Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-30 / 61. szám

A számok beszélnek

Az 1961-es esztendőnek már a második felében járunk, de mivel harmadik ötéves tervünk első esztendejéről van szó, semmiképpen sem árthat, ha visszapillantunk, s mindent összegezünk, hogy hogyan is teljesítettük vállalásainkat és milyen mértékben tettünk eleget az első félévre eső kötelezettségeinknek.

Dunaradvány. Az aratásnak már vége. Itt-ott van már csak kevés csépelnivalő, no meg a szalmabetakarítás körül szorgoskodnak még az emberek. Dehát van azért még munka kint a határban éppen elég. Nemcsak a határban, hanem bent, a szövetkezet irodáján is akad munka bőven. Legalábbis az írógép sűrű kattogása erről árulkodik.

— Nemrég készültünk el a „fél évi mérleggel“, s nem árt, ha az ember itt-ott ellenőrzi a számításokat — mondja Hervérth Antal, a szövetkezet könyvelője. — Meg aztán most csinálom éppen a múltkori vihar-okozta károkról a jelentést. Mert minket alaposan megdézsmált. Több mint egymillió korona értékű a kárunk. Főként a gyönyörű dohányunk ment tönkre.

Ez bizony nem kis veszteség, de azért nem járnak kókadt fejjel a dunardványiak, mert a biztosítással nagyrészt megtérül. A többi vonalon pedig mindenben teljesítették kötelezettségüket. Sertéshúsból például 230 mázsa helyett 275 mázsát adtak közellátásunknak, de hasonló jók az eredmények a szarvasmarha- és baromfihús eladási tervének teljesítése körül is.

— Mindössze a tejeladással voltak nehézségeink — elegyedik a beszélgetésbe a szövetkezet állattenyésztője, Szabó István —, de itt aztán kisegített bennünket a falu, már mint a szövetkezeti tagok. A hiányzó 9074 liter tejet ugyanis ők adták el felvásárló üzemünknek.

A legszebb eredményt, amelyre Szabó elvtárs a legbüszkébb, a tojáseladásban érték el. Vállalásukat 186 százalékra teljesítették, — mintegy 94 324 darabbal adtak el többet a

Naponta 55 dkg-ot híznak a süldők Hajabács Gyula keze alatt.

tervezettnél. Mindezek az eredmények a helyesen szervezett munkának tudhatók be, amit az is bizonyít, hogy a félévre tervezett 30,765 munkaegységből is csak 28 335-at merítettek ki, s emellett a növénytermesztési bevételi tervüket mégis 165,3 százalékra, az állattenyésztésben pedig 133,5 °/o-ra teljesítették.

Ezeket az eredményeket azonban talán még jobban úgy tudjuk értékelni, ha azt is eláruljuk, hogy 1952- ben, amikor Szabó István átvette az állattenyésztés vezetését, gazdaságukban csupán 38 db szarvasmarha, 50 db sánta birka, 50 db sertés, valamit 85 db baromfi volt. S takarmánnyal bizony még az ilyen állományt is csak szűkösen tudták ellátni. Ez volt, s ha az eltelt kilenc évet nézzük. Szabó István állattenyésztő és Juhász Béla mezőgazdász neve emelkedik ki előttünk. Sok, nagyon sok fáradságos munkájukba került, sok tervezgetésbe, amíg 1954-ben sikerült elérniük, hogy a szövetkezet, ha kevéssel is ugyan, de nyerességgel zárta az évet. Nagy munka volt, hisz ha a mai adatokat, eredményeket összevetjük a kezdetiekkel, önkéntelenül is mnsnlvnnnnnk kell Jelpnlpo

Szabó István állattenyésztő (jobboldalt) minden etetővel megbeszéli a munkát

ugyanis már 100 hektáron 54,6 db-os a szarvasmarhasűrűségük, 311 db-ot számlál a birkanyájuk, s amíg 1952- ben naponta 15 — 20 tojásnál többet sehogyan sem tudtak összegyűjteni, ma már nem kevesebb mint 1500 darabot szednek össze nap mint nap.

— Lehetnének azért még szebb eredményeink is! — kezdi Szabó állattenyésztő évődve, s külön hangsúlyoz minden szót. Nem is talál süket fülekre a megjegyzése.

— Mi az mi bajod megint? — szólal meg Juhász Béla.

— Semmi, semmi, csak úgy...

— Szóval megint siránkozol a takarmány miatt... Ennek semmi sem elegendő! — fordul felém mentegetőzve a mezőgazdász. — Pedig száz hektáron évelő takarmányunk, tíz hektár rétünk van és 50 hektáron tarlókeveréket is vetettünk. Szemes takarmányokból is jól állunk, mert jól fizetett a gabona. Talán ott a hiba, hogy rosszul osztjátok be! Nem gondolod? — replikázik Szabónak, s máris kész a hatalmas vita.

— Mindig így szokták — húz oldalra Herverth Antal —, de különben a legjobb barátok, s ők a legjobb szakembereink. A ke^ük alatt minden arannyá válik. Jelenleg 15 koronát fizetünk munkaegységenként, s 1956- tól minden év végén „kiugrik“ a 13 korona osztalék.

Dunaradványon szépek az eredmények, s mindent maguknak, jól végzett munkájuknak köszönhetnek a szövetkezetesek. A fél évre eső bevételük is csaknem kétszeres a tervezettnek és az év második felét is bizakodással várják.

— Nem azért csináltuk a terveket, hogy ne tudjuk őket teljesíteni — jegyzi meg Herverth elvtárs.

Szép az élet Dunaradványon. Ezt mondja az emberek mosolya, s a számok is azt mondják, mert a számok beszélnek, s igazat mondanak.

Tóth Elemér

— A besei szövetkezetesek három nappal korábban végezték el az aratást, mint ahogy annak idején tervezték — írja Stiglinc Lajos besei levelezőnk. — Nem kis részük van ebben a szorgalmas és egymás közt szocialista munkaversenyben álló traktorosoknak. Az aratásban segítettek a mosóciak is és tevékenyen belekapcsolódtak a versenyzésbe. Első helyen Predajnianszky János, a besei szövetkezet traktorosa végzett, de csak kevéssel szorult a második, illetve a harmadik helyre Besse Tibor és “Szabó Ernő.

* * *

Papp János levelezőnk arról ir levelében, hogy a komáromi járás CSISZ-fiataljai hogyan kapcsolódtak bele az aratási munkálatokba. Többek között a következőket írja: A komáromi járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban a fiatalság tevékenyen belekapcsolódott az aratási munkálatokba. A komáromi 12 éves középiskola 60 diákja a nagymegyeri, valamint a királyréti állami gazdaságnak segített az aratásban. De nem kevesebb, mint 156 brigádos segít a naszvadi, ógyallai és zöldállási szövetkezetekben is. Jó munkájukért dicséret illeti őket.

* • *- Dúsgazdag kalászokat ringatott a szádalmási határban a szél — írja Fehér Klára levelezőnk. — Azért csak ringatott, mert bizony már Szádalmáson is learattak. S ez nem kis részben a CSISZ-fiatalok érdeme is, akik állandóan elöl jártak a munkában, jó példát mutatva az idősebbeknek is. A vasárnapi brigádon is kiválóan dolgoztak.

• • *

Kovács Elvira levelezőnk így ír:

A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói az iskolaév befejeztével nem mentek haza a két hónapi pihenésre, hanem a környékbeli szövetkezeteknek segítettek és segítenek az aratásban. Egyben gyakorlati ismereteik kibővítésére is

felhasználják a termelésben töltött hónaptot. A sok szorgalmas fiatal közül talán Angyal Zsuzsa. Kelemen Izabella, Sidó Miklós és Mozoli Marika érdemel külön dicséretet jő és odaadó munkájáért.

* * *

— A Várkonyi Állami Gazdaság, a dunaszerdahelyi járásban elsők között teljesítette terményeladási tervét — írja levelében Végh Márta levelezőnk. — Hogy ez így történt, nem kis része van benne a jó munkamegszervezésnek, továbbá az új technika, valamint technológia alkalmazásának. Bognár elvtárs, a gazdaság vezetője, büszke is munkatársaira.

* * *

Mató Pál alsóhutkai levelezőnk szintén az aratásról számol be levelében. Amint írja: Az alsóhutkai szövetkezetesek minden erejüket a bő termés betakarítására fordítják. Minden munkát az aratási terv pontos betartásával végeznek. Különösen Sztolár Péter és Hersman Zoltán érnek el szép eredményeket, akik különben versenyben is állnak egymással. Az aratás mellett kitűnően halad a cséplés is, csak a tarlóhántás sántít egy kissé, de remélhetőleg nem sokáig.

* * *

„Brigádmunkával segítünk a szövetkezeteknek“. Ezt a célt tűzték maguk elé a füleki 11 éves középiskola tanulói is — írja Pál Gyula egyházbásti levelezőnk. — S bátran ki is tartanak vállalásuk mellett. Eddig még minden mezőgazdasági munkából kivették részüket, s tevékenyen bekapcsolódtak az aratásba is. Három héten keresztül nap mint nap a helyi állami gazdaság határában láthattuk őket. Mindahányan lelkiismeretesen dolgoztak. Tóth Lajos tanító is elégedett a fiatalok munkájával, de elégedettek maguk a gazdaság vezetői is, mert a diákok mindig ott segítettek, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk, ahol a legjobban szorított a csizma.

NJgysiáj^mi^m^a ggy pgp %\%\t

A galántai járás legjobb kombájnosa S e s z t á k András, az alsószeli szövetkezet tagja. Eddig SZK —3 kombájnnal több mint 200 hektár gabonát csépelt el. Hektáronként 31 mázsa magot csépelt ki. Napi legnagyobb teljesítménye 430 mázsa gabona.

Ez csúcsteljesítménynek számít járási méretben.

Seszták kombájnos gépét a világ első űrhajósáról, Jurij Gagarinról nevezte el. * (kfg)

Szól a nóta

Kinek szól a nóta? Kérdezhetnők, ha netalántán valamelyik este Szímő községen keresztül vinne az utunk. Bizonyára minden megkérdezettől ugyanazt a választ kapnók:

— Hát azoknak, akik az aratásban és a cséplésben a legjobb munkát végzik. Az élenjáróknak.

Ez lenne a válasz. Ugyanis a szímöi szövetkezet vezetősége naponta értékeli a végzett munkát, s nótával jutalmazza a legjobb • dolgozókat. Megérdemlik.

Az őszi és a tavaszi árpa után már a 338 hektár búzájukat is learatták a szímőiek, s most teljes ütemben rá-Szorgalmas öregek

Az alsószecsei szövetkezetben jól haladnak az aratási munkálatok. Alig pár napja, hogy megkezdték, de már alig van valami aratnivaló. Pedig nem kevesebb mint 310 hektáron termeltek gabonaneműeket az alsószecseiek. Gabonaterületükön túlnyomórészt kétmenetesen, valamint kombájnokkal aratnak, s csak kevés százalék maradt a kévekötőkre.

A kombájn után a szalmát azonnal összegyűjtik és kazalozzák. Minden szövetkezeti tag igyekszik a lehető legjobb munkát kifejteni. A szövetkezet öregjei érdemlik azonban a legnagyobb dicséretet és elismerést. Név szerint Sípos István (80 éves) és V i d a Lajos (85 éves) azok, akik fiatalos lendületükkel, s határtalan munkakedvükkel mindenkit magukkal ragadtak a munkában. Vállalásukat pedig, hogy 10 hektáron összerakják a gabonát, jóval túlszárnyalták.

Szorgalmas öregek. Mindannyian példát vehetünk róluk.

K ú c s Gyula, Alsószecse

Szitás! Ferenc Ekecsről többek között a következőket írja: Az ekecsi kombájnosok bebizonyították, hogy alaposan értenek a gépükhöz. Különösen Kelemen Lászlóra vonatkozik ez a megállapítás, aki 140 hektár gabonát aratott le eddig, s ezzel sokban hozzájárult szövetkezetében a? aratási munkálatok gyors befejezéséhez. De nemcsak a cséplés és aratás halad jó úton, hanem a tarlóhántás sál sincs semmi baj Ekecsen. Ugyanis eddig már 250 hektáron végeztek tarlóhántást, amely nem kis részben Vanger Ignác traktoros érdeme is A szövetkezetesek minden percet kihasználnak, hogy idejében elkészüljenek a fontos nyári munkálatokkal.

kapcsoltak a cséplésre. Vállalták, hogy augusztus 3-ra befejezik a cséplést, s ezzel egy időben gabonaeladási kötelezettségüknek is eleget tesznek. Mindamellett nem feledkeznek meg a tarlóhántásról, valamint a takarmánykeverékek vetéséről sem. Nem kevesebb mint 50 hektáron tarlókeveréket vetnek, hogy az állatállományuknak télire is elegendő takarmányt biztosítsanak.

Tóth János, Érsekújvár

Ä büszke cím ielöltiei

Mandak Anna a fontos öntözést végzi

paradicsomból már talán sikerül is, s akkor biztos, hogy pénzügyi tervüket nem 5 °/o-kal, mint ahogy vállalták, hanem 10 °/o-kal fogják túlteljesíteni. Hogy nem okoznak csalódást, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy eddig 3 hektáros területről több mint 100 000 korona értékű zöldséget adtak közellátásunknak.

„Az ígéret szép szó, ha betartjuk, úgy jó!" A vállalás is szép, s ha betartják, még szebbé válik. A myslenicei lányok is tudják ezt jól, s ezért igyekeznek, no meg azért is, mert a szocialista munkabrigád cím tulajdonosának lenni nem kis büszkeségét és dicsőségét jelent. D. Jezík

Sír-tncL _

fHQMUVff 3

1961. július 30.

„Az ígéret szép sző, ha betartják, úgy jó!“ Ez a közmondás jutott eszünkbe a közelmúltban, amikor a myslenicei fiatalok szocialista munkabrigád címért versenyző csoportjának a kötelezettségvállalásai kerültek szóba. Mert szép és jó dolog a vállalás, de csak akkor, ha teljesítik is. Ha teljesítik, ha maga a vállalás mozgósító, szervező jellegű, s ha a még szebb eredmények elérésére, valamint a politikai és szakmai képzettség kiszélesítésére is kiterjed, akkor elmondhatjuk: szép is és jó is. Ilyen vállalás, ilyen cél kitűzése korántsem csak a versenyző csoportok fontos feladata, hanem vezető funkcionáriusoké is. Nálunk a szocialista munkaversenyzések vállalásai így születnek, s ez magától értetődő. Persze előadódik elvétve az is, hogy a vállalások készítésének idején nemtörődömséggel kezelik egyes csoportok ezt a fontos kérdést, s ez aztán az eredményeken is alaposan megbosszulja magát. Szerencsére a vállalásokat, a szavukat be nem tartó csoportok száma kevés. Erről különben a myslenicei fiataloknak a szocialista mun kabrigád címért versenyző csoport jában is meggyőződhettünk.

A 14 tagú lánycsoport már második éve áll versenyben a büszke cím elnyeréséért. A múlt évi vállalásaikat becsületesen teljesítették, s már ar -.■ól is szó volt. hogy kérni fogják a megillető címet. De aztán egy józanabb pillanatban úgy döntöttek, hogy van még a „házuk táján“ éppen elég kiküszöbölésre váró hiányosság, s míg

A knmnnszt készítésében a CSISZ-fiatalok is segítenek

tikai nevelésére nagyobb gondot kell majd fordítanunk — határozták el magukat.

Hogy a múlt évben lemondtak a büszke cím kéréséről, csak most bizonyosodott be, hogy jól hatáfroztak. Mert különösen ami a vállalások második részét illeti — szocialista módon élni —, még sok hiányosság mutatkozik. Idén már e tapasztalatokat eszűrve indultak el és egyenesen haladnak a kitűzött cél felé.

A lányok 14 tagú csoportja az egye dűli, amely a faluban a szocialista munkaversenyzésnek ezt a legmaga sabb formáját választotta. S az a tény s örvendetes, hogy nem hagyták őket magukra. Ha kell, segítenek a CSISZ- esek, a tanítók, a nemzeti bizottság s nem utolsósorban a szövetkezet vezetői is.

azt el nem tüntetik, csendben maradnak.

— A fiatalabb csoporttagok poliA lányok többek között tervbe vették még annak idején, hogy pártunk megalakulása 40. évfordulójának tiszteletére közösen elolvassák s megvitatják az „Anna" című regényt. Orozdová tanítónő jó segítőtársnak bizonyult vállalásuk teljesítésében. Az ünnepi műsor begyakorlásakor és összeállításakor jó munkát végeztek Topofská és Hotová tanítónők is.

Vállalásuk politikai részét a csoport tagjai a „Pártról“ és az „Ateista" tanulmányi körökben nyerték el. A 3SISZ tanulmányi évének értékelésekor a versenyző csoport két tagját a pártba történő felvételre jelölték. Ezek az eredmények azonban csak a kezdetet jelentik. A lányok ugyanis elhatározták, hogy az ősszel újra látogatni fogják a szövetkezeti munkaiskolát is, hogy szakmai tudásukat minél jobban kiszélesítsék. A csoport működéséért Miklencic elvtárs, a nemzeti bizottság titkára és Krasnansky elvtárs, a szövetkezet elnöke a felelős. Nincs is semmi hiba ezen a téren, törődnek fiataljaikkal. Idén már bt kultúrfellépésre vitték el fiataljaikat, s ennek "költségeit természetesen a szövetkezet fedezte a művelődési alapból. Jó befektetésnek bizonyult az, mert a fiatalok brigádórák ledolgozásával hálálták meg a szövet<ezet gondoskodását.

Terv, ötlet, javaslat mindig akad bőven ott, ahol fiatalok vannak. Év .'égéig például még néhány zöldségfeldolgozó üzembe is ellátogatnak íogy ezzel is gyarapítsák tudásukat Persze addigra minden csoporttagnak ;gy idevágó szakkönyvet kell olvasna. S itt a myslenicei kislányoknak jgyancsak rá kell kapcsolniuk, mert :z irányú vállalásuk teljesítésével nintha egy kissé lemaradtak volna.

A fiatal kertészek legfőbb vágya, íogy rekordtermést érjenek el. Idén