Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-07-30 / 61. szám
A gúny fegyverével egy ven év! Közel félévszázadnyi idő — harc, győzelem. Ha pártunk dicső útjára tekintünk vissza ezer és ezer dolog ragadja meg a figyelmünket. Rengeteg, szinte felmérhetetlen az, amit a párt tett. Immár hónapok óta ünnepeljük a jubiláló pártot, s mégis az az érzésünk nem mondtunk el mindent, nem szemléltettük mindazt a fejlődést, amelyet liARtE KRATOCHV1LOVÄ Átmérnél | (RÉSZLETEK) * Még mint gyerek, csitri lányka, J gyakran mondtam bús anyámnak, ^ halovány édesanyámnak: 4 Szeretném látni a tengert! 4 A végtelen, messzi tengert. f \ Édesanyám szólt: t Istenem, t a vágyaid úri vágyak, t szegénynek nem való tenger, ^ minek is a tenger neki, '4 örül, hogyha van mit enni, f de még kenyérből sincs elég. t A tengerről mondj le, lányom, $ mondta az én bús, jó anyám, t az elkínzott, a halovány. ( Lesz még benne részed elég. f Megismered maid a tengert, ' a nyomor, a könny tengerét. Most itt állok. f Állok a partnak fövenyén, a tenger itt zúg lábamnál, \ az arany'nap tékozlóan J habjába aranypénzt dobál. ^ Másképp van már, nem úgy j mint rég, ^ nyomort többé nem láthatsz itt. 4 Lábamnál a tenger habzik f hófehér tajtékot hányva. 4 Színét minden percben váltja, 4 hullám, hullámot űz, kerget. j Állok a partnak fövenyén, j a forró nap tékozlóan t arany pénzét egyre szórja. t Édesanyám, de kár, de kár, f hogy már a fekete föld takar. f De szívesen megmondanám, f hogy a tengert megláttam ám, f tengervízben kezem mostam, \ habjaival játszadoztam. \ Fordította: Fügedi Elek ^ Kapitalizmus (A. Klimo rajza) a proletariátus élharcosai vívtak ki számunkra. A Bratislavai Városi Galéria a politikai plakátok kiállítása után, amely szintén negyven esztendő harcát, küzdelmét volt hivatott bemutatni, újabb kiállítással lepte meg népes közönségét s ennek anyagát a szatirikus rajzok gazdag tárházából merítette, válogatta. A kommunista sajtó egyik legélesebb fegyverének számíthatjuk a szatirikus rajzot, a karikatúrát, amelyeknek szerzői maró gúnnyal pellengérezték ki a kapitalisták társadalmi rendszerét. A kiállítás a huszas évek elejétől kezdve egész Gagarin őrnagy világraszóló űrrepüléséig jól felöleli, összefogja e műfaj legkiválóbb alkotásait. Ismeretlen szerzőktől a „Pravda chudoby“ hasábjain számos, éleslátásról és művészi színvonalról tanúskodó karikatúra jelent meg. A haza szabadságából meggazdagodott, népet szipolyozó kapitalista, a dolgozó parasztságot félrevezetni akaró agrár vezetők, a nagyprocakos, kutyakorbácsos kizsákmányoló mind-mind „helyet kapott“ ebben a műfajban. Az ötletes rajzok a gúny és a megvetés tárgyává tették a százezreket kizsákmányoló társadalmi rendszert és képviselőit. Stefan Bednár és Alexander Richter rajzai ebből az időből valami megmagyarázhatatlan, mosollyal fűszerezett megvetés érzését keltik az emberben. A karikatúra hűen tükrözi a fasizmus elleni harc hősi éveit. Richter „A fasiszták új köszönése Szlovákiában“ aláírású rajza a nép haragjától megrettent nácit mutatja be. De itt, ezeken a rajzokon már érezni a boldog jövendő hajnalát. A ceruza mesterei azonban nem hagyják abba a munkát. Bátran leplezik le a reakció alattomos tevékenységét. Richter, Guderna, Bednár, Klimo, Vysocan és végül Wieskopf, Kubai, Vavro rajzai szinte napról napra követik az elmúlt 16 esztendő eseményeit. S ceruzájuk hegye nagyon ötletesen szúr. Mérges gúnnyal rántja le a leplet a Nyugat-Németországban mesterkedő fasisztákról, a francia gyarmatosítókról, stb. Ezúttal ötletesebbnek tartjuk a kiállítás megrendezését, mint a politikai plakátok bemutatását. — pi Dallal, tánccal köszöntötték őket Három napra kelt útra az államdíjjal kitüntetett, és a világifjúsági találkozón aranyérmet nyert, a CSISZ Központi Bizottsága mellett működő „Lúcnica“ dal- és táncegyüttesének csoportja, hogy köszöntse az ógyallai szövetkezeteseket, teljesebbé tegye a felsőpatonyi traktorosok, kombájnosok örömét és vidámabbá a nagysallói szövetkezeti tagok napjait. Fiatal főiskolások, akik a szünidőt töltötték, vagy éppen a termelési gyakorlatot végezték, jöttek össze, hogy művészetük bemutatásával ajándékot osszanak, jutalmazzanak, mosolyt varázsoljanak az arcokra. ' Napbarnította, dolgos kezű szövetkezeti tagok ültek esténként az ideiglenesen felállított ülőhelyeken, hogy az együttes műsorszámaiban gyönyörködjenek. Szólt a köszönet, szállt a nóta, a legjobb kombájnosok, Tuzincin és Psenák elvtársnak, az ógyallai traktorosoknak, akik a, szocialista munka brigádja címért versenyeznek. „Ifjú a szívünk, vidám a nyár“ Perzsel a nap. Tikkasztó a meleg. Örsútjfalu utcácskáin alig találkozik az ember valakivel. Hiába, arat a falu. Minden épkézláb embernek a határban a helye. Ilyenkor csupán dolgoznak a falusi emberek? A falu fiataljai semmi nemű kulturális munkát nem végeznek? Tévedés! Kolárovská Mária, az őrsújfalusi aggok otthonában dolgozik. Ö a helyi CSISZ szervezet titkárnője. Tőle tudom meg, hogy igenis a falu fiataljai a nyár folyamán sem tétlenkednek. Állandó esztrád-együttesük van. s most természetesen nyári kulturális brigádra is készülnek. Említésre méltó az az agilitás, amelyet a falu fiataljai a csallóközaranyosi határőrség tagjaival közösen kifejtenek. Ez év februárjában alakult meg az együttes, s máris szép eredményekkel dicsekedhetnek. — Harminc tagú csoportunk — mondja a titkárnő — már több helyen fellépett, s be kell vallanunk a siker sem maradt el. Emlékezetes az ekeli, csallóközaranyosi és a domazlicei fellépés. Úgyszintén szép eredményt értek el az ifjúsági alkotóversenyen is. 4 Wííttifátf 1961. július 30. — Együttesünknek a „Barátság" nevet adtuk — folytatja Marika. — Tényleg hálásak lehetünk a katonáknak, hogy ellátogattak közénk, s enynyire aktivan bekapcsolódtak a falu kulturális életébe. Hát igen. Örvendetes jelenség ez, s példát vehetnének az őrsújfalusi fiatalokról másutt is. A helyi nemzeti bizottság titkára, Ürbényi Lajos is dicsérőleg szól róluk. A fiatalok tehát aratási kultúrbrigádra készülnek. S az aratási ünnepségek kezdetével majd nyakukba veszik a környéket. Addig is esténként, a próbákon vidáman száll daluk. S amikor a falu nagy része már pihenőre tér, jókedvűen bandukolnak haza, magukban dúdolgatva a próbákon tanultakat. Másnap aztán újból a munkába. Jól dolgoznak, lelkesek. Hiszen fiatalok! ( —áki) Középkor ? ? ? A statisztika bebizonyította, hogy az Egyesült Államok lakosai évente több mint 125 millió dollárt költenek el különböző jóslatokra. Nagyon felkapottak az asztrológusok és a kártyavetők. Lám csak, mennyit törődnek a „szabadság és a demokrácia" világában az emberek műveltségének emelésével. Vagy ez is üzlet? í. A „Tavaszi öntözés“ a Lúcnica előadásában Felsöpatonyban Horváth Dezső, Hervay László, Siűcs Károly traktorósoknak, valamint a takarmányoző csoport tagjainak élükön Szűcs Gyulával, és a kertészetben dolgozó szocialista munkabrigád tagjainak mondtak köszönetét az együttes tagjai. Hosszú lenne a felsorolás, ha mindenkit meg akarnánk említeni, akiket köszöntött az együttes. A hétköznapok hőseit üdvözölték, akiknek neve kitartó munkájuk árán egyre nagyobbra nő. De nemcsak az együttes tagjai köszöntötték a legjobbakat, azokat akik azon munkálkodtak, hogy nagyobb legyen az ország kenyere, hanem a közönség is köszöntötte őket, nevük A cséptánc nagy sikert aratott és elért eredményük bejelentése után. Felzűgó tapssal ünnepeltek mindenkit, aki érdemeket szerzett az ez évi Venyércsatában. Szállt a dal falvainkon, a legjobb szlovákiai együttes előadásában, a köszönet dala. (-rkm) Engem a felszabadulás avatott íróvá,, Egyre többet olvas a falu. Napról-napra mozgalmasabbak falusi népkönyvtáraink. S nem egy helyen hallottuk már a könyvtáros sóhajtását:- Kevés a könyv! A ma falujáról kellene minél több jó regény, elbeszélés, vers. Igaza van a könyvtárosnak. Kevés a könyv, « szocialista falu, a szövetkezeti dolgozók életével foglalkozó irodalmi mii. Ezért elhatároztuk beszélgetéseket folytatunk íróinkkal, hogy megtudjuk mik a terveik, s mivel kívánják meglepni falust olvasóik népes táborát. Elsőként SZABÓ BÉLÁVAL folytattunk eszmecserét. — A falu igénye az irodalommal szemben is megnövekedett, ön szerint eleget foglalkozik a csehszlovákiai magyar irodalom a falu életével? S a megjelent művek eléggé tükrözik a falvainkon végbemenő változásokat? — Kevés olyan könyvet ismerek, amelyeknek sikerült valóban megragadnia azt az óriási változást, amely a szövetkezetek alakulása óta végbement földműveseinkben. Az írók számára ez nehéz probléma s szerintem csak az idő fogja megoldani. Az új író .nemzedék biztosan megtalálja a kellő hangot, s azokat a művészi eszközöket, amelyekkel sikerül majd e fejlődést hűen ábrázolnia. Nincs kizárva, hogy idősebb írónak is fog ez sikerülni. Ezt a magam vigasztalására mondom. — Fiatal íróink, valamint a falun élő, kezdő toliforgatók szívesen vennék, ha szólna munkamódszereiről. Felvázolná azt a folyamatot, amely leendő műve vezérgondolatának eszébe jutásától a mű elkészüléséig vezet? Mit tanácsol a fiatal íróknak? — Nincsenek meghatározott munkamódszereim. És bifcony nehéz lenne felvázolni egy mű létrejöttének folyamatát. Az író ugyan pontosan tudja mit akar mondani, de mondanivalója írás közben alakul, írás közben válik művészetté. Természetesen itt sok függ attól, hogy az író mint tudja feldolgozni élményanyagát. Szoktam rövid jegyzeteket készíteni, s bizony ez a jegyzetelés sokáig eltart, míg aztán megérik a mondanivaló. A fiatal íróknak azt tanácsolom, hogy sokat olvassanak és tanuljanak. Azt én mondom, aki mindazt amit tudok magán úton szereztem. Iskolákat nem végeztem, csak hat elemit. A ma jelentkező fiatal íróknak jóval könnyebb a helyzete mint nekem volt. Hiszen ők műveltségük alapjait az iskolában szerezhetik meg! Nekem mindezért szívósan és igen kitartóan kellett harcolni. — Alkotásai közül melyik a legkedvesebb regénye? — Először a „Marci a csodakapus“ volt, később „A család kedvence“ lett. Mindkét regényben életem legnagyobb és legmélyebb élményeit dolgoztam fel. Mindkét mű létrejöttét a felszabadulásnak köszönhetem. Azt is hozzátehetem, hogy engem a felszabadulás avatott íróvá. — Gyakorta találkozunk cikkeivel, riportjaival az Új Szó hasábjain. Hozzásegítette az újságírás írói fejlődéséhez? — Erre határozott igennel felelek, így például „Az első ajándék“ néhány novellatémáját, készülő elbeszéléskötetemet, ezenkívül a jövő hónapban megjelenő „Napló 1956“ című könyvem is újságírói munkásságomnak köszönhetem. — Mi az, ami az írót alkotásra ösztönzi? — A szocialista'írót — és hozzá kell tennem az újságírót is — a szocializmus iránti hűség, a dolgozó néppel való együttérzés ösztönzi szakadatlan munkára. Az irő művével szeretné az újjászületendő embert ábrázolni, aki mindennapi munkája közepette nő, alakul, öntudatosodik és igazi szocialista hazafivá válik. Polák Imre »■BBBBBflBBBBnBBiiaBiSeSälBBBBaaBHaBflllflaflBflaBBflBBBflSBB l c 3 .3 ■-* 'Q u g X «I“ c 2 < m L :0 3 I ^ 1 íc I ~ a I 01 r -a s fi eo 3 •c — Ha írót keres fel az ember, hogy elbeszélgessen vele terveiről, munkájáról, első kérdése termés»«tesen arra irányul, min dolgozik jelenleg. Olvasóinkat bizonyára érdekli ez a kérdés. Elárul valamit születő művéről? — A közeli hónapokban szeretnék befejezni egy elbeszéléskötetet. Ezenkívül egy regényen dolgozom • hosszú évek során, amelyet ugyancsak szeretnék befejezni. A regény egy szatirikus mű és a fasizmust akarja kipellengérezni. A novellák részben a jelenről szólnak, részben a közelmúlt eseményeit tárgyalják. — Sok helyütt tapasztaltam falvainkon, hogy nagy az érdeklődés regényei iránt. Müvei, mint „A csa! Iád kedvence“, a „Menyasszony“ bár nem a falu életével foglalkoznak, mégis szívesen veszik kezükbe a falusi olvasók, számos vitaestet tartottak már róluk. Foglalkoztatja-e valamilyen mai tárgyú, a falu életével foglalkozó mű megírása? — Már sokszor nekigyűrkőztem, hogy megragadjam azokat a változásokat, amelyek falvainkon végbemennek. Sajnos, mindeddig nem sikerültek ezek a kísérletek úgy, ahogy szerettem volna. Egyébként nagyon érdekel falvaink élete. Hazánkban talán sehol sem észlelhető olyan hatalmas változás, mint éppen falvainkon. Azt hiszem, noha több mint egy évtizede járom a falvakat, igazi képet a faluról csak akkor adhatnék, ha legalább egy évig falun élnék, és elleshetném a szövetkezeti dolgozók mindennapi életének mozzanatait. Biztos, hogy sokkal könynyebb lenne a faluról írnom, ha már gyermekkoromban éltem volna falusi emberek között. Különben több novellát írtam már a szövetkezeti dolgozók életéről s egy riportregényem is megjelent. írtam egy regényt is, de az nem nagyon sikerült. Természetesen novellákban, riportokban továbbra is foglalkozom majd a falu életével. — Tudomásom van arról, hogy több esetben látogatott el falura különböző irodalmi estekre. Milyen tapasztalatai vannak ezekről az öszszejövetelekröl? S még egy kérdés: melyik a legkedvesebb élménye ezekről az irodalmi estekről? — Nekem az irodalmi estekkel kapcsolatban nagyon szép élményeim vannak. Így például Rozsnyón, Rimaszombaton, Feleden, Csicsőn, Nyitrán, Bodrogszerdahelyen nagyon értékes volt a vita. Az a nézetem, hogy az irodalmi estekre még jobban kellene felkészülni falusi dolgozóinknak. Szükséges, hogy a vitatott művet mindnyájan jól ismerjék. Akkor aztán érdemben hozzászólhatnak. Egyik legszebb élményem Rimaszombaton volt, ahol többek között azt kérdezték tőlem, hogyan ábrázolja, alkotja az író alakjait. Ezenkívül azt is megkérdezték miért van az, hogy némely könyvnek a regényalakjai hosszú éveken át élnek az emberben, viszont vannak könyvek, amelyekről az olvasó nyomban elolvasásuk után megfeledkezik. Nem volt könnyű minderre feleletet adni, hiszen az írónak műhelytitkokról kellett beszélni és ez nehéz. Viszont a kérdések olyan komoly érdeklődéssel hangzottak el, hogy komoly válaszra ösztönöztek. Igen, szép este volt ez. Számomra épp oly felejthetetlen marad, mint az olvasó számára egy jó könyv.
