Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-01 / 26. szám
A hízósertések istállózása molyaimon A hízósertések termelőképessége fokozására irányuló intézkedések közé tartozik az állatok jó istállózása is. Jó istállózáshoz megfelelő területre van az állatoknak szükségük, hogy zavartalanul pihenhessenek, biztosítanunk kell számukra. hogy egytől egyig hozzáférjenek a takarmányhoz, száraz és meleg fekvőhelyük legyen s arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az istállótérségben megfelelő páratartalmú, oxigéndús és meleg környezetre találjanak az állatok. Ezeknek a tényezőknek mindegyike közvetlen hatással van a sertések termelőképességére, súlygyarapodására és egészségi állapotára. Gazdaságainkban még mindig istállóhiánnyal küzdünk és így gyakran megesik, hogy a hizlaldák túlzsúfoltak. A fokozott sertéshústermelés, ami nélkülözhetetlen előfeltétele életszínvonalunk emelkedésének és egyáltalán népgazdaságunk fellendítésének, arra kényszerít bennünket, hogy ezt a kérdést mielőbb megoldjuk. Ezzel kapcsolatban igen célszerű intézkedésnek tarthatjuk a sertések mélyalmon tartását átépített istállókban. Úgyszólván minden szövetkezetben található egy-két kihasználatlan pajta, amelyet csekély költséggel átalakíthatunk. De erre a célra alkalmasak a fészerek is, amelyekben a nyári időszakban hizlalhatjuk a sertéseket. A detvai EFSZ-ben, Holcovi majorban és Vígíasban kipróbáltuk a sertések istállózását mélyalmon, miközben hizlalásukat etető automatákkal kombináltuk. A detvai szövetkezetben és a Holcovi majorban átépített pajtákban tartottuk a hízókat. Az átépítés abból állt, hogy kibetonoztuk a mezei szérűt, majd etetőkkel és ürülékfelfogókkal láttuk el. A szalma elraktározására szolgáló térséget mélyalmos fekvőhellyé alakítottuk át. Az etetőberendezés etető automatákból állt száraz abrakkeverékek takarmányozására, továbbá vályúkból az állatok itatására és póttakarmnyozására terimés taka rmányokkal. A mélyalmot úgy készítettük el, hogy alulra kb. 30 cm pelyvaréteget szórtunk, de pelyva helyett egyéb jó felszivóképességü anyagot, például szalmaszecskát, pozdorját, tőzeget stb. is használhatunk. Erre vékony rétegben elteregettük a tulajdonképpeni almot s ezt naponta frissen felülteregettük, hogy a sertéseknek száraz fekvőhelyet készítsünk. S hogy az állatokat rászoktassuk arra, hogy egy helyre ürüljenek, betelepítésük előtt egy sarkot meglocsoltunk és az első napokban az ürüléket egy helyre gyűjtöttük. Felülalmozásra gabonaszalmát használunk, de erre igen jól bevált a repceszalma is, amely kiváló felszívó képességgel tűnik ki. Etető automaták alkalmazásakor szabad mozgást biztosítunk az állatoknak, hogy kedvük szerint ehessenek, ami jelentősen megkönnyíti a gondozók munkáját és alapvetően hozzájárul a súlygyarapodások növeléséhez. Ha azonban az állatokat vályúkból etetjük, a fekvőhelyet ajtóval elkülönítjük az etetőtértől, hogy így zavartalanul előkészíthessük a takarmányt és megtölthessük a vályúkat. A fekvőtér nagysága szerint az átépített istállóban kb. 50 — 100 hízósertést helyezhetünk el. Az ilyképpen benépesített istállóban, feltéve, hogy elég hely áll rendelkezésünkre, célszerű, ha a fekvő teret és az etetőt kettéválasztjuk, hogy így a sertéseket élősúlyuk szerint két csoportba oszthassuk. Etetéskor vályúból a kétszeri takarmányozást úgy végezzük, hogy a csoportokat fokozatosan, egymás után engedjük a vályúhoz. A munkaszükséglet csökkentése szempontjából azonban legcélszerűbb, ha a mélyalmos istállóztatást etető automatákkal is kiegészítjük, miközben az állatgondozó munkája csak az etetők megtöltésére, továbbá a póttakarmányozásra terimés takarmányokkal, az ivóviz pótlására, a fekvőhely feltöltésére és az etetőtér tisztítására korlátozódik. Ennél a takarmányozási és istállóztatási módnál egy sertésre átlag 0.6 m2 fekvőteret és 0,2 —0,3 m2 etetőteret számítunk. Pajtán kívül a hizlalási idényre megfelelő fészereket is felhasználhatunk a sertések mélyalmos istállózására. Ezt a megoldást kipróbáltuk a vigfasi szövetkezetben. Az egész fészer a takarmánytérből áll etető automatákkal és vályúkkal a savó és viz itatására, továbbá a fekvőtérből. Az etetőt könnyebb tisztítás céljából padlódeszkával látták el és a fekvőteret a terep elegyengetésével a földön készítették el az állatoknak. A fekvőteret 30 cm magas betonkerettel vették körül, falát rúdanyagra erősített drótfonatból készítették és tetőt húztak rá. Ez a megoldás elegendő friss levegőt biztosított az állatoknak, ami kiváló efészségi állapotukban is megmutatkozott. Zöldtakarmánnyal drótfonat jászlakból póttakarmányozták az állatokat közvetlenül a fekvőhelyen úgy, hogy az JL.5 m magasra felszerelt jászalakat közvetlenül a kocsikból töltötték meg. A víglasi szövetkezetben a sertések mélyalmon tartásával és kombinált etetéssel három ellenőrzött kísérlet keretében napi 712—746 g-os súlygyarapodást értek el, miközben 1 kg súlygyarapodásra átlag 3,20 kg abrakkeveréket fogyasztottak el. Zöldtakarmányból ugyanennyi súlygyarapdásra 4 kg és a savóból 5 liter kellett. A mélyalmos istállózás előnye, — a hiányzó térségek gyors megoldásán kívül — az, hogy az átépítés aránylag csekély költségekkel jár, (egy sertésre hozzávetőlegesen 20 — 30 KEs-t számíthatunk) és javul a trágya minősége is. A mélyalomból kiváló minőségű, jól érett trágyát nyerünk, amely alkalmas közvetlen beszántásra is. A mélyalom meleg fekvőhelyet nyújt az állatoknak. Megállapításaink szerint a mélyalom hőmérséklete 20 cm-nyire a felszíntől 30 — 35 C° körül mozgott. Az ilyen meleg trágyaréteg igen értékes szolgálatot tesz különösen a téli időszakban. Az említett istállótérségeken kívül új épületekben is létesíthetünk hizlaldát, etető automatákkal. Ezekben a sertéseket nagyobb, 150 — 250 darabból álló csoportokban hizlaljuk külön részlegekben. Ez az elkülönített rész magasított etetőből áll önműködő itatókkal és fekvőhellyel, amely kb. 70 — 100 cm-rel alacsonyabb szintű. Az almot trágyarakodóval emeljük át a széles bejárókapun a pótkocsiba. Képünkön az oőovái szövetkezet hizlaldáját mutatjuk be, amelynek istállórendszere ilyen megoldású. Az állatok istállóztatásának és termelőképességének javítására minden mezőgazdasági üzemben megvannak a lehetőségek, csak arról van szó, hogy ezeket célszerűen ki is használjuk s így valóban hozzájáruljanak az állatok termelőképességének növeléséhez és gazdálkodásunk jó eredményeinek eléréséhez. Cupka Václav mérnök a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozója Nyári fészer a sertések mélyalmos istállózására a vígíasi szövetkezetben (Foto: Ing. Cupka) A szarvasmarha-tenyésztés nagyüzemi módszerei (Befejezés az 53. oldalról.) Ezért az egyes állatfajok és korcsoportok számára olyan szakosított tenyészeteket létesítünk, amelyeknek — az adott természeti és ökonómiai viszonyok közt — megvannak az előfeltételei a gyors és tartós fejlődéshez. A nagyüzemi technológiai eljárások előterjesztésekor és érvényesítésekor a következő elvekből kell kiindulnunk: • a) tekintetbe kell vennünk az egyes állatfajok biológiai követelményeit és tulajdonságait, • b) a továbbtartásra szánt állatok számára a várt termelékenység szerint a lehető legjobb környezeti feltételeket kell kialakítanunk, • c) á szakosított tenyészetekbe összpontosított állatok gondozásában minél nagyobb élő munka-megtakarítást kell elérnünk, a d) a beruházási építkezések költségeinek csökkentése mellett a dolgozók számára a legkiválóbb munkaviszonyokat kell kialakítanunk. A szakosítás legyen tehát az első lépés a nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés új munkamódszereinek hővezetése útján. Michalec J. mérnök, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója. 1^62. április L
