Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-18 / 14. szám

Ve ssünk tavaszi búzát Az idei szélsőséges tél arra kény­szerít bennünket, hogy gondolkod­junk el afölött, miképpen pótoljuk az esetleg kifagyott kenyérgabonát. Következtetéseket az eddigiekből még nem vonhatunk le ugyan, de a me­zőgazdasági üzemeknek már most foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel, különösen ott, ahol az őszi búzát, pél­dául a Kasticei szálkásat és a Had­­merslebener Vili. búzát későn vetet­ték el S nehogy a tavaszi munkák megkezdésekor meglepetés érjen ben­nünket, már most lássunk hozzá a megfelelő vetőmagalap kialakításához és a vetőmag előkészítéséhez a ve­tésre. A tavaszi búzának jelentősen rö­­videbb a tenyészideje, de azért igé­nyes a korai vetésre. Viszonyaink közt tehát a tavaszi búzát február végén vagy legkésőbb március kö­zepéig kellene elvetnünk, különben a terméshozamok nagymértékben in­gadozók, főleg a szárazabb vidéke­ken. Nálunk a tavaszi búzát leggyak­rabban őszi búza helyett vetjük, ak­kor, ha nem győztük a magot ősszel a talajba juttatni. A talajjal szemben támasztott igénye megegyezik az őszi búzáéval. A talajelökészítést oly­képpen végezzük, hogy minél jobban takarékoskodunk a talajnedvességgel, vagyis tavasszal slmítozzuk, kultivá­­torral porhanyítjuk, majd boronáiJuk a talajt Irágyáznunk vetés előtt kell, mégpedig foszfor- és kálitartalmú műtrágyákkal. A nitrogéntrágya egy részét vetés előtt ammóniumtrágya, másik felét — ha a növényzet meg­kívánja — bokrosodáskor adjuk sa­létromtrágya formájában. Ha az elő­­vetemény hüvelyes vagy hereféle volt, akkor csak bokrosodáskor fej­trágyázunk nitrogéntrágyával. A tavaszi búzát minél korábban vetjük, mert az elkésett vetés ter­méscsökkenéssel, valamint a beteg­ségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképesség csökkenésével jár. Mivel a tavaszi búza gyengén bokro­sodik, nagyobb vetőmagmennyiséget használunk, mégpedig hektáronként 200-220 kg-ot. A vetőmagot Agro­­nallal csávázzuk, 100 kg vetőmagra 200 g csávázószert használva. Ha kedvezőtlen időjárás miatt nem vethetünk, a vetőmagot jarovizáljuk. Ezzel lerövidítjük a tenyészidőt és nagyobb hozamokat érünk el. Tavaszi vetésre a könnyebb és táp­anyagdús talajokba alkalmas a Niva fajta, száraz vidékeken magja azon­ban megkeményedik, terméshozama csökken, nedves környezetben viszont a növényzet megdől. Hektáronként átlag 30 mázsa terméshozamot ad. A másik engedélyezett búzánk a Zlat­­ka, amely a répatermő körzetek jó talajaiba alkalmas. A szárazabb ég­hajlatot is jói bírja. A vetőmagszük­séglet hektáronként 220 kg. Minárik Emil, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dolgozója (Bratislava) A gyümölcsfák ápolása gyümölcsfák és bokrok védelme a kórokozók ellen a magas ter­méshozam és a jó minőségű gyümölcstermés elérése érdeké­ben egyik alapvető feladatunk. Gyümölcstermő növényeinknek sok a kórokozója és a kártevője. A legveszé­lyesebb kórokozók a vánkospenész (mo­ndial varasodás, rákosodás, levélfoltos­ságok, lisztharmat és egyebek. A kár­tevőket két csoportba osztjuk, hogy különbséget tudjunk tenni a parazita növények által okozott károk és az ál­lati kártevők között. A parazita növé­nyek közé soroljuk a zuzmókat, mohá­kat, és a fagyöngyöt. Az állati kártevők a különféle tetvek, bogarak és ezek lárvái. A gyümölcsfák téli ápolását 30 — 40 %-ban maguk a termelők. EFSZ-ek, a Szlovákiai Gyümölcsészek. Egyesülete, az állami gazdaságok, valamint az útfel­­ügyelőségek biztosítják. A fennmaradó 60 — 70 % téli ápolása a gépállomásokra (STS) hárul. Mielőtt ismertetnénk a gyümölcsfák ápolási munkáit, fontosnak tartjuk a védelmi munkák két csoportra osztását, úgy mint mechanikai véde­lemre, valamint vegyi védelemre. Ez a védekezési sorrend nem cserélhető fel. Mechanikai védelem Az öreg, kivénhedt és beteg gyümölcs­fákat még a mechanikai védelem meg­kezdése előtt távolítsuk el, mert ezek a betegségek gócpontjai. A beteg, a száraz és az egymást keresztező ágakat úgy távolítjuk el, hogy a metszfelület a lehető legkisebb legyen. A nagyobb vágási felületeket vékony oltőviasz ré­teggel kenjük be. A fagyások után fel­hámló kéreg-részeket távolítsuk el. Az idős fák törzsét kéregkaparőval tisztít­suk meg, amit drótkefe kövessen. Elő­zőleg ne feledjünk a fa alá ponyvát teríteni, hogy a kaparékot könnyebben össze gyűjthessük. A megszáradt gyümölcsmaradványokat az ún. múniákat, hernyófészkeket her­nyózó olló segítségével mintegy 10 cm egészséges ágrésszel együtt vágjuk le. A lehullott falevelet, gyümöicsmaradvá­­nyokat még az ősz folyamán legjobb összegereblyézni és komposztálni. Az összes levágott, beteg növényi részt égessük el. Mechanikai védelemnek számít a nyu­­lak elleni védelem is. Legcélszerűbbnek mutatkozik erre a célra a sűrű drótháló vagy fémburkolat. Nagyon célszerű a gyümölcsfák törzsének és vastagabb ág­részeinek permetezése 15 %-os mésztej­­jel, ami védelmet nyújt a téli hőinga­dozás okozta károk ellen. Nálunk, Szlo­vákia déli részén ez a kajszibarack- és a szilvafáknál bír nagy jelentőséggel. A jő mechanikai védelem a gyümöl­csösben fél sikernek számít. Vegyszeres védelem A kémiai védekezés csak akkor tel­jesíti célját, ha az teljes alapossággal történik. A vegyszeres védelem helyen­ként előforduló sikertelenségeinek oka legtöbbször a tapasztalatlanság, vagy a felületesen végzett munka. Fontos az, hogy milyen mértékben és mely gyü­­mölcsnemeknél kell a kémiai védeke­zést lebonyolítani. Az alma-, a körte-, a szilva, a mira­­bolán- és ringlófákat minden évben a kajszibarack-, az őszibarack-, a cse­resznye- és a meggyfákat esetenként a kártevők megjelenésétől függően véd­jük. A vegyszeres védekezés módja a per­metezés és a porozás. Az utóbbi a gyü­mölcs esetében kevésbé jöhet számí­tásba. A vegyszeres védekezés külön­féle vegyi készítményekkel történik, melyek vízben oldva permetlé formájá­ban kerülnek a gyümölcsfákra. A téli permetezés vegyszerei A gomba-kártevők ellen főleg kén- és rézkészítményekkel védekezünk. Ilyen permetező alapanyagok a Sulka, Sulikol, rézgálic, Kuprikol, valamint a közel­múltban forgalomba hozott Novozir N. A felsorolt védőanyagok csakis gombaölő tulajdonsággal rendelkeznek, ezért nem használhatók fel a rovarok ellen. A mo­­nllia, a varasodás, a levélfodrosodás, a ievélfoltosodás és egyéb rothadást elő­idéző, főleg belső éiösködést folytató gombák ellen 2 %-os- Novozir-N, 1 %-os rézgálicból készült bordői-!é, vagy a Kuprikol 2 %-os oldatával védekezünk. A Sulka 10 %-os oldata a lisztharmat és őszibarack levélfodrosodása ellen nyújt védelmet. A gomba kártevők elleni permetezést a kártevők elleni permetezés kövesse. A kártevők elleni téli permetezés alap­anyaga a Nitrosan és az Arborol. A Nit­­rosan, dinitroortokrezol (DNOC) tartal­mú. s az összes áttelelő lárvák, her­nyók és peték ellen, valamint az összes pajzstetvek ellen használjuk 3 %-os töménységben. Az Arborol hasonló ké­szítmény mint a Nitrosan. Különbözősé­ge abban nyilvánul meg, hogy a DNOC tartalom mellett antracén olajat is tar­talmaz. Előnye a Nitrosannal szemben az, hogy alacsonyabb hőmérsékleten is használható, míg a Nitrosan csak 5 fok­nál magasabb hőmérséklet esetén. Az Arborolt szintén 3 %-os töménységben használjuk. A téli permetezést lemosásszerúen végezzük, mindig a permetezendő nö­vény legmagasabb részétől kezdve, szél­csendes időben lehetőleg motoros* per­metezővel. A permetezéshez szükséges anyag mennyiségének megállapítása is fontos, nehogy túl sok vagy pedig kevés permetlevet készítsünk. A permetlé­­szükséglet megállapítása a következő számítással történik: A gyümölcsfa Permetlé­törzsének szükséglet átmérete cm-b»n literben 5 2 10 5 15 10 20 20 25 25 30 30 35 35 A törzs átmérőjét a talajtól 25 cm magasságban számítjuk. A kémiai véde­lemnél felhasznált védekező anyagok többé-kevésbé mérgezők, ezért fontos, hogy a permetezésnél tartsuk be a biz­tonsági és az egészségi óvintézkedése­ket. A permetezés ideje alatt dohá­nyozni vagy enni nem szabad. Az el nem használt oldatot legcélszerűbb gödörbe önteni, hogy a baromfiak és más élőlények ne férjenek hozzá, semmi esetre se öntsük a patakba vagy a fo­lyóba. A permetezőgépet és az egyéb használt szerszámokat 3 %-os szóda­­oldattal mossuk le. A felsorolt irány­elvek betartása a gyümölcsfák téli ápo­lásakor célravezető és alapfelételét ké­pezi a gazdag és minőségben kiváló gyümölcstermésnek. Barczi András mezőgazd. mérnök, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára

Next

/
Thumbnails
Contents