Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-30 / 61. szám

A számok beszélnek Az 1961-es esztendőnek már a má­sodik felében járunk, de mivel har­madik ötéves tervünk első esztende­jéről van szó, semmiképpen sem árt­hat, ha visszapillantunk, s mindent összegezünk, hogy hogyan is teljesí­tettük vállalásainkat és milyen mér­tékben tettünk eleget az első félévre eső kötelezettségeinknek. Dunaradvány. Az aratásnak már vége. Itt-ott van már csak kevés csépelnivalő, no meg a szalmabetaka­rítás körül szorgoskodnak még az emberek. Dehát van azért még mun­ka kint a határban éppen elég. Nem­csak a határban, hanem bent, a szö­vetkezet irodáján is akad munka bő­ven. Legalábbis az írógép sűrű kat­togása erről árulkodik. — Nemrég készültünk el a „fél évi mérleggel“, s nem árt, ha az ember itt-ott ellenőrzi a számításokat — mondja Hervérth Antal, a szövetkezet könyvelője. — Meg aztán most csi­nálom éppen a múltkori vihar-okozta károkról a jelentést. Mert minket alaposan megdézsmált. Több mint egymillió korona értékű a kárunk. Főként a gyönyörű dohányunk ment tönkre. Ez bizony nem kis veszteség, de azért nem járnak kókadt fejjel a du­­nardványiak, mert a biztosítással nagyrészt megtérül. A többi vonalon pedig mindenben teljesítették köte­lezettségüket. Sertéshúsból például 230 mázsa helyett 275 mázsát ad­tak közellátásunknak, de hasonló jók az eredmények a szarvasmarha- és baromfihús eladási tervének telje­sítése körül is. — Mindössze a tejeladással voltak nehézségeink — elegyedik a beszél­getésbe a szövetkezet állattenyésztő­je, Szabó István —, de itt aztán ki­segített bennünket a falu, már mint a szövetkezeti tagok. A hiányzó 9074 liter tejet ugyanis ők adták el fel­vásárló üzemünknek. A legszebb eredményt, amelyre Szabó elvtárs a legbüszkébb, a tojás­eladásban érték el. Vállalásukat 186 százalékra teljesítették, — mintegy 94 324 darabbal adtak el többet a Naponta 55 dkg-ot híznak a süldők Hajabács Gyula keze alatt. tervezettnél. Mindezek az eredmé­nyek a helyesen szervezett munkának tudhatók be, amit az is bizonyít, hogy a félévre tervezett 30,765 munkaegy­ségből is csak 28 335-at merítettek ki, s emellett a növénytermesztési bevételi tervüket mégis 165,3 száza­lékra, az állattenyésztésben pedig 133,5 °/o-ra teljesítették. Ezeket az eredményeket azonban talán még jobban úgy tudjuk érté­kelni, ha azt is eláruljuk, hogy 1952- ben, amikor Szabó István átvette az állattenyésztés vezetését, gazdasá­gukban csupán 38 db szarvasmarha, 50 db sánta birka, 50 db sertés, va­lamit 85 db baromfi volt. S takar­mánnyal bizony még az ilyen állo­mányt is csak szűkösen tudták ellát­ni. Ez volt, s ha az eltelt kilenc évet nézzük. Szabó István állattenyésztő és Juhász Béla mezőgazdász neve emelkedik ki előttünk. Sok, nagyon sok fáradságos munkájukba került, sok tervezgetésbe, amíg 1954-ben si­került elérniük, hogy a szövetkezet, ha kevéssel is ugyan, de nyeresség­­gel zárta az évet. Nagy munka volt, hisz ha a mai adatokat, eredményeket összevetjük a kezdetiekkel, önkénte­lenül is mnsnlvnnnnnk kell Jelpnlpo Szabó István állattenyésztő (jobb­oldalt) minden etetővel megbeszéli a munkát ugyanis már 100 hektáron 54,6 db-os a szarvasmarhasűrűségük, 311 db-ot számlál a birkanyájuk, s amíg 1952- ben naponta 15 — 20 tojásnál többet sehogyan sem tudtak összegyűjteni, ma már nem kevesebb mint 1500 da­rabot szednek össze nap mint nap. — Lehetnének azért még szebb eredményeink is! — kezdi Szabó ál­lattenyésztő évődve, s külön hangsú­lyoz minden szót. Nem is talál süket fülekre a megjegyzése. — Mi az mi bajod megint? — szó­lal meg Juhász Béla. — Semmi, semmi, csak úgy... — Szóval megint siránkozol a ta­karmány miatt... Ennek semmi sem elegendő! — fordul felém mentege­tőzve a mezőgazdász. — Pedig száz hektáron évelő takarmányunk, tíz hektár rétünk van és 50 hektáron tarlókeveréket is vetettünk. Szemes takarmányokból is jól állunk, mert jól fizetett a gabona. Talán ott a hi­ba, hogy rosszul osztjátok be! Nem gondolod? — replikázik Szabónak, s máris kész a hatalmas vita. — Mindig így szokták — húz ol­dalra Herverth Antal —, de különben a legjobb barátok, s ők a legjobb szakembereink. A ke^ük alatt minden arannyá válik. Jelenleg 15 koronát fizetünk munkaegységenként, s 1956- tól minden év végén „kiugrik“ a 13 korona osztalék. Dunaradványon szépek az eredmé­nyek, s mindent maguknak, jól vég­zett munkájuknak köszönhetnek a szövetkezetesek. A fél évre eső be­vételük is csaknem kétszeres a ter­vezettnek és az év második felét is bizakodással várják. — Nem azért csináltuk a terveket, hogy ne tudjuk őket teljesíteni — jegyzi meg Herverth elvtárs. Szép az élet Dunaradványon. Ezt mondja az emberek mosolya, s a szá­mok is azt mondják, mert a számok beszélnek, s igazat mondanak. Tóth Elemér — A besei szövetkezetesek három nappal korábban végezték el az ara­tást, mint ahogy annak idején ter­vezték — írja Stiglinc Lajos besei levelezőnk. — Nem kis részük van ebben a szorgalmas és egymás közt szocialista munkaversenyben álló traktorosoknak. Az aratásban segí­tettek a mosóciak is és tevékenyen belekapcsolódtak a versenyzésbe. Első helyen Predajnianszky János, a besei szövetkezet traktorosa végzett, de csak kevéssel szorult a második, il­letve a harmadik helyre Besse Tibor és “Szabó Ernő. * * * Papp János levelezőnk arról ir le­velében, hogy a komáromi járás CSISZ-fiataljai hogyan kapcsolódtak bele az aratási munkálatokba. Többek között a következőket írja: A komá­romi járás szövetkezeteiben és álla­mi gazdaságaiban a fiatalság tevéke­nyen belekapcsolódott az aratási munkálatokba. A komáromi 12 éves középiskola 60 diákja a nagymegyeri, valamint a királyréti állami gazda­ságnak segített az aratásban. De nem kevesebb, mint 156 brigádos segít a naszvadi, ógyallai és zöldállási szö­vetkezetekben is. Jó munkájukért di­cséret illeti őket. * • *- Dúsgazdag kalászokat ringatott a szádalmási határban a szél — írja Fehér Klára levelezőnk. — Azért csak ringatott, mert bizony már Szádal­máson is learattak. S ez nem kis részben a CSISZ-fiatalok érdeme is, akik állandóan elöl jártak a munká­ban, jó példát mutatva az idősebbek­nek is. A vasárnapi brigádon is kivá­lóan dolgoztak. • • * Kovács Elvira levelezőnk így ír: A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói az isko­laév befejeztével nem mentek haza a két hónapi pihenésre, hanem a kör­nyékbeli szövetkezeteknek segítettek és segítenek az aratásban. Egyben gyakorlati ismereteik kibővítésére is felhasználják a termelésben töltött hónaptot. A sok szorgalmas fiatal kö­zül talán Angyal Zsuzsa. Kelemen Izabella, Sidó Miklós és Mozoli Ma­rika érdemel külön dicséretet jő és odaadó munkájáért. * * * — A Várkonyi Állami Gazdaság, a dunaszerdahelyi járásban elsők kö­zött teljesítette terményeladási ter­vét — írja levelében Végh Márta le­velezőnk. — Hogy ez így történt, nem kis része van benne a jó munka­megszervezésnek, továbbá az új tech­nika, valamint technológia alkalmazá­sának. Bognár elvtárs, a gazdaság vezetője, büszke is munkatársaira. * * * Mató Pál alsóhutkai levelezőnk szintén az aratásról számol be leve­lében. Amint írja: Az alsóhutkai szö­vetkezetesek minden erejüket a bő termés betakarítására fordítják. Min­den munkát az aratási terv pontos betartásával végeznek. Különösen Sztolár Péter és Hersman Zoltán ér­nek el szép eredményeket, akik kü­lönben versenyben is állnak egymás­sal. Az aratás mellett kitűnően halad a cséplés is, csak a tarlóhántás sán­tít egy kissé, de remélhetőleg nem sokáig. * * * „Brigádmunkával segítünk a szö­vetkezeteknek“. Ezt a célt tűzték maguk elé a füleki 11 éves közép­iskola tanulói is — írja Pál Gyula egyházbásti levelezőnk. — S bátran ki is tartanak vállalásuk mellett. Ed­dig még minden mezőgazdasági mun­kából kivették részüket, s tevékenyen bekapcsolódtak az aratásba is. Három héten keresztül nap mint nap a he­lyi állami gazdaság határában láthat­tuk őket. Mindahányan lelkiismerete­sen dolgoztak. Tóth Lajos tanító is elégedett a fiatalok munkájával, de elégedettek maguk a gazdaság veze­tői is, mert a diákok mindig ott se­gítettek, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk, ahol a legjobban szorított a csizma. NJgysiáj^mi^m^a ggy pgp %\%\t A galántai járás legjobb kombájnosa S e s z t á k András, az alsószeli szövetkezet tagja. Eddig SZK —3 kombájnnal több mint 200 hektár gabo­nát csépelt el. Hektáronként 31 mázsa magot csépelt ki. Napi legna­gyobb teljesítménye 430 mázsa gabona. Ez csúcsteljesítménynek számít járási méretben. Seszták kombájnos gépét a világ első űrhajósáról, Jurij Gagarinról nevezte el. * (kfg) Szól a nóta Kinek szól a nóta? Kérdezhetnők, ha netalántán valamelyik este Szímő községen keresztül vinne az utunk. Bizonyára minden megkérdezettől ugyanazt a választ kapnók: — Hát azoknak, akik az aratásban és a cséplésben a legjobb munkát végzik. Az élenjáróknak. Ez lenne a válasz. Ugyanis a szí­­möi szövetkezet vezetősége naponta értékeli a végzett munkát, s nótával jutalmazza a legjobb • dolgozókat. Megérdemlik. Az őszi és a tavaszi árpa után már a 338 hektár búzájukat is learatták a szímőiek, s most teljes ütemben rá-Szorgalmas öregek Az alsószecsei szövetkezetben jól haladnak az aratási munkálatok. Alig pár napja, hogy megkezdték, de már alig van valami aratnivaló. Pedig nem kevesebb mint 310 hektáron ter­meltek gabonaneműeket az alsósze­­cseiek. Gabonaterületükön túlnyomó­­részt kétmenetesen, valamint kom­bájnokkal aratnak, s csak kevés szá­zalék maradt a kévekötőkre. A kombájn után a szalmát azonnal összegyűjtik és kazalozzák. Minden szövetkezeti tag igyekszik a lehető legjobb munkát kifejteni. A szövet­kezet öregjei érdemlik azonban a leg­nagyobb dicséretet és elismerést. Név szerint Sípos István (80 éves) és V i d a Lajos (85 éves) azok, akik fiatalos lendületükkel, s határtalan munkakedvükkel mindenkit magukkal ragadtak a munkában. Vállalásukat pedig, hogy 10 hektáron összerakják a gabonát, jóval túlszárnyalták. Szorgalmas öregek. Mindannyian példát vehetünk róluk. K ú c s Gyula, Alsószecse Szitás! Ferenc Ekecsről többek kö­zött a következőket írja: Az ekecsi kombájnosok bebizonyították, hogy alaposan értenek a gépükhöz. Külö­nösen Kelemen Lászlóra vonatkozik ez a megállapítás, aki 140 hektár ga­bonát aratott le eddig, s ezzel sok­ban hozzájárult szövetkezetében a? aratási munkálatok gyors befejezésé­hez. De nemcsak a cséplés és aratás halad jó úton, hanem a tarlóhántás sál sincs semmi baj Ekecsen. Ugyanis eddig már 250 hektáron végeztek tarlóhántást, amely nem kis részben Vanger Ignác traktoros érdeme is A szövetkezetesek minden percet ki­használnak, hogy idejében elkészül­jenek a fontos nyári munkálatokkal. kapcsoltak a cséplésre. Vállalták, hogy augusztus 3-ra befejezik a csép­­lést, s ezzel egy időben gabonaeladási kötelezettségüknek is eleget tesznek. Mindamellett nem feledkeznek meg a tarlóhántásról, valamint a takar­mánykeverékek vetéséről sem. Nem kevesebb mint 50 hektáron tarlóke­veréket vetnek, hogy az állatállomá­nyuknak télire is elegendő takar­mányt biztosítsanak. Tóth János, Érsekújvár Ä büszke cím ielöltiei Mandak Anna a fontos öntözést végzi paradicsomból már talán sikerül is, s akkor biztos, hogy pénzügyi tervü­ket nem 5 °/o-kal, mint ahogy vállal­ták, hanem 10 °/o-kal fogják túltelje­síteni. Hogy nem okoznak csalódást, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy eddig 3 hektáros te­rületről több mint 100 000 korona értékű zöldséget adtak közellátásunk­nak. „Az ígéret szép szó, ha betartjuk, úgy jó!" A vállalás is szép, s ha be­tartják, még szebbé válik. A mysle­­nicei lányok is tudják ezt jól, s ezért igyekeznek, no meg azért is, mert a szocialista munkabrigád cím tulaj­donosának lenni nem kis büszkeségét és dicsőségét jelent. D. Jezík Sír-tncL _ fHQMUVff 3 1961. július 30. „Az ígéret szép sző, ha betartják, úgy jó!“ Ez a közmondás jutott eszünkbe a közelmúltban, amikor a myslenicei fiatalok szocialista mun­kabrigád címért versenyző csoportjá­nak a kötelezettségvállalásai kerültek szóba. Mert szép és jó dolog a vál­lalás, de csak akkor, ha teljesítik is. Ha teljesítik, ha maga a vállalás mozgósító, szerve­ző jellegű, s ha a még szebb ered­mények elérésére, valamint a politi­kai és szakmai kép­zettség kiszélesíté­sére is kiterjed, akkor elmondhat­juk: szép is és jó is. Ilyen vállalás, ilyen cél kitűzése korántsem csak a versenyző csopor­tok fontos felada­ta, hanem vezető funkcionáriusoké is. Nálunk a szo­cialista munkaver­senyzések vállalá­sai így születnek, s ez magától értetődő. Persze elő­adódik elvétve az is, hogy a vállalá­sok készítésének idején nemtörődöm­séggel kezelik egyes csoportok ezt a fontos kérdést, s ez aztán az ered­ményeken is alaposan megbosszulja magát. Szerencsére a vállalásokat, a szavukat be nem tartó csoportok száma kevés. Erről különben a mys­lenicei fiataloknak a szocialista mun kabrigád címért versenyző csoport jában is meggyőződhettünk. A 14 tagú lánycsoport már második éve áll versenyben a büszke cím el­nyeréséért. A múlt évi vállalásaikat becsületesen teljesítették, s már ar -.■ól is szó volt. hogy kérni fogják a megillető címet. De aztán egy józa­nabb pillanatban úgy döntöttek, hogy van még a „házuk táján“ éppen elég kiküszöbölésre váró hiányosság, s míg A knmnnszt készítésében a CSISZ-fiatalok is segítenek tikai nevelésére nagyobb gondot kell majd fordítanunk — határozták el magukat. Hogy a múlt évben lemondtak a büszke cím kéréséről, csak most bi­zonyosodott be, hogy jól hatáfroztak. Mert különösen ami a vállalások má­sodik részét illeti — szocialista mó­don élni —, még sok hiányosság mu­tatkozik. Idén már e tapasztalatokat eszűrve indultak el és egyenesen haladnak a kitűzött cél felé. A lányok 14 tagú csoportja az egye dűli, amely a faluban a szocialista munkaversenyzésnek ezt a legmaga sabb formáját választotta. S az a tény s örvendetes, hogy nem hagyták őket magukra. Ha kell, segítenek a CSISZ- esek, a tanítók, a nemzeti bizottság s nem utolsósorban a szövetkezet vezetői is. azt el nem tüntetik, csendben ma­radnak. — A fiatalabb csoporttagok poli­A lányok többek között tervbe vet­ték még annak idején, hogy pártunk megalakulása 40. évfordulójának tisz­teletére közösen elolvassák s meg­vitatják az „Anna" című regényt. Orozdová tanítónő jó segítőtársnak bizonyult vállalásuk teljesítésében. Az ünnepi műsor begyakorlásakor és összeállításakor jó munkát végeztek Topofská és Hotová tanítónők is. Vállalásuk politikai részét a cso­port tagjai a „Pártról“ és az „Ateista" tanulmányi körökben nyerték el. A 3SISZ tanulmányi évének értékelése­kor a versenyző csoport két tagját a pártba történő felvételre jelölték. Ezek az eredmények azonban csak a kezdetet jelentik. A lányok ugyanis elhatározták, hogy az ősszel újra lá­togatni fogják a szövetkezeti munka­iskolát is, hogy szakmai tudásukat minél jobban kiszélesítsék. A csoport működéséért Miklencic elvtárs, a nem­zeti bizottság titkára és Krasnansky elvtárs, a szövetkezet elnöke a fele­lős. Nincs is semmi hiba ezen a té­ren, törődnek fiataljaikkal. Idén már bt kultúrfellépésre vitték el fiataljai­kat, s ennek "költségeit természetesen a szövetkezet fedezte a művelődési alapból. Jó befektetésnek bizonyult az, mert a fiatalok brigádórák le­dolgozásával hálálták meg a szövet­­<ezet gondoskodását. Terv, ötlet, javaslat mindig akad bőven ott, ahol fiatalok vannak. Év .'égéig például még néhány zöldség­­feldolgozó üzembe is ellátogatnak íogy ezzel is gyarapítsák tudásukat Persze addigra minden csoporttagnak ;gy idevágó szakkönyvet kell olvas­na. S itt a myslenicei kislányoknak jgyancsak rá kell kapcsolniuk, mert :z irányú vállalásuk teljesítésével nintha egy kissé lemaradtak volna. A fiatal kertészek legfőbb vágya, íogy rekordtermést érjenek el. Idén

Next

/
Thumbnails
Contents