Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-14 / 4. szám
Az öreg fa is kivirágzik A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA FELÉPÜLT az új népművelődési otthon SZ. PRIVALOV: Bogya Mátyás (Király Dezső) és reménytelen szerelme Rojtosné (Palotás Gabi) Lehet gyengébben megírt színdarabot is jó rendezéssel javítani, többet adni a darabból, mint amennyi benne van, de lehet a rendezéssel még rosszabbá is tenni. A komáromi bemutatón az utóbbi történt. Ondrej Rajnák első rendezése a MATESZ- nél nem mondható sikeresnek. Szolgáljon mentségül, hogy első rendezése, s nem ismeri jól a MATESZ színészgárdáját. S talán ezért nem volt a szereposztás sem a legsikeresebb. 1962. január 14. A köztársaság érdemes művésznője, Vera Nyikolájeva Kozsinának öltözőjében tehetségének sok hódolója gyűlt össze, miután befejeződött az előadás, amelyen a művésznő Válja fejőlány szerepét játszotta a kolhozéletről szóló új vígjátékban. Legjobban maga a szerző volt megelégedve:- Maga, kedvesem, úgy játszott, hogy csak csodálni tudom'. Honnan ismeri ennyire a falusi életet? Hiszen maga városban született és nőtt fel! Más is feltette ezt a kérdést. S akkor ő elmosolyodott, majd egy szórakoztató történetet mesélt el arról, „hogyan ismerkedett meg a falusi élettel". Tudta, hogy a legközelebbi évadban ezt a szerepet fogja játszani, tehát úgy határozott, hogy szabadságát egy kolhoz tehenészetében tölti és mint fejőnö dolgozik majd. — Magának nincs tapasztalata - mondta a tehenészet vezetője -, nem tehetjük meg fejőnönck. Akar mindenes lenni? Vera Nyikolájevna beleegyezett. A kolhoz munkásai természetesen nem tudták, hogy egyetemi hallgató, és a szünidőben dolgozni akar, megtetszett neki a falu. Napról-napra közelebb került új ismerőseihez, megtanulta a tehenek gondozását, átvette a legjobb dolgozók módszereit, tanulmányozta az állattenyésztés irodalmát. Figyelmesen tanulmányozta környezetét is. Leginkább egy fiatal munkásnó, Zója vonta magára figyelmét, egy szemfüles és nevetőkedvű teremtés, szőke, bodroshajú. Vera Nyikolájevna öszszebarátkozott vele. Éppen ilyennek kell lennie a darab hősnőjének, Valjának, gondolta. Az idősebb fejőnők elbeszéléseiből megtudta, hogy Zója nemrég érkezett a kolhozba, ahol a rokonai élnek. Ö maga gyermekkorában sok időt töltött falun, tehát sokkal több ismerete van. „Nos, tőle fokog tanulni“ — gondolta Vera Nyikolájevng. Esténként Zójával sétált, beszélgetett, kicserélték véleményüket könyvekről és filmekről. A művésznő, egyre inkább úgy látta, hogy Zajában pontosan azt találta meg, ami a szerepéhez szükséges. Zója azonban egy idő múlva közölte hogy elutazik, így hozták a körülmények. Kérte Vera Nyikolájevnát, hogy este keresse fel abban a házban, ahol lakik, s megígérte, hogy elmondja sürgős elutazásának okát. — Bocsáss meg — vallotta Zója —, de egész idő alatt becsaptalak. Én színésznő vagyok! Egy filmben szerepelek majd, amely a kolhozéletről szól. A főszerepet egy fiatal asszony játssza, aki a tehenészetben dolgozik. Te éppen olyan típus vagy, amelyre nekem szükségem van. Éppen ezért ... Zója nagyon elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy barátnője majdnem összeesik a nevetéstől. De amikor Vera Nyikolájevna elmesélte a saját történetét — a színésznők eleinte nem győzték csodálkozni a véletlen játékán —, majd egy kissé elkeseredtek: ez történik hát, amikor rosszul ismerik a falusi életet. Hi-, szén ahelyett, hogy közelebbről megismerkedtek volna az igazi fejőnőkkel, elpocsékolták az időt. — Ez azért történt — folytatta Vera Nyikolájevna az elbeszélést —, mert mi azt hittük, hogy a kolhozparasztok, a falusiak különböznek a városi emberektől. Zója és1 én minél falusiabban akartunk kinézni. Ez a fejőnőket elnéző mosolyra indította. Mi ketten azért „haraptunk“ egymásra, mert a falusi életet valahogy könyvszerűen képzeltük el... — S hogyan kerültek ki a csávából? — Zójáual együtt még egy hónapot töltöttünk a tehenészetben — válaszolt Vera Nyikolájevna. — És kiderült, hogy a fiatal kolhozparasztlányok nem sokban különböznek a városi ifjúságtól. Természetesen vannak apróságok, részletek, de általában nincs lényeges különbség az érdeklődésben, a törekvésben és az óhajokban. A fő különbség a foglalkozásban rejlik. Zójával hozzáfogtunk tehát a szakma elsajátításához. — S nem is rosszul sajátították el, tisztelt Vera Nyikolájevna - kiáltott fel a színműíró. (Fordította: Kóródi József) • • Örömteli ünnep Aranylakodalom. Mennyi kedvesség, szeretet, öröm, figyelmesség halmozódik fel ebben az egy szóban. Boldog, elégedett lehet az, aki békén megünnepelheti ezt a nagy napot szerettei körében. Egy ilyen ünnepség volt a mi kis falucskánkban, Körtvélyesen is az elmúlt napokban. Az ünnepelt Beke József és felesége volt. Józsi bácsi márciusban tölti be a 75. életévét, Erzsi néni júniusban lesz 71 éves. Szép számok ezek, különösen akkor, ha békességben, szeretetben folytak le. Volt ebben az ötven évben sok örömteljes boldog nap, de volt szomorú, nehéz is. Józsi bácsi bejárta Amerikát, résztvett az első világháborúban is. A sok baj és gond ellenére Józsi bácsi még mindig jó egészségnek örvend és nem idegenkedik a munkától. Jelenleg a szövetkezetben mint borjúgondozó dolgozik, ahol jól megállja a helyét. A 75 év ellenére még mindig fürgén mozog az állatok között — akárcsak egy fiatal. Erzsi néni, a felesége sem tétlenkedik otthon. Nem tud ó munka nélkül élni. Habár egy jó pár éve már nyígdtjas, a szövetkezet kertészetében mégis az egyik legszorgalmasabb dolgozó. A szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság gondoskodott róla, hogy ennek a két szorgalmas szövetkezeti dolgozónak felejthetetlen örömet szerezzen az aranylakodalmuk alkalmából. Az aranylakodalmat a szépen feldíszített községi kultúrházban ünnepelték meg. Józsi bácsinak és feleségének először Fagula Józsefné anyakönyvvezető gratulált. Majd a helyi nemzeti bizottság elnöke köszöntötte fel őket, egyszerű, de szeretetteljes, meleg szavakkal, majd a szövetkezet elnöke az egész szövetkezet nevében fejezte ki jókívánságait. A kultúrház tízéves fönnállása óta először rendeztek aranylakodalmat nyilvánosan. Reméljük, hogy még sok becsületes dolgozó, szövetkezeti házaspárnak gratulálhatunk a nyilvános aranylakodalmon. Zsebík Sarolta (Körtvélyes) Mindenkiben több van, mint amit alakításukkal nyújtottak. A legjobb színészi teljesítmény Király Dezső, Bogya Mátyás alakítása volt. Egyenletes, hitelesen átélt szerepében jó teljesítményt nyújtott. Legördült a függöny. Udvariasságból tapsoltunk. Remélem, hogy módomban lesz valamelyik műkedvelő tóttá, hogy ő a szövetkezet ereje és a fiatalok vezetője. A szövegkönyv olvasásakor úgy tűnik, hogy jó tempója van a vígjátéknak. A rendezés ezt nem fokozta, sőt mivel a vígjátékból zenés vígjátékot rendeztek, szükségtelenül vontatottá vált a játék. Természetesen nemcsak a tempó, hanem az eszmei mondanivaló kidomborításának rovására is ment a megzenésítés. A színészekkel való beszélgetés során megtudtam, hogy a'vígjátékot azért zenésítették meg, mert „állítólag" falun csak zenés, énekes színdaraboknak van sikere. Részt vettem a Komáromi Területi Színház évadnyitóján. Sok mindenről esett szó, csak éppen arról nem, hogy a MATESZ egyik feladata irányt szabni a közel hétszáz magyar falusi színjátszó csoport műsorpolitikájának. Lehet, hogy erről a feladatról azért nem beszéltek a színház vezetői, mert a MATESZ műsorpolitikája az utóbbi években minden volt, csak éppen irányadó nem. De ha már jó példával nem járt elől a MATESZ, mért ne járjon elő rosszal? Mért ne a hivatásos színházunk legyen az, amely kullog az „úgynevezett falu követelése után", igazolva azt a sok helytelen nézetet, hogy falun csak énekes, zenés vígjátéknak van sikere. A falu műkedvelő színjátszó együtteseinek és a MATESZ kollektívája által lejátszott színdaraboknak akkor volt, van és lesz sikere, ha gondos odaadó munkával készíti kelő a színművet a bemutatóra és színvonalas művészi teljesítménnyel tolmácsolják a mű mondanivalóját. A zenekar, a szájharmonika vagy a fűzfafütyülő nem segít ahol nincs jó rendezés és nem jók az alakítások. De természetesen semmiképpen sem lehet sikere még a zenés vígjátéknak sem ott, ahol nincsenek jó énekesek. (A MATESZ- nél szintén nincs.) Elkalandoztam, de kell erről beszélni, mert Kákos vígjátékét, a „Szembe fúj a szél“-t (MATESZ-ban az „öreg fa is kivirágzik" címmel játszották. Nem tudom miért $, több műkedvelő színjátszó együttesünk játssza, és félő, hogy a MATESZ fellépése nyomán sok helyen megzenésítik Kákos vígjátékát s szájharmonika kísérte mellett „Én vagyok a falu rossza egyedül éneklésével „mentik" a vígjátékot, nem pedig "á gondos előkészítéssel. A bemutatón a MATESZ színigárdája is gyenge napot fogott ki. Talán a vígjáték megzenésítése is hozzájárult ahhoz, hogy Kákos szövetkezeti elnöke, Fazekas Imre alakításában, sokszor inkább a bohóc benyomását keltette, mint egy téves utakon járó szövetkezeti elnökét. Bugár Béla Vince szerepében sem volt hiteles a kerületről visszatért funkcionárius, s már színrelépésekor sem hihette el a közönség, hogy egy fiatal, tapasztalt káder siet a szövetkezet megsegítésére. Öltözködése alapján ítélve, inkább valamilyen biztosítási ügynöknek néztük, de játéka a későbbiekben sem bizonyí-A szocialista drámaírás keresi, kutatja hogyan kell élni egymás közöt az új társadalmi rendben, keresi, kutatja az együttélés új formáit. Ján Kákos, az EFSZ-ben, a falu nagy családjában indul el kereső útjára. Vígjátékot írt, amely a szövetkezeti dolgozókra mosolygó, szeretetteljes szemekkel néz, de ez a tekintet néha élesen, szatirikusán oktat és figyelmeztet. Éles szavakkal bírálja a szövetkezetben előforduló rendellenességeket, szervezetlenséget, rámutat a kapzsi, önző szövetkezeti funkcionáriusokra, akik a közös munkából akarnak meggazdagodni, érdemtelen dicsőséget szerezni. A vígjátékban összecsap a maradi „csak az én" csökevénye, a közös tulajdonért érzett felelősséggel, a közösért való tenniakarással. A haladás képviselői főleg a fiatalok, akik teljes erővel dolgoznak a közös cél érdekében. A szerző nem von határvonalat a fiatal és az idősebb szövetkezeti dolgozók között. Mind a haladás, mind a maradiság bajnokait megtaláljuk a két korosztályban. Az a lendület azonban, amellyel a fiatalok munkához látnak, az ő javukra billenti a mérleg serpenyőjét. Kákos szövetkezeti elnöke, aki kezdetben jól irányította a szövetkezetei, belesüppedt a karosszékbe, az önelégültségbe. Már nem a régi elvtársaira, barátaira hallgat, hanem az ármányoskodó, kétszínű Kukán Miskára, az irodakukac könyvelőre, aki b saját kényelméért és jólétéért fel- Eelé hízeleg. A vígjátékban megtaláljuk Bogya Mátyás szerepében a kétkulcsos politikát folytatókat is. Dlyanok ezek, mint a napraforgó, mindig arra hajlanak, ahonnan a nap süt. De ott találjuk Barát Ignásot és Rojtosnét, a fiatalok pártján álló becsületes, szókimondó szövetkezeti tagokat is. A haladásért, a szövetkezet fejlődéséért küzdű fiatalok becsületesek, nyíltszívűek, az igazságért kakaskodók, kiállóak. A fiatalokkal együttjár a szerelem. A fiatalok szerelme ma is bonyolult probléma, még sem a régi tragédiába fúló szerelem teszi színessé a vígjátékot. Igen, a szerző elgondolása jó volt, amikor olyan vígjátékot írt, amely a falu megoldásra váró problémáit veti fel és vidám légkörben tárja elénk a falu közösségi életének hibáit és fogyatékosságait. A jó elgondolás azonban még nem minden. Kákos figurái nem a legjobban sikerültek. Valahogy úgy tűnik, hogy a szerző is „székhezragadt" ahelyett, hogy a falun ismerte volna meg a szövetkezeti vezetőket, dolgozókat. Talán ha nem így történik, sokkal hitelesebb, igazi falusi parasztfigurákat alkothatott volna. Lehet és kell napjaink konfliktusairól vígjátékot írni, de még ha vígjáték is, mélyebben kutassa az adott társadalom problémáit. színjátszó együttesünk által gondo san előkészített „Szembe fúj a szél" en őszintén tapsolnom. , Tóth Dezs Palotás Gabi (Rojtosné) sem nyújtotta a tőié várt jó teljesítményt. Sokszor kiesett szerepéből. A többi szereplők is mind adósak maradtak. Holubek László, Fazekas Imre, Nádasdy Károly, Bugár Béla és Szentpéter Aranka a darab egyik jelenetében. ember vágya, álma volt, persze nem szólva a színjátszókról, akik számára az új esztendő, a kultúra házát hozó 1962-es év, örökre az emlékezetükben marad. Az önfeláldozó színjátszók persze nemcsak a tornóci közönségre gondolnak. Ogy tervezik, hogy ellátogatnak a környező falvakba. Láthatja majd őket a vágkirályfai. és a hoszszúfalusi közönség is. A színjátszócsoport bizakodással tekint a vendégszereplések elé. Eddig meg mindig jól megálltak a helyüket s ahol csak megfordultak, mindenütt szeretettel gondolnak rájuk. Már most is nagyon várják őket a környéken. A tornóci CSEMADOK, mint az az elmondottakból is kitűnik jó munkát végez. Szükséges lenne azonban, hogy a falu fiatalsága nagyobb számban kapcsolódjék be a munkába. Ügy dolgozzanak, úgy lelkesedjenek a kulturális munkáért mint azt Almás! Katalin, Csigeti József, Reszeli Ferenc, Vágó Ibolya teszik, akik nemcsak mint CSEMADOK-tagok, hanem mint lelkes CSISZ-tagok is példaképül szolgálhatnak a falu fiataljai előtt. b. p. Üj lendülettel és új erővel léptek >e az új esztendőbe a tornóci CSE•1ADOK szervezet színjátszói is. Emikor ezekben az első januári na>okban meglátogattam őket, még az ireg színpadon próbáltak, de ahogy íztán később Matila Irén igazgató űvtársnőtől megtudtam, már felépült íz új népművelődési otthon, amelyet ■övidesen fel is avatnak. A helyi tömegszervezetek valóban zépen felkészültek, hogy méltóan negünnepeljék a kultúra nagy napát, az új népművelődési otthon felivatását. A CSISZ, a CSEMADOK,. a portegylet mind-mind új színdarabul készül. Miskolci Józseffel, Tornóc egyik egtehetségesebb színjátszójával beízélgettünk el a fajú kulturális éleéről. — Mi a CSEMADOK-ban már norember óta próbálunk — beszél ilénken gesztikulálva. — Sok fárado:ást,jelent ez számunkra, de megéri. Jég, mert a „világot jelentő desz:ákról" új kultúrát oltunk a falu lépőnek a szívébe. Katajev „Bolondos vasárnap" című lárom felvonásos bohózatát mutatja le a CSEMADOK színjátszócsoportja. )e nem a régi „rozoga" ■ színpadon, lanem a szép, tágas népművelődési itthonban, amely minden tornóci Hasznos tanácsok háziaszonyoknak • Izletesebb és táplálóbb lesz a bab, ha elöntjük első vizét, amint forrni kezd, és hideg vízzel ismét felöntjük, majd három kanál étolajat teszünk hozzá, és úgy főzzük tovább. • A sárgarépa és a hagyma jól megpuhul, ha a forró zsírba egy kis porcukrot teszünk. • A reszelő ismét eles . leszr ha csiszolópapírral megdörzsöljük. • A főtt céklát könnyen lehámozhatjuk, ha a forró vízből azonnal hideg vízbe tesszük, és úgy hűtjük Te. • A vasaló alját jól kifényesíthetjük, ha nagy ív tiszta papírra (de nem újságpapírra) egy marék, finom sót szórunk/ s a forró vasalóval végigsimítunk rajta. ... , • A kád mindig tiszta lesz, ha , a mosószappan oldatához egy kis . szódát keverünk, s ezzel az oldattal mossuk rendszeresen. A rozsdás foltokat ecettel könnyen eltávolíthatjuk. • A húst csak akkor kell megsózni és megsütni, ha utána hamarosan fogyasztani akarjuk. A sült hús még rövid ideig tártó tárolás esetén is sokát veszít ízletességéből. • A burgonyát erősen feltheíegített serpenyőben süssük, és csak akkor sózzuk meg, amikor a szeletek már minden oldalról pirulni kezdenek, Ha a burgonyát a kéregképződés előtt sózzuk meg, kifolyik belőle a lé, qszszekeveredik. a zsírral, a szeletek formátlanok, színtelenek. és ízetlenek lesznek. • Ha a főzeléket elsóztuk, mártsunk bele pár másodpercig egy darab kockacukrot. A cukor elnyeli a fölösleges sót. • A vaj sokáig eláll, ha ecettel átitatott tiszta kendőbe göngyöljük és kis tállal lefedjük. Tegyünk a begyöngyölt vaj mellé két kockacukrot is. • Ha a ritkábban használt porcelán teáskanna áporodott szagú lesz, mossuk jól ki a kannát, töröljük szárazra, majd tegyünk az aljába egy darab i.ockacukrot.
