Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-04 / 27. szám
A „magányos lovas“ Genfben, a Nemzetek Palotájának márványtermében negyedik hetébe lépett a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkája, amelyben tulajdonképpen csak 17 ország képviselője vesz részt. Franciaország megbízottjainak helyei üresek. Párizs ezzel is demonstrálni akarja, hogy nem híve a leszerelés gondolatának, valamint az egyéb vitás nemzetközi problémák békés úton történő megoldásának. De Gaulle elnök külpolitikája gyakran eltér nyugati partnereinek felfogásától is. Természetesen, minden esetben a merevebb irányba. A nyugati sajtó ezért előszeretettel nevezi „magányos lovasnak“ a nem egyszer külön utakon járó tábornokot. Jó néhány példát lehetne felhozni de Gaulle „egyéni“ politizálásának megnyilvánulására. Nézzük csak a legkihívóbb példákat: a NATO-haderők egybeolvasztása, vagyis a sokat hangoztatott integráció a francia elzárkózás miatt akadozik. Az ENSZ kongói „hadjáratának“ költségeit Franciaország nem volt hajlandó fedezni, s inkább újjat húzott Washingtonnal, semhogy támogassa a katangai belga-francia érdekek elleni amerikai akciót. Franciaország csak úgy hajlandó belegyezni Nagy-Británia részvételében az Európai Közös Piacban, ha az angolok nagy engedményeket tesznek, másrészt pedig éppen ebben a gazdasági közösségben száll szemben a nyugat-németekkel is, akikhez pedig a „Párizs — Bonn-tengely“ szoros szövetsége fűzi. A legutóbbi példa bizonyítéka: De Gaulle nem hajlandó mindig vállalni a faltörő kos szerepét Adenauerék revansvágyó békeellenes politikájában, ha az nem támogatja, az Elysée-palota gazdájának a „régi francia dicsőség“ visszaszerzésére irányuló erőfeszítéseit. De lépjünk tovább. A „nyugati szolidaritást“, az „atlanti egység“ jelszavát oly sokszor cserbenhagyó de Gaulle legutóbbi döntése, amely szerint Franciaország nem vesz részt a genfi leszerelési tanácskozáson, méltán hökkentette meg még a legmagasabb nyugati politikai köröket is. Mi rejlik tehát de Gaulle negatív magatartása mögött? Párizs hivatalosan azzal érvel, hogy az elnök nem hisz a leszerelési tárgyalások sikerében. Sőt a francia sajtó egy része a következő magyarázattal igyekszik menteni a tábornok álláspontját: „Ha a genfi értekezlet zsákutcába jut és ha a szakítás veszélye fenyeget* Franciaország — mert nem lesz fe- | lelős a kudarcért — kezdeményezőként léphet fel a Kelet és Nyugat között. De Gaulle azonban egészen más okból bolyong „magányos lovasként“ a leszereléstől távoli utakon. Politikai felfogásának középpontjában az áll, hogy Franciaországot a nagyhatalom rangjára emelje. A hírhedt „önálló francia atom-ütőerö“ létrehozására való törekvés szabja meg a degaullista politika vonalát. Francia részről többi közt az is hozzájárult az esztelen algériai katonai kaland abbahagyásához, hogy az elnök az algériai háborúra elköltött napi 3 milliárd régi frankot most már a nukleáris fegyverkezésre akarja fordítani. De Gaulle jelenleg hátat fordít a leszerelés gondolatának. De ha Genfben megegyezés jönne létre, egyenlőre legalább is az •atomkísérletek betiltására vonatkozólag, világos, hogy egy ilyen kelet-nyugati megállapodás keresztül húzná a tábornok atomtörekvéseit, amit néhány beavatottján kívül az egész francia nép elítél és megvet. — tg — De Gaulle: — Én, természetesen, a leszerelés hive vagyok, de ... (S. Mruskovic rajza) BARÁTAINK ÜNNEPÉN Április 4-én ünnepli a Magyar Népköztársaság dolgozó népe szovjet hadsereg általi jelszabadulásának 17. évfordulóját. A szovjet hadsereg bátor katonái a magyar ellenállás támogatásával ezen a napon űzték ki az utolsó német hordát az ország területéről és felragyogott a magyar nép szabadságcsillaga. Egy nemzet - Európa több más országával együtt - szabaddá lett és Ebben a hónapban tölti be életének 50. évét hazánk kiváló Ifc gordonkaművésze az államdíjjal |i|. kitüntetett Milos Sádlo. (A CTK felvétele) f Kiváló előadó A napokban értékelték a szövetkezeti munkaiskolák munkáját. A kassai járás egyik legjobb és legszorgalmasabb előadója dr. Mazanec János állatorvos volt. Már több éve tanítja a szövetkezeteseket. A télen is három községben tartott rendszeresen előadásokat. Hetente háromszor csak a késő éjjeli órákban került haza családjához. Nem bánta. Ment, dolgozott, beszélt, magyarázott és vitatkozott az emberekkel. Az elért eredménnyel elégedett vagyok — mondja Mazanec elvtárs — hisz az előadóterem mindig tömve volt érdeklődőkkel, tudást szomjazókkal. Persze a mi munkánkon is lehetne javítani, ha több mezőgazdasági tárgyú rövid film állna rendelkezésünkre, amelyek segítségével szemléltető módon mutathatnánk be az iskola hallgatóinak a legújabb munkamódszereket. Mazanec elvtárs szerint legjobb eredményt a bologdi és az alsóhutkai szövetkezeti munkaiskola érte el, ahol a hallgatók száma nem egyszer az eredetileg jelentkezők kétszeresét is meghaladta. Örvendetes tényként könyvelhető el, hogy a fiatalok is nagyszámban látogatták az előadásokat. Mazanec János elvtársat, nemcsak kitűnő előadásaiért szerette meg a szövetkezet tagsága, hanem emberi magatartásáért is mindenki becsüli, s a szövetkezeti munkaiskola résztvevői hálájukat jótanulással juttatták kifejezésre. Mató Pál (Alsóhutka) rombadölt hazájának újraépítésihez látott. Az oly sokat szenvedett magyar dolgozók úrrá lettek hazájukban. Az évszázadokat is elnyelő történelem során 17 esztendő cseppnek tűnik a tengerben. De ez a több mint másfél évtizedes sikeres építömunka a régi álmok gyümölcsét hozta meg: szabad, boldog és gazdag életet teremtett az országban. Az egykori elmaradott agrárállamból iparilag fejlett,^ szocialista mezőgazdasággal rendelkező állam fejlődött. A mai népi Magyarország a szocialista tábor politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésének egyik jelentős tényezője. Április 4-én, amikor Magyarország minden becsületes polgára hálával emlékezik felszabadítóira, a szovjet katonákra, örömük és boldogságuk legyen gazdagabb a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak baráti jókívánságaival és forró elvtársi üdvözleteivel a szocializmus és a kommunizmus végső győzelméért iolutatott közös harcunkban. iHolakiAci? ; Ha megvizsgáljuk a galántai járá» • felvásárlási eredményét, azt tapasz: táljuk, hogy az egyes szövetkezetek ; a feladatokat nem teljesítik egyenj letesen, és főleg a tej- valamint a i tojáseladásban kirívók a lemaradá- 5 sok. Semmiképpen sem lehetünk • elégedettek a jókai szövetkezet • eredményével, mert a legutolsók ; közé tartozik a tervfeladatok teljesítésében. Marhahúseladási tervüket pl.' eddig csak 23,2 %-ra teljesítik és a tervezett 85 q sertéshús helyett is csak 24 q-át adtak eddig közellátásunknak. A tejeladásban is 10 000 literrel maradtak adósak. Pusté Űíanyban még ennél is rosszabb a helyzet. Március 20-ig a szövetkezet a tervezett 105 q sertéshús helyett 1 darab sertést adott a felvásárlási üzemnek. Csak 4 #/o-ra teljesíti a marhahúseladását és egyre nő a lemaradás a tej- és tojáseladásban is. Ez arra mutat, hogy az utóbbi szövetkezetben az állattenyésztés körül komoly hibák vannak. A nemzeti bizottság vezetői pedig ölhetett kézzel figyelik az eseményeket, holott ők is felelősek az eladási terv pontos teljesítéséért. Bírálólag kell beszélnünk a felsőszeli szövetkezetről Is, mivel nagyon lemaradtak a tejeladás tervének teljesítésében. A szövetkezetben • napi tehenenkénti fejési átlag 2,3 liter, s ez bizony kevés! Hogy ez az áldatlan helyzet mielőbb megszűnjön a szövetkezetben, ízesíteni kellene a takarmányokat, valamint javítani kellene az etetés technikáján is. SZEKERES KORNÉL (Galánta) meküknek, ha mégis „paraszt“ marad. Nagyon téves nézet ez. Mi szocialista társadalmi rendet építünk és a mezőgazdaság is szakképzett, művelt embereket követel. Gyakori jelenség még, hogy a fiatalok „elmenekülnek* a faluból. Sok esetben ez azért is van, mert bár megfelelő munkafeltételeket talál a szövetkezetben, de nincs elég lehetőség a kulturális igényeinek kielégítésére. Tudjuk, hogy íalvaink kulturális élete még nem eléggé színvonalas. Éppen ezen probléma megoldását kell elősegítenünk, nekünk fiataloknak is. Ha gazdagabb kulturális életet teremtünk íalvainkon, az ifjúság sokkal szívesebben válla! munkát szülőfalujában, s nem kívánkozik el a városba. Napjainkban sok szó esik a mezőgazdasági termelés fellendítéséről. Éppen ezért az iskolából kikerülő fiatalokkal meg kell ismertetni azokat a távlatokat, amelyek a különféle képzettséget nyújtó mezőgazdasági iskolák nyújtanak számukra. Munkánk nem könnyű, de nem is nehéz. Szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk korszerű gépekkel dolgozik, és távolról sem olyan nehéz az ember munkája, mint a múltban. Az ifjúság megnyerését mezőgazdaságunk számára sok helyütt elhanyagolják. A fiatalok ügyével sokkal többet kell foglalkozni. Irányítani, segíteni kell őket jövőjük formálásánál. Ebben a nagy munkában alaposan kivehetik részüket az iskolában működő tömegszervezetek is. Czita Béla (Calovo) Ki ne tudná ma már, hogy a kapitalista világrendszer az egymással szembenálló államok ádáz harca folyamán alakult ki és fejlődött, amikoris az erősebb országok legyőzték a gyengébbeket és egész világrészeket gyarmati függvényükké változtatták át. E kegyetlen harc eredményeként fokozott mértékben nehezedett az „anyaországok“ által gyakorolt kizsákmányolás a gyarmati és félgyarmati elnyomatásban sínylődő dolgozók százmillióira. A gazdaságilag fejlett államok úgy közeledtek a fejletlenekhez, mint a rabló az áldozatához. Mindent megtettek és megtesznek, hogy az elmaradt országok élelmiszer- és nyersanyagszállítók maradjanak és piacul szolgáljanak az imperialista országok ipara számára. Merőben ellentétes törvények szerint bontakozott ki a szocialista világrendszer. Ennek fejlődése ugyanis az egyes szocialista államok szuverenitása, önkéntes csatlakozása alapján az illető országok dolgozóinak érdekeivel összhangban megy végbe. A dolgozók érdeke mindenekelőtt a kizsákmányolás megszüntetése, amelynek alapvető feltétele a termelőeszközök szocialista tulajdona. Az ily módon létrejött szocialista termelési viszonyok szükségszerűen a nemzetközi kapcsolatok terén is száműzik a kizsákmányolást. A szocialista világrendszer országainak testvéri együttműködését nemcsak azonos típusú gazdasági alapjuk, vagyis a termelő eszközök társadalmi tulajdona, továbbá azonos jellegű államrendjük, a marxizmus-leninizmus eszmei közössége, a forradalmi vívmányok, és a nemzeti függetlenség közös érdeke biztosítja, hanem a közös nagy cél — a kommunizmus felépítése is. Ma már a szocialista világrendszer országai közt fennálló együttműködés valóban sokoldalú. Kezdetben lényegileg az egymásközti árucserére terjedt ki. A további idők folyamán azonban már nemcsak a külkereskedelmi tevékenység összehangolásában nyilvánult meg, hanem a népgazda■« ## ■ ■■■■■ Közös erővel, közös sági fejlesztési tervek egyeztetésében is. Emellett kiszélesedett és elmélyült a kulturális-, tudománys és műszaki együttműködés is. A nemzeti és nemzetközi termelési lehetőségek és szükségletek felmérésében, valamint összehangolásában jelentős szerepet játszik az 1949-ben megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), amelynek különböző állandó bizottságai működnek a népgazdaság fejlesztésének minden ágazatára vonatkozólag. Hatáskörükön belül javaslatokat és intézkedéseket dolgoznak ki a tagállamok sokoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésére, a termelés nemzetközi szakosítására és összehangolására. Ugyancsak kidolgozzák a termelés műszaki fejlesztésének fő irányelveit. Tevékenységük kétségtelenül elmélyíti az egyes országok és a szocialista világgazdaság tervszerű fejlesztését és jelentőségük a jövőben még jobban megnövekszik. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában képviselt országok eddig ötéves terveiket hangolták össze, de az egyeztetés ma már magasabb fokon történik. Üjabban már 1980-ig terjedő, tehát hosszú-lejáratú népgazdasági terveket dolgoznak ki. Az 1980-ig bekövetkező nagyarányú és gyors fejlődésén belül kiemelkedőnek ígérkezik a javulás a KGST-országok fűtőanyag- és energiamérlegében, energetikai rendszerének öszszekötésében és egy hatalmas szocialista nemzetközi energia-rendszer létrehozásában, a gép- és. vegyipar ésszerű szakosításában stb. A kölcsönös szocialista gazdasági együttműködés harmadik ötéves tervünk tükrében Már az 1961 — 65 időszakra szóló hosszú lejáratú egyezmények a nemzetközi munkamegosztás alapján kialakuló árucsere további jelentős, előremutató fejlődését biztosítják a KGST-ben képviselt országok között. Hiszen a szocialista országok 1965- ben már 75 °/o-ban részesednek külkereskedelmünkben. Ennek fele a Szovjetunióra esik. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy 1965-ben külkereskedelmünk kétszer akkora lesz, mint 1960-ban volt. A szakosítás és a kooperáció fejlesztése következtében 25 °/o-kal több gépet és gyárfelszerelést hozunk be tagállamokból, mint 1958- ban, és kivitelünkből mintegy 60 °/o gépekre és gyárfelszerelésekre jut. A hosszú lejáratú egyezményekben világosan tükröződik a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítése, ami lehetővé teszi a szocialista országok gépeinek, természeti- és gazdasági feltételeinek kihasználását, a műszaki fejlesztés gyorsítását, a munkatermelékenység növelését. Harmadik ötéves tervünkből folyó feladataink teljesítésében nem kis szerepet hivatottak játszani azok az üzemek, amelyeket a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Romániával és a Német Demokratikus Köztársasággal együttműködve építünk fel. A legutóbbi három szocialista országgal például közösen építünk a Duna deltájában egy celulózafeldolgozó üzemet, az NDK-ban közreműködünk a káliumtartalmú műtrágyaipar fejlesztésében, a Szovjetunióval közösen létesítünk kohászati üzemeket, amelyeknek igen nagy jelentőségük lesz népgazdaságunk szempontjából. Egyre jobban fejlődik Magyarországgal és Bulgáriával való együttműködésünk Ragyogó távlatok A szocialista országok gazdasági együttműködésére irányuló törekvések legszebb példája a Barátság Kőolajvezeték építése, amely — hazánkat beleértve — négy szocialista országba juttatja el a szovjet naftát, célokért legalább háromszor, vagy négyszer alacsonyabb költséggel, mint amibe a vasúti szállítás kerülne. A Szovjetunió jelentős mennyiségű naftaszállítása következtében épülő hatalmas vegyiipari kombinátunk, a bratislavai Slovnaft előnyös feltételekkel fejlesztheti ki termelését. A szocialista országok gazdasági színvonalának magas fokon történő kiegyenlítését jelentékenyen elősegítik az esetenként nyújtott hosszú lejáratú hitelek. A helyi nyersanyagforrások legkorszerűbb kihasználása, a mindjobban elmélyülő szakosítás, a fokozatosan kibontakozó automatizálás a távlati tervezés segítségével hatalmas és biztos piacra támaszkodik. A tudományos-műszaki együttmű- • ködés rohamos fejlődését bizonyítja, hogy pl. a Szovjetunió az elmúlt tizenkét évben több mint tízezer műszaki és más komplex tervet kapott a szocialista országoktól és mintegy hétezret bocsátott rendelkezésükre. Ugyanebben az időszakban mintegy 16 000 szakember látogatta meg a Szovjetuniót, amely viszont kb. 10 000 szakembert küldött ki a testvéri szocialista országokba. Ami a nemzetközi munkamegosztást illeti, a szocialista országok arra törekszenek, hogy azt a mezőgazdasági termelésre is kiterjesszék. E téren azonban még csak az össiehangolás kezdetén vagyunk. Minden esetre a mezőgazdasági termelés fokozásához, a tervszerűség növeléséhez, a nagyobb arányú szakosításához és az élelmiszerellátás tökéletesítéséhez kedvező feltételt jelent az a tény, hogy a tagállamok többségében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ez a tény további előrehaladást biztosít a kommunizmus felépítésében, amely az anyagi jólét megteremtésével, a kultúra és az erkölcsi értékek legmagasabb szintű megvalósításával az emberiség felemelkedésének közös útjává válik. (Szírt) Pályaválasztási GONDOK Nagy próbatétel előtt állnak mindig azok a fiatalok, akik befejezik kötelező iskolai tanulmányaikat. Határozniuk kell. hogy merre is menjenek tovább az élet útjain. Sokan már választottak hivatást. Azonban vannak olyanok is, akik még nem határoztak. Fiatal ember vagyok. Mezőgazdasági iskolát végeztem és úgy érzem, hogy helyes utat választottam. Nekünk fiataloknak ott kell segítenünk, oda kell állnunk, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Mezőgazdaságunk termelésének fellendítése kell hogy szívügyünk legyen. Hiszen a mi nemzedékünk fogja élvezni gyümölcsét. Hamis nézet az, hogy fiatalságunk fél a mezőgazdaságtól. Ez nem igaz! Sokan vagyunk, akik szeretjük a mezőgazdaságot. Nézzünk csak jól körül, hány mezőgazdasági iskola van országszerte. S mindez kevésnek is bizonyul. Sokszor hangoztattuk már, hogy mezőgazdaságunknak egyre több szakemberre van szüksége. Tehát az ifjúság körében egyre nagyobb érdeklődést kell tanúsítania a " mezőgazdasági iskolákon való tanulás iránt. Sajnos, sokszor a szülők hangoztatják, hogy minek tanulni gyer-1962. április 4.
