Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-21 / 15. szám
A tavasz ne érjen váratlanul Lendületet és céltudatosságot a munkatervezésbe is • Kitárni a kapukat az új technika és technológia előtt • A termelés motorja — a verseny A tavaszi mezőgazdasági munkák politikai - szervezési biztosítása a keletszlovákiai kerületben igényes munkát jelent. Hiszen 22,5 százalékkal kell emelni a termelést a múlt évivel szemben. Ebből a növénytermesztést 28,7 százalékkal, ami előfeltételezi az egész piaci termelés 30,1 százalékos emelését. De ezen felül lényegesen gyarapítani kell a saját alapokat. A tavaszi munkák irányszámai a következők: 119 826 hektáron tavaszi búzát, árpát és zabot kell vetni, a szövetkezetekben 15109 hektáron kell kukoricát vetni magra és 19 498 ha-on pedig silőra. Cukorrépát több mint 10 000 hektáron, burgonyát 66 932 ha-n kell termeszteni. Ez utóbbiból a szövetkezetek részesedése 28 905 ha. A takarmánykeverékek vetésterülete közel 29 000 hektár, az évelő takarmányok alávetése pedig 62 402 ha. Ebből az EFSZ-ekre 57 352 ha vetése hárul. Nem kié feladatok ezek. , KÉSZÜLJÜNK FEL A TAVASZRA A feladatok igényes volta megköveteli a tökéletes szervezési-politikai és anyagi előkészületeket, mégpedig a kellő időben, hogy a tavasz ne jöjjön váratlanul. A tapasztalatok azt tanítják, hogy a jó felkészülés fél siker. Bizonyos, hogy az idén a kiinduló pont szilárdabb, mint tavaly. Hiszen a kerületben megszaporodtak a gépek és az ősszel földbe került a tervezett területen a repce és a kenyérgabona. A szántási terv is megvalósult. Ezen kívül dolgozóink tavaly értékes tapasztalatokat szereztek az új technika és a technológia alkalmazása terén és sok gépesítőt, traktoristát nyertek az iskolázás segítségével. A nemzeti bizottságok és az üzemek vezetőinek szervezési munkája is megjavult. De akadnak hiányosságok is. A komposztolás tervét például 1961-ben csak 30,5 százalékra, a trágya őszi beszéntását is csak 63,7 százalékra végezték el. A rétek trágyázása és feljavítása 39,7 százalékra, a legelőké pedig 31 százalékra lett teljesítve. LENDÜLETET A SZERVEZÉSI MUNKÁBA A télen többet kell gondolni a tavaszra és felkészülni arra, hogy miképpen lehetne a legjobban és a leggyorsabban elvégezni a tavaszi munkákat. De vannak olyanok is, akik már most keresik a mentségeket, az „objektív“ akadályokat. Ahol nem ilyen érvelésen gondolkodtak, hanem a dologhoz láttak, ott már tavaly is, rossz előfeltételek között, kimagasló eredményeket értek el, mint pl. Plesivecen, Hrabusicén, Trebiäovon és sok más szövetkezetben, valamint állami gazdaságban. A tiker titka: lendületet és megfontoltságot vinni a szervezésbe és azt helyes agrotechnikával párosítani. A főparancsolatok: érvényesíteni a helyes agrotechnikát, biztosítani a jó vetőmagot és ültetőanyagot, ezeket helyesen tárolni és gondozni, kiszélesíteni az új technika és technológia alkalmazását, emelni a talaj termelékenységét, megjavítani a növény tápanyag ellátását, céltudatosan szervezni a szocialista versenyt és annak propagáciőját. EGY HÉT ALATT A dolgozók szaktudásában, képességeiben és tapasztalataiban rejlő tartalékok biztosítják, hogy a tavasziak vetését 7-10 nap alatt nemcsak el lehet végezni, de szükséges is. Természetesen az ilyen ütem jő tervet követel, olyan konkrét és komplex tervet, melynek felállításában minden dolgozó résztvesz. Ilyen tervvel kell fogadni a tavaszt. A többi közt nem szabad elfeledkezni az ősziek ellenőrzéséről. A kiszántott repce helyett pedig kell tavasziakkal, a kiszántott repce helyett pedig napraforgót vagy mákot kell vetni. Az időbeni talaj előkészítés nem maradhat el. A vetőmag legyen tiszta és csíraképes. A cukorrépa vetésénél fel kell használni a trebisovi mozgalom, a burgonyánál pedig a poprádiak tapasztalatát. Végül kevesebbet kell beszélni a takarmányalap biztosításáról, inkább végre kell azt hajtani. Első helyen kell hogy álljon a kukorica vetésterületének kiszélesítése, amely a leghasznosabb takarmányunk, hiszen hektáronként 50 mázsa magot, vagy 500-600 mázsa silót ad. A kukorica magashozamú termelésének „keresztapja" a pőlyányi EFSZ, amely mellé fel kell sorakoznia a keresztfiáknak, a többi EFSZ-nek. A tavalyi partnerek felülmúlták a keresztpát is. A stretavkái EFSZ 20 ha-n hektáronként 60,3 mázsa magot és 16 ha-n hektáronként 715 mázsa silót termel. Hasonló szép eredményeket értek el a trhovistei, a laskomíri, a péderi és a kenyheci szövetkezetesek is. Sőt a Niüná Oläava-i EFSZ 16 ha-n 720 mázsa silókukoricát termelt hektáronként. Nem szabad elfelejteni, hogy a vetés még nem minden. A kukorica igényes növény és megkívánja a jó agrotechnikát és a gondos ápolást. A GÉPEK ÉS AZ EMBER TAVASZA Szólni kell a gépjavítókról és a gépesítőkről is. A feladatok alapos javítási munkát és gondos felkészülést követelnek. A tehénkék bőgését és a lovak nyerítését a motor búgásának zenéje váltotta fel Kelet-Szlovákia határaiban. De a régi, elavult termelési formát is fel kell hogy váltsa az új technika és technológia, amely a hatékonyság alapfeltétele. Úttörői pedig a komplex gépesített brigádok. A SIKER EMELTYŰJE Ez nem más, mint a szocialista verseny. Éppf úgy járási színvonalon, mint az üzemek között, de nem kevésbé benn az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban. A formális versenyből csak papír születik, de nem eredmények. Szóljanak a helyi hangszórók, kézről kézre járjanak a villámújságok, váltsák egymást a faliújságok, hirdessék a verseny állását, dicsérjék az eredményeket és bírálják a hibákat. * * * Közeleg a zsendülő tavasz, mely méhében hordja az örömet, az új életet. Vigyünk a munkába is új vérkeringést és fejezzük ki ezt egyéni és kollektív vállalásokkal a XII. pártkongresszus tiszteletére, szocialista hazánk felvirágzása érdekében. Bohus Nemcek, Koäice Fokozzák a szakemberképzést Á chrudimi JNB és a slatinái GTÁ szoros együttműködésben már második éve szakiskoláztatást rendezett a szövetkezeti gépesltök számára. A hallgatók egyhtees internátusi szaktanfolyamon mélyítik el ismeretüket és elsajátítják a gépek karbantartási munkáit is. Képünkön Dostál Frontisek, a slatinai GTÁ gépmestere egy ZM-330 jelzésű kombájn szerelésére tanítja a hallgatókat. Foto: CTK Brnóban több mint 200 ifjú gépesítő vett részt köztársaságunk minden részéből a CSISZ rendezésében megtartott kétnapos értekezleten. A küldöttek meglátogatták a zidlochovicei Állami Gazdaságot is, ahol megtekintették a két- és hárommenetes gabonaaratáshoz szükséges gépeket, a cukorrépa, a kukorica és a burgonya korszerű megművelésének gépi felszerelését s megismerkedtek a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés legújabb technológiájával is. Képünkön a kétnapos értekezlet küldöttei a zidlochovicei Állami Gazdaság donavai részlegén a gazdaság agrotechnikusának, ing. Jan Cimbaleknek szakmagyarázatát hallgatják. (Foto: CTK) és pszichológiai ciklusát. Tyitov dolgozott, evett, pihent és aludt a világűrben. Elég hosszú ideig volt súlytalansági állapotban, hogy lehetősége legyen az emberi szervezetnek ehhez az állapothoz és a világűr többi feltételeihez alkalmazkodnia. German Tyitov a világűrben nagyjelentőségű tudományos-technikai munkálatokat végzett, s hogy a kitűzött eredményeket elérje, ahhoz nem volt elegendő csupán az űrhajós-pilóták szakképzése és hősiessége. E feladat eléréséhez nagymértékű műszaki eszközök voltak szükségesek. Ezeknek kellett biztosítaniuk az űrrepülés veszélytelenségét. Ha csak bizonyos mértékben akarjuk értékelni ezeket az eszközöket, hasznos összehasonlítani őket az amerikai Shepard és Grisson pilóták által használt rakéta-technikával. Ismeretes, hogy a kabinok súlya, amelyekben Shepard és Grisson valósították meg űrrepülésüket, kb. 1,5 tonna volt. Ez a súly túl kicsi volt arra, hogy hosszabb ideig biztosítva legyen az ember világűrben való tartózkodása, bonyolult tudományostechnikai munkálatok végzése, a földdel való állandó összeköttetés, az űrhajó önkormányzati és önműködő irányítása és biztos, veszélynélküli földre-szállása. A Vosztok-1 és a Vosztok-2 űrhajók súlya, amelyekben Gagarin és Tyitov repültek, körülbelül háromszor meghaladta Shepard és Grisson kabinjának a súlyát. A szovjet űrhajók kilövéséhez jelentős mennyiségű energia kellett. A statisztika azt mutatja, hogy .ha ezek az űrhajók függőleges irányban repülnének felfelé, a föld sugarának (amely 6400 km) néhányszoros magasságába emelkednének fel. Közben Shepard és Grisson nem sokkal több mint 180 km magasságba emelkedtek fel és vízszintesen kevesebb mint 500 kilométert repültek. Nemrégen amerikai űrhajón egy kismajom kétszer repülte körül a Földet. Az ember űrrepülésére azonban sokkal tökéletesebb berendezés és nagyobb űrhajó szükséges. Az embert szállító szputnyik-űrhajó föld körüli pályájának nagyon pontosnak kell lennie. Nem emelkedhet feljebb 360-350 kilométernél, mert abban az esetben az űrhajós szervezete ki van téve a radioaktív sugárzásnak. Másrészt a hosszú űrrepülés biztosítása végett fontos elkerülni az űrhajó gyorsaságának veszteségét a levegővel való érintkezés miatt. Ezért a pálya legalacsonyabb pontjának kb. 150 kilométerre kell lenni a Földtől. Ily módon a Föld körülrepülésénél, amely több mint 40 000 kilométer távolság, 200 km szélességű sávban szükséges repülni. Ez azt jelenti, hogy a pályán való repülést nagyon nagy pontossággal kell kiválasztani. Pontosan ilyen volt a szovjet űrhajók pályája. A nyugati sajtóban néha olyan cikkek jelennek meg, amelyekben konkrét adatokat találunk az ember más bolygóra való repüléséről. Szerintünk ilyen jelentések nagyon elhamarkodottak. Szenzációkkal nem lehet legyőzni a világűrt. Túl bonyolult munkát, a tudományos és technikai gondolkodás hatalmas erőfeszítését követelő feladat ez. Mindeddig a Szovjetunió a világ egyedüli országa, amely hosszabb időrg embert tudott küldeni a világűrbe. A jelsőci szövetkezet évzáró taggyűlésén Csernák László szövetkezeti elnök mélyen elemezte az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit, hiányosságait és részleteiben ismertette a termelési és pénzügyi tervet. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ez ilyen mélyen elemző és mindenre kiterjedő beszámoló után nincs mit mondania, megvitatnia a tagságnak. Végül megszólalt valaki a sarokból: — Mi már csak túléltük a világ végét. De a tyúkok nemigen élik túl, ha nem osztanak búzát. Itt is, ott is egy-egy csípős megjegyzés. Végül mégis akadt valaki, aki védelmére kelt a hevesen ost'romolt másfél vagon búzának. — Emberek, hát gondolkozzunk egy kicsit. Mi lesz az állatokkal, ha szétosztjuk a búzát? Meg aztán mindenki tudhatná, hogy csak azt a szemestakarmányt oszthatjuk szét, ami megmaradt szerződéses eladás, vetőmagbiztosítás és természetesen, a gazdasági állatok szemes takarmánnyal való ellátása után. így is az a bajunk, hogy a takarmányalap rovására mindig sok búzát vetünk, hogy legyen mit szétosztanunk. Azt hiszem. - folytatta Gyuri bácsi - lenne itt miről beszélni, ha igazán sajátjának érezné mindenki a szövetkezetei. — Aztán mit tart az a másfél vagon annyi disznónak. Nem tart az még három hétig sem — szól közbe egy hang. És így tovább, különböző megjegyzéseket hallunk a búza szétosztása ügyében. Nem értem ezeket az elgondolásokat. A szövetkezeti tagok mindenféleképpen elsőrendű búzával akarják a tyúkokat etetni. Vajon mikor tették ezt a múltban? Én úgy emlékszem, hogy amíg magángazdálkodók voltak csak a harmadrendű ocsút adták a baromfinak, no meg krumplit és ételmaradékot. Most pedig csak elsőrangú búzát ehetnek még akkor is, ha a szövetkezet sertésállománya három hétig nem kapna enni. No, de nem is ez a lényege a dolognak. A baj ott kezdődik, hogy a szövetkezet tagjai közül sokan nem látják a fától az erdőt. Ki él ma Jelsőcön abból a néhány tyúkból, amit a ház körül tart? Senki. Abból élnek, hogy a szövetkezet egy-egy munkaegységre 9 korona előleget és 7 korona osztalékot fizet. Miből ered a bevétel közel kétharmad része? Természetesen az állattenyésztésből. Sajnos, a különben becsületesen dolgozó jelsőci szövetkezeti tagok nagy része még mindig csak tagja a szövetkezetnek és nem gazdája. I. A beszámoló, illetve az 1962-es terv ismertetése egy másik, ezzel a kérdéssel szintén összefüggő problémára hívta fel a figyelmet. A tervezett munkaegység az 1962-es évre 38 000 volt, ebből kimerítettek 34 397-et. Eddig nincs semmi baj. Azt látjuk, takarékoskodtak a munkaegységekkel. Az 1962-es évi terv ismertetésénél a legnagyobb meglepetésemre 40 000 munkaegység tervezé-A közös állatállomány az első séről számolt be az elnök és az 1961-ben tervezett 18 korona helyett, 16 korona pénzbeli jutalmat munkaegységenként. Vártam, megindokolják, hogy miért. Az indoklás elmaradt. / A termelési terv többé-kevésbé ugyanaz^ mint az 1951-es évben volt. Az állatállományuk szintén hasonló. A gépek száma pedig állandóan szaporodik. Úgy látszik a jelsőciek úgy gondolkoznak, hogy ha már csökkenteni kell a természetbenit, akkor emeljék a munkaegysegek számát és lényegében ugyanannyi búzát kapnak, mint azelőtt. A másik, és még talán veszélyesebb az, hogy 3 — 4 munkaegység megkeresése sem lesz probléma, s ez könnyen a tagság önelégültségéhez vezet, mivel az elmúlt évhez viszonyítva havonként több munkaegysége lesz. Természetesen ez semmiképpen sem segíti elő a munkatermelékenység fokozását. Helyes az, ha a normákat felülvizsgálják az egyes munkaszakaszokon és a’ tapasztalatok alapján változtatnak is az egyes munkarészlegeken, de semmi esetre nem helyes a globális normalazítás. II. A jelsőci szövetkezet elég nehéz körülmények között gazdálkodik. A dimbes-dombos jelsőci határ nem a legalkalmasabb mindenféle mezőgazdasági termény termesztésére. A termelési költségek is elég magasak és a hektárhozamok a legjobb termés esetén is 20 mázsán alul vannak. Ennek ellenére a jelsőci szövetkezet jól gazdálkodik és hét év óta minden évben fizettek osztalékot. A szövetkezet elnöke jó szakember, de értik a munkájukat a többi termelési ágba beosztott vezetők is. Ez az egyik titka a jő gazdálkodásnak. A másik pedig az, hogy szilárd normákat állítottak fel az egyes munkaszakaszokon. Éppen ezért lepett meg nagyon a tervezett 40 000 munkaegység, holott a mutatók szerint csökkenteni kellett volna a munkaegység számát, s mivel a jelsőci szövetkezet több különböző gazdasági évben bizonyságot tett szilárd gazdálkodásáról, a vezetőségnek a szilárd bérezés bevezetésén kellétt volna inkább elgondolkoznia. A jelsőcieknek nem kell a szomszédba menniük példáért, hogy mit ■------------------------- jelent, ha valaki ! minden hónapban kézhez kapja a megkeresett ösz| szeget. Koncz Albert traktoros a teljesítmény norma alapján szilárd bérezésben részesült, j Volt olyan hónap, amikor 2800 koronát is keresett. Természetesen, amikor elérkezik a j szántás ideje, nem nézi az órát, ha-Koncz Albert, nem azt, hogy mia kiváló traktoristanél nagyobb darab föld feketélljen utána. Az őszi szántási munkák értékelésénél is az ötödik helyen végzett a losonci járásban és 600 korona pénzjutalomban is részesült. Nem egészen rajta múlott, hogy nem lett első. A szövetkezet nem tudott alkatrészeket biztosítani és így a. javításnál vesztegelnie kellett. Koncz Albert esete elég bizonyíték arra, hogy az anyagi érdekeltség elve serkentően hat a munkaidő jobb kihasználására, és arra is, hogy az idénymunkában minél több órát dolgozzanak a szövetkezeti tagok. III. Jelsőcön is, mint mindenütt a mezőgazdasági termelés olcsóbbá tételének az útja a munkatermelékenység fokozása. A munkatermelékenység fokozása a sok tényező közül legjobban a gépesítéstől és a mezőgazdaság szakosításától függ. A mezőgazdaság gépesítése nemcsak a munkatermelékenység fokozásának a fő tényezője, hanem a fiatalság meg- s nyerésének is a mezőgazdaságba. Bizony, ha végig-végignéztem a zsúfolásig megtöltött művelődési otthonban, sok volt a fekete fejkendő, a deres bajusz, de fiatalt alig lehetett látni. Jelsőcön a szakosítást s ezzel együtt a gépek jobb kihasználását nem lehet teljesen megoldani, mivel mindössze 537 hektáron gazdálkodnak, amelynek a nagy része nehezen hozzáférhető hegyoldal. Mindenből egy keveset termelni pedig nem jelent nagyüzemi mezőgazdaságot. Komplex gépesítő csoportok megalakítása a jelsőci Szakemberek véleménye szerint is, a vilkei szövetkezettel való egyesülés után oldódna meg. Nagyon előnyös lenne az egyesülés, a szakosítás és a szakkáderek megoldásának a szempontjából is. Igaz, hogy a vilkeiek jobb minőségű, könnyebben megművelhető földön rosszabbul gazdálkodnak mint a jelsőciek. Ez a jelsőci vezetőséget és tagságot dicséri. A szövetkezeti gazdálkodás viszont ne csak azt jelentse, hogy a földet összeszántják és közösen dolgozzák meg, hanem azt is, hogy ténylegesen nagyüzemi módon minél kevesebb kézi erővel műveljék meg. Ezért a jelSőci szövetkezeti tagságnak a gazdagabb jövője a vilkei szövetkezettel való egyesülésben van. Természetesen ezt komolyan át kell gondolni és csak abban az esetben hajtsák végre az egyesülést, ha mindkét szövetkezet tagsága helyesnek, előnyösnek látja az új utat. Tóth Dezső 1962. február 21.
