Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-11 / 29. szám

Az új faluért - az új emberért A műveltség színvonalát, mint min­den felépítményét, a társadalom gazdasági alapja szabja meg. Ezt a mindenki által ismert, cáfolhatatlan igazságot szükséges leszögezni már csak azért is, mert a probléma, amelyről gondolkodni és vitatkozni szeretnék, nem olyan egyszerű, mint látszik. A vitaindító cikk megfelel céljá­nak és elnevezésének. Egyes esetek­ben vitatható, kiegészíthető és kibő­­víthető. Tudjuk, hogy a falusi em­berek múltból hozott kulturális öröksége milyen embertelen gondo­latokkal, érzelmekkel volt telítve. Az antiszemitizmustól kezdve, az üres frázis-hazaszereteten keresztül egé­szen a bálványimádásig terjedt a falusi kulturális örökség. Nem volt általános tény, de fertőző ereje nagy volt. Szép csomagolásban terjesztette a militarizmust, fasizmust s ezek ikertestvérét az antihumanizmus rák­fenéjét. Ez volt a múlt. Az értelmi­ségnek egy része, konkrétabban a tanítóság egy része hiába volt józan, becsületes, jövőbelátó, nem tehetett semmit ez ellen a fojtó, lelket és testet ölő szorultság ellen. Voltak bátor emberek, a kultúra frontján a múltban is. A munkás­kórusok, amatőr színjátszók minden támogatás nélkül az új, szebb és igazabb kultúra élharcosai voltak. A társadalmi alap megváltozásával megváltozott maga a felépítmény is. így változott meg az élet városon és falun egyaránt. Mindezt a munkás­paraszt összefogásnak, az új élet­forma megteremtésének köszönhet­jük. Ez volt a kezdet. A folytatás már az új társadalom új emberének küzdő és alkotó erejétől függött. A tizenhét év alatt kifejlődött és ki­alakult értelmiség nem vádolható múlt-imádattal, a gépesítés fejlődé­sével halványul a két vezető osztály közötti különbség és természetesen a szellemi és a fizikai munka közötti éles határvonal is. A vitaindító cikk pár sorban említi, hogy: „A felszabadulás utáni években, a mindnyájunk által ismert okok megnehezítették, illetve lassították a csehszlovákiai magyar dolgozók kul­turális életének kibontakozását“. Érdemes egy kicsit elidőzni ennél az idézetnél. Saját magunk ellen vé­tünk, ha csak átsiklunk e sorok felett és megtörténtnek és elfelejtettnek tekintjük. Kulturális életünk lassú és szabálytalan fejlődésének ez- a rég­múlt is az -oka, és lanyhaságunk, eredménytelenségünk vírusa. Vissza­térő árny az 1948. februárjáig terjedő tizenhárom év. Nem tudjuk megérte­ni, hogy ez elmúlt. Nem tudjuk és sok esetben talán nem is akarjuk tudo­másul venni, hogy senki sem üt pofon a magyar szóért. Sokan még min­dig a kapitalizmus halálrúgását és dögszagát érzik s nem veszik észre, hogy fordult a világ, s alattunk is fordult ez a kis darab, de imádott föld. Sérelmeinkkel, régi indokolt és indoktalan sérelmeinkkel foglalkozunk közben a ma problémái észrevétlenül sokasodnak s penészgombaként tele­pednek megoldatlanul szívünkre és agyunkra. Az említett három év pioblémája ma már indokolatlan, ér­telmetlen és torz, ügy-annyira, mint­ha egy szlovák ember azzal jönne ránk, hogy nemzetét ezer évig el­nyomták a magyarok. Elvitázhatnánk ezen, agyonkínozhatnánk és agyon­üthetnénk egymást mímelt nemzeti öntudatból, ellenben gyarapodnának és terjednének a penészgombák. Min­den embernek, aki a szocialista tá­borhoz tartozik és különösen nekünk a csehszlovákiai magyar dolgozóknak nem hátra, hanem előre kell néz­nünk. Az újjászületett társadalom, egy sokáig elnyomott, de szabadságra lelt nép adott számunkra jogot és igazságot. Ha a februári események óta csorbát szenvedtünk mi vagyunk a vétkesek és senki más. Jogot és hazát kaptunk, „kik két hazában is hazátlanok voltunk“. Sokan közülünk megtanultak élni, dolgozni szeretni. Aki lemaradt a megértésben és nem akar jogai és kötelességei szerint élni az nem közzénk való. Ezek a tények voltak kerékkötői és azok az emberek, akik a nemzetiségi ellen­téteken keresztül ha változtatni nem is tudnak, legalább gátolni akarnak. Ez volt a tény és szórványosan ma is meglelhetjük fullánkját. Előre kell néznünk. Nekünk sok a pótolni és behozni valónk. Nem szabad begu­­bóznunk, mert ez az egész társadalom vérkeringését befolyásolja. A szocia­lizmus építésénél, jövőnk építésénél minden becsületes dolgozóra szükség van és így ránk magyar dolgozókra is, kik bebizonyítottuk, hogy tudunk és akarunk dolgozni. Értelmiségünknek, s ebben az eset­ben főleg a pedagógusoknak a köte­lessége, hogy ezt az elválasztó vona­lat értelemmel, megértéssel és sze­retettel törölje el, semmisítse meg. Ezt mi egyedül azonban nem tudjuk megtenni. A szlovák értelmiség és pedagógusok segítsége és megértése is kell hozzá. Ha vegyes lakosságú községeinkben a kulturális fejlődés­ben vannak kirívó hibák az egyrészt a rosszindulatnak, közönyösségnek az oka. Én legalább is ebben látom. Ellenben nem állítom és nem állítha­tom, hogy fő ok. De lappangó és an­nál veszélyesebb. Ezek a fejlődést gátló vélemények és ösztönök lassít­ják a fejlődést, de megállítani nem tudják. Falvaink kulturális fejlődését nem csupán az értelmiségi dolgozók társadalmi munkája határozza meg. Nagy hiba lenne, ha a falu kulturális fejlődését a bemutatott színmüvek, a megtartott előadások számában keresnénk. Ha fel akarnónk mérni a felszabadulás óta megtett utat, akkor egy könyvre lenne szükségünk. A fa­lusi dolgozók kulturális fejlődését lemérni országos viszonylatban na­gyon nehéz. Nem állunk olyan rosz­­szul, mint sok esetben gondoljuk. Példának hadd hozzak fel egy-két tényt. A városban sétálva nehéz len­ne eldönteni, ki jöt vidékről és ki a város lakója: az öltözködés kultúrája. Falusi emberekkel beszélgettem: sok­kal, sokat, könyvekről, írókról: a fa­lusi emberek olvasnak, fejlődnek. Ezt sorolhatnánk tovább. Községünk 2200 lakosú. Házszám kb. 420. Rádiók száma 450. Televízió: kb. 100. Kis statisztika, de ez is mutat valamit. Ez nem tartozik a kulturális fejlő­déshez? /Igen! Nagy és szép ered­mény. A rádió, televízió, mind segít munkánkban. Segít abban, hogy új, igazabb, becsületeseb, emberségesebb embert neveljünk. Ez a kultúra fel­adata. Ezt a kérdést boncolgatva nagy hibát követnénk el, ha megfeledkez­nénk a falusi könyvtárak munkájáról. A kulturális színvonal lemérésében az olvasottság is mérce. Ismét helyi tényekre hivatkozom. Könyvtárunk közel kétezer könyvvel rendelkezik. Több mint 300 olvasó látogatja. Egy átlagos színvonalú község tényei ezek. Alapul nem vehetjük őket, de következtetni lehet a többi község és falu színvonalára. Vitathatatlan tény, hogy a művelt­ség, amelyet a kultúra fejlettsége hoz magával nem egyeztethető össze az ipar és általában az anyagi fej­lődéssel. Könnyebb egy Kelet-Szlo­vákiai Vasmúvet felépíteni, mint egy makacs embert meggyőzni helytelen véleményéről és új igazabb emberré formálni. Könnyebb a vassal bánni, mint az emberi lélekkel, emberi gon­dolattal. Emiatt tűnik úgy, mintha falvaink kulturális élete állna, moz­dulatlan, merev lenne. Ez azonban a külső benyomás. Születésem óta pár év megszakí­tással falun élek. Ismerem a falusi ember lassú, de szilárd állásfoglalá­sát. Ismerem az erőket, amelyek ál­landóan dolgoznak, munkálkodnak és az épülő, nagyablakos házakon belül kialakítják az új embertípust. Bár­milyen furcsán is hangzik, .ezek a falusi emberek pártprogramot telje­sítenek. Igen! Rendet, békét, nyugal­mat, boldogságot teremtenek saját környezetükben, családjukban s ezt elviszik szívükben, magatartásukban gondolataikban társaik közé és így lassan kialakítják az új, őszinte, egymást segítő közösséget. A falusi élet fejlődésében az inte­­ligencia csak irányító, útmutató és ösztönző szerepet tölthet be. Az hi­szem ez is elég nagy feladat. De a mai falu értelmiségét nemcsak a pe­dagógusok képviselik. Még a legki­sebb faluban is sok a hivatalnok és az egyéb értelmiségi dolgozó. Mit tesznek ezek? Ha őszinték akarunk lenni, vajmi keveset. Ezeket az em­bereket kell meggyőzni, hogy segít­senek. Ki győzheti meg őket? Az élet, a fejlődés, az eredmények. Nem akarom védeni és mentesíteni a ta­nítókat a feladat és felelőség alól, de még ma Is nagyon sok helyen túlterhelik őket. A tanítót hagyjuk a maga helyén, a maga hatáskörében alkotni, munkálkodni. A statisztikát és a községi adminisztrációt végez­zék el az arra alkalmazott és fizetett funkcionáriusok. Ha nem értenek hozzá tegyünk helyükbe alkalmasabb embereket. Ezeket a dolgokat tartottam szük­ségesnek megjegyezni a felmerült vitában. Hozzászólásom nem tért ki részletekre, de igyekeztem minden konkrétumot és igazságot megemlí­teni. Az a célunk, hogy vitatkozzunk és vitánkkal segítsük az új falu és az új ember kialakulását. FECSÖ PÁL (Németh János felvétele) A lévai járásban 09 iáét ifjúsági alkotóversenyen 9602 egyén és több mint 160 együttes vett részt. Majd­nem egyszer annyi mint az elmúlt évben. A CSrsi járási vezetősége a járási népművelódési otthonnal kar­öltve a színjátszó csoportok részére kisebb fesztiválokat rendez. Különö­sen jól sikerült a Sárón megrendezett fesztivál, ahol három színjátszó együttes lépett fel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy egy-egy előadást több mint ezren tekintettek meg. A szavalok és az előadók járási versenyén közel ötven versenyző in­dult, hogy megszerezzék maguknak a továbbjutást. A bírálóbizottságnak nem volt könnyű a dolga. Színvonalas volt a verseny, s jó volt a versenyzők előadási *technikája is. Felvételünkön: (balra) Rákóczy Ho­na és Vargicová Angela a negyedik kategóriában végeztek az első helyen, illetve kiharcolták maguknak a kerü­leti versenyen való részvételt, (lent) A bírálóbizottság figyelmesen hall­gatja a szavalókat, előadókat. CSEMADOK HÍRADÓ • A 34 helyi csoport színjátszói közül a kériek tesznek ki legjobban magukért, akik már a harmadik szín­darabot tanulták és mutatták be. A „Szembe fúj a szél" után az „Édes Marika menyasszonyi fátyla“ követ­kezett, majd nem régen a „Baj van a szerelemmel“ című Lovicsek dara­bot mutatták be. • A CSEMADOK csábi szervezete is jól dolgozik. A színjátszók Végh Róza „Két hét nyaralás“ című zenés vígjátékát tanulják. A zenét a. CSE­MADOK és a szövetkezet tagjaiból alakult zenekar szolgáltatja. A szín­darabot Zatykó Ferenc rendezi és húsvétkor lesz a bemutatója. • A CSEMADOK központi vezető­sége az eddiginél is nagyobb figyel­met szentel a faluszépitő akciókra. Ennek népszerűsítésére az idén 6500 koronát irányzott elő, melyet az egyes kultúrházak építésénél védnökséget vállalt helyi szervezetek között érdem szerint osztanak el. Járásunkban Jel­­sőc, Kalonda, Csákányháza, Nagycsa­­lomija és Bolgárom jöhet e téren számításba. • A losonci járás 56 CSEMADOK szervezete közül 34-ben működik színjátszó csoport. Közülük már 8 helyi csoport nevezett be a szocia­lista dráma felsztiváljára. • Terbegec község CSEMADOK és CSISZ szervezete Timrava „Büszke páva“ című színművét vitte színre a közelmúltban nagy sikerrel. • A kővári CSEMADOK helyi szer­vezetének színjátszói új színdarabot mutattak be. A „Bolondos vasárnap" bemutatására március első vasárnap­ján került sor. Sólyom László *<scscs<scíSar<scsOK^oK'ic^cvcscaa Munkás napok regge'e A hajnali műszakra sietők sűrűn koppanő lépte kelteget, talpraugrom, nyitom az ablakot, s a friss levegőt kortyonként szívom Pihent sejtjeim raja felzsibong, erőt sugároz minden mozdulat, így fogadom az ébredő napot, az ismeretlent; hódítóra vár ez is, mint elődje mindegyik. Új küzdelemre, új próbára fel! Merész tervek raja szárnyára kap, a sodró percben mégsem szédülök; itt vagyok a forgalom közepén, és mint a nyíló virág szirmai, az élénk élet mosolyog felém. ZALA JÓZSEF A rimaszombati CSEMADOK , szín­játszócsoportja nagy sikerrel ven­dégszerepeit a járás több községében. Fehér Klára: „Nem vagyunk angya­lok“ című színművével. Felvételünkön Gecse Gyuláné és Radócz Andor, a szinjátszócsoport két tagja az egyik jelenetben. (-né — ) Mindjárt elöljáróban el kell mon­danunk olvasóinknak, hogy Tályog­falva lakossága már pár napja lázban ég. Ugyanis csütörtökön az esti órák­ban szétröppent az a hír, hogy Csepü Vendel fogadja a falu küldöttségét. Munkatársunknak, aki már pár nap­ja Tályogfalván tartózkodik sikerült néhány fontosabb életrajzi adatot be­szereznie Csepü Vendelről, amelyek bizonyára mindenkit érdekelnek. Cse­pü Vendel még nem töltötte be 23-ik életévét, a haja enyhén hullámos és barna. Elvégezte n nyolcéves közép­iskolát (a záróvizsga eredményét Csepü Vendel szerénységből nem árul­ta el) s jelenleg a JÁRÁSI FÜRÉSZ­­POROSZTÁLYOZó VÁLLALAT alkal­mazottja. Csepü Vendel idősebb szüleinél la­kik, akiknek egyetlen gyermeke. Szü­lei a szövetkezetben dolgoznak. Pár szót talán még a faluról. Tá- Xyogfalva 8 km-re fekszik a járási székhelytől. Szép művelődési otthon­nal rendelkezik, a lakosságnak alkalma nyílik hetente háromszor mozit láto­gatnia. A falu büszkesége a 4000 kötetes könyvtár Négyezer kötet, kedves olvasóink, ez Tályogfalván annyit jelent, hogy minden egyes la­kosra 5 (öt) kötet könyv jut átlago­san, beleszámítva a csecsemőket is. Ami a szövetkezetei illeti, hát el­mondhatjuk, hogy jó közepes, eladási kötelezettségeit nagyrészt teljesíti, elegendő traktorral és különböző me­zőgazdasági géppel rendelkezik. Min­den sokkal jobban mehetne ha ... ha elegendő munkaerővel bírnának a tá­­lyogfalvaiak; a tagság átlagos kora bizony immár 60 év körül mozog. Érthető tehát a falu izgalma. Hiszen ha meggondoljuk hatalmas eredmény, hogy Csepü Vendel hajlandó fogadni a küldöttséget. Igen, ez a tárgyaló­­készség bizonyos derűlátásra ad okot. Tehát e gyönyörű tavaszi vasárnap délutánján - amikor már szinte pat­tanásig feszül az izgalom a zsenge rügyek illatától terhes levegőben — pontosan fél öt órakor megszólal a helyi hangszóró, hogy Csepü Vendel­nek tolmácsolja a falu forró üdvöz­letét. A helyi nemzeti bizottság vas­kapuján 12 tagú küldöttség lép ki, s útját egyenesen Csepü Vendelék felé veszi. Csepüék kapuja előtt megáll a kül­döttség, s annak vezetője, a helyi nemzeti bizottság titkára bebocsátást kér a küldöttség tagjai és a sajtó képviselői számára A küldöttség so raiban ott találhatjuk a szövetkezet elnökét, a HNB elnökét, s a tömeg­­szervezetek képviselőit is. » Csepü Vendel zöld zsinórral díszí­tett papucsban, krémszínű házikabát­ban a saját lakosztályán fogadja a küldöttséget. Megható pillanat, ami­kor lágy kézmozdulattal int, jelezvén a falu elöljáróságának, hogy elfoglal­hatja helyét. A sajtó képviselői állva maradnak, A küldöttség tagjai egy ideig noszogatják egymást, míg aztán a szövetkezet elnöke, aki pedig jó szónok hírében áll - leírhatatlan lámpalázzal küzdve — előterjeszti a falu óhaját, miszerint az emberek egyetlen vágya, hogy Csepü Vendel fordítsa feléjük az ö orcáját, s térjen vissza falujába. A szövetkezet veze­tősége egy hipper-modern sertéshiz­lalda vezetését bízná rá, amelyben minden gombnyomásra működik, s Csepü Vendel akár e krémszínű házi­kabátban is elláthatja a hizlalda irá­nyító-szalonjából tennivalóját. Csepü Vendel fáradtan bólintott, némi mosoly suhant át az ajkán, mely pár pillanat múlva megnyílt, hogy elhangozhassák róla az ige: — Rendben van, de vannak bizo­nyos feltételen... A küldöttek tábora örömmámorban úszik. Ezek után Csepü Vendel ismertette a küldöttséggel feltételeit. Említést tett arról, hogy pontos értesülései vannak a sertéshizlalda felszerelésé­ről. Ellenben javasolja, hogy a szö­vetkezet vezetősége gondoskodjék egy megfelelő, teltkarcsú, szőke titkár­nőről, aki a kávé főzés mellett felje­gyezné Csepü Vendel gondolatait. A televízió mellé a szövetkezet vásárol­jon egy magnetofont is. Csepü Vendel kifogásolta a szellőztető berendezést s olyan elmés szerkezet bevezetését javasolja, amely hangulatának meg­felelő légköri viszonyokat teremtene az irányító-szalonban. Végül Csepü Vendel kéri a szövetkezet vezetőségét, hogy kössön szerződést valamelyik neves francia illat szergyárral, s egy onnan beszerzett rózsa illatú prepa­rátumot keverjenek a takarmányba, hogy a sertéstrágya szaga ezáltal elviselhetőbbé váljon. A küldöttség mindezt szivére vette, majd újból kifejezte mély hódolatát és távozott. A titkár búcsúszavaiból kicsengett, hogy sajnos, a szövetkezet mindeddig nem érte el a kívánt ma­gaslatot a gépesítés és a kéjiyelem terén, de amint mindez valóra válik újból meglátogatják Csepü Vendelt. POLÁK IMRE- Mindent teljesítünk: kórusban. hangzik 1962. április 11. — Helyszíni közvetítés Tálvoafalvából —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents