Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-08 / 28. szám

Reflektorfényben JÄRÄSSZERTE a gépesítés úttörői­nek ismerik őket. Mármint a Brati­­slava-vidéki járás jabloneci szövet­­kezeteseit. Elnökük, Pavel Zilinsky, nemzetgyűlési képviselő joggal bízik a gépek teljesítményében. A tavaszi munkák lebonyolítására még február­ban részletes ütemtervet dolgozott ki Rudolf Potocny agronómussal és Ste­fan Kukocko műszaki vezetővel kar­öltve. A merész, de megvalósítható terv sikerét a traktorosok, valamint a gép­javítók biztosították. Pedig ez a mun­ka nem csekély gondot okozott, mi­után hiány _ mutatkozott pótalkatré­szekből. Végül azonban minden sike­rült. Még a kiselejtezésre szánt trak­torokat Is üzemképessé tették. Mind. ezt azért, hogy a tavaszi munkát ket­tőzött igyekezettel, lerövidített idő alatt végezhessék. Egyetemesen gépesített csapatot szerveztek. Így azután vállalhatták, hogy az 5 hektár mákot, 20 hektár zabot, 170 hektár árpát, 20 hektár takarmánykeveréket és 55 hektár cu­korrépát nem tíz, hanem hat nap alatt a földbe teszik. A TIZENKÉT TRAKTOROS, Jozef Slovák, Jozef Hlavina, Szabó Válent, Augustin Jarábek és a többi, tisztá­ban volt azzal, hogy nem elég csak a nappali órákat kihasználni, éjjel is dolgozni kell. Munkájukat két mű­szakra szervezték meg. Március 25-én Jozef Slovák és Jo­zef Hlavina traktorosok lánctalpasé­nak ülése ki sem hűlt. Munkájukat csak az eső zavarta időnként. Ketten három nap alatt 95 hektáron készí­tették el a magágyat. Szabó Válent pedig Super-35 traktorával az árpa, takarmánykeverék és a cukorrépa alá műtrágyázott. Azt beszélik ez utóbbi traktorosról, hogy ebédjét a traktor­ülésen fogyasztotta. VÉGRE KIDERÜLT. Bezzeg hangos lett a határ. Hét traktor szakadatlan zúgásával köszöntötte a tavaszt. Ja­rábek, Izakovic, Cambal, Krasnansky és.Vandák traktorosok az árpát ve­tették. Öröm volt nézni munkájukat. Délután, úgy öt óra tájt az agronó­­mus figyelmeztette őket: — Üjra eső készül!- Fiúk! — mondotta Jarábek trak­toros —, dolgozzunk éjjel is, hogy Árpát vet a komplex-brigád adott szavunk ne váljék üres fecse­géssé. Majd szorosan, egymás mögött vetünk. Reflektorfényben! Vetettek is napszállta után ... Sza­porodott a bevetett hektárok száma. J61 benne jártak már az éjszakában, amikor az eső megeredt. A garázsba kergette őket. — Ronda idő! — szapulták Izako­­vicék a szeszélyes időjárást. MÁSNAP DÉLUTÁN, alighogy meg­szikkadt a talaj, újra vetettek. — Most az a legfőbb feladatunk, hogy a mag minél hamarabb a földbe jusson — magyarázta a töbieknek Slovák és Hlavina. (Kép és szöveg: Sluka J.) Ez aztán leleményesség! EGYSZERŰ EMBEREKRŐL szólunk, akik talán maguk sem tudják, milyen nagyszerű dolgot művelnek. Falun ez megszokott dolog, az emberek lele­ményesek, s ha a szükség úgy kíván­ja, a felmerült nehézségeket mindig meg tudják oldani. A csallóközaranyosi szövetkezetnek kevés raktárhelyiség állt rendelkezé­sére: nem volt hely a gépek elhelye­zésére. a nagyobb gépek javítását a szabadban kellett végezniük, kevés volt a kukoricaszáritó. Ennyi mindent építeni egyszerre nem lehet, sok pénzbe kerül, azután az anyagbeszer­zés sem megy simán, sokáig kellene várni, az épületekre pedig égetően szükség van Valamit cselekedni kell!- Építsünk többcélú raktárt - javasolták a szövetkezeti tagok. A javaslatot tett követte és Halasi Mi­hály kovácsmester meg Vasi János bognármester terve alapján rövidesen két 8X22 méter raktárhelyiséget épí­tettek, ahol a gépeket is elhelyezhet­ték, meg is javíthatták őket és fenti részében a kukorica is száradhat. Azonban nem erről akarunk írni. A dolog a téli javításokkal kezdődött. Ez egyébként nem nehéz feladat ott, ahol minden alkatrész rendelkezésre áll. Az aranyosiak nehezen ugyan, de minden alkatrészt megszereztek és így a traktorok javításával időre el­készültek. Egy kis bökkenő azonban volt a dologban: az első kerekek abroncsai annyira elkoptak, hogy gya­kori üzemzavarra lehetett számítani. Az égetően szükséges külső gumikat már régen megrendelték, de a gép­állomás nem küldte! — Nincs, mi sem kapunk — hang­zott a sürgetésre kapott válasz. AZ ILYEN VÉKONYRA KOPOTT abroncsok nem bírják a terhelést és nem biztonságosak. Mi lesz, ha a sürgős tavaszi munkák idején fel­mondják a szolgálatot? Mit szólnának a szövetkezeti tagok? Ez a gondolat gyötörte Varjú Jenő brigádvezetőt. — Nem, nem, ezt a szégyent nem tudnám túlélni! Mentőötlete támadt. — Tudjátok mit? — szólt a szere­lőknek —, szereljétek le az agregá­­torok abroncsait, azokra most nincs szükség, méreteik egyeznek a trakto­rok első kerekeivel. A szerelők tüstént leszerelték az abroncsokat és így hat „ vadonatúj abroncshoz jutottak, ez pedig éppen elég volt három traktorra. A kérdés tehát megoldódott. De mi történjék az abroncstalan agregátorokkal? A tavasz gyorsan közeledik! — Addig megkapjuk a megrendelt abroncsokat — nyugtatták meg a szerelők egymást. AZ INDULÁS NAPJA egyre közele­dett, de a megrendelt abroncsok csak nem érkeztek meg. — A hétszázát! Nem nyertünk semmit, vége az okoskodásnak! A traktoroknak van ugyan abroncsuk, de nincs az agregétoroknak, ezek nél­kül pedig nem vethetünk. Ekkor dugta össze fejét a brigád két szakembere. Halasi Mihály ko­vácsmester és Vasi János bognár­mester. — Egyszerűen abroncsok nélkül fogunk vetni! — Azt nem lehet. A kerekek ab­roncs nélkül alacsonyak, az agregátor a földön vonszolódna — vitatkozott a két újító. — Tudod mit? — szólt Vasi. — Én a kerék magasságát a mostani 38 cm. ről 62 cm-re emelem, a vázra fa­abroncsot húzok, így elérjük a kerék eredeti magasságát. — Én pedig megvasalom és vasab­roncsot húzok rá — szólt Halasi kovécsmester. NEMSOKÁRA ELKÉSZÜLT a fával Amíg elszívunk egy cigarettát Esett az éjjel. Ilyenkor mindig időváltozást vár a parasztember, és igaza is van. Az esi utáh jelmele­gedik az idí, csakhát várni kell egy keveset. Most pedig a várás nem valami kellemes időtöltés szövetkezeteseink és az állami gaz­daságok dolgozii számára. Es nem is lehet már várni, úgyis eléggé későn kerül a földbe a tavaszi ár­pa. De ez nem jelenti azt, hogy félni kell a vetésétől. Bejártuk fél Csallóközt, meghall­gattuk az emberek véleményét, s összegezésül elmondhatjuk, hogy még nincs későn vetni. Az a fon­tos, hogy minden erőt, és minden időt kihasználjunk. Esett az éjjel. Ma délelőtt nem lehetett rámenni a földre, de a délutáni órákban újra elindultak a traktorok, hogy a megszikkadt földet előkészítsék, vagy ahol az előkészületek megtörténtek, földbe tegyék a magot. A Felbár — Süly— Bodak-i egyesí­tett szövetkezetben, amely a Csal­lóköz nevet viseli, szintén hozzá­látták a talaj előkészítéshez és a vetéshez (március 30-án). Az egyik 20 hektáros táblán lánctalpas trak­tor bukdácsol a barázdák között, utána agregát, simítok. A forduló­nál intek, hogy várjon egy percet. A traktoros visszaint, és megáll. — De csak tíz percre, elvtár­saim, csak tíz percre álltam meg, míg elszívunk egy cigarettát — mondja kérdésre se várva Mészá­ros Kálmán két szívás között. Meg­emelgeti a beragadt simítótesteket, helyreigazítja a láncokat, közben beszél: — Nem dolgozunk két műszak­ban. Addig megyek, míg van a tar­tályban nafta. Huszonkét traktor­ral indultunk el tegnap, de közbe­jött az éjszakai eső, így csak most folytathatjuk... Alig győzöm jegyezni szavait. Visszaül a kabinba. Letelt a tíz perc. Még szív egy utolsót, aztán eldobja a rövidre égett csonkot. Búcsúzóra még int egyet olajtól barna kezével. „Addig megyek, míg van a tar­tályban nafta“, emlékszem a sza­vaira. Délután három óra van... „Addig megyek...“ Húsz hektáros táblát kell megsimítozni. „Addig megyek .. .“ Talán éjfélig, talán to­vább. Ameddig a tartályban nafta van, ameddig utói nem érik az időt... -a>­Szívből jovo szó Jól megtermett ember sétál le s föl a betonjárdán. Szemlét tart a kifutóban sütkérező sertések felett. Fel­felcsillan a szeme, elmosolyodik. Megáll, aztán kissé feddőleg mondja.- Már megint mérgelődsz, „Sanyi“ — intézi a szót a 455 kilós hatalmas kanhoz. „Sanyi", a sertéstenyész­­állomány büszkesége. Megszámolhatatlan fia és unokája van. Nem akármilyen tenyészállat ez. Az anyakocák párjukat ritkítják. A Fogata egy évben 31 malacot ellett. Az átlagos malacelválasztás meghaladja a 18 darabot. Bizony ennyi malac elválasztása nem kis szó.- De nem végleges — fűzi a gondolatot tovább Lackó Antal, a peredi szövetkezet kocagondozója. — Idén többnek kell lenni, ha mondom. Főleg most... Igen ... tegnapelőtt beszéltünk róla. Még nem vetettük papírra, de nem is ez a lényeg ...- Sokan kérdezték már, hogy lehet kocánként 20 ma­lacot elválasztani. Hát a helyes etetésen kívül más mód­ja is van annak. Mégpedig a gyakori fedeztetés. Az én anyakocáim háromszor malacoznak évente. Vegyünk csak papírt és ceruzát. Január 23-án ellik az egyik anyaser­tés. Február 5-én már befedeztetem. Június 2-án ellik, július második felében újra fedeztetem és november 10-én ismét malacozik. Számítsunk csak fészkenként 8 malacot. Háromszori malacozás után 24 malac marad egy anyától. Ha számítjuk az esetleges elhullást, húsz malacnak mindenféleképpen maradni kell. Tovább sétál le s föl, számítgatja melyik koca mikor ellik. Húsz malac elválasztását vállalta anyakocánként a XII. pártkongresszus tiszteletére. Csillogó szeméből látni, hogy még több is lesz. A vállalás még nincs pa­píron, hiányzik a nyomtatvány, de a nagy szót már ki­mondta. A peredi paraszt, akinek sorsát Sellye! József író annyi tragédiával jellemezte, szavát adta a pártnak, annak a pártnak, amely fölemelte a peredi parasztot a sárból. Emlékszik a beteges íróra. — Bizony igazat írt. Megörökítette az agyonvert pa­rasztot, falunk tragédiáját. Nem szeretek dicsekedni. De ma mást írhatna Sellyéi József. Igaz, sok a veszöd­­ség, a bajlódás munkahelyemen, de a múlt évben is 10 ezer korona prémiumot kaptam. Nincs már kakastollas, örökre eltűntek a Sellyei-elbeszélésekben szereplő kényurak, pribékek. Köszönöm a pártnak az egész falu nevében. Megcírogatja hozzásimuló kisfia arcát.- Meglesz amit vállaltunk, ugye, fiam?! -b­bélelt kerék, megvasalva, indulásra készen. — De mi a csudának tesznek arra gumiabroncsot. Az agregátor lassan halad, rázkódásnak nincs kitéve, és ha rázkódna is, se nem ártana, se nem használna. A vetőgép sokkal kényesebb szerkezet, mégis egyszerű fakerekekre építik — morfondírozott Vasi Mihály. — A traktorosok is sokkal jobban örülnek az ilyen keréknek, nem igé­nyel semmi kezelést. — Ezt meg Halasi mester mondja EZEK UTÁN PEDIG, mivel jóma­gam is láttam az átalakított agregá­­torokat s végighallgattam e két egy­szerű ember érvelését, én is azt kér­dezem a tisztelt felsőbb illetékesek­től, mi a csudának tesznek gumiab­roncsot az agregátokra. Az aranyosi traktorosbrigádon készült gumiab­roncs nélküli kerekek sokkal bizton­ságosabbak, a belső nem lyukadhat ki, kezelésük egyszerűbb, nem kell őket levegővel telíteni és így egysze­rűsítve sokkal jobban megfelelnek a célnak. Fűry József A szocialista hazafiság jegyében Értékes kötelezettségvállalások a dunaszerdahelyi járásban, a tiszteletére A dunaszerdahelyi járás egyike azoknak a járásainknak, ahol a jó irányító és szervező munka, valamint a dolgozók céltudatos alkotó munkája nyomán példás, dicséretre méltó eredmények születnek. A példák egész sorát említhetnénk meg annak bizonyítására, hogy a járás dolgozói, az ipari munkások és szövetkezeti tagok, mint szocialista társadalmunk harcos építői, a termelő munka ál­landó fokozása és a munka színvo­nalának tervszerű fejlesztése követ­kezményeként gyarapítják munkájuk eredményét, mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szakaszán. A jelenlegi időszakban, amikor ha­zánk népe a CSKP XII. kongresszu­sára készül és értékes kötelezettség­vállalásokkal tesz hitet kommunista pártunk politikája mellett, ismét azt tapasztaljuk, hogy a dunaszerdahelyi járás dolgozói most is becsülettel helytállnak. A járás 57 községe dol­gozóinak a pártunk iránti szeretetét és odaadását, a szocializmus és a kommunizmus győzelmébe vetett szilárd hitét fejezi ki a termelési tervek túlteljesítésére irányuló sok kötelezettségvállalás, amelynek pénz­­beni értéke több mint 30 millió ko­ronát tesz ki. E nagymennyiségű ter­ven felüli termék kitermeléséhez a járás ipari munkássága kb. 12 millió korona értéket képviselő termékkel, míg az 57 szövetkezet tagsága és két állami gazdaság dolgozói több mint 18 millió korona értékű mezőgazda­­sági termékkel járul hopzá. Mint látjuk, a járás mezőgazdasági dolgozói mindent el akarnak követ­ni, hogy a termelési tervet túlszár­nyalják. Többek között céljuk, hogy az idei gazdasági évben terven felül 7733 q gabonát, 24 787 q cukorrépát, 8963 q szemes kukoricát 29 505 q silókukoricát, 1285 500 liter tejet és 747 450 darab tojást termelnek. így akarnak hozzájárulni közellátásunk zavartalanságának biztosításához. A járás mezőgazdasági dolgozói tudatosították azt is, hogy a terme­lési tervek túlszárnyalása csak akkor lesz lehetséges, ha jó munkaszerve­zéssel, a dolgozók alkotó igyekeze­tével párosul a talaj termőképessé­gének fokozása. Tehát igyekeznek kedvező előfeltételeket teremteni a kötelezettségvállalások teljesítéséhez azáltal is, hogy az év folyamán 62 hektár mezőgazdasági területet le­csapolnak, 5500 hektáron bevezetik az öntözéses gazdálkodást, 310 hek­táron a trágyalével való öntözést és az év folyamán 265 000 m3 komposz­­tot készítenek. A felsorolt számok, amelyek a du­naszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozóinak igyekezetét tükrözik, eb­ben az évben különös jelentőséggel bírnak azáltal, hogy a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségek eltérnek a munka­felajánlások régebbi módjától. Vagyis a felsorolt kötelezettségeket már nemcsak a szövetkezeti elnökök vál­lalták, hanem azok mögött a szövet­kezeti tagok jelentős tömege áll, amit CSKP XII. kongresszusa az is bizonyít, hogy a járás területén 1210 szövetkezeti tag és 260 csoport vállalta a tervezett termelési ered­mények túlszárnyalását. Sok helyet kívánna, ha az összes kötelezettségvállalásokat fel akarnánk sorolni. Ezért csak egynéhány szö­vetkezetei említünk meg, mint olyan példát, ahol az egyéni és kollektív kötelezettségvállalásokkal merész fel­adatok teljesítésére vállalkoztak. így például a balonyi EFSZ vállalta, hogy 990 q gabonát, 1000 q szemes kuko­ricát és 3800 q silókukoricát termel terven felül. A felsőpatonyi szövet­kezet pedig 2000 q gabonával, 804 q szemes kukoricával és 5200 q silóku­koricával termel többet, mint ameny­­nyit a termelési terv előirányoz. Az apácaszakállasi szövetkezet a tejter­melésben akar példát mutatni, és ezért vállalta, hogy az év folyamán terven felül 45 990 liter tejet ad a közellátásunknak. A somorjai szövet­kezet 100 000 darab tojással akar töbet termelni, mint amennyit a ter­ve előirányoz. S végül még megem­lítjük a 420 hektár mezőgazdasági területtel rendelkező izsapi szövetke­zetét, amely a tejeladási tervét je­lenleg is teljesíti és az év folyamán 16 000 liter tejet ad közellátásunknak terven felül. Ez a szövetkezet a je­lenlegi időszákban naponta több mint 900 liter tejet ad el a felvásárló szerveknek és minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy az év végéig minden hektár mezőgazdasági terület után kb. 700 liter tejet adjon dolgozó társadalmunknak. A tejeladási terv túlteljesítését elsősorban a szorgalmas tehéngondo­zóknak és fejőknek lehet a javukra Írni. így például Méry Dezsőnek, aki feleségével együtt 26 darab tehenet gondoz és vállalta, hogy az év folya­mén tehenenként a tervezett 2555 liter helyett 2632 liter tejet fej. Vagy Hoferik Lászlónak és Hoferik Erzsé­betnek, akik ketten 32 darab tehenet gondoznak és az év folyamán 7000 liter tejet fejnek terven felül. S vé­gül Ábrahám Zsigmondnak és Hor­váth Lászlónak, akik nem akarván lemaradni társaiktól, ugyancsak vál­lalták, hogy a gondjaikra bízott 32 tehéntől az év végéig 7000 literrel több tejet fejnek, mint amennyit a terv előirányoz. A tejtermelés túlteljesítését nagy­ban segíti a jutalmazás igazságos formájának alkalmazása is, amelynek alapján a fejők prémiumként meg­kapják a terven felül termelt tej értékének 20 %-át. Az izsapi szövetkezetben nemcsak a tehéngondozók, hanem a sertésgon­dozók is kitesznek magukért, akik ifjú Ábrahám Antal vezetésével a szocialista munkabrigád büszke címet szeretnék elnyerni. Ezért vállalták, hogy a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére az év folyamán 10 q ser­téshússal termelnek többet a terve­zettnél. A felsorolt jó példák és a duna­szerdahelyi járás sok-sok becsületes szövetkezeti tagjának igyekezete te­hát biztosíték arra, hogy a kötele­zettségvállalásokat teljesítik és így a járás mezőgazdasága nemcsak eléri, de túl is szárnyalja az 1962. évi ter­melési feladatait. (pa) 1962. április 8.

Next

/
Thumbnails
Contents