Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-21 / 15. szám

A michalovcei Baromifeldolgozd üzem csirkekelte­­töjének dolgozói látják el kiscsi­­békkel a járás va­lamennyi szövet­kezetét. A kor­szerű nagyüzemi technológia segít­ségével munkahe­lyükön nagy meg­takarításokat ér­nek el. A keltető dolgozói Andrej PQCATKO vezeté­sével kötelezték magukat, hogy az augusztus végéig tervezett 200 500 kiscsibe kikelteté­sével négy héttel korábban készül­nek el, s ezzel 38 940 koronát ta­karítanak meg. Termeljünk korai dinnyét rolhív'ác ° Pályaválasztás miIIVdb előtt álló fiatalokhoz Hazánkban a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemek szakemberekkel való ellátásáról a különböző fokozatú, különböző szakirányzatú és különböző tanítási nyelvű mezőgazdasági isko­lák gondoskodnak. A Safárikovói Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskolán az 1962/63-as iskolai évben két szakirányzatban is nyílik első osztály. Egyik ökonómiai (közgazdasági) szak, a másik nö­vénytermesztési-állattenyésztési szak. Mindkét szakra jelentkezhetnek azok a mezőgazdaságot kedvelő fiatalok, akik már sikeresen befejezték az általános műveltséget nyújtó közép­iskola 9-ik osztályát, továbbá azok akik már mezőgazdasági tanoncisko­­lába-mezőgazdasági szaktanintézetbe jártak. Mindkét szakon a tanulmányi idő 4 év, amely után a tanuló érett­ségi bizonyítványt nyer. Akik az ökonóbiai szakot végzik el sikeresen, még folytathatják tanul­mányaikat főiskolán, vagy ha nem szándékoznak tovább tanulni, akkor elhelyezésükről államunk már előre gondoskodik. EFSZ-ekben, ÄG-okban és más mezőgazdasági üzemekben kapnak elhelyezést, mint könyvelők, statisztikusok és mint a pénzgazdál­kodás irányításának, a nyilvántartás­nak egyéb beosztotttjai. Azok a ta­nulók, akik a növénytermesztési­állattenyésztési szakot végzik el, szintén tovább tanulhatnak a főisko­lán, vagy elhelyezést kaphatnak me­zőgazdasági üzemeinkben, mint agro­­nómusok és zöotechnikusok. A tanulók tanulmányi idejük alatt tanulmányi előmenetelük és szüleik anyagi helyzete szerint állami segély­ben részesülnek, melynek legmaga­sabb határa havonta 325.— Kcs. Az érdeklődők jelentkezési lapjukat a szükséges iratokkal együtt azon iskola igazgatóságán keresztül jut­tassák el hozzánk, amely iskolán az utolsó osztályt (a 9-iket, vagy a mezőgazdasági szaktanintézetet) vé­gezték vagy végzik. Az iskolánk el­me: Stredná pol’nohospodárska tech­­nická skola, Safárikovo, okres: Rim. Sobota. Az iskola mellett két diákotthon működik, egyikben a lányok, másik­ban a fiúk kaphatnak lakást és tel­jes ellátást. Havi internátusi díj 15.— Kcs és naponta 10.30 Kcs-ért részesülnek ötszöri étkezésberi. Az iskola igazgatósága Kitüntették a prerovi járás legjobb fejönőit A magas hozamok új mesterei A korán piacra kerülő dinnye min­dig jobban értékesül, mint a kései. A korai dinnye tehát jelentékenyen fokozhatja a jövedelmet. Ennek érde­kében a dinnyetermesztőnek mindent el kell követnie, hogy minél hama­rabb piacra kerülhessen dinnyéje. Ez elérhető megfelelő fajta megválasz­tásával, dinnyepalánta neveléssel, vagy a magnak korai vetésével, a szabad földbe, aztán á szántóföldi állomány kellő védelmével. Természe­tesen minden esetben feltétele a ter­mesztés sikerének, hogy a dinnye megfelelő kultúrájú és fekvésű talaj­ba kerüljön, amire ezúttal külön nem térünk ki Ami a fajta megválasztá­sát illeti, Dél-Szlovákiában a cukor­dinnyéből, az elmúlt évben államilag elismert Solartur jön elsősorban szá­mításba. Ezt a sósszigeti fajtát az egykor itt termesztett Turkesztániból ■nemesítettük. Alakra gömbölyű, néha kissé lapított, többnyire érdes felü­letű 1 — 1,5 kg súlyú, zöldes húsú. Igen lédús, édes és zamatos, átlag 30 — 40 mg/100 g C-vitamin tartalom­mal. Az állami fajtaösszehasonlító kí­sérletekben úgyszólván mindenütt, minden évben az első helyen áll ter­méshozam, minőség és koraiság te­kintetében. .Koraérése mellett az a jő tulajdonsága is megvan — szemben az eredeti Turkesztánival —, hogy tenyészideje hosszú. Őszig hoz gyü­mölcsöt. Ezt a fajtát szabad földbe, fészkekbe szoktuk ugyan vetni, te­kintettel azonban az időjárás szeszé­lyeire a palánta itt is 'jobb eredmé­nyekre vezet. A görög dinnye termesztése Valamennyi nálunk termesztett faj­tája majdnem egy időben érik. A faj­ta megválasztásánál itt a termésho­zam mennyisége és minősége a ve­zető szempontok. A sósszigeti új ne­­mesítésű 40-es számú törzs, amely előreláthatólag ez év tavaszán kerül állami elismerésre — Szlovákiában jól ismert Hevesi és Marsovszky faj­tákkal körülbelül egy szintű a ter­méshozama. Minőség tekintetében azonban a sósszigeti 40-es erősen vezet. Az említett régi fajták húsa nem egyöntetűen édes és nem egyön­tetűen omlós, mert a gyümölcs kö­zepe — ami különben a legértékesebb szokott lenni —, kemény és nem elég édes, azonkívül a hús többi részét is fehér erek járják át. A sósszigeti 40-es mindenütt egyenletes, édes és omlós. A sósszigeti fajtának apró (fekete) a magja. Ez többnyire fö­löslegessé teszi a mag előzetes eltá­volítását; magostul ehető, mint a szőlő. Palántaneveles a koraiság leghatá tosabb eszköz^. Feltétlenül szükséges a görögdinnye termesztésben, de min­denkor kifizetődő a cukordinnyénél is. A palántanevelés melegágyakban vagy üvegházakban történik. Itt szi­gorúan ügyeljünk arra, hogy az ide kerülő föld és komposzt gyommagtól és betegség csírájától mentes legyen. Szükség esetén fertőtlenítsük. A dinnyemagot többnyire április közepén ültetjük gyeptéglába vagy cserépbe. A palántát aztán úgy ne­veljük, hogy a májusi fagyok után a szabadföldi fészkekbe ültethessük. A korábbi palánták túlságosan meg­műanyagból (PVC — polivinilklorid­­ból) házilag készíteni olyképpen, hogy alsó szélüket körbefutó dróthoz erő­sítjük és a süvegbe belülről a két végén meghegyezett 5 cm széles vé­kony lécecskét erősítenünk irodai drótkapcsokkal. A lécecske felső vé­gével a süveg csúcsába ér, alsó vége mintegy 10 cm-rel kiáll, ezzel rögzít­jük a süveget a földhöz. Az átlátszó védősüvegek rossz időjárás esetén hosszabb időn keresztül a növények felett maradhatnak, mert alattuk a növények zavartalanul fejlődhetnek. Ezt bizonyítják sósszigeti kísérleteink is. Nálunk magvetés után is takar­tunk be fészkeket és így a kelés is alattuk történt. Ezek a süvegek ol­csók és több éven használhatók; A második világháború előtt voltak Sósszigeti cukordinnye (Solartur) nőhetnek és nagyon megsínylik a ki­ültetését. Dinnyepalántát nevelhetünk ugyan korábban is, ennek megfele­lően korábban vetjük a magot a me­legágyakba, korábban palántázhatjuk a szabadföldi fészkekbe, ennek fel­tétele azonban, hogy védenünk kell őket az időjárás viszontagságai, első­sorban a fagyok ellen. Vethetünk dinnyemagot egyenesen a szántóföldbe is. Ez is április köze­pe táján történhetik. De ha a kései fagyoktól kell tartanunk, ajánlatos tíznaponként újból néhány magot duggatnunk a fészkekbe, hogy az első kelésű növénykéknek legyen pótlása, ha elfagynának. Hogy az első nö­vénykéknek legyen pótlása, ha el­fagynának. Hogy az első növénykék ne essenek áldozatul a kései fagyok­nak, szintén védelemre szorulnak. Amint tehát látjuk, a kiültetett palántát és . a szabadföldi magvetést is védenünk kell. Ennek legegysze­rűbb és leghatásosabb eszköze a vé­dősüveg. Átmérője alul körülbelül 25 cm, s magassága is ennyi. Kemény papírból, de még célszerűbb^ átlátszó gazdaságok, például Anyala (Érsek­újvár mellett), amelyek kemény pa­pírból készített süvegeket használtak a palánták betakarásához. Ezekkel természetesen szükség szerint fagy­veszélykor takarták be a növényeket. Még ezeket a papírsüvegeket is több éven át használták. Végezetül a palántanevelés fontos­ságára és célszerűségére a múlt évi tapasztalatai alapján még külön fel kell hívnunk a figyelmet. Sósszigeten a görögdinnye-l. .Aa egy részét üvegházban nevelt palánták­kal ültettük be, a másik részébe pe­dig magot vetettünk. A két terület növényeinek fejlődése és termésho­zama között hihetetlen nagy volt a különbség. A magról vetett rész mindvégig gyengén fejlődött és gyü­mölcse rendesen be sem ért, a palán­­tázott részben pedig átlag 300 má­zsa kiváló minőségű dinnye termett hektáronként . Veneny Lajos, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója (Prerovi tudósítónktól) — Február 8-án zajlott le a prerovi járás, fejői­nek konferenciája ünnepélyes keretek között. Ez természetes is, hiszen ezen a konferencián adták át öt dol­gozónak a fejőmesteri díszoklevelet és ugyanakkor osztották ki tizenki­lenc szövetkezetnek a járás kereté­ben rendezett eladási verseny IV. év­negyedére kitűzött díjait. A beszámoló értékelte a fejőnők kiváló kezdeményezéseit, mely az eladásban elért si­kereket eredmé­nyezte. Az előadó példaként említet­te meg a zelatovi­­cei cukorgyár gaz­daságának fejőnőit, köztük Krá'.ová, Ja­­cová, Tótová, Cho­­dilová és Kalibá­­cová elvtársnőket, akik 4000 literen felüli eredménye­ket értek el és ez­zel elnyerték „a ke­rület fejőmestere“ címet. Öten kapták meg a járási fejő­mesteri címet, mi­vel 3000 literen fe­lüli tejelékenységet értek el tehenen­ként. Az új járási fejőmesterek Ste­­pánka Kosová, Zelatovice, Hedviga és Jarmila Mikulíková, Adela Dostálová a zakovicei EFSZ és Bozena Zámec­­níková HANÄ EFSZ dolgozói. Az ő munkájukat és a többi dolgozókét dicséri az a tény, hogy a prerovi járás az év első dekádjában 104 szá­zalékra teljesítette a piaci tejterme­lés tervét. A konferencián a fejőnők is fel­szólaltak és elmondották hogyan ér­ték el szép eredményeiket és milyen problémákat kellett munkaszakaszai­kon megoldani, hogy teljesíthessék vállalásaikat. Anna Hosáková elmond­ta, hogy brigádjuk versenyt indított a munka szocialista brigádja cím el­nyeréséért. Bohuslava Vánová, akinek brigádja szintén versenyben van, a párt XII. kongresszusának tiszteletére elvállalta, hogy egyedi takarmányo­zással 11 250 literrel magasabb hoza­mot ér el a rábízott tehenektől. Má­ria Miková, a CSKP kerületi bizottsá­gának küldötte rámutatott arra, mi­lyen fontos az, hogy a fejőnők igé­nyesebbek legyenek a takarmány el­készítésénél és azzal is törődjenek, hogyan készítették elő a talajt a ku­korica vetésére, hogyan trágyázták, ápolták és hogyan takarították be. A konferencia ünnepi jellegét mél­tóan emelte a járásban vendégsze­replő Állami Tánc- és Dalegyüttes színvonalas fellépése. A. V. 1962. február 21. A krenovicei fejönők kol­lektívája. (A felvétel még akkor készült, mikor a négy­soros istálló még nem volt üzemben.) Ä gépek készen várnak A múltban többször megtörtént, hogy a nagymácsédi EFSZ-ben a ta­vaszi föld várt a gépekre, amelyek nem voltak megjavítva és így a ta­vaszi munkák megkéstek. Ez évben gyökeresen megváltozott a helyzet. A szövetkezet saját, jól felszerelt ja­vítóműhelyt rendezett be, ahol azok a fiatalok dolgoznak, akiket a szövet­kezet pár évvel ezelőtt küldött gé­pesítő és gépjavító szakmát tanulni. A munkacsoport vezetője Hlavaty elvtárs A múlt napokban fejezték be az utolsó lánctalpas traktor javí­tását. A fészer alatt 9 kerekes trak­tor és egy lánctalpas, valamint a többi tavaszi munkához szükséges gép várja a jó időt. Ebben az évben Nagymácsédon nem a föld vár a gé­pekre, hanem a gépek a tavaszi föld­re. Vadovics József, Galánta Szorgalmas emberek lakják Lice községét, kezükben szinte ég a munka. Kint vannak a mezőn kora tavasztól késő őszig, ott találja őket a pirkadó hajnal, s a le­nyugvó nap utolsó sugara is. Az idegen azt hinné ró­luk, hogy annyi idejük sincs, hogy néha-néha meghány­­ják-vessék sorsukat. Haj, pedig ezért megy a munka: sokat akarnak, egyre többet. Most a legnagyobb gond­juk, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék a gazdálkodás minden szakaszán. Ez elég komoly gond, de nem nehéz a viselése, mert amint egymásután érik el a szebbnél-szebb eredményeket, annál több pénz jut a házhoz, annál több redő simul el a parasztok homlo­kán. Azelőtt nem volt ennyi gondjuk, csak egy, de az na­gyobb volt mindennél, az nem simogatta az arcot, a homlokot, nem hozott derűs mosolyt, hanem egyre több barázdát szántott a licei parasztok homlokán; szerették volna valahogy a falujukat megtoldani. Házat építeni, új házakat az egyik faluvégére is, meg a másikra is. Erre azonban nem ,volt lehetőség, mert nem volt rá pénzük, de ha lett volna is, a két földesúr akkor sem adott volna egy darabka földet sem birtokából. Cekus László volt az egyik, aki a puskáját és hatalmas erdő­jének vadjait többre becsülte, mint a népet, aki látás­tól vakulásig dolgozott, s munkájának gyümölcsét a híres nimród szedte le. A falu másik végén Haizelman Alfréd földbirtokos lakott gyönyörű kastélyában, ő meg a szarvasmarháit, gyönyörű teheneit szerette jobban a szorgalmas licei embereknél. A gazdák, akik nem voltak annyira rászorulva a két földbirtokosra, de szin­tén függtek tőlük, kevéske földjeiken gürcöltek ered­ménytelenül. Ahogy szaporodott a falu népe, úgy kes­­kenyedtek a gazdák amúgy is keskeny földjei, és aztán elzavarta őket a sors, kit erre, kit arra. Sokan Ameri­kában kerestek szerencsét, mások fazekas készítmé­nyeikkel bejárták a félországot. Se otthonuk, se hazájuk nem volt: se Licén, sem Amerikában, se másutt. Nehéz lenné felsorolni, mi minden történt azóta, de minden licei ember otthonra talált, mégpedig falujában. A két földesurat elseperte a történelem szele, új háza­kat építettek az emberek mind a két faluvégére, mosó­gépek kerültek az új házakba, rádió és televíziós an­­ténák a házak tetejére, motorkerékpáron és autón jár­nak a volt fazekasok. Tizenöt személygépkocsit mond­hatnak magukénak azok, akiknek azelőtt a mindennapi kenyér megkeresése is elég nagy gondot okozott. A mostani gond az ötéves terv négy év alatti telje­sítése, tehát édes gond, aminek révén továbbjuthatnak a licei parasztok a felemelkedés útján. A szövetkezet 543 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Ebből 281 ha a szántó, 170 ha a legelő, 80 ha, a rét, 12 ha a gyümölcsös és egyéb terület. Szarvas­­marha állománya 267 darab; ebből tehén 85 darab. Azonkívül 423 sertése van, ebből 62 az anyakoca, a többi hlzó. 1449 baromfit tartanak, és 139 darab juhot. Jelenleg ugyanannyi a bevétel a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben. A legtöbb tartalék az állat­­tenyésztésben rejlik. Ezek azonban koránt sincsenek kihasználva, ez okoz most gondot a szövetkezetnek. Viszont a két termelési ág szorosan összefügg, egymást feltételezik. Az elmúlt évben az állattenyésztésben merült fel a legnagyobb hiányosság. Nem teljesítették a tejbeadási tervet, vagyis 40 ezer lite'r tejjel maradtak adósak. Hogy hol a hiba ? Rájöttek már erre a szövetkezeti tagok. Azt mondják: saját kárán tanul az okos; és ez minden bizonnyal arra vall, hogy a hiba már megvan, s igyekeznek azt kiküszöbölni. A tejbeadásnál nem az volt a hiba, hogy kevés fejőstehenet tartottak, hanem a rossz, hiányos takarmányozás. A gabonafélék ter­mesztésében elérték a tervezett hektárhozamokat, de a silókukorica termesztését csak 30 °/o-ra teljesítették. Ennek következtében bizony kevesebb takarmány jutott az állatoknak, mint ahogy tervbe vették. Az idén az őszikeverékek termesztését 1 hektárról 20 hektárra növelik. Bevezetik 120 hektár legelő trágya­leves öntözését, hogy a szükséges nedvességet és táp­anyagot megadják a földnek. Több helyen a rétekről is csak savanyú szénát tudtak kaszálni, igy a múlt őszön 26 hektárt felszántottak és az idén silótakarmányt termesztenek rajta. Kötelezettségeket vállaltak, és a tervet nemcsak pa­píron, hanem a gyakorlatban is megvalósítják. Ez biz­tosíték arra, hogy lesz elegendő takarmány és az idéfi teljesítik a tejtermelés tervét is. Az olyan szorgalmas emberek között, mint a licei parasztok, úgyszólván semmi sem lehetetlen. Néhány évvel ezelőtt (1958-ban), amikor még gyengébb eredményeket értek el, a növény­­termesztésben, már akkor is évi 2400 literes átlag­­fejéssel dicsekedhettek. Ebből kiindulva az állattenyész­tés terén az új módszerek alkalmazásában látják „a leg­több tartalékot. A tervek és a felújított szarvasmarha állomány biztosan meghozza gyümölcsét. Ezenkívül jó jövedelem ígérkezik a baromfitenyész­­tésDől is. A januári rojáselaaas tervét 200 %-ra telje­sítették, és úgy számítanak, hogy az első félév végére az összes tojást eladják közellátásunknak, amit egész évi tervük előirányoz Ezek a tervek, számítgatások, komoly gondot okoznak a licei szövetkezeti tagoknak, de lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy jobb eredményeket érjenek el. Ahol a szor­galom megvan és gazdaságosan ki tudnak használni minden feltételt ott a várt eredmények sem maradnak el. Szorgalmuk, jó munkaszervezésük és az új mód­szerek bevezetése tehát elég garancia arra, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék. Méry Rozália, a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulója ; Licei I gondok

Next

/
Thumbnails
Contents