyhakerti növény. De a legtöbb hasznot mégis a kétszeres keresztezésü Lednicei hibridkukorica hajtotta, annak ellenére, hogy ez is esqre várt. A fiatalok harcba szálltak a termé- ! szettel. A 91 ár területen 60 mázsa ‘ kukorica termett és ezzel a szövet- ! kezet bevétele a növénytermesztésből ; 26 076 koronára növekedett. — Sok pénz... Mit csináltak vele? * — Üj iskolát is építettek maguk- 1 nak a pionírok szüleik és tanítóik ! segítségével. Két tanterem és egy 1 fatartó készült munkájuk nyomán. J Azonkívül a nagy szövetkezetben is dolgoztak és így a kis szövetkezet 1 összbevétele 43 339 koronára emel- ! kedett. Kiadásaik összege 40 313 ko- 1 rónát tett ki. Sok pénz elfogyott, de 1 nem nyomtalanul. Ebben az iskolában 1 még az ő gyermekeik is emberré 1 A NAGYGÉRESI. őrősi és kisgéresi pionírok két iskolába járnak; a kilencéves középiskolába Nagygéresre, és a kéthektáros Úttörő Szövetkezetbe, az élet iskolájába. Kettős feladat, kettős gond... Vajon megedzi a gyermeket? Nem inkább terhet rak a vállára? Melyik iskola ad többet, amelyik előbb a tudomány berkeibe vezeti diákjait, vagy, amelyik egyszerre két ajtót nyit a gyermek előtt? így fontolgat a józan ész, feleljen rá az élet! Mint huszár a lován, oly délcegen ül traktora nyergében egy fiatal legény. Lányos arca elárulja, hogy még nem is legény, csak ezután lesz. Fedetlen haján kóbor szellő kacarász, kislanyos huncutsággal, ö rá se hederít, csak az utat nézi, vizsgálja végig, nehogy vasparipája valami gödörbe botoljék, nehogy éles szög étszúrja a gumikerék-lábát. Óvatosan, ragyogó örömmel és tavaszi derűvel ér a mezőre, ahol pajtásai várják De mielőtt hozzájuk menne, útjába áll egy idősebb néni, aki a nagy szövetkezetben dolgozik. — Ugye Laci, már te se bánnád ha az iskola nyúllá válna? — Bánnám bíz én! Hisz ott válik az ember emberré. — Jő, jó. Nem is azt akartam mondani, hanem szeretnélek megkérdezni, hogy az iskolát szeretet jobban vagy a pionírszövetkezetet — Igazán, Mari néni, maga mindig kétélű kérdést vet fel, de egyélű választ vár. Ez olyan, mint mikor kisgyerek koromban azt kérdezte tőlem: „Kit szeretsz jobban, apukádat vagy anyukádat?“ Én azt feleltem: „Apukát is, anyukát is“. Mari néninek egész nap fúrta valami az oldalát. Estébe hajlott már az idő, amikor felfedte gyötrődésének okát. — Halljátok — szólt a többi aszszonyhoz — eddig azt mondtam, hogy csak addig lesz a szövetkezetből szövetkezet, míg az öregek dolgoznak benne és ha minket elkaparnak, elkaparják a szövetkezetét is; de nem erre mutat a szekér rúdja. Már az iskolából is szövetkezetei csinálnak a mostani fiatalok és nem fél lábbal vannak benne, mint mi voltunk. Reggel a Laci gyerekkel találkoztam, hát úgy agitált, mint egy pérttitkár. Csak rajta múlott, hogy be nem léptem az ő szövetkezetükbe A TAVASZ ELMÚLT, nyár következett és a pionírszövetkezetben a válhatnak. A felnőttek közül azonban sokan azt hajtogatják, hasznosabb lett volna a pénzt kirándulásra és a tudás gyarapítására költeni. Mari népi pedig továbbra is a régi nótáját fújta. Nem felejtette el a pionírszövetkezet gépesítőjével folytatott eszmecserét. Kukoricakapáláskor Kiss Katalin csoportvezetőt tette próbára. — Katikám! Igen hamar a nyakadba akasztották a szövetkezet gondját. Inkább pihennél vagy tanulnál, többre mennél vele, minthogy barátnőid után jársz, mint valami vőfély, hogy jöjjenek a mezőre. ! — Ó, Mari néni! Az az egy-két órás munka nem is munka, hanem üdülés. Ha a tanulásban elfáradok, a mezőn frissítem fel magamat. Még az alvás is édesebb a mezei munka után. Disznótort meglepetés azt sem árulja el, hogy a diákok gyönyörűen felszerelt laboratóriummal rendelkeznek, ahol állandóan kísérletezhetnék. Azt sem mondja meg, hogy az állattenvész-Habonyákné közelebb hajolt a böllérhez, aki éppen a torkára tapadt csípős szalmafüstöt öblítette !e egy kupica jófajta kisüstivel.-Tudja kedves Rezes úr a magamfajta előrelátó asszonyt nem érheti meglepetés. Amikor a nyár végén elterjedt a hír, hogy bajok vannak a sóval, nyomban üzentem a sógorom keresztanyjának —, aki a fűszer nagykereskedelmi vállalatnál dolgozik —, hogy egyik feketefuvarban erre járó teherautóval hozzanak ki ebből a hiánycikkből nekem vagy fél mázsát. Hoztak is. Igaz, hogy kilójáért négy tojást adtam, de megérte. Jó az a kis tartalék, ha másra nem, hát disznótorra. Igaz-e kedves Rezes úr? A böllér nem szólt semmit, csak hunyorgott. Habonyákné pedig elsietett, hogy a hurkához, májashoz, kolbászhoz, no meg a szalonnafélék pácolásához előkészítse a paprikát, hagymát, borsot, meg a sót. A paprikával, hagymával, meg a borssal nem is volt hiba. Hanem a sói Abból bizony egy deka sem maradt. Mind az 50 kiló elolvadt és szétfolyt a pince egyik nyirkos és sötét zugában, ahova annakidején a fűszertartalékot Habonyákné eldugta. Hiába no. Nemcsak a jóból, — a sóból is megárt a sok. D. J. Lefekvés előtt jó egy kicsit olvasni tési szak tanulói, hogyan kísérleteztek az állatok (itt fehéregerek) egyoldalú takarmányozásával, s hogy miképpen jutottak arra a megállapításra, hogy a kukorica az a növény amely a legjobban elősegíti az állatok fejlődését. Arról sem ~tíeszél, hogy Kiszling elvtársék az elmúlt évben elért sikeren felbuzdulva 20 ha helyett 60 hektáron termelnek majd kukoricát s mind a 60 hektárral beneveztek a magas hozamok mesterei mozgalomba. Ez szavakban kifejezve annyit tesz, hogy minden hektárról 100 mázsa csöves kukoricát takarítanak be. Ezenkívül semmit sem mond a fiatalok szórakozásáról, arról, hogy televízió, mozi-vetítőgép, gramafonos rádió, és jól berendezett könyvtár áll a fiatalok rendelkezésére. Tehát mindenki megtalálja a szórakozását is az iskolában. Mezőgazdasági iskola. Elmélet, gyakorlat. Három nap az iskolában, három nap pedig kint a határban, a földeken. így azután két kézzel lehet a tudást gyűjteni. E. G. (Tornaija) 1962. január 14. Közismert dolog, hogy télen a zöldség nagy jelentőséggel bír egészségünk szempontjából, mivel sok vitamint tartalmaz. Mégis zöldségüzleteinkben gyakran nem is tudunk vásárolni. Hogy miért? Erre a kérdésre feleletet a kassai „ZELEN1NA“ üzem adta meg, s így megtudtuk, hogy a kassai járás szövetkezeteinek nagyobb része nem teljesítette a leszerződött zöldség beadását. Pedig a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésével e kérdés hovatovább mind fontosabbá válik. A perényi szövetkezetesek e feladatot 227 %-ra teljesítették. A Bárcai Állami Gazdaság 100 %-ra, a tornai szövetkezetesek pedig 900 %-ra. Ám nem lehet semmiképp megdicsérni azokat a szövetkezeteket, amelyek eladtak fűnek, fának, s mit sem törődtek zöldségeladási tervük teljesítésével. A nádasdi szövetkezet például csak 8 %-ra teljesítette eladási tervét, a méhészkeiek 6 %-ra, a vajkóci és a zdobai szövetkezetesek 4 %-ra, a szesztai és a csécsi szövetkezetesek pedig csak 1 %-ra. Sőt, akadtak olyan szövetkezetek is, amelyek a szerződést csak egy darab papírosnak tekintették, s egy grammnyi zöldséget sem adtak a közellátásnak. Mit csináltak vajon ezekben a szövetkezetekben az ellenőrző bizottságok, és a helyi pártszervezetek? M a t ó Pál (Alsőhutka)
