Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-07-09 / 55. szám
Köszöntjük a Mongol Népköztársaságot Ez év július 11-én ünnepli a mongol nép a dicső forradalom 10. év- 2 fordulóját. Ez alkalomból ellátogatott Bratislavába Savadyna Cagandor♦ zse, a Mongol Népköztársaság prágai nagykövete, hogy tájékoztassa a V éajtó képvsielöit Mongólia gazdasági és kulturális helyzetéről. Ilja Erenburg, a kiváló szovjet író és békeharcos egyszer azt írta, hogy „a német kérdés olyan gyötrő, mint a nyílt sebhez tapadó hajfürt“. Hogy mennyire találóan fejezi ki ez a mondat a 16 éve kettéosztott Németország békés úton történő egyesítésének szükségességét, mi sem bizonyítja jobban mint az a tény hogy a Szovjetunió kormánya által javasolt békeszerződés megkötése a két német állammal szinte naponta százmilliókat szerez e szándék igazságának világszerte. Amíg Adenauerék atomfegyvereket próbálnak kicsikarni a NATO-tagállamoktól az egyre támadóbb jellegű Bundeswehr számára, addig a Német Demokratikus Köztársaság kormánya emlékirattal fordul a potsdami egyezmény aláíró hatalmakhoz és a Hitler-ellenes koalíció államaihoz a nyugatnémet szövetségi parlamentnek azzal a nemrégiben hozott hatá- j rozatával kapcsolatban, amely szerint az Adenauer-kormány nyugdíjat biztosit az SS-csoportok és a Hitlert kiszolgáló rendőri gépezet tagjainak. A nyugatnémet parlamentnek ez a döntése nem más, mint az európai népek gyilkosainak rehabilitálása, Eichmannal az élen, aki a jeruzsálemi vádlottak padján várja az igazságos büntetést. Az NDK kormányának említett emlékirata leszögezi, hogy a nyugatnémet szövetségi parmlament által elfogadott törvény nyugtalansággal tölti el a német nép haladó erőit, majd megállapítja: a gonosztevők és hóhérok Nyugat-Németország területén azért kerülhetnek újból hatalomra, mert Németországnak ebben a részében megszegik a potsdami egyezményt. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az egész német nemzet békeszerető és demokratikus erőinek, a világ békére vágyó millióinak érdekében, s így a mi érdekünkben is cselekszik, amikor felhívja a Hitler-ellenes koalíció hatalmait, hogy szálljanak szembe a potsdami egyezmény újabb provokációs megszegésével, és demokratikus békeszerződést kötve mindkét német állammal, akadályozzák meg a nyílt fasiszta előretörést Nyugat-Németországban. Nyugaton újból kezdik előrángatni a levitézlett Dulles-féle hidegháborús politika vonalát, amelyet a „háborús szakadék szélén táncoló" külpolitikai irányvonalnak ismert meg a világ. A kommunista és munkáspártok múlt év novemberi moszkvai Nyilatkozata a többi között leszögezte, hogy a gyarmati rendszer összeomlása lavina szerűen következik be. De az imperialista hatalmak minden igyekezetükkel próbálják visszafordítani ezt a történelemadta természetes folyamatot. Sokszor nagyon komolyan kiéleződik a nemzetközi helyzet éppen azért, mert a gyarmattartó hatalmak nem akarnak beletörődni a rabság láncát letépő nemzetek igazságos harcába. így volt ez Kongóban, Kubában, Laoszban és másutt is. Hasonló a helyzet a Közép-Keleten elterülő Kuwaitban is, ahol az angol gyarmatosítók minden igyekezetükkel meg akarják tartani Kuwait olajmezőit. Közismert, hogy Kuwait történelmileg az Iraki Köztársasághoz tartozik. Éppen ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén Irak megbízottja kormánya nevében kijelentette, hogy Kuwait tartományt visszacsatolja az anyaországhoz. London erre katonai fenyegetéssel válaszolt, sőt a legutóbbi jelentések szerint a helyzet nagyon komoly. Angol katonai egységek a Szuezi-esatornán keresztül Kuwait térségébe érkeztek. Kuwait területének nagy részét brit szárazföldi egységek szállták meg. A laoszi kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet munkája is említést érdemei a hét eseményei közül. A hazafias erők képviselője felszólalásában teljes egyetértését fejezte ki azzal a kínai javaslattal, hogy a laoszi probléma gyors megoldása érdekében az értekezletnek konkrét tárgyalásokra kell áttérnie. Felszólalásában megjegyezte, hogy a három iaoSzi herceg közös megállapodása jó alapul szolgál Laosz ügyének rendezésében. kezdte a nagy érdeklődéssel tartott beszámolóját Mongólia nagykövete — az a tény, hogy Ázsia egykori legelmaradottabb országából szocialista mezőgazdasággal rendelkező, egyre gyorsabban iparosodó ország lett. A második világháború befejezése óta, különösen pedig az eltelt 12 év alatt, Mongólia nagy utat tett meg a szocializmus építése terén, Két ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet valósítottak meg, amelyben különösen nágy szerepet játszott a Szovjetunió önzetlen anyagi és tudományos segítsége. Mongólia ipara ma egy hét alatt többet termel, mint 10 évvel ezelőtt egy egész éven át. A mongol mezőgazdaságban győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok. Közismert, hogy Mongólia fejlett állattenyésztéssel rendelkezik: az ország állatállománya az utolsó 10 év alatt majdnem a háromszorosára emelkedett. Az ipar egyre gyorsabb fejlődése lehetővé teszi, hogy több mezőgazdasági gép kerüljön a parasztság szolgálatába, s így a rétek és az ugarföldek feltörésével itt is áttérnek a növénytermesztésre. Az országban több mint 700 jól működé szövetkezet van. Ezekben azonban még az állattenyésztésen van a főhangsúly, s állattenyésztési termékeikből hazánk is importál. A nagykövet külön kiemelte az országban végbement kulturális forradalom óriási jelentőségét. Megállapította, hogy teljesen felszámolták az írástudatlanságot, s minden ezer lakosra egy orvos jut. (Nálunk minden 700 lakosra.) Külön foglalkozott a fiatal mongol értelmiség szerepével, amely fáradságot nem kímélve munkálkodik az ország kulturális életének fellendítésén. A jelenlevő újságírók kérésére a nagykövet foglalkozott Mongólia külpolitikájával is. Elmondotta, hogy kormánya és az egész mongol nép szilárdan támogatja a Szovjetunió vezette szocialista béketábor békéért folytatott harcát. Mongólia éppen úgy, mint a többi haladó gondolkozású ember, követeli, hogy minél előbb kössék meg a békeszerződést Németországgal. T. G. Feszültség Kuwaitban 2 "ffim *tr 1961. július 9. MV1L/V(UaZD^^ • A Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság kormánya bejelentette, hogy több iparcikk árát leszállítja. Lapjelentések szerint különösen a gyermekruhák, cipő és a gyógyszerek árát szállítják le. • Párizsban megrendezték a csehszlovák technikai kiállítást, amely rendkívül nagy sikert aratott. Különösen a szakemberek nyilatkoztak nagy elismeréssel a kiállított tárgyakról. o Római lapjélentések szerint aláírták a Szovjetunió és Olaszország közötti árucsereforgalmi egyezményt az 1961 —65-ös évre. A most megkötött szerződés értelmében az eddiginél sokkal nagyobb mértékben megnövekedik a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolat. • A Szovjetunió kormánya és az indiai kormány között létrejött megállapodás szerint szovjet szakemberek segítségével egy hagy teljesítményű nyersolajfeldolgozó üzem épül Indiában. • Budapesten tartották meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség tagállamainak értekezletét, amely az építkezés kérdéseiről tárgyalt. Az egyes küldöttek kicserélték tapasztalataikat az országukban folyó építkezések sikereiről és problémáiról. • A Bolgár Távirati Iroda jelentése szerint Bulgária ipari termelését az év első öt hónapjában 105,8 °/o-ra teljesítették. Különösen a viilanyenergia és a vasérc termelésében értek e! kimagasló eredményeket. • Nagy mennyiségű gyógysaerszállítmány érkezett a Szovjetunióból Japánba. Leginkább gyermekbénulás elleni szérum volt a küldeményben. • Argentínában nagy áremelkedés van. Az év első öt hónapjában átlagban ll°/o-ka! emelkedtek az életszükségleti cikkek árai. Adenauer: Gyorsan, gyorsan, nekünk még több feszültségre van szükségünk! (A Neues Deutschland karikatúrája) a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. Az ünnepi díszbe öltözött prágai repülőtéren Viliam Siroky elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának miniszterelnöke fogadta a. vendégeket. Fan Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának miniszterelnöke válaszában megköszönte a szívélyes fogadtatást, s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a vietnami küldöttség csehszlovákiai látogatása tovább mélyíti a két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat, s hozzájárul a nemzetek közötti békés együttélés megvalósításához. A vietnami küldöttség tárgyalásokat folytatott a csehszlovák kormány vezető képviselőivel a két országot érintő gazdasági és kulturális kapcsolatokról. (CTK) Különös „zsákmány“ Nemrégiben két dán halász, MARTHOV Gottfried és bátyja, Petrov halászni indult. Amikor csónakjukból kihajolva a háló fenekére tekintettek, a várt heringek helyett aknákat találtak benne. Időzített tengeralatti aknákat. A Marthov-testvérek először arra gondoltak, hogy a különös zsákmány talán a második világháború maradványa. Hamarosan azonban rájöttek, hogy tévednek. Az óceánra rászálló ködből előbukkant a nyugatnémet Bundeswehr egyik hadihajója, amelynek parancsnoka szigorúan kiadta a parancsot: — Szedjétek össze a hálót és tűnjetek! Később derült ki, hogy a Balti-tengernek ebben a térségében a nyugatnémet hadsereg hajóhada tartott nagy gyakorlatot, figyelmen kí(A francia-algériai tárgyalások margójára) Amint ismeretes, június első felében tárgyalóasztalhoz ültek a francia kormány képviselői és az Algériai Köztársaság Tuniszban székelő ideiglenes kormányának megbízottai, hogy tárgyalásokat folytassanak a Franciaország és Algéria közötti gazdasági és politikai kapcsolatokról. A tárgyalások előterébe az Algériában élő francia kisebbség kérdése került, amely a Párizs által beígért függetlenség elnyerése után külön tartományt kapna. A másik, s a sokkal fontosabb kérdés, a terület nagysága, amely a függetlenség elnyerése után algériai fennhatóság alá kerülne. Közismert tény, hogy Algériában közel egymillió európai él. A francia álláspont szerint az Algériának nyújtott függetlenség elnyerése után ezek az európaiak külön kiváltságokban részesülnének. Az algériai fél viszont ahhoz a legelfogadhatóbb elvhez tartja magát, hogy az említett európaiaknak algériai állampolgárságért kellene folyamodniuk: jóllehet az Elyséepalota urai azt remélik, hogy az ő szájuk íze szerint rendeződik ez a probléma, s akkor továbbra is biztosítanák uralmukat a közel 9 millió algériai fölött. A franciák ugyanis 1830 óta gyakorolják hatalmukat Algériában. Amim említettük, a megbeszélések előterébe került másik kérdés jóval fontosabb jelentőségű. Arról van ugyanis szó, hogy a Párizs által megígért önrendelkezési jog milyen területre terjedne ki. Nem mindegy ugyanis, hogy az Algériához tartozó, a térképen Szahara néven megjelölt terület hová tartoznék majd. Felesleges külön hangsúlyoznunk, hogy ebben az esetben nem a többszáz millió köbméter homokról van szó, hanem arról, amit ez a homok rejt magában: a kimeríthetetlen mennyiségű nyersolajról, a földgázról, a kőszénről, a vasércről, a foszfátról, a cinről és több más természeti kincsről. A francia kormány képviselői úgy tálalták fel ezt a kérdést, hogy Szahara mindenképpen Franciaországhoz tartoznék, még a függetlenség elnyerése után is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ennek az óriási természeti kinccsel bíró területnek a birtoklása nemcsak az algériai nép ügye, hanem egész Afrikáé. Alátámasztja ezt a tényt a marokkói kormány nemrég kiadott közleménye is, amelyben- a többi között leszögezi, hogy az eviani tárgyalások csak akkor lesznek eredményesek, ha teljes függetlenséget biztosítanak Algériának, s meghagyják területi egységét, beleértve a szaharai sivatagot is. Szahara sorsáról tudnunk kell, hogy mihelyt a franciák feltárták a homok belsejében rejlő szinte kimeríthetetlen mennyiségű természeti kincseket, mindjárt elkülönítették Algériától. Párizsban egy 1957-ben keit rendelkezés alapján külön minisztériumot létesítettek a szaharai ügyek intézésére. Megalakult az ún. Szahara — Francia Társaság, amelyben minden nagyobb francia monopoltőke képviselteti magát. De Gaulle elődei igyekeztek a szamszédos Niger és Csád Köztársaságban franciabarát kormányokat juttatni hatalomhoz, hogy ezáltal is anyagi és erkölcsi támogatást szerezzenek szaharai politikájukhoz. Ide kívánkozik még megemlíteni, hogy például tavaly 8 585 000 tonnára emelkedett a szaharai nyersolajtermelés az 1959 évi 1 232 000 tonnával szemszőlagos függetlenség után, s a helyzet mindjárt nyílt imperialista agresszió veszélyévé fejlődött. Mi is történik tulajdonképpen Kuwaitban? Az angol részről történt nyílt katonai fenyegetésre az adott okot, hogy az ország függetlenné válása után Kasszem iraki miniszterelnök bejelentette, hogy Kuwait az Iraki Köztársaság oszthatatlan részét képezi. Kijelentette, hogy az angol kormány eddigi politikája is törvénytelen volt Kuwaitban. A miniszterelnök leszögezte, hogy Irak rövidesen kiterjeszti határát egészen Kuwait déli határáig. Iraknak ez a bejelentése természetesen nyugtalanságot váltott ki nemcsak Londonban, hanem az angolbarát kuwaiti kormány köreiben is. Az angol nagytőke nyílt katonai beavatkozást követel. Az ok egyszerű. A londoni Times egyetlen mondatával bizonyította a nagytőkések követelését: „Angliában minden második autó a Kuwaitból behozott nyersolajból készült benzinnel fut.“ A Kuwaitból importált nyersolaj, valamint az angol monopoltőke érdekeltsége Kuwaitban, döntő jelentőségű az gész brit nemzetgazdaságra. A „Kuwait Oil Company“ évente 55 millió tonna nyersolajat szállít Angliának. S ami több ennél, Kuwait Nagy-Britannia állami költségvetésében is jelentős szerepet játszik. Egyrészt azért, mert az angol nagytőkések font sterlinggel fizetnek a kuwaiti nyersolajért, másrész^ azért, mert a kuwaiti uralkodó a "részesedésnek felét Londonban vásárolta el. Ezért hát érthető, hogy az angol kormány a kuwaiti uralkodó „kérésére“ katonaságot küldött, hogy védelmezze az angol „érdekeket". S. K. vül hagyva a nemzetközi felségvizeken érvényben levő jogokat. Amikor a dán halászok szövetsége tiltakozást nyújtott át Bonnban. Strauss hadügyminisztériuma a következő durva választ adta: — Örüljenek, hogy nem repültek a levegőbe! Íme, mi mindent megengednek maguknak már a nyugatnémet militaristák. (sk) ben. Tervek szerint 1965-ben 25 millió tonna nyersolaj kitermelését tervezik. Ez olyan nagy mennyiség, hogy Franciaországnak nincs hozzá megfelelő gazdasági ereje, ezért társakat keres, természetes nem a független afrikai államokban, hanem az angol, amerikai és holland nagytőke képviselőinél. Franciaország tehát már most sem tudja biztosítani a Szaharában rejlő óriási természeti kincsek feltárását, amikor még politika: hatalmat gyakorol Algéria fölött. Még kevésbé tudná biztosítani, ha elvesztené politikai befolyását. Ezért próbálja hát Joxe államminiszter, Párizs képviselője azt bizonygatni, hogy a Szaharának Franciaországhoz kell tartoznia, még akkor is, ha Algéria elnyeri függetlenségét. Evianban tehát a szaharai nyersolaj elvesztésének réme hozta zavarba a francia küldöttség tagjait az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya képviselőinek következetes és meg nem alkuvó érveivel szemben. Algéria népe közel hét éve küzd függetlenségének elnyeréséért, s nem adja fel a harcot, amíg az egész ország nem szabadul fel a francia gyarmatosítók uralma elől, beleértve a Szaharát is, amelyért de Gaulle-ék oly elkeseredetten küzdenek, (tg) -A gazdag gyapottermés betakarítása a Vietnami Demokratikus Köztársaságban — A mongol nép 40 év előtti győzedelmes forradalmának gyümölcse — Amikor nemsokkal ezelőtt az ango kormány megszüntette fennhatóságá Kuwaitban, és inkább az újgyarmato sítás korszerű módszereinek adót előnyt, senki sem gondolta, hogy világ leggazdagabb nyersolajközpont ja ilyen gyorsan a feszültség tűz fészkévé válik. Alig múlt el egy hé íz angol kormány által megadott lát-Vietnami kormányküldöttség hazánkban A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására Fan Fan Dong elvtárs vezetésével néhánylapos látogatásra hazánkba érkezett Evian és a Szahara nyersolaja