Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-26 / 33. szám
előfeltétele területet három vetésforgóba osztottuk. A kilences vetésforgó 40 hektár körüli táblákkal: 1. Kukorica (istállótrágyázva) 2. Tavaszi árpa 3. Kukorica 4. Tavaszi árpa alávetéssel 5. Vöröshere-keverék 6. Vöröshere-keverék 7. Búza 8. Egyéves takarmányfélék, őszi-, tavaszi keverék és silótakarmány 9. Őszi árpa A tizenegyes vetésforgó 30 hektár körüli táblákkal 1. Korai kukorica (istállótrágyázva) 2. Búza 3. Kukorica 4. Tavaszi árpa alávetéssel 5. Lucerna B. Lucerna 7. Búza 8. Kukorica (féltrágyázás) 9. Tavaszi árpa 10. Napraforgó, szója, silótakarmány 11. Zab A tizenhármas vetésforgó 19 hektáros táblákkal 1. Takarmányrépa és cukorrépa (istállótrágyázva) 2. Tavaszi árpa alávetéssel 3. Lucerna 4. Lucerna 3. Lucerna B. Burgonya (ha (ehet féltrágyázással) Jobb szervezéssel, nagyobb gondossággal A harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítése komoly gondok elé állítja a gömöri szövetkezet vezetőségét, bár ez a feladat teljesíthető. Az őszi mélyszántás időben történő elvégzése lehetővé teszi; hogy hatékonyabb harcot folytassunk a gyomok ellen, miáltal magas terméshozamot érnük el. Ez is egyik előfeltétele annak, Hogy a talaj jó termőereje révén megfelelő takarmányalapot létesítsünk állatállományunk számára. A jó takarmányalap mellett az állattenyésztés sikere nem utolsósorban a gondozók lelkiismeretes munkájától is függ. A tehenet a száján fejik — mondja a közmondás. Nem lenne szabad előfordulnia • annak, hogy a legelőről behajtott tehenek hozama apadjon. Csak ehhez takarmány szükséges. Jó, tápanyagokban gazdag takarmány, amit a rétek jobb gondozásával, a takarmány időben való betakarításával és tárolásával, s a szántóföldi takarmányokkal lehet elérni. Sajnos, nálunk az eddigi szövetkezeti recept az volt, hogy csak elvénült takarmányt lehetett kaszálni. A kazalozásra pedig csak akkor került sor, amikor a takarmány párszor jól megázott, a fű átnőtte a lekaszált szénát. A forgatás és szárítás legtöbbször elmaradt. Ez természetesen megmutatkozott az állattenyésztésben, mert a kevés takarmány, rossz is lett. Most már a szárítóberendezéseké a szó. Nem bízhatunk mindent az időjárásra. A réteket ápolni, műtrágyázni kell, esetleg jól beérett morzsalékos komposzt kiszórásával feljavíthatjuk a talajt. A legelőket időnként ellenőrizzük. Ahol az állat a gyepet lerágta, komposzttal és műtrágyákkal lehet elősegíteni a fű újrenövését. Csak ott szántsuk föl a legelőt, ahol az! állat nem szívesen legel, rossz fű terem. (Mint például az Özsik dűlő egy része.) A fölszántott területet hasznos fűmagokkal lehet bevetni. A legelő ne legyen koplaló sétatér az állatoknak. Mindehhez sok trágyára lenne szükség. A trágyatelepek alját betonalappal kellene építeni, hogy a trágyalé ne folyhasson el, fel lehessen használni a rétek és legelők hígtrágyázására. 4 Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a földekre kiszórt trágyát azonnal, szántsuk be, hogy a trágya ne veszítsen tápértékéből. Akadt olyan eset is mifelénk, hogy a vasút közelében kiszáradt trágya a mozdony szikrájától kigyulladt és elégett. Ez pedig nagy veszteség. A hibák az évzáró gyűlésen is kiütköztek, ahol a tagok közül igen kevesen jelentek meg. A régi vezetőség nem igyekezett a tagságot megnyerni és érdekeltté tenni a termelésben. Az új vezetőségnek okvetlenül meg kell találni a módját, hogy mindenki magáénak ’ érezze a szövetkezetét. Oda kell hatnia, hogy a tagsági gyűléseket rendszeresen megtartsák és jól előkészítsék. A vezetésbe vonják be az egész tagságot, mert csak így lehet kinevelni az emberekben a felelősségérzetet. A tagsági gyűléseken szükséges, hogy megbeszéljék a termelési terv teljesítését s ugyanakkor az dulról jövő kezdeményezéseket, javaslatokat, ha arra mód < van, valósítsák meg. A múltban a tagságot nem tájékoztatták eléggé a szövetkezetben előfordult dolgokról. Nagy hiba az, amikor a vezetők sem tudják, hogy miből mennyi termett és mennyit adtak el. Ajánlatos lenne továbbá az is, ha a vezetőség havonta kifüggesztené a terv teljesítésének kimutatását, hadd látná a tagság, milyen eredményeket értek el egy hónap alatt. Ha ezt az új vezetők megszívlelik, ezzel elérik, hogy a tagok újból látogatják majd a tagsági gyűléseket, s megjavul a munkakedvük. Ehhez még az is szükséges, hogy bevezessék a prémiumrendszert, idényprémiumot kapjanak azok, akik a munkát idő előtt teljesítették. Általában minden alkalmat ki kell használnunk arra, hogy az emberek érdekeltté legyenek téve a munkában. Ha a szövetkezet vezetősége kiküszöböli az eddigi szervezési hibákat, a lemaradást könnyebben behozhatja, amihez nem kell egyéb, csupán jóakarat és gondosság. Majoros András, Gemer Jó vetésforgó o talajoröfokozás A feladatok telj esít h et ö k veszedelmes kórtól. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy az egészséges állatokat térbelileg is elkülönítsük a betegektől. (Például Kispusztán is elhelyezhetnénk őket.) Nálunk az utak jó állapotban vannak. A legnehezebb mezőgazdasági gépek is biztonságosan közlekedhetnek rajtuk, s ezért a növénytermesztésben minden nehézség nélkül bevezethetnénk a kilences vetésforgót. A szárazabb természetű földeken is szebb eredményeket érhetnénk el, ha bevezetnénk az öntözéses gazdálkodást. Erre megvannak a feltételek, mivel határunkban már 12 bővizű, öntözésre alkalmas kutat építettünk, s számukat szükség szerint tovább növelhetnénk. Szükséges lenne egy öntözőberendezést vásárolni, amely 120 hektár öntözésére lenne alkalmas. Az öntözőberendezést sokkal jobban kihasználhatnánk, ha az öntözéssel egy 4-5 tagból álló munkacsapatot‘bíznánk meg. Az istállótrágyával sem gazdálkodunk okosan. Mindnyájan tudjuk, hogy az istállótrágya a talaj lelke, amely életben tartja a hasznos talajbaktériumokat, amelyek nélkül nincs talajtevékenység és így jó termés sem lehet. Ennek ellenére az istállótrágyát ahelyett, hogy a trágyázásra kerülő földeken alapított szarvasokba hordanánk, csak az istálló mellett halmozzuk fel. így természetesen sok trágyaérték megy veszendőbe. A trágyalével pedig rendszeresen öntözhetnénk a kapásnövényeket. Szeretném még megemlíteni, hogy a szövetkezeti élet és termelés szempontjából nagyon fontos, hogy a vezetőségi és taggyűléseket tervszerűen és rendszeresen megtartsuk és azokon konkrét határozatokat fogadjunk el a termeléssel kapcsolatban. Hiszen a taggyűlések biztosítják a szövetkezeti termelés kollektív vezetését és a szövetkezeti dolgozók tapasztalatainak és javaslatainak az értékesítését, Ezzel kapcsolatban fontos szerep jut az ellenőrző bizottságnak, mivel rá vár az a feladat, hogy ellenőrizze a határozatok teljesítését. Az ellenőrző bizottság hozzájárulhat a munkafegyelem megszilárdításához és ezzel a termelés fokozásához. A ránkváró feladatok megkívánják a tagok szaktudásának növelését. Igaz, hogy az iskolába küldött emberek már nem sokban járulhatnak hozzá a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. A távlati terv azonban megköveteli, hogy még nagyobb ütemben növeljük termelésünket, és így 1970-ig mezőgazdasági termelésünk színvonala elérje az ipari termelés színvonalát. Ezt a célt azonban szaktudásunk növelése nélkül bajosan tudnánk elérni. Hogy ez mennyire szükséges: azt abból is látjuk, hogy mezőgazdasági termelésünkben mindenütt gyorsan terjed az egyetemes gépesítés, amelyet későbben a munkálatok teljes automatizálása követ. Nagy mulasztást követnénk el, ha ez a fejlődési folyamat szövetkezetünket felkészületlenül találná. Pongrácz Gábor, Mihályfa AM ihályía a dunaszerdahelyi járás közepes nagyságú falvai közé tartozik. A szövetkezet 1950-ben alakult meg, 37 taggal és 150 hektárnyi földterülettel. Az alapítók gazdag tapasztalatokkal rendelkező, jól gazdái, kodó emberek voltak, s így nem csoda, hogy egy éven belül 86-ra növekedett a tagok száma és 1952 őszén már szövetkezeti falu lettünk. Egy évvel később a járás legjobb szövetkezetei között emlegettek minket. Közös munkánk eredményeképpen az 1952-ben még csak 2 071 000 korona értékű szövetkezeti vagyon ma már 14 497 000 koronát ér. De nemcsak a szövetkezet gazdagodott, hanem annak tagjai is. Hiszen Mihályién a szövetkezet megalakítása óta 45 fürdőszobás családi ház épült és 17 régi házat átépítettek. Ezenkívül 134 rádió, 36 televízió, 23 motorkerékpár, 2 személyautó, minden házban mosógép és új lakberendezések szépítik a lakosok életét. Most az a feladat áll előttünk, hogy a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesítsük. Nem csekélység ez, s mi mégis hisszük, hogy sikerülni fog. Számbavettük azokat a lehetősé, geket, amelyek a termelés növelésére kínálkoznak. Kihasználatlan területeink nincsenek, amelyekkel növelhetnénk a szántóterületet, de mind a termelés, mind a szervezés terén sok a rejtett tartalék, így nagy rejtett tartalékokat találunk a géppark kihasználása terén. Többek között 12 traktorunk, 5 tehergépkocsink, 3 gabonakombájnunk, 1 kotrógépünk stb. van. Tehát gazdag gépparkkal rendelkezünk, s a gépek munkájának jobb szervezése meggyorsítaná, köny. nyítené és olcsóbbá tenné a szövetkezeti tagok munkáját. Ezért már ná. lünk is szükségessé vált az egyetemesen gépesített brigád megalakítása. Szövetkezetünk tavaly a gabona el. adási tervét 120 %-ra, a hús eladási tervét pedig 105 %-ra teljesítette. A szövetkezetnek 100 hektár mezőgazdasági földterületre 69 szarvasmarhá. ja (ebből 25 tehén) és 100 hektár szántóterületre 142 sertése van. Az állatgondozók szocialista munkavállalást tettek, s tavaly ennek eredményeképpen egy liter tejet 1,52 koronáért, 1 kg disznóhúst 8,30 koronáért, 1 kg marhahúst pedig 6,30 koronáért állítottak elő. Tehát a szocialista munkafelajánlások hozzájárultak nemcsak a termelés növeléséhez, hanem annak olcsóbbításáshoz is. Jó lenne, ha az állattenyésztésben bevezetnék a súlygyarapodás és a takarmányfogyasztás értékelésén alapuló premizálást. Az állattenyésztésben a tavalyinál még szebb eredményeket érhetnék el, ha egészséges állatállománnyal rendelkeznénk, amelynek nyáron folyamatos zöldtakarmányozást, télen pedig élesztősített takarmányokat biztosítanánk. Sajnos, sZarvasmarhaállományunk 50 %-a gümökóros. Ügy véljük, hogy 2 éven belül sikerül állatállományunkat megszabadítani ettől a legjobb faji jelleggel bíró malacot he lyezünk át a tenyészistállóba, figyel meztetve az etetőket, hogy ezek anya kocák lesznek, s ezért fokozott figye lemmel kezeljék őket. így mindéi esztendőben 48—SO darab új, fiata anyakocát nyerünk, ami négy év alat 192—200 anyakocának felel meg Nem szabad azonban megtörténnii annak, hogy hizlaldából már felhízot disznó legyen átvéve anyakocának Az anyakocákat négy év után selej tezni kell. Tehát, ahány fiatal anyá állítunk be, ugyanannyi ötödéve! anyát selejtezünk ki minden évben Ötödéves anyakocát csak abban a: esetben tartunk meg még egy évre hogyha nagyon jól bevált, és a fia talabb korosztályból valamilyen ok ból egy anyakoca kiesett. Ha ezt a forgót betartjuk, akkoi nem lesz szükség átmeneti anyákre és egy ütőképes anyakocaáliományri teszünk szert. A tehénállomány forgószerű bizto sitása 300 db. telién esetében: A zontechnikus minden évben kivá laszt 30—40 darab legszebb üszőbor jót továbbtenyésztésre. Amikor mái az első beállítás 12 éves, akkor a 30( tehén biztosítva van, még abban a: esetben is, ha minden évben csak 31 üszőt kapunk. Minden évben viszon kiselejtezünk 30 tizenharmad éves te hent. A többi üsző és bikaborjú 3-il éves korában és a 30 kiselejtezett te hén pedig feljavított állapotban a vá góbidra mehet. Lóállományunk forgöszcrü beállító sa 40—50 16 fenntartásához: Eléf minden esztendőben 2—3 csikót be állítani. Elegendő a 2—3 csikó, mive a ló átlagos életkora 20 év. A baromfiállomány esetében min den évben 3000 kiscsibét kell biztosi tani. Ebből minden évben 1000 marac tojónak, s így 3 év múlva már 300Í tojótyúkja lesz a szövetkezetnek, fi negyedik évben a tyúkokat már se lejtezni kell. A szövetkezet vezetősége negyed évenként ellenőrzi a zootechnikust hogy: 1. Beállította-e negyedévenként a 12 darab legszebb malacot anyakocának 2. Megellett-e az év folyamán leg alább a 48 új anyakoca. 3. Leellett-e a 30 terven felüli üsző 4. Született-e 2—3 csikó. 5. Van-e 1000 új tojójérce és meg van-e a 3000 tyúk (első, másod éí harmadéves). Ha tehát mind zoutechnikus, mind a vezetőség betartja az említett forgókat, akkor az állatállomány soha sem lesz fiatal, sem pedig öreg, hanem mindig ütőképes. JÖBA FERENC, a martosi EFSZ mezőgazdásza 7. Búza 8. Dohány 9. Búza 10. Cukorrépa (föltétlenül istállótrágyázva) 11. Tavaszi árpa 12. Repce, dinnye, fűszerpaprika 13. Búza vagy rozs Amint a felsoroltakból láthatjuk, a vetésforgókban nem hiányzik a lucerna vagy füveshere-szakasz. Ennyi többéves takarmány jó állattenyésztést tesz lehetővé, s ugyanakkor lehetővé teszi a magtermesztést is, amely fedezi a szövetkezet vetőmagszükségletét és évente 100 000-150 000 korona jövedelmet biztosít. Az összes vetésforgóban termesztett évelőtakarmányok lekötik a levegő szabad nitrogénjét, s ezáltal talajunk olyan nitrogént kap, amelyet nem kell szekéren trágya alakjában a földekre hordanunk. Ezen felül a talaj Jó morzsás szerkezetűvé válik. Midez előfeltétele annak, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsük. Ha jól beállított vetésforgó szerint gazdálkodunk, akkor bizonyos időközökben rendszeresen (ha nem is három évenként) sor kerül minden egyes parcella istállótrágyázására. Ezen kívül olyan műtrágya alkalmazásáról is gondoskodnunk kell, amely megakadályozza a gabonafélék ledőlését. Minden évben vetésforgóként egy tábla évelő takarmányt vetünk el, tehát összesen több mint 90 hektárt, ami a szántóterület 9—10 °/o-át képezi. Ha a vetésforgót minden esztendőben betartjuk, akkor szántóterületünk 20 százalékán termesztünk évelő takarmányokat. így egy rókáról -két bőrt nyúzunk le. Mert aki lucernát termeszt és azt jókor takarítja be, annak jó szálastakarmánya lesz, és ráadásként nitrogénnel is gazdagítja a földjeit. Ezenkívül a lucerna termesztésével földjeinket megtisztítjuk a gyomoktól, mivel évelő takarmányainkat évente többször kaszáljuk, s így a gyomoknak nem jut idejük arra, hogy magot kössenek. A földbe került gyommagvak így két-három éven át nem kapnak utánpótlást, tehát kipusztulnak. A lucernatermesztéssel a szántóterületen kialakítjuk a jó morzsás talajszerkezetet, amelyet más módon nem is érhetünk el. Az ilyen szerkezetű talajok jobban bírják a nagy nyári szárazságot és biztos feltételei a magasabb hektárhozamoknak. Ha minden tavasszal 90 hektár herefélót vetünk el, akkor ugyanannyit ősszel ki is szánthatunk, ami a szántó 9—10 %-át képezi. A vetésforgókban előirányzott trágyázási módok szerint viszont minden esztendőben 140 hektárt istállőtrágyázunk, ami a szántó 16 %-a. Így a két talajjavító és talajszerkezet-kialakítő hatást a szántó 25 %-ának termőerejét növeli. Tehét négyévenként a szántóterület minden parcellája rendszeres talajerő-utánpótlást kap. A magas hektárhozamok a hús, tojás és Tej termelését növelik. Tehát suhasem a kertészetre, vagy más melléktermelésre építsen a szövetkezet, hanem a jó táperőben levő talajon folytatott növénytermesztésre. Ahol a kertészetre építenek, s tőle várják a legnagyobb bevételt, ott a kertészet felemészti az egész istállótrágyát, amelyBől esetleg csak a cukorrépa alá jut, s a többi szántó éhesen marad. Ez vissza is tükröződik az alacsony hozamokban és a gyenge állatállományban. A kapások termesztését nagyban elősegítené, ha vegyészeink a gabonanemüknél alkalmazott Dikotexhez hasonlóan jó gyomirtót gyártanának a kapásnövények között burjázó gyomok irtására. Ki kellene küszöbölni a Simazin csíraölö hatását. Sokat jelentene a hektárhozamok növelése szempontjából, ha ijiarunk teljes mértékben fedezni tudná mezőgazdaságunk Dikotex szükségletét. Ha az idáig elmondottakat betartjuk, akkor biztosítottuk állatállományunk számára a termelés növeléséhez szükséges egyik nélkülözhetetlen alapfeltételt; a jó takarmányt. Szerintem a másik nélkülözhetetlen és döntő feltétel, hogy az állattenyésztésben is bizonyos forgók szerint gaz dálkodjunk. Például a sertéstenyésztésben negyedévenként legalább 12 darab, mái anya alól elválasztott legszebb és A harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt szerintem akkor teljesíthetjük a legsikeresebben, ha az ország termőföldjének minden hektárja egyenletesen megkapja a neki járó tápanyagot, az egész területen jó talajmunkát végzünk és a terményeket veszteség nélkül takarítjuk be. A jó növénytermesztés pedig a sikeres állattenyésztés, vagyis az állatok jó termelékenységének előfeltétele. Szövetkezeteink legnagyobb része azonban elhanyagolja a talaj tápanyagellátását, sőt a helyesen beállított vetésforgó kidolgozásáról és alkalmazásáról is elfeledkeznek. Sok mezőgazdász barátomtól hallottam azt a véleményt, hogy a vetésforgót nem lehet betartani. Én pedig azt állítom, hogy a vetésforgót igenis, be lehet és be is keli tartani. Én mezőgazdász vagyok. Annyi részre osztom el a gondjaimra bízott határt, ahány fajta (homok, agyag vagy vályog) és minőségű talaj áll a rendelkezésemre. Ha például háromféle a talaj, lehet három vetésforgót is alkalmazni. Sőt nagy szántóterület esetén egy mezőgazdasági üzemben hat, sőt több vetésforgó is alkalmazható. Én 40—50 hektárnál nagyobb parcellákat nem ajánlok. Ha a szántóterületet annyi részre osztottuk el, ahány vetésforgót alkalmazunk, akkor ezeket a területeket is további, lehetőleg egyenlő nagyságú táblákra osztjuk fel. Ezután a termelési feltételek alapján a gazdasági növényeket soroljuk az egyes vetésforgókba. Ha ismeretlen lennék azon a területen, ahol a mezőgazdász tisztségét tölteném be, akkor kikérném a legtapasztaltabb emberek véleményét arról, hogy melyik termény adja a legnagyobb hozamokat a határ egyes részein. így kapcsolnám össze a mezőgazdasági tudományt a nép tapasztalataival, s ezzel a lépéssel a szövetkezet ügye a nép ügyévé válna. A vetésforgókba úgy osztjuk be az egyes növényeket, hogy egyúttal védjük őket a kártevők ellen is. Tehát az olyan növényfajtákat, amelyeknek azonos kártevői vannak, lehetőleg nem soroljuk ugyanazon vetésforgóba. Ha ezt nem kerülhetjük el, akkor igyekeznünk kell, hogy az illetékes növényfajták minél hosszabb idő múlva kerüljenek egymás után ugyanazon talajba. Például év szerint tegyük távolabb egymástól a cukorrépát és a zabot, vagy különálló vetésforgókba soroljuk őket, mivel közös ellenségük a fonálféreg. Dohány után pedig ne tegyünk paradicsomot, mivel ezek közös ellensége a nadragulya. A martosi szövetkezetben a szántó-1962. április 26.
