Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-08-06 / 63. szám
VIDÁM KIRUCCANÁS TJ1 udom, nem veszi szívesen az oívasó, ha a riport elején hosszadalmas bevezetőt talál, amelyben a riporter utazása körülményeit ecsetelgeti, jelháborodott hangon szól az autóbuszok pontatlanságáról, a barátságtalan kalauzról, míg aztán jön az a bizonyos nagybajszos, huncut szemű falusi bácsi, aki kisebb-nagyobb kerülőkkel a keresett témához irányítja öt. A riportot viszont el kell kezdeni valahol, s ezúttal - bár hallom a megjegyzést: „No, ez is Adómtól és Évától kezdi" — mi is a Kassai Pionír-Otthon előtt szállunk jel az autóbuszra, hogy a „Carnica" nevű népművészeti együttes tagjaival aratási kultúrbrigádra ruccanjunk ki Poprocra. Amennyiben az autóbuszt a járási ncpmüvelödési otthon bocsátotta a: együttes rendelkezésére, az említett bírálnivalók, természetesen, elmaradnak, de ha már egyszer zsörtölődni is kell valamin, akkor - szolidaritást vállalva az autóbusz vezetőjével — a tekervényes hegyi úttal kapcsolatban emlegetjük az emlegetni valót. Vidám társasággal utazni csupa öröm, — felharsan a dal s rövid időn belül a kacagás is, tudniillik Pollii a / s k y Janó fehér posztó nadrágja, amelyben persze este szerepelni kell, a fenekén érthetetlen módon bemázolódott vörösre. Későbbi megállapítások szerint, több mint valószínű krétától esett az éktelenkedő folt, de ezt inkább hagyjuk... Annál is inkább, mert az elöl üldögélő vezetőket, 'akik nyilván a műsor egyes pontjait vizsgálják át, nem szükséges beavatni hasonló .eseményekbe. Így aztán Jankó is a többivel kacag, nehogy magára vonja az előbb említettek figyelmét; ez azonban végképp mulatságos. A kárvallott nevet a saját baján, nehogy nagyobb baj származzék belőle. Most pedig füleljünk egy keveset arra, miről tárgyal a vezetőség, Gajdos Stefan, Lupták Peter és K o - lárik Jozef személyében. Sorra veszik a műsor pontjait, néhány csere történik. A konferünsz összeállítása kerül szóba.- Igen, műidig körülnézünk a faluban — válaszol kérdésemre Lupták elviárs —, elbeszélgetünk a helyi nemzeti, bizottság dolgozóival, a szövetkezet vezetőivel, s ha bírálni való akad, úgy pellengerezünk, a szép eredményeket pedig megdicsérjük. Ez a hetedik falu, ahova ellátogat az együttes. Ezzel‘azonban még csak a felét sem teljesítik tervüknek. Kötelezettséget vállaltak, hogy a nyár folyaméin tizenöt falut látogatnak meg s persze — mint manapság az szokás — vállalásukat till szeretnék szárnyalni. Így aztán hetente többször is útra kerekednek. Ami a sikereket illeti, szerénykednek - úgy ülik. Majd elválik este. A hangulat mintha kissé fogyóban lenne; a fiatalok már készülnek az előadásra. A lányok egymás copfját igazgatják, a táncosok legújabb számuk egyes mozdulatait tárgyalgatják, s ebből könnyen kitalálhatja az, ember, hogy közeledik a falu. Most már találgatnak. Milyen lesz a színpad? Jaj, ha nem férünk el? Lesz-e megfelelő világítás? Ki tudja, eljön-e a közönség? Megtelik a népmüvelödési otthon? Száz és száz kérdés, míg aztán elérünk addig a pontig, / hogy „zöttyenve, nagyokat szusszanva, stb. megáll az autóbusz a poproci népmüvelödési otthon előtt, s vidáman ugrálnak ki a népviseletbe öltözött fiatalok". A' falu vezetői erőteljesen kezet ráznak a vendégekkel. Szó szót követ, s máris a falu kulturális életénél, a szövetkezet eredményeinél tartunk.- Fájó pontunk a fiatalság — ráncolja a homlokát Stark elvtárs, s dacosan elgyúrja a cigarettavéget. — De segítünk a bajon. Elsősorban a helyi pártszervezet feladata lesz, hogy megjavítsa a CSISZ munkáját. Poproc bányászfalu. A fiatalok nagy része a bányában dolgozik. Persze velük is kell törődni. Szükséges, hogy bekapcsolódjanak a falu kulturális életébe, hasznosan töltsék el a pihenés óráit.- Dejszén most itt a példa - derül fel a titkár arca. — Majd példa-Vakáció idején Ha végigjárod Széplak utcáit, szemedbe ötíik az a rengeteg falragasz és jelszó, amely az aratási munkálatok mihamarabbi befejezésére, a felvásárlás teljesítésére, a tarlóhántás meggyorsítására ösztönzi a falu lakóit. Nyomban felmerül azonban a kérdés: ha az egész helyi nemzeti bizottság a mezőket járja, a szövetkezeteseknek se éjjele, se nappala, akkor hát ki végzi mindezt? Ki babrálgat el a gondosan elkészített faliújságokon, amelyek előtt munkából jövet nagy csoportokban állnak az emberek. Széplaknak. S a tanítók gondjukat viselik a falunak. Sokan közülük a tömegszervezetek munkájába kapcsolódnak, tanácsolnak, segítenek, sőt ha kell, szerepelnek is. — A nyári szünidőben is állandó szolgálat van az iskolában — mondja nagyon barátságosan Kohan Jolán tanítónő. Nos, ennek a szolgálatosnak igazán szép szerével akad munkája. Mert törődni kell a Micsurin-kerttel, a faliújságokkal, különböző plakátokkal, az aratás alatt újságot is ad ki a falu, este pedig a helyi hangszóróban jelentkezik a már jól ismert hang, hogy beszámoljon a nap eseményeiről. Vagy inkább eredményeiről? — Legalábbis olyan pontos értesüléseim vannak az aratásról és a többi mezőgazdasági munka menetéről — mondja tréfálkozva a tanítónő —, mintha a szövetkezetben dolgoznék. Az iskola különben a szünidő folyamán is foglalkoztatja a diákokat. A pionírok — amint már azt említettük — a határban teljesítenek szolgálatot, délutánonként pedig az iskola udvara heves röplabda csaták színhelyévé válik. A Micsurin-kertet sem szabad elhanyagolni, s bizony már egy kicsit begyomosodott. Persze a kultúrmunkások is nagy nap előtt állanak. Bőszen készülnek az aratási ünnepélyre, apraja-nagyja mind-mind műsorral akarja meglepni a falut, a kenyércsatát sikeresen befejező szövetkezetét. Bizonyára nem kell külön kihangsúlyoznunk, hogy ezek a feladatok szintén a tanítók vállára nehezednek. — Szívesen végezzük a ránk bízott feladatokat — mondja Kohan elvtársnő. — Jutalmunk pedig az, ha látjuk, hogy használt az agitáció, jobban ment a munka. -aki Kohan Jolán Könnyű kitalálni, kikre hárul ez a feladat. A pionírokra? Nem. Hisz azokat „valakik“ megint csak kettősökbe szervezték, hogy járják a határt, védjék meg a tűztől, másoknak pedig vöröskeresztes táska lóg a nyakában. No hát a dolog nyitja valóban egyszerű. Példásan dolgoznak a tanítók. Huszonkét tanerős iskolája van lózgatunk nekik, hogy „hát a kassai fiataloknak van idejük, ők nem dolgoznak?" Lám, mennyi mindenre jó egy aratási kultúrbrigád! Lassan megtelik a népmüvelödési otthon. A függöny 'mögül kíváncsi szemek kdndikálnak ki a nézőtér felé. A táncosok terepszemlét tartanak a színpadon, lemérik a távolságokat. Ül ? Ül! Akkor rendben van. Kezdhetünk. Teljesen osztom a nézőközönség véleményét, amely hatalmas tapsviharral jutalmazta, megújráztatta az egyes számokat. Az egymást tarkán váltogató táncok, dalok, jelenetek nagy tetszést arattak, s legfőbb erényüknek az időszerűséget tudhatjuk be. Öröm volt végigtekinteni a közönség sorain. Derült arcok, kitörő nevetés-orkán... Most a traktorosoknak szól a nóta. Gőb el Kati és Kirbach Iván szólóéneke nagy sikert aratott. Kár, hogy nem hallották a címzettek. Ugyanis a poproci szövetkezet földjein még este tíz órakor sem szünetel a munka. Kucha r ek és Petrás elvtársak még vágják a gabonát. Szocialista munkaversenyben állnak, — hát igyekezni kell. A nekik küldött nótát, szerencsekívánatot tehát nem hallották. A langyos nyári éjszaka azonban biztosan szárnyára kapja a dalt. S a két becsületes, szorgalmas traktoros tudja, érzi, hogy ma az otthonban rólúk is szó van. Igen. Köszönetét mondanak nekik munkájukért, helytállásukért. A közönség jeláll. A színpadon mosolygó fiatalok, sugárzó arcú vezetők. — A falu, a szövetkezet nevében köszönjük nektek, kedves elvtársak! Köszönjük ... nagyon szép volt, igazán nagy örömet szereztetek ... Két pionír szalad jel a színpadra. Virágcsokrot nyomnak Gajdos elvtárs kezébe. Ő huncutkásan körülnéz s az egyik csokrot Gőbel Kati kezébe nyomja. Vájjon kié lesz a másik? Kié? Kirbach Iván kapja. Megduplázódik a taps ereje. Szép szimbólum. Igen, mi is észrevettük, Gajdos elvtárs. A két fiatal a színpadon is dalba szőtte szerelmét. * * * Az autóbusz lassacskán, vigyázva mászik lefelé a dombokról. Késő éjszaka van. Boldogan tér haza egy csoport lelkes fiatal. Polák Imre NAZIM HIKMET: ★ ★ ★ ♦ Eduard Liszt professzor, a Bécsi Jogtudományi Egyetem nyugalmazott tanára, Liszt Ferenc unokaöccse és a Liszt-család utolsó sarja 94 éves korában elhunyt. ♦ Egész estét betöltő dokumentumfilm készül Dimitrov életéről Bulgáriában. A filmet a bécsi, berlini és moszkvai levéltárak anyagából állítják össze. ♦ A neandervölgyi ősember „kortársát“ találták meg Izrael északkeleti részében, Galileiában. A százezeréves, jól konzervált csontvázat egy japán tudós fedezte fel. j i) ÉspüOíii nénién f Szóval a világegyetemben senki sincs §, Rajtunk kívül gondolkodó lény? 6 De van. S 9 Azt nem tudom, % I ® Hogy hasonlít-e ránk, x Talán szebb nálunk, p Példának okáért E Olyan, mint egy bölény, csakhogy fűszál-kecses bölény. X Olyan talán, mint patak-csillogás a Vagy talán rútabb nálunk? 'b Példának okáért, 2 Olyan mint egy hangya, de traktornál is vaskosabb. g 2 Olyan talán, mint az ajtónyikorgás w-k Vagy talán se szebb, se rútabb, mint mi, 2 !S az egyik csillagon, ß Nem tudom melyiken, ? Az egyik csillagon követünk beszélgetni kezd vele, o Nem tudom milyen nyelven. / ij§ Az egyik csillagon követünk azt mondja neki, Azt mondja neki: Tovaris. 0 Tudom, hogy így kezdi majd a párbeszédet, O Azt mondja neki: Tovaris. 9 Nem azért jöttem csillagodra, § Hogy támaszpontot létesítsék rajta, 2 S olaj- vagy termény-koncessziót kössek. 9 Nem akarok coca-colát árulni sem. 9 Q Azért jöttem, hogy üdvözöljelek földünk reményének nevében, p Q Az ingyenes kenyér x ß És az ingyen szegfű nevében. § ff A boldogság, a munka és szabad idő £ S minden dolgok közössége nevében, 2 Kivéve szerelmesünk arcát, g & Házak, hazák és világok testvérisége E E A világegyetem nevében. 2 2 (Rónay György fordítása)g A zakatoló gépek körül serényen sürgölődnek az emberek. A Kelet-szlovákiai Gépgyár hatalmas termeiben akár napok hosszat elsétálgathatna az ember, s minden pillanatban látna valami újat, amit eddig nem vett észre. Azt azonban léptennyomon tapasztalom, hogy csuda jő a kedvük ezeknek az itt dolgozó embereknek. Derűsek, mosolyognak, tré-. fálkoznak a látogatóval is. S azt ugyancsak lehet, hiszen az idegen minden drótba, vasdarabba stb. belebotlik. Nem tudtam pontosan megjegyezni, mit gyártanak és hogyan azzal a géppel, amely mellett Svrcina Jánost megtaláltam, annyi azonban bizonyos, hogy nagyon bonyolult szerkezet, és ez a fiú ismeri a legapróbb részéig. — Szeretem a gépeket — mondja 4 Á\-2rÍT-.cL mmíuu^_____ 1961. augusztus 6. MOZITULAJDONOSOK A PÁCBAN Nagy a felháborodás a francia mozitulajdonosok köreiben. Elhatározták, ha nem kapnak a kormánytól adókedvezményt, 6587 mozit bezárnak. Ugyanis nem kevesebb mint 33 %-ot vonnak le adó gyanánt minden mozijegy árából. Ez annyit jelent, hogy a harmadrész az államé. Minő problémák! S vajon ki törődik azzal, hogy a francia dolgozók moziba járhassanak. Művelődhessenek. Erre nem gondolnak, több mint valószínű, sem az állam, sem a mozitulajdonosok. Svrcina János vM.ode.kn bÁndokMiínésnek mosolyogva —, jól érzem magamat a gyárban. Azt elhisszük Svrcina Jánosnak. Hisz szívét-lelkét a gyárnak adná. Munkaideje után sem tér egyenest haza. A gyárban marad. Vajon minek? Ne találgassuk: — Tagja vagyok az esztrádegyüttesnek — árulja el Svrcina elvtárs. — Hetente háromszor próbálunk az üzemi klubban. Elnézem a fiatalembert és önkéntelenül is mosolyognom kell. Még igazi „legénytoll sem pelyhedzik állán“, és azt mondják róla, hogy nagyszerűen alakítja az idős paraszt bácsikat a színpadon. Senki rá nem ismerne esténként, hol Szinán, hol Miglécen, ahol hatalmas bajuszt akasztva orra alá újból és újból megjelenik ízes mondásaival. — Már el sem tudom képzelni az életemet színészkedés nélkül, ... de nemcsak én vagyok ezzel így, a többiek is ... Nos, akkor a „többiek“ közül is keressünk még valakit. Ki legyen az? Roskovics Mariannát hatalmas rajztáblák között találni. Konstruktőr. Elmondja, hogy nagyon szívesen jár el a csoportba, hasonlóan mint Svrcina elvtárs. Nagy öröme telik abban, hogy ellátogathat a falvakba. Szerinte nagyon érdekes a mai falu élete, s a gyakori fellépés bepillantást enged számára a falu legrejtettebb dolgaiba is. — Legjobban a gyerekeknek szeretek játszani — mondja komolyan, Roskovics Marianna s hangján érezni a hivatástudatot. — A gyerekek nagyon hálásak, ha szórakozást szerez nekik valaki. Nem tudják azt elfelejteni. Szép emléke van erről Mariannának. Az egyik fellépés alkalmával a gyereksereg nem távozott el, nem széledt szét a befejezés után, hanem a művelődési otthon előtt várta a szereplőket. Amikor kiléptek az öltözőkből, újból tapsoltak nekik; őt szerepe szerint Arnica hercegnőnek szólították, s elkísérték úgyszólván hazáig. A gyár éli mindennapi életét. Zakatolnak a gépek, sürögnek-forognak az emberek. S a gépek mellett, itt is, ott is színészek állnak. Esztergálnak, fúrnak, hegesztettek, •terveznek, számolnak. Este aztán útrakelnek, hogy hegyen-völgyön át elvigyék a falunak, a jókedvet, a szórakozást. P. I.
