Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-01 / 34-35. szám
Ä cukorrépa növényápolásának új módszere Cukorrépatermesztőink jól tudják, hogy nálunk a cukorrépatermesztés gépesítése még mindig alacsony fokon áll. Ugyanez a helyzet a cukorrépa betakalítása és szállítása terén is. A cukorrépa növényápolásának és betakarításá- Bak eddigi módja túlságosan sok kézi »unkát igényel, s ezenfelül a legtermékenyebb termelési körzetekben két nehezen megoldható csúcsmunkát hív •Jő. Ezenfelül el kell gondolkoznunk a termelési költségek felett is. mivel az eddigi technológia alkalmazása esetén 1 hektár cukorrépa termesztésére több mint 500 óra kézi munkát kell fordítani, Ha a mi átlagos hektárhozamainkat vesszük alapul, akkor minden tonna termény termesztése legkevesebb 20 órai kézi munkát igényel. Ezt a kedvezőtlen helyzetet a koptatott cukorrépagomolyok vetésén alapuló új technológia, valamint a növényápolást, elsősorban az egyelés előtti ritkítást végző új gépi eszközök bevezetésével akarjuk megoldani. AZ ÜJ TECHNOLÓGIA PILLÉRE A cukorrépatermesztés új technológiájának alapját a kevesebb magot tartalmazó koptatott cukorrépagomoly képezi. Idén ilyen vetőmaggal 20 000 — 3(0 000 hektárt vetünk be, vagyis a vetésterület 12 °/o-át. Ez a vetőmag megköveteli nemcsak a talajelőkészítés minőségi elvégzését, hanem a gondos vetést Is, amejyet pontosan vetőgépekkel végzünk el. Egyelőre azonban csak kevés pontosan vető vetőgéppel rendelkezünk, ezért a koptatott cukorrépagomolyok vetését ez évben kénytelenek vagyunk szokványos kanalas vetőgépekkel elvégezni, amelyeket a lehető legalacsonyabb vetésre állítunk be. A koptatott cukorrépagomolyok használata a vetőmag-megtakarításon kívül hozzájárul a növényápolási munkálatok megkönnyítéséhez is. Ezzel kapcsolatban mérlegelnünk kell az első és a második kapálás jelentőségét. Az első kapálást a jó cukorrépatermesztők ma már többnyire elhagyják, anélkül, hogy ennek kedvezőtlen hatása lenne a cukorrépa hozamaira. Ha az első kapálást néhol még ma is végzik, ez azt bizonyítja, hogy a cukorrépa gépi ritkítását megelőző időszakban még nem tudnak hathatósan harcolni a talajcserepesség és a növényzet elgyomosodása ellen. Az első kézi kapálás fokozatos elhagyásával kapcsolatban döntő szerep jut a talajcserepesedés megszüntetésére használt különféle hengereknek és a könnyű, elsősorban láncos boronáknak. Az egyelést követő második kapálást azonban nem hagyhatjuk el. Ugyanis, ha megengednénk, hogy az egyelés után kikelő gyomok magot érleljenek, akkor a szántóréteg teljesen elgyomosodna. A második kapálást azonban nagyon nehéz gépesíteni. A LEGFŐBB PROBLÉMA: AZ EGYELÉS Cukorrépatermesztőink egyik legnagyobb problémáját az egyelés és annak megkönnyítése képezi. Lényegesen csökkenteni akarjuk a kézi munkaszükségletet, s ugyanakkor meg is akarjuk könnyíteni a nehéz munkát képező egyelést. Ezt a két szempontot kell figyelembe venni a régi és az egyelést megkönnyíteni akaró javasolt új munkamódszerek megítélése esetén. Az egyelést a csokrozáson kívül például a vontatott munkapad használatával is megkönnyíthetjük. A vontatott munkapadon ülve gyorsabban halad az egyelés, s így a kézzel végzett munka időtartama 50 %kal csökken. Az egyelés azonban továbbra is fárasztó, megerőltető marad. A pontosan vető gépekkel vetett koptatott vetőmag esetén 50 °/o-kal csökken az egyeléshez szükséges kézi munkaszükséglet s ugyanakkor az egyelés is könnyebbé válik. Ebben az esetben a cukorrépát csak hosszúnyelű kapával kell utánegyelni. Ugyanezt elérhetjük, ha a cukorrépát könnyű boronával, vagy ami még jobb, láncos boronával ritkítjuk. A koptatott vetőmag alkalmazása, a vetés új módja és a csokrozást követő hosszúnyelű kapával végzett utánegyelés esetén egy dolgozó 8 óra alatt átlagban 20 — 25 ár (némelyik államban 30 árnál is több) cukorrépa egyelését végezheti el, ami annyit jelent, hogy a munka termelékenysége az egyelés régi módszerével (térdelve) elért átlagos teljesítménnyel szemben 100, sőt 200 %-kal is megnövekszik. A SZOKVÁNYOSÁN VETETT CUKORRÉPÁT IS ÜJ MÓDSZEREKKEL ÁPOLJUK Mivel a szokványos vetőmaggal bevetett területek csokrozására nincsen elegendő gépi eszközünk, átmenetileg minden rendelkezésünkre álló eszközt fel kell használnunk erre a célra (a KPN —6 A-jelzésű módosított sarabolót, a Ropek-féle sarabolót, esetleg a forgókéses csokrozógépet). Az első kézi kapálás elhagyása és a növényzet ritkítása esetén a Szovjetunió, az NDK és Lengyelország mezőgazdasági dolgozóinak tapasztalataira támaszkodhatunk, akik a növényzet ritkítását könnyű boronákkal, főként láncos boronákkal végzik. Hiszen az egyszerűen, láncos boronával végzett ritkítással — amelyet kétszer harántirányban alkalmazunk — ugyanolyan ritkított sorokat érhetünk el, mint a pontosan vető gépek alkalmazásával. Ebben a munkában V. A. Szvetlicsni, Jansin és Rodniscsev szovjet gépesítők tapasztalataid támaszkodhatunk. Elsősorban az első kézi kapálást kell a talajcserepesedés megszüntetését szolgáló hengerek használatával, valamint a gyomok tüskés hengerekkel és boronával végzett irtásával helyettesíteni. Az egyelésnél viszont a kézi munkaszükségletet kell láncos és könnyű boronákkal, valamint minden elérhető csokrozó és ritkító gépekkel ritkítani. NÉHÁNY GAZDASÁGI ADAT Csupán a szokványos traktoros vagy Ropek-féle sarabolóval végzett harántirányú ritkítással 20 %-kal csökkenthetjük az egyelésre fordított munkaszükségletet. A forgókéses csokrozógép alkalmazása esetén a munkaszükséglet 30 %-kal csökken. Ha a cukorrépát láncos boronával csak egyetlen egyszer ritkítjuk haránt irányban, akkor 20 %-kal csökken a munkaszükséglet. Kétszeri harántirányú ritkítás esetén, amelyet hosszúnyelü kapával végzett utánegyeléssel egészítünk ki, a munkaszükséglet 50 %kai csökken. A koptatott cukorrépagomolyok vetése, ha azt szokványos vetőgéppel végezzük el, 30 %-os munkamegtakarítást eredményez. A pontosan vető gépekkel vetett koptatott vetőmag használata esetén, ha a növényzetet az egyelés előtt kiritkítjuk és hosszúnyelű kapával utánegyelést végzünk, akkor a munkamegtakarítás az 50 %-ot is meghaladhatja. Az első kézi kapálás elhagyásával (a növényzet megfelelő hengerezésével) az egyelésre fordított munkaszükséglet 50 %-os csökkentése esetén (a szokványos vetőmag alkalmazásakor a növényzet ritkításával vagy a koptatott vetőmag pontosan vető gépekkel történő vetésével és az egyelést megelőző csokrozással) az egy hektár cukorrépa növényápolására fordított kézi munkaszükségletet 100 — 110 munkaórával csökkenthetjük. Recmaník Karel mérnök A Byskovicei szövetkezetben már második éve olyan önműködő, r elé s vezérlöszerkezetet alkalmaznak az SGKG-6 jelzésű szovjet gyártmányú kukorica vetőgépen, amely a négyzetes' fészkes vetéskor eddig használt bütykös nyitóhuzal nélkül, beállítás szerint vezeti a gépet és szabályozza a pontos vetés távolságát Az újításnak, melyet Sebek Ján, a Brandys -i Gépgyár dolgozója javasolt, előnye még, hogy lehetővé teszi az egymagvú, burkolt cukorrépamag fészkekbe történő vetését, a magágytrágyázását és egyúttal a növény vegyszeres Képünkön Sebek Ján újítót látjuk az átszerelt vetögéppel. védelmét is. —ku— 1962. május 1.
