Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-08 / 28. szám

Aránylag kevésbé eseménydus kül­politikai hét van mögöttünk. A hír­­ügynökségek tudósításai főleg Latin- Amerikából és Genfből érdemelnek nagyobb figyelmet. A genfi 18 hatalmi leszerelési bi­zottság négyhetes munkájának ered­ménye, a nyugati hatalmak állandóan elutasító magatartása miatt, nem na­gyon bíztató. A külügyminiszterek el­hagyták Genfet és megbízottaik veze­tik tovább az egyes küldöttségeket. Pillanatnyilag az atomfegyver-kísér­letek beszüntetésének lehetőségeiről tárgyalnak. Ezzel kapcsolatban meg kell emlí­tenünk Zorin szovjet és Hájek cseh­szlovák külügyminiszterhelyettesek felszólalását, akik részletesen foglal­­kpztak a nyugati hatalmak által elő­terjesztett javaslattal, amely szerint az ellenőrzés kérdésében kell meg­egyezést elérni, csak azután lehet tárgyalni tilalmi egyezményekről. A szovjet küldöttség vezetője fel­szólalásában kijelentette, hogy a nyu­gati küldöttek változatlanul akadályo­kat gördítenek a megegyezéshez ve­zető útra, csakhogy elhúzzák az időt a Kennedy által április végére terve­zett csendes-óceáni amerikai légköri atombomba-kísérletek megkezdéséig. Ekkor aztán „jogosnak" tekintik a tárgyalások megszakítását és a fegy­verkezési hajsza újabb fokozásához látnak. Zorin elvtárs éles szavakkal bírálta az amerikai küldöttség két­kulcsos politikáját, amely egy rész­ről állandóan a tárgyalások szüksé­gességét hangoztatja, más részről vi­szont mindent elkövet, hogy egy lé­pés se történjék a megegyezés felé. A szovjet küldött a végén leszögez­te, hogy ha a nyugati hatalmak vég­leg elutasítják az általános és teljes leszerelés, valamint a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetésére ' tett szovjet javaslatokat, a Szovjetunió saját népe és az egész szocialista tábor biztonsága érdekében kénytelen lesz' felújítani atomfegyver-kísérle­teit. Hazánk népe névében dr. Jiíí Há­jek rendkívül nagyfontosságú beszé­det mondott. A többi között kijelen­tette, hogy a nyugati hatalmak fegy­verkezési hajszája számításuktól el­térve ellenkező eredményt hoz. Még­pedig azért, mert a hidegháború so­rán a Szovjetunióra rákényszerített fegyverkezés már eddig is azt ered­ményezte, hogy végleg riiegdőlt a Nyugat abszolút katonai fölénye. Hájek elvtárs kijelentette, hogy a szocialista országok a békés ország­építés nagy munkájában nem hagyják figyelmen kívül egyes nyugati impe­rialista körök háborús előkészületeit és fokozott éberséggel állnak a béke vártáján. A hét folyamán Szíriából többször Is érkeztek egymásnak ellentmondó hírek. A katonai vezetők, akik ma­gukhoz ragadták a hatalmat, két cso­portra oszlottak. Egyik része az Egyesült Arab Köztársasághoz való csatlakozást követelte, a másik cso­port viszont továbbra is Szíria ön­állóságot szorgalmazta. A legutóbbi jelentések azt bizonyít­ják, hogy Szíriában általában helyre állt a rend és a katonai vezetők he- Jyét újból polgári vezetők veszik át. Közben a Szíriái —izraeli határon to­vább tart a feszültség. Még az el­múlt hónap utolján került sor a két ország határán egy incidensre, amely­ről most az ENSZ Biztonsági Tanácsa tárgyal. Itt említjük meg, hogy Szíria már több esetben fordult a világszer­vezethez Izrael állandóan megismét­lődő ellenséges magatartása miatt. A Latin-Amerikából érkező jelen­tések változatlanul élénken foglalkoz­tatják a világ közvéleményét. Köz­ismert, hogy ez az óriási gazdag föld­rész többszáz milliónyi lakossággal az USA gazdasági és politikai létezé­sének egyik alapköve. És éppen itt van a dolog lényege. A latin-amerikai országok nagy része példaként tekint a kubai forradalomra és támogatja Fidél Castro politikáját. Ezért Washington hol az egyik or­szágban, hol a másikban próbál kato­nai államcsíny révén nagyobb befo­lyást szerezni. Legutóbb Ecuadorból érkeznek olyan jelentések, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Fehér Ház itt is belényúlt az ország politikájá­nak irányításába. Ecuádor ugyanis megszakította diplomáciai kapcsola­tait a forradalmi Kubával, Csehszlo­vákiával és Lengyelországgal. Ez a példa is fényesen igazolja, hogy mi­lyen könnyen lepattan az amerikai nagytőkét kiszolgáló egyes latin­amerikai országok politikájáról a nemzeti érdekek zománca, amíg Kuba példája nyomán ezekben az orszá­gokban is nem a nép veszi kezébe a hatalmat. Új szovjet javaslat Genf ben A 18 hatalmi leszerelési bizottság­nak a nemzetközi feszültség enyhí­tésére irányuló intézkedésekkel meg­bízott albizottsága április 5-i ülésén V. A. Zorin szovjet küldött előter­jesztette kormányának javaslatát, amely indítványozza, hogy azok az államok, amelyek tagjai a 18 hatalmi leszerelési bizottságnak, fogadjanak el deklarációt a háborús propaganda betiltásáról, s nyilvánítsák a háborús propagandát az emberiség ellen el­követett legnagyobb bűntettnek. Kö­telezzék magukat, hogy alkotmányos úton intézkedéseket hoznak a hábo­rús felhívások és bármilyen háborús propaganda betiltására. A deklaráció felszólítást tartalmazna minden más nemzethet, hogy csatlakozzék a dek­larációhoz. Zorin elvtárs a többi között kije­lentette: A szovjet kormány azt a nézetet vallja, hogy a deklaráció el­fogadásával az államok hozzájárulná­nak a nemzetek közötti bizalom meg­szilárdításához és a jó szomszédi kapcsolatok bevezetéséhez. A szovjet küldött foglalkozott a burzsoá propaganda szokásos érvelé­sével, hogy a háborús propaganda a szabad véleménynyilvánítás megnyil­vánulása. A szó szabadságának sem-Willy Brandt, Nyugat-Berlin fő­polgármestere látogatást tett Lon­donban. Az egyik előadás során „Nem akarunk háborút Berlinért!“, „Taka­rodj haza, te fasiszta!" és ehhez ha­sonló felkiáltásokkal fogadták a nyu­gat-berlini vendég felszólalását. mi köze sincs a gyilkoláshoz való buzdításhoz — mondotta Zorin elv­társ, majd így folytatta: Ha a dolgo­kat igazi névvel illetjük, még a rej­tett háborús felszólításokat is a leg­nagyobb nemzetközi gaztettek egyi­kének kell tekintenünk. Az amerikai küldött, aki nehezen tehetett ellenvetést a szovjet javas­lattal szemben, beszédét a korlátlan sajtószabadság és véleménynyilvání­tás széleskörű védeltnezésére alapí­totta, amely az USA-ban állítólag fennáll és ellentétben áll a szocia­lista országokban fennálló helyzettel. Kijelentette, hogy az USA nem teheti és nem is akarja azt, hogy alkotmá­nyos úton tiltsa be a szabad véle­ménynyilvánítást. Az amerikai küldött érvelését tel­jes mértékben nem merészkedett támogatni egyik szövetségese, Anglia, Olaszország és Kanada küldötte sem. A szovjet deklaráció mellett teljes mértékben állást foglaltak Lengyel­­ország, Románia küjldöttei, Brazília, India és Nigéria képviselői ugyancsak örömmel üdvözölték a deklaráció elő­terjesztését. (CTK) Április 4-én ünnepelte Bratislava dolgozó népe a szovjet Hadsereg által történt felszabadulásának 17. évfordulóját. Ez alkalomból ünnepélyes ke­retek között koszorúzták meg a bratislavai Slavlnt, a Szovjetunióhoz fűződő hálánk és szeretetünk jelképének emlékművét. Az ünnepi aktuson megjelentek N. Holosztykov és F. Arzsakin tenger­nagyok is, akik részt vettek Bratislava felszabadításában. Nagyobb céltudatosságot a lakásépítkezésekbe! • A lakásprobléma megoldása egész társadalmunk ügye • Harcoljunk a magánépftkezések végtelen elnyúlása ellen • Vidéken is nagyobb teret adjunk a szövetkezeti lakásépítkezések« nek • A nemzeti bizottságok többet törődjenek a lakáskérdés megoldásával Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa célul tűzte ki, hogy hazánkban 1970-ig lényegében meg kell oldanunk a lakáskérdést. Népgazdaságunk rohamos fejlődése megköveteli, hogy állandóan új gyára­kat, üzemeket, középületeket építsünk. Emellett nagy gondot fordítunk a lakásprobléma megoldására is. Különösen nagyobb városainkban érez­hető a lakáshiány. De vidéken is, az egyre jobban fejlődő szocialista fal­­vainkon előtérbe került a lakáskérdés. A mai falusi ember már nem elégszik meg a régi, elavult lakással. Újat épít vagy csinosítja, tatarozza a meglévőt. BRANDT: — Én agresszív vagyok? Van valamilyen fegyver a kezem­ben?... (Nicolaescu rajza) A magánépítkezés leginkább fal­­vainkon terjedt el. Mondjuk meg mindjárt az elején, hogy egy időben akadályokat gördítettünk azok elé, akik családi ház építésére szánták el magukat. De ennek megvolt a magya­rázata is. Sok esetben nem volt in­dokolt az új lakás részére igényelt túl nagy földterület engedélyezése. Továbbá az ipari építkezések nagy ütemében előfordult, hogy némely építkezési anyagból hiány mutatko­zott az ún. szabad elárúsitó helyeken, s ezáltal sokan az állami építkezési telepekről „szerezték be“ a szükséges építőanyagot. Egy másik, ennél jóval károsabb jelenség harapódzott el, mégpedig a családi házak által elfog­lalt szántóterület túlméretezettsége. Ez a helyzet azonban még ma is fenn­áll és évente országszerte több száz hektár szántóföldet foglalunk el épít­kezések céljára, sok esetben indoko­latlanul. Ez a jelenség pedig törvény, szerűen visszatükröződik a mezőgaz­dasági termékek csökkenésében. Megállapítást nyert, hogy a lakás­probléma megoldásához már eddig is nagymértékben hozzájárultak a ma­gánépítkezések. A jövőben is nagy gondot kell fordítanunk a lakásépít­kezésnek erre a formájára, de az eddiginél nagyobb céltudatossággal, gazdaságossággal, célszerűséggel. Eze­ket a feladatokat az alábbiakban fog. lalhatjuk össze: a) felül kell vizsgálnunk kormá­nyunk 1960-ban hozott rendeletének teljesítését a családi házak építke­zésére vonatkozólag, különös tekin­tettel az építkezési anyagok egyenle­tes elosztásának gyakorlati megoldá­sára; b) a nemzeti bizottságoknak kézbe kell venniök a magánépítkezések mindennemű irányítását. Törődniök kell azzal, hogy a családi házak épít­kezésénél a lehető legkisebbre csök­kenjék a szántóföld további elfogla­lása, és a kihasználatlan helyek (pl. túl nagy kertek, régi házhelyek, hiá­nyos utcasorok) beépítése valósuljék meg. c) szigorúan ellenőrizni kell a ma­gánépítkezések időbeni tervét, hogy az tovább, mint két évig ne tartson; d) ahol megvannak a feltételek, to­vábbra is népszerűsíteni kell a szö­vetkezeti lakásépítkezést, és a leg­messzebbmenő támogatást kell nyúj­tani a vidéken megalakult lakásépítő szövetkezeteknek is; e) az eddiginél nagyobb mértékben kell gondoskodnunk a helyi anyag­források kihasználásáról. Sok helyütt kiváló tégla- és cserépanyag talál­ható. Ezeket a lehetőségeket ki kell aknázni, hogy ezáltal több építkezési anyag jusson nagy vállalatok építke­zésére. A felsorolt problémák csak egy ré­szét képezik annak a nagy feladat­nak, amely előttünk áll a lakásprob­léma megoldásában. Hiszen a harma­dik ötéves tervünkben 480 000 lakás­egységeket kell felépíteni, ebből 110 ezret magánépítkezések során. Ahhoz, hogy ezt a nagy célt elér­jük, egész társadalmunknak, városon és falun egyaránt, még nagyobb erő­feszítést kell tennie. Meg kell javítanunk a nemzeti bi­zottságok politikai-szervezési irányí­tását, szigorúan felül kell vizsgálni minden lakásépítkezési kérvény jo­gosságát és szükségességét. Ha mind­ezeket teljesítjük, elérjük célunkat: közös erővel megoldjuk a lakásprob­lémát a párt által kitűzött határidő­re. (tg) 333 Szocialista demokrácia elmélyülése A szocialista törvényesség megszilárdulására irányuló törekvésünkben nagyon fontos a bírósá­gok szerepe. Tevékenységük színvonalának emelése érdekében egész sor intézkedés történt az utóbbi időben, hogy szocialista államunk jogszolgáltatási szerveiként teljesítsék küldetésüket. Ma már töké­letesebbek a bírósági eljárások, fokozódott az ítéletek meggyőző ereje, egyre jobban érvényesül­nek a bíróságaink munkájában nevelési szem­pontok. Törvényhozó testületünk az elmúlt év végén hagyta jóvá a bírósági büntető eljárás törvényét, amely 1962. január 1-én nyert "érvényt. Ennek a törvénynek jellegzetessége a büntető eljárás ne­velő szándéka mellett az a tény is, hogy a jog­szolgáltatásban meghonosítja a dolgozók tevéke­nyebb részvételét, s ezt a társadalmi védők és társadalmi vádlók intézményében juttatja érvény­re, azaz az egységes földműves szövetkezetek is jogosultak a járásbíróságok előtt tárgyalásra ke­rülő ügyekben megbízottjuk által, mint társadalmi vádlóval vagy védővel képviseltetni magukat. Ezek részvétele a bírósági eljárásban akkor kívánatos, ha olyan egyén esete kerül tárgyalásra, aki a vé­delmet valóban megérdemli, vagy ellenkező eset­ben, az ügy súlyossága komolyabb büntetést kö­vetel. Lényegében a bíróságok és az EFSZ-ek együtt­működéséről van szó, amelynek célja a büntető eljárás nevelő hatásának fokozása, a bűncselek­mények korlátozása és megelőzése. E feladatok keretében az EFSZ felhívhatja a büntető eljárás szerveinek figyelmét a szocialista törvények meg­szegésére és kérheti az eljárások megindítását. Javasolhatja, hogy a bíróság az eljárás nevelő hatásának fokozása céljából a tárgyalást a vád­lott lakóhelyén tartsa meg. Mielőtt tárgyalásra kerülne sor, a szövetkezet tagsági gyűlésén hozott határozat alapján ajánla­tot tehet a bíróságnak, hogy felelősséget vállal vádlott tagjának megjavulásáért. Ez esetben azon­ban társadalmi szempontból csak kevésbé veszé­lyes, kisebb bűncselekményről lehet szó, amelyet a vádlott megbánt és jóvátételére őszinte igyeke­zetét nyílvánít, amennyiben az okozott kárt meg­térítette vagy más módon tett meg minden lehe­tőt cselekménye következményeinek elhárítására. Azt, hogy elfogadja-e a bíróság a szövetkezet jótállását és milyen következmények vonhatók le abból, az elkövetett bűncselekmény jellege, a tet­tes személye és a kollektíva nevelő képessége ha­tározza meg. Ha a bíróság a szövetkezet kezes­ségét elfogadja, úgy a büntetés megszabásában a törvény kereteiben feltételesen elhalaszthatja íté­lete végrehajtását, esetleg javító jellegű büntetést ró ki, mely nem jár szabadságvesztéssel. Mindezen felül a bíróság el is tekinthet a vádlott megbün­tetésétől. A kollektíva nevelő hatása az elítéltre leghaté­konyabban azokban az esetekben nyilvánulhat meg, ha a bíróság feltételes vagy javító intézkedésű ítéletet hozott. Az elítélt Így — ahogy mondani szokták — állandóan a szövetkezeti tagság szeme előtt marad, abban a esetben, ha az EFSZ nevelő­munkája nem jár eredménnyel, úgy kérheti a bün­tető eljárás felújítását. A bíróság ilyen esetben a javító intézkedésű ítéletét szabadságvesztésre változtathatja vagy elrendelheti a feltételesen el­ítélt részére büntetése kitöltését. Ajánlatos, hogy a szövetkezet többféle módsze­rét alkalmazza az átnevelésnek, szem előtt tartva mind az elítélt személyes tulajdonságait, mind elkövetett cselekedetét és az azzal szorosan ösz­­szefüggő következményeket. A szövetkezet tehát intézkedéseivel kezeskedjen az átnevelés haté­konyságáról. Az EFSZ kezességéről csak a tagsági gyűlés dönthet. A vezetőség, vagy maga az elnök ebben a kérdésben nem határozhat. így válik minden szövetkezeti tag érdekelve, a kezességben és a vád­lott megjavulásában. Ha a büntető eljárás már megindult és az em­lített kezességet a bíróság elfogadta, az állam­ügyész vagy a bíróság kivételes elbírálásra érde­mes esetekben eltekinthet az eljárás lefolytatásá­tól. Ez esetben a bíróság az egész ügyet átenged­heti a helyi népbíróságnak, amely törvényszabta hatáskörében dönt. Amennyiben a vádlottat őrizetbe vették, az illetékes szerv a felajánlott jótállás alapján sza­badlábra is helyezheti. Ez esetben az EFSZ kezes­sége a vádlott további magatartására és arra is kiterjed, hogy a vádlott a bínfság, az ügyész vagy a vizsgálatot vezető szerv felhívására rendelkezés­re álljon. A társadalmi vádló vagy védő a szövetkezet kezdeményezésére, továbbá az ügyész, esetleg a bíróság felhívására jelenhet meg a járásbírósági főtárgyaláson. Itt az a döntő, mi a szövetkezet álláspontja az elkövetett bűncselekményről és a tettesről. A társadalmi vádlót vagy védőt a szö­vetkezet taggyűlése választja. De a társadalmi vádló vagy védő ajánlásáról — végső fokon— an­nak elfogadásáról vagy elutasításáról — a bíróság dönt. Miután a bíróság a szövetkezet ajánlatát elfo­gadta, a szükséges intézkedésekről is gondoskodik, hogy az illető társadalmi vádló vagy védő elvé­gezhesse a rábízott feladatokat. A bíróság meg­küldi a szövetkezetnek a vádirat másolatát és kellő időben értesíti a főtárgyalásról. A társadalmi vádló vagy védő feladata a főtárgyaláson, hogy tolmácsolja a közösség állásfoglalását a tárgya­lásra került ügyről és a vádlott személyéről, mi­után a vádlottat, rendszerünk és a munka iránti viszonyát, családi életét és a munkatársak közti magatartását közvetlenül ismeri. Egyúttal a bíró­ságot is támogatja az ügy körülményeinek teljes és tárgyilagos megvilágításával, hogy ezáltal a bí­róság lelkiismeretesen mérlegelhesse a vádlott jel­lemét, helyesen határozhasson bűntettéről és meg­büntetéséről. A társadalmi vádló vagy védő to­vábbá feltárja az okokat, amelyek a bűncselek­ményt előidézhették, s esetleg kezdeményező javaslatot is tehet azok kiküszöbölésére. Joga van bizonyítási vagy más indítványok előterjesztésére, kérdéseket intézhet a tanúkhoz és záróbeszédet is tarthat. A szövetkezet a főtárgyalás után termé­szetesen másolatot kap a bíróság döntéséről. A szövetkezet a vádlott szabadságvesztésre ítélt büntetése alatt annak feltételes szabadlábra helye­zését is kérheti a bíróságtól, amennyiben kielégítő kezességet vállal az elítélt javulásáért. A kezesség alapjául az elítéltnek a fogházban tanúsított vi­selkedése szolgál. Eszerint tehát a fogház a szö­vetkezet kérésére felvilágosítást is ad a szabad­ságvesztésre ítélt szövetkezeti tag viselkedéséről. Az új büntető törvény intézkedéseinek megho­nosítása mindennapi életünkben és a dolgozók alkotó kedvezményezésének és tevékeny közremű­ködésének további fejlesztése még sok politikai­szervező munkát igényel szövetkezeteinkben. Vég­eredményben azonban mindig embertársainkról van szó, akik magatartásáért és azért, ami körü­löttünk történik, érezzük magunkat mindannyian felelősnek. j. BÁTOVSK$ 1962. április 6.

Next

/
Thumbnails
Contents