Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-12-24 / 103-104. szám

Gondos tervezés Karácsonyfa! ván

Alig öt év telt el a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa közt. Ez egyáltalán nem „kozmikus“ időtartam. De a szovjet kolhozparasztok milliói már e rövid idő alatt is megérezték, milyen nagy erejük és hatásuk van a párthatározatoknak.

Ezúttal az ukrajnai Herszon-vidék Csernobajevka nevű falujának kolhozáról számolunk be. Nem olyan híres gazdaság ez, amelyet Szovjetunió szerte mindenki ismer, de nem is olyan, amely a még elmaradó kolhozok sorába tartozik. A szovjetország déli övezetének egyik jól gazdálkodó, vagyonos kolhozáról írunk.

* * *

Jókor érkeztünk. Egy helikoptér

A Kahovkai Vjzierőmű nagyfeszültségű távvezetékének oszlopai végelláthatatlan sorban szelik át a falut. Ezek olyanok mint az ikrek, és pontosan öt évesek. A kolhoz villamoshálózatának hossza 200 km, a gazdaság energiaellátottsága pedig csaknem meghétszereződött a XX. kongresszus óta. A kolhozban 320 villanymotor működik (1955-ben még csak 12 volt).

Andrej Szolcsenko, az állattenyésztő telep vezetője, büszkén mutatja villamosított gazdaságát. A tehenek jól érzik magukat a fejőállásokban, fejés közben jóízűen ropogtatják a reggeli takarmányt, a fejőkészülékekből áttetsző csöveken halad tovább a tej. Tisztaság és világosság

így győzik le a szárazságot. Mesterséges eső biztosítja a jó termést.

éppen a szőlőt permetezte. Mondták, szálljunk be mi is, és a magasból nézzük meg a szövetkezet földjeit.

— Merre repüljünk? — kérdezte a pilóta. — A gyümölcsösök, vagy kukoricások fölé? Vagy inkább tekintsünk le a főcsatorna mentén elterülő zöldséges kertekre ? .,.

Azt javasoltuk, hogy a lehetőség szerint emelkedjünk minél magasabbra, mert így mindent megláthatunk.

— Egyszerre mindent, hát ez nehéz lenne — jegyezte meg mosolyogva Nyikoláj Gomonov, a kolhoz mellettünk álló elnöke. — Ez alighanem csak a világűrből sikerülhet! Van fogalmuk arról, mekkora terület 13.000 hektár? Valóságos birodalom!

A „birodalmat“ illetően az elnök természetesen túlzott egy kicsit, de a magasból csakugyan fenséges kép tárult elénk. Erdősávok övezte pontos négyszögekben szőlőskertek {láthatók, majd egy hatalmas sakktábla szigorú rendje szerint telepített gyümölcsfák következnek hosszú kilométereken át. Azután pedig a kékesen csillogó öntözőcsatorna. Két oldalt, ameddig a szem ellát, a csatornából kiinduló erek hálózzák be a földeket. Majd aranysárga búzatáblák váltakoznak zöld kukoricásokkal. Mindez egyetlen kolhoz földje, amelyet örökös használatra kapott az államtól.

Ügy öt éve gyakran még zöld hajtás sem sarjadt! — hangzott a pilóta hangja a motor robaján át. — Szárazság volt...

Lejjebb ereszkedünk, és csakhamar meglátjuk a vízpermetező berendezéseket, amelyek jó ötven méter szélességben öntözik a zöldségféléket. A forró herszoni föld szomjasan szívja magába az éltető nedvességet.

A víz nemrég jutott el erre a vidékre, már az SZKP XX. kongreszszusa után, amikor létrehozták az Ingulec öntözőrendszert. A kolhoz beszerzett 28 permetező-öntözőberendezést, s így már a legszárazabb évszakban is tud „esőt csinálni“. A parasztok azóta nem kémlelik aggódva az eget.

Logarléchez hasonló, szabályos elhelyezkedésű és hosszú állattenyésztő telepek fölött repülünk el. Aztán meglátjuk az országút mentén húzódó falut, az ovális sportpályát és néhány jellegzetesen ipari külsejű épületet: a kolhoz malmát, gabonaraktárát és kenyérgyárát.

Az ilyen óriási gazdaság vezetése nem gyerekjáték. Ebben teljesen igaza volt az elnöknek. A kolhoznak 40 féle géptípusból összesen 1000 mezőgazdasági gépe van. Csupán traktorból 117 dübörög a földeken, és több mint 100 tehergépkocsi végzi a szállítást.

uralkodik mindenütt. Ha a fejőnő kézzel fejne, bizony nehezebben látna el 25 tehenet, mint ebben a gépesített gazdaságban százat.

rí épek váltják fel a munkáskezet.

De jól képzett, rátermett szakemberek kellenek hozzájuk. A kolhozban a tanítókon és az orvosokon kívül 64 különleges szakképzettségű ember dolgozik. Nem kevés, de mégsem elegendő ...

A nemrég létesített antibiotikumlaboratórium vezetőnője is szakképzett laboránsnőröl álmodik. Eleinte csak a megbetegedett baromfiak gyógyítására készítettek gyógyszereket. Most pedig már tonnaszámra használják fel az itt készített bioződött, s új pénzben elérte a négymillió rubelt. És a szövetkezet jövedelme elsősorban a jólétet jelenti a kolhozparasztok házában. A kolhoztagok biztosított havi jövedelme eléri a 110 — 120 rubelt. Ezenkívül minden kifizetett rubel után egy kiló szemestermény is jár nekik. Tejet is ingyen kapnak, mégpedig egy főre naponta fél litert. És természetesen még zöldségfélét és burgonyát is ... így a kolhozparaszt személyes, háztáji gazdasága lassacskán elveszti a jelentőségét, mint gazdasági támasz.

Viktor Krutyin gépkocsivezető vendégségbe invitál bennünket. Háza körül virágágyak, a tornácot szőlő futja be. így barátságosabb ... Nincs itt sem tehén, sem baromfi, így aztán házatája vajmi keveset emlékeztet a hagyományos parasztportákra.

A kőházat Viktor nemrég építette; a kolhoz segítette, cementet, fát és cserepet is juttatott neki. Bútort is vásárolt. Most pedig jó, márkás televíziót szándékoznak venni.

Öt év alatt 800 palatetős és cseréptetős ház épült itt. Gázvezeték még nincs, vásároltak hát 350 gázrezsót, a hozzájuk való gázpalackokkal együtt.

* * *

A kolhozparasztok kint a mezőn gyűltek össze egy „Turist" táskarádió köré, úgy hallgatják az SZKP programtervezetét. Mindenki csupa fül, egy szót sem akarnak elszalasztani. Nekik, a dolgozóknak kell végrehajtaniuk a pártprogramot. És a szünetben, amikor zenét sugároz a rádió, lelkesen jó gazda módjára beszélnek arról, hogy mit is kell elsősorban felépíteniük. Űj étkezdére van szükség. Saját kórház is elkelne már, mert a szakorvosi rendelő nem elég. A tengerparti Szkadovszkban saját üdülőt kell nyitni... De ezt majd jövőre. A község központját is át kell rendezni. Hajózható csatornát ... Igen, öt kilométeres hajózható csatornát is építenek a mostani száraz ér helyén, egészen a Dnyeperig. Akkor pedig uszályon szállíthatják a zöldséget a herszoni konzervgyárba. Igaz, minden nem megy egyszerre.

Az idősebbek közül megszólal valaki:

— Ha tíz évvel ezelőtt egyesek azt mondták volna, hogy mi itt üdülőről meg csatornáról beszélünk majd, nem hittünk volna neki!

— És öt évvel ezelőtt hittük volna? — kérdi egy másik.

— Bizony öt évvel ezelőtt már igen. De milyen távolinak tűnt mindez...

A harmadik elgondolkozva jegyzi meg:

— Öt év, és mi mindent csináltunk ... Pedig ez még csak a kezdet. Jól élünk majd a kommunizmusban!

M. TARTAKOVSZKIJ

A romániai Maros vidéki szövetkezetek nagy részében elkészült a jövő évi ■ termelési terv. Karácsonyfalva egyike azoknak a gazdaságoknak, amelyek elsőként fejezték be ezt a munkát. S az 1962-es mutatószámok alapján már hozzá is kezdtek a jövő évi munkálatok időbeni előkészítéséhez.

Az egyik figyelemre méltó jelenség, amely a termelési terv lapozgatása nyomán lépten nyomon szembetűnik, az, hogy Karácsonyfalván is fokozatosan megoldódik a termelés szakosítása. Jelentős előrehaladás történt például a vetésszerkezet megjavításában, ami most már kedvező feltételeket biztosít a közös gazdálkodás igényeinek megfelelő vetésforgórendszer beállítására. A temérdek növényféleség helyett — amely korábban a terület elaprózódásához vezetett, néhány, a vidék sajátosságainak legjobban megfelelő kultúrát termelnek. A szántóföld legfőbb növénye természetesen továbbra is a gabona marad. A gazdaság sokoldalú fejlesztése támasztotta követelmények azonban évről évre alább szorítják e növénycsoport százalékarányát.

Növelik a takarmányterületeket

Az állatállomány emelkedése — amely alapjában véve meg is szabja a gazdaság szakosításának irányát — a takarmánynövénnyel bevetendő terület növekedését eredményezte. Indokolt tehát, hogy a természetes kaszálók és legelők hozamának állandó fokozása mellett a szántóföld jelentős részét is takarmánytermesztés céljaira fordítsák. Az előirányzat szerint jövő évre a takarmánynövényekkel bevetett terület nagysága, 1959-hez viszonyítva, megkétszereződik. A fehérjeszükséglet biztosítására 1962-ben 47 hektáron termesztenek herét, illetve lucernát, ami a takarmány vetésterület mintegy kétharmadának felel meg.

Az állatállomány abrakszükségletének megoldásában egyre nagyobb szerep hárul a szemes takarmányok, s mindenekelőtt az árpa és a kukorica termesztésére.

Igen lényeges, hogy a karácsonyfalviak többsége ma már tisztában van azzal, hogy gazdaságukban jó feltételek kínálkoznak a termelés gyorsütemü növekedésére. Általános vélemény szerint Karácsonyfalván már 1962-ben elérhető az 1965-re kitűzött termelési szint. Búzából például jövőre 2200 kilós hektárátlagot terveztek.

Emelkedik az átlaghozam

A többi növényfajtánál előirányzott hektáronkénti átlagok is megfelelnek a kívánalmaknak. Kukoricából minimálisan 28 mázsa szemtermés betakarítását tervezték. De lesz a gazdaságnak olyan vetésterülete is, amelyen az átlagos kukoricatermés eléri az 50 mázsát, cukorrépából pedig 250 mázsát fognak betakarítani.

A szarvasmarha-állomány létszáma

megfelelő. Most tehát nagyobb hangsúlyt helyeznek a tenyésztulajdonságok nyilvántartására és értékelésére, s az ezzel együttjáró selejtezések végrehajtására. A természetes szaporulat ugyanis módot nyújt arra, hogy nagyobb arányú vásárlás nélkül is végrehajtsák a tenyészkiválogatást annak a veszélye nélkül, hogy az állatsűrűség csökkenne.

A tervezési rendszernek új, hasznos vonása, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően egyedenként állapították meg a tehenek várható hozamát.

Amiben még sok a tennivaló

Karácsonyfalván mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben lényeges fejlődés várható. Ebből következik az, hogy emelkedik az életszínvonal is. Ez vitathatatlan. Ám az adottságokhoz mérten magasabb is lehetne a munkaegység értéke. Csakhogy túl magas a termelésre felhasznált élőmunka aránya. Egy hektár búza megmunkálására 1959-ben például 51 munkaegységet használtak fel, ami azt jelenti, hogy 100 kg búza termelése 2,60 munkaegységbe került a gazdaságnak. 1960-ban már 53 munkaegységet használtak fel minden hektár búza megmunkálására. Helytelen lenne e számadatokból arra következtetni, hogy a hektáronkénti átlag emelése csak többletráfordítás útján lehetséges. Egy másik Nyárád melletti gazdaság, Szentmárton példája éppen ennek ellenkezőjét igazolja. Ebben a gazdaságban például az idén alig 46 munkaegységet fordítottak a búza megmunkálására, a hozam ennek ellenére hektáronként 2289 kg volt. Jövőre pedig a munkaegység-f elhasználás előreláthatólag további 30 •á-kal csökken. Ebben a gazdaságban a kukoricánál mindössze 44 munkaegység használódott el, ezzel szemben Karácsonyfalván 70- nél is több.

A két gazdaság munkaegység ráfordításában észlelhető különbség magyarázata nyilván az eltérő gépesítési arányban keresendő. Szentmártonban a belterjesség, a termelési szerkezet változtatása mellett, a beruházások növekedésében nyilvánul meg, 1962-ben például a kukorica ápolási munkáit a vetéstől a betakarításig majdnem 100 %-ban gépesítik.

A karácsonyfalvi szövetkezet földterületének nagy részén akadálytalanul dolgozhatnak a gépek. A tagság foglalkoztatása pedig megoldható azáltal, hogy növelik az árutermelést, különösen az olyan ágakban, mint a zöldség- és gyümölcs-, illetve szőlőtermesztés.

FLÓRA GÁBOR (Az Előre c. romániai lapból)

6 Síréit

1961. december 24.

— Miénk a jövő! — kiált fel lelkesen Szvetlána Szergijenko könyvelönő.

micint. Megkétszereződik azoknak a tyúkoknak a tojáshozama, amelyek póttakarmányként biomicint kapnak, a borjak napi súlygyarapodása pedig másfélszeresére növekszik. Ez a kis laboratórium valóságos biomicinüzemmé fejlődött.

A pincegazdaságba is kellenének még jól képzett borászok. A kolhoz finom rizlinggel büszkélkedhet. Méltán dicsérték ezt a kitűnő bort a Német Szövetségi Köztársaságból nemrég itt járt vendégek. Ebben az évben más borfajták termelését is megkezdik.

Az SZKP XX. kongresszusa óta a szövetkezet jövedelme meghétszere-MUNKÁBAN A GÉPJAVÍTÓK

Sűrű pel'yhekben hull a hó. A falu olyan mint egy alvó óriás. Csendes és fehér. A házak, a fák összeolvadnak a fehérségben. Az utca kihalt, bezzeg annál nagyobb zaj fogad a szövetkezet gépjavító műhelyében.

Turisz Pállal, a hanvai szövetkezet gépesítőjével nyitunk be a műhelybe. Mindenfelé alkatrészek hevernek. Első pillantásra úgy tűnik, mintha szét lennének dobálva, s csak ha jobban megfigyeli az ember, jön rá, hogy valami rendszer szerint rakódtak a falak mellé az alkatrészek.

— Mind a 15 traktorunkat főjavításnak vetjük alá, — mondja Turisz elvtárs — azt akarjuk, hogy tavasszal akadály nélkül kezdhessük a munkát.

A műhelyben Katona Pál DT —54-ese fekszik szétszedve, s Kiss Lajos, a műhely vezetője és György Sándor segéd az alkatrészeket vizsgálgatják. Melyiket kell újjal pótolni, s melyik felel még meg a követelményeknek. Alkatrészek? Igaz is. Az alkatrészek, komoly problémát jelentenek a szövetkezetnek, annak ellenére, hogy jóelőre biztosították magukat egyes főbb dolgokkal.

— Még ezeket az alkatrészeket úgy, ahogy meg tudjuk szerezni — kezdi Kiss elvtárs —, legfeljebb beutazzuk értük fél Szlovákiát, de traktorgumit, azt művészet találni, vagy legtöbbször nem is lehet.

— A felszerlésük elégséges-e ennek a nagy munkának az elvégzésére?

— Már harmadik éve, hogy Kiss elvtárs ide került a szövetkezetünkbe, azóta állandóan gyarapította a műhelyét. — válaszolja Turisz elvtárs.

— Egy franciakulccsal kezdtük — szól közbe mosolyogva Kiss elvtárs — most, ha úgy vesszük, csak egy esztergapad hiányzik. De az sem sokáig várat magára.

A traktorjavítők mellett ütötték föl tanyájukat a kovácsok is. Heggesztenek, fúrnak, faragnak, ekevasat élesítenek, egyszóval készülnek a tavaszra. Javítják az apró mezőgazdasági gépeket. Kiss István

és Országh Zoltán ugyancsak szorgoskodnak a műhelyben.

— Csak ketten? — lépek be a kérdéssel.

— Majd megszaporodunk rövidesen — válaszolják szinte egyszerre. — Beteg a vezetőnk, azért vagyunk csak ketten. De a munka így is megy.

— Győzik-e a sok javítanivalót?

— Nem olyan sok az, mert tudja a száraz őszben törtek a gépek, úgyhogy „menet közben“ javítottuk őket, most már inkább csak leellenőrizzük és konzerváljuk — adja meg Kiss István elvtárs a felvilágosítást.

Aztán megtudom tőlük, hogy az első munkaszakaszban a kaszálógépek, vetőgépek, boronák, ekék stb. javítására kerül a sor, majd pedig utána a cséplőgépek és az elevátorok javításához fognak. Persze, gyorsabban is mehetne a munka, ha... Ha lenne elegendő gömbölyő meg lapos vas, amelynek a hiánya főként a boronák és vetőgépek javítását nehezíti, mivel a javítók kénytelenek a régit toldozni, foldozni.

— Jártunk ám alkatrész után, nehogy azt gondolja, hogy várjuk a sültgalambot, — mondja Turisz elvtárs. — Nemrégiben Zilináról hoztam egy keveset, s azóta is, amerre csak elmegyünk, mindenütt szétnézünk, hogy mit hol lehetne vásárolni, amit aztán szövetkezetünkben hasznosíthatnánk.

A hanvai szövetkezetben tehát már megkezdődött a gépjavítás. Traktorok, vetőgépek „megfiatalodva" kerülnek ki a szakértők keze alól és várják a tavaszt, amikor újra szóhoz jutnak és megtöltik zajjal, élettel a határt. A hanvaiak okosan szervezték meg a javítási munkát. A traktor javításában résztvesz maga a traktoros is. Azok a traktorosok, akik már kijavították vagy még nem került rájuk a sor, a kovácsműhelyben segédkeznek majd a vetőgépek, boronák és kaszálógépek javításában.

— Hadd tanuljanak! Ismerjék is azt, amivel dolgoznak — jegyzi meg derűsen a szövetkezet gépesítője.

Hull a hó. A falu csendes és fehér. Legfeljebb egy-két gyerek szaladgál a hóesésben. Csend és fehérség. Csak a műhelyből hallatszik ki a „táncoló“ kalapács hangja. Tóth Elemér