Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-26 / 33. szám
Leszerelés vagy fegyverkezési hajsza? Amikor március közepén Genfben összeült a tizennyolcak értekezlete, mindenki bizakodva nézett a bizottság működése elé. Hiszen már az a tény, hogy a leszerelési bizottság munkájában nyolc semleges állam küldöttsége is részt vesz, bizonyos haladást jelentett a leszerelési tárgyalások történetében. Az általános optimizmust még jobban növelte az újonnan benyújtott és aprólékosan kidolgozott szovjet lesze. relési javaslat, amely a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel is számolt. Ám Dean, az amerikai küldött és angol kollégája elfogadhatatlannak nyilvánították a szovjet javaslatot, csökönyösen a régi amerikai ellenőrzési javaslat elfogadását követelték. Aztán jöttek a huzavonák, Kennedy és Macmillan Hruscsovhoz intézett ultimátumszerű üzenete, amelyekben a két nyugati vezető politikus azzal fenyegetódzött, hogy ha a Szovjetunió nem fogadja el a már többször elutasított amerikai javaslatot, akkor az USA és Nagy Britannia a legrövidebb időn belül megkezdik a kísérleti nukleáris robbantások sorozatét. Az „új“ amerikai javaslat, amely csupán megismétlése volt a réginek, még .jobban elhervasztotta a világ közvéleményének reményvirágait. Ekkor léptek porondra a semlegesek, mégpedig egy igen jószándékú közvetítő javaslattal. A kompromisszumos javaslat, amelyet a semlegesek emlékirat formájában terjesztettek az értekezlet plénuma elé, a nukleáris robbantások nemzetközi ellenőrzésének kérdését igyekezett elfogadható módon megoldani. A semlegesek emlékirata továbbiakban felhívta a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmakat, hogy arra az időre, amíg a tizennyolchatalmi konferencia ülésezik, füglgesszék fel a kísérleti nukleáris robbantásokat. A szovjet küldöttség igen gyorsan reagált és kifejezte a Szovjetunió készségét, hogy a semlegesek javaslatát további tárgyalások alapjául elfogadja. Kennedy elnök és Dean amerikai küldött azonban kijelentették: az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani a Karácsony-szigeti’ béke elleni nukleáris merényletről. Ami a javaslat többi részét illeti, az amerikai delegátus szavaiból kitűnt, hogy jelenlegi formájában a javaslatot az USA nem tartja a további tárgyalások elfogadható alapjának. Az Egyesült Államok álláspontja lényegében a régi maradt. Ez a szilárd álláspont a leszerelés kérdésében végeredményében arra irányul, hogy napjaink legégetőbb problémáját a végtelenségig halogassák; tárgyaljanak, de ne egyezzenek meg! És hogy ezen elutasító álláspontjukat álcázzák, a leszerelés vagy még helyesebben mondva a fegyverkezés ellenőrzésének problémáját propagálják barnumi reklámeszközökkel. A Fehér Házban, valamdmt a State Departmentben nagyon is jól tudják, hogy a nyílt agresszió politikáját nemcsak Brazíliától Indiáig ítélnék el, hanem a világ minden részén megbélyegeznék. Hogy a fegyverzet ellenőrzésének elmélete agresszív jellegű, azt maga az amerikai sajtó sem titkolja. Seymour Melman professzor a The Nation hasábjain őszintén rámutatett arra, hogy a fegyverzet ellenőrzése nem teremt katonai stabilitást. Ellenkezőleg! Míg az ellenőrzésről szavalnak, a fegyverkezési hajsza folytatódik és a fegyverzet ellenőrzése nem csökkenti, hanem még inkább fokozza a váratlan támadás veszélyét. „Az mindenesetre világos, hogy a fegyverzet ellenőrzése — nem a leszerelés, hanem a fegyverkezés elmélete“, fejezi be érdekes cikkét Melman professzor. Sapienti sat, mondja a régi közmondás és az okosnak valóban ennyi is elég. Elég, mert ebből láthatja, ki akarja valóban az általános és teljes leszerelést, a nukleáris fegyverek gyártásának és használatának eltiltását. a meglévő fegyverek elpusztítását és ki van ellene. Az idei amerikai atomgombát érlelő tavasz a Karácsony-szigeten pedig érthető feleletet ád majd a hitetlen Tamásoknak is. BAHS1 IMRE AZ USA ATOMKfSÉRLETEKRE KÉSZÜL A segíteniakarás példaképe A Mezőgazdasági Főiskola új épülete Mit rejt az udvar mélye A Nyugat-Szlovákiai Baromfi- és Tojásfelvásárló Vállalat tojásosztályozó részlege Levice főterén egy udvar mélyén rejtőzik. Az irodában Zelenák József, az üzemrészleg vezetője elmondta, hogy az osztályozóban nagyon kedves, szorgalmas asszonyok dolgoznak. A 8 nőből é.s 2 férfiből álló kollektíva már 1961-ben elnyerte a szocialista munkabrigád megtisztelő címet. Az osztályozóban csend honol. Szabadnaposak az aszszonyok. Az üzemvezető megmutatja az osztályozóautomata működését. Érdekes találmány, egyszerre osztályoz, méri a súlyt, bélyegzi a tojást. Egy műszak alatt 70 000 darabot képes osztályozni. Az ellenőrző asztalon szalagrendszer viszi keresztül a tojásokat. Alulról neonfény világítja meg, hogy az üzemvezető Stanová Anasztázia a brigád vezetője ismerteti a terveket, s megszületik a kötelezettségvállalás pártunk XII. kongresszusának tiszteletére. újítása révén a tükörben a szolgálatot teljesítő aszszony észrevehesse a sélejt-tojásokat. Az asszonyok elmondták, hogy a brigád vezetője Frankóvá Anasztázia nemrégiben ment férjhez. A kollektíva tagjai nászajándékot is küldtek munkatársuknak. Az asszonyok nemcsak a munkában, hajiem az egyéni életben is számos esetben együtt szórakoznak. Előfordul az is, hogy odahaza a házimunkában is.„kisegítették egymást. Most, midőn a dolgozók százezrei szerte az országban kötelezettségvállalásokkal köszöntik pártunk XII. kongresszusát, a szocialista munkabrigád tagjai is megbeszélésre jöttek össze, s vállalták, hogy ez évi tervüket — amely 12,5 %-kal magasabb a múlt évinél — két hónappal előbb teljesítik, s amellett 37 000 korona megtakarítást érnek él azzal, hogy csökkentik a selejtet. így köszöntik pártunk XII. kongresszusát. (hai) a diákok maguk is keresik a tanulás folyamán felmerült nehézségek megoldásának módját. Jogos kívánságuk közé tartozik pl. az, hogy az egyes tantárgyaknál szlovák-magyar szótárhoz jussanak a szakkifejezések mielőbbi elsajátítására. Itt különösen a könyvkiadónak kellene segítségükre sietnie. Továbbá nagyon hasznos lenne, ha minden tanszéken lenne magyarul beszélő tanár, illetve tanársegéd, hogy azok a diákok, akiknek még nagy gondot okoz a nyelv, segítséget kaphassanak. Olyan problémák ezek — fejtegette Kovács Béla tanár, amelyeket a főiskola is meg. tud oldani, csak nagyobb igyekezet kell hozzá. A továbbiakban megtudom, ho'iy -t magyar nemzetiségű diákok száma egyre nő, s évente ezáltal mind több magyar nemzetiségű mezőgazdasági mérnök hagyja el az iskolát. Ezek legtöbbje Dél-Szlovákia állami birtokain és szövetkezeteiben helyezkednek el. Továbbá az iskola több végzett növendéke tanít a komáromi, a vágsellyei és az ország különböző helyein működő magyar nyelvű mezőgazdasági középiskolán is. Kovács Béla professzor elismerően szól többek között Csuka Gyuláról, akivel együtt dolgozik a sertésgondozás területén és aki egy jól sikerült szaktanulmányt írt a sertések színezetének örökléséről. De hasonlóképpen nyilatkozik a nagymegyeri Csalfay Pálról, az ebedi Góra Istvánról, a nádszegi Bartakovics Istvánról, a bősí Csicsay Károlyról és mindazokról, akik igyekeznek leküzdeni a felmerülő nyelvi nehézségeket és szívvel-lélekkel küzdenek azért, hogy jó szakemberekké váljanak. Az iskola pedagógusai mindent megtesznek, hogy a magyar nemzetiségű hallgatók tanulmányát megkönnyítsék, mert tudják, hogy mezőgazdaságunknak sok jó szakemberre van szüksége. Mártonvölgyi László (Nitra) Mészárosné, Vargáné és Mordényiné az osztályozóasztal szalagrendszerénél. (Foto: J. Saimer) Alsómislyei érdekesség Az alsómislyei szövetkezetnek 1092 darab tyúkja van. Az egész évi termelési terv 122 000 darab tojás eladását írja elő, vagyis egyegy tyúkra 111,7 tojás kitermelése jut. Ezért a szövetkezet vezetői tyúkonként 73 darabos tojástermelést terveztek. Gondoltuk tehát, hogy amennyivel így lemaradtak, azt esetleg a háztájiban lévő 1588 tyúk termeléséből a szövetkezeti tagoktól vásárolják fél. így is lenne rendjén, de Alsómislyén másképp gondolkodnak. Az a „korszakalkotó“ ötlet jutott eszükbe, hogy a háztájiban lévő tyúkoktól darabonként csak 7 tojást vásárolnak fel és így 31 000 darab tojással adósak maradnak a közellátásnak. Érdekes gondolkodásmód! Pedig ha teljesíteni akarnák tervüket, csak azt kellene tenniük, hogy a szövetkezet tyúkállományától a tojástermelést jobb gondozással és etetéssel egy kicsit fokoznák, úgyhogy minden tyúktól legalább 80 tojást adjanak el, s a háztájiból tyúkonként 22 darab tojást kellene csak felvásárolniuk. Ily módon nemcsak teljesíteni tudnák, hanem még jóval túl is szárnyalnák eladási tervüket. Mert ha mondjuk Gomboson egy szövetkezeti tag tyúkjától 40, Debrődön 41, Ránkfüreden pedig 48 darab tojást számítanak felvásárolni, akkor miért nem lehetne Aisómlslyén a terv teljesítése érdekében legalább 22 darabot? Persze ennek a megszervezése egy kissé fárasztóbb munka lenne, hiszen a helyi vezetőknek tömegpolitikai tevékenységet kellene kifejteniük, szervezniük kellene a begyűjtést, naponta figyelniük és ellenőrizniük az eredményeket, szóval meg kellene kétszerezniük az eddigi munkát a felvásárlás körül. Ügy gondoljuk azonban, hogy ez Alsómislyén is megérné a fáradságot és jó lenne megvalósítani. Vagy az alsómislyéiek azért terveztek, hogy legyen mit nemteljesíteni? Iván Sándor (Kassa) báljuk megoldani, hogy olyan szobákba osztjuk be őket, ahol szlovák nemzetiségű kollégáik társaságában könnyebben elsajátítják a szlovák nyelvet. Vendéglátónk ezután hosszabb beszélgetésbe kezd s elmondja, hogy A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola most épülő gyönyörű fellegvárában bizony nem volt könnyű megtalálni Kovács B'ta egyetemi tanárt. Amikor benyitottunk hozzá, készségesen állt rendelkezésünkre és szívesen adott felvilágosítást arról, hogy mezőgazdasági szakembereink nevelésének e nagy „műhelyében" milyen szorgalommal, sikerrel, problémákkal tanulnak az iskola magyar nemzetiségű hallgatói. — Valamikor a komáromi. Mező gazdasági Iskolán tanítottam — kezdi beszélgetését Kovács Béla tanár, — s már akkor nagyon megszerettem azokat a diákokat, akik nyelvi nehézségeik ellenére is vállalták a továbbtanulást. Azóta is szívesen foglalkozom velük, ha hozzám fordulnak. Igyekszem minden erőmmel segítségükre lenni problémáik megoldásában. Mert problémáik vannak. Az első évesek internátusi elhelyezését, a hallgatók kérésére, úgy pró-Nem arra húz ez a tó, amerre kellene ... (Abramov rajza a moszkvai Pravdából) 1962. április 26. Annál nagyobb aztán az öröm, ha mind haza érkeztek. Minden község magas kő- vagy újabban vasbeton kerítéssel körülvett térséggel rendelkezik és ott osztályozzák jelzésük alapján a hazakerült juhokat. A munka víg hangulatban folyik, ott található mindenki, sok pálinka elfogy és a fiatalság esténként táncra perdül. Az izlandi mezőgazdaság csak a belföldi piac szükségletét fedézi hússal, tejjel és vajjal. A gyapjú legnagyobb részét a Szovjetunió vásárolja fel. Vajban és húsban már a túl magos önköltségek miatt sem versenyezhetnek a külföldi termelőkkel. Belterjes gazdálkodásról Izlandon szó sem lehet. Az izlandi parasztok nagyrésze a Földművelők Szövetségébe tömörül és támogatja a kormány politikáját. Ezért a kormány ellátja őket mezőgazdasági gépekkel, talajjavító eszközökkel, hogy fokozhassák termelésüket. Politikai'szempontokból a szigeten még nagyon sok a tennivaló. A parasztság konzervatív gondolkozású és nehezen érti meg, hogy munkájának gyümölcse az izlandi halászok, munkások és értelmiségi dolgozók keresetétől függ és csak olyan mennyiségekben vásárolhatják a mezőgazdaság termékeit, amennyire keresetük megengedi. Erről a parasztok meg is győződhettek: az izlandi munkások 1952-évi sikeres sztrájkja óta csak Rejkjavikben, a 75 000 lakosú fővárosban néhány ezer literrel több tejet adhatnak el, mint azelőtt. Az izlandi földműves nyáron naponta 13-14 órát dolgozik és tavaszszal, amikor a juhok bárányoznak, gyakorlatilag éjjel-nappal talpon van. Nagy út áll még az izlandi földművelő előtt, hogy jövője szebb lehessen. S ezt az utat, mint mindenütt, az északi szigeten is a munkásokkal való szoros összefogásban kell megtefinie. ■ ■ A Szabad Földműves számára írta: Hallfredur Eriksson kott földművelést. A tavasz és a nyár ) mindössze 3-4 hónapig tart, akkor is 1 nagyon nedves és rideg. Az átlagos j hőmérséklet a partvidékeken ilyenkor 11 fok. A burgonya és a különféle fűfajták mégis szépen fejlődnek. Na- ‘ gyón fellendült az utóbbi évek folya- : mán a zöldségtermesztés; ebben fon- •' tos szerepet játszik lzland számtalan ' hőforrása. A korlátlan mennyiségben I található meleg, sőt forró víz nagyszámú új melegházban biztosítja a J zöldségtermesztésre állandóan megfelelő hőmérsékletet. ^ Szépek az eredmények lzland áltat- t tenyésztésében is. Mindenekelőtt ju- c hókat nevelnek (700 000 darab van < belőle). A sziget tehénállománya is / jelentős. Szép számban találhatók még lovak is, bár, akárcsak egész f Európában, itt is állandóan kevesebb t van belőlük. t Minden izlandi lakóház körül szé- f pen gondozott rét található és igen l sok a távolibb fekvésű ún. házi le- j gelö. Ezeken nyáron felügyelet nélkül s legeltetik a teheneket és a lovakat, 0 míg a juhok és félvad ménesek a t messzebb fekvő hegyvidéki legelőkön ; nyaralnak. Üsszel aztán kivonul a pa- j rasztlakosság, hogy megkeresse és j haza hajtsa az állatokat. Ezek az r „expedíciók" nem egyszerre folynak c le, megismétlődnek háromszor is, amíg valamennyi állat haza nem kerül. Minden csoportnak meg van a maga vezetője - a „hegyek királya", aki miután legjobban ismeri a tere- 1 pet, megszervezi az állatok felkutatását. Ezek a nagy kirándulások ' rendszerint igen víg hangulatban 4 folynak le, nagy mennyiségű kávé, c elemózsia és pálinka fogyasztásával. 1 De ha rossz az időjárás, az eső és a 1 hideg, vad szelek ember és állat számára igen fárasztóvá teszik az utat. Az átlagos műveltségű középeurópai polgár — nem is olyan régen — keveset tudott Izlandról. Az iskolában sokan csak annyit tanultak meg, hogy ennek az Észa. ki-tengerben fekvő szigetnek Rejkjavik a fővárosa és nagyon sok gejzír és tűzhányó van rajta. A második világháború óta mér részletesebb híreket kapunk Iz- Iandról, A sziget 175 000 főnyi lakosságából 50 000 foglalkozik mezőgazdasággal. A nép a IX. század óta évszázadokon keresztül elszórtan fekvő udvarházakban élt és földjét a legprimitívebb formákban művelte. A nagyon kis igényű földművelő nép életszínvonala mindig alacsony volt. Többsége a gazdagabb parasztoktól bérelt földön gazdálkodik. lzland lakói a rabszolgaságot sohasem ismerték és évszázadok óta írni, olvasni tudó nemzet, Ősi mondáira ma is nagyon büszke és a hosszú téli estéken még ma is fennhangon olmssák őket. lzland története elég mozgalmas. Már 930-ban köztársasági alkotmánya volt és az „althing", azaz a nemzetgyűlése az ókori rómaiaké után a legrégibb Európában. Azóta sok minden változott a „Jég szigetén“. A 13. században elfoglalták a norvégek, majd mintegy 100 évvel később Norvégiával együtt Dánia kebelezte be. A nép közei 700 éves függetlenségi harca után végre 1945-ben visszanyerte önálléságát, de a második világháború óta amerikai befolyás alatt áll. Izlandon valaha kis mennyiségekben termesztettek árpát és lent, kenyérgabonában és szemestakarmányból azonban mindig behozatalra szorultak. Ma már lent sem termesztenek. Az éghajlati viszonyok nem engedik meg az Európaszerte megszór mmmmm JlCl/CÍ ■ • a távoli Izlandról