Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-08-06 / 63. szám
Dalol a határ Mint valami haragos tenger a szélben. úgy hullámzik a szőke búzatábla a Lichocevési Állami Gazdaság noutonicei üzemegységének a határában. Az első emb.er, akibe beleütközünk, a gazdaság mezőgazdásza Senold Jaroslav elvtárs. A határt járja. Természetesen. motorkerékpáron, mert 2250 hektárt csak úgy. gyalogosan körülsétálni nem lenne könnyű dolog. Hátha még ilyen 400-500 hektáros részletekben, ötfelé terül el. — Hát bizony, ez a határjárás sok idejét elveszi az embernek — mondja Senold elvtárs. — De majdVmindennap körül kell szaladnom, hogy tudjam. melyik parcellába állítsam előbb a gépeket. Meg aztán — teszi hozzá mosolyogva - elhatároztuk, hogy idén, amennyit csak tudunk, hárommenetesen aratunk le. Ezért aztán vigyáznunk kell a tejes-viaszos érésre, mert ha megkésünk, akkor már fölösleges lenne rendre vágni a gabonát. Amint megtudom, a gazdaságban öszszesen 1040 hektáron termesztenek gabonaneműeket, s ebből — annak idején úgy határozták —. 660 hektárt hárommenetesen, 330-at pedig kétmenetesen aratnak le. A fennmaradó részt, mintegy 44 hektárt a kombájnok „intézik el“. — A gazdaság udvarán nem jártak? — Még nem, de ... ÍSSÍSÍSÍÍS Besiélpiés az azctobaktériüinoliról Laboratóriumában különböző nagyságú és alakú próbacsövek társaságában akadtunk rá Kosa Milan mérnökre, Vintík Jozef mérnök, egyetemi tanár egyik fő munkatársára, aki egyik fő részese volt az azotobaktériumok sikerrel végződő kutatásának, s aki a legtöbbet segített ebben a munkában Vintík elvtársnak. Megkértük, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre munkájukat illetően. — Mikor kezdődött az azotobaktériumok kutatása, és mikor kezdték önök? — Ez már nagyon régi, több mint 50 éves dolog. Már akkor is tudták a kísérleti célokra előállított menynyiségek felhasználása alapján, hogy kedvező hatással van az élő szervezetre. Csupán előállításának módja okozott problémát és nehézséget. Tehát új technológiát (termelési folyamatot) kellett az azotobaktériumok előállítására kikísérletezni. Mi behatóbban 1955-ben kezdtünk foglalkozni a dolgokkal, s a megoldást többékevésbé sikerült is megtalálnunk. Cseppfolyós állapotban már óriási mennyiségben tudjuk előállítani. — Mérnök elvtárs, milyen jövőt jósol az azotobaktériumokkal történő hizlalásnak? — Eddigi tapasztalataim biztatók. A sertések napi 13 — 14 százalékkal magasabb hízási átlagot értek el kísérleti állomásunkon, ami azt jelenti, hogy 1 kg hús megtermelése 46 fillérrel olcsóbb, mint azelőtt. De persze, mint mindent, még ezt is lehet és kell is tökéletesíteni. — Az azotobaktériumok ugyanolyan, vagy esetleg más válfaját alkalmazták-e a növények esetében? — Természetesen, más válfaját. S kiváló eredményeket sikerült fölmutatnunk. Burgonyából hektáronként 8 — 10 százalékkal értünk el magasabb hektárhozamokat, a komlótermésünk pedig 9 °/o-kal volt magasabb. — Sor kerül-e a tömeges gyártására, s ha igen, körülbelül mikor számíthatnak rá földműveseink? — Az azotobaktériumok előállítása (pirula alakjában) még nagyon drága. Ezért idén a Földművelésügyi Minisztérium illetékes fórumai vizsgálják át az előállítás menetét, és igyekeznek olyan egységes árat megállapítani, amely majd minden szövetkezetnek hozzáférhetővé teszi ezt a fontos antibiqtikumot. Ha ezt a kérdést sikerül megoldaniuk, a Slovenská Lupca-í vegyi kombinát azonnal megkezdi az azotobaktériumok tömeges előállítását.- Tudja mit? Megnézzük először Kotallk Frantiáekéket, Kint vannak az árpában - teszi hozzá magyarázólag. A rendre kaszált hatalmas árpatábla közepén mint valami óriás cserebogár zümmög, zakatol a rendfelszedő kombájn. Amikorra a közelükbe érünk, éppen leállnak. — Csak nincs valami baj? — lép közelebb Senold elvtárs. — Hát bajnak éppen elég baj. Megtelt ugyanis a nagy űrtartalmú kocsi, s most itt kel! rostokolnunk — adja meg a választ az idősebb Kotalík. A fia, Václav még hozzáteszi: — Még egy traktort be kéne állítani, mert ma már nem ez az első eset, hogy meg kellett állanunk; hiába, nem győzik Nyár. Ring, hullámzik a szőke búzatenger. Olyan, mint valami suhogó harang szoknyás, szép lány. A búza mindenütt egyforma. A lányok is egyformák. Szlovákiában éppen olyanokJmint Morvaországban vagy Csehországban. Mindenütt csinosak, nevetősek és dolgosak, szorgalmasak. A nyár is egyforma, csak valahova korábban, máshova pedig később látogat el. Szlovákia déli részén például már learattak, s az aratók barnára sültek a nap füzétől. Csehországban ellenben még csak most kezdődik az aratás. Kaszapengés helyett itt is traktorok vidám püfögését hordja a szél. 0j aratás már ez. Sokkal vidámabb és könnyebb az előbbieknél. Mert a gép segít az embernek. Ezért látogattunk el Csehországba, ezért néztünk alaposan körül, hogy olvasóinknak bemutassuk az ottani aratást, a kedves és örökösen vidám és igyekvő cseh földműveseket, akik szintén azon fáradoznak, azon igyekeznek, hogy minél nagyobb szelet kenyér kerüljön mindannyiunk asztalára. A „villám“ mezőgazdász Senold elvtárs határnézőben kezik a traktor, apa és fia újra rákapcsolnak a munkára, mi pedig fölkapaszkodunk a traktorra. Egy pillanattal később már a noutonicel üzemegység gazdasági udvarában figyeljük srz adagoló-asztal működését, s az embereket, akik körötte sürögnekforognak. — Mintegy 200 mázsát csépelünk ki naponta — mondja az üzemegység vezetője, Jung Frantisek elvtárs. — Ha továbbra is így megy, jóval korábban learatunk, mint ahogy terveztük. A határban vidám nótát dalolnak a gépek, s az emberek arca kipirul a nagy igyekezettől. Dalol a határ, a gépek, s a tyunka nyomán az emberek ajkán is dal fakad. Vidáman pöfög a traktor, s a zakatoló rendrakő gép után dűlnek a sorok/ A tábla szélén embercsoport, s középütt a szövetkezet „villám“ mezőgazdásza. így hívják Matúsek Vratislavot, s ezt a nevet a Pionírmotorkerékpárjáról kapta. Ugyanis reggeltől estig az 1200 hektáros határ egyik végéből a másikba ezen száguldozik. Áll az embergyürü közepén, s az emberek hol a rendrakó munkáját, hol a mezőgazdász szavait figyelik. — Idén először valósítjuk meg kétmenetesen és kombájnokkal az aratást — mondja MatúSek elvtárs felém fordulva —, s azt jöttek meg-A á-zelíd. oto^ALcm- Az elnököt keresem — kopogtattam be a szövetkezet irodájába.- Mi nem vagyunk jók? Különben az elnök elvtárs most utazott éppen Prágába — adta meg a választ egy fiatalasszony.- Akkor a szövetkezet mezőgazdászát vagy állattenyésztőjét...- Az egyiket a határban, a másikat meg kint, az istállók körül találja meg.- Ojságtól vagyok itt, és ... —. Üjságíró? Akkor... - összenevetnek. — De ki tudja, hogy merre jár, meg aztán... — a többiekre néz, de azok csak mosolyognak. — Hát, nem bánom - határozza el végül is magát -, ha muszáj, gyerünk. * * *- Off a mezőgazdász. Az a sapkás — magyarázza az autóból kilépve, s egy kissé hátr amar ad. Mint régi ismerősök, úgy fogunk kezet Toman Frontisekkel.- Bratislavából jött? Arrafelé ugye már learattak? — draszf el kérdéseivel. A fiatalasszony olyat sóhajt a hátam mögött. hogy szinte megrezzenek belé. Aztán felszabadultan elkacagja magát. — Ne haragudjék - mondja a nevetéstől kicsordult könnyeit törülgetve —, de azért vállalkoztam olyan nehezen erre a kalauz-szerepre, mert a mi mezőgazdászunk a minap azt mondotta, hogy ha még egy újságírót elé merünk hozni, leharapja a fejünket. De hát, amint látom, szelíd oroszlán már ő, amolyan fogatlan — teszi még hozzá egy kis fullánkot engedve Toman elvtárs hiúságába. Matúsek Vratislav mezőgazdász nézni, mert bizony nem nagyon bíztak hozzá a tagok. Igaz-e? — szólít meg egy idősebb bácsi. — Az akkor volt! Akkor még nem látunk semmit, csak papíron. Az meg mindent magára hagy írni. — Hát ilyenek a mi embereink — mondja mosolyogva a mezőgazdász —, de tudnak ám lelkesedni is, ha valamit megszeretnek. Szép, nagy a turskól határ. Kövéren ring a búza, az árpa és minden más is. Jó termés lesz. A szövetkezetesek 490 hektáron termeltek gabonaféléket. lesz hát mit aratniuk a kombájnoknak s a kévekötőknek is. — Ügy terveztük, hogy kétmenetesen 150 hektáron végezzük el az aratást, de mindjárt az első napon anynyira megtetszett mindnyájunknak ez az újfajta módja a begyűjtésnek, meg aztán a Szlovákiából érkező hírek is kedvezőek, hogy elhatároztuk, annyit aratunk kétmenetesen, amenynyit a kombájnjaink győznek. Még egy két tanácsot ad a traktorosnak, s felpattan a tábla végében veszteglő motorkerékpárjára. — Csak ide a szomszédba ugrok át — mondja magyarázólag —, a llpéicei védnökségi üzemünkbe, hogy készüljenek, ha segíteni akarnak az aratásban. A kis Pionír-motorkerékpár nekirugaszkodik az útnak. S gazdája, a „villám“ mezőgazdász újabb terveken, lehetőségéken töri fejét, hogy az idei termés mielőbb biztos helyre kerüljön. Apróságok Prágában nem laknak prágaiak. Ha valaki 100 embert megállít a Vencel téren, abból 90-en külföldiek, ötea szlovákok, s a többi öt pedig Brno, Plzen vagy Karlovy Vary környéki. * * * Csehül kezdtük a beszélgetést, ma^d szlovákul folytattuk, s amire kölcsönösen rájöttünk, hogy gömöri magyarok vagyunk, kifogytunk a beszédtémából. Azt pedig mégsem akartam megkérdezni új ismerősömtől: hogy van az anyósa? (Az oldalt összeállította: TÖTH ELEMÉR) Mléoh Stefan Hűvös az idő. Már két napja, hogy elbújt a nap, s az állatok, különösen a sertések ilyenkor nyugtala; nabbak, nem pihennek. Röfögnek, sírnak, visítanak, mintha ki tudja milyen nagy világfájdalmuk lenne. Különösen az anyasertések „rosszak“. Gondozójuk mindkét keze tele van munkával, mert ilyenkor, de különben is 50 darab anyasertés ellátása bizony nem kis feladat. Mléoh Stefánt, a Lichocevesi Állami Gazdaság sertésgondozóját mindenki ismeri a környéken. Pedig még fiatalembernek mondható, s nem is tett valami rettenetes nagyot, valami égbekiáltót, csak „mindössze annyit“, hogy a gazdaság tönkrement sertésállományából két év leforgása alatt a legjobb állományok egyikét nevelte ki.- Mindig arra vágytam - mondja Mléoh elvtárs —, hogy állatok közt dolgozhassak. Most aztán, hogy két éve a gazdaságba kerültem, teljesült régi vágyam. Igyekszem is nagyon. Meg akarom mutatni a többieknek, hogy az akarat mindent legyőz: ha valamilyen munkába szívünket, lelkünket beleadjuk, nem marad el a siker, az eredmény. Közben szalad, viszi a moslékot, mert az 50 anyasertésnek ennie kell. Erős akarat Mégpedig pontosan, időre. Igaz, néha a felesége is segít, de most nem jöhet; odahaza akadt dolga. — No hisz hatvankettőben már nem kell így a vödrökkel cipekednünk — áll meg egy pillanatra. _ •> — Itt, nálunk épül fel ugyanis az ország legkorszerűbb istállója, ahol csak gombnyomással irányítjuk majd az egész munkamenetet. Az lesz az aranyélet! Akkor lehet majd igazán szép eredményeket elérni a sertéstenyésztésben. Amikor Mlcoh Stéfan elvtárs átvette az anyasertések gondozását, az évi elválasztás mindössze 8 malac volt anyakocánként. Jelenleg 12 darab a terve, de ő biztosra veszi, hogy eléri a 16 — 17 darabos anyakocánként! alomalját. S hogy mi jogosítja fel ilyen bátor tervszövésre? Talán az, hogy csak a félévi leválasztási átlag nem kevesebb mint 9 malac volt, s erre ugye már lehet valamit építeni. Minek köszönheti ezt a szép eredményt? Elsősorban annak, hogy munkáját mindig pontosan és terv szerint végzi. Az elválasztás után következő öt napon belül pedig újrabúgatja az anyasertéseket, a malacozőknak pedig minden nyugalmat biztosít. — Még ezzel a két vödörrel elviszem, s utána nyugodtan beszélgethetünk — fordul felém, s kis idő múlva, amint visszatér, mosolyogva csak 4,5 °/o körül mozog. S amióta Mléoh elvtárs az állattenyésztésbe került, a gazdaság sertéshúseladási tervét állandóan 100 °/o-ra teljesíti. Persze a jő munkának a fizetéskor is megmutatkozik az eredménye, mert ugyancsak „dagadt“ boríték vándorol Mléoh elvtárs kezébe. — Nem panaszkodhatom; szépen kijövünk a feleségemmel együtt. Még / egy hónap sem volt, a kezdetieket kivéve, hogy 4000 koronánál kevesabbet kaptunk volna. Szeretem ezt a munkát, érzem a gazdaság dolgozóinak és vezetőinek a megbecsülését. Nem is vágyom innen sehova. Örömöm telik a munkámban. — S milyen terve van a jövőre? — Hát tervem az van sok, de egyike a legnagyobbaknak az, hogy már jövőre szeretnék anyakocánként 18 malacos elválasztást elérni. Keményen, a mély elhatározás hangján mondja ezeket a szavakat Mléoh elvtárs. S ahogy nézem akarattól csillogó szemét, s magamban összegezem eddigi munkáját, eredményeit, hiszem, hogy úgy is lesz, ahogy ő akarja, mert az erős akarat, s a A gombnyomással irányítható istállónak már elkészült munkaszeretet az alapja, s 1962-ben 2400 db sertés otthona lesz. mindent legyőz. Kotalík Frantisek és fia, Václav jó munkát végez — Rendben van. meglesz — ígéri Senold elvtárs, s aztán ahogy megérhúz maga után, hogy nézzem meg a Kanadából behozott újfajta anyasertéseket is, mert azokat is ő gondozza, — Saját tenyószkanainkkal fogjuk keresztezni. Ezek az anyaállatok ugyanis bőtejűek, s így a kismalacokat jobb erőben és legtöbbször mind fél is tudják nevelni. Van behozoM tenyészkanunk is, s 50 saját nevelési anyasertést már azzal búgattam be A malacok csak úgy hemzsegnek at anyák alatt. Mindegyik 9-10 db-ol nevel, sőt olyan is akad, amely mind a 12 kicsijét fölneveli. Az elhullás is alaposan lecsökkent a szorgalmas állatgondozó keze alatt. Jelenleg már
