Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-01 / 34-35. szám
Munkadíjazás az egyetemesen gépesített munkacsoportokban Egyik igen íontos elve a gépesített munkacsoportoknak, hogy tagjai anyagilag érdekeltek a termelés eredményeiben. Következésképpen tehát a csapat tagjainak munkadíja két részből áll: • az elvégzett munkáért járó alapdíjból és • a prémiumból. Az elvégzett munkáért járó alapdíjat két módon értékelhetik ki a szövetkezetek és az állami mezőgazdasági üzemek, mégpedig munkaegységekben vagy közvetlenül pénzben mint ■ szilárd munkadíjat, melynek magassága az év folyamán nem változik, ■ munkadíjat, amelyet a havi teljesítménynormák szerint állapítanak meg. A gyakorlatban ma a díjazás mindkét formáját használják, mert megvannak az előnyei (de a hátrányai is). A szilárd díjazásnak — amelyet úgy számítunk ki, hogy a munkacsoport évi terve alapján a ledolgozott teljesítménynormák szerint megállapítjuk a díjköltségeket, ezeket szétosztjuk az egyes hónapokra, majd a dolkozókra; Itt tekintetbe kell vennünk a szakképzettséget, úgyhogy a traktorosok nagyobb munkadíjat kapnak, mint a kisegítő dolgozók — még két további módja lehet: , Minden hónapban kifizetjük • az egész munkadíjat, vagy • csak előleget fizetünk a dolgozóknak, és év végén, a ténylegesen elvégzett munka szerint valósítjuk meg a végelszámolást. , A szilárd díjazás előnye, hogy nincsenek nezetelteresek a munka kiosztásakor. Hátránya viszont, hogy á hanyag dolgozó is ugyanolyan díjat kap. mint az, aki lelkiismeretesen dolgozik. A mezőgazdasági üzemek nagyobb részében a havi teljesítménynormák szerinti díjazást alkalmazzák. Eddig ^ a díjazás ezen módjával vannak a legnagyobb tapasztalataink. Nagy előnye, hogy teljes mértékben biztosítja az anyagi érdekeltséget az elvégzett munkában és kizárja az egyenlősdit. Megtörténhet azonban, hogy a munkadíj magassága ugyanannál a dolgozónál az év folyamán jelentősen ingadozik. Ám ennek ellenére is ezt a díjazást tartjuk a legelőnyösebbnek és ezért bevezetését ajánljuk. Az egyetemesen gépesített munkacsoportok megszervezésekor egyes mezőgazdasági üzemekben az az igyekezet kerekedett felül, hogy a csoport tagjait másképpen jutalmazzák, mint a többi dolgozót. Ez az eljárás nem helyes és már csírájában befolyásolja a csoport munkáját. Különösen a csoporton kívül álló szövetkezetesekben merültek fel kételyek arra vonatkozólag, hogy nem preferálják-e túlságosan a gépesített munkacsoportot a többi dolgozó kárára. Bár ez az eset nem áll fenn, mégsem ajánlhatjuk ennek a módszernek nagyobb mértékű bevezetését az egyforma kategóriába tartozó dolgozóknál. Ahhoz az elvhez kellene igazodnunk, hogy a mezőgazdasági üzemekben egységes munkadíjazást vezessünk be. Az elvégzett munkáért járó alapidíjon kívül a gépesített munkacsoport a prémiumrendszer révén is érdekelt a gazdasági eredményekben. A premizálás feltételeit a munkacsoport és a mezőgazdasági üzem közt létrejött szerződésben tüzetesen feltüntetjük. Így például a következő prémiumokat ismerhetjük el: ■ egyszeri prémiumot fizethet ki a mezőgazdasági üzem a munka elvégzése és átvétele után (pl. 5 — 7 legfontosabb munkaművelet agrotechnikai határidejének betartásáért, miközben természetesen tekintetbe vesszük a munka minőségét is), ■ prémiumot a tervezett hektárhozamok túlszárnyalásáért (amelyet az üzem a terméshozam elszámolása után, év végén fizet ki). Ezt a prémiumot progresszív módon például a következő összegekben állapítjuk meg: a gabonafélék 101 — 110 %-os terméshozama esetén a terven felül megtermelt minden mázsa gabonáért 10,— Kcs 110 %-on felüli teljesítés esetén minden mázsáért 15,— Kcs a szemeskukorica 101 — 110 %-os terméshozama esetén minden terven felül megtermelt mázsa kukoricáért . ..................................................................15,— Kcs 110 °/o-on felüli teljesítés esetén minden mázsáért 20,— Kcs az ipari cukorrépa 101 — 110 °/o-os terméshozama esetén minden terven felül elért mázsáért . . . 2,— Kcs 110 %-on felüli teljesítés esetén minden mázsáért 3,— Kcs a silókukorica 101—110 %-os terméshozama esetén minden terven felül megtermelt mázsáért 0,50 Kcs 110 %-on felüli teljesítéskor mázsánként . . . 1,— Kcs és így tovább. Ezekre a prémiumokra a csoport csak akkor tarthat igényt, ha a teljes termelés évi tervét teljesítette és nem lépte túl a termékegységre tervezett költségeket. Nem szabad előfordulnia annak, hogy a csoport túlszárnyalja ugyan a tervezett hektárhozamokat, de egyidejűleg a termékegységre tervezett költségeket is túllépi (a területegységenkénti költségek természetesen a nagyobb terméshozamokkal arányosan növekednek), vagy hogy egy-két terménynél kimagasló terméshozamokat ér el és a többi terményt elhanyagolja. A prémium kollektív jellegű, de a dolgozókat megkülönböztető módon is premizálhatjuk a munkában való részvételük szerint, amit egy bizonyos terményen ledolgozott műszakok számával fejezünk ki. Továbbá prémiumot ismerhetünk el: • Uzemanyag-iAegtakarításáért (kifizetésére negyedévenként kerül sor), literenként 0,40 korona összegben, • a tervezett gépjavítási költségek csökkentéséért az összes megtakarítás 10 %-ában (év végén fizeti ki az üzem), • esetleg a gépek fokozott kihasználásáért (év végén), például az arató-cséplő gép idényteljesítményének túlszárnyalásáért, a lánctalpas traktor kétműszakos üzemeltetéséért, stb. Célszerű lenne olyan prémiumrendszer bevezetése, amelynél az egyes prémiumok legalább részben függnének egymástól. Nem ismerhetünk el prémiumot például üzemanyag-megtakarításért abban az esetben, ha a traktoros a tervezett gépjavítási költségeket túllépi, vagy pedig ha a munka minőségének rovására tett szert a prémiumigényre. Elhangzottak olyan nézetek is, hogy nem helyénvaló a prémium kifizetése az egyes dolgozóknak üzemanyag-megtakarításért vagy a javítási költségek megtakarításáért abban az esetben, ha a munkacsoport mint egység nem érte el a kívánt megtakarítást. Előfordultak olyan esetek is, hogy a traktoros „spórolt" a kőolajjal, de olyképpen, hogy társa (a csoport vagy azon kívül álló traktoros) bőven túlszedte a kőolajadagját, amelynek egy részét átadta az első traktorosnak és a prémiumon megosztoztak. A gépek fokozott kihasználásáért nem ismerhetünk el prémiumot abban az esetben, ha a dolgozó gépével nem teljesítette minden feladatát a kiosztott táblákon. A prémiumrendszer egyformán érvényes a csoport minden tagja, tehát úgy a csoportvezető, mind a traktorosok és a gépek kiszolgálásával megbízott dolgozók számára. Az egyetemesen gépesített munkacsoportokba azonban ideiglenesen fizikai („gyalogos“) dolgozókat is besorolunk. Érdekeltségüket az elért eredményekben olyképpen ajánljuk megoldani, hogy a munkacsoportnak elismert prémium • nagyobb részét (65 — 75 %-át) a csoportnak fizetjük ki és • a fennmaradó részt (25 — 35 %-ot) a fizikai dolgozók közt osztjuk el. Milyen eszközökből fizetjük a prémiumokat? Nagyobbrészt a megtakarításokból nyert összegekből vagy a fokozott termelésből eredő jövedelmekből fedezhetjük. Az agrotechnikai határidők betartásáért és a gépek fokozott kihasználásáért járó prémiumokat a prémiumalapból fizethetjük ki. A prémiumrendszert jóvá kell hagynia ■ a szövetkezet vezetőségének és taggyűlésének, ■ a járási nemzeti bizottságnak (állami mezőgazdasági üzemekben). A prémiumok magasságára vonatkozólag bizonyos határértékek érvényesek: a kifizetett prémiumoknak nem szabad meghaladnia a csoport tagjai által elért megtakarítások és a fokozott termelésből eredő bevételek összegét. A munkadíjazás elveinek emelésekor újból hangsúlyoznunk kell a nyilvántartás fontosságát, melynek pontos vezetése nélkül nem biztosítható a gépesített munkacsoport tagjainak igazságos díjazása. Az egyetemesen gépesített munkacsoport tagjait tehát a díjazásban nem illeti semmiféle elsőbbségi jog és azok magasabb jövedelme nem károsítja a többi dolgozót. Lehetőségük nyílik természetesen arra, hogy többet keressenek: gépeket és vetésterületeket osztunk ki nekik, amelyeken a munkákat teljesen gépesíthetik. A gépesített munkacsoport preferálása tehát nem az indokolatlanul magas munkadíjazásban jut kifejezésre, hanem abban, hogy szakképzett dolgozóinak mindenkor biztosítanunk kell a gépek teljes kihasználását. Tagadhatatlan tény, hogy a csoport tagjainak nagyobb része az eddiginél magasabb keresethez jutott. Ezt azonban a csoport azért érte el, mert • munkáját a pontosan kidolgozott terv szerint végezte, • helyes munkaszervezése anyagmegtakarítást, munkaidőlerövidítését és fokozott termelést eredményezett, • a pontosan kidolgozott terv szerint biztosíthatta tagjainak állandó és teljes kihasználását. Tekintettel arra, hogy a gépesített munkacsoport kérdéseinek taglalása során már sokszor szóba került a szerződés megkötése, ismertetjük ennek mintáját:
