Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-01 / 34-35. szám
(Folytatás a 63. oldalról) tonik, ha pedig közvetlenül a felvásárló üzembe szállítjuk, kiadási lapot (vydajka) állítunk ki. Ezeket a nyilvántartási lapokat is a mérlegkezelö állítja ki. éspedig 3 példányban és láttamoztatja a raktárnokkal. illetve a felvásárló üzemmel. A mérlegkezelő a cséplési napló és az átvételi lap eredeti példányait, valamint a kiadási lap első másolatát a munka befejeztével naponta köteles átadni a könyvelőnek. Hasonló módon járunk el a többi termény, pl. a kapások, a takarmányfélék stb. nyilvántartásakor is. Az állattenyésztési termékek nyilvántartása már rendszeresebben történik, és a nyomtatványok kitöltésében nincs nagyobb fennakadás. Ügyelni kell arra, hogy ügy a növénytermesztési, mint az állattenyésztési nyilvántartási lapok kitöltése hiánytalan legyen, vagyis fel legyen rajtuk tüntetve az önálló termelési üzemág, a termény és a parcella, illetve a tenyésztési részleg megnevezése, és minden szükséges adat, hogy a bizonylatok könyvelése a bevezetett önálló gazdálkodási rendszer kívánalmainak megfelelően történhessen. A könyvelő az összegyűjtött nyilvántartási lapokat ellenőrzi, összeegyezteti és mielőtt bekönyvelné, gondoskodik azok kiegészítéséről. Az önálló elszámolási rendszer követelményeinek megfelelően a 881-es és a 882-es főkönyvi számlákat az önálló termelési üzemágak, valamint az egyes termények és tenyészeti részlegek szerint analitikai számlákra bontja, és' a nyert adatokat a megfelelő helyre könyveli. Hasonló módon jár el a 31-es és a 21-es főkönyvi számlákra történő könyveléskor is. Az igazságos munkabérezés és az önköltségek pontos megállapítása szempontiából kellő gondot kell fordítani a munkaráfordítások nyilvántartására is. A növénytermesztésben a munkaráfordításokat a terménylapokon tartjuk nyilván, Tekintve, hogy a munkakimutatások (pracovny záznam) megkésve érkeznek a könyvelő kezébe, a terménylapok (karta plodiny) adatainak kiegészítésére már nem marad ideje. A munkakimutatásokat a kérdéses dekád végén a csoportvezető azonnal átadja a könyvelőnek, aki a kimutatások alapján összeállítja a fizetési listát, a terménylapokat pedig rendszerint a könyvelőség egyik dolgozója tölti ki. Helyesebb azonban, ha a terménylapokat mindjárt a csoportvezető, vagyis az önálló termelési egység vezetője tölti ki, aki így jobban figyelemmel kísérelheti a termelési folyamatot. Az állattenyésztésben az állatgondozók bérelszámolási lapja nyújt áttekintést (vyúctovanie odmeny v zivocísnej vyrobe) az elért termelésről és a munkaegységek mennyiségéről. Ezt a nyilvántartási lapot az önálló termelési egységek vezethetik, feltüntetve benne egyes tagok termelési eredményeit, termékek és termelési ágazatok szerint, valamint az elért munkaegység számát. Közvetlen anyagi ráfordítások nyilvántartása a raktárnok munkájával áll szoros összefüggésben. Az előírás szerint pontosan kitöltött kiadólapok (vydajka) biztosítják a közös tulajdon védelmét, pontos adatot nyújtanak a ráfordítások könyveléséhez és a közvetlen anyagi ráfordítások kiszámításához. Itt is fontos, hogy az egyes kiadó lapokon pontosan feltüntessük a terhelendő üzemágat, terményt vagy tenyésztési részleget. Fokozott figyelmet igényel a takarmá-1962. május 1. nyozó lapok kitöltése, amit rendszerint az önálló állattenyésztési üzemág vezetője tölt ki, pontosan feltüntetve benne a termelési ágazatot, az egyes gondozók neveit és a kiadandó takarmányféleségeket. A kiadott takarmány mennyiségét és minőségét a raktárnok aláírásával igazolja. A mezőről fogyasztott takarmányokat a mérési napló adatai alapján vesszük nyilvántartásba. Az állattenyésztés vezetője ezekre a takarmányokra is kiállítja a takarmányozó lapot, hogy a könyvelő azt a megfelelő helyre könyvelhesse. Annak ellenére, hogy ez a nyilvántartási lap nélkülözhetetlen alapot nyújt az állattenyésztési termelés önköltség-számításához, sok szövetkezetben nem fordítanak rá kellő figyelmet, ami a takarmányalap felhasználásának könyvelésében súlyos zavarokat okoz. A közvetlen anyagi ráfordítások bekönyveléséhez a 31-es (priame vyrobné náklady na vrub naturálnych príjmov) és a 32-es (priame vyrobné náklady na vrub penaznych príjmov) szintetikus számlákat a bevezetett önálló elszámolási rendszernek megfelelően fel kell bontani. Itt minden I. fokú analitikus (pl. 311. 312, 321, 322) annyi könyvelési lapot nyitunk, ahány az önálló termelési egység a szövetkezetben. A növénytermesztési egységek könyvelési lapjainak alonzsában feltüntetjük az egyes terményeket, az állattenyésztési termelési egységek esetében pedig az egyes tenyésztési részlegeket. Ez a felbontás lehetővé teszi az anyagi ráfordítások pontos bekönyvelését a termények, tenyésztési részlegek és az önálló termelési egységek szerint és így könnyen áttekinthető adatokat kapunk a közvetlen anyagi ráfordítások kimutatásához. A fentiekből kiindulva levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy az üzemen belüli önálló gazdálkodási rendszer csak akkor lesz célravezető, ha a termelést minden részletében pontosan és körültekintően vezetett nyilvántartás vezeti végig. A pontosan és szakszerűen vezetett elsődleges nyilvántartás képezi az alapját annak a reális könyvelési nyilvántartásnak, melyből egyrészt az önálló termelési egységek kiértékeléséhez szükséges adatokat, másrészt pedig a termékek önköltség-számításához szükséges közvetlen ráfordítások adatait nyerjük. Ezeket az adatokat operatív módon használhatjuk fel a szövetkezeti termelés és gazdálkodás elemzésekor, melynek alapján hasznos intézkedéseket tehetünk a szövetkezeti termelés jövedelmezőségének további fokozása érdekében. Makrai Miklós mezőgazdasági mérnök, az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója Útmutatás a bárányneveléshez A juh nem szereti a tartós istállózást és a meleg istállót. A hodályban csak menedéket keres, de ekkor is megkívánja, hogy ez egészséges, tiszta, napfényes legyen és nyugalmat, pihenést találjon benne. Igen figyelemre méltó, hogy a párás levegőjű istállóban növekedik a juhok vitaminszükséglete. A meleg istállóban megizzadnak a juhok, az ammóniákgőzök megsárgítják a gyapjút. Ezért a hodályt száraz, vízáteresztő talajra, kelet-nyugati irányba építsük. Minél közelebb épül a hodály a legelőhöz, annál jobb. Az ivóvíz, a takarmány és az alom is minél közelebb legyen az istállóhoz. Igen nagy gonddal ápoljuk az anyajuhokat és a szoptatós anyákat. Miképpen állapítjuk meg, hogy vemhes-e az anyajuh? Elsősorban ha 17 — 20 napon belül nem üzekedik újra, akkor valószínűleg vemhes, ekkor étvágya nagymértékben növekszik. Vemhességének harmadik-negyedik hónapjában mozgása lassúbb lesz, folyton nagyobbodó hasa a jobb alsó szélen kidomborodik, tőgye minél tovább, annál jobban megtelik. A juh rendszerint 150 napig vemhes, de van rövidebb, meg hosszabb ideig tartó vemhesség is, 4 — 5 napos eltéréssel. Az új egyed fejlődése időszakában legigényesebb az anyajuh az ápolásra. A juhásznak tudnia kell, hogy ilyenkor árt az anyajuhnak minden hirtelenebb mozgás, sőt az áthajtás a túlságosan szűk kijáraton is elvetélést okozhat. Ám elvetélhet az anyajuh akkor is, ha ütést kap a hastájékára, esetleg rossz, romlott, penészes vagy rothadt takarmányt adunk neki. Az elles közeledtét arról ismerjük föl, hogy az anya horpaszai beesnek, a hasa leereszkedik, a fara besüpped, pérája és a tőgye megduzzad. Az utolsó órában hüvelyéből nyálkás váladék folyik, az anya nyugtalan, sőt izgatott lesz, fellépnek az előkészítő fájdalmak. A magzat fekvése különböző lehet, születhet a bárány fejjel, farral vagy lábbal is; ikerelléskor az első bárány legtöbbször fejjel, a második farfekvéssel jön a világra. Az először ellő, vagyis előhasi anyák és az ikreket ellő anyák nagyobb gondot igényelnek. Az ellésre 0,8 m széles és 1 m magas kutricát — fogadtatót készítünk az anyajuhnak, vályúval az ivóvízre és abrakra. Közvetlenül a születés után jódtinktúrával fertőtlenítjük a köldökcsonkot. Ha a magzatburok 1 — 4 órán belül nem távozik el, állatorvos segítségére van szükségünk. A tőgy körületét először lenyírjuk, eltávolítjuk az esetleges koloncokat, majd a tőgyet langyos vízzel tisztára mossuk. A föcstejet nem fejjük ki, csak egy-két sugarat engedünk az edénybe, a többit a báránnnyal szoptatjuk ki. Ne feledjük el, hogy a föcstej kitisztítja a bélszurkot az újszülöttből. Az első napokban különösen az előhasi anyák bárányainak segítsünk a szopásban. Az elárvult bárányokat vagy az ikerbárányok egyikét dajkaságba adjuk olyan anyához, amelynek újszülöttei elhullottak. S hogy a báránynevelő anya elfogadja mostohafiát, mindkettő orrát egyformán bekenjük valami kellemetlen szagú anyaggal, fokhagymás vízzel vagy szesszel, esetleg az egész bárányt meglocsoljuk a szoptató anya tejével. Az újszülöttek 2 — 3 hétig csak anyatejjel táplálkoznak, ezért az anyákat fehérjedús takarmányokkal etetjük. A harmadik héten már szénát adunk és a bárányokat rászoktatjuk az iskolára (külön etetőtérre). A 4 — 5 hetes bárányokat póttakarmányozzuk háromszor naponta fehérjedús abrakkeverékkel, és egyidejűleg sót és iszapolt krétát is adunk nekik. A tiszta ivóvíz se hiányozzék. Szép, napfényes időjáráskor anyjukhoz engedjük a bárányokat a kifutóba. Az elválasztást 100 napos korukban kezdjük meg, fokozatosan és kíméletesen, mert csakis így biztosíthatunk egészséges és jól fejlett nyájat. Zubcák Eudovít, a Nyitrai Járási Tenyészállatellenőrző Hivatal dolgozója
