Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-07 / 2. szám

Jobb üzemszervezéssel fokozzuk gépeink kihasználását

A nagy termelési egységek, az egyesített területek és a nagyüzemi termelési formák a legkorszerűbb technika és technológia bevezetésén kívül ígérő távlatokat tárnak elénk a traktorok és a többi gépek, s általában valamennyi termelési alapeszköz teljes mértékű kihasználásában.

Az eddigi munkaszervezés a mezőgazdasági termelésben — vonatkozzék az akár a növénytermesztésre, akár az állattenyésztésre — nem felel meg a reánk háruló nagy, de mindamellett teljesíthető feladatoknak. A munkaszervezésben, továbbá a géppark és egyéb termelési eszközök kihasználása terén mutatkozó hiányosságokon kívül eddig még nem került sor számos egyéb rejtett tartalék feltárása. Itt elsősorban az istállótérségek kihasználására gondolunk.

Gazdaságunk nagyszámú szarvasmarha- és sertésállománnyal rendelkezik. Az utolsó három év alatt azonban nem építhettünk istállót, mert e célra beruházási összeget nem kaptunk. De mert állatainkat el kellett helyeznünk, hozzáláttunk a borjúistáliók és sertéshizlaldák átépítéséhez. így az 1950-ben 96 növendékállat számára épített istállóban nem nagy befektetések után ma 180 darab borjút helyezhetünk el. Hasonlóképpen az 500 sertést befogadó sertéshizlalóban most 750 hízót állíthatunk be. Ezek azc.k a tartalékok, amelyek kihasználását az istállókban véghezvittük.

Nagy és kimeríthetetlen tartalékok rejlenek továbbá a munkaszervezésben, a gépek kihasználásában, a munka színvonalának emelésében, valamint az önköltségek csökkentésében. Ezért állami gazdaságunk az üzemi pártszervezet és a szakszervezet tanácsára már hosszabb ideje néhány egyetemesen gépesített munkacsoport megszervezésén fáradozik. Ezek már a legközelebbi tavaszi munkákat az új szervezési rend alapján kezdik meg, vagyis azon igyekeznek majd, hogy növeljék a teljesítményeket, csökkentsék a hajtóanyag-fogyasztást, a lehető legkisebb mértékre szorítsák a gépek üzemzavarát, továbbá hogy növeljék a hektárhozamokat, csökkentsék a termelési költségeket, lerövidítsék az agrotechnikai határidőket, valamint, hogy minden munkát, amely a mezőgazdasági nagyüzemi termelés útján az új formák alkalmazásához vezet, idejében és jó minőségben elvégezzenek.

Tehát mi a célunk az egyetemesen gépesített munkacsoportok megszervezésével? Elsősorban eleget akarunk tenni kötelezettségvállalásunknak, vagyis az ötéves terv feladatait négy év alatt kívánjuk teljesíteni, annak ellenére, hogy az elmúlt kedvezőtlen esztendő vállalásunkat nagyon megingatta. Továbbá teljes mértékben ki akarjuk használni azokat a lehetőségeket, amelyeket számunkra a szociálista mezőgazdasági nagyüzemi termelés nyújt. Ezért nagy változásokat viszünk véghez gazdaságunkban az egyes termények termesztésének széthelyezésében. Megvalósítjuk a nagyüzemi szakosítást, mégpedig anélkül, hogy bármilyen csekély zavar is állana be termelési és eladási kötelezettségünk V teljesítésében. Ezzel kapcsolatban azt is szem előtt tartjuk, hogy & szakosítás bevezetésével lehetőségünk

nyílik jó szakemberek nevelésére. Természeti, gazdasági és egyéb viszonyaink alapján gazdaságunkat három termelési központra osztjuk. Az egyik központot répatermesztésre, a másikat kukoricatermesztésre szakosítjuk, a harmadik termelési központot pedig magtermesztéssel bízzuk meg.

Az egyetemesen gépesített munkacsoportok megalakítása egyenesen megköveteli, hogy olyan megfelelő új feltételeket alakítsunk ki számukra, amelyek biztosítanák a munka folyamatosságát, hogy így. kihasználásuk teljes legyen, s ne álljanak be nagy időveszteségek az egyik tábláról a másikra való áthajtáskor. Ezért gazdaságunk nagy táblákká egyesíti a kis parcellákat. így például a legkisebb tábla, amelyen egy terményt termesztünk majd, 100 — 100 hektár kiterjedésű lesz, a legnagyobb pedig 175 hektár. Az ilyen nagy táblák nemcsak a gépek jó kihasználását és a hajtóanyag-fogyasztás csökkentését biztosítják, de nagy lehetőségeket nyújtanak a repülőgépek alkalmazására a műtrágyázásban és a kártevők elleni harcban stb.

Mivel ezek az intézkedések a vetésforgók megváltoztatását igénylik, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola dolgozóinak közreműködésével megoldottuk az egyes kultúrák elhelyezésének kérdését. így a jövőben a cukorrépát nem 15 gazdasági részlegen, hanem 4 szomszédos és egymással összefüggő részlegen termesztjük. A kukorica termesztése 2 részlegre, az őszi árpa és az őszi repce pedig egy részlegre kerül. Ezzel gazdálkodásunk nagyüzemi jelleget ölt, aminek az önköltségek csökkentésében és a munkatermelékenység növelésében is meg kell nyilvánulnia.

Meggyőződésűnk, hogy az egyetemesen gépesített munkacsoportok megszervezése s egyéb nagyüzemi termelési módszerek bevezetése ötéves tervünk második esztendejében nagy hatással lesz az eredményekre Ebben nagy segítséget nyújt gazdaságunk pártszervezete és valamennyi dolgozója, mert minden lehetőt megtesznek, hogy egyéb ágazatokban is érvényre juttassák az új munkamódszereket, a korszerű technikát és technológiát.

Ezidén szélesebb körben alkalmazzuk majd a gabonafélék két és fél menetes betakarításának módszerét. Az elmúlt évben 487,5 hektárról takarítottuk be a termést ilyképpen, s a béreken 143 927 koronát takarítottunk meg. Régi módszerrel egy mázsa gabona betakarítási költsége 17,97 koronát tett ki, a két és fél menetes aratással bérek fejében csupán 6.99 koronát kellett kifizetnünk. Szerzett tapasztalataink alapján azonban állíthatjuk, hogy ezeket a költségeket még alapvetően csökkenthetjük, nem beszélve arról az előnyről, hogy az ilyen módszerrel betakarított szalmát szecskázzuk is egyidejűleg, s így ez a munka a takarmány előkészítésekor elesik.

A jövőben egész gazdaságunkban bevezetjük a két és fél menetes aratást, mert ezzel a módszerrel minden munkát gépesíthetünk s az emberi munkaszükséglet valóban a lehető legkisebbre csökken, hiszen a kombájnt és a rendfelszedőt két-két dolgozó kezelheti, a szalmát hasonlóképpen két dolgozó elszállíthatja, a szalmarázó asztalhoz egy munkaerő elegendő és a kicsépelt gabona elszállítását is egy dolgozóra bízhatjuk. Ebből kifolyólag megkezdtük már kombájnjaink szerkezeti hiányosságainak kiküszöbölését. Növeltük például a dobszecskavágó és a fúvókészülék teljesítményét, s 28 — 30 köbméter térfogatú teherkocsikat készítünk elő. Ebben sajnos csak saját erőnkre támaszkodunk, mert eddig még egy gépgyártó üzem szakembere sem látogatott el hozzánk, hogy tanácsot adott volna, s így az új módszerű betakarításhoz szükséges gépek szerkezeti részeit saját műhelyünkben kell előállítanunk.

S most nézzük csak meg, hogyan alakult gazdaságunkban a munkaidőráfordítás a régi, és hogyan az új módszerű betakarítás esetében. A cséplőgépes módszer idején egy hektár gabona betakarítása 129 órát, egy mázsa szem betakarítása 4,88 órát vett igénybe, míg a két és fél menetes módszerrel ehhez hektáronként csupán 49,12 óra és mázsánként 1,75 óra kellettt. Ebbe az időráfordításba beleszámítottutk a gép leállítását javításkor, a várást a teherkocsikra. a kézi munkákat, amelyeket rendkívüli esetekben, például szélvihar után kellett elvégeznünk. A legközelebbi években egy mázsa gabona megtermelésének időszükségletét 30 — 40 percre akarjuk csökkenteni, amivel világviszonylatban az elsők közt helyezkednénk el. Ehhez nagymértékben hozzásegítenek a sugárkerekű rendforgatók, amelyek a kedvezőtlen időjárás következtében megbolygatott anyagot rendre göngyölítik. Igen jól felhasználhatjuk ezt a gépet a köztessel vetett árpa fellazítására és átlevegőzésére is a rendeken, ha a hosszan tartó harmat miatt várnunk kellene a kombájn munkájának megkezdésével.

S most áttérek állattenyésztési termelésünkre, amelyet hasonlóképpen teljes mértékben szakosítanunk keli és itt is gépesített munkacsoportokat kell kialakítanunk. El kell állnunk a régi módszerektől és űj munkaformákat kell bevezetnünk. Szocialista termelésünkben a lehető legkisebb termelési költségek elérése mellett jó szakemberekre és fokozott munkatermelékenységre van szükségünk. Nagy gondot okoznak a régi, csekély befogadóképességű istállók, amelyek átépítését termelési és pénzügyi viszonyainktól függően csak fokozatosan tudjuk megvalósítani. Két sertéshizlaldánkat a Karolina részlegen már újraépítettük, így 1000 sertés helyett 1500 darabot helyezhetünk el bennük, s minden munkát gépesítettünk, kivéve a trágyakihordást, amelynek gépesítését az épület típusa miatt csak részben oldhattuk meg.

A hízó sertéseket meleg, nedves, kásás takarmánnyal etetjük, miközben a takarmány előkészítését és 1500 sertés etetését egy dolgozóra bíztuk, ápolásukat meg tisztításukat két állatgondozó végzi. A munka színvonala a sertéshizlaldában emelkedett és a dolgozók elégedettek.

A hizlaldák átépítésének és a teljes gépesítés bevezetésének jövedelmezősége igen szembetűnően tükröződik vissza egy kiló sertéshús termelési költségeiben. így például szemestakarmány és cukorrépa etetése esetén bérek és takarmány fejében egy kiló sertéshús termelési költsége 5,80 koronát tett ki, régi módszerrel cukorrépa etetése nélkül pedig 7,80 koronát. Megállapításunk szerint a zabegység-fogyasztás is alacsonyabb volt, mert az új módszer esetében 4.5 zabegységre, a másikban meg 5,6 zabegységre volt szükség.

Az elválasztott malacok nevelésében is bevezettük a szakosítást, s itt két

1962. január L