Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-09-10 / 73. szám

Gondolatok Július Fucíkról » A Nagy Októberi Szocialista || Forradalom évfordulója előtti na­il pon meglátogattam a leningrádi « „Vörös Háromszög“ gyárat, amely­­|| röl Július Fucík is megemlékezett » „Ahol a ma már a múlté“ című |1 < könyvében. Nekem jutott az a | megtisztelő feladat, hogy cseh­­t szlovák küldöttségünk nevében | ajándékként átnyújtsam a párt­­| szervezet, az üzemi bizottság és | a Komszomol képviselőinek Július < Fucík bekeretezett nagy arcképéj. | Az üzem 14 000 dolgozójának 80 | százaléka nő, tehát joggal töltik be a nők a vezető funkciókat is. | Az átadáskor többek között idéz­­) tem Július Fuőík szavait az emlí­­| tett könyvből: „Nem szívesen vál- J lalnám Párizs* 1 szerepét Moszkva 1 | és Leningrád szépségversenyében » ... szeretem■ Leningrádot. Legkö- I zelebb áll hozzám...!“ A gyár | vezetősége -és funkcionáriusai 1 5 könnyes szemmel Ígérték meg, I hogy Július Fuöík arcképét lclub­­| helyiségükben á legszebb helyre | teszik és örökké tiszteletben tart*1 « ják, mert Július Fucík az övék is. || Az említett könyv minden sorá-1 ból kicsendül Fucíknak a Szovjet­­| unió iránt érzett végtelen szere­­( tete, ragaszkodása, valamint az, » hogy a Szovjetunió nélkül nem le­li hét megszabadulni a rabságtól, s || hogy a szabadságnak csak egyet- 8 len útja van: örök barátság a Szov­­« jetunióval. Erre tanított bennün­­|| két Fucík, a kommunista eszmék || fáradhatatlan harcosa. || Július Fucík nevét nemcsak Le­li ningrádban, de szerte a Szovjet­­|| unióban, Közép-Azsiában, a legtá­­|| volabbi vidékeken is nagy tiszte­li let veszi körül. Ismerik Frunzé­­|| ben, ahol több épületet jelöltek || meg emléktáblájával. A mindig hófedte Tan San-hegység 3750 mé­ter magas csúcsát is róla nevez­ték el.'De nemcsak ott, hanem vi­lágszerte ismerik, mert a világ­­irodalom, az újságírás egyik leg­nagyobbja, a világbéke hőse. A díjat, amellyel a békevédők világ­tábora kitüntette, már nem vehet­te át, de halhatatlan üzenete, amelyet az akasztófa árnyékából küldött az élőknek, diadalmasan <js időszerűen zeng ma is: „Emberek! Szerettelek ben­neteket, legye­tek éberek!“ Uogy szerette az embereket, azt talán legjob­ban Illés Béla író, Fucík jó barátja írta meg egyik elbeszélé­sében: „Fáradhatatlanul mozgott, járt­kelt, mindent mégnézett, mindent megvizsgált, megtapogatott, meg­emelt ... mindenről tudni akarta, miből van, milyen célból készült, mi van benne. Akivel beszédbe ereszkedett, az már néhány perc múlva teljes bizalommal volt hoz­zá és elmondotta élete történetét, az apjáét is, a nagyapjáét is ... Mikor ő nevetett, mindenkinek ne­vetnie kellett, aki közelében volt.“ Fucík fiatalos, napsugaras jó­kedve, életigenlése, határtalan tu­dásvágya írásának minden sorából kicsendült. Vérbeli újságíró volt, és nagyon szeretett élni. Dallal ment a harcba és dallal a halálba. Amikor összetörve, megtiporva feküdt cellájában, vagy 1943. szep­tember 8-i kivégzése előtt, még életének utolsó szikrájával is ta­nújelét adta mély emberszerete­tének: „Szeretem az életet és szép­ségéért mentem a csatába“ — mondta. Fucík a párt illegalitása idején, Horák tanár álarca alatt rejtőzve, illegális röpiratokat adott ki és cikkeket írt az illegális Rudé Prá­­voba, amelyekből ma is megingat­hatatlan hite beszél az emberek­hez. Beleharsogta a világba: „Mi, kommunisták szeretjük nemzetün­ket. Nem kíméljük erőnket és nem riadunk vissza az áldozatoktól...“ Nem szűnt meg soha kommunista lenni és egy pillanatra sem tette ölbe kezét. A pankráci börtönben május elsején a moszkvai felvonu­lás víziójának hatása alatt új erőt merített. Tudta, hogy kint a fron­tokon e pillanatban milliók vívják csatát az emberiség szabadságáért. Július Fucík a fasizmus elleni harc és az egész haladó emberiség hősévé és szimbólumává vált. Számtalan nyelvre fordították le könyveit és sokmillió olvasója megilletődéssel gondol rá. a sza­badság hitvallójára. Millióknak nyitotta fel szemét és megtaní­totta őket a jövőbe tekinteni. Nagy kár, hogy Július Fuőík nem érte meg vágyai teljesülését, a „boldog holnap“-ot, amit vele együtt annyi millió leigázott és kizsákmányolt dolgozó várt. Nem is hallhatta, amikor a Vencel té­ren a szovjet tankok meghozták a felszabadulást és amikor Ber­linből a levert fasiszta fenevad barlangjából jelentették a győztes szovjet zászló kitűzését a Reichs­tag épületére. Ugyancsak nem lát­hatta, miként szabadul fel Európa számos nemzete, amelyet a szov­jet hadsereg szabadított fel. Fia­tal életének 20 évvel ezelőtt a fasizmus kegyetlensége vetett vé­get. Grek Imre Amíg 1948-ban hazánkban 100 000 lakosonként 13,3 gyermekbénulási eset fordult elő, idén már egy ilyen megbetegedés sem történt. Mindez arról tanúskodik, hogy hazánkban nagy gondot fordítunk a jövő nemzedék egészségének védelmére. MEZŐGAZDASÁGI TOVÁBBKÉPZŐ SZAKTANFOLYAMOK Itt a szeptember. A szünidő alatt elnémult tantermek zaja különösebb magyarázat nélkül figyelmeztet: isko­lásaink számára megkezdődött a mun­ka, a szorgalmas tanulás időszaka. Véletlenül tévedtem be szeptember első reggelén egyik ismerősömhöz, ahol a kis Zsuzsikának először kel­lett iskolába készülnie. Anyukájának nem került nagy fá­radságba, hogy felébressze, hiszen Zsuzsika nyugtalanul aludt. Elöttevaló este ugyanis a rádió meserovatában hallotta, hogy most már vége a szün­időnek, kevesebb idő jut a játszásra, sétálásra. Elérkezett az indulás ideje. Zsuzsika még egyszer megcsókolta a nagyma­mát, és kis kacsóját anyukájához szo­rítva, útnak indult. Az utcán egy se­reg gyerekkel találkozott, ők is az iskola felé tartottak. így kezdődött az első nap, teli él­ménnyel, izgalommal. A kis elsősöket egy új terembe vezették, ahol az is­kola igazgatója meleghangú beszéddel fogadta a sok kíváncsi kis elsőst. Utána megtörtént az elosztás, ki-ki a saját osztályába került. A padokban ott találták az ingyenes tanszereket, ceruzát, füzetet, s a számológépet. A Nővé Kosariská-i állomás szom­szédságában az utolsó években hatal­mas csarnok épült. Itt készítik a szenny vízlevezető csatornákhoz szük­séges betoncsöveket. A „vasváz“ ké­szítésében az asszonyok is segédkez­nek. Ismerkedés, kérdezősködés volt az első nap tartalma. Amikor az első „tanítási nap“ után a kis elsősök ha­zatértek, mindenkit túlkiabálva akar­ták elmesélni az iskolában szerzett élményeiket. Zsuzsika is időben hazajött. Anyu­kája és nagymamája karjára emelte, hogy köszöntse a kis diákót. Közben megérkezett apuka is, aki mindjárt azt kérdezte:- No, mit tanultatok Zsuzsika? Erre anyukája válaszolt:- Ezt majd később kérdezd, ők még nem tanultak semmit. Számukra még csak most kezdődött el az igazi munka, s ha jól akarják végezni, ak­kor komolyan kell venniük. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó is elsősnek lenni, amikor olyan so­kat ígér az iskola. D. L. Nap mint nap (Folytatás az 1. oldalról) kiil s idejében elvégezzük az őszi munkákat, ennek az eredménye majd a magasabb hektárhozamokban tükrö­ződik. Nem árt az aratásban szerzett jó tapasztalatokat felhasználni, mint például: a napi teljesítmény megha­tározása minden gép és minden mun­kacsoport számára, a legjobb telje­sítmények napi értékelése, ezek kü­lön jutalmazása, stb. A nagy feladatok megkövetelik, hogy a nemzeti bizottságok és a párt­­szervezetek nap mint nap foglalkoz­zanak az őszi munkák menetével. Ä közvetlen irányítás a teljes siker egyedüli záloga. Zsuzsika iskolás lett Mezőgazdasági főiskolát végzett vagy azzat egyenrangú ' képesítést szerzett dolgozóink, akik a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozó munkahelyen állnak alkalmazásban, 5 évenként leg­alább egyszer továbbképző szaktan­­folyamon tartoznak részt venni. A munkaadó kötelessége, hogy 50 éves­nél fiatalabb alkalmazottainak . lehe­tővé tegye ezt a továbbképzést, ami­nek betartását a nemzeti bizottságok ellenőrzik. A továbbképzés rendelte­tése, hogy mezőgazdasági dolgozóink megismerkedjenek a tudomány és technika legújabb vívmányaival, s így állandóan bővítsék és elmélyítsék szakismereteiket. A meghatározott időközökben rend­szeresen ismétlődő továbbképzés tar­tama távtanuiási alapon általában fél­éves, háromszor egyheti tanulmány­­összefoglalkozással. A tanulmányi fél­év elteltével szóbeli vizsgát tesznek a hallgatók. Ha valaki nem felel meg a követelményeknek, a vizsgáztató bizottság nem állít ki részére bizo­nyítványt, előírja a tanfolyam megis­métlését és értesíti a hallgató munka­adóját. A minisztérium hozzájárulásával az agronómiái, gazdasági-üzemíani, gé­pesítési és állatorvosi karokon is rendezhetnek a mezőgazdasági főis­kolák két- vagy hároméves ismeret­bővítési tanfolyamokat azok számára, akik ezeken a tanulmányi karokon végeztek és már munkaviszonyban álinak. Ugyanúgy a mező- és erdő­­n*7.éa?áni műszaki iskolák is szervez­hetnek egy-három hétig tartó tovább­képző tanfolyamokat azon végzett­séggel rendelkező növendékeik részé­re, akik időközben már munkát vál­laltak. Az első 5 évben, tehát 1965-ig fokozatosan, korosztályok szerint hív­ják be tanfolyamok látogatására aa iskolák egykori növendékeit, akik már bekapcsolódtak a munkafolya­matba. Mindezen rendelkezések ez évi szeptember 1-i hatállyal lépnek élet­be. K. E F ölülsz a berlini városi vasútra, majd átszállsz a villamosra, s ' egy félórai utazás után megérkeztél ' a demokratikus Berlin melletti leg­­' jobb termelőszövetkezetbe (LPG). A ' piros épület homlokzatán a következő felirat olvasható: Landwirtschaftliche - Produktionsgenossenschaft „Roter Ok- 1 tober“ — Schöneiche (Vörös Oktober 1 Földműves-Termelőszövetkezet — Schöneiche). A szövetkezet elnöke, Paul Erieh­­son így emlékszik vissza a szövetke­zet első éveire: — Ötvenkettőben, amikor szövetke­zetünket megalakítottuk, mindössze hatan voltunk. Földterületünk is alig volt több mint 130 hektár. Ma — ra­gyog föl az arca — szövetkezetünk­nek 120 tagja és több mint 1200 hek­tár földje van. A burgonyatermelés terén eddig már két Ízben nyertük el a lengyel elvtársak vándorzászia­­ját. A burgonya termelése azonban nem képez alapvető ágazatot gazda­ságunkban. A fősúlyt az állattenyész­tésre helyezzük. Szövetkezetünk több állattenyésztési farmmal rendelkezik, amelyek mintegy 760 szarvasmarhát és 1100 sertést tenyésztenek. Kis szünet után arról kezd beszél­ni. hogy szövetkezetük két évvel ez­előtt bizony még ráfizetéssel gazdál­kodott. De rögtön azt is hozzáteszi, hogy ma már munkaegységenként 8 márkát fizetnek. Természetesen ehhez hozzájön még a természetbeni járan­dóság, az 1,5 kg búza és 1,1 kg "bur­gonya is. Az elért eredmények a szövetke­­zetesek öntudatos munkájának és a jó munkaszervezésnek köszönhetők. De a szép eredmények elérésében nagy része van a szövetkezet gondos inö'íének, az öreg, tapasztalt kom­­[ munistának is. Szavai mögött min- I denkor a tények állanak, különösen : ami az újításokat és a találékonysá­got illeti. így emelkedik Szlovákiában a műszaki főiskolák hallgatóinak száma. AmiKor Ducsut vetteK a regi, el­avult gazdálkodási módszertől, a ma látható istállóknak még csak nyoma sem volt. Például a sertések nyári t'aistáilója sem állott még akkor, amely köralakú és szalmatetős. A mindennel törődő elnök sokat gon­dolkozott azon is, hogy ennyi sok sertésnek az elhelyezése egy istálló­ban vajon célszerű. Meghányta-vetet­­te a dolgot a szövetkezet tagságával, s úgy határoztak, hogy a malacok nyolchetes korukig az anyjukkal lesz­nek, aztán külön istállóba kerülnek, ahol az 10 kg-os súly eléréséig ma­radnak. Innen jutnak a hizlaldába, majd a vágóhídra. A sertéseket mind­össze 115 kg-os súlyig hizlalják. Ugyanis kiszámították, hogy további hizlalással emelkednék az önköltség. A sertések után a borjúk birodal­mát látogattuk meg. A tisztaság itt is íratlan törvény. A falon hőmérő. — Csak nem a borjak miatt? — De igen — feleli az elnök. — Hőmérő nélkül a borjak nevelése nem megy. Az istállóban mindenkor bizo­nyos fokú páratartalomnak és hőmér­sékletnek kell lenni. A száraz levegő ártalmas a borjaknak. A szarvasmar­haállományt is, éppen úgy mint a sertéseket, több csoportra osztottuk. Külön helyeztük el a teheneket, ame­lyektől 4X00 kg-os évi fejési átlagot érünk el. Ezek külön takarmányeliá­­tásban részesülnek. — Itt aztán sok munkaerő kell! — El sem hiszi, hogy nem. Mind­össze két ember látja el a szarvas­­marha körüli teendőket. Az elnök az istálló sarkában levő helyiségbe vezet, ahol vékony csö­vecskék fonják be at falat. — Ezek a mi segítőtársaink — a mondja. a Teljes automataberendezés. A te­­:i henektől a kifejt tej a csöveken és r- a szűrőberendezésen keresztül egye­­^ nesen a kannába jut. Két ember két " óra alatt 910 liter tejet fej ki. De k nemcsak a szarvasmarhaistállőban, " hanem a szövetkezet más részlegén " is találhatunk kisebb-nagyobb gépe­­sítést. Hiszen számoljunk csak. Egy­­'■ egy szövetkezeti tagra 10 hektár föld ' megművelése jut. Minden egyéb se­­gitség nélkül a munkát időben elvég­­" zik a meglévő 7 traktorral, a 2 gabo­­nakombájnnal és a burgonyakombáj­­' nők segítségével. Elért eredményeik lehetővé teszik, hogy a munkaegység pénzértékét to­­_ vábbi egy márkával emelhessék. Min­­t dent a terv szerint végeznek. A Német Egyesült Munkáspárt leg­utóbbi kongresszusa foglalkozott a mezőgazdasági termelés további foko­­l zásával. A kongresszus határozatából rájuk is hárulnak feladatok. Ugyanis a legközelebbi években, de legkésőbb I a hétéves terv végére, azaz 1963-ig meg kell előzniük Nyugat-Németor­­szágot az egy hektárra eső szarvas­marhaállományban. A míg 1953-ban 14 szarvasmarha jutott 100 hektár földre, addig ■ ma már 93 darab. Akkor 212 liter, jelenleg pedig 850 liter tej a hektá­ronkénti tejhozam. A sertéshús ter­­. melése terén már 10 kg-nál túlszár­­. nyalták Nyugat-Németországot. íme, a németek első demokratikus orszá­­j gának dolgozói szorgos munkával épí­­. tik hazájukat, s erősítik a békét. A szövetkezet eddig is dicséretre méltó eredményeket ért el. Erichson elnök azonban fokozott reményekkel tekint a jövő elé. — Megy még majd jobban is! — mondogatja gyakran. S valóban. Az évi kereseti átlag (jelenleg 4170 márka) egyre emelke­dik. A szövetkezet vezetősége min­dent megtesz, hogy dolgozóit minél jobban érdekeltté tegye a termelés­ben. Rövidesen bevezetik a végered­mények utáni jutalmazást. Több hasz­nos tapasztalatot átvettek az ipari termelésből, különösen ami a normák megállapítását illeti. A schöneichei szövetkezet ma már a berlini körzet legjobbja. Eredmé­nyei az ország határain túl is ismer­tek. A tagság szívesen kicseréli ta­pasztalatait a csehszlovák és a len­gyel elvtársakkal is, ami igen hasznos mindkét fél számára. O zép és érdekes volt a látogatá­­sunk; a szövetkezet elért ered­ményeinek együtt örültünk Erichson elnökkel. Búcsúzóul mi mást tehet­tünk volna, minthogy megköszöntük a kedves vendéglátást és sok-sok si­kert kívántunk további munkájukhoz. Kézfogáskor az elnök mosolyogva megjegyezte: — Maguk eddig jobban és eredmé­nyesebben gazdálkodnak. Mi is igyek­szünk, hsyy hasonló eredményeket érjünk el. Már a kijáratnál tartottunk, amikor az elnök még utánunk kiáltott: — Aztán ne felejtsék el átadni üdvözletünket csehszlovák barátaink­nak! E. Cicvák Hatan kezdték

Next

/
Thumbnails
Contents