Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-14 / 4. szám

Maemilian angol miniszterelnök és Adenauer kancellár bonni megbeszélései jóformán semmi eredményt nem hoztak. Egymástól vártak engedményeket, de mindkettőnek üres volt a zsebe. A szigetország gazdája már évek óta szeretné keresztülvinni, hoQy - Bonn járuljon hozzá a Nyugat- Németországban állomásozó több mint 50 000 főnyi angol hadsereg eltartásához. Ezúttal is ez volt legfőbb mondanivalója. Adenauer viszont, aki minden időben jól ki tudta használni az angolok gazdasági „jajveszékeléseit“, végre ki szeretné csikarni Londontól az „igen“-t arra a nyugatnémet követelésre, hogy a Bundeswehr atomfegyverekhez jusson.

A két államférfi tanácskozása után kiadott közös közlemény szűkszavúságából és ködösen megfogalmazott soraiból csak annyit tudunk meg. hogy Macmillan és Adenauer egyaránt elégedettek a megbeszélésekkel. Anglia, jóllehet készpénzt szeretett volna zsebrevágni, csupán jelentős mennyiségű nyugatnémet fegyvermegrendelést kapott. Macmillan viszont úgy-ahogy, Bonn szájaíze szerint beszélt a nyugat-berlini probléma ügyében, annál kevesebbet nyilatkozott a Bundeswehr, atomfelfegyverzésének lehetőségéről.

Ide kívánkozik még megemlíteni t-ord Home angol külügyminiszter Nyugat-Berlinben tett villámlátogatását, aki minden valószínűség szerint a Gaitskell-féie keserű pirulát szerette volna kivenni Brandték szájából. Gaitskell, az Angol Munkáspárt volt vezére ugyanis az év első napjaiban Nyugat-Berlinben tett látogatások során kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság bevonása nélkül nem lehet megoldani a német kérdést és Nyugat-Berlin problémáját. Bonnban nagy felsziszszenéssel fogadták a világszerte ismert angol munkáspárti politikus igen reális kijelentését. Lord Home tehát, aki már egyszer gyászosan szerepelt a német történelemben, (1938-ban főnökét, Chamberlaint kísérte el Berlinbe, aho! a gyalázatos müncheni diktátumra került sor), most újból hátrafelé próbálja mozdítani az előrehaladás kerekét.

Mind Maemilian mind Home látogatásának jelentősége azonban eléggé háttérbe szorult nyugat-német politikai körökben azáltal, hogy Bonnban közzétették a Szovjetunió kormányának a bonni kormányhoz intézett december 27-1 jegyzékét. A Szovjetunió, mint már annyiszor, újból felhívta az Adenauer-kormány figyelmét a német békeszerződés megkötésének elengedhetetlen szükségességére és a nyugat-berlini probléma rendezésére. A bonni kormányhoz közel álló körökben ugyan propagandának próbálták feltüntetni a szovjet jegyzéket, de gazdasági körökben érdeklődést tanúsítanak az iránt, hogy Németország egyesítése után milyen lehetőség nyílna a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott kereskedelemre. Ezt ugyanis a szovjet jegyzék nagyon részletesen kifejti a bonni kormány előtt. Jóllehet, a nyugatnémet monopolisták kibővítenék kereskedelmi kapcsolataikat a szocialista világrendszerrel, de a bonni militaristák egyelőre hallani sem akarnak ilyen együttműködésről.

Vezessük át Európából Ázsiába az események fonalát. Amint már közöltük, a holland gyarmatosítók újabb mesterkedéseket szőnek Indonézia ellen, sőt sikertelen merényletet követtek el Sukarno indonéz köztársasági elnök ellen. Az indonéz kormány jegyzéket tett közzé, amelyben kijelenti, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni Nyugat-Irián kérdésében Hollandiával, de a terület Indonéziához történő csatolásáról nem mond le még akkor sem, ha katonai erőhöz kell folyamodnia.

Indonézia egész területén az önkéntesek tízezrei jelentkeznek a kormány felhívására, akik hajlandó"; fegyvert fogni Nyugat-Irián felszabadításáért. Az indonéz nép egységes álláspontja azt bizonyítja, hogy Ázsiában is lejár a gyarmatosítás órája. Előbb vagy utóbb pusztulni keli azoknak, akik más népeket akarnak elnyomni és kizsákmányolni.

Az alábbiakban az eredmények mellett felmerült fogyatékosságokról kívánunk szólni, hogy azokat az egész évi tervek előkészítésében az EFSZ-ek és a helyi nemzeti bizottságok kiküszöbölhessék. Meg kell említeni a Búcsi Helyi Nemzeti Bizottság mellett működő albizottságok tevékenységét, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetkezet teljesítette a műit évi feladatait. Különösen jő munkát végzett a mezőgazdasági albizottság. Csupán egy termelési ágban mutatkozott hiány. A szövetkezet ugyanis a sertéshús eladási tervét nem tudta teljesíteni. Itt olyan szembetűnő a különbség a terv és annak teljesítése között, amelyet csak nyomós ok idézhetett elő. Ezt az okot kerestük Kéty Istvánnal, a helyi nemzeti bizottság titkárával és az EFSZ elnökével, Vágó elvtárssal.

Az elmúlt évben a szövetkezet 18 vagon sertéshús eladását tervezte, olyan létszámú sertésállományt vett hizlalásba, amely darabszámra az említett mennyiséget fedezhette volna. Felmerül a kérdés, miért nem teljesítette az EFSZ a sertéshűseladási tervét, ha megvolt a szükséges sertésállomány? Ha erre válaszolni akarunk, tudni kell, hogy a szövetkezet a múltban sertésállománya hizlalását túlnyomórészt vásárolt takarmányokkal végezte. Az elmúlt évben erre nem volt lehetőség, mivel hirtelen tértek át az önellátási rendszerre. S ennél a pontnál meg kell állnunk: önellátás. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetnek a tervezésnél számolni kellett volna azzal, hogy külső segítség nélkül, vagyis takarmányvásárlás nélkül kell felhizlalni a sertéseket. De vajon lehet-e a vetésfor-Inden józanul gondolkodó ember előtt, aki csak egy kicsit is imeri a történelem fejlődésének menetét, világos, hogy a második világháború után az erőviszonyok területén olyan eltolódás történt a haladó erők javára, amely döntö befolyással van az egész világ fejlődésére. De akadnak még ma is emberek, különösen Nyugat-Németországban, akik azt hiszik, hogy amit ők nem akarnak látni, az nem létezik a világon. Azt hiszik, hogy a világ fejlődése valamilyen szubjektív akarat szerint igazodik, s abban reménykednek, hogy ismét sikerül létrehozniok a fasiszta nagynémet birodalmat, és leigázni Európa nemzeteit. Ennek a kívánságnak megfelelően, a revansisták a vezető imperialista hatalmak segítségével, már haditervet is dolgoztak ki, amelynek célja nemcsak „az elveszett területek visszaszerzése“, de a népi demokratikus államok és a Szovjetunió megsemmisítése is. Az ilyen őrült tervek, amelyek állandó veszélyt jelentenek a világbékére, alapjában véve teljes kudarcra vannak ítélve.

Az imperializmus létezése állandóan magában hordja a háborús veszélyt. De nincs olyan erő, amely a mai erőviszonyok mellett elég erősnek bizonyulna az említett háborús tervek megvalósítására. Le kell szögeznünk azt is. hogy a szégyenteljes müncheni diktátumra nem került volna sor, ha a Csehszlovák Köztársaságban annak idején a munkásosztály, vagy legalábbis olyan kormány van hatalmon, amely kitart a szovjet-csehszlovák kölcsönös segélynyújtási szerződés mellett. A hitleri hadigépezet, amely még abban az időben még távolról sem rendelkezett olyan hadi technikával és utánpótlási bázissal, mint 1940-ben, megtorpant volna a Szovjetunió hadserege és a csehszlovák nép egységes ellenSllá\

gíban olyan változásokat eszközölni, amelyek megbontják a termelési egyensúlyt más fontos termények előállításában? Természetesen, nem könnyű. S mégis keresni kellett volna ez irányban a megoldást. Talán a járási nemzeti bizottság is hibát követett el, mikor figyelmen kívül hagyta ezt a kérdést. Többet kellett volna foglalkozni a helyi nemzeti bizottság s annak mezőgazdasági albizottságán keresztül ezzel a nehézséggel.

Ilyen gyökeres változások a takarmányozás terén megingathatják a szövetkezet szilárd alapjait, fejlődésében visszavethetik, s olyan lemaradást idézhetnek elő, amelyek nehezen pótolhatók. A kitűzött irányszámok s a valóság, amelyet a szövetkezet taggyűlése elfogadott reális és teljesíthető volt, de csak azon esetben, ha bizonyos mennyiségű takarmány felvásárlására a szövetkezetnek lehetősége nyílik. A helyi nemzeti bizottság és az EFSZ-ek vezetősége igyekezett megoldani a takarmánykérdést a sertésállomány számára, de ilyen hirtelen, s nagymérvű változás esetén a helyi adottságok mellett nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal.

Napjainkban minden szövetkezetben az új termelési terveken dolgoznak. Szükséges, hogy az említett kérdéseket figyelembe véve azokat úgy dolgozzák ki, hogy lehetővé váljon a teljes önellátás a takarmányozás terén. Be kell kapcsolni a tervezésbe a nemzeti bizottságok keretén belül működő albizottságokat is, amelyek a múlt évi tapasztalataikkal nagyban elősegíthetik a tervek jő és gyors kidolgozását. Az ilyen közös munka alapul szolgálhat a tervek maradéknélküli megvalósításához és kiküszöbölheti az olyan fennakadásokat, amelyekről fentebb szóltunk, és az eladási tervet .dőben teljesíthetik az EFSZ-ek. G.—

sán. A müncheni diktátum időszaka olyan kritikus pillanatot rejtegetett magában a hitleristák számára, amikor egyetlen vereség megpecsételte volna a fasizmus sorsát. Vagyis Európa népei tudomásul vették volna. hogy a fasiszta Németország agresszív erőit meg lehet fékezni, sőt mi több térdre lehet kényszeríteni. t .

A nyugati hatalmak és az áruló csehszlovák burzsoázia érdeke azonban más irányt szabott az események fejlődésének. Igyekeztek a hitleri Németország kezére játszani mindent, hogy lehetővé tegyék a Szovjetunió elleni háború gyors előkészítését. Támogatták a hitleri Németország azon törekvését, hogy a magyar fasisztákkal együtt megszállja Csehszlovákia határvidékeit, majd később Csehszlovákiát, mint önálló államot, likvidálja. A nyugati hatalmak ma is igyekeznek Nyugat-Németországot felfegyverezni és fokozni annak lehetőségét, hogy támadást intézhessen más békés népek ellen. Ma azonban, egységes szocialista világrendszer áll a nyugati háborús mesterkedésekkel szemben. Csehszlovákia népei hazájuk védelmében tehát nincsenek magukra hagyatva, mert bátran támaszkodhatnak a Szovjetunió vezette 900 milliós szocialista tábor katonai és gazdasági erejére,

Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy ma semmilyen revansista törekvés megvalósításának nincs reális alapja, mert a szocialista világrendszer politikai egysége, gazdasági és katonai ereje, valamint a modern rakéta- és atomfegyverek területén megmutatkozó abszolút fölénye biztosíték arra, hogy minden olyan kísérlet, amely a történelem kerekének visszafordítására és a müncheni események felújítására irányul, kudarcra van ítélve és a kapitalizmus teljes megsemmisüléséhez vezet.

Minden nemzetnek van sajátos hagyománya. Míg a spanyolok például a bikaviadalt kedvelik, addig az indonéziai Báli szigetén a népszerű kakasviadalon mulatnak a felnőttek és gyerekek egyaránt.

(Foto: CTK-MTI

Íz új házadótörvény

Ez év január 1-én új házadó-törvény lépett érvényre, amely az eddigi, 1952-ben kiadott törvényt hatálytalanította. Az új törvény alapján nemcsak az állami szocialista tulajdonban levő épületek adómentesek, hanem a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek azon épületei is, amelyek eddig adókötelesek voltak. Ez az adó kedvezményezés országos méretekben a szövetkezetek számára évente mintegy 23 millió koronás, a társadalmi szervezeteknek pedig majdnem 6 milliós megtakarítást jelent. 1962. január 1-től tehát az adókötelezettség gyakorlatilag csak a polgárok, a nem szocialista szervezetek és a külföldiek tulajdonát képező épületekre vonatkozik.

Adófizetésre köteles az épület tulajdonosa vagy az a személy, aki jogosan használja az épületet. Amenynyiben EFSZ vagy állami gazdaság mezőgazdasági területtel együtt lakókat is átvett, s házbért nem fizet, haszonélvezőnek tekintendő; az ilyen épület után a tulajdonos és az EFSZ vagy az állami gazdaság sem fizet adót. Kizárólag vagy túlnyomó részben mezőgazdasági célokat szolgáló épületek már az eddigi előírások alapján is adómentesek. Földművesek tulajdonát képező és általuk használt épületek után azonban fizetendő házadó. Ha az épület társtulajdonosoké, azok együttesen adóztatnak meg és a házadó közülük bármelyiktől követelhető.

Az adó kiszámítását az a körülmény szabja meg, hogy családi házról van-e sző, melyet legalább részben használ a tulajdonosa vagy annak hozzátartozói - vagy pedig más jellegű házról. Az első esetben az adó a beépített terület alapján számítandó ki, ,a másikban a házbérből vagy a ház használati értékéből. Az adókivetést az is befolyásolhatja, mennyi lakosa van a községnek:

Amennyiben a községekben, ahol a lakosság száma nem haladja meg az ezret, a családi házak titán fizetendő adóalap évi 0.80 koronától 1.20 koronáig terjed minden beépített négyzetméter után.

A 6000 lakosú községekben a beépített terület minden négyzetméterei után 1.20 — 1.80 korona a családi ház évi adója. *

Azokban a városokban, melyeknek lakossága nem haladja meg a 25Q00 főt, a családi házak beépített négyzetméterei után 2.60 — 3.90 korona házadót fizet a tulajdonos.

A Prágában, Brnóban, Ostravában és Bratislavában, valamint a fürdővárosokban levő családi házak beépített négyzetméterei után az évi adó 5 — 7.50 korona.

A nemzeti bizottságok az egyes csoportokon belül mindig az adókeret alsó határát fogják alkalmazni. A felső határig terjedő magasabb árszabást csak abban az esetben írják elő. amikor emeletes házról, részben bérbe adott vagy pedig különösen jól felszerelt épületről van sző. Rozzant, vagy bérbe nem adott, kényszerből használt épületek, esetleg víkendházak esetében a nemzeti bizottság leszállíthatja az adótételt, esetleg el is tekinthet házadó fizetésétől.

A családi házak udvarai, a ház körüli utak, járdák és az 1000 négyzetméternél kisebb kert után nem kell házadót fizetni. Ha a családi ház mellett lévő kert az említett területet meghaladja, az Illetékes adókeret megszabott határain belül magasabb házadót vetnek ki.

Ezzel szemben házadót kell fizetni a beépített terület arányában a kertekben levő víkendházak vagy egyéb ideiglenes épületek után, ha a beépített terület meghaladja a 8 négyzetmétert. Házadót kell fizetni a főépületen kívül a mosókonyhák és a garázsok után is. Ezek házadőját az épület tulajdonosa fizeti.

Változatlanul mentesek a házadók fizetésétől azok a kertek, amelyek nincsenek a családi ház közvetlen közelében.

Bérbeadott házak adója

A kiszámítás másik módozata az adót az összes házbérek vagy az épület használati értékének 45 •tóéban mutatja ki, amennyiben az alapösszeg 6000 koronánál nem több; a díjtétel máskülönben 'őO %. Ha az évi házbérek összege,vagy a használati érték nagyobb 3000 koronánál, a tulajdonos köteles az egész házbért átutalni az állami takarék külön számlájára és a pénzintézet a há;:adó kiegyenlítése után félreteszi a házbérből az épület karbantartására előirt ■ összeget. A házbérből származó jövedelem mindezeken kívül még általános jövedelemadó kötelezettsége alá esik.

Adóbevallás — adófizetés

Az épület jellege szabja meg az adófizetés esedékességét is. A beépített ''terület alapján kiszámított adó két egyenlő részletben február 15-ig és május 15-ig fizetendő. A házbérek vagy a használati érték alapján kiszámított adót négy egyforma részletben, mégpedig február 15-ig, május 15-ig, augusztus 15-ig és november 15-ig kell kifizetni. Ha az adótartozás 100 koronánál nem nagyobb, mindkét esetben február 15-én esedékes egy összegben. Az adófizető a részleteket saját kiszámítása alapján fizeti ki arra az időszakra, amelyre adóbevallása alapján a nemzeti bizottság az adót kivetette.

A beépített terület alapján kiszámított adó bevallását 1962. február 25-ig kell beterjeszteni. Máskülönben csak abban az esetben, amennyiben a kiszámítást feltételező körülményekben változás történne, (például a beépített terület nagyobbodása) vagy újabb adókötelezettség keletkezése esetén, (például családi ház vásárlása); az ilyen bevallást köteles az adófizető a változás keletkezte után számított 12 napon belül benyújtani.

A házbér vagy a használati érték után fizetendő adó bevallását köteles a háztulajdonos évente mindig annak az évnek január 31-ig benyújtani, amelyre az adót kiróják. Községekben .melyek lakossága nem haladja meg a 6000 főt, elegendő azonban új bevallás helyett a háztulajdonos bejelentése is, amely szerint nem került sor olyan változásra, amely újabb adótétel megszabását befolyásolná. Az idézett határidő be nem tartása esetén az adó összege 10 %-ig növelhető.

A nemzeti bizottságok az adófizetőket fizetési meghagyással értesítik a fizetendő adó nagyságáról, amenynyiben pedig 6000 lakosig terjedő községről van szó és a nemzeti bizottság az adót a beépített terület alapján szabja meg, előírásos jegyzékkel. Az adó kivetése ellen fellebbezés, a kézbesítés napjától vagy a jegyzék kifüggesztésének utolsó napjától számított 13 napon belül nyújtható be.

Végül még hangsúlyozni szeretnénk, hogy az új törvény az adófizetők kötelezettségét egyáltalán nem súlyosbítja, sőt azok érdekeit szolgálja, mert a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek kedvezményezésén kívül kiküszöböli a különféle fokozatok bonyolult rendszerét is, amelyek következtében a polgárok adótétele gyakran 100 %-kal is felemelhető volt.

Kudarcra ítélt tervek

Így az újesztendő első hónapjában a műit évi mérleg összeállításánál s az új termelési tervek elkészítésénél a helyi nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek vezetőségei felmérik az egymásnak nyújtott segítséget, megvizsgálják az együttműködésben felmerült problémákat, eredményeket, s természetesen a hibákat is.

Pontosan tervezzünk

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa világosan megmutatta a szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus fölött. Ezen a kongresszuson a Szovjetunió népei kitűzték a kommunizmus építésének nagyszerű programját. A szocialista világrendszer ipari termelése soha nem látott méretű ütemben fejlődik, A 1965-ben a világ árutermelésének 50 %-át adja. De nemcsak a szocialista tábor hatalmas ereje az, amely eleve vereségre ítél minden revansista kísérletet. Létezik a világon egy állandóan erősödő egységes kommunista mozgalom is, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán kifejezésre juttatta állandóan szilárduló harci egységét. A marxista-leninista pártok a dolgozó tömegek vezetőivé és mindennapi harcuk szervezőivé váltak a nyugati félteke országaiban is. Ezek. a pártok óriási erőt képviselnek ai békéért folytatott harcban, amelynek' célja megfékezni a nyugati imperialisták háborús készülődéseit. De menjünk tovább. Szemünk előtt dűl össze a gyarmati rendszer. A leigázott gyarmati államokban a felszabadító harcok lángjai lobognak. A vezető imperialista országok elkeseredett harcot vívnak a piacokért, vagyis a látszólagos egységük mögött a leküzdhetetlen ellentétek tornyo- ■ sulnak. Tehát recseg-ropog a tőkésvilág minden eresztéke. És az eddigi fejlődés világosan igazolja azt az igazságot, amelyet Marx több mint 100 éve hirdetett meg, hogy történelmi szükségszerűség a szocialista társadalmi rendszer győzelme az egész világon. Mindezek a tények választ adnak arra is, hogy mért nem ismétlődhet meg mégegyszer München, mért van kudarcra ítélve minden olyan politika, amely a történelem fejlődését figyelmen kívül hagyja, újból meg akarja ismételni a népek leigázását.

Varga János