Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-12-24 / 103-104. szám

Szállító alkalmatosság híján gyalogosan rovom a lucskos országutat. Gondolatszövögetés közepette felérek a dombra, ahonnét

elém tárul a dombok, hegyek övezte falu — Kelenye.

Az itteni szövetkezet nem a legkedvezőbb körülmények közepette kezdte működését. Akadtak hitetlenkedők, akik azt állították, a kelenyei földeken úgysem lesz életképes a közös gazdálkodás.

De a rosszmájú, boru'átó jósolóknak nem lett igazuk, mert a kelenyei szövetkezet lényeges fejlődésen ment keresztül.

Betekintünk a 302 hektáros gazdaság pénzügyi- és termelési tervébe. A számok rengetegéből kibogozzuk, hogy növénytermesztésből 301 ezér koronát irányoztak elő erre az esztendőre, állati termékekből 408 ezer koronát, egyéb bevételek címén pedig 170 ezer koronát. Megállapítást nyert, hogy október utolsó napjáig összesen 761 ezer korona volt a bevételük; de a mostani helyzetből kiindulva, a még eladásra kerülő termékeket pénzre átszámítva, kilátás mutatkozik több mint egymillió korona bevételre.

Ami annyit jelent, hogy a 16 koronát érő munkaegység reális tervezésen alapul.

Akármennyire is igyekvő, dolgos nép a kelenyei, a múltban, amikor íl*

még egyénileg gazdálkodott, a 302 hektárt kitevő határban látástól vakulásig gürcölve, nem tudott egymillió koronán felüli értéket termelni évente. Tehénfogatok helyett ma korszerű mezőgazdasági gépek végzik a munka nehezét. A 39 szövetkezeti tag egyetlen családba tömörülve, jobban megérti egymást, mert közös a cél.

Egymillió koronánál még jóval több lehetne idei bevételük. Kitűnik ez a szövetkezet elnökével, Klacskó Józseffel folytatott beszélgetésünkből is. Lánctalpas traktort ebben az évben vásároltak. Tavaly — ennek hiá-Pillanatkép

nyában — a mélyszántás tavaszra maradt. Ugyanis kerekes traktorokkal a kelenyei dombokon nemigen boldogultak. A kései mélyszántás persze megbosszulta magát. Gabonafélékből alacsony hektárhozam-átlagot értek el.

Ebből okulva, a szövetkezet vezetősége idén különös gondot fordított az őszi kalászosok betakarítására, valamint a mélyszántás idejében történő elvégzésére, hogy az 1962-ben magasan túlszárnyalják az előirányzott hektárhozamokat.

Kevés a férőhely

Korszerű, tágas istállók épültek itt azóta, mióta legutóbb itt tártam.

új önkiszolgáló áruház- Nem tudom, mit is kezdenénk ezen istállók nélkül, hiszen a faluban egy rendes istálló sincs — jegyzi meg Bodzsár István szövetkezeti tag — a férőhely még így is nagyon kevés. A 142 szarvasmarha felének még nincs megfelelő istállótere. A többit a tanyán, házaknál, régi gazdasági épületekben helyeztük el.

Bizony a kelenyeieknek nagyon kellene még egy 100 férőhelyes szarvasmarhaistálló, hogy az elkövetkező években termelékenyebb állományt tenyészthessenek ki. A jó tenyésztői munka már eddig is azt

Kelenyéről

eredményezte, hogy az állományból száműzték a tuberkulózist és a szövetkezet tejeladási tervét már októberben 14 000 literrel túlteljesítette. Ezért dicséret illeti Csáky István (Nagy), Csáky István (Kaparó) és Záhorszky József gondozókat.

Csáky István (Piktor) és Skamla Ilona a szövetkezet kincsesbányájában a sertéstenyésztésben dolgoznak. Kettőjük jó munkája révén sertéshúseladási tervüket október végéig. 25 mázsával túlszárnyalták.

Általában véve a kelenyei szövetkezet az állam iránti kötelezettségét példásan teljesíti annak ellenére, hogy a dimbes-dombos, sok helyütt sziklás, meredek talajon elég mostoha körülmények közt gazdálkodnak. Jő munkájukat figyelemmel kisérik. A Losonci Járási Nemzeti Bizottság eddig 18 000 korona jutalmat folyósított a szövetkezetnek a szerződéses eladási terv túlteljesítéséért.

Bíztató eredmények ezek, amelyek mögött ott sorakoznak a szövetkezet tagjai, vezetőikkel együtt. Persze, még hiányosságok is akadnak, de azokkal a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság segítségével a szövetkezeti tagság már megbirkózik.

Változik a falu képe

Falunézés közben megállapítottam, hogy a község villanyt is kapott. Beljebb korszerű önkiszolgáló áru-SKAMLA Mária és CSÁKY István (Piktor) felesége munka közben

házat pillantok meg. Még emlékszem a régi boltra, amely düledező viskóban kapott helyet, ahol a patkányok gazdálkodtak, s a vásárlónak a kristálycukrot nem papírzacskóba, hanem otthonról hozott edénybe mérték. Aki nem hozott magával edényt, kötényében, esetleg kalapjában vihette haza a cukrot. Ma ez már a múlté. A áruházban minden ízléses »csomagolásban van elkészítve a vásárló számára.

Deák Józsefet, az áruház vezetőjét megszólítom:

— Mekkora a forgalom?

— A terv több mint 50 000 koronát irányoz elő, de ennél jóval többet bevételezünk.

Az 560 lelket számláló községben ez nem kis forgalom. Ennyi pénzt sóból, lisztből és egyéb apróságokból összehozni szép eredmény.

A helyi nemzeti bizottságon Bálik elvtárssal, a titkárral sokmindenről elbeszélgettünk. Lelkesedéssel újságolja, hogy az utóbbi évek folyamán a faluban 30 új házat építettek, s 30-nál többet korszerűsítettek. Mindezek azt bizonyítják, hogy a falu arányosan fejlődik, a dolgozók életszínvonala fokozatosan emelkedik.

Több lehetősépet a kulturális munkához

Közben a kulturális • tevékenységre terelődik a szó. Meg kell mondani úgy, ahogy van, nincs Kelenyén rendes kultúrális élet! E téren nem látni fejlődést. Igaz, hogy a CSTSZ tagjai időnként betanulnak egy-egy színdarabot, s azt kultúrház híján az iskolában adják elő, ami elég körülményes. mert ilyenkor a padokat kirakják az udvarra, amelyek a kis behordás következtében idő előtt tönkremennek. így a fiataloknak nincs más lehetőségük az összejövetelre, mint a korcsma, az pedig nem a szocialista nevelés hajléka.

— Lenne itt egy kastély, amely az eltakarodott földesúr rezidenciája volt — veti fel Bálik elvtárs.

— Ha a Leszenyei Állami Gazdaság igazgatósága átengedne egv-két helyiséget, úgy a falunak művelődési otthona is lehetne.

Ma, a kulturális forradalom időszakában az állami gazdaságnak is érdeke, hogy dolgozói a jól végzett munka után szabad idejüket hasznos szórakozással, művelődéssel töltsék el. Tehát nem ártana, ha a járás illetékesei, a falu vezetői és az állami gazdaság igazgatósága összedugnák fejüket és módot találnának Kelenyén a kulturális élet fellendítésére, oly módon, hogy a kastélyból egy bizonyos részt a falu rendelkezésére bocsátanának. Kell, hogy Kelenyén a kultúra hajlékra találjon és úgy az állami gazdaságban, mint a szövetkezetben elősegítse a termelést.

Hoksza István

A SZABAD FÖLDMŰVES NAGY ANKÉTJA • A SZABAD FÖLDMŰVES NAGY ANKÉTJA • A SZABAD FÖLDMŰVES NAGY ANKÉTJA • A SZABAD FÖL

TÖBB SZEM TÖBBET LÁT

Szülőfalum — Nagykeszi. A komáromi járás legszebb községei közé sorolható. Hajdanában néhány halász telepedett le ide, a vén Nagy-Duna menti mocsaras, lápos területre, s tengette sanyarú életét egyik napról a másikra. Lassan teret hódít a vízimalom, s a halásztelepülésből falucska kerekedik. Lakóházainak száma 1890-ben alig haladja meg a százat, 1930-ban már csaknem eléri a kétszázat, ma pedig háromszáz lakóházat tartanak nyilván.

Jellemző a századeleji viszonyokra (1908 — 1938), hogy a három évtized alatt 969 volt a született gyermekek száma, ugyanakkor, a felnőtteket is beleértve, 549-en haltak meg, köztük 138 ember tüdőbajban, 8 pedig öngyilkosként vetett véget nyomorúságos életének. Hiszen a munkanélküliek száma évről évre növekedett ... Még ma is élnek azok az emberek, akik hajdan Goldschmid és Fejérvári „méltóságos urak“ kényekedvének voltak alávetve, A régi „jó világ“ minden keserve, baja korbácsként csattant a kisemmizettek hátán.

it Új élet a nyomortanyák helyén

Aranybetúkkel írtuk be községünk emlékkönyvébe az 1945-ös, majdpedig az 1949 —1950-es esztendőket. A vöröscsillagos, bátorszívű szovjet katonák Berlinig űzték a hitleri fasiszta hordákat, hogy saját barlangjukban fojtsák meg azokat. A sokat sanyargatott pórnép lábáról, kezéről lehullott a rabság évezredes bilincse, szabadon fellélegzett, s dologhoz látott. Immár a saját földjén, amelyen azelőtt látástól vakulásig robotolt.

Tizenegy évvel ezelőtt 15-en kezdték községünkben a közös gazdálkodást. Mindössze 60 szarvasmarha képezte a közös állatállományt, s egyetlen Zetor-traktor a gépállományt... Ám a mindennapi élet, a lelkesedés, a szövetkezeti gondolathoz fűződő hűség, a szívós helytállás, a közös erejébe vetett nagy-nagy bizalom, átsegítette az új útra lépőket a kezdeti nehézségeken. A szövetkezet földalapja és taglétszáma mindinkább gyarapodott, majd 1952-ben teljesen

befejeződött falunkban a szövetkezetesítés. Akkor az egyedülálló volt a környéken.

Szövetkezetünk tíz év leforgása alatt nagyot fejlődött. Jőnéhány istállót és hizlaldát felépítettünk. Ma már közel ötszáz szarvasmarhája, hétszázhúsz sertése, tizenegy traktora, s hat diesel-motorja van a nagykeszi szövetkezetnek. A tagság büszke lehet rá, hogy a közös gazdaság össz-vagyonának értéke már meghaladta a tízmillió koronát.

Természetesen, a szövetkezeti gazdálkodás eredményessége kihatott a szövetkezeti tagok életszínvonalának emelkedésére is. Az egészségtelen, szűk, nádfedeles nyomortanyák helyén tágas családi házak épültek. Három, négy ablakon ragyog be a napsugár a padlós, süppedő szőnyegű, jól bútorozott szobákba. Félszáz televízió képernyője továbbít színvonalas műsort Prágából, Bratislavából és Budapestről. A hajdani halásztelepülésből kifejlődött szocialista falut mintegy háromszáz rádió köti össze a nagyvilággal.

A szövetkezet tagjainak többsége már szakított az „enyém“ fogalmával, s helyébe a „miénk" szó járja, öntudatosságukra jellemző az is, hogy mind többen kérik felvételüket a pártba.

it/Négy év alatt

Most arra van szükség, hogy a szövetkezetesek az eddiginél is jobban végezzék a rájuk bízott termelési feladatokat, kibontakozzék alkotókészségük, leleményesebbek legyenek, szívvel-lélekkel az új mellett, az újért hadakozzanak, amely közös gazdaságuk előrehaladását szolgálja.

A szövetkezet valamennyi tagjának tudatosítania kell. hogy a takarmánykérdés megoldása a legsürgősebb feladat. Enélkül az állattenyésztés fellendítéséről sző sem lehet. Szövetkezetünk mezőgazdasági földterülete több mint ezer hektár. Tudjuk jól, hogy a másfélszáz hektárnyi legelőnk és rétünk minősége Is sokkal jobb lehetne. Igaz ugyan, hogy az elmúlt nyáron nagy volt a szárazság. De lehet-e mindent az időjárásra kenni? Erre csak nemmel válaszolhatunk! Ám, kisebb beruházással a rét és legelő öntözése megoldható, s nem kell majd nyáridőben a zöldherét és a silókukoricát feletetni, a fele takarmányt télire meg lehet takarítani.

A vezetőség, a tagsággal karöltve törődjék azzal, hogy a 150 hektárnyi terület ne csak szaporítsa a földalapot, de busás hasznot nyújtson!

Ahhoz, hogy a növénytermesztés irányszámait már 1964-ben elérhessük, ehhez az kell, hogy rend teremtődjék a talajerőfokozás vonalán. Elsősorban az istállótrágya mennyiségét kell gyarapítani, s szakszerűbb gondozással a minősége is fokozható. A mostani kezelés mellett az istállótrágya sokat veszít tápanyag-értékéből; sokezer korona „elillan“ a levegőbe.

Külön említendő a komposztkészítés: idén a szövetkezet csupán 343 munkaegységet irányzott elő erre a célra. Szerintem ez nincsen jól. Ez a munkaegység megfelel nálunk szűkösen egy szövetkezeti tag évi munkaegység szükségletének. Ekkora szövetkezetben, mint a miénk, ez vajmi kevés! Ismét itt van a tervezés ideje, tehát a komposztkészítésről, s az ezzel járó kiadások tervezéséről még csak véletlenül sem feledkezzenek meg. Ha jut a szövetkezetnek pénz az egyszerű záórünnepélyekre, ahol sokkal többre rúg a kiadás, miért nem juthat az annyira fontos talajerő pótlását elősegítő komposzt készítésére is? Ez nagyobb jövedelmet hozna!

Aá állattenyésztést illetően a nagykeszi szövetkezet eddig főleg a sertéstenyésztést szorgalmazta. Megvan a tervezett szarvasmarha-állománya, De a tejtermelésben mégis lemaradás mutatkozik. Ennek oka legfőképp a gyenge legelő (amit fel kéne szántani!!), valamint a lédús takarmányok hiánya.

Ami az állattenyésztési munka irányítását illeti, ugyancsak soknak tartom, hogy külön csoportvezető irányítja a szarvasmarha-tenyésztést, s a sertéstenyésztés irányítása megint más csoportvezetőre tartozik. A baromfitenyésztést meg közvetlenül a zootechnikus irányítja. Ügy gondolom, a baromfitenyésztés közvetlen irányítása alól mentesíteni kellene a

zootechnikust, hiszen, ha jól, lelkiismeretesen akarja ellátni napi feladatát, van elég dolga. Az egész közös állatállomány nevelése, valamint takarmányozása számtalan bonyolult szakmai kérdést vet fel, amelynek megoldása éppen a zootechnikusra vár. Emellett az új technológia érvényre juttatása mellett kell állandóan kardoskodnia. Mert, ha nem ezt teszi, akkor rosszul végzi a reá bízott feladatúkat; az állattenyésztés színvonala alacsony.

Jó lenne, ha a szövetkezet nagyobb gondot fordítana az arra legmegfelelőbb tagok iskoláztatására. Gondolok itt a mezőgazdasági technikumra, s mesteriskolára (a szövetkezeti munkaiskola helyett mezőgazdasági népi akadémia létesítését ajánlanám, magasabb szinten, a szövetkezeti termelés szakosításának megfelelően).

it További javaslataim

A szövetkezet 236 hektáron termel takarmányféléket, mindamellett nem ártana az évelő-takarmánynövények területének további kiterjesztése, valamint a fehérjében rendkívül gazdag lóbab és szőja termesztésével is törődni kellene.

Rövidesen sor kerül az 1962. évi termelési-pénzügyi terv készítésére.

Akk.gr járnak ej. he}y,es,eg, jpbe

az egész tagságot bekapcsolják, olymódon, hogy az egyes termelési ágazatok dolgozói külön megtárgyalják a rájuk jutó feladatokat, s megjegyzéseik, hasznos javaslataik alapján a terv sokkal reálisabbá, megvalósíthatóbbá válhat, elősegítheti az ötéves terv négy év alatti teljesítését. Elvégre: több szem többet lát; több fej, több ész — ésszerűbb, célravezetőbb elgondolások!

Az állattenyésztés javítására a következőket javaslom:

az anyakocák minél előbbi felfrissítését. hogy a malacnevelés szintje emelkedjék;

mielőbb kicserélni a fertőzött teheneket, hogy aztán áttérhessünk az ellenőrzött állomány tenyésztésére, s elláthassuk a környék szövetkezeteit megfelelő, nagy hasznossága egyedekkel;

a takarmányalap bővítése szempontjából elengedhetetlen a folyékony, élesztősített takarmányok etetése, és speciális silótakarmány készítése, ha eljön az ideje;

a baromfitenyésztésben nagyon kifizetődő a vándorólazás, ezért már a tél folyamán gondoskodni kéne elegendő vándoról elkészítéséről, avagy megrendeléséről. A kacsa- és libatenyésztéshez is minden adottsága megvan a szövetkezetnek, hiszen a gazdasági udvar mellett folyik el a nagy kanális.

Ami a növénytermesztést illeti,

éppen ideje lenne már egy gépesített brigádot megalakítani. Annál is inkább, mivel a szövetkezet rendelkezik az ehhez szükséges lehetőségekkel. Ezáltal növekedne a munkatermelékenység, csökkene az önköltség, több lenne a közös jövedelem.

* * *

Nagyon helyesnek tartom a pártós kormánytényezőink azon célkitűzését, hogy mezőgazdaságunk színvonalát 1970-ig az ipar színvonalára kell emelni. Nekünk, fiatal nemzedéknek az a feladatunk, hogy a mezőgazdaságban szószólói legyünk az újnak, az előbbrevívőnek. hogy hazánkban is mihamarabb átléphessük a kommunizmus küszöbét.

Czita Béla (Nagykeszi)

%iímutf 5

1961. december 24;

BÁLIK Ferenc a helyi nemzeti bizottság titkára és BODZSÁR István az istállóknál a jövöröl beszélgetnek