Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-01 / 26. szám
Milyen hibákat követtünk el a kukorica-termesztésben tavaly A múlt évi időjárási viszonyok kevésbé kedveztek a kukoricának, ezért helyenként a terméshozamok sem voltak kielégítőek. Nem lenne azonban helyes, ha ennek okát csakis a rossz időjárásban látnók. Figyelemre méltó ugyanis az. hogy akadtak olyan növényállományok is, amelyek mind a szemes-, mind a silókukoricából átlagon fölüli hozamokat adtak. Miben rejlik tehát viszonyaink közt a nagy. terméshozamok elérésének titka? Erre a kérdésre egy a felelet: a termesztési Intézkedések összességében. Mit értünk ezen? A termesztési intézkedések komplexumán az agrotechnika és tápanyagellátás olyan összességét értjük, amely teljes mértékben összhangban áll a kukorica fiziológiai, biológiai és biokémiai követelményeivel. A fontos az, hogy ezeket az igényeket megfelelő időben és kevésbé kedvező időjárási viszonyok esetén is a lehető legjobban kielégítsük. Ha ennek nem tudunk eleget tenni, a kedvezőtlen időjárás csak fokozza a hiányos és helytelen agrotechnika és tápanyagellátás káros hatását. Milyen hibákat követtünk el e téren az elmúlt esztendőben? Egyes termesz^ tők a kukoricát nem megfelelő, elvizesedett, hideg, terméketlen, sekély termőrétegű és trágyázatlan talajú táblákra vetették. Továbbá sok mezőgazdasági üzemben nem tudtak ellenállni az április eleji hirtelen felemelegedés csábításának és a kukoricát jóval az agrotechnikai határidő előtt vetették el, ami azután a májust és júniusi lehűlés után igen káros következményekkel járt. A kukoricaföldeket a legtöbb esetben nem készítették elő a vetésre, a növényzet a szárazság következtében nitrogénhiányban szenvedett. A fokozott nitrogéntrágyázás alapvetően növeli az átlaghozamokat. Bár tavasszal kedvezőek voltak a viszonyok, mégsem gyomtalanították porhanyítással és boronálással a talajt mindenütt. A vetőmagot sem csávázták hatásos rovarölő és gombaölő szerekkel. Hasonlóképpen a vetőmag cslrázó-képességének laboratóriumi ellenőrzéséről is sokhelyütt megfeledkeztek (különösen ebben a hűvösebb esztendőben mutatkozott meg, mennyire szükséges a vetőmag csirázóképességének ellenőrzése alacsonyabb hőmérsékleten, mert a túlságosan ritka növényállományt az esetek többségében éppen a vetőmag gyenge csírázőképessége okozta). A kiritkult növényzetben elburjánzott a gyom, mert nem irtották nagyobb mértékben Atrazinnal vagy Slmazinnai, annak ellenére, hogy ezek a gyomirtó szerek nálunk igen jól beváltak. Egybe véve az agrotechnika alacsonyabb színvonalú volt, mint az elmúlt két, aránylag termékeny esztendőben. A mezőgazdasági üzemek ugyanis úgyszólván rászoktak az utóbbi években a magas terméshozamokra és nem mérték fel-eléggé a termesztési intézkedések komplexumának jelentőségét. Abban az elgondolásban éltek, hogy a kukorica olyan termény, amely magától, kevésbé kedvező viszonyok közt is rendkívül magas terméshozamokat ad. Egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy a kukorica különleges igényeket támaszt a termesztéssel szemben. Talajválasztás Viszonyaink közt a kukorica speciális Igényeit a kielégítő hőmérsékleten kívül a tábla kiválasztásában kell látnunk. A kukorica számára legmegfelelőbbek a mély feltalajú, humusszal és mésszel jól ellátott, közömbös, sőt gyengén savanyú kémhatású, eléggé átlevegözött, tápanyagdús talajok. Legtermőképesebb a kukorica a csernozjomokon és a mészben gazdag humuszos alluviális hordaléktaiajokon, feltéve, hogy jól müveitek és nedvességviszonyaik kielégítőek. Igen jó terméshozamokat érhetünk el a barnatalajokon és a rendzinákon (humuszkarbonát talajokon) is. Ezek főleg akkor kiválóak, ha a védett fekvésű déli lejtőkön terülnek el. A kötött és ülepedő talajok a kukorica termesztésére nem alkalmasak. Ezek rendszerint kevéssé szellőzöttek, humuszban és mészben szegények, kimosottak és savanyúak. Éppen így nem jók a futóhomokos, tápanyagszegény száraz táblák sem. A homokos talajokon akkor termeszthetjük sikerrel a kukoricát, ha humusszal jól ellátottak. Az ilyen talajok különösen gazdag szervestrágyázást igényelnek. Kukorica-termesztéskor mindig kerüljük a vizes és savanyú talajú táblákat, mert ezeken még a lefjobb műveléssel sem érjük el a talaj olyan kívánt fizikai és biokémiai állapotát, amely a kukorica biokémiai és biológiai követelményeinek megfelelne. A tábla kiválasztásakor nagy figyelmet fordítunk az elöveteményre és az elgyomosodásra Is. valamint arra, hogy a talaj egyforma tulajdonságú, egyenes terepú legyen és arról se feledkezzünk meg", hogy te^ kintetbe vegyük a tábla lejtését és fekvését. Talajelökészítés A kukorica nagy igényeket támaszt a talajelőkészítéssel szemben. Főleg megköveteli, hogy fokozott gondot fordítsunk az egyes munkák egyenletes elvégzésére, például arra, hogy az egész területen egyenletesen végezzük el a szántást, az istállótrágya bedolgozását a talajba, a boronálást, egyforma mélyen vessük el a vetőmagot és műveljük a talajt stb. Az egyenletes talajelőkészítés indokolt ugyanis a növények egyenletes fejlődése szempontjából az egyes időszakokban és stádiumokban és befolyásolja nemcsak a terméshozamok mennyiségét, hanem minőségét is. Talajelőkészítésse! ki kell küszöbölnünk a talaj minden olyan hatását, amely a növények növekedése és fejlődése szempontjából káros. * Trágyázás A kukorica tápanyagellátása döntő jelentőségű. A növényállomány trágyázásakor — bár a trágyázás elve alapjában véve egyforma — tekintetbe veszszük a termesztés célját (silókukorica, szemeskukorica, csalamádé). Ügyelünk arra, hogy érett istállótrágyát használjunk, azt jól szétteregessük és ősszel beszántsuk. A rosszul beforgatott istállótrágya kiáll a földből és táptalaja a golyvásüszögnek (Ustilago maydis DC. Cda). A trágyalés és amőniumtrágyázást a tenyészidő folyamán két-háromszorra végezzük. Vízzel nem hígított ammóniával ősszel is trágyázhatunk, főleg szárazabb vidékeken. Kukorica alá hektáronként 60 — 80 kg nitrogént tartalmazó amónia adagolása ajánlatos. Az ammónia őszi beszántásával elősegítjük a szerves anyag (istállótrágya) eibomlását a talajban és meggyorsítjuk átalakulását tarlós humusszá. A kukoricának, hatalmas növekedése miatt, megfelelő mennyiségű nitrogénre is szüksége van. Adagolását — tekintettel a többi tápanyag kiegyenlítésére — úgy szabályozzuk, hogy megfeleljen atenyészidő folyamán felvett mennyiségnek. Az első adagot egyeléskor, a másodikat bokrosodás kezdetén, a harmadik adagot pedig bugahányás és virágzás kezdetén adjuk. Az adagok olyanok legyenek, hogy kielégítsék a növény nitrogénszükségletét a szervképződés (organogenézis) egyes szakaszaiban. Tapasztalatok szerint az első adag az egész nitrogénmennyiség 20 Vt-it, a második 30 %-át és a harmadik adag 30 %-át tegye ki. Itt fontos az a tény is, hogy a nitrogén felvételének intenzitása szabályozza a foszforsav felvételének intenzitását is. Az elmondottakból kitűnik, hogy a helyes nitrogéntrágyázástól (-adagolástól) függ a többi tápanyag egyenletes felvétele is. A nitrogén a fehérjék legfontosabb alkotó-része. Elősegíti mind a hím. mind a női ivarsejtek és ivarszervek fejlődését és döntő módon befolyásolja a terméshozamokat. A vegyszeres gyomirtáson kívül a gyomirtó szerekkel végzett további igen fontos intézkedés a drótférgek és egyéb talajlakó kártevők ellen folytatott harc. Ez a vetőmagok csávázásából áll Hermái L készítménnyel (a TMTD és HCH gamma kombinációja). A kukorica különös igényeket támaszt a hőmérséklettel, a talajjal, a tápanyagellátással. a nedvességgel és az ápolással szemben, főként ami a helyi viszonyok hatását illeti. Ezért nem elégedhetünk meg valamilyen sablonszerű intézkedésekkel, hanem azokat a termőhely szükségletei szerint valósítjuk meg. Sok kukoricatermesztő szép eredményeivel világosan bebizonyította, hogy a tavalyi gyenge kukoricatermést nem írhatjuk csupán a kedvezőtlen időjárás rovására. A Dedina Mládeze-i EFSZ például hektáronként átlag 75 — 80 mázsa csöveskukoricát, 625 mázsa silóanyagot, továbbá a versenyterületén 70 — 100 mázsa szemeskukoricát és 1370 mázsa silóanyagot termelt meg hektáronként. A Dőlné Saliby-i szövetkezet pedig hektáronként 70 — 75 mázsa csöveskukoricát takarított be. A Calovoi Nagyhizlalda újudvar! gazdaságában 90 — 120 mázsa csöveskukoricát nyertek hektáronként. De nagy terméshozamokat értek el másutt is, például a zeleneci, Veiké Ul'any-i, Král'ová pri Senci-i és egyéb szövetkezetekben. Ezzel szemben — míg a rohovcei EFSZ-ben hozzávetőleg 75 mázsa csöveskukoricát takarítottak be, — a rohovcei állami gazdaságban, amely hasonló feltételek közt gazdálkodik, csupán 30 — 36 mázsát értek el. Az állami gazdaság alacsony terméshozamát az okozta, hogy a kukoricát agrotechnikai határidő előtt vetették el. úgyhogy nem kelt ki egyenletesen, a növényállományt pedig a tenyészidő folyamán nem trágyázták. A felsorolt szövetkezetek és további mezőgazdasági üzemek az 1961. évi átlagon felüli terméshozamaikat a tenyészidő alatti fokozott nitrogénadagolásnak köszönhetik. Jó tápanyagellátás mellett nagy gondot fordítottak az agrotechnikára és a növényvédelemre, ami szintén hozzájárult a szép terméshozamok eléréséhez. Harustiak Milos mezőgazd. mérnök, a Bratislava! Vetőmagnemesítő és Termesztő Vállalat dolgozója 1962, április 1.
