Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-08-06 / 63. szám

A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak közzétett programtervezete nagy eseménye az egész világnak Minden egyéb nemzetközi esemény háttérije szorult; valamennyi ország rádióállo­mása első helyen adott hírt róla, s a lapok hatalmas terjedelemben szá­moltak be a kommunizmus országá­nak nagy Ünnepéről. Az okmány pub­likálása valamennyi nemzetközi meg-4 figyelő érdeklődését a Szovjetunióra fordította. A világsajtó hatalmas helyet szen­tel a program ismertetésének és kommentárjának. Az SZKP e törté­nelmi jelentőségű programtervezeté­nek közzététele valósággal felkavarta a nyugati tőkésvilágot. A washing­toni lapok hasábjain az amerikai közélet legismertebb képviselői mél­tatják a szovjet kommunisták nagy­szerű programját. A New York Times többi között azt írja, hogy az SZKP új programja meghirdeti a szocializ­mus győzelmének elkerülhetetlensé­gét a kapitalizmus felett. Továbbá mefljegyzi, hogy a program «ok éven át hatással lesz a kommunista világ­mozgalomra. Az ugyancsak washing­toni kormánykörökhöz közelálló New York Herald Tribune párhuzamot von a jelenlegi programtervezet és Lenin 1919-es programja között, majd meg­jegyzi: — Ostobaság lenne tagadni, hogy a Szovjetunió nagy anyagi fejlődést ért el 1919 óta. Ugyancsak esztelen­­ség lenne tőlünk, ha le akarnánk becsülni a szovjet társadalom gazda­sági erejét, amely oly hatalmas ter­melési gépezetet hozott létre. A londoni lapok első kommentárjai azt hangoztatták, hogy ennek a fon­tos okmánynak az egész világ számá­ra rendkívül nagy a jelentősége A lapok rámutatnak: a nyugati diplo­maták különösen attól félnek, hogy a dokumentum a katonai tömbökhöz nem tartozó, gazdaságilag fejletlen országokra gyakorol mérhetetlen ha­tást. A Daily Worker elsőoldalos cik­kében a következőket írja: — A béke és a bőség gigászi terve ez, amellyel Oroszország lenyűgözte a világot. A lap megjegyzi, hogy az SZKP programtervezete békés atombomba­ként sújtott a kapitalista Angliára, mert az okmányt olyan pillanatban hozták nyilvánosságra, amikor a brit gazdasági élet a háború befejezése óta a legsúlyosabb válság előtt áll. A francia kommentárok között a hivatalos AFP hírügynökség a követ­kezőket szögezte le: — Kétségkívül ez a legnagyvona­lúbb okmány, amelyet az 1917-es bol­sevik forradalom óta valaha is kiad­tak. Valóságos hitvallás a leninizmus és egy olyan rendszer mellett, amely fél évszázad alatt, beleszámítva a gyilkos háború négy esztendejét is, építette fel a szocializmust. De nemcsak az említett három ka­pitalista országban, hanem az egész világon, Ázsiában és Afrikában, La­­tin-Amerikában, mindenütt nagy el­ismeréssel nyilatkoznak a szovjet kommunisták programtervezetéről — még azok is, akik gyűlölt ellenségei a szocializmus ügyének. A hét eseményei közül kiemelkedik még F a n f a n i olasz miniszterelnök és S e g n i külügyminiszter szovjet­unióbeli látogatása. G r o n c h i köz­­társasági elnök tavaly januári láto­gatása óta ezúttal másodízben láto­gattak el olasz államférfiak Moszk­vába. Nyugati politikai körökben nem jó szemmel nézik az olasz —szovjet' kapcsolatok egyre nagyobb méretű javulását. Különösen most, amikor az európai közös piachoz csatlakozni kívánó Anglia súlyos gazdasági ne­hézségekkel küzd. Valószínűleg — és ezt jól tudják az olasz kormány vezetői is — ezért fogadták oly lehangoltan Fanfani moszkvai utazását Párizsban és Lon­donban. Mindennek ellenére az olasz államfők moszkvai fogadásán elhang­zott beszédek, amelyeket H r u s c s a_y elvtárs és Fanfani miniszterelnök tartott, azt bizonyítják, hogy az azúr­kék ország egyre nagyobb figyelmet szentel a szovjet —olasz kapcsolatok kiszélesítésének. • Nyugat-Németországban 1957 óta 50 %-kal emelték a munkások adó­ját. A „Bonner Korrespondenz“ című lap rámutat, hogy az adóemelés csu­pán az alacsony bérű munkásokat érintette. A nagyiparosok és keres­kedők adója ezzel szemben csökkent. A kommunizmus felépítésének két fő szakasza 1961—1970 A Szovjetunió túlszárnyalja az USÁ-t az egy főre eső termelésben Lényegében megszűnik a nehéz testi munka A Szovjetunióban lesz a legrövidebb munkaidő A Szovjetunió ipari termelése a két- és fél­szeresére emelkedik A mezőgazdasági termelés megkétszereződik, s túlszárnyalja az USÄ-t A villanyenergia termelése 900—1000 milliárd kilowattórára emelkedik Hatnapos munkahét lesz 34—36 munkaórával, egyes termelési ágakban Megkétszereződik a kolhoztagok jövedelme Soha többé Hirosimát! e A Német Demokratikus Köztár­saságban az utolsó tíz évben nagy­szabású geológiai kutatásokat végez­tek, amelyek során 4 milliárd tonna kőszén, 100 millió tonna barnaszén, 8 millió tonna vasérc és egyéb ter­mészeti kincs került felszínre. • Gazdag nyersolaj-lelőhelyet ta­láltak Kazahsztán környékén, a Kas­­pi-tenger közvetlen közelében. Szov­jet szakértők véleménye szerint több millió tonna nyersolajkészletről van szó. « A Magyar Népköztársaság siker­rel teljesítette idei népgazdásági ter­vének első félévi feladatait. Az ipar 4 %-kal túlteljesítette az előirány­zott tervet. Előzetes számítások sze­rint a mezőgazdaság is túlszárnyalja tervét. • A második világháború óta 35 vízierőművet építettek a Német De­mokratikus Köztársaságban. A vízi­erőművek össztermelése meghaladta a 80 millió köbméter villanyenergiát. • Lengyelországban gyors iramban szélesedik a televízió-hálózat. Az or­szágnak több mint a felén már köz­vetít a varsói televízió, s közel fél­millió lengyel televízió-tulajdonos van. • Növekszik a kapitalista országok munkásságának sztrájkhulláma. Az ENSZ hivatalos jelentése szerint az elmúlt év folyamán a különböző ka­pitalista országokban több mint 50 millió dolgozó sztrájkolt magasabb bérért. 19 4 5. Véget ért a második világ­háború. Május első napjaiban kitisz­tult az égbolt, a sűrű, kegyetlenül fekete felhők lomhán vonultak el Európa agyonsanyargatott népei felől. A felszabadult emberek örömmámor­ban úsztak, kitartó erővel és önfel­áldozással távolították el a háború okozta romokat. A fegyverek ropogása, a városokat bombázó repülőgépek zúgása lassan­­lassan elhalkult, amikor borzalmas hír döbbentette meg a világot: 1945. au­gusztus 6-án a kora reggeli órákban egy amerikai repülőgép atombombát dobott Hirosima városára. Ettől az egyetlen bombától rombadőlt az egész város. Több mint 200 000 ember pusz­tult el és sok ezren súlyos égési sé­­beket szenvedtek. A legborzalmasabb fegyver, amelyet emberi agy hozott létre, szörnyű pusztítást végzett. Hirosima pusztulása után Eugen Jebeleanu, a kiváló román költő a kö­vetkezőket írta a rettenetes pusztu­lásról: Jaj, hol vannak az emberek, hol vannak az emberek hajlékai, szegényes fából, köböl vagy betohból? Hívd a lángokat, feleljenek ók, hívd a gyilkosokat és a Bűnt, a lángfürtöset, az istrángkezüt, a sötétbe bujkáló szatirfejíit! # Ők adjanak választ. A Hirosima elleni elvetemült ameri­kai támadás a nemzetközi jog, a had­műveleti állapot törvényeinek k4- gyetlen eltiprása volt. Hitler a gyakorlatba vitte át az em­beriesség eltiprását, és a cél érdeké­ben új törvényt formált: hazudjatok, gyilkoljatok és raboljatok! Ez a pusz­tuló kapitalizmus törvénye. Követői nemcsak gonoszok, de ostobák is. Ami Hitlernek nem sikerült, azt megtette Amerika. Ma Hirosima emléke él és figyel­meztet. Hirosima és Nagaszaki váro­sok pusztulásának szomorú története a világ minden békeszerető emberét arra kötelezi, hogy törhetetlen aka­rattal harcoljon a pusztító fegyverek megsemmisítéséért, a leszerelés meg­valósításáért, a világbéke megvédésé­ért. Az emberiség jelszóvá tűzte ki: Soha többé Hirosimát! W. J. nem fog Átmenni ... Kegyvesztettek lettek a Gyurik? Vatikáni rendeletre eltörölték Szent György ünnepét, aki eddig ren­dületlenül tartotta ma­gát az egyházi kalendá­riumba felvett társ­szentjeinek népes tábo­rában Egyelőre nem tudni, mivel zúdította magára a szentszék ha­ragját a különben ro­konszenves szent, aki a keresztény hagyomány szerint az időszámítá­sunk utáni IV. század­ban vértanúhalált szen­vedett hitéért, felspé­­kelte a gonosz sárkányt, később Anglia védő­szentjévé tépett elő és számos község védnök­ségébe választotta. Talán azzal „vétke­zett“, hogy önhibáján kívül névrokona, az ugyancsak György ne­vet viselő Gagarin, aki nemrég „megsértette“ a „mennyei birodalom" légiterét. (ke) ... az észak-afrikai teve a tű fokán, hiába próbálja de Gaulle rángatni a kötőféket. (Az Arbeiter-Zeitung karikatúrája) A kommunizmus nemzedékének programja 2 1961. augusztus 6. I. A kommunizmus dokumentuma a dicső múlt, a forradalmi jelen, a nagy jövő okmánya. így nevezhetjük az SZKP programtervezetét, amelyet a hét elején az újságok világszerte közzétettek. Világos, mindenki szá­mára érthető szavakkal foglalja össze az eddig végzett munkát és megje­löli a jövőbe vezető utat. Ez a doku­mentum nem csupán egy párt tapasz­talataival foglalkozik ;hiszen a Szov­jetunió Kommunista Pártja az egész világ munkásosztályának élcsapata és legedzettebb osztaga, tehát programja is az egész világra kiterjed. Az SZKP megjelölte a fő irányt, amely felé elindultak a többi osztagok, a marxis­ta-leninista pártok is. A legújabb programtervezet is útjelző, amely a végső cél, a kommunizmus felé irá­nyul. Ehhez a célhoz minden párt némileg más úton jut el, ahogy azt országuk nemzeti sajátosságai meg­követelik, de a fő irány megbízhatóan tárul elénk, amelyen mi is elindulha­tunk, s amelyen nem tévedhetünk el. Záloga ennek a bolsevik párt több mint félévszázados harcos tapaszta­lata. Már a programtervezet bevezetése is figyelmeztet erre bennünket. A be­vezetés szól az eddigi két program­ról, amelyet még 1903-ban, Lenin éle­tében, majd az Októberi Forradalom győzelme után fogadtak el. A párt mindkét programot valóra váltotta, jóllehet a munkásosztály ellenségei­nek szemében ezek utópiáknak lát­szottak. Lenin eszméi azonban legyőz­hetetleneknek bizonyultak. A HARMADIK PROGRAM, amelynek tervezetét most tették közzé, további biztosítéka a marxizmus-leninizmus végső győzelmének. Marx Kommu­nista Kiáltványának megjelenése óta több mint 100 év telt el, fél évszázad­dal ezelőtt születtek meg Lenin láng­eszű művei. Tételei az egész időn át újra meg újra beigazolódtak, és az SZKP programtervezete, amely Lenin halála után több mint 30 évvel jelent meg, ismét visszatér e tételekhez. Azokhoz a tételekhez, amelyek a munkásosztály szerepéről szólnak a világ forradalmi átalakításában, to­vábbá a kapitalizmus egyenetlen fej­lődéséről, a szocializmusba való elke­rülhetetlen átmenetről. A program­­tervezetben találkozunk újabb isme­retekkel is, amelyek jellemzők a ka­pitalizmusból a szocializmusba való világméretű átmenet mai korszakára valamint a kapitalizmus általános válságának harmadik szakaszára. Szó van itt például a szocialista világ­­rendszerről, amelynek keletkezése az Októberi Forradalom óta a legna­gyobb világesemény. Utalást találunk ennek a világeseménynek a hatására amely a világimperializmus bomlásá­ban, továbbá abban nyilvánul meg, hogy a háborúk többé nem elkerül­hetetlenek Feltárul előttünk az imperializmus mesterkedése, amely részleges reformok álarca alatt akar­ja a nemzetek előtt leplezni szörnyű­ségeit. Mindezeket a Jjövetkeztetése­­ket már a program első részének be­vezető fejezeteiben megtaláljuk. Már itt esik szó a kapitalizmusból a szo­cializmusba vezető utakról mint az emberiség fejlődésének törvényszerű útjairól. Különösen jelentős a munkásság világmozgalmában a legutóbbi 16 év alatt, a szocialista világrendszer ke­letkezése után szerzett tapasztalatok összefoglalása. A program több kö­vetkeztetést tartalmaz, amelyek szá­mos mostani jelenségnek alapvető meghatározóivá válnak. Csak néhány példát említünk fel: „A népi demokrácia: a proletárdik­tatúra egyik formája. A szocialista forradalom fejlődési sajátosságainak megnyilvánulása az imperializmus meggyengülésének és az erőviszonyok megváltozásának feltételei között, amely változás a szocializmus javát szolgálja. Megnyilvánultak ebbefl az országok történelmi és nemzeti sajá­tosságai is." „Az állami monopolkapitalizmus egységes gépezetbe egyesíti az állam­­hatalmat a monopóliumok erejével a kapitalista rendszer megvédése érde­kében. Az állami monopolkapitalizmus az imperializmus lényegét nem vál­toztatja meg.“ Az SZKP programtervezete világo­san elemzi a korunk minden lényege­sebb jelenségét, és.nem tér ki a rész-' letesebb megvilágítás elől sem. A programtervezetben nem hiányoznak olyan következtetések sem. mint pél­dául: ,,A szocialista rendszernek le kell küzdenie bizonyos nehézségekét, ame-Burgiba, Tunézia elnöke a bizertal francia katonai támadás alkalmával elesettek temetésén mondott beszé­dében határozottan leszögezte: — A bizertai válságot csak akkor lehet végleg megoldani, ha a franciák kivonulnak Bizertából. Hogy erre a lépésre nem könnyen szánja rá magát egy olyan kormány­zati rendszer, amely a francia nagy­hatalom „régi fényének“ ragyogását igyekszik visszaadni, ez érthető. Vi­szont mindez nem változtat azon a tényen, hogy a gyarmati rendszer roskatag építményei alatt a világon mindenütt inog a talaj, s a de Gaulle­­rendszer a régi nagyság eszméjének hangoztatása közben minduntalan olyan erőkbe ütközik, amelyeket a gyarmati világban lejátszódó nagy változások szabadítottak fel. A katonai támaszpontok fenntartása a függetlenné vált országok területén nemcsak a nemzetek önrendelkezési jogát sérti, hanem veszélyes konflik­tusokat is rejt magában. S eközben bármilyen katonai erővel lépjenek is fel az imperialista hatalmak, végül Is csúfos vereséget szenvednek. Hogy a francia-algériai tárgyalások közben de Gaulle kormánya a bizertai konfliktusban jő alkalmat látott ka­tonai erejének fitogtatására, ez két­ségtelenül szomorú tény, de alapjá­ban csak egy epizód, amely nem be­folyásolja a harc végső kimenetelét. Történelmi feladatukat betöltő népe­ket nem lehet megfélemlíteni gyors­tüzelő ágyúkkal és bombákkal, leg­feljebb elkeseredésüket lehet fokozni. Katonai módszerek alkalmazása po­litikai kérdésekben, amely úgy látszik, megint vezető irányelvvé válik a nyu­gati politikában, csak azt eredményez­heti, hogy a világ szabadságra törek­vő népeiben fokozódik az elszántság és a harci készség, hogy végleg meg­szabaduljanak az imperialista hatal­mak befolyásától. Ami Bizertában történt, annak az a lényege, hogy az imperialista hatalmi hálózat egyik különösen érzékeny pontján két erő ütközik össze: a fel­szabadult afrikai népek forradalmi ereje a gyarmati elnyomás erőivel. A bizertai konfliktus még nem ért véget; a legutóbbi jelentések szerint a világnak ebben a térségében újból elmérgesedett a helyzet, de azért bi­zonyos tanulságok levonására máris lehetőséget ad. E dráma legfontosabb tanulsága, hogy a nyugati hatalmak támaszpont-politikája nemcsak a né­pek függetlenségét sérti, hanem ál­talában is fenyegeti a békét. A Szov­jetunió évek óta szorgalmazza a ka­tonai támaszpontok felszámolását és rámutat e támaszpontrendszer fenn­tartásában rejlő veszélyekre, s ezzel nemcsak a népek önrendelkezési jo­gait veszi figyelembe, hanem az álta­lános béke érdekeit is. Egy olyan rendszer, amely a törté­nelmi fejlődés irányával igyekszik da­colni, mindig magában hordja azt a veszélyt, hogy pusztulása közben robbanásokat idéz elő. -tg­lyeket főképpen az a körülmény hív elő, hogy ezeknek az országoknak a zömében a gazdasági fejlődés színvo­nala alacsony volt, továbbá, hogy a világreakció minden erejét latbaveti, hogy meggátolja a szocializmus fel­építését.“ A programtervezet rámutat arra, hogy a forradalomtól való félelem, a szocialista országok sikerei és a mun­kásmozgalom nyomása kényszerítik a burzsoáziát arra, hogy részleges en­gedményeket tegyen a bérek, a mun­kafeltételek és a szociális biztosítás terén. A munkásosztály és szövetségesei harcában, amely a kizsákmányolás megszüntetéséért folyik, nincs olyan új jelenség, amelyet a programter­vezet ne világítana meg alkotó, tudo­mányos módon. A tervezet mintaképe a tudományos szocializmus alapvető tételei érvényesítésének, amelyek a jelenkorra vonatkoznak. Az SZKP programja mindenkinek, jelentős ok­mánya lehet a politikai helyzet érté­kelésében, mert magában foglalja korunk világot formáló tételeit. A szovjet kommunisták szava leg­­méltóbb a bizalomra, mert a szovjet nép áldozatos munkájának, a Szovjet­unió Kommunista Pártja elméleti és gyakorlati tevékenységének érdemé­ből az emberiségnek már van reálisan létező szocialista társadalma. A szo­cializmushoz vezető fő út megépült. Már számos nemzet halad ezen az úton, s előbb vagy utóbb ezen az úton haladnak majd az összes nemzetek. Ilyen az emberiség fejlődésének törvényszerűsége, másképp nem le­hetséges. (pf) (A programtervezet ismertetését következő számunkban folytatjuk.) 1971—1980 A Szovjetunióban lényegében felépül a kommu­nista társadalom Megtörténik a szükség szerinti javak elosztá­sára történő fokozatos átmenet Az acéltermelés 250 millió tonna lesz évente A mezőgazdasági termelés három- és félszere­sére emelkedik; gyorsabban, mint a kereslet A mezőgazdasági termelés eléri az ipar szín­vonalát A kolhoz tagok reáljövedelme megnégyszere­ződik Tovább csökken a munkaidő HUMMUMMUMMMHMHHHummummhmmuhuhumhc»» ¥.¥,¥ »

Next

/
Thumbnails
Contents