Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-08-09 / 64. szám
Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai kommunista és munkáspártjai első titkárainak tanácskozásáról Moszkvából Jelentik (CTK): Augusztus 3-tól S-ig Moszkvában a Varsói Szerződés tagállamai kommunista és munkáspártjai Központi Bizottságainak első titkárai tanácskozást tartottak a német békeszerződés megkötésének előkészítésével kapcsolatban. A tanácskozáson részt vettek a Varsói Szerződés tagállamai kommunista és munkáspártjainak képviselői. Jelen voltak az ázsiai szocialista országok testvérpártjainak képviselői is. A tanácskozás résztvevői beható véleménycserét folytattak a külpolitikai és gazdasági kérdésekről, a német békeszerződés megkötésének előkészületeivel kapcsolatban. A tanácskozás valamennyi résztvevője azt az egyhangú nézetét fejezte ki, hogy a német békeszerződés megkötésének kérdése, és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet normalizálása, már régen időszerű és megoldása nem tűr halasztást. Hangsúlyozták, hogy a német békeszerződés megkötésének bizonytalan időre A SZOVJETUNIÓ EMLÉKIRATA velő halogatása agy újabb háborús veszély fokozásának tudatos elősegítését jelenti Európában, sót nemcsak Európában. A tanácskozás résztvevői készségüket nyilvánították: mindenképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy mindkét német állam helyzetének békés rendezése a nyugati nagyhatalmakkal történő megegyezés alapján jöjjön létre. A német békeszerződésnek rögzítenie kell az Európában a háború után ténylegesen kialakult helyzetet, jogilag meg kell erősítenie a jelenlegi német határok változtathatatlanságát, normallzálnia kell a nyugat-berlini helyzetet, a legjobb feltételeket kell megteremtenie a két német állam közeledésére és együttműködésére, biztosítania kell mind Németország, mind valamennyi európai állam békés fejlődésének feltételeit. A tanácskozás résztvevői abböl indulnak ki, hogy az ilyen békés rendezés nem árt egy országnak sem, hanem megfelel minden ország érdekeinek, amely valóban a világbéke megőrzésére és megszilárdítására törekszik. A tanácskozás résztvevői egyértelmúleg megerősítették, hogy ha megkötik a békeszerződést mindkét német állammal, Nyugat-Berlin mint szabad, demilltarizált város zavartalanul fejlesztheti kapcsolatait a külvilággal. Egyetlen szocialista ország sem törekszil Nyugat-Berlin jelenlegi társadalmi rendszerének megváltoztatására. A békeszerződés megbízható és hatékony kezességet nyújt arra, hogy szigorúan biztosítva legyen a Nyugat-Berlin ügyeibe való be nem avatkozás, valamint az e várossal fenntartott közlekedés Is. A tanácskozás valamennyi résztvevője kifejezte szilárd elhatározását, hogy a német kérdés békés rendezését még ez évben elérik. Emellett egyértelmúleg elhatározták, hogy amennyiben a nyugati nagyhatalmak továbbra is kitérnek a német békeszerződés megkötése elől, az érdekelt államok kénytelenek lesznek a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal aláírni, hogy pontot tegyenek a háború után visszamaradt állapotok végéra és biztosítsák Európa e részében a helyzet stabilizálásának feltételeit. A békeszerződés kategorikusan körülhatárolja a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogait is, beleértve azokat a jogokat is, amelyek területére, felségvizeire és légiterére vonatkoznak. E békeszerződés alapján rendezik majd Nyugat-Berlin helyzetét is. Mint szabadváros önálló, független életét élheti, és az NDK-val megkötendő egyezmények alapján élhet a külvilággal való zavartalan összeköttetésének jogával. A tanácskozás a teljes egyértelműség légkörében folyt le, és bebizonyította a szocialista országok rendíthetetlen, elszánt akaratát, hogy kiküszöbölik a második világháború maradványait. Közzétették A Pravda szombati számában közölte az SZKP szervezeti szabályzatának tervezem tét, amelyet a Központi B1-* zottság júniusi plénuma hagyott jóvá. A tervezetet azért hozták nyilvánosságra, hogy az egész szovjet nép mégis** merje, a párttagok és tagjelöltek megvitathassák. A vita eredményeit figyelembe ve-* szik a szervezeti szabályzat végleges kidolgozásakor. Az új szervezeti szabályzatot megvizsgálás és jóváhagyás céljából az SZKP XXII. kong-< resszusa elé terjesztik, amely idén október 17-én ül össze' Moszkvában. A Német Szövetségi Köztársaság kormányához A szovjet kormány a Német Szövetségi Köztársaság kormányához a német békeszerződésről szóló smlékiratban ismét hangsúlyozta, hogy „előnyben részesíti a német békeszerződésről valamennyi érdekelt féllel megkötendő egyezményt". A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy csupán akkor köti meg a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, ha ilyen egyezmény nem jön létre. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy a német békeszerződés megkötésének kérdését és ezen az alapon a nyugatberlini helyzet megoldását „az év végéig mindenképpen valóra kell váltani". Ezt az emlékiratot Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere augusztus 3-án adta át a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ügyvivőjének. Az emlékirat válasz az NSZK kormányának 1961. július 12-i emlékiratára. A szovjet kormány a szövetségi kormány válaszát „az NSZK kormánya nem reális politikája és azon makacs törekvése további példájának tekinti, hogy meggátoljon bármiféle megegyezést, amely megerősíthetné az európai békét. Az emlékirat hangneméből és tartalmából kitűnik, miszerint a szövetségi kormánynak egyáltalán nincsen szándékában, hogy elősegítse a megoldást". Az NSZK kormányának az az állítása, hogy a békés elintézés csupán az egységes német állam és az egész Németországot képviselő egységes kormány megalakítása után lehetséges „nem állja meg a helyét sem politikai, sem gyakorlati, sem jogi szempontból". A szovjet emlékirat tévesnek minősíti az NSZK kormányának azt a tételét, hogy a békeszerződés megkötése állítólag elmélyítené Németország kettéosztottságát. A Német Szövetségi Köztársaság azáltal, hogy elutasítja részvételét a békeszerződés megkötésében, talán legutolsó lehetőségét is elveszti annak, hogy lényegesen hozzájáruljon Németország egységének felújításához. A szovjet emlékirat ismételten figyelmezteti a szövetségi kormányt ama kísérleteinek tarthatatlanságára, hogy a békeszerződés megoldását az általánosan ellenőrzött leszerelés kérdésének megoldásától tegye függővé. — A szovjet kormány szeretné hinni — hangzik az emlékiratban -, hogy a Szövetségi Köztársaságban tudatára ébrednének annak, hogy az NSZK a harmadik világháborúnak még néhány óráját sem élné át, ha megengednék Ilyen háború kitörését, valamint azt is, hogy a nyugatnémet lakosság létérdekei megkövetelik e tragikus eshetőség kizárását. A legjobb és legmegbízhatóbb eszköz a német békeszerződés megkötése, az ügyek békés elintézése mindazon országokkal, amelyek részt vettek a hitleri Németország elleni háborúban, továbbá a káros daganat eltávolítása, vagyis Nyugat-Berlin megszállásának megszüntetése. A szovjet kormány elutasítja a szövetségi kormány emlékiratának ama állítását, hogy a Szovjetunió nem ismeri el a német nemzet önrendelkezési jogát, vagy pedig, hogy gátolja e jog érvényesítésében. A Szovjetunió ismét kijelenti, hogy sem ő, sem pedig a vele baráti szövetségben álló államok nem veszélyeztetik Nyugat-Berlin szabadságát és belső rendszerét. A Szovjetunió azt javasolja, hogy Nyugat-Berlinhek a két német állammal, vagy ez államok egyikével kötött békeszerződés alapján a szabad, demilitarizált város statútumát adják meg és állapítsák meg a legmegbízhatóbb nemzetközi kezességeket, amelyek kizárnák Nyugat-Berlin ügyeibe a külsű beavatkozás bármilyen lehetőségét. A szövetségi kormánynak amellett tekintettel kell lennie arra a teljesen világos tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak semmilyen joga sem volt és nincs Nyugat-Berlinre. * * * A Szovjetunió kormánya a Nyugat-Beriinnel kapcsolatos ügyek békés rendezésére vonatkozóan jegyzéket küldött az USA, Anglia, valamint Franciaország kormányához. Ä kommunizmus nemzedékének programja Előző számunkban már foglalkoztunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának programtervezetével, e történelmi dokumentum jelentőségének első részével. Az alábbiakban tovább ismertetjük olvasóinkkal a programtervezet főbb mondanivalóját. Kórunk alapvető kérdése: a háború és a béke problémája cializmus vetette föl azt az egyedül ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszere történt különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők, s ez nem egyéb, mint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenini elve. A szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. Éppen ezért igen nagy jelentőségű a programtervezetnek az a része, amely leszögezi, hogy a háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A tervezet második része foglalkozik a kommunista társadalmi rendszer lényegével. Leszögezi, hogy a kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város ’és a falu közötti társadalmi-gazdasági és kulturális életmódbeli különbségek. Az emberek termelő tevékenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Itt külön ki kel! emelnünk a programtervezetnek azt a részét, amely leszögezi, hogy a Szovjetunióban lesz a legrövidebb munkanap. Amint az előző számunkban közölt táblázat is szemlélteti, az 1961-1970-es évtizedben a Szovjet-Ä háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztításokat okozhat, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. Különösen nagy figyelmet érdemel a programtervezetnek az a része, amelyben vörös fonálként húzódik végig az a gondolat, hogy a tartós béke megőrzésének legbiztosabb útja: a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes IsszcrcléSi Az emberiség előtt - mondja többi között a programtervezet - a szo-2 ftfiMfi/rr 1961. augusztus 6. unió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az USÄ-t. Ezt a fejezetet talán a következőképpen jellemezhetjük a legjobban: a kommunista társadalom felépítése még a mai nemzedék életében teljesül. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését, úgyhogy az a legközelebbi tíz esztendő folyamán két- és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielégítése végett a mezőgazdasági termelés egész hozamát 10 év alatt mintegy két- és félszeresére kell emelni, 20 esztendő alatt pedig három- és félszeresére. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés feltételezi az irányítás demokratikus alapjainak általános fejlesztését, a népgazdaság központosított, állami irányításának megerősítésével és tökéletesítésével egyidejűleg. A nép anyagi jólétének emelését "illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban - bármely tőkésországhoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. (Az SZKP programtervezetének további ismertetésére még visszatérünk.) Bátorkeszl és Búcs között az őgyallat Talajjavítási Szövetkezet három bágere vízlevezető csatornát mélyít. Bernáth Slavoj gépkezelő is segítője Bartalsky János 0,45 m*-es kanállal ellátott bágerével 30 000 m3 jöldet helyez át ezen a szakaszon K. Sz. Hálás lesz a föld Gabonamezőinken lassan elfogy a lábon álló gabona. Amíg a munka kezdetén jőleső érzéssel töltött el bennünket’ a kombájnok zúgása, most nagyobb az öröm, ha kombájn helyett ekét vontató lánctalpas dolgozik a csupasz tarlókon. A gazdag termés jó gazdára vall. Bizonyítéka, hogy tavaly alaposan megvetettük ágyát az idei termésnek. Most is szükséges az igyekezet, annál is inkább, mert harmadik ötéves tervünk második termésének alapját rakjuk le. Amikor födél alatt tudjuk a termést, nyugodtabban fogunk a soron következő munkákhoz, amelyekből akad garmadával. A sok közül első sorban a talajerőfokozást kell szorgalmaznunk. Szakszerű talajelőkészítés, a jó minőségű vetőmag mit sem ér, ha sovány, humuszban szegény talajba hull a mag. Humuszdús talajjal pedig kevés szövetkezet dicsekedhet. Országos viszonylatban a talaj humusztartalma még a másfél százalékot sem éri el. Számos szövetkezetben a gazdasági udvaroktól távol eső földek humusztartalma szinte egyenlő a semmivel. Pártunk Központi Bizottsága eme áldatlan állapot megszüntetését tartotta szem előtt, amikor, tavaly márciusban országos mozgalmat hirdetett a föld termőerejének fokozására. Mezőgazdasági dolgozóink magukévá tették a felhívást. Rövid időn belül teljes lendülettel megindult a talajjavítási munkák egész sorozata. Nemcsak a föld humusztarlalmának növelését szorgalmazták, de a vizenyős területek lecsapolása és az öntözőgazdálkodás kiszélesítése is előtérbe került. Földműveseink szorgalma nem ismert határt. Példa erre, hogy a tervezett 10 millió köbméter komposzt készítését, több mint 2 millió köbméterrel túlszárnyalták. * Sajnos, idén már nem beszélhetünk hasonló eredményekről. Az eddig elvégzett talajjavítási munkákkal nem lehetünk elégedettek, bár a kerületek az állami tervhez képest 81 millió 581 000 koronával emelték a talajjavítási létesítmények beruházási tervét. A vállalások főként víz- és trágyalétárolók, valamint az öntözőeszközök kiszélesítésére vonatkoznak. E munkálatok nem haladnak kielégítően, hiszen július 15-ig az öntözésre szánt beruházások 20 %-át, míg a trágyalé-öntözési beruházások csupán 7 %-át használtuk föl. A komposztkészítés terén sem rózsásabb a helyzet. Ez évben a mezőgazdasági terület hektáraként 3 köbméter komposzt előállítását terveztük, s eddig a nyugat-szlovákiai kerület 1,3 köbméter, a kelet-szlovákiai kerület 0,65, míg a közép-szlovákiai kerület csupán 0,53 köbméter komposztot készített hektáronként. Ennek a nagymérvű lemaradásnak tudható be, hogy országos méretben a komposzt készítés tervét csupán 28 %-ra teljesítettük. A föld termőképességének növelésében jelentős szerepet játszanak a talajjavítási szövetkezetek, amelyek ma már az EFSZ-ek túlnyomó többségét felölelik. Amíg a pezinoki, malackai és az érsekújvári talajjavítási szövetkezetek példásan végzik a tervbe vett munkálatokat, országos méretben lemaradás tapasztalható. A mezőgazdasági talajjavítási munkákra előirányzott összegből 9 millió 245 000 koronát nem merítettünk ki. Ezek a tények nyugtalanítók, s figyelmeztetnek. A hátralevő öt hónap alatt fokoznunk kell a munkát, hogy behozzuk a lemaradást. Most, amikor a föld nagy hányadáról lekerült a termés, s engedett a munka üteme, e téren még sokat tehetünk. Ne felejtsük el, hogy a talajerőfokozás, lecsapolás, öntözés sóié évre szól, s az anyaföld bőségesen visszafizeti a róla történő gondoskodást. A talaj termőképességének fokozásáért megindult mozgalom eredményessége az egész ország ügye. Szükséges tehát, hogy a nemzeti bizottságok és a helyi pártszervezetek az eddiginél jelentősebb agitációs és szervező munkát fejtsenek ki a talajerőfokozás meggyorsítása érdekében. A mezőgazdasági dolgozóknak meg keli magyarázni, hogy ez a munka döntően befolyásolja harmadik ötéves tervünk négy év alatti teljesítését, s egyúttal «lősegíti a közös gazdálkodás megszilárdítását, egyben a szövetkezeti tagok életszínvonalának emelését. Amikor az 1962. évre szóló tervet készítjük, — az idei lemaradásból okulva —, úgy állítsuk fel a talajerőfokozásra vonatkozó tervünket, hogy azt az év elejétől kezdve folyamatosan, egyenletesen teljesíthessük.
