Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-18 / 31. szám

Az őszinteség és jóindulat okmánya Korunk legégetőbb nemzetközi kér­déséről, a leszerelés problémájáról már rengeteget beszéltünk, államfők és politikusok közti tárgyalások során nagyon sokszor az elsőszámú kérdés, ként szerepelt. De határozottan ki­jelenthetjük: mindez nem elég és addig kell folytatni a harcot, amíg meg nem valósul az embermilliók e legszentebb vágya. A szovjetunió kormánya — s ezt ma már Nyugaton is egyre többen elismerik — elejétől kezdve kézben tartja e legfontosabb probléma meg­oldásának ügyét. Nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy minden erejét latba vetve, haladás történjék a meg­egyezés felé. Most, amikor a genfi 18 hatalmi leszerelési bizottság munkája során a nyugati hatalmak állandóan homo­kot szórnak olaj helyett a tárgyalá­sok csapágyjaiba, a szovjet kormány újabb erőfeszítéseket tesz az általá­nos és teljes leszerelés megvalósítá­sára. Ezt bizonyítja Hruscsov elvtárs válasza is Macmillan angol miniszter­­elnök levelére, amelyben az angol kormányfő a tömegpusztító fegyver­­kísérletek betiltásával kapcsolatos problémákkal foglalkozott. A szovjet kormányfő bevezetőül sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a szigetország miniszterelnöke levelé­ben beszél a leszerelés megoldásának szükségességéről, a fegyverkezési hajsza veszélyéről, de abból mégis az cseng ki, hogy az USA és Anglia végleg elhatározták a légköri atom­bomba-robbantási kísérletek soroza­tának felújítását. Hruscsov elvtárs rámutat, hogy eb­ben az elhatározásban két fő veszély rejlik. Az egyik az, hogy a robban­tások megfertőzik a föld légkörét, amely rendkívül ártalmas az emberi­ség egészségére, s a másik, ami még ennél is veszélyesebb, hogy fokozza az atomfegyverek felhalmozása terén folyó versengést. „A történelem arra tanított meg bennünket, hogy minden fegyverke­zési hajsza háborúba torkollik s hogy ez a korszerű pusztító eszközök fel­­használásával milliók és milliók ka­tasztrófáját jelentené” — írja többi között a szovjet miniszterelnök. Hruscsov elvtárs részletesen elemzi egyes nyugati politikusoknak azt a tényeket kiforgató nézetét, hogy az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslattal szemben a Nyugat „ellenőrzési javaslata” fokozná az egyes országok közti bizalmat. Kije­lenti, hogy a bizalom kérdése való­ban nagyon fontos abból a szempont­ból, hogy megállapodás jöjjön létre a legfontosabb nemzetközi kérdések­ben, de ismételten leszögezi: a Szov­jetunió nem enged meg területén semmiféle kémkedést. Márpedig a nyugatiak által javasolt ellenőrzés ezt szolgálná. A szovjet kormányfő válaszában kitér más fontosabb nemzetközi prob, lémára is, többek között a német kérdésre és a Nyugat-Berlin problé­májára. A nyugat-berlini kérdés meg­oldása — írja — nemcsak a német, angol, szovjet vagy amerikai nép ér­deke, hanem az egész világ népeinek biztonságára kihat. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatos fejtegetéseinek lé­nyegét így sűríthetnénk össze: a né­met kérdés és Nyugat-Berlin rende­zetlensége fekély Európa testén, ame­lyet minél előbb ki kell vágni. A továbbiakban Hruscsov elvtárs részletesen kifejti Macmillannak, hogy 2 féwMŰÍ/tf W8S. április M. ■ nyugati hatalmak tegyvarkMásI hajszája arra kényszeríti a Szovjet­unió kormányát, hogy országa és az egész szocialista tábor védelmének biztosítása érdekében felújítsa atom­­fegyverkísérleteit. Kikényszerített el­határozás lenne ez — folytatta Hrus­csov elvtárs —, de nem azt jelenti, hogy ezzel feladjuk a reményt a megegye­zésre. Ha a nyugati hatalmak komo­lyan veszik a leszerelés ügyét, haj­landó vagyok bárhová, bármelyik na­pon és percben elmenni és megkötni a szerződést a nemzetközileg szigo­rúan ellenőrzött általános és teljes leszerelésről. A Szovjetunió kormányának lanka­datlan békepolitikája, a népek sza­badságának és biztonságának megte­remtéséért érzett felelősség, az or­szágok közötti bizalom és jóindulat okmányának tekinthetjük Hruscsov elvtárs válaszát. (tg) Ülésezett a CSEMADOK VIII. országos közgyűlése Fejlettebb kultúrával a nagyobb eredményekért Karol B a c 11 e k elvtárs vezette az SZLKP és a Nemzeti Front küldöttségét „A CSKP vezetésével a fejlett szo­cialista társadalom felépítéséért ha­zánkban" jelszó jegyében, tartotta 1962. április 14. és 15-én kétnapos tanácskozását a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kulturális Egyesülete. A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában hazánk magyarlakta vidé­keiről 507 helyi szervezet képvisele­tében több mint 400 küldött vett részt. Jelen volt számos meghívott vendég is. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága elnökének megnyitó szavai után dr. Szabó Rezső vezető titkár lépett az emelvényre. Beszámo­lójának elején megemlítette azokat a hatalmas gazdasági és politikai eredményeket, amelyeket hazánk dol­gozói a CSEMADOK 1959-ben tartott VII. közgyűlése óta elértek. Rámuta­tott arra, hogy ebben a harcban de­rekasan kivették részüket a CSEMA­DOK tagjai is, akik a felmerült prob­lémák megoldásával sokat tettek a magyar nemzetiségű dolgozók kultu­rális felemelkedéséért. Az előadó beszámolójának legna­gyobb részét az egyes járási és helyi szervezetek munkája elemzésének szentelte. Marxista módon bírálta az egyes szervezetekben felmerült hiá­nyosságokat, de örömmel szólt az elért sikerekről is. és dicsérettel illette meg azokat, akik megérdemel­ték azt. Beszámolójának végén vázolta a CSEMADOK további feladatait szocia­lista köztársaságunk sokrétű gazda­sági, politikai, tudományos és kultu­rális életének fejlődésében. A tartalmas beszámolót élénk vita követte. A két nap folyamán összesen 28 küldött szólalt fel, s majdnem ennyi, időhiány miatt nem tudta el­mondani felszólalását. A szombati délutáni ülésén a köz­gyűlés résztvevői viharos tapssal üd­vözölték Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága és a Nemzeti Front küldöttségét, amelyet Karol Bacílek elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára vezetett. Bacílek elvtárs felszólalt a közgyű­lésen és a párt, valamint a Nemzeti Front nevében őszinte jókívánatait fejezte ki a közgyűlés munkájának. Többi között kijelentette: „Az a célunk, hogy köztársaságunk minden állampolgára nemzetiségre való tekintet nélkül szívesen és örö­mest teljesítse a köztársaság törvé­nyeit és pártunk határozatait, hogy szorgalmával és alkotómunkájával kezdeményező módon segítse elő mindnyájunk együttes javát. A CSKP politikájának eddigi ta­pasztalatai és eredményei mutatják, hogy helyes úton járunk, és hogy a nemzetiségi problémák marxista-leni­nista szellemű megoldására fordított figyelmünk és gondoskodásunk meg­hozza gyümölcsét. Bacílek elvtárs ezután rámutatott a CSEMADOK nagy küldetésére és feladatára a magyar nemzetiségi dol­gozók kulturális életének felemelke­désében, az új társadalmi eszme nép­szerűsítésében, és nem utolsó sorban a gazdasági eredmények elérésében. Végül kijelentette: továbbra is ügyel­ni fogunk arra, hogy mindennapi éle­tünkben szocialista alkotmányunk szellemében mindenütt nemzetiségi különbség nélkül elmélyítsük és be­tartsuk a dolgozók egyenjogúságának elvét. Hisszük és tudjuk, hogy a mar­xista-leninista elv alapján tovább mélyül szocialista hazánk minden dol­gozójának gondolkozásában a prole­tár és szocialista nemzetköziség, a csehszlovák szocialista hazafiság.“ A kétnapos tanácskozás során fel­lépett küldöttek igen sok értékes ja­vaslatot tettek a CSEMADOK munká­jának megjavítására, a felmerülő problémák megoldásának módjára. A legtöbb küldött hangsúlyozta, hogy a CSEMADOK-nak a magyar nemze­tiségű dolgozók kulturális fejlődésé­nek további fokozása mellett nagy gondot kell fordítania a nemzeteink közötti barátság elmélyítésére. Ugyancsak számos küldött felszó­lalása bizonyítja, hogy a jó kulturális munka, a szervezet tevékenysége ki­hat a dolgozók munkaviszonyára és a termelésben elért eredményekre iST A jövőben még nagypbb gondot kell erre fordítani — mondta több fel­szólaló, — mert harmadik Ötéves ter­vünk hazánk minden egyes dolgo­zójára igényes feladatokat ró. A tanácskozás végén a CSEMADOK VIII. országos közgyűlése egyhangú­lag megválasztotta az új, 56 tagú Központi Bizottságot, amelynek élére elnökként ismét Lőrincz Gyula került, vezető titkárrá dr. Szabó Rezsőt és titkárrá Varga Jánost választották. A közgyűlés az Internacionálé el­­éneklésével ért véget, (tg) ... Cadte leveli A mai Spanyolországból Spanyolországban élek. Carlosnak hívnak. Családi nevemet és a város nevét, ahol lakom, nem árulhatom el. Spanyolországban, a frankóista rend­szerben nem beszélhetünk az igaz­ságról anélkül, hogy a letartóztatás és a bebörtönzés fekete réme ne le­selkedne ránk. Ezt a levelet sem közvetlenül tő­lem kapják. Külföldön élő barátaim juttatták el Önökhöz. Postán levelet küldeni lehetetlenség. A frankóista cenzúra gondoskodik arról, hogy a szocialista országokba ne jusson el egyetlen igaz szó sem rólunk. Remé­lem levelem eljut Önökhöz, s e sorok révén alaposabban megismerik a szo­morú spanyol valóságot. Sok amerikai és európai turista ke. resi fel országunkat. Van aki dollár­ral, francia vagy svájci frankkal, má­sok márkával, fontsterlinggel fizet­nek. A turisták bikaviadalokra és fut­ballmeccsekre járnak, összevásárol­nak néhány tucat képes levelezőlapot Spanyolország szépséges tájairól, em­lékműveiről, előkelő szállodáiról. Itt töltenek egy bizonyos időt és távo­­zásukor éppen annyit tudnak az or­szágról, mint ideérkezésük pillanatá­ban. Az igazi Spanyolország ott maradt túl a turista reklám számára fény­űzésből szőtt, áthatolhatatlan függö­nyön. Tépjék szét ezt a képzelt függönyt, s amit látnak, az megdöbbenti Önö­ket. A mai Spanyolországban az éhség és a munkanélküliség uralkodik, ke­vés az iskola, nincs tanító, írástudat­lanok az emberek, dühöng a korrup­ció. Vérbe fojtották a politikai sza­badságot. így fest a 25 éves frankista uralom. EivfeaeltoetetíletiíH nehéz a parasztság helyzete. Közép- és Dél-Spanyolország hatalmas térségein a parasztság zöme a nagybirtokosoknál dolgozik, akiknek legtöbbje a régi spanyol arisztokrá­ciához tartozik. A zsellérek szörnyű munkakörülmények között kínlódnak. A földművelést ma is úgy végzik, mint 500 vagy 1000 esztendővel ez­előtt. A zsellér havi keresete 600 — 1200 pezeta, vagyis 10 — 20 dollár. Ez az összeg siralmas morzsája annak, ami a rendes megélhetéshez kell. A spanyol lakosság 65 %-a falun, vagy apró mezővárosokban él. Ezek nagy­részében nincsen vízvezeték sem vil­lany. Némely vidéken a víz épp olyan dtága, mint a bor. A rendszeres mo­sakodás már komoly fényűzés számba megy. Az ipari munkások helyzete sem sokkal jobb a zsellérekénél. A hazai ipar felszerelése nagyrészt teljesen elavult. A gazdasági élet a külföldi tőke kezében van. A nemzetközi kar­tellek csak saját profitjukat nézik, s mit sem törődnek a spanyol munkás életével. A spanyol munkaerő igen olcsó, a legolcsóbb Európában. A kül­földi vállalatok itt sokkal nagyobb nyereséghez jutnak, mint saját orszá­gaikban. A spanyol munkások keresete már évek hosszú sora óta nem emelke­dett, a megélhetés azonban egyre drágul. Ha 15 évvel ezelőtt a munkás valahogyan még megélhetett sovány keresetéből, ma már ennivalóra sem futja, s legtöbbje nyakig eladósodott. Megnevezhetnénk családokat — közeli ismerőseim köréből — amelyek hosz­­szú évek óta az éhhalállal küzdenek. Valóságos hadsereget képeznek a munkanélküliek a különböző ipar­ágakban. Az állandó éhezés, a rossz táplálkozás miatt sok a súlyos meg­betegedés. A gyermekek vitamin, fe­hérje és protein hiányában nem fej­lődnek rendesen. A spanyol városok utcáin gyakori látvány a tejet vagy tejvásárlásra pénzkéregető anya. A gyermekhalandóság ijesztő méreteket ölt. Madrid, Barcelona és más váro­sok üzletei, templomai, mozijai, szín­házai, éttermei és szállódéi körül té­­len-nyáron a kéregetők egész hada tolong. S ugyancsak gyakori és szo­morú látvány a gyermek-holttesteket vivő fehér színű halottas kocsi... Súlyos gondokat okoz a lakáskérdés is. Rengeteg szegény ember lakik még disznóólnak sem nagyon alkal­mas viskókban, amelyek a higiénia legelemibb követelményének sem fe­lelnek meg. De sokan vannak, akiknek még ilyen viskójuk sincs. Egész csa­ládok laknak földbe vájt barlangok­ban. Ezek a szegény családok, ha találnak is időlegesen valamilyen táp­lálékot, előbb utóbb kénytelenek el­hagyni Madridot és máshol új bar­langot vájni a földbe ... Mint a rozsda a vasat, úgy marja az országot a korrupció. Egy esetet szeretnék leírni. Mostanában sokat beszélnek nálunk egy Juan March nevű emberről. Ezt az embert az USA-ban gangszternek neveznék, de Spanyolországban Franco és a spa­nyol kormány hivatalos tiszteletét él­vezi. Rockefellert utánozva „March­­alapítványt" létesített. Marchnak első hőstette az volt, hogy 18 éves korában megrabolta sa­ját apját. A dolog úgy történt, hogy apja elküldte őt a vásárba valamilyen marhát eladni. A fiú'a vásárt nyélbe­ütötte, de a pénzt megtartotta ma­gának és többé nem tért haza. Ellen­ben megjött a híre annak, hogy min­denféle gyanús üzletekkel, főként csempészéssel foglalkozik. A monar­chia idején a hegyekben húzódott meg. A köztársaság alatt bandája a nemzetközi Tanger városában műkö­dött, amely valóságos paradicsoma volt a gangsztereknek, szélhámosok­nak, mindenféle kétes alakoknak. Marchnak ebben az időben már egész kis flottája volt, amelyeket sétaha­jóknak álcázott. 1936-ban Franco köz­társaságelleni lázadásában March a frankisták mellé állt, nagy összegeket bocsátott Franco rendelkezésére A polgárháború végén, amikor Fran­co megkaparintotta a hatalmat, de még nem volt annyi pénze, hogy a „kölcsönt“ visszaadhassa, az újdon­sült diktátor úgy hálálta meg hitele­zőjét, hogy szabad kezet adott neki a cigaretta csempészésében. Arany napok virradtak Marchra. Annyit zse­belhetett és zsebel be, amennyiről még csak álmodni sem mert. Hosszú éveken át, s mind a mai napig March a cigaretta-csempészés egyeduralko­dója Spanyolországban. Az országban tönkremennek a kis­tulajdonosok, gazdagodnak a banká­rok, nagykereskedők, nagyiparosok. A spanyol bankok jövedelme jóval meghaladja más európai bankokét. De kevesen tudják, hogy a bankok leg­­nagyob brésze a Krisztus-társaság kezében van. Ez a vallásos szervezet a Vatikán közvetlen fiókvállalata, ha. talmas befolyásra tett szert az utolsó években. A katolikus egyház sok templomot emel, de az iskolák építéséről telje­sen megfeledkezett. Az egyház élen­jár a népbutítás, az írástudatlanság támogatásában. Hiszen ha a nép nem tud olvasni, a demokratikus eszmék hatása is kisebb. A rádió, az újsá­gok, a televízió a katolikus egyház hazug és álszent propagandáját na­ponta világgá kürtölik, de már senki sem hisz nekik. A spanyol nép előtt nem lehet elrejteni saját siralmas sorsát, sem turista reklámpial, sem hazugságokból szőtt függönnyel („Előre"-b<tt» zet ökonómusa azonnal a dossziék után nyúl, mihelyt megtudták, hogy a tervteljesítés és a XII. pártkong­resszus tiszteletére tett vállalások érdekelnek bennünket. — A vállalás összértéke nálunk mintegy 139 081 koronát tesz ki mondja Hoppan Jozef elnök, csak úgy fejből, s ebből is látni, hogy sokat foglalkoztak a dologgal s alaposan meghányták-vetették lehetőségeiket. — Nem akartunk olyat vállalni, amit úgy sem teljesítenénk — szól közbe Letko elvtárs. — Megtárgyal­tuk a vezetőségi gyűléseinken és ezenkívül megbeszéltük az egyes munkahelyeken dolgozókkal s kikér­tük az ő véleményüket is. S hogy nem jártunk el rosszul, azt az első negyedévi eredményeink is bizonyít­ják. — A vállalás ösztönzőleg hatott dolgozóinkra — mondja a szövetkezet elnöke — s ez a termelésben 1* meg­mutatkozott, hisz eladási tervünket marhahúsból 107,3 °/o-ra, sertéshűsből 133,3 %-ra, tojásból 120 %-ra, tejből pedig 98,8 %-ra teljesítettük. A legszebb eredményt a tojéstes­­melésben érték el a Michal nad 2i­­tavouiak. Büszkék is rá nagyon s nem felejtik el senkinek sem elmondani, hogy tojónként márciusban a terme­lési átlag 15,1 darab tojás volt. — Az egész járásban mi értük el a legjobb eredményt — lelkendezik Letko elvtárs. — Az első negyedévi tojáshozamunk 36,2 tojókénti átlagot tesz ki. Előreláthatólag tehát nem lesz nehéz dolog a terven felül tett 5000 darabos vállalást teljesítenünk. — A tejeladási tervüket miért nem teljesítették ? — Egy kicsit elszámítottuk ma­gunkat — vakarja a fejét Hoppan el­nök. — Nincs meg a tervezett tehén­­állományunk, de évvégéig mintegy 25 darab sajátnevelésű üszőt állítunk be. A másik dolog meg, hogy a takar­mánynak eléggé szüleiben vagyunk, de ha már vállaltunk valamit, igyekezni fogunk azt teljesíteni is, hisz a le­maradásunk csak 1,2 %-os. — Az elmúlt évekhez viszonyítva nagyot lépett előre a szövetkezet. — mondja Letko Stefan. — Bevezettük a . rpunka szilárd díjazását, valamint megszüntettük a háztájikat, is. A most kiadott szociális biztosítási törvény egyes pontjait már a múltban is szór. galmaztuk. A Michal nad Zitavou-i szövetkezet vezetői jól irányítják gazdaságukat. Erről tanúskodnak az eddig elért s a most születő jó eredmények is. A szövetkezet tagjai bíznak vezetőikben s megbecsülésüket jó munkájukkal és a szép eredményekkel .juttatják ki­fejezésre. -tó­— A palárikovőiak például minta­szerűen kidolgozták vállalási tervü­ket. Vállalták, hogy a növénytermesz, tésben 538172 koronával, az állatte­nyésztésben pedig 314 000 koronával lépik tűi tervüket. Ugyanígy értékes vállalást tettek a Michal nad 2ita­­vou-i szövetkezetesek is. Oda láto­gassanak el... Így kerültünk aztán Michal nad 2i­­tavouba. Hoppan József a szövetkezet elnöke és Letko Stefan, a szövetke­- Kissé korán jöttek, mert még nem futottak be mindenhonnan a je­lentések — fogadott bennünket Abr­­man Benedek, a járási nemzeti bi­zottság propagációs osztályának dol­gozója. A késedelem okát tudakolva meg­tudtuk, hogy egyes szövetkezetek rosszul értelmezték a XII. pártkong­resszus tiszteletére a palárikovőiak által indított kötelezettségvállalási mozgalmat. Sok helyütt pedig olyan vállalásokat is tettek, amelyeket sem­milyen feltétel mellett nem tudnának teljesíteni, másutt viszont éppen az ellenkezője tapasztalható. Abrman elvtárs belelapoz az előtte heverő aktacsomóba ... Ä kötelezettségvállalások segítik a terv teljesítését

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents