Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-09 / 55. szám

L' elet-Szlovákia. Mintha azt a 1' szót mondanám ki: titok vagy Óriás. Ugyanaz a szavakkal körül nem határolható érzés vesz rajtam erőt. Mint régen, gyerekkoromban, amikor még úgy hittük, hogy ott kél a Nap s ott születik a reggel. Kelet-Szlová­­kia - titokóriás, Itt épül az ország hatalmas vasszíve, s körötte minden formálódik, átalakul. Ülök a vonatban, s magamba szívom, tekintetemmel le­gelem, s minden idegemmel érzem a fényáramban fürdő rétek, susogó búzd­­táblák illatút. Rohan a vonat, s egyre beljebb és beljebb szalad velem a sze­líd lankák búzatáblái közé, a nyárba, a szorgos munkától eres kezű parasz­tok közé. • • • Tizenegy óra körül járt az idő, ahogy beértem Töketerebesre, Isten­telen nagy falu, illetve - bocsánat - város, sőt járási székhely. Egy főut­cája van, de az aztán olyan hosszú, hogy idegen legyen a talpán, aki ne „sóhajtana“ amúgy magyarosan egyet­­kettőt, amíg a végére ér. Mert ' végig kell mennie, ha a szövetkezet irodá­jába akar eljutni. Az öreg néni, akit megkérdeztem, így magyarázta:- Végig ezen az utcácskán, s aztán majd jobbra, kis keskeny út, arrafelé menjen. Ott megtalálhatja. Gyalogolok hát, gyalogolok, s esz a méreg, hogy az ősök, a falu egykori alapítói ilyen hatalmas, hosszú, a jó termőföldeket elfoglaló falut építet­tek. Mégiscsak jók lesznek azok a szövetkezeti építkezések, azok a több­­emeletes házak falun is. Egyrészt ke­vesebb földet foglalnak el, másrészt pedig a közlekedés is könnyebb lesz közöttük. Hisz ha csak így számolunk is, két-három épülettömbben elfér legkevesebb 30 család, s ez a három épülettömb alig foglal el valami he­lyet. Viszont ha 30 családi házat egy­más mellé állítunk, s egy kis kertet is számítunk hozzá, hát majd egy kilo­méter hosszú utcát kapunk. Hogy me­lyik az előnyösebb építkezés, nyilván­való. — Mit keres? — riaszt jel egy hang gondolataimból.- Ha ez a szövetkezet irodája, ak­kor már semmit. — Ez az! Kerüljön beljebb!... ■IBIBBII Brigádosok A közelmúlt egyik vasárnapján a rozgonyiak és a benyékiek kivonultak a mezőkre. Hogy meggyorsítsák a takarmánybetakarítást, brigádot szer­veztek. A rozgonyiak nagy igyekezet­tel dolgoztak, s több mint 15 hektár­­ről takarították be a jó minőségű vörösherét. Jő munkát végeztek a benyékiek is. akiknek a városi épitővállalat dolgo­zói segítettek. Tizenöt brigádos 4 te­herautóval gyűjtötte a takarmányt a rakodóhelyre. Ezenkívül a munkában részt vett 25 helyi lakos is. akik 5 teherautóval és 3 traktorral dolgoz­tak. De nemcsak a begyűjtés haladt jól. Szép munkát végzett a lucernát kaszáló két traktoros is. A Jednota azonban valahogy meg­feledkezett a brigádosokról, s így bi­zony az égető napon dolgozó emberek egy kis sörrel vagy más itallal sem tudták felüdíteni magukat, Erre bi­zony a közeljövőben nagyobb gondot kei! fogyasztási üzemeinknek fordí­taniuk. Andreas Sándor (Kassa) •k ★ ★ A lúcsl szövetkezetben sikeresen elvégezték az őszi árpa kétmenctes aratását. Az átlagos hektárhozam 40 mázsa, ami szép eredmény. A két­­menetes betakarítási módszert a lú­­esiak az idén alkalmazták először, amely jól bevált. Jövőre majd a há­rommenetes aratást is bevezetik. Nagy György (Dunaszerdahely) Mezőgazdasági gépgyáraink egyre több és korszerűbb géppel látják el szövetkezeteinket, állami gazdaságain­kat. A takarmány­­boglyázó gépből is egyre több kerül a szövetkezetekbe, ahol lényegesen meggyorsítja a ta­karmány betakarí­tását. Felvételün­kön: Szabó Lajos, a gömöri szövet­kezet traktorosa munka közben, aki egymaga takarítot­ta be a szövetkezel összes szénáját a boglyázógippel. ftepyben, a Mezőgazdasági Tech­nikai Kutatóintézetben egy új rendszerű és hatalmas teljesítmé­nyű magtisztítógépet próbáltak ki, amelynek mintapéldányát a strá­­zovi Kovodruzstvo készítette. A különös tisztítógép körforgós szi­tasorozatok és sűrített levegő segítségével közel 150 mázsa rossz minőségű, 50 kg hektolltersúlyú zabot képes tökéletesen kitisztítani óránként. Harmadik ötéves ter­vünk időszakában 5000 db ilyen nagy teljesítményű magtisztítót gyárt majd a prostéjovi Agrostroj, amelynek a CVZ —10 jelzőnevet adták. Képünkön Smalcl Karel sze­relőt látjuk a gép szerkezetének és teljesítményének ismertetése közben. (Kúti Szilárd felvétele) Olvasóink,,levelezőink. tollából^á&SB A szép eredmények köteleznek Mélyítsük el szövetkezeteinkben munkaversenyt A szocialista munkaverseny összes formáinak kibontakoztatása a mező­gazdasági termelés növelésének és a közös szövetkezeti gazdaságok meg­szilárdításának döntő tényezője. Ezt állapítja meg a szövetkezetek V. kongresszusának határozata, s e meg­állapítás igazának alátámasztására nagyon sok példát lehet fölhozni szö­vetkezeteink és állami gazdaságaink életéből. Hatalmas feladatok egész sora vár megvalósításra. Egyike e feladatok­nak harmadik ötéves tervünk négy év alatti teljesítése is; a hektárho­zamok növelése, a tejelékenység s a hústermelés fokozása. Hogy mind­ezeknek a dolgoknak a termelési mu­tatóit elérjük, kölcsönös támogatásra s erős összefogásra lesz szükségünk. A szocialista munkaversenyekbe tör­ténő bekapcsolódás ezt az egységet, ezt az erőt jelenti és tartalmazza. Szlovákia 2619 EFSZ-e közül a har­madik ötéves terv feladatainak lerö­vidített, határidő előtti teljesítésére irányuló vállalást 2049 szövetkezet, tehát EFSZ-eink 78 %-a tett. A szo­cialista munkabrigád büszke címért mindössze 256 szövetkezetben folyik a versengés, s a mezőgazdasági üze­mekben (együtt az állami gazdasá­gokkal) összesen 525 munkaközösség áll versenyben. A versenyző szövet­kezeti munkaközösségek többsége a nyugat-szlovákiai kerületben (össze­sen 188) van. Igaz, 41 csoport már a büszke cím tulajdonosa, de mindez még édeskevés. Különösen azokban a szövetkezetekben, ahol vállalták a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítését, a versenyző csoportok fontos szerepet játszanak és játsza­nának a tervek, a célok megvalósítá­sában. Szövetkezeteink többségében mégis elhanyagolják a szocialista munka­versenyek megszervezését. Ezért fő­leg a helyi vezetők a felelősek, de ugyanekkor felelősség terheli a járási vezetőket is, mert a szocialista mun­­kaverscvyek elhanyagolása először is rossz propagációs és felvilágosító munkájuknak tudható be. Ezen a té­ren különösen a homonnai járásban nagyon kirívó a helyzet, ahol eddig még csak Kamenicában létezik ver­senyző csoport. Nagyon sok helyen fennáll az a helyzet is, hogy a szövetkezetek írás­ba foglalták a vállalásokat, bejelen­tették csoportjaikat a versenybe, s azóta feléjük sem néznek. Így persze aztán nem lehet eredményeket várni s eredményeket elérni. Sok helyen megtörtént az. is, hogy a versenyző csoport tagjai nem is ismerték a versenyfeltételeket. Itt a hiba a helyi vezetők részéről történt, akik nem vettek annyi fáradságot, hogy meg­magyarázták, illetve széleskörűen megtárgyalták volna a versenyzési lehetőségeket a szövetkezeti dolgo­zókkal. Versenyző csoportjaink vég­zett munkáját szükségszerűen (leg­alább havonta) értékeljük, hogy a munkaversenyt folytató csoportok tudjanak eredményeikhez igazodni, s mindenkor tisztában legyenek azzal, mit, hogyan és mennyit kell tenniük, esetleg nem kell-e jobban rákapcsol­niuk a munkára, hogy vállalásukat, a kitűzött célokat elérjék, illetve tel­jesíthessék. Ahol helyesen értelmezik a ver­senyzést, s állandóan foglalkoznak a csoportok munkájával, ott az ered­mények is jók. Jó példának sok cso­portot fel lehetne említeni mind a nyugat-szlovákiai, mind a közép-, il­letve kelet-szlovákiai kerületből. Hogy egy párat említsünk, ilyenek vannak Dióspatonyban, Polanyban és Cserjén az állattenyésztésben. A versenyző csoportok az elért szép eredményekkel bebizonyították élet­revalóságukat. Bebizonyították azt is, hogy szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban mindenütt helyük van. Ha tehát terveinket, vállalásain­kat teljesíteni akarjuk, jobb propa­gációs munkát kell szövetkezeteink járási és helyi vezetőinek kifejteniük s minél több embert, minél több fia­talt be kell szervezniük a szocialista munkaversenybe. A szocialista mun­kabrigádoknak és más szocialista munkaversenyben álló csoportoknak a jövőre nézve szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk éltető erőivé kell válniuk. Helyesen cselekednek ott, ahol minden alkalmat és módot megadnak a versenyzésre, versenyző csoportok alakítására. Ahol minden lehetőséget megadnak a fiataloknak, s ahol nem­csak a szellemi, hanem a munkakul­túrára is nagy gondot fordítanak A szocialista munkaversenyek szer­vezőinek, illetve vezetőinek nagy súlyt kell helyezniük a versenyfel­tételek összeállítására, A termelési értekezleteken ezek a vezetők érté­keljék a brigádtagok munkáját, s al­kalmazzák a prémiumrendszert. Ez­által anyagi érdekeltséget teremte­nek, amely még jobb munkára, több­termelésre ösztönzi a versenyző cso­port tagjait. Minden szövetkezeinek célja, „jelszava“ legyen a szocialista munkahrigádok kibontakoztatása el­mélyítése falvainkon. Ez ugyanis me­zőgazdasági dolgozóink szocialista nevelésének legfőbb módja. -tó-SíZr.ftuL _ jtilPM&Vff 3 1961. július 9. A zsitvamelléki Mihály községről eddig még nagyon keveset hallottunk. A szövetkezet még az elmúlt éviién is komoly nehézségekkel küzdött, s bizony az elért eredmények nem vol­tak valami kiválóak. — Itt sem lesz soha jó szövetke­zet! — mondogatták a szomszédok. — Nem a mihályiaknak való a közös gazdálkodás. Hát igen! Az 1960-as gazdasági év végén még a mihályiak közül is so­kan azt gondolták, hogy tényleg nem nekik való, ámde a vezetők nem ad­ták föl a harcot, és 1961. január 1- től áttértek a szilárd díjazásra. Egy munkaegység értékét 14 koronában határozták meg, s a szövetkezeti ta­gok is új erővel kezdtek a munká­nak. Az első szép eredményeket az ál­lattenyésztésben érték el. Amikor az újvári járás legtöbb szövetkezete le­maradt az állattenyésztési termékek felvásárlási tervének teljesítésével, akkor a mihályiak az első negyedév tojáseladását 259 %-ra teljesítették. De szép eredményeket értek el tej­eladásban is, amelyet 113 %-ra, a marhahús eladást 166 %-ra és a ser­téshús felvásárlási tervét pedig 185 százalékra teljesítették. A tavaszi munkálatok menete is megmutatta, hogy a szövetkezetben döntő fordulat következett be, s he­lyes utat választottak, amikor áttér­tek a szilárd díjazásra. Hogy a szö­vetkezet ilyen szép eredményeket ér el, nem kis részben köszönhető Hop­­pan József elnöknek, valamint az 52 tagú pártszervezetnek is. Jól dolgoz­nak, amit az is bizonyít, hogy a takarmányokat már mind lekaszálták, s több mint a felét be is kazalozták. Kell a sok jó takarmány, mert a tej­termelés terén még szebb eredmé­nyeket szeretnének elérni a mihá­lyiak. Jelenleg Racsek Ambrus tehe­nész fej ki a legtöbbet. Tehenenként 8,45 literes átlagot ért el. A szövetkezetnek azonban nagy se­gítséget nyújtanak a helyi iskolák is. A mezőgazdasági mesteriskola és a tanonciskola növendékei a gyakorlati órák keretén belül tevékenyen kive­szik részüket a mezei munkákból. Nem akarnak azonban lemaradni az alapfokú iskola tanulói sem, akik főként a zöldség- és a gyümölcsszü­retben segítenek a szövetkezetesek-A szövetkezet hűvös irodahelyiségé­• ben Pacsunda Mihály könyvelővel c baromfitenyésztésben működő szocia­lista munkabrigádról beszélgetünk Közben az asztalfiókok mélyéről elő-1 kerülnek a kötelezettségvállalások azokat lapozgatjuk. Így tudom meg hogy öt asszony a párt 40. évforduló­­: jónak tiszteletére lépett versenyre c , szocialista munkabrigád címért. Néi szerint Csicsatkó Mária, Molnár Er- 1 zsébet, Rugovszky Mária, Kohan Móric és Dankó Erzsébet. . - Mindnyájan jól végzik munkáju­kat — dicséri őket Pacsunda elvtárs . - Amióta ok vették kezükbe a mun­kát, a baromfitelepünkön is rend van Mindent egyedül végeznek, s járvc a baromfitelepet, mindenütt meglát­szik a szorgos asszonyi kezek nyoma , Példás a rend. „A tisztaság fél egész­ség!“ — tartja a közmondás, s ez itl a baromfitelepen duplán érvényes. — A rendnek, no meg a jó és rend­­, szeres etetésnek köszönhetjük, hog\, • az elhullás már nem is egészen 1 %-o: ■ mondja Molnár Erzsébet. 1 Az asszonyok ugyanis, hogy égési ■ nyáron át elegendő zöld és nedvdxh l takarmány álljon gondozottaik rendel­kezésére, a baromfitelep közeléber i eddig kihasználatlanul heverő ugart ! feltörették, s egész kis mintagazda­ságot létesítettek a helyén. Van itt ! minden: takarmányrépa, burgonya, ét i ki győzné felsorolni, hogy mi és mi Ily módon 30 %-os takarmánymegta­karítást érnek el, s ez bizony egy szö­vetkezet életében nem mindennapi dolognak számit, mert így a jól gaz­dálkodó asszonyok révén több jut a sertés- és szarvasmarhaállományuk­nak. Ömlik a fény. Minden csupa izzás. ■ A vándorólak körül a tyúkok népes serege kárál. Jó erőben levő állatoknak látszanak, s Csicsatkó Mária szavai is azt bizonyítják, hogy jól találgat­tunk.- Kétévesek. Mintegy 3000 van belőlük, s vállaltuk, hogy 145 tojást érünk el darabonként. Ahogy az eddigi eredmények mutatják, vállalásunkat ! talán még túl is szárnyaljuk. A büszke címért versenyző csoport­nak ez a vállalása 12 600 korona ér­tékű. De ha minden vállalásukat pénz­ben kifejezve számolnánk meg, talán hatjegyű számot kellene írnunk. * * * ' Kelet-Szlovákia. Mindenfelé lázas munka folyik; épül, gazdagodik a Ica­­: pitalizmus idején oly mostohán kezelt, : kisemmizett országrész. Ömlik a fény. A baromfitelep vándorólai, a keltető, ! s minden, amerre csak a szem ellát, • csupa izzás. Öt asszony, öt szorgos­kodó asszony. Az ő munkájuk, az ö igyekezetük is egy téglája a jövő nagy épületének. Tóth Elemér Űj rendszerű nagyteljesítményű | magtisztítógép i Pál Gyula egyházasbástl levelezőnk a Fülek! Magyartannyelvű Tizenegy­éves Középiskola diákjainak a poli­technikai oktatás terén elért eredmé­nyeiről számol be levelében. Amint írja: Az iskola 40 tanulója hetente egy napon — minden csütörtökön — a helyi állam} gazdaságban dolgozik. Megismerkednek a mezőgazdaság va­lamennyi ágazatával, minden percet kihasználnak tudásuk kibővítésére. Dr. Molnár Zoltán tanár vezetésével sokat segítettek a gazdaságnak a ta­vaszi munkálatok időbeni elvégzésé­ben. Jő párszor megtörtént az is, hogy vasárnaponként brigádokat szer­veztek. A tanulóknak ez a tette, s az az elhatározásuk, hogy az aratás ideje alatt (a szünidőben) még töb­bet segítenek mint eddig, minden dicséretet megérdemel. * * * — Az imelyi szövetkezet legjobb tehenészbrigádja: a Lovász Józsefé — írja Kucman János levelezőnk. — Szép eredményeket érnek el, s má­jusban 4727 liter tejjel szárnyalták túl vállalásukat. Lovász József elvtárs hattagú csoportja vállalta, hogy ter­vét, s a harmadik ötéves terv első esztendejének iránymutatóiból a rá eső részt határidő előtt teljesiti. * * * Kelemen Sándor levelezőnk arról Ír, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskola hallgatói az elaő szemeszter lehallgatása után héthónapos tanul­mányi gyakorlaton vesznek részt. Ez azért Is fontos, mert így a hallgatók az elméleti tudás melletti gyakorlatra is szert tesznek, s az iskola elvégzése után mint teljes értékű s hozzáértő szakemberek vehetik ét szövetkeze­teink s állami gazdaságaink irányítá­sát. Az 1500 hektáros őturai szövet­kezetben 20 főiskolai hallgató ismer­kedik a szövetkezet munkamenetével, s mindenütt ott vannak, ha valamit segíteni kell. A szövetkezet vezető­sége s a tagság is elégedett munká­jukkal. • * • — Lányok kacagásától hangos a karvai szövetkezet kertészete — írja levelében Buris Béla szepsi levele­zőnk. - A lányok reggel 7 órától ott szorgoskodnak az Uvegház körül, de munkájuknak meg is van az eredmé­nye, mert a karalábéért és a kelká­posztáért ugyancsak szép összegeket kapott a szövetkezet. Most pedig már itt van a paprikaszedés. A kitűnő eredmények mind a fürge kezű lá­nyok munkáját dicsérik. Szurdi elv­­, társ, a kertészet vezetője és Legál Józsi bácsi alig győzik a rendelke­zéseket osztogatni, mert szinte ég a kezük alatt a munka. S hogy miért igyekeznek annyira? Az egyik kis­lány így foglalta össze: „Azért ipar­kodunk, hogy a városokban még több zöldség kerüljön dolgozóink asztalá­ra." nek. Szorgalmasan dolgoznak, nerr akarnak szégyent vallani, mert égés: évi munkavállalásuk 10 000 brigádért ledolgozására kötelezi őket. A mihályiakat a szép eredménye­kért a járási nemzeti bizottság ván­dorzászlóval tüntette ki és a szövet­kezeti tagok jó munkáját 3500 koro­nával jutalmazta. A tagok, amikoi megkapták a vándorzászlót, új mun­kafelajánlásokat tettek. Hogy csal egy párat említsünk közülük, Ráesel Mária elhatározta, hogy egy borjt napi súlygyarapodását 10 dekával nö­veli, Racsek Lajos pedig vállalta hogy az egy tehénre eső tejhozamol napi egy literrel szárnyalja túl. Széf vállalást tett azonban Sesták József gépész is, aki elhatározta, hogy a gé­pészeti központ tagjai között meg­szervezi az újítók csoportját. A szép eredmények még jobb mun­ka kifejtésére kötelezik a mihályia­kat. El is határozták, hogy ezutár még több terméket adnak át a köz­ellátásnak, amivel egyben szövetke­zetük jövedelmét is emelik. Tóth János (Érsekújvár)

Next

/
Thumbnails
Contents